Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1918. május 25.

önkormányzási autóbusz

A csúcsforgalml időszakokban rendkívüli mértékben lelassul a közlekedés a világ nagyvárosaiban. Közülük a legnagyobban, Tokióban például óránként • 7,8 kilométer az átlagsebesség, de Párizsban, Londonban vagy más nagyvárosokban sem jobb a helyzet. Természetesen a sok utast szállító autóbuszok is csigalassúsággal vánszorognak a sok autó között, mivel külön sávot csak az igen széles útvonalakon tudnak számukra biztosítani.

A tömegközlekedés e válságos helyzetéből 'kiutat keresve Japán egyik nagyvárosában érdekes kísérletre keriilt sor. Újfajta autóbuszokat állítottak forgalomba, amelyek útjuk egy részét számítógéppel vezérelve teszik meg a kizárólag számukra fenntartott, az utak felett húzódó „vezetöpályán” majd átkapcsolnak kézi vezérlésre, és így haladhatnak a meglevő úthálózaton. A vezetőpályán a vezetősínből, a közutakon pedig akkumulátorokból kapják a hajtáshoz szükséges villamos energiát. A járművek így nem szenynyezik környezetüket égésgázokkal, és a rendszer kiépítése csak mintegy 10 százalékába kerül a hagyományos földalatti vasút beruházási költségeinek. A 'komputervezérlés révén a buszok nagyon sűrűn, a csúcsforgalomban 15 másodpercenként követhetik egymást, szabványszerűségük 40 maximális sebességük 60 kilométer lehet óránként. Az első ilyen, kilenc kilométer hosszú kísérleti vonal óránként 5—<15 ezer utas gyors szállítását teszi lehetővé.

A nyugatnémet MAN és Bosch gyárak szakemberei fejlesztőmunkájuk során nagyjából hasonló célt tűztek ki maguk elé, amikor elkészítették a képen látható kettős üzemmódú autóbuszt. A kettős üzemmód ennél abban jelentkezik, hogy az autóbusz a hagyományos módon való kézi kormányzáson kívül akként is haladhat, hogy a vezető bekapcsolja azt az elektronikus szerkezetet, amely az úttestbe fektetett vezérkábel nyomvonalát és parancsait követve kormányozza az autóbuszt. (iMTl Külföldi Képszolgálat — KS)

A repülés biztonsága

A légiforgalom nemzetközi méretű fejlődése fokozott követelményeket támaszt a biztonság tekintetében. Jóllehet a repülőgépeknek a levegőben való összeütközése a ritkábban előforduló balesetek közé tartozik, a gépek •zárnának a gyors növekedésével ez a szám emelkedhet.

Rendkívül sok bonyolult matematikai művelet megoldása szükséges ahhoz, hogy mleg lehessen akadályozni két gép összeütközését repülés közben. Az igen gyors számítógépek már képesek

ennek a feladatnak az elvégzésére, Így remény van a gépösszeütközések problémájának megoldására^ talán már a közeljövőben.

A légi forgalom biztonsága és zavarmentes lebonyolítása nagymértékben előmozdítható egyébként a Sátrán forgalomirányító rendszerrel, amely Optimalizálja az induló és érkező gépek közötti térköz nagyságái Ez a rendszer ugyancsak számítógép használatán alapszik.

Évről évre jobban

A eoltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet legfontosabb növénytermesztési ágazata a szőlőtermesztés. A gazdaság foglalkozik feldolgozással, bortár olással és palackozással is. Mindez együtt a bruttó termelési érték 65 százalékát adja. A szakszövetkezetnek több mint 1200 tagja van« közülük nyugdíjas, járadékos 255. körülbelül ugyanennyien vesznek részt a közös munkáiban. Éhből következik. hogy a tagság jelentős része a kisüzemi gazdaságban tevékenykedik. A tagság által felajánlott és a szövetkezet által megváltozott szántóterületeken üzemi földrendezéssel, önkéntes cserékkel több mint 900 hektáron kialakították a nagyüzemi növénytermesztés alapjait.

Jaszanovlos Istvánná főkönyvelő elmondja:

— Több mint 180 hektárnyi közös, nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőterületünk van. Ennek megmunkálását, termésének betakarítását és feldolgozását közösen végezzük. A termesztés további fejlesztése érdekében ültetvényeinket fokozatosan korszerűsítjük és a telepítési programnak megfelelően évről évre növeljük a nagyüzemi művelésű szőlőterületet. Az elképzelések szerint 1980-ra 100 hektár gépi szüretelésre alkalmas, minőségi borszőlőt adó, .új telepítésünk lesz.

Szakszövetkezetünk a szőlőtermelés és a borászat teljes vertikumát megvalósította. A közösből származó. valamint a tagságtól felvásárolt szőlőt feldolgozzuk, tároljuk és palackozzuk, A közös szőlőtermést teljes egészében, a tagságtól származónak mintegy 90 százalékát értékesítjük. Az összes bor 60 százalékát palackozott formában.

Nagy gondot fordítanak a hozamok növelésére. A talajerő pótlásával igyekeznek elérni a 80—100 mánia hektáronkénti termést.

A korszerűsítés, a terméshozamok növekedése szükségessé tette, hogy a községben gazdálkodó másik szakszövetkezetettei, a Szőlőéként tel összefogva, egyszerű gazdasági együttműködés keretében —, amelynek ügyintézője a Jóreménység — megépítsenek egy korszerű palackozó üzemét, amely már megkezdte működését A két szakszövetkezet 15 millió forintot költött erre a létesítményre. Évente 80 ezer hektoliter bor palackozására alkalmas a gépsor.

A közös telepítéseken túlmenően eddig mintegy 90 hektárnyi tagsági szőlő korszerűsítését. Illetve új telepítését szervezték meg. A közös és a tagok kezelésében levő kisüzemi gazdaságok kapcsolatának erősítése, munkájának szervezése érdekében, külön agromómust foglalkoztatnak.

A Jóreménység Szakszövetkezet 1960-ban alakult és 1965-iben egyesült a helyi Ezerjó Szakszövetkezettel. Az erők egyesítése eredményéképpen nőtt a közös vagyon, a nagyüzemi művelés alá vonható földterület, a fejlesztési források nagysága. Kedvezőbben alakultak a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. A közös vagyon hétszeresére, a bruttó jövedelem huszonhétszeneSére emelkedett az egyesülés óta. A szakszövetkezet — a tavalyi eredményeit is figyelembe véve — háromszor nyerte el a kiváló címet. Igyekeznék évről évre jobban gazdálkodni. Tavaly a szakszövetkezet 69 millió forint termelési értéket produkált, erre az évre 82 millió forintot tervezték be. K. S.

9 Az új palackozó a két soltvadkertl szakszövetkezet közös beruházása. Évente 80 ezer hektoliter bort tudnak itt üvegbe tölteni.

0 A szakszövetkezet mfianyagüzemébea két MŰ* szakban dolgoznak. Kovács Éva egy ügyes géppel szölőkötözőt gyárt. A műanyag kötözőből naponta 40 ezret tudnak szállítani. (Méhes! Éva felvételei.)

> r, jfc -Ji.vüva vtíolll M

összefogás szőlőszaporításra

A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság által kezdeményezett szőlőtermesztési rendszerhez eddig 14 mezőgazdasági nagyüzem . csatlakozott. Csaknem kétezer hektáron művelik a szőlőt szikrai módszerrel. Az elképzelések szerint 1982-ig 1500 hektárnyi új telepítésre kerül sor a rendszerhez tartozó gazdaságokban. Ehhez nagy mennyiségű szaporítóanyagra — mintegy 9 és fél millió szőlővesszőre — van szükség. Ezért kötött megállapodást a közelmúltban az állami gazdaság a lajosmizsei Kossuth, valamint a Csongrád megyei bokros! Kossuth

Termelőszövetkezettel és a kerekegyház! Kossuth Szakszövetkezettel szőlőszaporítóanyag előállítására.

Az egyszerű társulás célja, hogy á termelési rendszer irányításával gondoskodjanak elegendő szaporítóanyagról, nemcsak mennyiségben, hanem jó minőségben és fajtaválasztékban.

A bokrosi Kossuth Termelőszövetkezet vállalta, hogy 20 hektárnyi öntözhető szőlőiskolát állít be. A termelési rendszer által előirt fajtákból elegendő gyökeres vegz- szót biztosit. A lajosmizsei Kossuth Termelőszövetkezét szőlőtörzsültetvényt telepít és tart fenn. Egyúttal az új fajtákat a lehető leggyorsabban, úgynevezett perlit — fóliatömlős technológiával elszaporítja. Ez azt jelenti, hogy egy év helyett két és fél hónap alatt ültetésre alkalmas vesszőket nyernek.

A kerekegyházi Kossuth Szak- szövetkezet kétéves gyökeres sző- lövesszőt állít elő.

A szikraiak meghatározzák azokat a fajtákat, amelyeket érdemes szaporítani, ezek főként a Szőlészeti, és a Borászati Kutató Intézet által nemesített, a fagyra kevésbé érzékeny szőlők.

Sokszínű

mozgalom

piros me,o citromsárga tu 11- ■* pán, sokszínű árvácska is még jó néhány virágféle diszlik frissen, üdén a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat parkjában, az irodaház és az egyes üzemrészek zöldövezeteként.

Vannak, akik otthonról hozott palántákkal járultak hozzá e virágegyütteshez, egyénitve annak pompáját, de a környezetszépítésre fordított évi 15—20 ezer forint mégiscsak a vállalat kasszájából került ki. A jó célra költött forintokért természetesen hálás a munkásközösség. Ápolja, gondozza is a növényeket. Kiváltképp azonban a szocialista brigádtagok jeleskednek ebben, akik megállapodtok egymás közt,- hogy melyik gyepterületnek, virágágyásnak ki lesz a gazdája és kik művelik egész évben a közös kertet.

Az óvodaépítés, illetve -bővítés sem válhatott volna valóra annak idején, ha a gyár szocialista brigádjai össze nem fognak, sárral és esővel dacolva. De éltetői, továbbfejlesztői ők az idestova húszéves, értékes múltra visszatekintő gyári sportmozgalomnak is. Ez alatt az idő alatt 29 serleget szereztek. S nem szóltunk még a termelési feladatokról, a munkás hétköznapokról, amelyek sikerébe a szocialista brigádok helytállását már mintegy eleve belekalkulálják.

'Mines ez másként a Bács- ■*v Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat kecskeméti kirendeltségén sem. A zöldség és gyümölcs átvétele és értékesítése zökkenő- mentesen csak a szocialista bW- : gádok tevékeny közreműködésétől várható. Ennek szembetűnő jele: a Szezonban azon fáradoznak, hogy a megtermelt áru frissen és épségben, minél rövidebb idő alatt Jusson el a kül- és belföldi fogyasztókhoz.

Egyelőre még „csend van", a spárga feldolgozása van soron, de ezt a csendet Márkit István vagonrakó szocialista brigádja jól kihasználja. Olvadó jéggel, majd gumitömlőből „megeresztett" vízzel tisztára mossa, súrolja a több száz asszony és leány munkahelyéül szolgáló, nagy üzemcsarnokot.

Hallhattunk arról is, hogy szocialista brigád kisgyermeket fogadott örökbe. Másutt betegeket, idős koriakat látogatnak meg, s mint a ZÖLDÉRT' kirendeltségén is volt rá példa, a gyásszal sújtott embereknek is képesek némileg vigaszt,, támogatást nyújtani. Emberségből vizsgáznak ilyenkor a brigádok, amelyeket munkahelyi feladataik becsületes ellátása mellett ezért az emberi dolgok iránt fogékony tulajdonságukért is joggal becsülhetünk.

Cokszinü ma a szocialista ^ brigádmozgalom munkahelyeinken. Bár akadnak még formális, tessék-lássék alapon papírra vetett „vállalások" is, általánosságba veíző „felajánlásokkal".

A tapasztalati tények többségükben mégis a mozgalom további izmosodását jelzik és ezek valóban sokszínűéit, mint a baromfifeldolgozó udvarán elültetett virágok.

K. A.

TÓTH BÉLA:

Legendák & v a lóról

íi.

(I.) Hanem ott volt apám ünneplős pipája, elnézett oldalú, ott a dohányzacskója, varottas, teli szép sárga vágottal. Meg a tűzikészség. Tömöm, csdhhamtok, szívom, koj- tolok, akár egy 'békebeli trágyadomb, elcsitul tőle az a veszedelmesen korgó gyomrom.

Attól kezdve le se vettem agyaramról a pipát.

Estefelé elérünk egy cserfás ligethez, de körülötte zugadalmas nádtenger, nem is 'hinné az ember, hogy ember lakhatja azt. Csak előtűnik egy rongygubás ember.

Kiállásáról látszott, hogy mesz- sziről észrevehetett, utunkba állt, rámkiáltott:

— Hát te hiunnan loptad ezeket a szép lovakat, te?

— Nem loptam én, bátya, örököltem.

— Még hazudsz is, szállj le gyorsan, hová mégy?

— Vásárhelyre.

— Na, nem sokáig lösz akkor

örökségöd, mert a törököktill épp egy hete szabadult ki Szöged, meg Vásárhely, vértös némötttk szállottak a helyükre, de a bogár- nyi marhát Összegződik éhükben, nehogy a jó lovat meghagyják.

— Akkor mit csináljak, bátyám?

— Betanyázol hozzám, míg csitul a hadd népeset, aztán majd látjuk, merről fúj a szél.

Nem sok jót néztem ki az öreg Nádiadból. Látszott házatáján, hogy istenvilág óta itt lakik ugyan, de egy tyúk nem kárált körülötte, egy bárány nem bége- tett. Csontváz kutya ácsorgóit a sárház végén, egyet sem vakkan- tott. Lyukas suba darabbal játszott a szél egy ág hegyén.

— Egy pipadohánnyal azért

megemberelhetnél, ecsém — így az öreg, mert akkor is füstölt a szám. , ,

— Hozzák pipát, szívesen kínálom.

— Pipástul, ecsétn, pipástul

— Kiadjam a számJbul az utolsó betévő pipát?

— Majd klvöszöm én, ha nem adod —, hetvenkedett az öreg, mert közben leszálltam a Kakasról.

Odaadom a pipát, de nem hagytam szó nélkül.

— Hát kennek se pipa, se dohány, más szögény embör gyerekének kívánja ki kend az egy szál csutorát. — Én ilyen embernek a házálban nem tanyázok, kikaptam az öreg szájából a csutorát, föl a Kakasra, elrúgtat- tam. A másik két ló utánam. Kiabált egy Ideig, de a szarkák csemegése elnyomta hervatag hangját Hált a végén a gatyámat lehúzná a vén toportyán, az életem eloltaná, ha hagynám.

Megy a ló, vélelmem szerint Batidának. Eibóbttskoltam, a ká- pás nyeregben, az álmodtam, hogy magam is Nádiad vagyok. Hová is mehetnék? Egy késem nincs, egy szerszámom. Kilencéves létemre én úgy elpusztulok, mint a fészkéből kiesett kölűkgólya.

Hajnalod»«, hogy Vásárhely alá értem. Tán álmomban világosodott meg agyam. Hiszen itt lakik Pálinál Mihály, apám kedves lótartó gazdája!

Nagy füstök szállnak az utcákról. Lángnyelvek. Magasabban járnak a házak födelénél De riadalom nincs körülötte^ csak melegedő vasas katonák. Tüzelik a kerítéseket, a ‘lakatlan házak tetejét lerántanák.

Beköszönök Paünáékhoz, éppen esznek, tejbe gölődin illata vág orresumán. Nyeltem is akkorát éhemben, a szavam vele nyeltem.

Néznek rám, nem ismernek.

— Ml szél hozott?

— Patlnáékat keresem, Kara Mátyás a becsületes nevem!

— Hát ti? Hát nem menteitek Törökországba?

Mondom aztán a sorsom, ahogy gölődlnlból az oldalköztt kibélel- tem. Mondom szomorú sorsamat, sietős utamat, hisz a tóalj nádasában hagytam három lovamat, ha betérülök az utcába, megesz a sok vasas.

Szedték is össze a készségeket mindjárt Füstölt szalonnákat, sódarakat de bográcsot, baltát kést kanalat, subát pokrócot, szöget drótot, reszelőt Az öreg egész nap az útraivalón füstölgő« Pali fiával együtt Palinál Pali tizenhat éves bajszodé legény volt már, egy a sok Pálinál gyerek közül Apja parancsára együtt megyünk ki Rákosra1, az ő valamikori bérleményükre. Na, ott a kutya nem ugait meg minket.

Estefelé még megpálinkáztat- tunk négy választási malacot hogy ne ríjanak, áruljanak . el bennünket az útban, zsákba velük, föl a Betyár hátára.

Másnap Rákoson csuktuk be a bicskát. Ahogy leestek a zúzmarák, fűtött nádháZban laktunk. Pali török fazekasoknál szolgált Ismerte az alagutas kemencék fortélyait. A nádház alatt ment a tűz barlangja. Hátul, kis födött gödörben volt a kemence szája, ott tüzeltünk, elöl egy sárkéményen járt él a füst. Náddal tüzeltünk. Volt odabent olyan meleg, gatyaszárban háltunk. Egész télen gazdálkodtunk. A lovaknak szárnyékot, malacoknak szállást a tyúkoknak ólat

vertünk. Kutyánk volt Odahízelegte magát egy gazdátlan.

Tavaszra megellett a Bársony, tojtak a tyúkok. Hetenként beko- cögtunk Makóra. Egy házsora voltamnak Is féle üres. Néhány cserzett bőrű marosi halász, madarász mert odabent élni, a katonák. Idegen beszédűék. A kantinsukban vehetett bárki rühzsírt, sót, csizmát nyergét puskát ke- miazkenyeret, faggyút köteleket hámot olajat.

12.

Egy napon megjött Mihály bácsi, megnézni, mire végzik a gyerekek. Palinak már égető kemencéje la volt a ház előtt Épp rakta befelé az agyagedényeket. Két kemencére való még ott állt készen a nádpitvarban. Nagyszájú vizesköcsögök, korsók, sZÜkék, tálak. Egész télen azon fabrikált egy elromlott vízimalomból menekítve ki a hozzávalót, hogy korongot teremtsen. Teremtett is. A kék agyag ott volt alattunk, kopolyát ástunk, termett az ibrik, szllke, tányér a keze alatt, mint a varázslat. Lóháton vittük a makai piacra. Tíz annyit elkapkodtak volna. Éhes volt a nép, nemcsak szalonnára, de az eszközökre. A háború kimezgelte a szegényeket az utolsó csupor - jukbóL Tenyerükből ittak, szájból mosakodtak, a Marosra jártak mosni. Az edény úgy kellett, ahogy a falat kenyér. Gurult a tallér Palinak a kezébe, s tudott vele bánni.

Birkáikat vett. kecskét, kétkerekű katona koleszt faekét. fogast.

Maga nem szántott, nem vetett.

De égetett olyan cserépteknőt, hogy ÍUrödhettUnk benne.

Máskor megint jött Mihály bácsi. vele a legkisebb lány, Viktor.

Bemeszelte a házunkat, kitatarozott 'bennünket lakatosain. Napokig ott voltak, úgy néztem, el se akarnak már menni. Még Mihály bácsi csak ahajkodott, hogy gyerünk, Viktor, menjünk már. Viktor. De Viktor minidig talált tennivalót a ház körül. Salátát vetett, retket, fejte a birkákat. túrót, sajtot elkerített, sütött kenyeret, ültetett tyúkot, varrt gúnyát. Nem állt meg egv sóhajtásra. Idősebb volt nálam két esztendővel, de olyan kész nagylány. hogy csak elfordultunk mindnyájan, ha esténként lefekvésre került a sor. Hanem miikor visszamentek, eszembe szökkent a képe. Hogy milyen szén egv lány az. Piroa arcú, tüzes szemű. Meg- sajdiultam utána. Nagy erőlködve voltam tízéves.

Nem győztem kivárni, hogy újra jöjjenek. Mondom Palinak, egy kis érett túrót miegyebet nem ártana tán. ha beyimniék Vásárhelyre a családnak. Ok se sajnálták tőlünk, mikor máfcürtk nem volt hát most adjunik. amink van. őszre forog az idő. a négy malac is olyant penderült hogy télire vágni lehet. Mi legyen velük. Lábon vigyük nekik, vagy hasítva. Ezeket mind meg kellene a bölcsekkel vitatni odabe. De Pali aejjditette. hogy mi hajt engem Vásárhely felé.

(Folytatjuk.) • |1