Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. máj« is 25. T Vihar előtiti csend a fekete földrészen MÁJUS 25: AFRIKA NAPJA Az afrikai népek és velük együtt az egész haladó emberiség május 25-én emlékezik meg Afrika felszabadulásá­nak napjáról. Az ENSZ felhívására ezen a napon a dél-afrikai népekkel való szolidaritási hét kezdődik. Május 25-ére esik az Afrikai Egységszervezet' (AESZ) megalakulásának 15. évfordu­lója is. A FÜGGETLENSÉGÜKÉRT küzdő népek harcának drámai fejezetei bontakoznak ki naip- (jaánlkíbain Fekete-Afrikáiban. Mi­közben. a haladó emberek szerte a világon Afrika felszabadításá­nak napjára emlékeznek, s kife­jezik. kifejezzük szoMairitásun- kat. a nyugati hírügynökségek és a nemzetközi monopóliumok iro­dái nagy megkönnyébbüléssel je­lentik: Kolweziban mliinrien csen­des. E laknnikus mondat azt je­lenti. hogy vénbefojtották a Zai­re-! felkelést, elhárultak az aka­dályok az urán és a rézbányák kincsének elszállítása, az egyik leggazdagabb afrikai állam kö­nyörtelen kirablásának folytatá­sa elől. Zimbabwe és Namíbia népei a fehér kisebbség unalmának meg­döntésére. a Zairéi elnyomott milliók pedig az egykori és az újgyaomatosítókat kiszolgáló Mo­butu és korrupt rendszerének el­söprésére ragadtak fegyvert. Mo­butu az utóbbi heteikben mind kétségbeesettebb táviratokat küldött Brüsszelbe és Párizsba, jelezvén, hogy veszélybe került hatalma; s vele együtt a gazdag profitot hozó. francia és belga érdekeltségű bányák ás. Ekkor avatkoztak be — akárcsak egy ’esztendővel ezelőtt — a külföldi monopóliumok védelmében — amerikai jóváhagyással — á ma­rokkói róhamasztagok. a belga ejtőernyősök és a francia idegen­légiósok, akiket az érintett kor­mányok szemforgató közlemé­nyei szerint csupán azért vezé­nyeltek a több ezer kilométerre levő országba, hogy .megment­sék” az ott dolgozó néhány száz európait. Az idegenlégiósok, akiknek mestersége a halál, to­vábbá Mobutu egységei, ame­lyek egymásukban nem tudtak ’ellenállni a felkelőknek, kegyet­len vérengzést rendeztek Kolwe- zilben. nem kímélve az európaia­kat sem. akik 'közül több mint százan nem élték túl „megmen­tésüket”. Tették ezt olyan hideg­vérrel. mint amilyen hidegvér­rel e mészáros akció szervezői most a felkelők nyalkába1 akarják varrni tettük következményeit AHOGY OSZLADOZIK a Zai­re körüli pánikkeltő nyugati propaganda füstfüggönye, egyre több részlet lát napvilágot amelyből lassan kialakul a való- (ságos kép. Még a beavatkozás­ban érdekelt Nagy-Britannia kommunKta-barátsággal nem gyanúsítható polgári lapjai is megírják, hogy nem a felkelők hanem a ..felmentő ' csapatok” lőtték halamra a védtelen la­kosságot. Továbbá, hogy a fran­cia idegenlégiósok Mobutu kato­náit sem kímélték, mondván — azok is feketék. A jobboldali Daily Mail és a Daily Telegraph pedig nyíltan követeli, hogy a Nyugat szervezzen „tűzöltóbrigá- dnkat ” a „zavarok elhárítására”, mert Afrika új nemzetéi úgy­mond képtelenek kormányozni önmagokat. AZ i ÁLDOZATOK AT azóta el­temették. A hevenyészett tömeg­sírok 1 ColweZilben akárcsak az angolai Casságálban — ahol né­hány nappal korábban a fajiül­döző D vél- Afrikai Köztársaság csapatai rendezték tömegmészár­lást egy namíbiai menekülttá­borban — az újgyarmatosító tö­rekvések örök mementói marad­nak. Amre i figyelmeztetnek, hogy a nemzeti közi monopóliumok és a mögöttiül k álló imperialista erők semmi tói setm riadnak vissza, hogy meg« őrizzék befolyásukat egykori kü. Ibirtokaikon. Énről ta­núskodik a forradalmi változáso­kat végmeíuiijitő etJiópíaí nép el­leni kudarcot vallott intervenció, a rlhodesiai .fehér kisebbség’ ural­mának átmentésére, továbbá Dél- Aifirika Namíbia fölötti unalmá­nak megőrzésére angol, francia, amerikai és nyugatnémet segéd­lettel kidoflgo zott terv. s erre utal a franciéi katonai beavatko­zás C hadban, valamint a marok­nyi szaharai i nép függetlenségi törekvéseinek elfojtására szerve­zett akció is. A kulisszák mögötti diplomá­ciai mesterkedő lseket és a nyílt katonai akciókéit Washingtonban és Párizsiban. Brüsszelben és Londonban egyóuránt azzal indo­kolják. hogy .kaülső erők tevé­kenysége nyomául, veszélybe ke­rült az érintett o rszágok, az egész térség stabilitása ”, Akárcsak ko­rábban, másutt, iőaiirében is Ku­bát és a Szovjet tűni ót vádolják. A nemzetközi közvéleményt azonban, egyre nohezebfo megté­veszteni. A világ jól tudja, hogy a stabilitás alatt ők a nemzetkö­zi monopóliumok zavartalan te­vékenységét értik, az állítólagos kubai és szovjet beavatkozásra való hivatkozás p ed ig csupán félrevezető manővt sr saját ag­resszív katonai akcióik szentesí­tésére. a cassigai és a kolwezi mészárlás feledtetéí vére. AZT MONDJAK, Kolwezibea minden csendes? (Lehetséges. Örömujjongásuk azonban korai. A csend ugyanis v iiheralőtti nek bizonyulhat, amely csak addig tart amíg a gyarmat ti kizsiákinró; ríyolás mégsZitatétésécírt. az or­szág tényleges függetlenségének kivívásáért ' küzd őke rőt gyűjte­nék. újrarendezik ’ sort alkat. Sazt se feledjék Washingtonban és Párizsiban. Brüsszelben és Lon­doniban. Pretoriában és Salisbu- ryben, hogy Zaire csutkán egyet­len állomása annak a mind hatalmasabbá váló folya­matnak. a 400 midii ás afrikai nép küzdelmének, amelynek: győzel­me lehetővé tette, hogy a térség sok állama — köztük a legutób­bi években Mozambik és Angola is — elnyerje függetlenségét. Mozambik és Angola példája is bizonyítja; a történelmi folya­matot nem lehet többé i él tartóz­tatni. K. A. A Szovjetunió üdvözlete Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksé­ge, a szovjet kormány, a szovjet nép és a maga nevében szívélyes üd­vözletei intézett az afrikai államok kormányaihoz és népeihez Afrika felszabadulásának napja' alkalmából. Leonyid Brezsnyev további sikereket kívánt az imperializmus és a fajgyűlölet ellen, a gyarmati rendszer minden maradványa ellen, a békéért.és a szabadságért, á nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő afrikai népeknek. ~(TASZSZ) A fegyveres küzdelmek idején az államosított üze­mek dolgozóinak egy része a frontra ment. Azok, akik a gyárakban maradtak, nemcsak harcoló társaik munká­ját látták el, de növelték is a termelést. • MOZAMBIKBAN a kormány és * Frelimo párt egyik legfontosabb feladata áz oktatás megszervezése. Igaz, a körülmények még nem ide­álisak a motalai Iskolában, Be a lehetőségek az írás-olvasás elsajátí­tására már megvannak. Az elmúlt két és fél évben Mozambikban a tanulók száma megduplázódott, több száz új falusi iskolát építettek, s az állam felügyeletet vállalt a művelődés felett. I KOLWEZI HALOTT VÁROS Mobutu találkozott a belga kormányfővel 0 Amint a sajtó bírói adta, 1'árlzsban befejeződött az afrikai államok és Franciaország vezetőinek csúcsértekezlete. A kép középpontjában Giscard d'Estaing francia elnök. (MTI-fotó — KS — Külföldi Kép- szolgálat.) KINSHASA, PÁRIZS Nyugati hírügynökségi jelenté­sek szerint Shaba tartományban a francia idegenlégiósok kedden megindították az első nagyszabá­sú hadműveletet a Kolwezi vá­rosa környékére visszavonult fel­kelők ellenállási gócainak fel­számolására. A keddi harcokban mindkét oldalon voltaik halottak — írja a UPI hírügynökség. Mint ismeretes, Giscard d’Es- taing francia elnök kedden kö­zölte: a francia csapatok egyelő­re Zaire-ban maradnak, hogy ; „felkutassák az eltűnt, illetve a felkelők által esetleg elhurcolt francia polgárokat”. Nyugati hír- ügynökségek ugyanis azt állít­ják, hogy a felkelők nagy része Zambiába és Angolába vonult vissza és túszokat vitt magává!. Ä francia katonai jelenlét igazo­lására a shabai idegenlégiósok parancsnoka azt is felhozta,, hogy a rézbányászat központjába, Kol- wezilbe lassan visszatérő lakosok­kal együtt a felkelők is beszivá­roghatnak.’ i . A romvárossá vált Kolwezi változatlanul csendes. Az utcákat oszlásnak indult hullák borítják és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői szerint tífusz- és kole­rajárvány fenyegeti a. várost (Reuter, UPI, DPA) • Tindemans belga miniszterel­nök szerdán délelőtt váratlanul Párizsiba érkezett hogy megbe­szélést folytasson Mobutu zaire-i elnökkel a két ország közötti, fe- azültté vált kapcsolatról. Mint ismeretes, Mobutu elren­delte, hogy diplomatái kerüljék el az érintkezést Simonét belga külügyminiszterrel, még ha ez a diplomáciai kapcsolatok megsza­kadásával járna is. Mobutu a belgák szemére vetette a szemé­lyét illetően nem valami barát­ságos hangú nyilatkozatokat, to­vábbá azt, hogy állásfoglalásuk késése miatt állítólag egy nappal később került sor a Kolwezi-i be­avatkozásra, és. hogy a Kolwezi bánya üzemeltetéséhez szükséges belga személyzet evakuálása mel­lett döntöttek. Az evakuálás után a belga ejtőernyősök nyomban visszatértek hazájukba.' Miután a belgák evakuálása magával vonta a francia személyzet távozását is; az idegenlégiós ejtőernyősök je­lenleg egy halott városban jár- őröznek, a rézbányát pedig az a veszély fenyegeti, hogy elönti a víz. A Mobutu—Tindemans megbe­szélés után a belga kormányfő nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak, míg a zaire-i ál­lamfő csak annyit mondott, hogy „minden jól megy”. Mobutut előzőleg — röviddel New York-ba való elutazása előtt — fogadta Giscard d’Estaing köz- társasági elnök. Kínában a művészek ezentúl „kisebb hibákat” is elkövethetnek PEKING 'A Zsenmin, Zsipao, a kínai pártláp vezércikkben hívja felez Írókat és a művészeket, éljenek ismét a „virágozzék száz virág, versengjen száz iskolai” politika lehetőségével és segítsék élő az irodalom és a művészet másod- virágzását Kínában. Ugyanerre szólította fel a minap közölt cik­kében az írókat és a művészeket Huang Csen, a kulturális ügyek minisztere is. Az illetékesek biztosítják az íróidat és a művészeket, szabadon alkothatnak, érvényesíthetik egyé­ni stílusukat, sőt kisebb hibákat is elkövethetnek —, amennyiben tartják magukat azokhoz a kri­tériumokhoz, amelyeket Mao Ce- Tung fogalmazott meg 1957-ben. A kulturális vezetés hangsú­lyozza a bírálat és az elleribíirá- lait szabadságát és aláhúzza, hogy nem szabad „abszolút tökéletes­séget” várni az íróiktól és a mű­vészektől, ahogyan azt a kulturá­lis forradalom éveiben tették. A jelenlegi vezetés az elnyo­más és meghurcoltatás feledésé­re szólítja fel az írókat és a mű­vészeket és azt ígéri, hogy az ér­telmiségiek és az irodalmi és mű­vészeti szervek teljes réhablitásá- val segíti elő a múlt bűneinek felszámolását, a bizalom helyre- állítását és a már említett kor­látok között a viszonylag szabad alkotás légkörének biztosítását. (MTI) Kádár János és Losonczi Pál üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocia- [ lista Szövétségi Köztársaság elnökének 86; születésnapja alkalmából* I (MTI) ■ A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Az arab félsziget délnyugati részén fekszik, területe 336 500 négyzetkilométer, lakóinak száma a becslések szerint mintegy más­fél millió. Fővárosa a 250 ezer la­kosú Aden. Hivatalos nyelve az arab, a lakosság többsége moha­medán vallású. A mai Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság területe kulcsfontosságú, földrajzi fekvése miatt már régen, a tör­ténelmi időkben is szüntelen ösz- szeütközések színtere volt. Népe szakadatlanul harcban állt a be­tolakodókkal. Először a portugál, majd a tö­rök hódítók jelentek meg, s őket követték 1839-ben a brit gyarma­tosítók. A nép küzdelme nem volt eléggé szervezett, s ezért Ázsia, Afrika és Európa közötti össze- kötöhíd-szerepe miatt sorra-rend- re reverték. A sikert ígérő fegy­veres ellenállás csak 1963-ban bontakozott ki, s a kezdetben kis­méretű felkelés hamarosan orszá­gos méretű felszabadító mozga­lommá terebélyesedett. Ennek az éjén akkor már a hazafias erőket tömörítő Nemzeti Front állt» Programjában az ország függet­lensége, az antiimperialista harc és az antifeudális népi demokra­tikus ; forradalom feladatainak végrehajtása . állt. A gyarmatosí­tók uralmát 1967. november 30-án törték meg véglegesen, s kikiál­tották a Dél-Jemeni Népköztár­saságot. A fejlődés új szakaszába lépve, 1970-ben demokratikus al­kotmányt léptettek .életbe, s az ország nevét a belső átalakulások jellegének megfelelően Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság­ra változtatták. Haderőcsökkentési tárgyalás BÉCS Becsben szerdán megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésé­ről folyó tárgyalássorozat 170. teljes ülését A tanácskozáson, amelyen dr. Emil Kébiusék nagy­követ, csehszlovák küldőttségve- zető elnökölt, E. BoLLand nagy­követ, Naigy-Britanmiai küldöttsé­gének vezetője szólalt fel, A brit delegátus felszólalásában a NA­TO-országok áprilisban beterjesz­tett módosító javaslatát indokolta. Az ülést követő sajtótájékozta­tón a szocialista országok szóvi­vője kérdésre válaszolva elmon­dotta, hogy a Varsói Szerződés folytatja az említett nyugati ja­vaslat tanulmányozását. A bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülé­sét a jövő héten csütörtökön tart­ják. A kereskedőkkel kezdődött, most a szakértők hazarendelésével foly­tatódott Kína furcsa eljárása a Vietnami Szocialista Köztársaság­gal szemben. Különösen Vietnam déli részén, mindenekelőtt Ho Si Minh vá­rosban — a volt Saigon Cholon negyedében — igen sok (vietnami állampolgárságú) kínai élt. Ázsia kalmárai — így szokták nevezni az üzleti érzékükről híres kínaia­kat — tömegesen szöktek vissza Kínába, a magyar szóhasználattal élve, disszidáltak. Érthető, hogy a vietnami hatóságok rosszallá­sukat fejezték ki emiatt, különös tekintettél arra, hogy a kereske­dők szökése egybeesett a vietna­mi pénzreformmal, az addig délen és északon más névértékű dong egységesítésével. Hanoi nagy erőfeszítéseket tett és tesz a gazdasági élet normali­zálására, a lakosság szükségletei­nek ellátására. Miután a 'keres­kedelmet a déli országrészben je­lentős mértékben a kínaiak üz­letei, piaci standjai jelentették, a kereskedők eltűnése nem csekély zavart akozott. A legújabb lépés még érzéke­nyebben érinti Vietnamot. Közis­mert, 'hogy a súlyos háborús ká­rokat szenvedett országban a há­rom évtizedes küzdelem győzel­mes befejezése után minden ener­giát az újjáépítésre, az ipari ter­melés megindítására, az öntöző- rendszerek kijavítására összpon­tosították. A szocialista országok — akárcsak a honvédő háború idején —*• Vietnam békés korsza­kának anyagi és műszaki megala­pozásához nélkülözhetetlen támo­gatást ajánlottak föl. Kína húsz létesítmény fölépítéséhez vállalt hozzájárulást, szakértők közremű­ködésével is. Mind a húsz 'beru­házás a 'korábban létrejött se­gélynyújtási megállapodások ke­retébe tartozott, s a vietnami nép­gazdaság számára létfontosságú, hogy mielőbb elkészüljön. Péking azonban — május 19-i, tehát visszamenő hatállyal — úgy döntött: kivonja szakembereit. Alaposan gyánítbató, hogy a' kí­nai vezetés előbb gondosan mér­legelte, milyen kárt okoz ezzel a lépésével Vietnamnak. Ha mindéhhez még azt is szá­mításba vesszük, hogy a hanoi békekezdeményezések ellenére Kambodzsa — nyilvánvaló kínai sugaillmazásna — folytatja ag­resszióját Vietnammal szemben, világossá válik a kép: Peking célja, hogy a szomszédos 50 mil­liós szocialista országgal elfogad­tassa hegemóniáját. Nehezen egyeztethető össze Peking eljárá­sa a kínai politikusok megnyilat­kozásaival, a Szovjetunió állítóla­gos hegemonisztiku» törekvései­nek oly gyakori bírálatával. Tény: Kína éppen abban marasztalható el, ami ellen a legzajosabban ágál. Gy. D. Brzezinski Dél-Koreáhan tárgyal SZÖUL Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán három or­szágot érintő ázsiai kőrútjának utolsó állomására, Dél-Koreába érkezett. Brzezinski tokiói megbeszélései­nek tartalmát nem hozták nyilvá­nosságra, de sajtójelentések sze­rint Szonodával megvitatta a ja­pán—kínai béke- és barttásági szer­ződés útjában álló mind ez ideig legfőbb akadályt, a „hegemónia- tétel” Kína által 'követelt beikta­tásának a problémáját is. Japán külügyminisztériumi for­rások azt az ellentmondásos kö­vetkeztetést vonták le a nemzet- biztonsági főtanácsadó tokiói meg­nyilatkozásaiból, hogy „az Egye­sült Államok továbbra is hatá­rozottan az amerikai—szovjet enyhülési politikai előmozdítását óhajtja, de kemény álláspontra helyezkedik a Szovjetunióval szemben”. E források szerint Brzezinski érzékeltette, hogy „az amerikai—kínai párbeszéd jelen­tős haladást eredményezett”. Pe- kingben arról Óhajtotta meggyőz­ni a kínai vezetőket, hogy” az Egyesült Államokat Kína-politi- / kájának alakításában nem rövid távra szóló taktikai megfontolá­sok, hanem a Szovjetunióval kap­csolatos hosszú távú stratégiai szempontok vezérlik”. Az amerikai főtanácsadó Szöul­ban megbeszélést folytat majd a Dél-Koreában. állomásozó ameri­kai csapatok parancsnokával, és a - fegyverszüneti vonalnál amerikai katonai egységeket látogat meg. Brzezinski tervek szerint csütör­tökön találkozik Pák Csöng Hl dél-koreai elnökkel, hogy tájé­koztassa őt pekingi tárgyalásai­ról, és még az nap visszautazik Wishingtonba. (UPI, AIP, Reuter) • Etiópia. Az egyik népi tulajdonba vett Addis Abeba-i textil gyárban.

Next

/
Thumbnails
Contents