Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

1978. április 14. • PETŐI*! SÍÉPE # 3 Tavasz a horgásztanyán i • A Dunai Vasmű „Horgásztanyája” a tassi Duna-parton. 9 Brummogva halad el a tanya előtt a fehér hajó. Mögötte csendesen csobog a víz. (Tóth Sándor felvételei.) Ha kissé lassúnak is tartjuk, csak tavaszo- dik már. Biztosan érezzük ezt, ha olyan kö­zelségbe kerülünk a természettel, mint itt — a tassi Duna-parton. Az üdülőterület fölött „magasabb” az ég, az esőfelhők szürkesége is melegebb árnyalatú, mint akár egy hónappal ezelőtt. Akkor még azt mondtuk volna, hogy. „ebből csak hó lehet”. Most már? Kikérnénk magunknak, ha szemtelen kis pelyhek kezdenének szállingálni. Mert ha a fák többsége még óvatoskodik is a rü- gyezéssel, a kopaszak, közé mind több fehér és ró­zsaszínruhás fiatal lopakodik. Szelídejn, félénken serken a pázsit is, de a bátortalan gyöpön annál frissebben, fényesebben duzzadnak az örökzöld dísznövények. Állják a tavaszi szél mogorvaságát. Csak, mint a Duna szőkésbarna hullámai, melyek vígan szaporázzák futásukat — széllel szemben is. A képen látható nyaralótelep címe érdekes: Du­nai Vasmű—Horgásztanya. A „tanyán” 52 fahá­zacska. Elnézést, hä egy-két „más”-falút is közéjük soroltunk. A kis település nyolc esztendeje létesült — s 12 holdnyi területen fekszik. — Még öt épület jön rá, aztán több nem is lesz — informál Takó József gondnok és felesége. — Éppen ma volt tárgyalás a tassi Dózsa téesz veze­tőivel; azt a kis erdőt hozzávásárolják még. — Mutatnak a drótkerítésen túlra. — Van-e már forgalom — hétvégeken? — Hogyne. A szezon elkezdődött... Már hétköz­napokon is megy itt az élet. Bepillantanak a horgásztanya útjaira. Itt is, ott is gépkocsik lapulnak. Szinte sunyítanak, mintha ész­revétlenné akarnának válni. — Nini, fehér hajó! — Kiált fel kislányuk, s már is szökell lefelé a Dunához — hosszú őzike-léptek­kel, öt-hat perc múlva vidáman inteeet a méltóság- teljesen tovabrummogó-csobogó SZOT-üdülőhajó utasainak. — Május elsején indul a Dunaújváros—TASS— Ulcs között közlekedő sétahajó is. Szombatonként, vasárnaponként ismét lehet hajókázni... — Néz vágyakozva az édesapa is a távolodó vízi jármű után. Aztán hogy a kislány víg ugra-bugrálással kaptat föl a lejtőn, vissza a tanyára, — kedves epi­zód jut eszembe. — Hogy versenyeznének vele a mókusaink — int szemével a lányka után. — Mert van két mókusunk is ... Vajon hol lehetnek most? — Sokan irigyelnék magukat ezért a csendért, nyugalomért... A patyolat tiszta, takaros gondnoki házra s a pompás természeti környezetre célzok. — Huszonnégy évi tanácsi szolgálat után rámfér már ez a nyugalom. — Mosolyog Takó József, s váltig állítja, hogy nem is cserélne senkivel. Miért ne hinnénk neki? Tóth István Társadalmi Szemle Mi a szigorított ellenőrzés? Országúti tapasztalatok A Társadalmi Szemle áprilisi száma „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar . helyzetéről, to­vábbfejlesztésének feladatairól” címmel vezető helyen közli Né­meth Károly előadói beszédének rövidített szövegét. A referátum a párt központi bizottságának március 15-ii ülésén hangzott, el. Bálint József tanulmánya a termelékenység és a munkaerő- helyzet kérdéseit és összefüggé­seit vizsgálja a számok tükrében. Filmművészetünk valóságképét és a közönséghez való viszonyát elemzi Tóth Dezső írása. „Belgrád után: tovább a hel­sinki úton” címmel Nagy János foglalja össze a belgrádi konfe­rencia tanulságait. Az Iskola és társadalom című rovatban Horváth György ismer­teti és Élet és Irodalom „taní­tani” vitájának legfontosabb megállapításait, kiemelve . a fő vitapontokat. Az üzemi demok­ráciáról nyolc hónapja folyó esz­mecsere keretében két hozzá­szólást .közöl a lap az értékes vi­ta tanulságaira, júniusi számában tér vissza a folyóirat. Kell lenni öt oszlopnak! A levél Bajáról érkezett, fel­adója Kővári János villanyszere­lő, a vendéglátó vállalat műszaki szocialista brigádjából. Csalódott, kesernyés hangú sorainak lénye­ge: bármennyire szeretnék, kép­telenek teljesíteni vállalásukat, mert nem találnak megértésre és segítségre.— főleg az utóbbira — sem a tanácsnál, sem a Dél-ma- gyarországi Áramszolgáltató Vál­lalatnál. Miről is van szó? A kis közös­ség tagjai elhatározták, 'hogy sza­badnapjaikon bevezetik a villanyt egy idős, nyugdíjas házaspár vas­kúti otthonába —, amely külön­ben tanácsi lakás —, ezenkívül valamelyest 'helyre is állítják, és bepucolják az épületet. A munka elkezdéséhez azonban körülbelül öt villanyoszlopra és némi építő­anyagra volna szükségük. A köz­ségi tanács és a DÁV illetékesei közölték: erre a célra nincs pénz. Szeretnénk megüzenni Kővári Jánosnak és 'társainak — és min­den hozzájuk hasonló nagylelkű embernek — hová, kikhez fordul­hatnak 'bizalommal, hogy elhárul­janak útjukból az akadályok. Sőt legszívesebben elküldenénk azt a pár zsák cementet, vödör meszet, festéket, az öt karót, s ami még kell — de ez sajnos, nem áll módunkban. Megnyugtatásként annyit: nem kell elnézést kérniök, nem kívánnak lehetetlen dolgot. És igazán nem vigasznak szánjuk — annak túlságosan is sovány lenne —, hogy ne csüggedjenek! Véleményünk szerint ugyanis szocialista társadalmunkban ily ‘csekélységeken sohasem múl hart ügyünk sikere. K. F. Megyénkben ebben az esztendőben nemcsak a közlekedési balesetek száma nö­vekedett, de ezen belül a halálos szerencsétlenségek aránya is. A közúti balesetek megelőzése ter­mészetszerűen társadalmi feladat, ebből a rendőrség az ellenőrzések szigorításával csupán kis részt Vállalhat." JIgaz, á módszérek’ — polgári rendszámú személygépko­csival történő vizsgálat, a legki­sebb szabálysértést sem hagynak figyelmen kívül, 'helyszínbírságol­nak, feljelentenek — változtak, s ez adja a szigorított közúti el­lenőrzések lényegét. Ebben a munkában nemcsak a rendőrök, de önkéntes segítőik; KPM-ellen- őrök is részt vesznek, nyújtanak segítséget a közlekedési fegyelem megszilárdításában, a közlekedési morál alakításában. Szerdán dél­után magunk is részt vettünk égy ilyen közlekedési akcióban, erről számolunk be olvasóinknak. Autóroncsok a forgalomban Nyárlőrinc belterülete. Követ­jük a CP-—38—14 forgalmi rend­számú Wartburg gépkocsit, amely feltűnően lassan, óvatosan halad. Gépjárműellenőrzés. Az önkéntes rendőr — kiváló autószerelő — a következőket állapítja meg. A kormánymű kopott. A lökésgát­lók hatástalanok, az üzemi és kézifék nem működik, az akku­mulátor rögzitetlen, folyik az olaj, az ajtókat nem lehet ki­nyitni. Szabó József 21 éves autó­szerelő, Nyárlőrinc, Nyár utca 16. szám alatti lakos megpróbál kifo­gásokat találni. — Nemrég vásároltam a kocsit, s most akarom rendbehozni... Igaz, tudom, balesetveszélyes, de csak a munkahelyem és a laká­som között közlekedem. A kifogást nem lehetett elfo­gadni,* ezért a rendszámot lesze­reltették és a tulajdonost felje­lentették. Néhány perccel később állítot­ták meg a CP—47—23 forgalmi rendszámú Trabant gépkocsit, amelyet Túri István, Nyárlőrinc, Lenin utca 26. szám alatti lakos vezetett. A műszaki ellenőrzés megállapításai megdöbbentőek voltak. A hátsó gumiköpenyek kopottak, a járkerék-csapágyak lógtak, az ajtók nem csukódtak, az üzemi fék hatástalan, s a kor­mányrúd előre-hátra 15 centimé­tert mozgott. Ilyen gépkocsival életveszélyes a 'közlekedés, ezért levetették a rendszámot. Igaz, Túri István esküdözött, hogy más­nap reggelre garantáltan forga­lombiztos járművet mutat be, de az ellenőrzők — joggal — nem hittek neki, feljelentették. Dühöngő részeg A járőr Nyárlőrincen egy földes úton követte Vecsei József 31 éves, segédmunkás, Nyárlőrinc II. kerület 18. szám alatti lakos mo­torkerékpárját, aki ötéves Zsolt # — Ez a Wartburg nem alkal­mas közlekedésre —. állapította meg Keskeny Imre rendőr fő­törzsőrmester. • Lekerül a rendszám a kocsiról. • Végre megállt Hudák Imre szarvasi gépkocsivezető. nevű kisfiát szállította bukósisak nélkül. Emellett hatvan kilomé­teres sebességgel hajtott. Az iga­zoltatás után előkerült az alko­holszonda, amely kékre színező- dött. A járőr a gyermeket és az apját hazaszállította, s otthon ar­ra kérte a férfit, üljön be a gép­kocsiba, vérvételre állítják elő. Ekkor elszabadult a pokol. A fér­fi nekiment a rendőrnek, ököllel feléje csapott, dühöngött, hárman alig tudták megfékezni és az or- xosi rendelőbe szállítani. Az or­vos egyértelműen megállapította, hogy ittas állapotban van, ezért a vezetői engedélyét -elvették, -s természetesen nemcsak' ittas ve­zetésért, hanem hatósági közeg elleni erőszakért is feljelentették. Sokkal csendesebben viselke­dett Izsákon Ungor Pál 29 éves, Izsák,- Katona József utca 10. szám alatt lakó segédmotorkerék- párvezető. Talán azért, mert ami­kor vezetői engedélyét kérték, nem tudta felmutatni, ilyet még nem szerzett. Amikor előkerült az alkoholszonda, legyintett egyet’ de becsületesen, fújni kezdté, majd abbahagyta, s rezignáltan így szólt: — Most ittam három deci bort, kár tönkretenni a szondát. Az italfogyasztást aláírásával is elismerte, s természetesen őt is feljelentették. Hová rohan...? 44-es számú út A tilalmi tábla 80 kilométeres maximális sebes­séget mutat, a járőrkocsi ilyen tempóban halad. Egy zöld színű Polski Fiat úgy húz el mellette, mintha állna. A sebessége leg­alább 100—110 kilométer. Később, az út mellett a tilalmi tábla már hatvanat jelez, ám a BE—99—75 forgalmi rendszámú gépkocsi ve­zetője mintha nem az országúton közlekedne, úgy „tép”. Hosszú ki­lométereken át követjük, mire si­kerül megállítani. Hudák Béla szarvasi lakos, a Vas- és Fém­ipari Szövetkezet gépkocsivezető­je, amikor rendőr felszólítja, szálljon' ki a gépkocsiból, ennyit kérdez; — Mennyit fizetek? A kétszáz forintot szó nélkül veszi elő a zsebéből, mintha csak kikészítette volna, s aztán magya­rázni kezd. — Furfangosan csinálják. Nem gondoltam, hogy a megelőzött személygépkocsiban rendőrjárőr ül. Megfizettem a tanulópénzt. Az előbb idézett mondatok pon­tosan tükrözik az országút morál­ját, azt, hogy a gépkocsivezetők csak a csíkos kocsitól félnek, és arra nem gondolnak, hogy talán más rendszámú járműből intik -le, igazoltatják, vagy büntetik meg. Szükség van érre, s a szi­gorított intézkedésekre, mint ez a fentiekből is kiderül. S talán még egyet: az elmúlt év három hónapjához viszonyítva, 57,4 szá­zalékkal nőtt a szabálysértési fel­jelentések, s 50 százalékkal a büntető eljárások száma. A hely­színen a tavalyi 2585 gépjármű- vezetővel szemben az idén már­ciusig 3168 járművezetőt bírsá­goltak meg. A bírság összege majdnem százezer forinttal nö­vekedett. Ha a szép sző, az okta­tás nem használ, talán a bünte­tés elrettent. Gémes Gábor PANORÁMA Mind nagyobb repülőgépek A légitársaságok alapos elem­ző és kutató tevékenységéből kiderült, hogy a nagy forgalmú vonalaikon olcsóbb egy nagy re­pülőgépet, mint több kicsit üze­meltetni. Sőt, az óriás gépeken konténereket is szállíthatnak^ s ezáltal olcsóbb az áru be- és ki­rakása is. Nagy utas- és teherszállító re­pülőgépeket már az ötvenes évek elején is készítettek: a TU—114, a Boeing—707. illetve a DC—8 hasznos terhelhetősége megha­ladja a 20 tonnát. Ám azóta a repülésiben az .jóriás” fogalma megváltozott. Ma a TU—144-et és társait „csak” nagy teherbíró képességűnek nevezik, óriási szállítógépeknek pedig azokat tekintjük, amelyeknek a hasznos terhelése — a berakásra kerülő technikai eszközök vagy szemé­lyek összsúlya — meghaladja a 30—35 tonnát. Ilyen gépeket a hatvanas évek közepétől gyárta­nak, de választékukról csak az utóbbi öt-nyolc évben, beszélhe­tünk, noha nyilvánvaló. hogy előnyeikre nem az elmúlt évti­zedben jöttek rá a szakemberek. A késés oka — és egyúttal az óriási szállító-repülőgépek gyár­tásának a kulcskérdése is — az, hogy nem volt' megfelelő hajtó­mű hozzá. Nemcsak az a kívána­lom ugyanis, hogy a hajtómű fel tudja emelni a gépóriást, hanem az is. hogy gazdaságos legyen. Az első óriás szállító-repülő­gépeket, légcsavaros gázturbinák emelték a magasba, miután a légcsavaros gázturbinának si­került a nagy lóerejű és viszony­lag kis fajlagos tüzelőanyag-fo­gyasztású változatát elkészíteni. Ám ezeknek a gépeknek a se­bessége — a légcsavar miatt — legfeljebb 600—750 kilométer óránként. Az óriások sebességé­nek növelésére csak a kétáramú gázturbinás sugárhajtóművek megjelenése után kerülhetett sor. Ezek gazdaságossága megközelíti a légcsavaros gázturbinákét, s körülbelül 1000 kilométeres órán­kénti sebességre képesek. Ez a sebesség még fokozható is. de a jelenleginél drágább szerkezeti anyagokat kellene alkalmazni. A világ nagy repülőgépiparral rendelkező országai egymás után állítják elő a nagy befogadóké­pességű személyszállító légibu­szokat, illetve szállító repülőgé­peket. Képünkön: francia gyártmá­nyú légibusz áll üzembe a Skan­dináv Légitársaság vonalain. A 250 személyes gép megérkezett az oslói repülőtérre. (MTI Kül­földi Képszolgálat.) / Meg kell-e menteni a pisai tornyot? Nyolc évszázada „férdül” a pisai torony, Olaszország egyik legfőbb látványossága. Az emberek különbözőképpen viszonyultak a torony­hoz: egyesek azt jósolták, hogy hamarosan ledől, mások terveket ajánlottak a megmentésére. Balileo Galilei pedig laboratóriumnak használta a gravitációs erő tanulmányozásához. A tornyot állandóan figyelő szakemberek észrevették, hogy 1977- ben a torony nem dőlt tovább (pedig a függőlegestől már 4,3 méterre elhajlott). Vajon tartós lesz ez? Nem tudni a jelenség okát. Az azon­ban bizonyos, hogy azonnal felmerült a kérdés, célszerű-e megvalósí­tani a torony megmentésére vonatkozó terveket. Tolvaj madarak Ausztrália egyes vidé­kein a benn­szülöttek rendszeresen átkutatják az ott élő kü­lönféle cse- rényépítő madarak fészkeit, ami egészen jól jő- | •vedelmez. Ezek a vak­merő mada­rak ugyanis nemegyszer á nyitott ablakon - át is hehatolnak á lakásokba és válogatás nélkül magúkkal vi­szik a csillogó tárgyakat, sokszor értékes darabokat is. De nem kell olyan messzire menni. Ki ne ismerné a tolvaj szarkáról’ szóló hazai története­ket? Való igaz. hogy a szarka tulajdonképpen közeli rokonság­ban áll az említett cserényépítő madarakkal. Mintha a kleptoma­nia' családi vonás lenne, a var­júfélék többsége — tehát nem­csak a szarka — hagyományosan tolvaj népség Tiszteletbeli he­lyet foglal el ebben a társaság­ban maga a nagy holló is, pedig erről az „előkelő” megjelenésű madárról az ember nem is téte­lezné fel az effajta „kisikláso­kat”. A holló még kapzsi is: csa­ládjának több más tagjához ha­sonlóan az a szenvedélye, hogy az összelopkodott holmit elrejtse. Az állatok viselkedését hosz- szú időn át tanulmányozó kuta­tók szerint a madarak „klepto- mániájának” nyilván több újka: van. Kétségkívül sok esetben az élelemszerzés ösztönének káros szenvedéllyé vált. tévútra tért, elfajult változatával van dol­gunk. A csillogó tárgyak igéző hatása ugyanis könnyen megma­gyarázható azzal a vonzerővel, amit e madarakra a színes kül­sejű bogarak gyakorolnak. De a madár nyilván a legcsillogóbb pénzdarabról is hamar megálla­pítja, hogy semmi köze sincs a bogaraikhoz, mégis megtartja és gondosan elrejti azt. Ez a titok- zatok, készletek felhalmozására irányuló ösztön valamennyi var­júféle közös jellemvonása. A képen a szemfüles fotóripor­ter ritka pillanatot örökített mteg: tolvaj lás közben rajtakapta a varjút. 5? Szeizmikus bomba” a város alatt A Caracasban tartott harmadik geológiai kongresszus arra a meg­állapításra jutott, hogy a vene­zuelai főváros a szeizmikus tevé­kenység állandóan működő epi­centrumában helyezkedik el. A hárommilliós város lakosai már többször átéltek különböző erős­ségű földrengéseket. Tíz évvel ez­előtt Caracast 600 emberéletet és óriási anyagi károkat követelő földrengés sújtotta. Az Elite cí­mű lap emlékeztet az utóbbi években Peruban, Nicaraguában és Guatemalában lezajlott ször­nyű katasztrófákra, és felszólítot­ta a városi hatóságokat, hogy te­gyenek hatékony intézkedéseket Caracas biztonsága érdekében. „A szeizmikus bomba — írja a lap — bármelyik pillanatban felrob­banhat a lábunk alatt.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents