Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30. • PETŐFI NÉPE • T A kecskeméti színház törekvései változatlanok Beszélgetés Sajtos Géza igazgatóval A színházakban az április a tervezés idő­szaka. A társulati ve­zetés kialakítja a kö­vetkező évad műsor­tervét, befejeződik az új tagok; színészekés rendezők szerződte­tése. A tavasz közepé­re minden színház ve­zetője már több-kevesebb pontossággal tud­ja; milyen összetételű művészi közösség kez­di meg munkáját ősszel, s milyen szerzőket és címeket olvashatnak az érdeklődők majd az új műsort hirdető plakátokon. A közelmúltban néhány jelentős szervezeti változás is megbolygatta a magyar színházi élet tavaszi „menetrendjét”. A Déryné és a 25. Színház társulataira alapozva a főváros­ban létrehozták a Népszínházát. Űj vezetők kerültek a Budapesti Nemzeti Színház élére. Mindez hatással volt néhány vidéki társulat — többek között a kecskeméti színház — év­közi munkájára is. Sajtos Gézával, a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház igazgatójával a változások jelen­tőségéről és az új évad előkészületeiről be­szélgettünk. t Klossy Irén: Májusi ragyogás. KASSÁK LAJOS: Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Itten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli | ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak Jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolódnak Imára. ezek a kezek undorodnak a vértól ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjászüli önmagát ez a szív az én szivem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. — Az 1978/79-es bemutatók megtervezése minden bizonnyal az Idei évad tapasztalatain ala­pul. Az alapos, részletekre Is te­kintő elemzés bizonyára még ko­rai; ám a társulat vezetősége fel­tehetően már kialakította a véle­ményét az 1977/78-as Időszakról. — Ügy van. Kényszerítottek er­re bennünket a nem várt válto­zások Is... Az eredeti tervek sze­rint ugyanis az Idei évad lett vol­na a mércéje a színház bt évvel ezelőtt megkezdett törekvéseinek, Melyek voltak ezek?.... Évi nyolc­ra csökkentettük a bemutatók számát, az Igényesebb műhely­munka és az előadások „kifutta­tása" céljából. Megnöveltük a pró­zai darabok arányát a zenészek rovására, s az Idén már végleg elhagytuk az operettet. Végezetül áttértünk a teljes repertoár já­tékrendre. ... Az új művelődési forma tehát megmásíthatatlan ténnyé vált a színház életében, és az Is marad az elkövetkezen­dőkben. Azt viszont tudjuk, hogy az Idd évad nem lett törekvése­ink próbaköve minden tekintet­ben. — Miért?... — Elsősorban a magyar színhá­zi életet érintő változások miatt, amelyek Kecskeméten vették kez­detüket, Már decemberben köz­tudottá vált, hogy Ruszt József főrendező a Népszínházban kap megbízást. Ez a tény bizony ki­hatott az elmélyült műhelymun­ka nyugodtságára. És más prob­lémák Is adódtak. Székely Gábor, a Szolnoki Szigligeti Színház Igaz­gató-főrendezője lemondta Mollé- re Don Juan című drámájának megrendezését A főszerepet Gá­bor Miklós játszotta volna. A da­rab pótlása nem minden tekintet­ben sikerült. Helyette mutattuk be Az egérfogót s így az évad vége egészen máéként hat, mint az első fele, amelyet az Oszlopos Simeon, a Verzió, a Pericles, vagy a Kabaré sikere fémjelez. — Közönség vagy szakmai si­kerekre gondol? — Mindkettőre... Az az Igaz­ság, hogy a színházon belül fel­merült problémák, vagy ponto­sabban fogalmazva a jövő tisz­tázatlansága olykor megérződik egyik-másik produkción is.. A közönséggel kialakított kapcsola­taink elemzése pedig azzal a ta­nulsággal szolgált, hogy a reper­toár-rendszerre való áttérést nem kísérte megfelelően szervezett Jó tájékoztatás, hatékony propagan­da. A jövőben ezen változtatnunk kell. — A közelmúltban Ismertté vált, hogy a szolnoki és a kapos­vári társulatokból is több művész szerződött el a fővárosba. Kecs­kemétről kik távoznak el az évad végén? — Szinte pótolhatatlannak tű­nik majd Gábor Miklós egyénisé­gének hiánya. Veszteségnek kell megítélni Vass Sva, Andorul Pé­ter, Hetényl Pál, Kizdy György, Trokán Péter, Farády István, Sá­ra Bernadett távozását Is... Okét megszerette már a kecske­méti közönség, hiszen a társulat Jelentős művészi erőit alkották. Többen viszont jelezték lttmara- dási szándékukat. Fekete Tibor, Major Pál, Monyók Ildikó, KŐI- gyesi György is mások alkották azt a „magot", amely köré az úl társulat szervezését megkezdhet­tük. — A kecskeméti színház több mint egyharmada tehát kicserélő­dik. StkeHlll-e helyükre hasonló szerepkörre alkalmas. Jó képessé­gű művészeket szerződtetni? — Igen, s ebben segítségünkre volt a színház, a társulat jó szak­mád hírneve, vonzása. Többek kö­zött Miskolcról Blaskó Péter, Blaskó Balázs, és Reviczky Gá­bor, Debrecenből Mátrai Márta. Kaposvárról Hunyadkürtt István, Jeney István, és Flórián Antal szerződött le. A főiskoláról Is fo- gudunk tehetséges fiatalokat, kö­zöttük a már Ismert Szirtes Ágit. s van olyan „régi" társulati tag is, aki — mint Forgács Tibor — visszatért Kecskemétre. — És a rendezők?... — A társulat művészi irányí­tását Beke Sándor veszi át fő­rendezőként. Eddig Miskolcon dolgozott, s a közönség a Manna Vonna című, a televízió által Is közvetített Maeterlick-dráma rendezőjeként győződhetett meg a tehetségéről. A tiszta, közért­hető színház híve. Már itt is van Kecskeméten; közreműködik a szerződtetésekben és a műsorterv ki­alakításában. Az új évadban a színház néződ által is ismert Szőke István és Gáli László rendezők is velük dolgoznak: szerződtetésük je­lentősen erősíti majd a rendezői „stábot"; — Nem Jelentéktelen személyi változások előzik meg tehát a kö­vetkező évadot. Módosul-e ennek következtében a színház eddigi művészi arculata? — A művészeti vezetés cseré­lődésével óhatatlanul együtt Jár az egyéni, vagy formai elképze­lések bizonyos megváltozása. Ez a természetes tény viszont nem Jelenti az Intézmény által ed­dig vallott is erőteljesen képvi­selt művelődéspolitikai célok szem elől tévesztését. A színház változatlanul korszerű módon, igényesen és érthetően kíván mai problémákat megfogalmazni a közönség számára. Tudjuk, hogy a nézők tábora összetett; a fia­talok és az Idősek, a hagyomá­nyosabb Ízlésű vagy a modern kérdések iránt érdeklődök igé­nyelt egyaránt ki kell elégíte­nünk. Minderről a jövőben sem feledkezünk meg. — Miként tükrözi ezt az 1978-79-es évad műsorterve? — Véglegesen kiválasztott szer­zőkről, darabclmekről még korai lenne beszélni, de a bemutatók körét, jellegét a műsortervi ará­nyokat már kldólgoztuk. Tovább­ra Is játszunk klasszikusokat, de inkább a vígjátékok között válo­gatunk ... Elmondható, hogy ál­talában az eddigieknél nagyobb teret szánunk a nevetésnek. Két zenés darabot tűzünk műsorra, és számítunk a dráma pályázaton si­kerrel szereplő szerzők műveinek színpadra állítására is. Lényeges változás lesz, hogy az eddigiek­nél több bemutatót tervezünk a Kelemen László kamaraszínház­ban, amelyet — 'ha megkapjuk a kért támogatást —, a nyáron sze­retnénk felújítani. Az Ifjúság Igényeit Is változatos módon kí­vánjuk kielégíteni, erre kínál le­hetőséget a jövő évi Móra év­forduló ... Summázva az eddigi­eket; minden reményünk meg­van arra, hogy a közönség sem­mit nem érez meg a kecskeméti színház társulatának megújulásá­ból, pontosabban fogalmazva sí­kénél barátkozik meg a társulat új tagjaival. Mi pedig arra tö­rekszünk, hogy még harmomthu- sabbá tegyük a közönség és a színház eddigi kapcsolatait P. M. Mai költők a munkáról a Szép versekben Nemcsak úgy általában az Irodalom és a könyvkiadás vi­rágzásának lehetünk tanúi nap­jainkban, de azt is gyakorta tapasztaljuk, hogy évkönyvek, életműsorozatok és antológiák látnak napvilágot rendre. Az egyik antológiában a Lenin­ről szóló verseket látjuk, a másikban a világiroda­lom legszebb Ural költeményeit olvashatjuk — és így tovább, sokáig sorolhatnánk a példákat. A Rivalda az egyes években megjelent drámákból, a Körkép pedig az évenkénti novella termesből nyújt bőséges ízelítőt Ismétlődően az irodalom- barátok szélesedő, növekvő táborának. S a szép szavak, a költői mondatok kedvelői újra és újra örömüket lelhetik a Szép versek-kötetekben, me­lyek Immár jó másfél évtizede a költészet napjára jutnák el az olvasókhoz. A munkásosztály közelgő ünnepe előtt arra vol­tunk kíváncsiak, hogy ma, 1978-ban — Illetve 1977-ben; hisz az antológia az elmúlt év termésé­ből ad ízelítőt —, költőink élményanyagában, tu­datában szerepel-e — és hogyan — a munka, Il­letve a versekben jelen van-e, s ha igen, mennyire, mint téma, mint „kitapintható”, fellelhető, érezhető motívum? Sietünk leszögezni1: nem valamiféle „proletkultos" szemlélet kérdezted ezt velünk; nem a „direkt mó­don való" Irodalmi-művészeti politizálást akarjuk költőinktől számonkérnt; és nem Is versekbe tör­delt „vezércikket" óhajtunk látni, olvasni lírai an­tológiában; nem, korántsem ezt! Am azt Igenis szeretnénk meglelni az Ilyen éves termést repre­zentáló antológiában, amit a XI. kongresszus így fogalmazott meg: „A dolgozó osztályok, a szocia­lizmus építésének központi kérdései kapjanak je­lentőségüknek megfelelő teret a művészeti alkotá­sokban,” Nos, úgy gondoljuk, hogy a szocializmus — a jövő — építésének egyik Ilyen ,«központi kérdése" a munka, az alkotó tevékenység, az ésszerű cse­lekvés. Éppen ezért jogos az igény; egy több száz oldalas verses antológia lápjáén — nyolcvanöt köl­tő háromszáz egynéhány versében — a téma sú­lyának megfelelően legyenek jelen, ha nem Is egész költemények, de legalább sorok, szép, felemeló, biztató, elgondolkoztató mondatok a munkáról. Ha régebbi költőink bőséges termését Ilyen szem­pontból nézzük, Igazolását látjuk törekvésünk he­lyességének. Alig volt valaha és igazi lírikusunk, akt valamilyen formában ne biztatott volna má­sokat — sokakat — munkára, hasznos cselekvésre. „Dolgozni csak pontosan; szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes" — írta le néhány év­tizeddel ezelőtt a széles körben ismert szavakat József Attila. S ugyancsak d, hogy „Ha beomlia- nak a bányát vázazó oszlopok, a kincset azért a tárnák őrzik, és az lobog. És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg a szívük dobog." De ha más költők művelt lapozzuk, bőségesen talá­lunk akikor is hasonlóan szép, tartalmas sorokat a munkáról, a dolgozó emberről. Juhász Gyula sze­rint például „Szentség a munka és erő... a jövő nagy menedéke”, mely az embert egekbe emeli. Szerinte az emberi' munka „rend és béke”, „az életünknek lelke”. S a ma élő lírikusaink között a legnagyobb: Illyés Gyula Is így irt a „Vigasz” cí­mű versében: „Nincs más megnyugvás, csak a munka. Végül a sír előtt sincs más igaz vigasz, más értelem, más menedék, csak az: elvégezted, mit 'kaptál vala ré­szül." Ezek után nézzük az Idei Szép versek-kötet ver­seit. Az első, ami szembetűnő, hogy bizony kevés szó esik az antológia lapjain' a munkáról A jelek szerint mint téma szinte egyáltalán nem szerepel a háromszáznál több költeményben. (Annál többlet például a halál Ebből a szóból minden költőre jut egy, átlagosan.) Foglalkoztatja a versek íróit az elmúláson kívül a szerelem, a szenvedés, kín, gyötrelem, a temető, a pusztulás, a félelem. S elég gyakran a végtelen, a világűr, a csillagok vi­lága, és sokszor az egyedüllét, a magány. Meg a múlt, az emlékek. A haza la előfordul talán egy- szer-kétszer. S a munka? Ha önálló témaként nem Is, de azért olykor találkozunk ezzel a szóval Is. És, még ha nem Is sok esetben, az olyan szavakkal, melyek összefüggésben vannak a munkával. Valaki leírta, hogy „termelés", más, hogy „állvány”, vagy „gép”, „vonat", „malom" — s nem hinnénk, hogy ezek a „prózai — hétköznapi” szavak ártanának az esz­tétikád értéknek. Az „engedelmes szerszámok fo­rognék " — írja Garat Gábor —, s a „vasak he­gesztői .., szaporltói társas javainknak”. Az egyik költő azt vallja, hogy „jövőért-cselek- vés-hltében" csakis az emberség lehet a szép; a másik meg abban hisz, hogy amit elvégez — az 6 munkájának — van értelme; s megint más úgy végzi dolgát, mintha az élete függne tőle. Van olyan lírikus, aki a „fénylőbb, emberibb életért” akar dolgozni ezután Is. S ezt fejezi ki szépen csengő sorokkal'. Befejezésül ide Hhk az a néhány sor, amit Ben­jámin László Irt le az Ország című költeményé­ben: „Itt raktam fel a házat, alapítottam várost, vetettem gabonát, ültettem erdőt, tavat, folyót, hegyet helyére tettem, emeltem égboltot föléjük nappal, felhőkkel, csillagokkal — s felépült vala az Ország tizenhatodrét papirosból." Sűrítve benne van e fenti, néhány mélyről-Jövő, nagyon őszinte — mélységesen megszenvedett — sorban mindaz, ámít egy munkáéból lett, hazá­ját igazán szerető költő az elmúlt évtizedek alatt átélt S az is — ha konkrétan nem is kimondva — hogy ezt a szépen kifejezett nagy országépítést a lírikus a maga sajátos eszközeivel segítette. Varga Mihály FARKAS ILONA: Valaki hiányzik potyek ko- mótosan dolgozik, a jó szakmunkások tudásával de a mozgása na­gyon a közép- •zerűeké, akilk nem érzik a szerszámot vagy az anyagot tel­jesen, akikben kicsike görcs van állandóan: a ml lesz, ha elron­tom. De nemcsak a munkája, az egész élete Ilyen. Ezt érzi a kocsmában, az első üveg sör után, a buszon hazafelé utazva, ha valakivel 'beszédbe elegyedik. Inkább csak hallgat, fél hogy hülyeséget mond és kinevetik. A brigád ezüstérmes lett a vállalati versenyben. Az ünne­pély után megbeszélték, hogy egy görbe estét csinálnak. Sokáig vívódott, hogy elmen- jen-e, végül úgy döntött az utolsó pillanatban, hogy nem megy el Amikor elment a busz, amelyikkel Időben beért volna, megbánta döntését, hiszen a kollégák szeretik őt, bár később ezt megkérdőjelezte magéban, da haragudni nem haragszanak, mart nem bántják, nem la ug­ratják. Egy teríték üresen maradt. Hiányzik valaki, és nem tudnak rájönni, hogy ki. A brigádnaplót la magukkal vitték, sokan a sö­rös poharat akarták rányomni minden áron a közös program pecsétjeként Végül az étlapot csatolták igazolásként a napidba. Szavazással a névsorolvasás mellett döntöttek. A brigádveze­tő felolvasta a névsort Míg a Potyek nevéhez nem értek, nem Is gondoltak rá — Mindig kihúz. — Zárjuk kll — Milyen ember az Ilyen? — kiabáltak többen, míg a Varga IX. leintette a többieket — Több jut nekünk, mit vagy­tok odal — Biztosan valami dolga lett — állt a pártjára Nagy VIII. • Potyek az ágyban sem nyu­godott meg. Akkorákat sóhajtott, hogy az asszony nem tudott el­aludni. — Beteg vagy? — En? Miért lennék beteg? — Akkorákat sóhajtozol félek, ránk szakad a mennyezet — Azon gondolkodom, hogy mit fognak mondani... — Mafla ember vagy. A mai napig nem tudom elképzelni, hogy hogyan szedted össze ma­gad, mikor megkérted a szüle­imtől a kezem? Szerencsére a gyerekek nem örökölték ezt a tutyl-mutyl természeted. — Szeretem a békességet — Nem gondolod, hogy a te négy nyugalmad — gyávaság? — Nem bántok senkit — De néha lehetnének elkép­zeléseid, amit mindenen keresztül meg kellene valósítanod, még akkor is, ht nem túl lényegesek. — Jókor mondod — emeli fel kissé a hangját. — Elégedett vagy te egyálta­lán? — Igen, azt hiszem. — Nem Ismerem a kollégáidat nincsenek barátaid, szeretőd sem volt.,. — Nem lényeges az egész.-t Lenézed az életet — Mindenünk van, mit akarsz? — Semmit — mondja az aaz- szony lemondóan, ás a fal felé fordul. Tisztában van vele, hogy tizenhét évi házasság után, na­gyon későn mondta el ezeket a dolgokat. Potyek óracsörgés előtt öt perccel felébredt Egész doboz altatót beszedhetne, akkor is fel­ébredne Időben, mert belehalna a szégyenbe, ha egyszer elkésne. Ilyen egyszerűen meg sem tör­ténhet Pillanatok alatt magára kapkodta a ruháit, kolbászt és kenyeret rakott a táskájába, és már rohant Is a buszmegállóba. Mindig álmodik éjjel, és so­ha nem felejti el. Egész nap a gép mellett ezeken az álmokon rágódik. Kicsit hisz is bennük. Almában megmondja nekik a magáét fiatal lányokat csábit el néha disznókkal Is álmodik, ami az öregek szerint nem jó. De nagyon sokszor fuldokllk pisz­kos pocsolyákban, Ilyenkor tehe­tetlen, majd belefullad, nagyon fáradtan ébred az ilyen éjszakák után. Még soha nem mondta el az álmát. Nem tudná elviselni, ha kinevetnék. • Potyek hétfőn még szürkébb és halkabb volt mint máskor. Félt az emberek szemébe nézni, de belül örült, hogy azok jól érezték magukat Nagyon fülelt Néha furcsa beszédfoszlányok ütötték meg a fülét. Visszhang­zott az egész csarnok néha-néha a kollégák nevetésétől Mindig azt hitte, hogy öt nevetik. Pedig csak a Kovács XX. Jóskát ug­ratják, aki sztriptízt akart ját­szani az étteremben, úgy berú­gott Potyekon végigszaladt a hideg, mikor megtudta, hogy mi mindent csináltak. Szinte örült hogy nem volt velük. Neki soha nem tudja megmagyarázni senki, hogy miért Iszik Valaki annyit hogy utána ki kelljen hánynia az egészet. Egy pillanatra megmerevedett, mikor'megállt mellette a brigád­vezető. Úgy gondolta néhány perccel előbb, hogy valamit ha­zudni fog, ha megkérdezik, mi­ért maradt távol Ez számadás, úgy gondolta, mindenképpen meg kell magyarázni mert nem szeretné, ha klútálnák. Legfel­jebb betegnek mondja valame­lyik családtagját. De lelt? Babo­nás. A gyerekeket semmiképpen nem mondhatja. A feleségét sem, mert akkor ml lesz veié, ha valóban beteg lesz? Mire fel­tekintett, senki nem volt mellet­te. Talán csak 'képzelte... De nem. A gépasztalon egy boríték. Keze remegett, visszahúzta. Eszé­be jutott, hátha figyelik. Kíván­csiságának ellenállni nem tudott Potyek arcán két hatalmas könnycsepp gurult le. Nem Un­ta tartani, nem akarta, hogy ki­jöjjenek. A borítékból kihullott a pénz. Most először eszébe ju­tott a pillanat, amikor megkérte a felesége kezét Össze kéne szedni magát ugyanúgy. Kézfe­jével megtörölte a szemét és eldobta a borítékot GÁL FARKAS: Rügyszeplős ághoz Hajlok rügyszeplős ághoz ünneplő szél kiáltoz. Rózsafák közt az isten, tüskékkel hímzett ingben. Kék vászon leng az égig, kék inget öltök in is — katicabogár percek ujjamról felröppennek'. öklelő magány, oldódj szivemtől messze sodródj, s mert eddig bujdokoltál őröm, jöjj elő moetmdr; magamnak adj Jó munkát, hitem széjjel ne dúlják a hitetlenek. Ordas szivükben pengét forgass... Rügyszsplős ághoz hajlok, kongatnak vasharagot a madár hangja tompább, ketyegnek bamba bombák. Farkasok körül vessnek piros húzómra lesnek,, lassuló vérem innák, bordáim is felnyitnák. De kék etóben állok, hajlok rügysseptős ághoz s mert vagyok verhetetlen hitben és szerelemben félve néz rám as isten tüskés, szaggatott ingbett t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents