Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
S • PETŐFI NÉPE • 1978. április 30. Havanna, a VIT városa A XI. Világ ifjúsági Találkozó színhelye az idén nyáron Kuba fővárosa lesz. Ez az első eset, hogy a találkozót latin-amerikai országban tartják. A résztvevők saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogyan él, dolgozik és alkot a kubai ifjúság, milyen változások mentek végbe az elmúlt két évtized alatt. A gyors egymásutánban létesülő iskolák, turistacentrumok, parkok és városrészek szinte napról napra változtatják a főváros arculatát. Amerika meghódítása idején Havanna — kedvező stratégiai helyzete miatt — a spanyol gyarmatosítók legfőbb katonai bázisa volt. Később a város, mint a turisták paradicsoma és a nagy üzletek színtere, az Egyesült Államok érdekeit szolgálta. A kubai felső tízezer hozta létre többek között a Country Club Park és a Havanna Biltmore lakónegyedet Az ötvenes években a maffia éjszakai lokálok, luxushotelek és játékkaszinók hálózatát építette ki a fővárosban. Az 1959-es forradalom győzelme után Havanna élete gyökeresen megváltozott. Más amerikai fővárosoktól eltérően itt a lakosság állandóan csökken az ország többi részéhez viszonyítva, ami a nemzetgazdaság fejlődési szintjének egyensúlyban tartására és a vidék életszínvonalának emelésére irányuló kormánypolitika eredménye. Jelenleg kétmillió ember, az ország lakosságának egyötöde él a fővárosban, míg 1959 előtt minden negyedik vidéki lakos ide vándorolt a jobb élet reményében. Néhány hónappal a VIT előtt a kubaiak mindent elkövetnek, hogy méltóképpen fogadhassák majd a küldötteket a szolidaritás városában. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) A „ zöldmező” becsület ackutatás összhangjának megteremtése. Az idén már egymillió kétszázezer darab kötött holmit — főleg pulóvert — gyártanak, s ez a szám 1980-ra 2,5 millióra bővül. A városból és a környező községekből verbuválódott dolgozók jórésze máris szakemberré vált, s bizony rosszul esett nekik egy türelmetlen 'hangvételű újságcikk, amely a közelmúltban az ország nyilvánossága előtt szinte megkérdőjelezte a gyár létjogosultságát. Azt mondták az itt dolgozók, hogy úgy látszik, nem egyforma a mérce. Ha másutt kohót építenek, vagy egyéb üzem épül, csak az avatás után kezdődik a termelés. Vajon reális volt azaz elképzelés, hogy a halasi „zöldmezős” gyár az avatásra már nyereségesen termeljen? S vajon megkapta ehhez — szervezésben, piacszerzésben — minden segítséget? Erre felelni nem a mi feladattunk. Mi csak azt szeretnénk, hogy a halasi új gyár mielőbb büszkesége legyen a megyének, s az ott dolgozók érezzék az irántuk megnyilvánuló bizalmat és elismerést. Ennek szerény kifejezője akar lenni az itt közölt képösszeállítás is — Pásztor Zoltán fotóriporter munkája —minden külön kommentár helyett Egy kis séta a gyárban, melyre meghívjuk lapunk olvasóit... S zakzsargonnal úgy nevezik a Kiskunhalason létesített kötöttárugyárat, hogy „zöldmezős” beruházás. Azt jelenti ez, hogy sem a városban, sem a környéken hasonló üzem még nem működött, nem voltak a kötőiparnak hagyományai. .Lényegében az építéssel egyidőben kezdődött meg a szakembergárda kialakítása is. A létszám, a kétszázötven szakmunkástanulóval együtt meghaladja az ezerkétszáz főt, s jellemző adat, hogy az átlagéletkor mindössze 29 év. Az 1974-ben elkezdett 780 millióba kerülő nagyberuházás építése, teljes gépesítése a tervek szerint ez év végén fejeződik be oly módon, hogy már hosszabb ideje folyik a termelés fokozatos felfuttatása, a termékek exportképessé tétele, a szervezés és piBULGÁRIA FŐVÁROSÁBAN IS A világ 94. metrója A bolgár fővárosban megkezdődtek a világ 94. korszerű földalatti vasútjának építési előkészületei. A metró létesítését több dolog is indokolja. Az elmúlt három évtizedben alaposan felduzzadt Szófia lakossága, s megnövekedett a hajdan balkáni kisváros területe is. Így nemrég csatolták a fővároshoz, Kremikovcit, a bolgár vaskohászat legfontosabb központját is. A tömegközlekedés problémáit ma még képes megoldani a villamosok, autóbuszok és trolik hálózata, de a nehézségek évről évre növekednek. A metró terveit nagy tapasztalatokkal rendelkező szovjet tervezők készítették el. A moszkvai szakemberek úgy tervezik, hogy a- szófiai metró óránként 5 ezer utast fog szállítani. A terv hasonlít az ukrajnai Harkov metrójához. Három vonalat akarnak létesíteni, ezek keresztezik egymást, s a város centrumában háromszöget alakítanak ki. Az első vonal a központ és Szófia Ljulirc kerületét köti össze majd. Az építkezés 1981- ben kezdődik, s a tervek szerint 1985-re fejezik be, a vonalon hét állomás lesz. ‘"V - «V.. 6 v A bolgár főváros igen gazdag történelméről valószínűleg a közeljövőben még többet tudunk meg. A szakemberek ugyanis arra számítanak, hogy a földmunkák számos értékes archeológiái információt nyújtanak. A tervezés szakaszában is folyik már a munka. Első feladatként az építkezés ipari hátterét teremtik meg, s felépítik a felszíni telepeket. Áz üzemek, raktárak, az egész felvonulási- terület vagy 70 hektárt foglal el. Megkezdődött a metró szakemberéinek kiképzése is. Elsőként a jövő mérnökei utaztak szovjet műszaki egyetemekre, ha-' marosan pedig az egyik szófiai építőipari technikumban megkezdik a metróépítő szakemberek képzését. Az építkezésen 80 bolgár váln lalat, s majd ugyanennyi szovjet cég vesz részt. (SZÓFIA—PRlESSZ—KS) MY LAIB AN újra mosolyognak a gyerekek Phuong Gianh My Lai polgár- mestere mondja: — Megépítettük az új öntöző- berendezést. A régi gátat szétbombázták az amerikaiak, hogy tengervízzel árasszák el földjeinket. Az űj töltés időközben elkészült. Tavaly, a vérfürdő kilencedik évfordulóján tudtunk először egy évben kétszer is rizst aratni. Az idén jó termés ígérkezik. Űj iskolát építettünk és egy kis épületet, orvosi rendelőnek. Saját orvosunk gyógyít benne. Ez az első saját orvos a falu történetében. El tudják képzelni, hogy ez mit jelent? A falu, amelynek csaknem egész lakosságát tíz évvel ezelőtt, egy márciusi napon kiirtotta a 11. amerikai gyalogos dandárhoz tartozó és William Cal ley hadnagy parancsnoksága alatt álló USÁ-zsoldos szakasz, egész Vietnam felszabadulása után új életre kelt. A felszabadulás után a környékbeli, a betolakodók által „stratégiai falvaknak” nevezett koncentrációs táborokból kiszabadultak közül mintegy hétezren választották új lakóhelyül a világszerte ismertté vált falut. S hazatértek azok a kevesek is, akik az 504 áldozatot követelő vérfürdőt túlélték. A legidősebb, a vérengzés túlélői közül az akkor 76 éves Nguyen Thi Doc parasztasszony, ma már közelebb van a kilenc- venhez, mint a nyolcvanhoz. De arra a napra emlékszik, hogyne emlékezne. Remeg a hagja: — A család tagjai éppen az asztalnál ültek. Csak g legidősebb fiam nem, ő a kertben dolgozott. Zöldséget ültetett. Hárpm amerikai tört be a kertbe. Mielőtt a fiam valamit is mondhatott volna, agyonlőtték. Aztán bejtötek a kunyhóba. Szó nélkül kezdtek tüzelni géppisztolyaikból. "Hatan ültünk az asztalnál: csak én maradtam életben. Miképpen? Magam sem tudom. Valószínűleg az egyik unokám, aki félelmében belémkapaszkodott, amikor őt lövés érte, rántott a földre. Később, amikor magamhoz tértem, több sebből véreztem. Sikerült elbújnom, így éltem túl a borzalmakat .., A néni egyik lánya négy unokájával egy mintegy száz méterre levő kunyhóban élt. Ókét is legyilkolták a banditák. Az áldozatok között 170 gyerek polt. Ma a falu utcái ismét hangosak a gyerekzsivalytól, s az új iskolában gyermekdalokat tanulnak éppen a kicsinyek, az első osztályosok. Ok még nem is éltek akkor, amikor a borzalmak történtek. Fhoung Gianh: — Amilyen fontos, hogy eltüntessük a betolakodók okozta pusztítás minden nyomát, olyan fontos, hogy népünk, az utánunk következő nemzedékek sora, sohasem felejtse el, ami történt. Kegyetlen, gyilkos ellenséggel szemben vívtuk ki a szabadságunkat. Falunk valamennyi lakója volt már a kis emlékmúzeumban, de messzi földről is jönnek a látogatók. A falu vezetőségének határozata alapján emlékműveket emeltek ott, ahol az amerikai katonák kioltották az ártatlan áldozatok életét. Így a két rizsföld közötti úton, ahol az éppen a földeken dolgozókat kaszabolták le és a víztárolóknál, ahol több, mint 100 összeterelt embert, főként nőket és gyermekeket lőttek halomra. A falu bejáratánál, a látogatót fogadó kapu felirata: ,.My Lai — itt gyilkoltak meg az amerikai katonák 1968. március 16-án 504 lakost.” Emlékeztetőül: jóllehet a nemzetközi közvélemény felháborodása nyomán William Calley hadnagyot először hadbíróság elé állították, sőt életfogytiglani börtönre ítélték, végül megsemmisítették az ítéletet és a tömeggyilkos éppúgy „megbecsült polgárként” él az Egyesült Álla-' mokban, mint azok a magasabb rangú tisztek, akik a vérengzésre a parancsot kiadták. Calley — becslések szerint — félmillió dollárt keresett különböző nyila Iko- zatokkal, televíziós fellépésekkel, magazinokba írt cikkekkel. De: My Lai falu határában, a rizsföldeken ezentúl évente kétszer aratnak. Az élet legyőzi a gyilkosokat. Vietnam népe diadalmaskodott. (—r —n)
