Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

6 FRIOFI NÉPE • 1978. április 30. mm v e l o d e s IRODALOM MŰVÉSZÉT Egy Állami Díjas Nagy Pál, a kecskeméti 607. Szak­munkásképző Intézet szakoktatója ezt mondja beszélgetésünk elején: — Dühit,, ha hanyagul, tessék-lás- sék módon, félig elvégzett munkát lá­tok. Mondhatnék számtalan példát erre, de hadd söpörjek a saját portá­mon: az ács beüti az utolsó szöget, s a betonozáshoz szükséges zsa­luállvány elkészült — a fél­munkát végző legalábbis azt - hiszi. Eszébe sem jut, hogy elő kellene venni a farzseb­ből a colstokot és megnézni: az előírtnak megfelelő-e a méret? Vagy hogy meggyő­ződjön róla: vajon elég szi­lárdak-e a merevítések? Nem, ő siet tovább. Mert nem a munkája érdekli. Azt nézi, hogy mikor jár le végre a munkaidő...” Hogy a fentiek mennyire Jel­lemzik napjaink munkaerkölcsét, általában, azt nehéz lenne ponto­san megállapítani. Az viszont biz­tonsággal állítható, hogy Nagy Pál szakoktatói tevékenységet ezek a mondatok jellemzik első­sorban. Különben alig mondhat­ná el, hogy tanulói a legutóbbi öt esztendő alatt nyolc alkalommal irtek el első helyeiéit az orszá- got uakmai versenyeken. szakoktató portréjához Nézzünk vissza a fenti monda­tára és gondoljuk meg: az öt év alatt hány és hány fiatalt tanított az ács szakma fogásaira, „titkai­ra”. S közülük minden nyolcadik országos sikert ént el! S ö nem­csak másoktól követel egész mun­kát — de önmagától is. Ezért ka­pott Állami Díjat. A 37 éves Nagy Pál kecskemé­ti születésű: Itt járt általános Is­kolába, itt szerezte meg a — ki­tűnő rendű —- szakmunkásbizo­ny it vány t is. Mint a Bács-Kis­kun megyei Építőipari Vállalat ácsa, itt készített el sok-sok tető­szerkezetet, zsaluállványt. Hogy ezek milyenre sikerültek, erről csak annyit, hogy a szakmunkás- képző Intézet pedagógusai kérték ahnak Idején: legyen szakoktató. Tanítványaival jelenleg egy béth- lenvárosl óvoda építésén tevé­kenykedik; a födémszerkezetet készítik. □ □ □ — A körülmények, amelyek kö­zött dolgozik, nem éppen irigylés­re méltók. Említette, volt rá eset, hogy tanítványai összesúgtak a háta mögött: „Srácoki ma kllde- geljük az oktató elvtársat!.. Nem veszti el néha a türelmét? — Ilyen helyzetekben — ame­lyek egyre ritkábbak — ez lenne a legnagyobb hiba, amit egy ne­velő elkövethet. Tizenhét éve va- , gyök oktató, de büszkén mond­hatom: pofonra még sohasem ra­gadtattam magam. Kiabálásra is ritkán — nem is emlékszem, mi­kor esett meg velem ilyesmi utol­jára ... — Olykor pedig elkerülhetetlen a fegyelmezés... — Legalább annyira, mint a di­cséret, a Jutalmazás. De ha vala­ki „nem bír magával”, azt olyan munkával bízom meg, hogy a töb­biektől távolabb, elkülönülten kelljen dolgoznia, és olyankor minden mozdulatát figyelem. Ha valamit nem jól csinál, azonnal odamegyek és segítek neki. Elma­gyarázom, miként kell tartania a fűrészt, a 'kalapácsot, hogy köny- nyebben menjen a munka. — És ez használ? . — Szinte mindig. Mondok egy példát. Pécsi Jánost tartom az egyik legjobb tanítványomnak; öt évvel ezelőtt első lett a szakmai verseny országos döntőjén. Hadd tegyem hozzá: azóta a munkahe­lyén is számtalan elismerést ka­pott, például a „Szakma ifjú mes­tere” címet is odaítélték neki. No, ezt a gyereket én az első hónap­ban reménytelen esetnek tartot­tam. Hangoskodó, fegyelmezetlen, odafigyelésre képtelen fiú volt; még a kalapácsot Is alig tudta megfogni. Egy Idő után elhatá­roztam, hogy minden munkamű­veletet vele mutattatok be a töb­bieknek. Időtrabló gyakorlat volt, minden gyermekem előbb megol­dotta volna I kapott feladatot; ám egy Idő után kezdett megté­rülni i befektetés: az én Jancsim kezdett Izzadni, kezdett Igyekez­ni. Az eredményt már Ismeri.,. □ □ □ A „magánélet” felé terelem a szót ezután. Megtudom, hogy Nagy Pál édesapja — aki régebben kerté­szettel, később pedig állattenyész­téssel foglalkozott — szintén ma­gas kitüntetés tulajdonosa: 1988- ban kapta, mint a Magyar Szov­• Nagy Pál mindenkor alaposan elmagyaráz» tanítványai­nak — a jövő ssakmunkásal- nak — as ács­mesterség fogásait. • Nem elég­szik meg a szakoktató a magyarázat­tal, részlete­sen ellenőrzi a kivite­lezést Is. (Pászitor Z. felvételed Jet Barátság Tsz egyik alapító tagja. Szóba kerül á feleség, a két gye. rek Is. Aztán a ház is, amelyben él­nek. — „Közös alkotás" — mond­ja Nagy Pál és sorolni kezdi: — A burkolásban Czégány Bé­la, a parkettázásban Gyenes Pál, a vízvezeték bevezetésében pedig Halász Ferenc segített. Mindhár­man szakoktatók; a kollégáim. Egyébként közülük néhánynak megszolgáltam azóta én is. De a legtöbbet mégis a feleségem se­gített: vele együtt ástuk ki az ala­pot, együtt kevertük a betont. S főzte az ebédet, amikor itt vol­tak a barátaim. — A ház áll. További terveik? — ÁH, de még sok a munka rajta. Neki is látunk, mert a díj­jal pénz is járt: a régi vakolást leverem, a falat nádszövettel be­vonom és kőporral lefúvatom. A kerítést is kicseréljük: a szövött drót már elrozsdásodott. Vaskerí­tés lesz helyette, betonalapzattal. Aztán építünk is még a házhoz — vagy húzunk egy külön épüle­jMnjhHÉj jjT j tét. Kell a nagyobb hely, mert a feleségem édesanyját szeretnénk magunkhoz venni. Egyedül él, egyre betegesebb — segítenünk kell rajta valahogyan... □ □ □ A kitüntetett szakoktató életé­hez az adalékokat végnélkül so­rolhatnám, de azt hiszem már így Is kirajzolódtak a portré leglé­nyegesebb vonásai. Abból, aho­gyan feleségéről, a feleség édes­anyjáról és a munkatársakról be­szélt, kisejlik a munkássorson, s a munka tiszteletén túl a másik ember tisztelete is. Ami nem va­lami elvont humanizmuson ala­pul, hanem egy nagyon is hétköz­napi felfedezésben: hogy egymás­ra, egymás munkájára vagyunk utalva. S hogy csak így — ezzel a felismeréssel együtt — lesz egész az életünk. Nagy Pál ilyen egész életet él — talán ebből a néhány töredék­ből, ebből a néhány adalékból Is meggyőzően kiderül. Káposztás János Minden osztályfőnöki órából tíz perc Az általános és középfokú oktatási intézmények munka­terveiben sokféle nevelési fe­ladatot sorakoztatnak fel a pedagógusok. A tanulás mel­lett a szocialista hazafiságra neveléstől kezdve az esztéti­kán át foglalkoznak még ki tudja hányféle jelentős pe­dagógiai szakterülettel. A fe­ladatok között megtalálható a munkára nevelés címszava is. Azt hiszem viszont, hogy sok tanintézetben nem fordí­tanak elég figyelmet a két­kezi, becsületesen elvégzett mindennapi mun­ka megszeretteté­sére. Pedig nem kell különösen bizony­gatni, hogy a ke­nyérkereső munka nemcsak az egyén, de az egész társadalom megélhetésének forrása. Ahogy dolgozunk — ügy élünk. Márpedig ami a na­pi munka fegyelmét, ésszerűségét, belső szervezettségét ille­ti, nem titok, hogy van még javítani való az üzemekben, vál­lalatoknál és szövetkezetekben. S nem mondható más el az „öntudatról” sem. A fiatalok nevelésében nagy szerepe van az első igazi mun­kahely légkörének, fegyelmének és a dolgozótársaknak. Emel­lett viszont nem hanyagolható el az sera, amit a tanulók az iskolából visznek magukkal. Mint elveket, szokásokat és ma­gatartásformákat. • A beszélgetés résztvevői: Tóth Jánosné, Szirmai Ferencné igazga­tóhelyettes és Major Rózsa nevelőtanár. A MUNKÁRANEVELÉS GYAKORLATA' KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Kiskunfélegyházán, a Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Szak­munkásképző Intézetben, amikor elmondtam, hogy a munkára ne­velésről szeretnék tapasztalatokat gyűjteni, három pedagógus Is szí­vesen ajánlkozott a beszélgetés­re. Szirmai Ferencné Igazgatóhe­lyettes, az Intézmény párttitkára, Major Rózsa és Tóth Jánosné pe­dagógusok közös véleménye volt, hogy ez a kérdés központi fon­tosságú az életre való felkészítés­ben. Az Intézményben három szakmát; szarvasmarha-, barom­fitenyésztést és húsipari feldolgo­zást oktatnak, — A munkára való nevelés bo­nyolult, összetett pedagógiai fela­dat — magyarázta Szirmai Fe­rencné. — Már a pályaválasztás­nál elkezdődik, hiszen ha a gye­rekekben a legkisebb ellenszenv Is ébred Jövőbeni foglalkozásuk­kal szemben, akkor nagy baj van. Ezért a hozzánk jelentkező nyol­cadikosokat mindenekelőtt üzem­látogatásra visszük a vágóhídra, Illetve a tenyésztőtelepekre: Is­merjék meg a munkakörülménye­ket. — Az elsősökre Is nagy figyel­met fordítunk; sok közöttük a ta­nyai gyerek, aki elszakadt a szü­lői háztól — folytatta Major Ró­zsa. — Ók nehezebben szokják meg a kollégiumot, a közösséget. Az iskola és a diákotthon közös Igazgatású, így egy-egy tanuló- csoport végig azonos pedagógus­pár: osztályfőnök és kollégiumi nevelőtanár vezet. Jó együttmű­ködésük sok problémát előzhet meg. — Azt valljuk, hogy az egész­séges személyiség Kiformálása fontos eszköze a munkára való nevelésnek — tette hozzá Tóth Jánosné. — Minden osztályfőnöki t órán tíz percet szentelünk a mun­ka értékelésének. Sokat látogat­juk az üzemeket, .tartjuk a kap­csolatokat a szakoktatókkal, így alkalmanként mindig jut Idő a dicséretre vagy a kritikára. □ □ □ Beszélgetésünk során megtud­tam azt, hogy a tanintézet veze­tősége jelentősnek tartja az Isko­la, Illetve a gyakorlati munka rendszeres Jutalmazását. Ügy fo­galmaztak: érdekeltté akarjuk tenni a tanulókat a szakma jó elsajátításában, ÉVénte az NDK- ba, Csehszlovákiába és Lengyel- országba utazik a legjobbak egy- egy csoportja, a szakmában ki­tűnt harmadéves húsipari tanulók pedig egy hónapot dolgoznak Lip­csében Illetve Böbelnben. Az Iskolai, a közösségi munka éppen úgy megkapja elismerését, mint az üzemi. Tudatosan foglalkoznak a szak­munkás hivatásra való előkészí­téssel is. Tavaly szervezték meg a harmadévesek részére az Ifjú­sági szocialista brigádmozgalmat az Iskolában. A vállalások köve­telményrendszere azonos az üze­mi formulákkal: murika, tanulás, művelődés és társadalmi mun­ka... Az elérhető pontszám több mint felét a termelési eredmé­nyek határozzák meg. A tanulók munkahelyi szereplését az ottani szocialista brigádtagok értékelik, a verseny szervezői tehát ügyesen egyesítették a tanintézeti, pedagó­giai és az üzemi, azaz termelési követelményeket. □ □ □ Sok fiatal szakmunkás érzi az Iskolában tanult elmélet és a mindennapos termelési gyakor­lat között megmutatkozó ellent­mondásokat, amikor életében elő­ször munkába áll. Ennek áthida­lására is sokat tesznek a taninté­zet pedagógusai. — Nagyon fontos annak tuda­tosítása, a tanulókban, hogy az üzemben több százezer forintos ér­tékű berendezéseket bíznak a gondjukra — magyarázta Szirmai Ferencné. — Ez a tény nemcsak azt jelenti, hogy vigyáznunk kell rájuk, hanem azt Is, hogy a ló­gás, a szervezetlen munka, a gé­pek kihasználatlansága népgaz­daság! kárt eredményez... Idő­közben persze ellentmodásba Is keveredünk. A munkavédelem az elméletben sokszor másként fest, mint a gyakorlatban. Üzemláto­gatások alkalmával ezért mindig felhívjuk a diákok figyelmét a hibás Jelenségekre, az előírások elhanyagolására. Évente egy al­kalommal megszervezzük a mun­kahelyi vezetők és a tanulók ta­lálkozását, s a diákok bizony nem félnek kritikáit is mondani előt­tük. A szakmunkásképző intézet pe­dagógusainak célkitűzése: az Is­kolában demokratikus szellemben nevelt fiatalok végezzenek. Az egyik harmadéves húsipari osz­tály tagjáról egyikük megjegyez­te: Ez a társulat szocialista bri­gád már ma Is, de biztos az, hogy a munkahelyen is magvat lesznek a szocialista brigádnak. ... □ □ □ — Üzem és Iskola sokrétű, pe­dagógiai célszerúségú kapcsolat; ez a helyes nevelés legfontosabb feltételeinek egyike — magyaráz­ta Judiíc Menyhért Igazgató. — Négy évvel ezelőtt harminc, Idén viszont már száznyolcvan társa­dalmi ösztöndíjasunk van, akik tudják, hová mennek dolgozni az. iskola befejezése után. Munkahe­lyükhöz köti már őket anyagi ösz­tönzés és elvárás. De ami még ennél Is fontosabb; tanulmányaik alatt megismerik a szövetkezete­ket, az üzemeket; mind a terme­lés körülményeit, mind pedig az ott dolgozókat. És ez nagyon lé­nyeges ... A Kiskunfélegyházi Mezőgaz­dasági és Élelmezésipari Szak­munkásképző Intézetből a tapasz­taltak szerint olyan fiatalok tá­voznak, akik szocialista módon ta­nultak meg élni és dolgozni. Beil­leszkedésüket a felnőttek társa- i dalmába remélhetően nem na­gyon nehezítik meg azok a mun­kahelyi társak vagy vezetők, akik még nem ebben a szellemben ne­velkedtek. Pavlovlts Miklós Dárday Ist­ván már előre is sok vitát ki­váltó müve, a Filmregény (Három nővér) március 30-1 országos bemutatá­sával lezárult az 1978-as eszten­dő első negyedévi magyar fllm- ' premierjeinek sora. Jó alkalom­nak kínálkozik ez egy kisebb számvetésre. Az elmúlt 1977-es esztendő — Jóllehet az értékelések erősen megoszlók — egészében nem tar­tozhat a magyar filmművészet legjelentősebb ével közé. Ezt meg­állapította januárban a, filmkriti­kusok testületi állásfoglalása, ez tükröződött a pécsi szőnie vitád­nak több részletéből, s a közönség véleménye Is ezt az álláspontot osztja. A most kezdődött év első negyede mindenképpen felfelé ívelést Jelent. Január 1-től március 30-lg nyolc új magyar játékfilm, Illetve játékfilm-stúdióban készült, egész műsort betöltő alkotás került kö­zönség elé. Sorrendben az Ók ketten, a Dübörgő csend, A néma dosszié, a Magyarok, A közös bűn, a Csatatér, a K. O. és a Filmregény. Ezek közül a mában játszódik hat, a közelmúltban — Az új magyar filmekről 1043-ban, illetve 1986—57-ben — kettő. Munkástémájú négy, pa­raszti témájú kettő, egy 'krimi, egy dokumentumfilm. Társadalmi dráma hat — ebből három nap­jainkban Játszódik, a negyedik tragikomédiái hangvételű, míg további kettő a már említett kö­zelmúltból meríti témáját kri­mi egy, mai témával, végül do- kumentumfllm egy, ugyancsak mal témával.­De vajon ml van a számok mö­gött? Mindenekelőtt figyelmet érde­mel a ma felé fordulás. Nyolc film közül hat közvetlenül nap­jainkban játszódik, s hogy abból négy munkástémájú, újabD figye­lemre érdemes adalék. A négy ma Játszódó munkás témájú film közül egy sincs, amely az ötve­nes években munkásfilmnek el­fogadott sémához közelítene. Még leginkább az első játékfilmjével Jelentkezett SziJJ Miklós Dübörgő csöndje tartalma sok, az ötvenes évek munkásfilmjeivel rokon vo­nást, hosszú, termelési témájú képsorokat, de ez nem nagyon vá­lik javára. Egyébként ez a film is a munkán kívül tizenhat órá­ban próbálja megközelíteni a ma munkásainak életét, sajátos ta­nyasi, illetve tanya mellé települt fúrótorony emberei életének tük- röztetésével, szerelmi háromszög­történetben ad életképet az In­gázó munkások és magánosok, egyedül maradottak szükségsze­rűen teremtődő kapcsolatairól. Nem túl jól sikerült, nem1 kie­melkedő, bár Igen tisztes alkotás, de éppen e megközelítési mód miatt kellett bővebben szólni ró­la. Az Ok ketten a családon be­lül egymáshoz tartozás, a csalá­don belüli szerelmi-érzelmi élet oldaláról elemzi mai munkésasz- szonyok és környezetük életét. A K. O. sportolói munkásfiatalok és az aktív sportból már kiöregedett korábbi munkás-sportolók élet- epizódjában keres választ olyan kérdésekre, amelyek munkásokat, s nemcsak munkásokat nyugtala­nítanak (például, milyen mindig csak másodiknak lenni, vagy med­dig léhet a tisztességtelen mani­pulációkkal szentben tisztességgel küzdeni, nem kellene-e már K. O.-val, azaz kiütéssel döntőre vin­ni a dolgokat), Külön figyelmet érdemel az utolsóként bemuta­tott Filmregény, amelyet Dárday a Jutalomutazás során már al­kalmazott eszközökkel készített, azaz a valóságos események mag­nófelvételei nyomán írt forgató­könyvet amatőrökkel Játszatta el, a dokumentumé Lm látszatát te­remtve. Ez a négy óra és 26 perc­ig tartó film egy faluról a< fővá­rosba szakadt és ott meggyöke­resedett munkáscsalád három fel­nőtt lánya életepizódjainak tük­rében mond el mindennapjaink­ról Igen sók fontos dolgot, ér­dekesen, Izgalmasan, de terjen­gősen. Gondoljuk csak meg, az átlag játékfilm-időtartam 80—90 perc, ez meg 2661 A két paraszti témájú film kö­zül a Magyarok című Fábrl-fllm Igen élénk visszhangot váltott ki, sok ankétot tartottak megvitatá­sára, Ha Balázs József regényé­nek történelem-szemléletével nem egy részletnél vitázni is lehet és kell, Fábrl Isméit rangjához mél­tó mestermunkát alkotott. A kö­zös bűn Galgóczi Erzsébet azonos című regénye nyomán készült, de Mihályit Imre rendező annak csak egyik szálát, a nyomasztó bűntudatot és attól elválasztha­tatlanul a konok paraszti röghöz kötöttséget ragadta meg elsősor­ban, lemondva 1966. őszének mar­kánsabb ábrázolásáról, a jelleme­ket és hátteret festő nyomozati szálról, s ezzel alaposan elszegé­nyítette a történetet. A néma dosszié című krimi alapvető hi­bája, hogy nem tudhatjuk, ml is állt a bűncselekmény középpont­jában, de friss, pergő; a műfajon belüli átlaghoz képest nem ér­demel elmarasztalást. Rendkívül érdekes és Izgalmas a Csatatér (Mohács 1976) című dokumen- tumifllm, amely a tavalyi mohá­csi Nemzeti Emlékpark-avatáshoz kapcsolódva a csatatér kutatása körüli, még le nem zárt vitákat Idézi fel, s alighanem fel is szít­ja­Korábban sokszor hallatszott olyan észrevétel, hogy a magyar filmek értelmlség-centrlkusak. Nos, erre a negyedévre az aligha álL Ügy tűnik az első negyedév bemutatói nyomán, hogy a ma­gyar film felemelkedőben van. B. M. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents