Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
1978. április 30. • PE'TO*'! NÉPÉ 4 3 Az első élmunkások Marós, érdemrenddel Régi csengésű szó — élmunkás. A fiatalabbak nem is nagyon ismerik, hiszen a felszabadulás utá- - ni első éveikben kapta nevüket szárnyra a hír. Ez egybeesett azzal az időszakkal, amikor a dolgozók már nem érezték nyűgnek a munkát, megtörtént a nagyüzemek államosítása, megszűnőben volt az ember ember által való kizsákmányolása. Az üzemekben lelkes munka folyt, s egyre-más- ra születtek az ország háborús sebeinek begyógyítására tett felajánlások és nyomukban a termelési sikerek. A Kecskeméti Lapok 1948. május 1-i száma közölte, hogy Élüzem címet kapott a kecskeméti MÁV-fűtőház és a MÁV-osztály- főnökség. A fűtőház dolgozói közül élmunkások lették: Csányi István vezető, Tóth István segédhivatalnok, Beke József csoport- vezető, Nyolcas Róbert tűzikovács, Bálint Károly géplakatos, Kis Prumik Adám, Széchenyi József, Kiss Mátyás, Kulcsár László lakatosok. Tippai László esztergályos, Hudecz György kazánmosó, Szélhegyi József mozdonyfelvigyázó. Mérföldkő volt ez a 'nap. Ekkor történt meg Magyarországon először, hogy a fizikai munkát kitüntetéssel ismerték el, és a legjobb dolgozók nevét a sajtón keresztül az egész ország megismerte. Az említett dátum ma már történelem. Fújjuk le az elsárgult lapokról az elmúlt harminc esztendő porát, elevenítsük fel az akkor történteket. A kecskeméti, fűtőházban ma már hiába tartanánk névsorolvasást. Az első élmunkások közül csak Kis Prumik Ádám — ma már mozdonyfelvdgvázó — jelentkezne. A többiek egy része más beosztásba került,_más része nyugdíjban van, többen pedig eltávoztak az élők sorából. Kis Prumik Adám pályamun- kásként kezdte 37 évvel ezelőtt a vasutasságot, később lakatos lett a fűtőházban. — A 411-es mozdonyok javításával foglalkoztunk akkoriban — kezdte emlékezetébe idézni 1948 tavaszát. — Jó néhányat rendbehoztunk belőlük, hiszen nagy szüksége volt rájuk az országnak A ceglédi fűtőházzal versenyeztünk és 48 órával megelőztük őkét Volt égy szerszámújításunk, ezzel tudtuk meggyorsítani a munkát, s mi kaptuk a kitüntetést. Volt azonban még egy sikeres akciónk, egy 22—068-as mozdony — mi úgy hívtuk: a nyalóka — nagyjavítása. Háborús sérült volt ez a mozdony, és a budapesti tő- műhelybe kellett volna vontatni, mert szerszámunk sem volt hozzá. Tudtuk, hogy ott is sok a munka, mi pedig meg akartuk mutatni, 9 Beke József: Egyszer majd az unokámnak is elmeselem... • Kis Prumik Ádám: Bárcsak újra kezdhetném. hogy képesek vagyunk megbirkózni a feladattal. Vitatkoztunk, terveztünk, minden részletében kidolgoztuk a munka elvégzését, és szinte éjjel-naippal ott sürög- tünik a mozdony körül. Egy hónap múlva a „nyalóka” személy- vonatot vontatott Szentes—Lakitelek—Kecskemét között. Amikor befutott az állomásra, mindig vasutas módon köszöntöttük. Azután egyre fogyott a régi gárda. Jómagam is fűtő, majd mozdonyvezető, tíz évvel ezelőtt pedig mozdonyfelvigyázó lettem. Az első kitüntetést még több követte. Szocialista. 'brigádunk a bronz után elnyerte az ezüst fo- kosatot is, részesültem már vezérigazgatói dicséretben és megkaptam a Kiváló vasutas dolgozó kitüntetést. Még két évem van a nyugdíjig, de bárcsak újra kezdhetném. Beke József 71 éves, már rég nyugállományban van, a vasút szó hallatára azonban mindig felélénkül. — Apám is vasutas volt, én is szívvel-léiekkel az voltam — mondja érezhető sóvárgással a hangjában. — 1933-ban kezdtem, mint pályamunkás, majd kocsi- tisztítóként dolgoztam. A MÁV- nál nem lehetett csak úgy mindjárt komolyabb beosztásba kerülni. Amikor a fűtőházba kerültem, a kazánkovács és az esztergályos szakmákat sajátítottam el; míg végül csoportvezető lettem. A felszabadulás utáni napokban a pályaépítéssel kezdtük a munkát, ment a sínék nagyon tönkrementek. Az országnak szüksége volt a közlekedés megindítására, nem véletlenül adta ki a kommunista párt a jelszót, hogy „Arccal a vasút felé”. Amikor a lakosság Is segített a pálya rendbehozásában, mi több energiát fordítottunk a mozdonyok kijavítására. Én, mint párttag, munka közben és utána is agitáltam, mert a pártszervezettől azt a feladatot kaptuk, hogy minél több mozdonyt állítsunk forgalomba. Ily módon a verseny negyven- nyolcban már nem számított újdonságnak nálunk. Hol a szegedi, hol a ceglédi fűtőházzal vetélkedtünk, hogy melyikünk kollektívája javít ki több mozdonyt. A 411-esekre, no meg a „nyalókára” jól emlékszem. A fűtőházi gárda akkor olyan egy emberként dolgozott, mintha csak az életünk függött volna rajta. A kitüntetésnek. annak nagyon örültünk. Soha azelőtt magunkfajta ember munkájáért ilyen elismerésben nem részesült. Először történt az is, hogy a MÁV-kultúr- otthoniban ilyesmi miatt összegyűlhetett a csoport, s ünnepelhettük egymást és a többi vasutas is minket. Beke József az élmunkás kitüntetés mellett megmutatja a Kiváló Vasutas, meg több brigád- kitünitetését, és számos oklevelet is. Gazdag munkás életútról tanúskodnak, munkaversenyben elért eredményekről, sikeres választási agitáciökról, lelkiismeretesen végzett pártmunkáról. — Hét unokám van*"— mondja búcsúzóul -az _ öreg vasutas. — Egyszer majd nekik is megmutatom ezeket és elmesélem, hogyan is volt. Azután elindul az Épületkarbantartó Ipari Szövetkezetbe, ahol a termelő gépek javításában segédkezik. Útközben, ha moz- donyfütt^öt hall, felkapja a fejét. Nagy Ottó Ki látott már olyan faipari szakembert, aki másra bízza, ha otthon a ház körül deszkából össze kell eszkábálni valamit? Én ismerek egyet. Ne higgye róla senki, hogy lusta, vagy ügyetlen. Sőt! Csakhogy idestova másfél évtizede búcsút mondott a kádár mesterségnek, amit soha nem is szeretett... * Mint lágy hegedűszóra fel- brummogó nagybőgőhang, úgy felelt asszonyának, aki ébreszt- gette. Morcosán tért vissza álomországból bajai lakására, ahol a másik szobában vártam. Láda Márton az éjjel munkásőr-szolga Latban volt. Az előző napon pedig' csillagfényes hajnalon, már három órakor bement a Kismotor- és Gépgyár Dózsa György úti telepére, a munkahelyére dolgozni. Túlórázott. Az elején „megtoldott” délelőtti műszak végeztével rövid időre hazaugrotta közeli Somogyi Béla utcába, majd pedig pontosain, megjelent a párt- bizottságon, egyenruhában. Mindezeket tudva természetesnek tartottam, hogy nehezen szabadul a fáradtság ólomsűlyától. Amikor papucsban, nadrágba és pulóverbe bújva kijött a hálószobáiból, szemügyre vettem. Dús hajában, épp, hogy el nem vesznek már az őszék közt a sötét szálak. Pedig még csak harmincnyolc éves. Láda Márton maróst nem kényeztette a sors, gondoltam róla. Amit magáénak mondhat, azért bizonyára keményen megdolgozott. A becsületért is, ami személyét a munkahelyen övezi, mert hisz azért kell csak igazán megadóznia az embernek. Hogy a jó munkások sorálban. is a legjobbak közt legyen a helye. Ifjú korában több ízben nehéz döntés elé állította az élet Láda Mártont — ezt már a lassacskán felmelegedő beszélgetésünkből tudtam meg. (Egy hajdúböszörményi iskola- szolga ötödik Márton névre keresztelt fiaként látta meg a napvilágot. Az e nevet kapott testvérei előtte mind meghaltak, még csecsemőkorukban. Apja bizonyára nem hitt a 'babonában, amely a végzet kihívásának tartatta, ha a megholt gyermek nevét adták az utána születőnlek. Nem is a földöntúli erők rosz- szallása, hanem a család szegénysége, a felszabadulás előtti gyermekhalandóság társadalmi okai ' Vitték sírba a marós testvéréit:’ Az élefbenmaradt hét gyermek nem valami fényes kilátással kezdte meg pályafutását. Márton már a felszabadulás után cseperedett föl, de még neki is- nehéz volt az egyről kettőre vergődni. — Mikor végeztem az általános iskolával, mentem volna szakmát tanulni — mesélte —, de hová? Hajdúböszörményben akkoriban, az ötvenes évek elején alig volt még lehetőség. Vasas akartam lenni; de erre meg éppen nem volt. Mit tegyek? A helybeli ktsz-be talán bejutottam volna faipari szakmára. De nem volt kedvem hozzá, inkább elmentem tizenöt éves koromban téglagyárba dolgozni. Azután egy év múlva csak ráfanyalodtam, beálltam kádár szakmunkástanulónak. A nagyapám meg az apám az ács mesterséget tanulta ki, de én nem szerettem a fát, a vas vonzott. Azért végiül is elvégeztem az inas iskolát. Az első nehezen hozott döntésre a lehetőségek szűk köre kényszerítette Láda Mártont. A másodikra pedig a pénzkereső kötelességtől elfojtott gyerekkort vágy és az új választási lehetőségek vitték rá: betanított marós lett Nem könnyű eldobni egy szakmát, még ha nem szereti az ember, akkor sem. Ez már Baján történt, ahová 1963-ban költözött miután letöltötte a katona idejét, ebben a városban, és a régi munkahelyén, a böszörményi ipari szövetkezetben nem váltak valóm reményei a kádár mesterség gyakorlásában. Bajára a szerelem' vezérelte vissza Láda Mártont, odavalósi lányt vett feleségüt ' — A Kismotorban nem kaptam munkát első ajánlkozásra — emlékezett vissza a marós. — Fél évig a DÁV-nál dolgoztam. Utána újra jelentkeztem, akkor már nem mondták, hogy nem kádárokra, hánem marósokra lenne szükség Valahogy megmaradt hennem az első visszautasítás, ezért aztán igyekeztem megmutatni, hogy tudok dolgozni. Egy év alatt jól kiismertem a marógépet, és már önállóan dolgoz• Láda Márton munka közben. (Pásztor Zoltán felvétele.) tam vele. A kezdeti ötforintos- órabérem emelkedni kezdett. Most már a tizenhét ötvennél tartok. Az aranykoszorús jelvényt négyszer elnyert Türr István brigád tagja gépjármű olajhűtők és szűrők öntvényrészeit munkálja meg, nagy sorozatban. Ez a jelenlegi feladata ä Dózsa György úti telep termelésében. S bár csak „házi” vizsgája van róla, szereti az új szakmát. Barmikor készen áll, hogy a gyár tervfeladatának teljesítéséért áldozatot hozzon. A Somogyi Béla utcai családi házban üldögélve arról is beszélgettünk, hogy Láda Mártont már húszéves' korában fölvették a Magyar Szocialista Munkáspártba. Két fia szolbájában megmutatta a vitrint, amelyben a jó munkájáért kapott kitüntetéseket őrzi. A Munka Érdemrend bronz fokozatát is, amelyet április negyediké alkalmából vehetett át. A vasmunkás méltán büszke rá. A hajdúböszörményi Láda család tagjai — Mártonhoz hasonlóan —, végül is megtalálták a helyüket. Ipari munkások, tanácsi dolgozók. Az Idősebbek lassäit9 * már közelítenék- a nyugdíj 9 félé? •ä A szülők’ közül'csak az édesanya-'" él, a négyszáznyolcvan kilométerre fekvő hajdú városban. Nyaranta a névnapja alkalmából hosszabb időt tölt nála a bajai marós feleségével és az unokákkal. A kitüntetésről — Láda Márton tudomása szerint — találkozásunkkor még nem értesültek a családtagok. Azóta bizonyára megérkezett tőlük a gratuláció. . A. Tóth Sándor mMmmMmmmmmmmmmmMMmmmmmmmrnm W® un mm mm™** Részesei a sikernek A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tavalyi és tavalyelőtti eredményeivel már két egymásutáni évben érdemelte ki az élelmiszeripar kiváló vállalata címet. Szigorú követelményeknek tett eleget a kollektíva, hogy elnyerhesse a kitüntetést A munkából alaposan kivette részét a vállalat kiskunhalasi gyárának gárdája is. A brigádmozgalom, a munkaverseny náluk is magától értetődő része az üzem életének. Ma még nehéz munkakörülményekkel — rekonstrukciók közepette — dolgoznak. A gyár jövőjét azonban garantálja a környező járás szövetkezeteinek és háztáji gazdaságainak aprójószág-te- nyésztő kedve. A legnagyobb erőpróba Egyre több a feldolgozni való. 1970-ben még 1200 vagon baromfit vettek át a termelőktől, ebben az évben alig lesz híja a kétezer vagonnak. S ez még nem a végcél, 1980-ra további félezer vagonnal növelik a feldolgozást. Feladataiknak ez a gyors termelésbővítés csak az egyik összetevője, közben lépést kell tartaniuk a rohamosan emelkedő minőségi követelményekkel is. Esztendőről esztendőre annyi a változás, hogy minden brigád, minden kollektíva megtalálhatja a maga feladatát. Sikereik talán nem egyformák, a gyári összkép, — miindannyiuk közös eredménye — azonban egyenletes. A feldolgozó üzemben tavaly a két műszakra való átállás jelengaik minél szebben fejlődjenek. Módszerünk a közvetlen kapcsolat. Az osztály dolgozóinak többsége állandóan a területen tevékenykedik. A mi feladatunk, hogy hozzájáruljunk a libahizlaló háztáji gazdaságok munkájának javításához. Nemcsak tanácsadással, ellenőrzéssel érhetünk el eredményt. Okulhatnak a termelők abból is, ha bent az üzemben, feldolgozás közben megnézik munkájuk eredményét. Szép eredményeket ért már eddig is el a Dózsa-brigád azzal, hogy pontosan, időzítve, csekély szállítási veszteséggel hozták az üzemibe a jószágot. Ezt progra-1 mozni papíron is meglehetősen bonyolult. Az átvevőkre azonban még nagyobb teher jut. Nekik kell éjfélkor, hajnalban vagy éppen délben elindulni a szállítmányért. Ügyeli, hogy a kényes jószágok, a hízott libák, kacsák ne sérüljenek meg a rakodáskor, ne szennyeződjön a tollúk. Mert ez is mind ezer forintokban kifejezhető hasznot — vagy kárt — eredményezhet. A halasi gyár egész kollektívájának ez évi munka verseny-felajánlása 1 millió 700 ezer forint megtakarítást tűzi ki célul. Akkor tudják teljesíteni, ha mindenki a maga dolgát végzi kifogástalanul, de közben azt is tudja, mivel segíti a többieket. Zsembery Ágnes 9 Kelemen Ferenc és Füzesi Imre. áruval, úgy tisztítjuk, hogy az első osztályú jószág első osztályúként is kerüljön ki az üzemből. Szóval, vigyázunk rá. Az első negyedévben 13 mázsányi húst mentettünk meg attól, hogy méltatlanul kerüljön a hulladékba. Állandósítani a munkatempót Emellett vállaltuk, hogy óránként általában 5—10 százalékkal több csirkét, kacsát, libát dolgozunk fel, mint tavaly. Nem köny- nyű ez sem, hiszen azt jelenti, hogy gyorsabban megy a pálya. Győzzük mellette a munkát, nem most próbáljuk ki először, hogy elbírunk-e óránként 1800 helyett kétezer csirkével. Volt már eset tavaly, hogy ilyen „sebességgel” • A Május 1. brigádbeliek. (Méhes! Éva (elvételei.) tette á legnagyobb erőpróbát. A legeredményesebb brigád ezen a munkaterületen a Május 1. nevet viselő, tizenöt tagú kollektíva. Aranykoszorút kaptak, s az előző évben a vállalat kiváló brigádja címet is megszerezték. — A két műszakra áttérni, a kombinált feldolgozó pályát megszokni, s közben a többi vállalást Is teljesíteni, nem volt könnyű — mondja Ternyák Lajosné, a brigádvezető. Január óta munikabrl- gád dolgozik velünk a műszakban. Ok most küzdenek a szocialista elmért Az ő munkájuktól is függ a mi vállalásunk sikere. Az új dolgozókat betanítással segítjük. Céljaink, számszerűen 265 ezer forint megtakarítást tesznek ki. Ennek több, mint kétharmad részét a minőség javításával szeretnék elérni. Ügy bánunk az, dolgoztunk. Most arra vállalkoztunk, hogy a lehetőségek szerint állandósítjuk ezt a munkatempót. A szezonja természetesen ennek is a nyár lesz, amikor megkezdődik a pecsenyekacsa szállítása. A daraboló üzemben dolgozó brigádok még tetemesebb minőségi vállalást tettek. Érthető, hiszen itt kerülnek kés alá a nemesebb részek, a legfinomabb falatok. A pontos vágás és mérés náluk majdnem 400 ezer forintot hozhat egy év alatt. Az áruellátás gazdái, az alapanyag minőségiének őrei a gyárban a felvásárlással, termeltetéssel foglalkozó mezőgazdasági osztály dolgozói. Ok csaknem húsz évvel ezelőtt alapították meg a Dózsa-brigádot, mind a .mai napig a gyár legeredményesebb kollektíváját. — Egyszerre képviseljük a gyár Hajnalban — délben — Ahhoz segítjük hozzá a termelőket — mondja Kelemen Ferenc brigádvezető—, hogy jószáés a baromfitartó gazdaságok érdekeit — mondja Füzesi Imre, alapító tag, egyben az üzem párttitkára. — A magasabb érdekeket, a hosszabb távú baromfi- ipari célokait úgy kell közvetítenünk a termelőknek, hogy ne csak megértsék azokat, hanem meg is találják benne a maguk termelési lehetőségeit. A szövetkezetekkel és az ÁFÉSZ-ekkel kialakított kapcsolatunk évekre előre tekintve is rendezett. A brigádunk vállalásában több, mint 360 ezer forintos megtakarítás szerepel, ennek a zömét mi is a minőség javításával szeretnénk elérni.
