Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. Április 30. Munkásszolidaritás - ’78 A kezdeményező rémiek Beszélgetés Timmer Józseffel a SZOT titkárával Timmer elvtárs, több mint százharminc éve, hogy a Kom- ' munista Kiáltványban megjelent a jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Az ön véleménye szerint 1978 gyakorlatában mit jelent a munkásszolidaritás fo­galma? A nemzetközi munkásmozga­lom zászlajára irt jelmondat !an- nak első, a Kommunista Kiált­ványban megfogalmazott megje­lenése óta mindig irányadó, egy­értelmű célkitűzésünk volt, s az is marad. Úgy gondolom, aligha lehet bármely korra, esztendőre gondolva fontosabbnak, vagy időszerűbbnek minősíteni. Ponto­san olyan fontos és aktuális volt megjelenése napján, mint most, 1978-ban. Feladataink, tenniva­lóink megfogalmazásakor egyet­len pillanatra sem feledkezhetünk meg erről az alapvető fontossá­gú célkitűzésünkről. Hiszen az osztálytestvériség tartalmát fog­lalja össze, 'tömören, egyetlen mondatban, néhány nflndmáig mozgósító erejű szóban. A nemzetközi munkásosztály évtizedes harcai során megtanul­ta, hogy nagy oéljai csak az egy­ség útján valósíthatók meg. A gyakorlat bizonyltja, hogy a szolidaritás ereje valójában kor­látlan. Képes határokon, börtön­falakon, koncentrációs táborok jól őrzött kerítésein is átjutni, erőt adni az elnyomás, a kizsák­mányolás, a fasiszta önkény, a fajüldözés, vagy az újgyanmato- sltás igája alatt szenvedőknek. S képes győzelemre segíteni az imperialista hadigépezet ellen küzdő népeket. Gondoljunk csak Vietnamra! De képes kiszabadí­tani rabságukból a munkásosz­tály legjobb fialt. Elég ha a chilei hazafiakat említem, élü­kön Luis Corvalán elvtárssal. A szolidaritás erejét világszerte Igénylik ma is a harcban álló dolgozók. Feladataink megfogal­mazásakor mi sem feledkezünk meg erről, s együtt a szakszer­vezeti világmozgalom haladó erői­vel tevékenységünk középpont­jába állítjuk az egység, a nem­zetközi szolidaritás gondolatát. Azt hiszem ez a kérdés ne­künk magyaroknak rendkívül fontos, hiszen a hazai munkás- mozgalom születésétől fogva szo­ros kapcsolatokat tart fenn a környező országok szakszerveze­teivel, a nemzetközi munkás- szervezetekkel. Hogyan jellemez­né a magyar szakszervezetek je­lenlegi külkapcsolatait? Általánosságban szólva a ma­gyar szakszervezetek rendkívül széles körben tartanak fenti kap­csolatokat világszerte a szak- szervezeti szerveikkel. Közelebb­ről: hagyományosak, sokoldalúak, rendszeresek kapcsolataink a szo­cialista testvérországok szakszer­vezeti központjaival. Hangsúlyoz­ni szeretném, hogy a magasszin­tű találkozókon túl. szakmai, me­gyei. üzemi,, vállalati szinten is eredményes kapcsolatok szövőd­tek. Európában, kontinensünkön gyakorlatilag minden szakszerve­zettel vannak kapcsolataink, ha ezek különböző színvonalúak és mélységűek is. Az elmúlt évek­ben meggyőződtünk arról, hogy van mit tanulnunk egymástól és élnünk is kelf ezzel a lehető­séggel. A kétoldalú érintkezések lehetővé teszik ezt. Ráadásul xi enyhülés légköre, azok az ered­mények, amelyeket Helsinki ho­zott. valamint az ezzel szemben álló erők aktivizálódása arra kö­telezi a szakszervezeteket, hogy kapcsolataik felhasználásával is arra törekedjenek, hogy ez a fo­lyamat, a békés egymás mellett élés gyakorlata visszafordíthatat­lanná váljék, hisz ez minden dolgozó ember alapvető érdeke. Külkapcsolatainkról szólva ar­ról is kell beszélni, hogy konti­nensünkön kív.ül is törekszünk a már meglevő kontaktusaink ápolására és újak létesítésére. Gondolok ázsiai, afrikai és latin­amerikai szervezetek egész sorá­ra, amelyekkel már hagyomá­nyos .együttműködéssel rendelke­zünk. Kétségtelen azonban, hogy e téren akad még tennivalónk. A magyar szakszervezetek a Szakszervezeti Világszövetség tagszervezetei. Mint ilyenek, szorgalmazzuk a nemzetközi köz­pontok közti közlekedést is, ha­sonlóan a már jó eredményeket hozott kétoldalú kapcsolatokhoz. Kétségtelenül, a sokoldalú kap­csolatok formálása nehezebb, las­súbb ütemben halad, mint a kétoldalúaké. Nem mondhatunk azonban le arról az erőről, amely az egységben rejlik, s ehhez kö­zeledésre. az évtizedek során le­rakódott, hagy ne mondjam megkövesedett bizalmatlanság feloldására van szükség. Ezt pe­dig csak türelemmel, megértés­sel, egymás érzékenységére való tekintettel lehet, megvalósítani. ön a magyar szakszervezeti mozgalom külügyeivel foglalko­zik, Ismeretes, hogy a SZOT ve­zetői már több éve részt vesz­nek az európair szakszervezeti vezetők találkozóin. Sokan eze­ket a megbeszéléseket a szak- szervezeti világmozgalom egysé­ge helyreállításához vezető lehe­tőségként értékelik. Valóban megérett erre a helyzet? Aligha lenne helyes akár igen­nel, akár nemmel válaszolni a kérdésre. Kicsit olyan ez, mint a közismert példa a pohárral, amely félig vízzel telve áll az asztalon. Az asztal körül illők egyike azt mondja: félig még üres. A másik viszont azt állítja: félig már tele yan. Nyilván az a derűlátó, s ebben az esetben az jár közelebb az Igazsághoz, aki pozitívan fogalmaz. Neveze­tesen. aki úgy látja, hogy már elértünk valamit. Az európai szakszervezeti vezetők genfi kon­ferenciája immár rendszeresen, kétévenként összeül, hogy közös érdeklődésre számot tartó kérdé­seket tűzzön tanácskozásának napirendjére. Ezek a konferen­ciák a közeledés ügyét szolgál­ják, s a többoldalú együttműkö­dés, érintkezés formálásának jó eszközei. Az egység helyreállítá­sáig azonban — megítélésem sze­rint — még hosszú utat kell bejárnunk, amely nem is lesz könnyű. Mint már utaltam rá, sok bizalmatlanságot, kölcsönös gyanakvást kell feloldani. Bizo­nyos azonban, hogy minden ilyen találkozó, s ezúttal a két­oldalú eszmecserékre is gondolok, ló szolgálatot tehetnek ennek érdekébep. Az orenburgi gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulózkombinát, s a szocialista országok többi nagy közös vállalkozásai is talán hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a külön­böző nyelveket beszélő dolgozók között új típusú kapcsolatok ala­kuljanak ki, erősödjék a proletár internacionalizmus érzése. Milyen jelentőséget tulajdonit ön ennek a ténynek? A proletár internacionalizmus korunk meghatározó ereje, amely­nek hatása világunkban egyér­telmű, szolgálata a nemzetközi munkásmozgalom minden erejé­nek megtisztelő feladata. Külö­nösen időszerűnek érzem ennek a hangsúlyozását most, a nemzet­közi munkásszolidaritás nagy ünnepe, május 1. alkalmából. Be­bizonyosodott, hogy határok, földrészek, nyelvi korlátok elle­nére a proletár internacionaliz­mus nagyszerű tettekre, nagysze­rű eredményekre képes. Bebizo­nyítja ezt a szocialista közösség, elsősorban a Szovjetunió léte, di­namikus fejlődése, az a tény, hogy már mi is a fejlett szocia­lizmus építését tekintjük közvet­len célunknak. Anélkül. hogy nagy szavakat használnék, ki kell jelentenem: az emberi élethez, a munkához, a létbiztonsághoz va­ló egyértelmű jogot és hangsú­lyozni szeretném: a lehetőséget is, csak a szocializmus viszonyai között kapta meg a dolgozó em­ber. Köszönöm az interjút! M. G. 1965-ben egyesült a három rémi termelő- lezajlott esemény számottevő változást ho- szövetkezet Dózsa néven. A megnagyobbo- zott a gazdálkodásban. Az anyagi és a szel- dott közös gazdaság csaknem 2800 hektáron lem! erők összefogása rendkívül raeggyorsí- tevékenykedik. A több mint tíz évvel ezelőtt tóttá a fejlődést. , \ — Az emberek is megváltoztak — mondja Halász Lajos, a párt- alaoszervezet titkára. — Ebben a községben ugyanis a munkaképes lakosság háromnegyed része a szövetkezetben keresi a kenye­rét. Tehát a gazdálkodás színvo­nalától függ az életmódja is. Ez egyúttal nagy felelősséget ró a termelőszövetkezet vezetőire. Ügy, kell irányítani a gazdálkodást,' hogy az idős tagok helyére fiata­lok lépjenek. Közismert, hogy a mezőgazdasági termelés akkor vonzó az ifjúság, az új nemzedék számára, ha korszerűsödik. A gé­pek, a modern technológia tér­hódítása nálunk is segítette a fia­talok belépését. Jelenleg 130 főt kitevő harminc éven aluli tagunk van. A korszerűsítés egyúttal azt is jelenti, hogy szociális létesít­ményeket hozunk létre. A majo­rokban. telepeken öltözőt, fürdőt. Közelítjük munkahelyi körülmé­nyeinket az ipari üzemekéhez. Természetesen számolunk azzal, hogy a mezőgazdaság termelés más jellegű, mert függ az időjá­rástól. Nagy kincsük a baromfi A szakosítás gyökeres változá­sokat hozott a munkaszervezés­ben, az üzem egész életében. Az egyik nagy kincsük a baromfi melynek tenyésztéséhez tíz évvel ezelőtt kezdtek hozzá. Minden esztendőben léptek egyet. Leg­jobban már csak törzstenyésztéssel és baromfikeltetéssel foglalkoz­nak. Kezdettől fogva tagja a ter­melőszövetkezet a Hunnia Hibrid Broilercsirke Tenyésztő Társulás­nak, amely néhány hónapja ter­melési rendszerré alakult át. — Az idén 140 ezer darabból áll a törzsállományunk, és 11—12 millió naposcsibét keltetünk, ame­lyeket a termelési rendszer társ­gazdaságainak juttatunk el — tá­jékoztat Várisonyi Zoltán főköny­velő. — Ha megkapjuk a fran­cia keltetőgépeket, amelyeknek a helyét már elő is készítettük, ak­kor már évi 22 millióra nő az Gyenes Lászlóné hétköznapjai Hiába keres­sük Gyenes Lászlónét. a lászlóíalvi Egyetértés Tsz növénytár, meszftőjét a Munka Érdem­rend bronz fo­kozatának új­donsült tulaj­donosát a köz­ségtől néhány kilométerre le­vő portálán. Fairkasszemet csak a veran­dafalra ki­akasztott ga­zelláié j néz ve­lünk, amikor meggyőzzük az elénk guruló fekete pulit, hogy mi már pedig be sze­retnénk menni. A tanyaudvar az ugatástól el­tekintve na­gyon csendes. Az udvarit kö­rülfogó fehér épületecskék. bői sem hal­latszik az élet jele. A kony­hakertben Is csak a nagyon érzékeny fül „hallja", hogyan nyújtóznak a fény télé a borsó- levelek. Vlsszaigyekeztünk a faluba, bi­• Fotóriporterünknek, Pásztor Zoltánnak néhány nap múlva több szerencséje volt; a tehenek Itatása közben kapta lencsevégre Gyenes Lászlónét. zony nem valami vidám kísérőm megnyugtatását túl kétkedve fo­gadom és ezt a találkozást már a nemsikerültek közé sorolnám. A szerencse azonban az utolsó pillanatban úgy lláltlszik mégis megkönyörül rajtam. A bolt előtt, óriási kosárral a karján, feltűnik Gyeneöné. — Tojást és csirkét vittem a varrónőmnek, neki nincs, és ha kell, nekem szoíkott szólni. Az energikus mozgású asszony szavai mintha kitörölnék belőlem az előző csalódást. Könnyen, szin­te kérdezés nélkül mesél magá­ról, otthonáról, a családról — Még beszaladok a kisebbik i unokámhoz, azután sietek haza, gondolom már hangoskodnak a csibéim, meg kellene etetni. Ilyenkor még könnyebb, de nyá­ron alig bírjuk a sok munkát A kakassal együtt kelünk.- Amíg a férjem megetet, én fejem a há­rom tehenet, a Pötykét, a Bim­bót meg a Piszkét. Tavaly száz- ötvennyolc 'hektó tejet vittek be a tejházba tőlünk. Igaz, ezt még négy tehén adta — elszomorodik a hangja —, a legjobbikát nem­régen kellett kényszervágásra vinni. Mindig van harminc-negy­ven malacka is, húszat adtunk tavaly, olyan száz-százhúsz kiló­sakat. No meg a csirkék. Tegnap a konyhakertben pa­lántái tam most is úgy, mint a múlt évben paradicsomot vállal­tunk a gazdaságtól. Ez olyan, hogy a közös földön ml gondoz­zuk, elültetjük, kapáljuk, leszed­jük a paradicsomot, háromszáz- harminc mázsát szedtünk a csa­láddal. Egyelőre negyed hektárt vállaltunk, de ha lesz többre való palánta, annak csak örülnek a tsz-ben. Sokat segítenek a fiaim, menyeim. Bizony, paradicsomira - páLás, meg szedés idején csak dísz a televízió, este olyan fá­radtak vagyunk, hogy elalszunk előtte. Ilyenkor örülök annak, hogy van villanyunk, mit csinál­nék a gépek nélkül? Vasárnapon­ként 'több napra előre főzök, még így is mondja a férjem', hogy de Sok lecsót eszünk. Az a leggyor­sabban készülő étel. — Miit szólt a család, a fiai, a férje, amikor megkapta a ki­tüntetést? — Hát mag voltak hatva —az eddig szépen, gördülékenyen be­szélő asszony megakad, zavarba jön —, a férjem még el is sírta magát. De én is nagyon... Szó­val engem is meglepett. — És az unokák? Gyorsan lehajol táskájáért, sze­di elő a kisebb-nagyobb fényké­peket. — Éz a kisebbik, a kilenc hó­napos kisfiú', ez még a nagyobb, a tízéves kislány, csak elég -régi a kép. 0 azt mondta: Marna, de szép! A fiaimnak is, mind a ket­tőnek, van valamilyen kitünteté­se. A nagyobbik szenvedélyes horgász, mézre mekkora haliakkal fényképezték le. Megértem, hogy ez a legna­gyobb öröme, és leiteszek sírról) hogy még faggassam. De minek is? Hiszen amit eddig elmondott, abban minden benne van, még egy szívélyes meghívás is: Láto­gasson meg bennünket egyszeri . Gál Eszter • A holland cég képviselője (jobbról a harmadik) nyésztési körülményekkel. elégedett a te­9 A nagyüzemi keltetőállomá­son egyszerre tízezerszámra lát­nak napvilágot a pihés jószágok. Steiner János betanított munkás Ilyen konténerekben juttatja el a csirkéket a válogatóim, ahol a szállítás előkészítése folyik. általunk értékesített -naposbarom­fi. Ezzel együtt, természetesen a törzsállományt is növelnünk kell, mintegy 200 ezerre. Vagyis, jövőre már az ország minden lakosára két naposcsibe jut a rémi Dózsa keltető üze­méből. Néhány hét óta keltetés után azonnal külön választják a kakasokat és a jércéket. Az előb­biek fejlődési erélye ugyanis na­gyobb, tehát egy héttel élőbb ér­tékesíthető. A különválasztás le­hetővé teszi, hogy a nagyüzemek egyöntetűbb állományt adjanak át feldolgozásra az iparnak Partneri kapcsolatok A törzsállományhoz szükséges, úgynevezett nagyszülő párokat Hollandiából hozzák a termelési rendszer ócsaá télepéne. A Hybro i nevű hibrid -baromfitenyésztéshez szükséges szülőpárokat -innen kapják a rémiek. A holland cég képviselője folyamatosan ellen­őrzi a tenyésztést. Ez alkalommal is találkoztam A. A. Jansen op de Haar-ral, az Euríbrid Vállalat szaktanácsadójával. Kíséretében volt Dullskovics Attila, a terme­lési rendszer Igazgatója. Alkalom nyílt .tehát arra, hogy véleményt kérjek a két ország együttműködéséről, a partneri kapcsolatok alakulásáról. — Nyolc évvel ezelőtt voltam itt először — mondta Jansen* op de Haar —, azóta ugrásszerű a fejlődés. Én jobban látom a kü­lönbségeket, mint más, aki gyak­rabban jön ide. Tudom érzékelni a szövetkezeti gazdálkodás gyors előrehaladását. A Dózsa Termelő- szövetkezet jó partner, megfelelő körülmények között tenyészti és kelteti a baromfit. Ugyanezt ta­pasztalom a termelési rendszer más gazdaságaiban is. Vélemé­nyem szerint, jól együtt tudunk működni a következő esztendők­ben is. Nemcsak a baromfitenyésztésre büszkék a rémiek, hanem a juhá­szaiban bevezetett újításaikra is. — Tavaly 1600 anyajuhunk volt, az idén ezerrel növeljük a létszámot, jövőre 4500 lesz — tá­jékoztat a terveikről a főkönyvelő, majd hozzáteszi: — Sok-sok fej­törés után, számos tapasztalatot összegezve kidolgoztunk egy sa­ját tenyésztési technológiát. Vi­szonylag olcsó, korszerű juhhodá- lyokat építünk. Módszerünket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is elfogadta. Saját brigáddal építjük, magunk készít­jük a berendezéseket, így jóval olcsóbban létesül a telep. A ho- dályokból három már fel is épült, összesen ötöt szándékozunk léte­síteni. Az ország minden részéből hozzánk látogató szakemberek el­ismeréssel nyilatkoztak kezdemé­nyezésünkről. Főként az olcsó megoldás, a praktikus építési mód tetszett nekik. A szakosítás eredményei Ismét: Halász Lajossal beszél­getünk:,,... — A szakosítás eredményekép­pen a termelési érték mintegy 70 százalékát adja a baromfi és a juh. Az egyesülés óta termelésünk több mint tízszeresére emelkedett. Az idén/a halmozott termelési ér­ték megközelíti a 300 millió fo­rintot. Elképzeléseink szerint ez évben 8 százalékos emelkedést szeretnénk elérni a termelésben. Tudjuk hogy nem könnyű az or­szágos előirányzatot több mint kétszeresére teljesíteni. Bízunk a tagság tenniakarásáiban. A szor­galmas rémi gazdák eddig is pél­dát mutattak a kezdeményezések­ben és a munkában. Étért is ka­pott többször országos elismerést kollektívánk. , Nem kis örömmel és büszke­séggel hozzáteszi: — Május elseje, s az azt meg­előző napok többszörösen ünnep számunkra. Ebben az időszakban értékelik ugyanis az előző esz-) tendel termelési versenyt. Tíz esztendeje már, hogy minden év­ben nyertünk valamilyen helye­zést. * Nemrég kaptuk a hírt: a rémi Dózsa Termelőszövetkezet a ta­valyi termelési eredményei alap­ján elnyerté a kiváló címet. Kereskedő Sándor • A termelőszövetkezet saját tervezésű juhhodályalnak egyike. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents