Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1078. április 3.

A paprika a kenyerük

A paprika a sárközi emberek ezreinek kenyéradója — immár jó száz esztendeje. Igaz, sokáig nem adott nagydarab kenyeret, s nem is minden évben egyformán, de kiszakithatatlan részévé lett a táj gazdaságának.

Ügyének mai letéteményese a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés. Célja, hogy egyesítse mindazt a szaktudást, tapasztalatot — no meg anyagi erőt —, amely a körzetben a zöldségtermesztésben, -feldolgozásban felhalmozódott. Tevékenységének cégéréül mégis a paprikát akaszthatná ki.

Az egyesülésben részt vevő.Ka- locsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat pedig éppenséggel használja is hivatalos védjegyként a paprikát. Hogy hány esztendős a vállalat, arra nehéz lenne vitathatatlan érvényű választ adni. Számos jogelődje közül tekintsük elsőnek a helyi Paprtka- be váltó Szövetkezetét, amely

1936-ban alakult. Addigra már a sokadik vihart érte meg a kalocsai fűszerpaprika, s nem először kérték termelői az állam védelmét a nagykereskedők, mega márkát hamisító konkurrencia ellen.

Abban az időben — még a beváltó szövetkezet és a környékbeli malomszövetkezetek mellett is — háziipar volt a paprikafeldolgozás, és konyhakertészet a termesztés. Ezek a jelzők illették rá egészen 1949-ig, akkor azonban a szövetkezeték államosításával, a nemzeti vállalat, majd az ugyancsak országos hatáskörű egyesülés létrejöttével megkezdődött a nagyüzemi „paprika- ipar” kialakulása. A kikészítésre és az árusításra szóló iparengedélyeket visszavonták a termelőktől, a gyors elhatározás — nagyrészt a kényszer erejével ugyan —, de meggyorsította a szárító és előféldolgozó kapacitás fejlesztését

A következő nevezetes dátum 1952. Ekkor jött létre Kalocsán a Paprikaipari Tröszt és újabb két év múlva a mostani vállalat. Hozzá kötődik, az ő idejében történt a legtöbb nagy változás. A folyamat azonban régebben kezdődött:

— Akkor, amikor a paprika konyhakerti növényből lassan elkezdett szántóföldi növénnyé válni I — erre teszi a vóksát Dömötör József, a vállalat egyik legrégibb paprikás embere, jelenleg a szárítóüzem vezetője. Már 1941- .ben dolgozott a Hangya Szövetkezet fajszi telepén, majd 1946- tól végigjárta szinté az összes üzemei. Eleinte molnár volt, illetve fölhordó, majd telepvezető, termelésirányító.

— Mással se dolgoztam, mint paprikával. Abban is nőttem fel. Es úgy kezdtem a munkát, hogy ez lelsz az élethivatásom. A változásokról talán az mond a legtöbbet, hogy harminc évvel ezelőtt a fajszi telep évente 150— 200 vagon nyerspaprikát vásárolt fel, a vállalat összes nyersanyagának ez volt az ötödrésze. Idén csaknem hatezer vagon paprikát várunk a termelőktől, a há• Farkas Ernő: A legegészségesebb fűszer!

rom évtized alatt tehát hatszorosára nőtt a termelés. >

Ez a helyrevetés elterjedésének, az igazi szántóföldi termesztés megvalósításának köszönhető. A termelők közül a fajszi szövetkezet tett azért a legtöbbet, hogy ma már a három fagyosszent május derekán nem tehet kárt a paprikában. Veszélyt — nem is kicsit — egyediül a kései Orbán jelent

Torgyik Sándomé 1952 óta a vállalat dolgozója:

— Akkor itt még csak paprikával foglalkoztunk. Szerencsém volt mert állandó munkára vettek fel. Évközben mindent mi végeztünk el, októberben meg előléptünk csoportvezetőnek. Sokszor száz cslpedőasszony is tartózott a kezünk alá a szezonban De volt, akinek már novemberben sem tudott munkát adni a gyár...

Torgyik né 15 éve szerezte meg a szakmát csoportvezető a szárítóban Megbecsült régi munkás, öt éve lett a Konzervipar Kiváló Dolgozója

— Szeretem a paprikát is, a vállalatot is. Gyerekkorom óta dolgozom a paprikával a földön, de idén már csak ezer ölet vállaltunk fel részesben...

A paprika krónikájának újabb nevezetes időszaka 1957—1958 tája Akor szűnt meg a vállalatnál a kővel való őrlés. A hengerszékeknek kevesen örültek errefelé,

0 Geri Imre: Az őrléshez megbízható, rendes emberek kellenek.

nem is igen bíztak bennük. A kőnek ugyanis nagy szerepe volt a fűszerpaprika színének alakításában. Az utolsó, rendszerint negyedik-ötödik felöntésnél a szorosabbra állított kőpár között kicsit megmelegítették az őrleményt, s ettől a kioldódó ollaj feltárta a bőrben levő festéket. A hengerszékes őrlés bevezetése után eleinte ezt az utolsó műveletet még kővel végezték. Később aztán egyszerűbben is megoldották a festékféltárást, így több mint 15 éve nincs már kő Kalocsán. Egyediül Sükösdön, az Igen csípős fajták kedvéért tartanak még hat pár őrlőkövet.

Geri Imre éppenhogy középkorú ember létére is régi paprikamolnár. Huszonöt éve őröl, erre még a szegedi mesterképző iskolán szerzett képesítést.

— Amikor idekerültem, tizenkét kőpár műszakonként! normája nyolc mázsa volt, most a hengerszéksoré hatvanöt mázsa, de megőrlünk nyolcvanat-százat is, ha jó az anyag. Három hengerszéksor vans így is újévtől újévig megy a malom, alig van szabad vasárnapiunk. Nemsokára fejlesztik a malmot, jövőre lesz készen egy újabb őrlősor. Várjuk mér nagyon, bár nem tudom, kerül-e majd mellé elég fiatal és megbízható, rendes szakember. Mert erre a munkára mostanában nem tolonganak a rátermett jelentkezők...

A kalocsai vállalat részére idén 6400 hektáron termelnek paprikát Többre is vállalkoztak volna a gazdaságok, az üzem azonban nem győzné a feldolgozást. Termelésének egyébként általában kétharmadát teszi ki a fű- szerpaprika. Volt ennél kevesebb is — az 1970-es mélypont idején alig több mint ötven százalék. Azóta viszont a termesztés is, a feldolgozás is alkalmazkodott a helyzethez, új eljárásokkal pótolta1 a kiesett kézi munkát.

— A plaiprlkát mindenki szereti — mondja Farkas Ernő párt- titkár, a nyersanyagforgalom gazdája. — A dolgozók zöme részesben műveli, málsok háztájiban termelik. A tavalyi, 92 mázsánál nagyobb hektáronkénti termés mindenkit szép jövedelemhez juttatott. A piac viszont egyre kényesebb, a kalocsai paprikának pedig mindig is vo>lt konkurenciája1. Arra kell ügyelnünk, hogy megóvjuk, jó minőségben megőrizzük' a termést, a feldolgozást pedig gondosan, tisztán végezzük, hogy megadjunk a paprikának mindent, amit megkíván. Hiszen ez a legnemesebb, a legegészségesebb fűszer. Paprikamolnár még úgy nem1 betegedett le, mint a lisztes!

Nem fog gyengélkedni a paprika sem, annyi pártolója, annyi értő szakembere van Kalocsa 'környékén.

Zsembery Agnes

• Dömötör József: Ilyentájt, gyümölcsoltó boldogasszonykor forgatták ki régen a magot.

• Torgyik Sándorné: Az első kocsi paprikának nálunk több nézője van, mint egy menyasszonynak!

A környezet formálja

A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban több mint száz brigád csaknem 1500 taggal vesz részt a szocialista munkaversenyben. A lelkes kollektívák az idén is vállalást tettek a tervek túlteljesítésére, a takarékos gazdálkodásra, a munkaidő jobb kihasználására, a minőség javítására.

A gazdaság takarmánykeverő üzemében dolgozó Petőfi Sándor szocialista brigád tavalyi eredményei alapján elnyerte a vállalati kiváló címet.

Sellye! András, a keverőüzem vezetője:

— Feladatunk elsődlegesen az állami gazdaság állatállománya igényeinek kielégítése. A gépek teljesítőképességének jobb kihasználása érdekében szerződést kötöttünk a gabonaiparral. Két műszakban 1700—1800 vagon takarmányt állítunk elő évente, 19—20 féle recept szerint, ösz- szesen 40 millió forint értékű keveréket termelünk. Ha azt számítjuk, hogy az üzemben tizenöten dolgoznak, azt jelenti, hogy egy munkásra több mint két és fél millió forint termelési érték jut. Nálunk a teljesítés elsősorban a megrendeléstől függ, hiszen feladatunk szolgáltatás jellegű. Ezért a mennyiségen túlmenően döntő a minőség. Örömmel mondhatom, hogy nem érkezett még,kifogás termékeinkkel kapcsolatban.

A Petőfi Sándor szocialista brigád tehát lelkiismeretesen dolgozik. Minden tagja fegyelmezett, segítőkész, többféle képzettségű, így egymást is helyettesíteni tudják, ha a szükség úgy kívánja. A kollektíva legtöbb tagja már két évtizede az állami gazdaság dolgozója.

száz óra társadalmi munkát is vállaltak. Segítenek a parkosításiban, az óvoda szépítésében, . különböző kommunális beruházásokba^

A brigádvezetővel járjuk az üzemet. Nem sok emberrel taa \:'i Iái kozunk, hiszen itt a gépek dolgoznak. Till Andrást azért— nem találom a műszerfal előtt,.. ) mert a tüzelést is ő ellenőrzi, -'i. Hamarosan azonban Itt terem.

Egy pillantással megállapítja, - hogy minden rendben, a jelzőlámpák normális üzemet mutatnak. Van időnk tehát arra. hogy néhány szót váltsunk.

— Amikor a régi üzemben dolgoztunk, még nem nagyon hittünk abban, hogy egyszer ilyen korszerű berendezést kezelhetünk. A gépek jól működnek, elé- / gedettek lehetünk termelésükkel.

Arra a kérdésre, hogy munka után mivel foglalkozik, elmondja:

— Mint csaknem valamennyi brlgádtagnak, nekem is van ott- ' hon jószágom. Tavaly tizenegy hízót adtam el. Sok vele a fá- ' radság, de megéri. Mondhatnám úgy is. hogy ez az én hobbim.

A brigád többi tagjával nincs alkalmunk beszélgetni, de hallunk róluk a brigádvezetőtől, aki elmondja. hogy milyen jó a munkaszellem, hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok. Földes Lászlónak például a házépítésben segítettek máskor is összefognak, ha szükség van rá. Sokat jelent az is, hogy egymást he• Till András a műszerfalat ellenőrzi.

Az üzemvezető némi

büszkeséggel állapítja meg:

— Nem túlzás, ha azt mondom, hogy szocialista típusú emberek. . akiket a

felszabadulás utáni társadalmi fejlődés formált.

Nagy B.

László brigádvezető. vezetőraktáros:

— 1970. március elsején alakult a mi kis kollektívánk. A nyolc esztendő alatt legnagyobb esemény az volt, hogy a régi 16 kalapácsos üzemet 1975-ben felváltotta egy korszerű autmatizált gyár. Ez megkívánta az emberek átképzését, gondolkodásának átformálását. Meg kellett tanulniuk az új technikát, különböző tanfolyamokat végeztek el.

A termelő munka mellett társadalmi tevékenységet is folytatnak. Farkas József, a kerület szakszervezeti bizottságának a titkára, Csiszár József önkéntes rendőr. Egyébként több mint kétlyettesíteni tudják, mivel több"- . féle képzettséget szereztek. Tál- lér Balázs és Till András szíve- «iA sen újítanak. Ezzel is részben az a cél. hogy egymás munkáját gítsék. Most például zsákoló,^ automatán munkálkodnak.

Az üzemből kifelé menet Seiy- lyei Andrással arról beszélgetünk, hogy mennyire átformálja . az embereket a társadalmi környezet, a technika fejlődése.

K. S.

mmm

Ok hárman

A Városföldi Állami Gazdaság egyik irodájában találkoztunk a csendesszavú Fábián Imréné, Marikával, a beszédesebb Szabó Im- réné, Ilonkával és a terveket szövögető- Molnár Erzsébettel.

Marika a városföldi kerület kertészetében, Ilona a városföldi sertéshizlaló és feldolgozó társulásban dolgozik, Erzsébet a legfiatalabb, a központi kertészetet hagyta ott a beszélgetés idejére.

0 Szabóné, Ilona.

0 Fábiánná, Marika.

0 Molnár Erzsébet. (Tóth Sándor felvételei.)

Ilonát nem kell sokáig kérlelnem, hogy beszéljen életéről.

— Kecskeméten születtem. Szüleim anyagi gondokkal küszködtek. Nehéz volt életünk, nem is jó emlékezni rá! Az iskola után kerültem a gazdaság kertészetébe. Férjhez mentem. Jöttek a gyerekek. Akkor még nem volt gyermekgondozási segély, így aztán nagyon nehezen oldottuk meg a család gondjait. Amikor már a gyerekek engedték, visszajöttem a gazdaságba, a társuláshoz, sertésgondozónak.

— Emlékszel, Marika — fordul társához —, a mostani telep helyén néhány éve még szántóföld volt, és tavaly a zárt tartású sertéstelepen a fiaztatóban 37 ezer kismalac született. Itt most én vagyok a törzskönyvvezető, és a telep Braun Éva szocialista brigádjának a vezetője. Előtte letettem a sertéstenyésztői, szakmunkásvizsgát is. Most már egyenesben vagyunk úgy, ahogy. Az

idősebb gyerek, a fiam most 14 éves, bútorasztalos akar lenni, a kislányom iskolás még. Sikerült a faluban felépítenünk egy szép házat, ebben a gazdaság segítségét is kértük, van egy Zsigulink, amit most akarunk újra cserélni. Aztán, mivel a földgázvezeték nemsokára eléri a lakásunkat, azt Is be akarjuk vezettetni.

Marikát kicsit nehezebb szóra bírni, de lassan ő is megnyílik.

— Kiskunfélegyháza környéki tanyán születtem, hatan voltunk testvérek, én köztük a legidősebb. Az általános iskola elvégzése után szerettem volna tovább tanulni, de édesanyám beteg lett, a kisebb gyerekek gondja rámszakadt. ©éköltőztünk Városföldre, aztán 1961-ben férjhez mentem, és 1975-ig otthon maradtam a két lányommal. Ok most

14—15 évesek, a nagyobbik a közgazdasági szakközépiskolába jár. a másik most készül ugyanoda. Nagyon jól tanulnak mind a ketten.

Ültében is kihúzza magát Marika, és arcán átsuihan egy villanásnyi boldog mosoly.

— Három éve a városföldi kerület kertészetébe jöttem, a következő évben elvégeztem a gyümölcstermesztő betanított mun- kás-tanfolyamot. Tagja vagyok a

II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádnak. Legjobban a szőlő és gyümölcsfa metszését szeretem csinálni.

— Pedig az a legnehezebb munka —1 szól közbe Ilona,

— Igen, de a legszebb is. Tudni, hol kell elmetszeni az ágacskát, a vesszőt, hogy jó termés legyen, otthon a rózsafákat is én metszem. Saját lakásunk van a faluban, OTP-kölcsönnel építettük, de két éve már az is lejárt. Most a fürdőszoba berendezését, új szobabútor vásárlását tervezzük. Befizettünk egy Zsigulira is. Mit mondjak még? — néz rám. Az eddig hallgató Erzsébet felel helyette Is.

— Marika dolgozott velem Is, mindig égett a keze alatt a munka. Soha nem fordult elő, hogy a kertészetben valamit nem úgy csinált volna, ahogy kértem.

Aztán ő Is mesélni kezd.

— Gyulán a kertészeti technikumban érettségiztem. Szüleimmel együtt ekkor költöztünk

Kecskemétre, ami a továbbtanu- ' lásunk szempontjából mindenképpen előnyt jelentett. A húgom ugyanis óvónőképzőbe jár. En a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben dolgoztam egy ideig. Bizonyára hallottál a paradicsom- mag-koptató berendezésről. Ennek elkészítésében az én kezem is benne volt. A gyakorlatban azóta is használják. A kertészeti főiskola gyümölcstermesztő szakán szereztem diplomát. Aztán a Városföldi Állami Gazdaságba jöttem. Itt megkérdezték: irodában akarok-e maradni, vagy kimennék Inkább Bugacra? Az utóbbit választottam. A hűtőházban kezdtem gyakornokként, aztán ott lettem a vezető helyettese, majd a hűtőház vezetője. Ott találkoztam Marikával is — néz szeretettel az asszonyra.

— Ez év január elsejével kerültem be a központi kertészetbe. Itt a három kerület kertészeinek munkált irányítjuk. Kis szülői segítséggel vásároltam egy ko- . csit. ugyanis ehhez a munkához i elengedhetetlen a szabad mozgás, és a nagy távolságokat megtenni erélkül képtelenség lenne. Kezemben van már a szolgálati gaf-* zonlakás kulcsa, arra várok, hogy a festők végezzenek és beköltözöm. A társadalmi munkát Is szívesen csinálom. Sok tervem van. Főleg a bugaci fiatalok művelődési lehetőségeit szeretném kiszélesíteni. Vetélkedőket, TIT- előadásokat, az úttörő—KISZ-es kapcsolatot bővíteni és még soksok mindent. Remélem, sikerülni fog!

Nemcsak Erzsébet terveinek' megvalósulásáért drukkolok, Hanem Marikának és Ilonának is.

Gál Eszter