Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

1978. április 3. * PETŐFI NÉPE • 3 Kitüntetések a felszabadulás évfordulója alkalmából • Dr. Dobos Ferenc átveszi a kitüntetést a megyei tanács elnökétől. Tegnap délelőtt Horváth Ist­ván, az MSZMP Bács-Kiökun me­gyei Bizottságának első titkára adta át dr. Babinyecz Ferencnek, a honvédelmi miniszter által ado­mányozott Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozata kitün­tetést. Az átadásnál jelen volt dr. Posváncz László, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. * A megyei tanácsnál dr. Gajdó- csi István tanácselnök kitünteté­seket adott át a munkában ér­demeket szerzett, élenjáró dolgo­zóknak. Az ünnepségen részt vett Terhe Dezső, a megyei pártbizott­ság titkára. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa érdemes munkás­ságuk elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitün­tetést adományozta: Dr. Dobos Ferencnek, a Kis­kunfélegyházi Városi Tanács el­nökének, Katona Józsefnek, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos tanácsadójá­nak, és Molnár Sándornak, a Kecskeméti Konzervgyár csoport- vezetőjének. A Munka Érdemrend ezüst fo- fokozatát kapta: Bedő Tibor, a Bács-Kiskun megyei MÉSZÖV titkárság vezetője, Böröczk Ká­roly, a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának osztályvezetője, Csányi József, a Ganz-MÁVAG Moz­dony-, Vagon- és Gépgyár kis­kunhalasi gyáregységének igazga­tója, Dudás Ferencné, a kecske­méti UNIVER ÁFÉSZ betanított munkása, Farkas István, a Kalo­csai Állami Gazdaság munkacsa­pat-vezetője, Fehér József, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat osztályvezetője, Fekete András, a kiskunfélegyházi Kis­kunság Tsz elnöke, dr. Gaszner István, tanszékvezető főiskolai ta­nár, a Bajai Tanítóképző Főiskola főigazgatója, Hegyes Ferenc, a kiskunmajsai Cipőipari Szövetke­zet elnöke, Horváth Antalné, a kecskeméti MÁV Pályafenntartá­si főnökség csoportvezetője, Hor­váth Béla, a kecskeméti Óvónő­képző Intézet tanára, Kancsár Sándor, a mélykúti Lenin Tsz elnöke, Katona István, a Kiskun- halasi Állami Gazdaság igazgató­ja, Károly Ferenc, a Bács-Kis­kun megyei Tanács V. B. csoport­vezetője, Kovács László, a Kis­kunsági Mezőgazdasági Szövetke­zetek Területi Szövetségének tit­kárhelyettese, Kozma István, a nagybaracskai Haladás Tsz párt- titkára, dr. Maros Tivadar, a ba­jai városi-járási kórház igazgató- főorvosa, Miskolczi Benedek, a jánoshalmi Petőfi Tsz ellenőrző bizottságának elnöke, Stefán Mi- hályné, a hartai Erdei Ferenc Tsz baromfigondozója, Szécsényi László, a Kecskeméti Járási Hi­vatal osztályvezetője, Szigetvári Győző, a csávolyi Egyesülés Tsz elnökhelyettese, Szilvölgyi Mik- lósné, a keceli ÁFÉSZ főkönyve- velője, Szűcs László, a szabad- szállási Arany Homok Tsz elnöke, Tóh Béla, a kerekegyházi Fa- és Szolgáltató Szövetkezet elnöke. A Munka Érdemrend bronz fo­kozatát kapta: Bencsik Lajosné, a bács bököd i Aranykalász Tsz fejőgulyása, Benke Lajosné, a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárának csoportvezetője, Besze Mihály, az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi gyárá­nak termelési főmérnöke, Bodor Béla, a Petőfi Nyomda telepve­zetője, Csitári Tibor, a kunszál­lási Alkotmány Tsz főagronómu- sa, Fodor József, a tataház!—má- téteLki tsz vontatóvezetője, Fried­mann József, az Alföldi TÜZÉP- Vállalat telepvezetője,! Gól István, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság erdészetvezetője, Geiger Endre, a jakabszállá&i Népfront Mezőgazdasági Szak- szövetkezet főkönyvelője, Gyenes Lászióné, a lászlófalvl Egyetértés Tsz növénytermesztője, Kardos Kálmán, a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz asztalosa, Kása János, a csengődi Arany homok Mező- gazdasági Szakszövetkezet mező- gazdasági dolgozója, Láda Már­ton, a Kismotor- és Gépgyár ba­jai gyárának marósa, Lovasi Menyhért, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet főkönyvelője, Molnár Lászlóné, a Kalocsai Vá­rosi Tanács V. B. főelőadója, Nagy Pál, a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat kecskeméti gyárá­nak betanított keretezője, Nyilas Gábor, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. ostztályvezető-he- lyettese, Öz Ferenc, áz Alsó-du­navölgyi Vízügyi Igazgatóság mű­vezetője, Siska Jánosné, a Férfi Fehérneműgyár bajai gyárának varrónője, Somogyvári Józsefné, a Kiskunhalasi Városi Tanács V. B. osztályvezetője, dr. Stam­mer Józsefné, a Kunfehértói Ne­velőotthon igazgatója, Schwób Péter, a Kecskeméti Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatója, Szabó József, az Orgoványi Ta­karékszövetkezet igazgatója, Sza­bó Katalin, a Bajai Mezőgazda- sági Kombinát munkacsoport-ve­zetője, dr. Szappanos Péter, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. főelőadója, Tamás László, a ka­locsai Iszkra Tsz sertéselletője, Vendéghegyi Béla, a jánoshalmi ZÖLDÉRT Vállalat művezetője, Zvertyel Tiborné, a borotai tsz baromfigondozója. A Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa határozatával alapított „A tanács kiváló dolgozó­ja” kitüntető jelvényt adomá­nyozta: Bódogh Lászlónak, a megyei tanács gazdasági osztálya gépko­csivezetőjének, Farkas Józsefrté- nek, a Bács-Kiskun megyei II- letményhivatal csoportvezetőjé­nek, Fazekas Jánosnénak, Fülöp- szállás Községi Tanács igazgatá­si előadójának, Gulyás István­nak, Kiskunfélegyháza Városi Ta­nács műszaki osztályvezetőjének, Kárpáti Andrásáénak, a megyei tanács tervosztálya főelőadójá­nak, Molnár Mihálynénak, a Kecskeméti Járási Hivatal főelő­adójának, Oppelt Emilnének, a megyei tanács titkársága ügyvi­teli alkalmazottjának, Szabadi Gusztávnénak, Szakmar Község Tanács V. B. titkárának, Szegi Pálnénak, Csávoly községi tanács igazgatási előadójának, Tóth Ar- pádnénak Kecskemét Városi Ta­nács munkaügyi csoportvezetőjé­nek, és Ugrai Zoltánnak, a me­gyei tanács művelődési osztálya személyzeti csoportvezetőjének. * — Áz OTP vezérigazgatója az Országos Takarékpénztár Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesí­tette Kiss Lászlónét, az OTP me­gyéi igazgatóságának főelőadóját, Garaczi Zsigmondnét, a kecske­méti körzeti fiók csoportvezető­jét és Szimonidesz Zoltánt, az OTP dunaveései fiókja főelőadó­ját. I :«^S555ssSSm^ss» A budai I önkéntes ezred katonája volt 1945. február 11. A Gellért Hotel márványlépcsőin bakancsok kop- pannak. Katonák jönnek lefelé, fegyveresen, az ud­vari lépcsőházban. Magyarok. Lenn két német tiszt alakja bukkan eléjük. A fasiszták tüzelésre lendítik fegyverüket... Ám egy köpcös magyar géppisztolya hamarabb mondja ki büntetésük, mint hogy az újabb vétket el­követhetnék. A hotel ablakaiban fehér zászlók lengnek. A portásfülke 'szeszélyes dalla­mokat fütyül a tavaszi szélben. Kellemes ázért a faiházikóban. Zömök termetű férfi ül velem szemben. Fénylő zöldes-barna szemével úgy tekint ki bozontos, fekete szemöldöke alól, mintha nem is az épülő Bajai Húskom­binátot látná, hanem a harminc- három évvel ezelőtti események színhelyeit. A Gellért Hotelt, a várat, a budakeszi erdőt, Kelen- völgyet. Az ötvenes évei végén jár, és ősi Istvánnak hívják. 0 volt az a köpcös magyar kato­na... — A nehézsorsúak közé tartoz­tam. Senkim se volt. A születé­sem évét, hónapját és napját is csak huszonnégy éves fejjel tud­tam meg. A hadsereg kerestette ki az adataimat, amikor negy­venháromban honvédelmi jeggyel munkára hívtak be a Weiss Manfréd céghez. Azelőtt vidéken gazdasági cselédkedtem, később a fővárosiban dolgoztam több he­lyen. Utoljára bútorszállító mun­kás voltam. Jól megismertem a parasztok, meg a városi nép éle­tét is. A katonai behívó 1944. január 14-én szólított. Lokátorosnak ké­peztek ki. Amikor a szovjetek át­kelitek Dunaföldvárnál, a loká­torrendszer parancsnokságát Du- napenteléről a fővárosba helyez­ték. Odakerültem. Budapest lég­védelmi tüzér főparancsnokának, Kozma József ezredesnek az ösz- szekötőjévé tetteik. A légvédelmi rádió bemérő és jelző osztály Bu­dapest bekerítése után megszűnt, ezért vezényeltek a főparancsnok­ságra. A folyton változó helyű pa. rancsnokság és a budai Szent Imre herceg úti sziklaközpont kö­zött teljesítettem szolgálatot. Koz­ma József ezredes német- és nyi­lasellenes ember volt. Negyvenöt február 10-én éjjel a budai katlanban tartózkodtunk. Ott jelentős számú fasiszta had­erő várta, hogy a nácik fölment­sék Budapestet. Ekkor éjjel, vagy harmincán, Kozma ezredes veze­tésével kijöttünk a katlanból, és a Gellért Hotel pincéjébe vettük be magunkat. Már többféle ala­kulattól szorultak oda katonák. □ □ □ Másnap, 11-én Ősi István és körülbelül harmincöt társa hős­tettet vitt véghez. — A hotel ablakainál németek és nyilasok foglaltak tüzelőállást. A felszabadító szovjet tanlkok ek­kor már körülfogták a szállót. A fasiszták és a nyilasok azt hit­ték, hogy mi az ő segítségükre érkeztünk oda. De ott lenn, a pin­cében harmlncegynéhányan elle­nük szervezkedtünk. Elhatároz­tuk, hogy lefegyverezzük őket, és átadjuk a hotelt a szovjeteknek. Az örökre kideríthetetlen marad, hogy ki kezdeményezte az akciót Nem ismertük egymást s az élet vagy halál pillanatai nem alkal­masak bemutatkozásra. Tisztek nem voltak köztünk, arra emlék­szem. Ügy beszéltük meg, hogy min­den ablakhoz ketten megyünk. Föltűnés nélkül odaszállingózunk, mintha erősíteni akarnánk a ban­dát Amikor az utolsó két em­ber is megérkezik a kijelölt ab­lakhoz, füttyentenek, ez lesz a jel. Amikor a füttyöt meghallottam, a csőre töltött pisztolyt az én két „kamerádomra” irányítottam. A társam pedig a géppisztolyát. Rá­juk kiáltottunk, s már el is rán­tottuk őket a fegyvereiktől. Hän­de ant, fel a kezekkel, és más kiáltások csattantak mindenfelé. Egy lövés nélkül lefegyvereztük és bezártuk őket odafönn. Kitűz­tük a szálló négy oldalán a lepe­dőkből rögtönzött fehér zászló­kat Tíz percnél nem tarUjtt to­vább az egész. Örökét hagytunk a foglyok mellett, mi pedig in­dultunk le, hogy az udvaron át a pincébe menjünk. Ott várni be, amíg a szovjetek jönnek. Akkor találkoztunk össze a két német tiszttel, akik odalentről észrevet­ték a fehér zászlókat — Mi késztette arra, hogy a németek és a nyilasok ellen for­duljon? — Gyűlöltem őket. El tudja képzelni, milyen érzést váltott ki bennünk, amikor a budai katlan­ban a nácik egy magyar katoná­nak csak napi egy liter vizet ad­tak, a mi vizünkből? Abból főz­ni, inni, tisztálkodni és mosni! Aki magyar az ejtőernyővel le­dobott élelmiszerünkhöz közelí­tett, azt lelőtték. Dé ezer okot tudnék még fölsorolni. Én, az or­szág anyakönyv nélküli állampol­gára, sók mipdent megértettem ám, ha tanulni nem is tanulhat­tam. Akkor, ott, a Gellértben a föl- szabadítókhoz akartunk állni. Tudtuk, hogy szívesebben fogad­nak, ha nem érdemtelenül jö­vünk. — A fegyvereket hagyjátok itt, gyerekek! Ne féljetek, semmi baj se lesz! Mi már ősz óta a szov­jetekkel együtt harcolunk. — Így idézi fel Ősi István, amit a Gál­iért pincéjében február 11-én es­te fél hét tájban a belépő ma­gyar katona mondott nekik. A felszabadítók átvették a hotelt, a lefegyverzett nyilasokkal és fa­sisztákkal együtt. Kelenvölgybe vitték a Gellért­ben tartózkodó magyar katoná­kat. Ott megkérdezték tőlük, ki akar a szovjetek oldalán harcol­ni. Ősi István akart — Variházy Oszkár alezredes parancsnoksága alatt ott alakult meg Kelenvölgyben a budai ön­kéntes ezred. Olyan kisebb cso­portokból, amelyek már harcol­tak a németek ellen. Február 13-án reggel' ötkor indultunk a vár elleni bevetésre. A sapkánk­ra meg a köpenyünkre vörös sza­lagot kaptunk, arról ismertek meg a szovjetek, hogy velük vagyunk. Ok igazi bajtársakként viszonyul­tak hozzánk. Ősi István résztvett a buda­keszi erdőben bujkáló SS-katonák felkutatásában is. 1945. május 9- től június 2-ig pedig a megszálló haderő kötelékében Ausztriában teljesített szolgálatot. Ezt megelő­zően már Jászberényben átszer­vezték a budai önkéntes ezredet.' — Negyvenhét szeptemberéig a demokratikus hadsereg katonája voltam, szakaszvezető. Hidakat építettünk és aknamentesítést vé­geztünk. 1947-ben kitüntettek a Köztársaságért Érdemérem bronz fokozatával. Később az akkori S ztál inváros­ban sztahanovista brigádvezető, majd újra katonának áll ősi István. 1956-ban, az ellenforra­dalom idején szovjet harckocsi- zókkal újítja fel a fegyverbarát­ságot □ □ □ A Húskombináthoz gépkocsik hordják az építőanyagot ősi Ist­ván arról beszél hogy a háború után Baján talált feleségre és otthonra. Tíz évig a városi ta­nácsnál dolgozott, anyagkezelő- ként és szállításvezetőként Hat- vankilencben romló egészsége miaitt leszázalékolták. Jelenleg az évente engedélyezett munkaórá­kat tölti a kombinátnál Portás, raktáros, térmester, ha kell. Néhanapján, ha kérdezik, el­meséli hogyan lett a budai ön­kéntes ezred katonája. És, hogy a Partizánszövetség tagja, s kitün­tették a Fegyverrel a Hazáért emlékéremmel. A. Tóth Sándor Néhány hónappal ezelőtt szen--: vedélyes viták voltak folyóira­tainkban, újságokban, sőt a rá-" dióban és televízióban is ar-1 ról, hogy a középiskolák- ban. — de még az álta­lános iskolákban is — az egzakt tárgyak Javára csökkent volna a történelemórák száma. Vagy ha nem is csökkent, semmiképpen nem elegendő ahhoz, hogy az if­júságban szilárdan rögződjék a múlt története, a társadalom anyagi és szellemi mozgásának törvényei; hogy feldolgozza, meg­értse és önállóan továbbgondol­ja a múlt, jelen és jövő kapcso­latait. Másszóval, sokan úgy vé­lik, hogy éppen a társadalomba-fi dat kialakítására, felépítésére — amely nagymértékben határozza: meg a továbbiakban az ifjú era-, bér eszményeit, céljait, belső .Vil­lását — nem helyezünk olyan" súlyt, mint amilyet az megér­demelne. Példának hozzák fel, hogy az egész második világhá­ború előzményei, története a felszabadulásig három—öt törté­nelemórába sűrűsödik, iskolatí­pustól függően. A legutóbbi húsz év története pedig szinte egy rövid bekezdés a tankönyvben. Z . , „ r*T Anélkül, Átvilágítani hogy e vi­a múltat * kér(?é­_______________! seit ér­demben ér intenénk most — mert hisz a másik oldalon az egzakt tudo­mányok hallatlan léptékű és egyre gyorsuló fejlődését se le­het figyelmen kívül hagyni — nagyon is valós igény tárul fel. Az is, ami Aczél György A sza­badság jelene, jövője a szocializ­mus című könyvében olvasható, hogy „A szocializmus mai prob" lémáinak megértéséhez újra meg újra át kell világítanunk a múl­tat.” S az is, ami ennek logikai kapcsolatából következik, hogy a tett mozgatója a tudat, a gon­dolat. Amilyenné formálódik az ifjúság tudatvilága, olyanná for­málódik cselekvőkészsége. A probléma, ma cseppet sem elvont, filozofikus formájában létezik. A Magyar Tudományos Akadémia tavalyi közgyűlésén például Berend T. Iván akadé­mikus mai. legaktuálisabb, leg­égetőbb gazdaságfejlesztési kér­déseit egyenes kapcsolatba hoz­ta e történelmi-tudati tényezők­kel. Mondván, hogy „ha törté­nelmi utunk elmúlt évtizedeiben az iparosítási áttörésnek kellett — közvetlenül vagy közvetve — alárendelni társadalmi-gazdasá­gi fejlesztésünk széles területeit, s ezen belül képzési-oktatási fej­lesztésünk szocialista céljai is e meghatározottságok között érvé­nyelsülhettek ... úgy ez most fe­lülvizsgálatra szorul. Némi túl­zással úgy is fogalmazhatunk, hogy míg eddigi gazdasági ér­tékrendünkben — nagyjából, szükségszerűen — a gazdaságfej­lődéstől függött a képzés fejlesz­tése úgy... megfordulhat a hely­zet: a képzés fejlesztése határoz­hatja meg a gazdasági ejlesz~ test... tgy válik a szélesebb ér­telemben vett tudatformálás ma­ga is elsődleges gazdasági felté­telek megteremtőiévé” ~ ; 71 És ez így is A nemzeti van. Aligha önismeret lehet megje- omsmerei | lölni egyetien komoly. nagy társadalmi-gazdasági feladatot is — köztük olyanokat amelyek végleges megoldása kétségkívül a ma még ifjúnak számító nem­zedék későbbi életpályája során valósul meg —. amely ne köve­telné . az átfogóbb történeti fel­ismerést. Például múltbeli gazda­sági elmaradottságunk felszámo­lásának egész gigantikus folya­matáét. A fiatal, aki emberi fej­lődésével párhuzamosan ismer­kedik meg a gyár. a vállalat, a termelőszövetkezet problémái­val, sem a sikerek, sem a nehéz­ségek okait, magyarázatát, össze­függéseit nem értheti meg elég­gé, megfelelő társadalomisme­ret. gazdaságismeret, nemzeti ön­ismeret nélkül. Ennélfogva vagy túlzott, reálisan meg nem alapo­zott várakozással, vagy éppen túlzott kétkedéssel és kishitű-, séggel kezdi el beilleszkedését a munkába, az adott munkaszerve-, zetbe, a felnőtt társadalomba. Az a. látszólag jogos, valójában azonban indokolatlan kérdés, hogy „hol vannak ma forradalmi feladatok a fiatalság számára?” — egyebek között ilyen okokból támad. Hogy is lehetne másként megérteni a tapasztalatok sokfé­leségét, néha egészen ellentétes voltát? Hogyan is lehetne meg­érteni,’ hogy az ifjú ember egy­szer a megkapó dinamizmusra figyel fel a társadalomban, ame­lyet a tudomány, a technika, a kultúra, fejlődésében, az életmód gyors változásában, az életvi­szonyok: kézzelfogható és szem­mel látható javulásában észlel, "másszor meg konkrét' problé­mákkal találkozik amikor csalá­dot alapítani és lakást kell sze­reznie; amikor munkába lép és szervezetlenséget, technikai és ■ vezetési konzervativizmust ta­pasztal; közéleti ügyek veszik -körül és' bürokratizmust vagy megalkuvást lát; helyét kell ki­vívnia a munkában és a társa­dalomban, s véletlenül közöm­bösséget, kicsinyességet érez kör­nyezetében. Mert nálunk magas színvona­lon tudják oktatni a matemati­kát. a fizikát és más rendkívül fontos tárgyakat, de még mindig nagyon elmaradt, sőt korszerűt" len eszközökkel folyik — ha fo­lyik riémely' helyeken — a tár­sadalmi ^tudatformálás, a reális társadalomismeret kialakítása. Márpedig éppen ennek elégtelen volta okozhatja, hogy a tegnap lelkes, nagy várakozásokkal in­duló fiatal gyorsan elkedvetle­nedik, visszavonul, elveszti táv­latait. És természetesen itt nem­csak és nem is elsősorban az iskoláról, hanem a társadalomról van szó. Pontosabban arról a még mindig meglevő türelmet­lenségről, vagy bizalmatlanság­ról. amely hamar kiáltja ki en­gedetlennek. nehezen beilleszke­dőnek azt a fiatalt, aki csak vi­ta, személyes meggyőződés után fogad el kialakult nézeteket, aki kételkedik, mert tudni akar. aki szembesíteni' kívánja az eszmé­ket. nézeteket, elveket és gyakor­latot. . •Néha nehezen bocsájtjuk meg. ha némely fiatal túlzottan elme­rül a zenei és viseleti divatok hullámaiban, ha zárt kis csopor­tokba menekül, ha agresszívabb a kelleténél, ha látszólag közömbös a társadalom komolyabb problé­mái iránt, vagy ha ernyedt, ci­nikus, puhány magatartása Csak éppen nem vágyunk hajlandók mindig végiggondolni: a kétke­dés. a vitatkozás, a beilleszkedé­si nehézség esetleg éppen erre a türelmetlenségre adott válasz. kölcsönös szovjet filo­feltételek ____________* hogy „ha va­Z~ laki olyan embert akar nevelni, aki nem­csak szilárdan bízik a tudomány hatalmában, hanem alkalmazni is tudja a tudomány erejét az élet ellentmondásainak megoldá­sára, akkor adagoljon a már tu" dományosan igazolt ismeretek­hez egy kis kétséget, szekpszist is... szoktassa hozzá, hogy min­den általános igazságot önállóan ellenőrizzen a vele közvetlenül ellentmondó tényekkel való ösz- szeütköztetés, szembesítés révén.” Igen, a fejlett szocialista társa­dalmat építjük. Igen. nálunk minden fiatal tanulhat. pályát /választhat és biztos, hogy mun­- kát is talál. Igen. senki nem vész el, és ellentétben Nyugat társa­dalmaival nincsenek milliós tö­megek munka nélkül, kilátás nél­kül. De mégis, van lakáshiány is, van technikai elmaradottság is. van bürokratizmus is. van bűnözés is. Vannak roppant aka­dályai annak, hogy a növekedés gazdasági ütemét gyorsítsuk, a gazdaságtalan termelést meg­szüntessük. És mégis, a mi forradalmi el­veinket szembesíteni lehet a va­lósággal. mert az — minden fo­gyatékosságai ellenére — maga is forradalmi. Ezért nálunk nincs alapja semmiféle történel­mi pesszimizmusnak. Ellenkező­leg! De ehhez két kölcsönös fel­tételnek kell eleget tennünk: az ifjúság Őszinte, bátor, reális sza­vakat vár. A felnőtt társadalom pedig - gondolkodó és cselekvő if­júságot. R. L. SZOCIALISTA BRIGÁDOK ÖSSZEFOGÁSA Óvodatervezés társadalmi munkában A Harminc óra Kecskemétért mozgalom keretében, kétszáz sze­mélyes óvoda kivitelezésének tel­jes tervdokumentációját készítette el, és március 31-én átadta a Kecs­keméti Városi Tanács V. B. terv­osztályának az AGROBER Bács- Kiskun megyei kirendeltségének Ybl Miklós, Pattantyús Ádám és Vásárhelyi Pál szocialista brigádé ja. A vállalat több szakosztálya munkatársainak összefogásával alakúit három brigád Kecskemét leendő gyermekintézménye érde­kében 320 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett Az óvo­da a tanács elképzelése szerint két ütemben épül .majd fel a megye- székhely Bocskai utcájában. A ki­vitelezés' előreláthatólag még az V. ötéves tervben megkezdődik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents