Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

1978. március 14. • PETŐFI NÉPE • 3 KILOMÉTEREK, CSATORNÁK, MILLIÓK Vízműfejlesztési feladatok a rn OÍTVPC7P ÍZ [| áZk I V PH • Vízközmű vesítés a város- I ■ V/W T T központ új félkörében. (Tóth ^7«/ Sándor felvétele.) Elöljáróban íme. csak nagyon vázlatos áttekintés a megyeszék­hely vízközműveinek történeté­ről. Kezdjük azzal, hogy a fel- szabadulásig 56 kúfcból nyerte az ivóvizet a város lakossága. A ve­zetékes vízellátás erőteljes fej­lesztése az 1950-es évek első fe­lében kezdődött meg; akkor épült az 1200 köbméteres vízto­rony is. Azóta napi 33 ezer köb­méterre nőtt a víztermelés, 176 kilométer hálózat épült; nap­jainkban a lakások csaknem 64 százalékába vezetéken jut el a víz. Vagy: szennyvízcsatorna-háló­zattal 1965-ig nem rendelkezett a város. Szennyvizét eladdig az 1920-as évektől lefedett csapa­dékárkok vezették el. Most vi­szont — a csaknem 72 kilomé­ter csapadékcsatorna-hálózat mellett — a szennyvízelvezetést 48,5 kilométernyi hálózat szolgál­ja; az erre kapcsolt lakások szá­ma nyolcezer * A városi tanács végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban megtar­tott ülésén az V. ötéves tervi vízellátási és csatornázási fej­lesztések időarányos teljesítését tekintette át és a további fel­adatokról tárgyalt. Az utóbbiak taglalása során sorra-rendre kí­sértett a nyomasztó következte­tés: a vízközművek fejlesztése nem tart lépést a város általános fejlődésével. A múltból öröklött elmaradottság pótlása, s a szün­telenül növekvő új feladatok egyre inkább indokolják a vízel­látás-csatornázás gyorsabb üte­mű fejlesztését. Hadd említsük meg. hogy Kecskemét V. ötéves terve a vízágazat fejlesztésére 222 millió forintot irányzott elő. Ez az ösz- szeg az időközben adódott hitel- felvételi lehetőség jóvoltából 352 millióra növekedett. A tel­jesség kedvéért tegyük hozzá azt is, hogy a célcsoportos keretből és a vízmű vállalat saját alapjá­ból további, mintegy 130 millió szolgálja részint a lakótelepi, ré­szint a vízmű telepén belüli köz­művesítést. * Minthogy a város alapközmű­hálózatának, a főgyűjtő és gyűj­tőcsatornáinak fejlesztése a 352 milliós alapból történik, a vég­rehajtó bizottság elsősorban az ebből megvalósult, illetve meg­valósítandó feladatokat vette számba. Az elmúlt két évi munkát a tervezetthez képest jelentős túl­teljesítés jellemzi a vízellátásban csakúgy, mint a szenny- és csa­padékvíz elvezetésének fejleszté­sében. A vízellátásra például 12,7 millióval, a szennyvízcsatorna építésre négymillióval, a csapa­dékelvezetésre pedig 24,3 millió naiasa történt meg a tervezett­nél. Ily módon az 1976—1977-re előirányzott 61,2 millióval szem­ben 102 millió forint értékű fej­lesztés valósult meg. Pusztán az iménti számokból ítélve, az avatatlan joggal mond­hatná: ez igen, szép túlteljesítés! Csakhogy, amit a számok ta­karnak, sokkal bonyolultabb. A vízellátás fejlesztésére fordított 12 milliót meghaladó többletből például nyolcmillió forint a szé- chenyivárosi, úgynevezett gyors- vezeték kiépítésére szolgált. Er­re pedig a magas házak vízellá­tása miatt volt szükség — áthi­daló megoldásként a háromezer köbméteres víztorony megépíté­séig. (!) És nagyobb részt ugyan­csak a szóban forgó lakótelep fel­gyorsult ütemű építése miatt vált szükségessé a szennyvíz-, illetve csapadékcsatorna újabb szaka­szainak a tervezettnél hamarab­bi megvalósítása. Ezen elgondolkodva. világos: ivóvízszolgáltatás, szennyvízel­vezetés nélkül használhatatlan maradna a felépülő lakás... S valahol itt feszít a nagy ellent­mondás. Bőven van tennivaló az öröklött elmaradottság miatt is. az új feladatok pedig a terve­zettnél gyorsabb ütemet diktál­nak. Szó, ami szó, a szükségnek a lehetőséggel való egyeztetése olykor kényszermegoldásokat, el­lentmondásokat szül, s minden­képpen nehéz, felelősségteljes feladatot ró az illetékes tanácsi testületre. Nézzük azonban a tervidőszak hátralevő részében esedékes fel­adatokat. amelyeknek maradék­talan végrehajtására utasította műszaki és tervosztályát a vég­rehajtó bizottság. A vízellátás fejlesztésének ten­nivalói között a víztermelő kapa­citás növelése, tehát a II. számú vízműtelep fejlesztésének folyta­tása áll az első helyen. A terv­időszak végéig ugyanis napi 40 ezer köbméterre szükséges nö­velni a vízhozamot. Egyidejűleg megkezdődik Nyárlőrinc térségé­ben a III. számú vízműtelep te­rületelőkészítése. S mint már utaltunk rá, kezdetét veszi a ter­vezettnél nagyobb kapacitású magastározó kivitelezése. A la­kossági vízhálózat fejlesztésére pedig az elmúlt két évi 1,7 mil­lióval szemben, az idén csaknem 1.9 millió forint szolgál. A szennyvízelvezetés fejleszté­sének további feladatai közül az idén megvalósítandókról szólva: fo'ytatódik a széchenyivárosi, az árpádvárosi és a Dobó körúti fő­gyűjtőcsatorna építése. A Mű­kertvárosban további 36 lakás, valamint a Daróczi köz szenny­vízelvezetésére kerül sor. S a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsága által jóváhagyott korszerűsített beruházási programnak megfele­lően, folytatódik a mechanikai szennyvíztisztító telep építése. Ennek befejezése csak a VI. öt­éves tervben várható, amikor is napi 24 ezer köbméter szenny­víz tisztítása válik lehetővé. Az 1980-ig előirányzott feladatok el­végzésével napi 12 ezer köbmé­ter szenny víz. részleges tisztításá­ra lesz alkalmassá a telep. A tervidőszak hátralevő ré­szében rendkívül szűkös az anya­gi lehetőség a csapadékelvezetés fejlesztésére. A belvízkeret ter­hére mintegy kétmillió forint költséggel ez évben kerül sor a Sport, Rózsa, Vadász, Nádor ut­ca. a Czollner-köz, Délibáb, Ady, Mathiász és az Űttörő utca csa­padékelvezetésének korszerűsí­tésére. A csapadékvizek befogadása érdekében igen-igen szükséges lenne a Csukás-ér felújításának az eddiginél is gyorsabb ütemű folytatása. A város rendelkezé­sére álló pénzösszeg azonban előreláthatóan csak a régi Szege­di útig teszi lehetővé a Csukás­ér kiépítését. Végezetül említsük meg: az említett ülésen a városi tanács végrehajtó bizottsága — tétele­sen számba véve a vízközmű­fejlesztés távlati feladatait — megvitatása után jóváhagyta a megyeszékhely 1990-ig szóló víz-, csatornaágazat fejlesztésének ter­vezetét. P. I. Tapasztalatok az eddigi szerződéskötésről Az idén eddig megkötött ter­mékértékesítési szerződések álta­lában összhangban vannak a la­kossági. az ipari, valamint az exportigényekkel — ez derül ki a március eleji összesítésekből. Az elmúlt években — 1977 ki­vételével — gondot okozott a zöldségpiac feltöltése. A termelés fellendítésére hozott kormányin­tézkedések nyomán tavaly több áru termett, viszont a termelői kínálat elhelyezése — különösen egyes cikkekből — esetenként át­meneti gondot okozott. Az idei szerződéskötések reálisabban szá­molnak a felvásárlási-értékesíté­si lehetőségekkel. A tervezett zöldségtermelést a várható piaci helyzetre alapozták, s az a mint­egy 15—16 százalékos „túlszerző- dés”, amit az összesítés mutat, lényegében biztonsági tartalékot jelent: A széles körben alkalma­zott garantált felvásárlási árak és a termelők megkülönböztetett tá­mogatása együttesen változatlan színvonalon tartja 1978-ban is a termelői kedvet. A felvásárlók a tervezettnél 13 százalékkal több gyümölcsre szerződtek, az eredmények reali­zálódása azonban nagymérték­ben függ majd az időjárástól. További partnereket keres a ke­reskedelem és az ipar málna, őszi- és sárgabarack. valamint szilva termesztésére. Az állatszállítási szerződések­ben lekötött mennyiségek megfe­lelnek az igényeknek. Március elejéig már csaknem sikerült le­kötni vágósertésből, baromfiból a tervezett mennyiséget, s az állati termékek kínálata szintén arány­ban van a szükségletekkel. A szántóföldi növényekre kötött szerződések viszont arra figyel­meztetnek. hogy a kukorica ter­mesztése nem csábítja annyira a gazdaságokat, mint évekkel ez­előtt. Az egyéb növények, pél­dául a napraforgó, a cukorrépa, a dohány, valamint a burgonya és a takarmánynövények termelési szerződései a kívánt ütemben és a tervezettnek megfelelő mennyi­ségekre jönnek létre. (MTI) Lakásügyek a bíróságon „Az én há- A bérbeadók és a zam, az én váram.” Gyakran érvényesül ez a szemlélet; a lakásszerződé­sekben is, ahol a, bérbeadók egy része úgy véli, hogy a saját házával, ingatlanával azt csinál, amit akar, és a bérlője, vagy az albérlője pedig örüljön, hogy egyáltalán fedél van a feje felett. Ezért lakója részére a puszta ott-tartózkodáson kívül nem biztosít semmiféle jogot. Ugyanakkor sok bérlő, és al­bérlő gondolkodik úgy, hogy miután a bért rendesen fizeti, ezáltal lehetősége nyílik a lakáson belül bármiféle magatar­tás vagy tevékenység folytatására. Pedig ez egyik oldalon sincs így! A lakástörvény és az egyéb jogszabályok meghatározzák, hogy milyen magatartást tanúsíthatnak a lakásjogviszonyban részt vevő felek. Vizsgáljunk meg néhányat e szabályok kö­zül! bérlők együttélési szabályairól Eltérően alakul a bérletnél és az albérletnél a családtag, vagy más személy befogadásának le­hetősége. A jogszabály nem tilt­ja a bérlőnek, hogy bárki részé­re szívességi lakáshasználatot biztosítson, azaz a bérbeadó meg­kérdezése és beleegyezése nélkül akárkit lakásába befogadjon. A társbérlő és a bérlőtárs viszont más személyt — a kiskorú gyer­mekének a kivételével — csak a másik bérlőtárs hozzájárulásával fogadhat be a lakásba. Ha ezt a hozzájárulást nem szerzi meg a befogadás előtt, akkor kiteszi ma­gát annak, hogy a lakásbérleti jogviszonyát a bíróság a másik bérlőtárs, vagy társibérlő kérel­mére megszünteti. Az albérleti szerződés esetében az albérlő az általa kizárólago­san használt helyiségbe más sze­mélyt — az albérleti szerződés megkötése után született gyerme­kének kivételével — csak a bér­lő, vagy az albérletbe adó. továb­bá társbérletnél a másik társbér­lő hozzájárulásával fogadhat be. Ennek a szabálynak a be nem tartása az albérleti szerződés fel­mondását vonhatja maga után Érdemes megjegyezni, hogy ezek a rendelkezések csak a szívessé­gi. vagyis az ingyenes lakáshasz­nálat eseteire vonatkoznak. Ha a bérlő pénzért adja ki a lakása egy részét és albérleti szerződést köt. akkor állami la­kás esetében ehhez nem kell a bérbeadó engedélye, míg a ma­gántulajdonban levő háznál a szerződés megkötéséhez a bérbe­adó hozzájárulása szükséges. Át­meneti lakás, vállalati bérlakás és a szolgálati lakásoknál az ér­vényes albérletbe adáshoz szin­tén kell a lakással rendelkező szerv beleegyezése. A továbbiakban nézzünk né­hány esetet a szerződő felek ma­gatartásával kapcsolatban: Az albérlő ki akarta festeni lakrészét és a bérbeadó bútora helyett a saját bútorát szerette volna a szobájába elhelyezni és használni. A tulajdonos sem a festéshez, sem a bútorcseréhez nem járult hozzá, ezért az albér­lő a bírósághoz fordult. A bíró­ság kötelezte a bérbeadót, hogy engedélyezze a festést, míg a bútorcserére irányuló kérelmet elutasította. Az ítélet megállapí­totta, hogy a háztulajdonos min­den indok nélkül tagadta meg az albérlőjének, hogy az a saját költségén, ellenszolgáltatás nélkül szobáját rendbe hozassa, a fes­téssel a bérbeadót hátrány nem éri. Ugyanakkor leszögezte, hogy a bútorcserére nincs lehetőség, mivel a régi bútorzat megfelelő, jó állapotban van, ezért az ere­detileg bútorozott albérleti szo­bára megkötött szerződés módo­sítása nem indokolt. 'Egy másik ügyben a magánház­ban lakó bérlő televíziót vásárolt, de nem- tudta készülékét hasz­nálni. mert a háztulajdonos meg­tiltotta. hogy a tv-antennát a te­tőre felszerelje. A bíróság köte­lezte a bérbeadót, hogy engedé­lyezze a bérlőjének a tv-antenna szakszerű, a tetőzetet nem káro­sító és rongáló felhelyezését. A bérlő a saját költségén, bér- beszámítás igénye nélkül be kí­vánta vezetni a vizet az udvarba. A vele rossz viszonyban levő bérbe­adó, aki egyébként nem is ott la­kott. ehhez nem járult hozzá. Miután a tanács illetékes szak- igazgatási szerve az engedélyt csak a háztulajdonos hozzájáruló nyilatkozata alapján adja meg, ezért a bérlő a bérbeadói nyilat­kozat ítélettel való pótlását kér­te. A bíróság a háztulajdonos magatartását joggal való vissza­élésnek minősítette és a vízbekö­téshez szükséges hozzájáruló nyi­latkozatot ítéletével pótolta. Dr. Varga Miklós járásbíró KÉPERNYŐ A mesélő tévé Szigetköz. Valamikor vadvizek or­szága, ma sza­bályozott, de szépségüket nem vesztett folyópartok, árnyas erdők, zöldel­lő rétek és dúsan termő fekete földi A néprajzgyűjtő régi dalok, táncok, mesék és használatból ki­vont munkaeszközök után kutat. A geológus termálvizet talál, a ter­melőszövetkezetek meleg vízzel fütenek a zöldségnek, virágnak, s a vízparton fiatalok. öregek élvezik a napfényt. Horgászok paradicsoma, régi hajóstörténetek szülőhelye. Fehérre meszelt, földbe süppedt parasztházak vál­takoznak emeletes majdnem-pa- lotákkal; védelmet élvező, ritka madarak és a vízparton legelé­sző tehéncsorda a Bécsbe induló igyekvő suhanó szárnyashajó zú­gását hallhatja A Duna jövője A múlt és a jelen olyan ro­mantikus egybefonódása, amely már aránylag kevés helyen ta­lálható hazánkban. Vigyáznak is rá azok, akik már látják a Szi­getköz jövőjét. Erőmű, hajóút, növekvő idegenforgalom — ezek­ről egyre többet olvashatunk. De ■rról, mit tesznek a tervezők azért, hogy a fejlesztés közben megőrizzék a táj jellegét, szép­ségeit, arról kevesebb szó esik. Pedig nem kevésbé érdekesek ezek a tervek, s nem kevésbé fontosak. Az erőmű több mint tíz évre tervezett építési munkálatai ide­jén Pozsony és Dunakiliti között egy kb. 15. kilométeres szaka­szon 4—5 kilométerre szélesítik a Duna medrét, és így hatvan- millió köbméteres víztározót nyernek. A dunakiliti duzzasztó, Szigetkö az úgynevezett felvízi csatorna és az árvízvédelmi rendszer ez­zel párhuzamosan épül. A duz­zasztómű és a tározó tó elkészül­te után a mostani Duna-meder- ben számottevően csökken a víz szintje, s emiatt csökken a ta­lajvíz szintje is mintegy tizen­négyezer hektáron. Ezért nagy­szabású öntözési rendszert kell majd kiépíteni. Megfontolt ter­vezés esetén azonban nem kell tartani a mezőgazdasági terme­lés visszaesésétől, bár a termelé­si költségek valószínűleg emel­kednek. A víz magassága azért is fon­tos, hogy a meder árvízvédelmi célokra tiszta maradjon, s hogy ne változzon a táj jellege. ha képe szükségképpen változik is. A fejlesztésért felelős országos és helyi szervek fő feladatuknak tartják a Szigetköz ősvidék-jelle- gének megtartását: hogy ne mocsarasodjanak el a belső ár­vízrendszerek, a holtágak, kis- vizek, és az ártéri erdők. A vad­állomány fő jellegzetességeiben változatlan maradjon. Hol legyen az autópálya? A közvéleményt érdekli az autópálya ügye is, amelyben azonban még nem született vég­leges döntés. Elkészítették Győr- Sopron megye hosszútávú közle­kedésfejlesztési koncepcióját, amelybe az autópálya nyomvona­lának két változatát vették fel. Az egyik szerint az autóút Győr­től a Szigetközben haladna. a másik szerint pedig a Győr—He­gyeshalmi vasút mellett, a han­sági oldalon, de természetesen te­lepüléseket nem érintve érné el az országhatárt. A szigetközi megoldás olcsóbb lenne, s han­sági út viszont nem sértené a Szigetköz egységes tájjellegét. A döntést nemcsak gépkocsi­forgalmi és anyagi .szempontok befolyásolják. Gondolni kell a termálfürdőkre épülő idegenfor­galmi lehetőségekre. A termálvi­zes kórházi gyógyítás bázisa Győr és Mosonmagyaróvár lenne, az utókezelés, a gyógyüdülés színhelye pedig Hédervár, Lipót és környéke. Üdülők. SZOT-üdü- lők képzelhetők el ide és szállo­dák. A hédervári kastély sorsá­ról még nincs döntés, mindegyik elképzelés — szanatórium, mű­vésztelep, vadászkastély vagy „utókúrázó” — lényegében az idegenforgalommal kapcsolatos. Egy másik javaslat szerint le­hetne a magyar természetvédelmi adatbank helye is. Egy kis romantika A romantikus táj sok kirándu­lási alkalmat kínál. Ezt szerve­zetté lehetne tenni. Gyalogosan, kerékpárral, ladikkal, hajón, ko­csin, lovon — nem is annyira pénzkérdés ez, mint szervezésé és ötleté. Lehetőség lenne egyéni horgászattal és csoportos halá­szattal tölteni az időt: a vadá­szat és a lótenyésztés — mind­kettőnek nagy hagyománya van a Szigetközben — új, nagyobb le­hetőséget kaphat egy fejlődőbb idegenforgalomba ágyazva. A megyei tanács pedig rövidesen nyilvántartásba veszi azokat a falusi házakat, amelyeket városi ember is megvehet majd üdülő céljára. Néhány héttel ezelőtt elindul­tak az első dózerek Dunakiliti térségében, ahol tíz-tizenöt év múlva üdülőtelep házai virítanak majd. sürget az idő. G. B. A sikerek sem térítik el ere­deti szándékaitól Vitrayt. Ezért is jók a műsorai. Sorozatai vegy­tisztán őrzik jellegüket, hangula­tukat. A tapsos elismerések hatá­sára sem fontoskodik, nem akad többnek látszani, mint ami. Sem ö. sem műsorai. Kiveti magából az elképzeléseitől idegen ötlete­ket. a műsor dinamikáját, mon­dandóját megváltoztató csábításo­kat. Mindig a sorozatban megle­vő lehetőségeket bontja ki. min­dig önmagából — azaz a műsor matériájából — újul, frissül. Ellenállt a kísértésnek: a Csak ülök és mesélek ... is marad el­gondolkodtató, szórakoztatva ne­velő sorozat. Ilyenek vagyunk, ezt mondja újra és újra. Senki ne hordja magasan az orrát,! mert valamiben különbözik társaitól, valamit jobban tud a többségnél. Ezren, tízezren büszkélkedhet­nének ezzel, azzal. ,Mi a mérték, ki, milyen teljesítrriény nagyobb, hasznosabb? A Csak ülök és mesélek... so­hasem méricskél, sohasem oszt igazságot. Azt a gondolatot su­gallja. hogy a játék a kedvtelés, a céllal élés — legyen az bármi­lyen bohóság — mindig többet ér a nagyképű unalomnál, a sem­mittevésnél. Gyengécskék Gizi királynő rímei? Persze, hogy azok. Az öreg gondnoknőt nyilván nem a verseiért „mutatták”: a boldog­ságteremtő képességéért. Elége­dett. kiegyensúlyozott. A dabasi torreádor is ebből a fajtából való. Mert mindenkinek szüksé­ge van egy kis különbözésre, a „csak én” hitére. És a Vitray- órákról tudjuk, hogy jóval több a színes, az érdekes, a csodálni- vttló akaratú, nemes szenvedélyű, bámulatos tehetségű, vagy éppen bohókásan hobbis, sajnálnivalóan mániás ember, mint hittük. Ha az első adások után talál­kozom a műsor kitalálójával, azt javasoltam volna, hogy hivatkoz­zék Sophoklésre: „Sok csodálatos van a földön, köztük az ember a legcsodálatosabb.” így cseleked­vén, kiderült volna, hogy nem értem igazi céljait. A Csak ülök és mesélek... szerint nem az egyes emberek csodálatosak — ilyenék is akadnak —, hanem maga a létezés, ha úgy tetszik, ■az emberiség. Az a világ, ahol majd mindenkinek van valami­lyen meséje: mosolyogtató, meg­nyugtató, fölizgató, fölháborító, lelkesítő. Bevallható tévelygő gondola­taim fölfedezése közben, hogy kezdetben bosszantott a riportok egyenetlensége, pontosabban szól­ván a kiválasztott személyiségek — ilyeneket láttunk, hallottunk — eltérő fajsúlya. A lenyűgöző vallomások, nagy fölfedezések után furcsa csodabogár ügyködik a képernyőn. Amit hirdet, csi­nál egy fabatkát sem ért, feles­leges időpocsékolás, rögeszme, balgaság. Mégis helye volt a jel­képes karosszékben, mert nagyon akarta, amit akart. Jól számított Vítray: ünnepi ceremóniává szür­küli volna műsora, ha kizárólag nagy életműveket jelenítene meg, kilógna a pedagógiai szándék, ha tanmesének beillő sorsokat, tör. téneteket idéznek: senki se ki­váló ott, ahol mindenki az. És igazságtevő fórum sem lesz, sze­rencsére, a Csak ülök és mesé­lek ... Ezért — mint azt leg­utóbb bejelentették — nem csi­nálnak ügyeket az intézkedést, beavatkozást kívánó esetekből. Bíznak a közvélemény erejében, találnak pártfogókat az arra ér­demesek és országos felzúdulást keltenek az olyan önleleplező megnyilvánulások. mint (leg­utóbb) a félelmetesen anyagias, megszállott osztályvezető. iSokat tehet a tévé! A Hét már­cius 12-i számának kecskeméti vonatkozású, „külikeres” riport­ja is ezt bizonyítja. Az ügyre al­kalomadtán Visszatérünk. Most csak annyit: annál hatásosabb egy riport, minél kevesebb a de, az ámbár, a jóllehet, minél ke­vésbé akar mindenkit megérteni, mindent megmagyarázni. Heltai Nándor HAZAI TÁJAKON Szép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents