Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
< • PETŐFI NÉPE • 1978. Március 1». MEGJEGYZÉS Szandál, luxus célra 1. FERDÍTÉS. Fordításnak ugyanis nem mondanám annak a pillanatok alatt elkapkodott, mindössze hatszáztizennyolc forintba kerülő import szandálnak a használati utasítását. Bár már az első mondatban több nyelv- szívenszúrást lelhetni fel, még érthető. Sőt, a második is: „A cipő felsőrésze különleges minőségű műbőr, bélése és fedőtalpbélése kecskebőr.’’ Ha a félreértésre okot adó, s kínos ékezetelhagyást nem számítjuk, értékes információt közöl. Amiképp a nem sokkal 'később olvasható mondatok is. „A cipők különleges luxus célokat van hivatva kielégíteni. Ezért kérjük, hogy nagyobb igény- bevételétől, éles, hegyes tárgyaktól való ütődéstől óvja cipőjét, mert a puha felsőrész és a műpapafa (nyilván: műparafa) sarokbevonó könnyen megsérülhet." 2. ÁMBÁR. Ha jól meggondolom, elég tisztességtelen címkét ad olvasnivalóul a vásárló kezébe az iráni Gabor cég. A 618 forintos cipő mellé. Ugyanis ennyi pénzért — gondolom — már nem akármilyen, de minőségi, azaz: nyűhető, koptatható vagy másképp: viselhető lábbelit illene adni. Nem képzelhető el ugyanis gumijárda, szlvacsúttest, amelyen természetszerűleg nem kellene óvni „éles, hegyes tárgyaktól való ütődéstől” a cipellőt. A mai járdák azonban többnyire asz- faltozottak, útjaink pedig bitu- menezettek. Nem említve most a macskaköves mellék járatokat, romantikus történetek esetleges helyszíneit. 3. MIRE JÓ? Hatszáztizennyolc forintért — ha pirulva is — de föltehető kérdés egy szandálra nézvést. Tekintve magas sarkát, kidolgozását, úgy vélem, táncra. Az illetékesek — a hölgyvásárlók — azonban nem biztosak ennyire ebben. Azt mondják ugyanis: táncra kényelmetlen. Mord férfiúhoz illően kiókumlá- lom a megoldást. Fel kell venni, s letelepedni benne a puha karosszékbe. Nem sérül, nem kopik. S ez esetben a használati utasítás utolsó mondata is felesleges: „A szennyeződést puha kefével, szükség esetén nedves ruhával kell eltávolítani.” Erre szokás azt mondaná: csakhogy lehet kapni...! Hogy végképp ne legyen félreértés ismét az ár: hatszáztizennyolc forint. Átlagmagyar havi fixének egyötöde. Csekélység. Csekélység? B. J. Űj vízgyógyászati intézmény A Zailijszki Alatau-hegység lábánál megkezdték a kazahsztáni balneológiái szanatórium építését. A vízgyógyászati intézmény egyidejűleg több mint ezer beteget fogadhat. Az „egészség gyűrűjébe” tartozik, amely több mint 20 szanatóriumból áll. (BUDA- PRESS—APN) Sokszor kattan a metszőolló A szőlőültetvény szélén tarkaruhás asszonykoszorú, amelynek közepéből bukósisakos fej ma- gaslik ki. Brigádröpgyűlés a verőfényes kora tavaszi délutánon? Vajon miről folyik köztük a szó? A látvány Kiskunhalasról Solt- vadkertre közeledve, az országúiról tárulkozik elénk. Gyors fékezés. s az útmenti árkon át máris a nőcsoport felé tartunk. Sajnos, azonban végszóra érkezünk; éppen szétrebbennek, s a dolgukra igyekeznek a rögtönzött gyűlés résztvevői. Csak az imént körbefogott bukósisakos asszony és motorkerékpárja marad a helyén. — Ilyen szép időben már könynyebb, igaz-e?... — jegyzem meg fennhangon a távozók után, abban a reményben, hátha visszafordul közülük valaki. De nem. Miközben itt-ott máris kattog a metszőolló, egyikük hátraszólva így veszi a lapot: — Könnyebb bizony! Nézzék csak azt a sok göncöt a kerékpárokon, nemrég meg az is mind rajtunk, persze, hogy nehezítette a mozgást... — Ugyanis december eleje óta folyik a metszés, illetve a vesszőszedés, tisztítás — fűzi hozzá magyarázólag a motorkerékpáros asszony: Jávor Imréné, a Kiskőrösi Állami Gazdaság termelési- egység-vezetője. És mintegy kárpótlásul az asszonybrigád távozásáért felajánlja: kérdezzük csak, készségesen tájékoztat. — Miről tanácskoztak az imént? — Előbb talán néhány szót a brigádról. A Kiskőrösi Állami Gazdaság keceli kerületében vagyunk. A kadarkatáblát metsző nők valahányan vadkertiek. A gazdaság tizenkét tagú Petőfi Sándor szocialista brigádjának tagjai. Nagyszerűen összehangolódott és összetartó kollektíva. Van köztük, aki 15 éve dolgozik a gazdaságban. Például Baranyai Józsefné. aki az idén megy nyugdíjba. Dávid Józsefné szintén a törzsgárda tagja. A kis Gácsl Andrásné viszont még csak 21 éves, de otthonosan érzi magát a csapatban. S hadd említsem Téglás Miklósnét, aki négy kiskorú gyermeket nevel egyedül. Tulajdonképpen az ő érdekében jöttem. A tartásdíj elrendezésében igyekszik a segítségére lenni a jogsegélyszolgálatunk, ezt megbeszélni, s az ezzel kapcsolatos papírt hoztam ki aláíratni vele. Mondhatom így is: szakmai ellenőrző körút az asszonyok gondjainak, bajainak megbeszélésével egybekötve, Különben magam is törzstagnak számítok: 1953 óta dolgozom a gazdaságban és solt- vadkerti vagyok. Jól ismerjük egymást a brigáddal — sorolja a tenmelésiegység-vezető. majd hirtelen megkérdi s — Mondhatok néhány szót szakmai felvilágosításként is? • Jávor Imréné termelésiegy- ség-vezető nemcsak szakmáját szereti. Érzékeny gondjaikra, közel állnak szívéhez a brigád tagjai is. — Szívesen vesszük. — Ez a tábla itt. kadarka szőlő. Tizenhárom éves ültetvény, az eddigi fejművelés után, az idén rátérünk a magasművelésére. A kadarkáról hasznos tudni, hogy borfestő szőlő. A szomszédos tábla kékfrankos, a terméséből készülő bornak a kadarka adja meg a különlegesen szép színt. Egyébként a kékfrankos ültetvényünk törzstelep: vesszejére a Hosszúhegy! Állami Gazdaság szerződött velünk. Visszatérve a nőbrigádra: állítom, hogy minden tiszteletet megérdemelnek ezek az asszonyok. Gondolják el. kilencvenkét hektár szőlő művelése van lényegében tizenkettőjükre bízva. Igaz a területen tíz férfi is dolgozik, ők most a támfarendszert, s a huzalokat igazítják. Az asszonyok darabbérben dolgoznak, egy tőke megmetűzéséért 40 fillér a járandóság. S ha hozzáteszem, hogy naponta megkeresik a 150—160 forintot, talán nem is könnyű kiszámolni, kezükben hányszor kattan az olló, hány tőkét hoznak rendbe egy-egy napi műszak alatt,.. P. I. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Üzérkedés tojással Két évvel ezelőtt, 1976. február 3-án jelent meg lapunkban az Üzérkedés ötmillió tojással című cikk, amelyet akkor a Kecskeméti Városi-Járási Ügyészség által Hegedűs Béla és társai ellen készült vádirat alapján írtunk. Az ügyészség üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős meny- nyiségű árura és szövetkezet szabályszerű működésével leplezett üzérkedés és más bűncselekmények elkövetésével vádolta a már említett Hegedűs Bélát (Kecskemét, Kada Elek utca 9—11. szám). Hegedűs Istvánt (Kecskemét, Kerkápoly utca 12), Hegedűs Lászlót (Budapest), továbbá Lengyel István kisszállás!, Körösi Mihály mélykúti, Szilágyi István kisszállás! és Kerekes Lajos lakiteleki lakost, A vádirat alapján írt cikk végén megemlítettük, hogy a bíróság ítéletének Ismertetésére visszatérünk. Nos, a bíróság a közelmúltban hozott ítéletet az ügyben, elkülönítve az elsőrendű vádlott Hegedűs Béla cselekményeit, mert az illető beteg. Az események szálai még 1989- re nyúlnak vissza, amikor a kecskeméti UNIVER jogelődjének, a Kecskemét és Vidéke ÁFÉSZ-nek a keretében megalakult a Haladás Társulás nevet viselő tojástermelő és kisállattenyésztő szakcsoport. Ennek engedélyezett célja a-z volt, hogy a tagok közösen szerezzék be a takarmányt és közösen értékesítsék a családi igényeken túl mutatkozó felesleget tojásból, baromfiból, természetesen előnyös feltételek között. A társulás elnöke Hegedűs Béla, a könyvelő pedig testvére, Hegedűs István lett. De a társulás keretében 1970-től a tojások vételével és eladásával folytatott kereskedelmi tevékenység alakult ki, amely elkülönült a ténylegesen termelő és közösen értékesítő néhány tag munkájától. Nem sokkal később, 1971-ben bekapcsolódott az akcióba a harmadik testvér, Hegedűs László is. Egymástól függetlenül, de egymás munkájáról tudva folytatták a tojáskereskedést. Elosztották maguk között a felvevő területet és a többi vádlottal, akik akkor még megbízottak voltak, járták a területet, bevásároltak. Három év alatt — 1970 —1973-ban — közel kétmillió tojást vásároltak fel, kívülállóktól és ez a szabálytalan. A beszerzésben és az eladásban közreműködött Lengyel István és Körösi Mihály is. A pénz természetesen a társulás egyszámlájára futott be, de onnan Hegedüsék — ugyancsak törvénytelen módon — „kimentették”, vagyis ismerőseik, rokonaik nevére egyszerűen kiutalták, akik aztán azzal elszámoltak. Érdekes, hogy amikor 1973- ban az UNIVER felhívására a társulás fegyelmi bizottsága vizsgálatot végzett — mert szabálytalanságokat gyanítottak —, semmit nem talált és minden gyanún felülinek tekintette a csupán nevében szakcsoport vezetőinek működését. Később azonban a nyomozás kiderítette, hogy például Hegedűs László egymaga, illetve másokkal öszszesen több mint 178 ezer tojást adott el különböző szerveknek, s ezért 16 ezer forint hasznot vágott zsebre, A másodrendű Hegedűs István viszont csak négyezer forintot nyert az üzleteken. De nemcsak tojásokat „forgalmaztak” az ügyben szereplő emberek. Hegedűs Bélának kapcsolata volt a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Duna— Tisza közi Központjának kis- szállási telepét vezető Szilágyi Istvánnal. Itt is lehetőség kínálkozott a jogtalan haszonszerzésre. A minőségileg hibás, úgynevezett magaljakat csak nagyüzemeknek lehetett eladni, magánosoknak nem. Szilágyival úgy intézték, mintha a nyárlőrinci Aranykalász Tsz vett volna Ilyen magot, s azokat a társulásnak adta volna tovább. A valóság azonban az volt, hogy magánosoknak adták el. Az akció három évig tartott, s ezalatt több mint tízezer forint hasznot tettek zsebre a közreműködők. A tojást, a magot szállítani kellett. Az ez ügyben lefolytatott feketefuvar költségei 23 ezer forintot tettek ki, s ezeket a fuvarokat Lengyel István és Kerekes Lajos gépkocsivezetők bonyolították le. persze megbízás alapján. A bíróság Hegedűs Istvánt bűnsegédként üzletszerűen és bűnszövetségben jelentős meny- nyiségű és értékű árura szövetkezet szabályszerű működésével leplezett üzérkedés bűntett miatt egyévi szabadságvesztésre Ítélte, de annak végrehajtását kétévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette, s előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól Ugyanakkor kötelezte a felmerült bűnügyi költségek ráeső részének a megfizetésére. Lengyel István halmazati büntetésként egyévi szabadság- vesztést kapott és tízezer forint pénz mellékbüntetés megfizetésére kötelezték. A szabadság- vesztés végrehajtását a bíróság nála Is kétévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A vetőmagtermeltető vállalatot és az UNIVER Szövetkezetei pedig polgári jogi igényének érvényesítésével a törvény egyéb útjára utasította. Körösi Mihály tízhónapi szabadságvesztést és ötezer forintot, Szilágyi István tízhónapi szabadságvesztést és hétezer forint pénzbüntetést, Hegedű* László hathónapi szabadságvesztést és nyolcezer forint pénzbüntetést kapott, Kerekes Lajost pedig háromhónapi szabadságvesztésre és háromezer forint pénz mellékbüntetésre ítélte a bíróság. Ez utóbbi négy vádlottnál a szabadságvesztés büntetés végrehajtását kétévi próbaidőre feltételesen felfüggesztették. Kötelezte a továbbiakban a bíróság Hegedűs Istvánt 20 ezer forint, Lengyel Istvánt 20 ezer forint, Körösi Mihályt 25 ezer forint, Szilágyi Istvánt 10 ezer forint. Hegedűs Lászlót pedig IS ezer forint elkobzást pótló egyen- érték megfizetésére. A bíróság ítélete jogerős és végrehajtható. G. S. MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KI8REGÉNY (10.) — Mindenesetre ne ajánlkozz, hogy mindenáron én akarok ott / főzni. — Nyugodt lehetsz, édesanya. — Szeretnék. De Tibor édesanyja korántsem volt nyugodt. Talán beszélnie kellene a nászasszonyával is, a kis romantikussal hogyan képzelik, s főleg, hogy. mivel kellene nekik részt venniök a költségekben? Hogy nem elég nekik az esküvő... még egy eljegyzés- gondot-rumlit is a nyakukba vegyenek ... Ez sehogyan sem ment a fejébe. De főképpen attól féli hogy nem tisztáznak mindent előre, s akkor majd váratlanul olyan költségekbe verik bele őket, amilyenekre nem számítanak és nincsenek is felkészülve. — Megmondhatnád a jövendő anyósodnak, fiam, hogy szeretnék vele beszélni. — Igen, édesanya, természetesen. Ezt sokkal könnyebb szívvel vállalta, mint az édesanyjának átadott Iménti eljegyzés-jelzést. Mert azt egy pillanatig sem gondolta, hogy valóban magával a jövendőbeli anyósával fog beszélni. Csak Katival, ö majd aztán mindent éllntéz. * Kati természetesen azonnal továbbította is az üzenetet: — Anyu, a Tibor mamája szeretne veled beszélni... azt hiszem, az eljegyzés ügyében. — Néked szólt? — Tibornak. — Vajon mit akar tőlem? Mondta, hogy az eljegyzés miatt, vagy csak gondolod? — Azt hiszed, olyan pontosan meg lehet érteni, amit Tibor mond? Gondolom. Azért gondolom, mert ezt akkor üzente, amikor Tibor előadta neki az eljegyzést a csónakházban. Talán meglepődött, bizarrnak találja az ötletet, mit tudom én... — Szóval Tibor egyenesen mint eljegyzési szertartást mondta el a csónakházat?-— Miéri nem úgy gondoltad? Azt hiszed, hogy Tiborral úgy fokozatosan lehet a dolgot előkészíttetni? ö nem egy többlépcsős rakéta'... örülök, ha egyszer elindul és éppen oda érkezik, ahova küldtem. — Akkor sem beszélek a drága mamájával Mit tudom én, mit akar előre kipuhatolni. Vagy pláne kezdeményezni. Majd ott találkozunk és kész. — Ezt üzened? — Ne hülyéskedj, kislányom 1 Tudod, hogy mit üzenek. Vasárnapig annyira el vagyok foglalva, meg beteg vagyok, meg meghaltam, satöbbi... majd ott találkozunk. Addig hagyjon békén. Vagy csak nem azt akarja tán, hogy csónakházba pedig nem jönnek...? — Mit tudom én, mit akar! Mondom, hogy Tiborral üzent. Gltta-Anyu nyelvén már erre Is ott volt a válasz, hogy jó kis vöt szerzett neki az egyetlen kislánya. Olyan többlépcsős rakéta... vagy hogy is... szóval akit nem lehet tudni, hogy mit mond. De észbe kapotl ezt inkább nem emlegette. Olyan, amilyet szerzett magának, csak már legyenek túl a ... formaságokon. — Na Jó, valahogy magyarázd meg neki, hogy előzetes felderítés nincs; majd eljönnek az eljegyzésre és mindent -megtudnak, amit kell! — Igen, Anyukám, majd én mindent megmagyarázok. Még azt is meg kellene kérdezni Katitól, gondolta Gitta, hogy hát az apjával beszélt-e már, vagy sem, s ha nem, akkor mikor beszél, de nem akarta, hogy az a benyomása támadjon: mindent neki kell intéznie. Elég baja van a mulya vőlegényével. Ebben a dologban talán majd Inkább Lajossal ellenőrizteti valahogy, megkapta-e Guszti a meghívást, meg hogy miképpen hat rá az egész dolog Még őrá, de a feleségére! — Jől van, Katikám, tudom, hogy bízhatom benned. Különben sem sok van már az egészből hátra. 11. Kati tudta, hogy elég sok van még hátra. S legelőször Is az apja. De borsódzott attól, hogy felhívja. Majd megint Klááári vetsz! fel a kagylót, Guusztlli, a kislányod. Kitalálta, hogy inkább Lajos bácsival beszél meg találkozót a gyár előtt, s majd vele együtt csap le 'az apjára. Ogy emlékezett, ő szokott későbben kijönni. Felhívta Lajos bácsit; elmondta. mit akar. De Lajos bácsi nem szerette a váratlan helyzeteket; szólt Gusztinak. hogy randevúja van a lányával, együtt várják meg a kapunál. Guszti erre hazaszólt, hogy később megy, és igyekezett, hogy ne kelljen rá sokáig várni. Próbáltak egy presszóba beülni, Kati javaslatára még egy kocsmával is megpróbálkoztak, de mindenütt annyi ember volt, hogy semmiképpen sem tudtak egy nyugodt helyet szerezni, ahol elbeszélgethetnek. Hiába, így csúcsforgalomban ... Lajos bácsi végül azt javasolta, hogy menjenek fel hozzá. Ez tulajdonképpen nagyon romantikus volt; Kati úgy tartotta számon Lajos bácsi öreglegény- lakását, ahova rokon, vagy barát nem. legfeljebb valami titokzatos, senki által meg nem pillantható nő jár fel. Vagy nők. És most ők hárman. Lajos bácsi már az ajtót is másképpen nyitotta ki, mint a közönséges emberek. A rendes záron kívül volt egy második Wertheim-zár, egészen felül, a szem magasságában, s egy apró kulcs nyitotta, amit nem a kulcstartó karikáján, hanem külön a pénztárcájában tartott. Amíg Lajos bácsi kiment kávét főzni. Kati kutató szemmel tekintett körül a kis szobában; minden olyan patyolattiszta és pormentes volt, mintha egy mániákus vénkisasszony örökké tö- rülgetett volna. — Egy kanárimadár hiányzik Innen — mondta az apjának — vagy lehet, hogy ebben a szobában még az Is rendetlenségnek számítana? De apának nem volt érzéke az Ilyesmihez. — Még az hiányozna Lajosnak! Amikor elmegy napokra evezni, megdöglene a kanári. Kati felhagyott a lakás bírálatával. Elhatározta, hogy amíg a kávé megfő, 6 rátér a tárgyra. — Szóval Apa! megmondtam Anyunak, hogy nélküled pedig nincs eljegyzés. Most csak ezért... azt akartam, hogy tudd. Komoly és határozott volt; szinte hősies. C-uszti nem tudta mire vélni. — Hogy, kislányom? Vagyis ezen vitatkoztatok? Anyád talán nem akarta, hogy én... Kati rájött, hogy nem egészen tökéletesen ketzdte. A világért sem akart most az anyja meg az apja között összeütközést. — Nem, dehogyis, ő nem mondta azt, hogy nem... csak szóval én előre megmondtam, hogy eszébe se juthasson ... — Azt gondolod, Katikám, hogy esetleg eszébe juthatott volna...? — Nem gondolom. Nem gondolok semmit. De hogy ez semmiképpen se lehessen kétséges. — Értem. Eszerint eljegyzés tesz. — Nem mondta Lajos bácsi? — Neki kellett volna megmondani? — Nem, dehogy. Csak azt gondoltam, hogy ti mindent elmeséltek egymásnak. — Hát általában nincs titkunk egymás előtt. Ez szinte ünnepélyesen hangzott; bár éppen egy olyan pillanatban, amikor kiderült, hogy Lajos bácsi mégsem mondott el mindent a barátjának. Bár igaz, hogy nincs titok, vagy mindent elmondani, — ez a kettő nem pontosan ugyanaz. De jött is Lajos bácsi a kávéval. Kissé esetlen, darabos mozdulatokkal rakta le, tolta elébük, kínálta őket cukorral, de olyan megfontoltan és pontos, biztos szertartásossággal, hogy Katinak nevethetnékje támadt. Lajos bácsi meg mintha kitalálta volna ezt a rejtett nevetési ingerl rárnosolygott: — Elmondtad, Katikám? — Félig. — Na mondd el egészen! Ha nem zavarok. Mert ha igen, akkor várj, amíg kiviszem. — Ugyan, Lajos bácsi! Felvette a kávéját, s az apjához fordult: — Szóval Lajos bácsinál fogjuk tartani az eljegyzési a csónakházban. Mit szólsz? (Folytatása következik.)
