Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
1978. március 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Bemutatók a Várszínházban A Várszínházban áprilisban is folytatódik a színes. gazdag program, amellyel a Népszínház február közepén felavatta várbeli otthonát. Az utazótársulatok — amelyek az ország különböző részében szerepelnek — bemutatkoznak a Várszínházban is. Április 6-án Örkény István: Macskajáték. 11-én Jevgenyij Svarc: Hétköznapi csoda. 14-én Tamási Áron: Búbos vitéz. 18- án Marcel Achard: A bolond lány című művét adják elő. Az érdeklődés, amely a fiatal színház előadásai és Thália évszázados otthona iránt megnyilvánul. változatlanul nagy: estéről estére telt ház van. Hét végén különösen sok a látogató. Borongás Bugac Fájó igazság, mégis kimondom: nem sikerült a nyitány március 25-én Bugacon. Pedig voltak sokat ígérő, kellemes percek, biztató jelek: délelőtt előbújt a nap is, a lovasbemutatón fel-felcsat- tant a taps. ízlett a csípős bográcsgulyás és a fokhagymás pecsenye, s a program hivatásos szervezőin sem múlott. És mégis... Tartsunk azonban sorrendet. Nemrégiben harangozták be a lapok: hivatalosan húsvétkor kezdődik hazánkban az idegen- forgalmi szezon. Bács-Kiskun megye elsőszámú idegenforgalmi attrakciójának megtekintésére már szombaton megérkezett Kecskemétre az első turistacsapat, mégpedig az NSZK-ból, a bajorországi Rudolhpsteinből. Az ünnepélyes fogadás után — amelynek színhelye immár hagyományosan a Kecskeméti Városi Tanács díszterme — következett a lovasprogram a Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaság és a kiskunfélegyházi Lenin Tsz békéscsabai úti lovasiskolájában. Igen. ott. és nem a pusztán, ahogy azt mindenki remélte. Hogyan is foglalhatnánk össze az ott eltöltött fél órát? Teljesen beborult, bánatos égbolt, szemerkélő eső, szigorú szelek — a mostoha idő sem szegte kedvüket, lohasztotta kíváncsiságukat a vendégeknek. A recsegő-búgó hangszóró ellenére a műsor kitűnő volt: a Magyar—Szovjet Barátság Tsz két fogatosa és három lovászlegénye — megérdemlik, hogy nevüket is kiírjuk: Tóth Burányi Sándorné, Szabó Kálmán, illetve Bársony József, Fok- ti István és Szűcs István — kitett magáért, tisztességesen megdolgoztak az elismerésért. Először fogadott vendéget az idén a híres bugaci csárda is. A kívül-ibel'ül kicsinosított, hangulatos fogadóban citeraszó és a magyaros ételek mellett önfeledten mulatott a társaság. Az asztalbontást délután 3 órától húszperces kocsizás követte a csárda környékén. A valódi Bugáéról azonban lemaradtunk, mint ahogyan elég régóta lecsúszik az ideérkező külföldi csoportok többsége. Mert a sík mezőn, az istállókon, a múzeum kecses épületén. s a szárnyútokon kívül mást nem láthatnak, ezért pedig az idegenvezetők ki se viszik őket. És igazuk van. Valami baj lenne a pusztával? Azt hiszem: igen. Bugacnak. mint köztudott, rangja, jól csengő neve van. itthon és külföldön egyaránt, idegenforgalma meg lassan fél évszázados múltra tekinthet visz- sza. Tudósok, írók. közéleti kiválóságok ismerték fel már a húszas, harmincas években: az erdők karéjába foglalt homokpuszta, a szürkegulya, a rackanyáj, a ménes, a szilaj állattartás szabadtéri építményei, s más ereklyéi — egyedülálló nemzeti értékek. Amihez még társul a 0 Az egyik csikós produkció. Akik előadják: Bársony József, Fokti István és Szűcs István. Kiskunsági Nemzeti Park megannyi páratlan természeti ritkasága; úgy mint g homoki növénytársulások. az ősborókás, a kőrises égerláp. a bokorfüzes, a zsombós rekettye stb. Hogy mindezt hűen tálalhassuk. minderről beszélhessünk az idegeneknek, ahhoz ki kell őket csalogatni a helyszínre: a pusztára. Szívesen ki is mennek — megtették ezt már rengetegen — de. ha csak nem kutatók, vagy művészemberek, különleges látványosságra. élményre van szükségük. Ezt egyszerűen tudomásul kell venni. Lehet, hogy gics- cses. árvalányhajas. álromantikára. olcsó vásári mutatványokra, cirkuszi parádéra is áhítoznak azt mégse adjunk- nekik. Kapjanak viszont színvonalas lovasnrogramot — olyat például, amilyent Tóth Baranyi Sándor- néék mutatnak be; — csodálhassák a nyargaló ménest, a kolom- poló gulyát, felülhessenek a sze- lídebb lovak hátára; fogaton közelíthessék meg a Pásztormúzeumot, esetleg, kis kerülővel, az ősborókást is. A lényeg. hogy mindez ott legyen. ahol hagyományai vannak, ahol ősi formájában őrizték meg a tájat, a jószágot, s a használati tárgyakat. ahová mindez való: Bugacon. És ne Kecskeméten, ne Bor- báson. ne Lajosmizsén. Csakis így van értelme az utazási irodák által hirdetett és színes prospektusokkal csábító egésznapos bugaci kirándulásnak. Budapesttől. 130 kilométerre. És még valami, amiből, úgy hittem, kigyógyultunk már: a nyugatiak kíméletlen „megvágá- sa” a már-már erőszakos és szemérmetlen üzletelés. A csárda udvarán van ugyan az Intertou- ristnak egy ízléses ajándékboltja, amely ezúttal zárva találtatott. Mint hírlik, nem is szándékoznak egyhamar kinyitni. — Így aztán — a konjunktúrát kihasználva — önkéntesek serege árult nyíltan vagy rejtve mindent, amit csak nem szégyellt, és nem csupán forintért. Fogalmam sincs, mit érhetnek azok a dísztányérok és karikás ostorok, ám a 200—300 forintot vagy a 20—25 márkát már sokallom értük. A jogtalan haszonszerzésről, az üzérkedésről, s egyéb visszaélésekről — lásd: valuta — most nem is beszélve. Mint minden rendezetlen, zavaros ügynek és helyzetnek. a bugaci anomáliáknak is csak az illetékesek intézkedése, a rendszeres ellenőrzés és esetenkénti felelősségrevonás vethet véget. Jóhírünk a világban, nemzetközi kapcsolataink, s a rólunk, magyarokról kialakuló összkép hitelessége kívánja ezt meg minél előbb. Kutasi Ferenc • Ebéd után, a bugaci csárda előtt. % A FOGYASZTÓK ÉRDEKÉBEN Mi indokolja a ruházati termékek szabadáras rendszerét Életmentő biztonsági előírások sárkányrepülőknek Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk előbb az aktuális intézkedés: 1978. áprilisától a gyártók — a cipők és a maximált áras gyermekholmiktól eltekintve — maguk határozzák meg, hogy termékeiket milyen áron hozzák forgalomba. Másként fogalmazva — a ruházati termékek nagy része szabadáras lesz. A szakemberek szerint ezzel az árképzés általános formája a tényleges és indokolt vállalati költségeken alapuló kalkuláció iesz — a költségtényezők (bér, rezsi) változását azonban előre kell bejelenteni. A szabadárak alkalmazása azonban nem jelent gáttalan árképzési lehetőséget: az ármozgást az évi tervezett árszínvonal meghatározza. Ennek megfelelően, 1978-ban a fogyasztói árszínvonal nem haladhatja meg a 4 százalékot, s ebben már a szabadár változtatás hatása is beleértendő, mintegy két százalék „erejéig”. Még mindig az intézkedésnél maradva: mi tette szükségessé a szabadárak kiterjesztését? Elsősorban a fogyasztói igények jobb, gyorsabb kielégítése. Az elmúlt években ugyanis bebizonyosodott, hogy a ruházati szakmában sok gond adódott az úgynevezett séma-kalkulációs rendszerből. A maximált áras kategória nehézzé és merevvé tette az árképzés gyakorlatát, a vállalati törekvéseket — például a divat követésében — fékezte. E miatt a termelők jobbik esetben is késve alkalmazkodtak a fogyasztói igényekhez. Nyilvánvaló, hogy a szabad árforma, amelyben törvényes keretek között, de szigorú állami ellenőrzés mellett alakulhat ki az ár —. kézenfekvő megoldás arra. hogy a vállalat is megtalálja számítását és a vevő is azt az árucikket, amit keres. A szabadárak alkalmazása lehetővé teszi az árrendszer tökéletesebb működését, a’ termelők érdekeltségének helyes és méltányos fokozását. S ez a lényeg. A korábbi maximált árképzési forma következtében ugyanis az árak elvesztették orientáló szerepüket: a hatósági áras cikkek alig tartalmaztak nyereségképzé- si — lehetőséget, míg a szabadáras termékek nyereségtartalma a tíz százalékot is jóval felülmúlta. Talán mindebből annyi már világosan látszik: a szabadáras kalkulációs formával a vállalatoknak érdemesebb lesz termelni. a divatos cikkeket is gyorsan piacra hozni, jobb minőségű termékekkel megjelenni. De mit jelent a fogyasztóknak ez az árforma? Vajon nem azt-e. hogy a termelők annyit kérnek majd egyes árucikkeikért. amennyit nem szégyellnek? A szabályok szerint önmagában a szabadárak alkalmazása nem jelenthet többletnyereségét, önmagában attól nem drágulhat meg valamely termék, hogy április 1-től más mód érvényesül a kalkulációban. Azaz: a többlet- hasznot csak indokolt többletértékkel — minőségi javulással, divatossággal. különleges igényességgel stb. — lehet elérni. Olyan tulajdonságokkal, amelyeket a vevő hajlandó megfizetni — szabad mérlegelése alapján. Megbízható garanciája is van annak, hogy az árak — a szabad kategóriában — sem nőnek majd az égig. Ezt a garanciát hivatott megteremteni a tisztességtelen haszonról szóló kormányhatározat, valamint a szabadárak kalkulációs rendje. Az előbbiről: az árakat előre be kell jelenteni az árhatóságnak, s a vállalatnak csak akkor szabad alkalmazni (növelni) ha a hatóság azt nem ellenzi. Ha mindezt elmulasztják. illetve megszegik, akkor a vállalátnak könnyen a tisztességtelen haszonszerzésért kell felelni. S a' példák bizonyítják, nem ritkán, súlyos több milliós gazdasági birság a következménye. Az új kalkulációs rend sem tartalmaz kevésbé szigorú szabályokat. A vállalatnak a szabad- ' áras termékekről is árvetést kell készíteni. Ebbe csak a tényleges és indokolt anyagmennyiséget, a munkaidőt, a valóságos anyagbeszerzési árakat és az utalványozott béreket^ valamint a számviteli előírások szerint kiszámított tényleges rezsi és egyéb költségeket lehet beállítani. S mint arról szó esett — a végleges árvetést a vállalat köteles az új ár alkalmazása előtt az árhatóságnak bemutatni. Ám a hatóságok — részint a szakmai felettes szervek. részint az árhivatal — rendszeresen, térés nélkül is ellenőrzi az árvetéseket, a szabadárak alkalmazását. M. I. Az NSZK-ban futótűzként terjedt el a sárkányrepülés. A járványt az alpesi sárkányrepülők egyesületének megalapítása indította el 1974. november 13-án. A bajor sárkányrepülők ezzel a szervezeti zűrzavart akarták felszámolni. és elnökül egy nőt választottak meg. Azóta már nincs megállás a „színes denevérekkel” szemben, az Alpokban egyetlen kirándulóhely sem akart lemondani erről az attrakcióról. A fellendülésnek azonban visz- szája is van. Az NSZK-ban az elmúlt évben 300 ezer sárkány- repülést jegyeztek fel. és a frankfurti német Aero Clubnak időközben már 6400 képzett sárkányrepülője van — 1000-rel több. mint egy évvel korábban. 1977-ben azonban hat halálos zuhanás történt, és hét sárkányrepülő-pilóta vált tartósan rokkanttá. A legtöbb súlyos baleset oka a könnyelműség, a figyelmetlenség és a képzettség hiánya. Minden megelőző biztonsági intézkedés azonban alapjában véve másodlagos jelentőségű. Annak érdekében. hogy ezt a vonzó sportágat általában veszélytelenebbé tegyék. s megvédjék a kalandoroktól, a szövetségi közlekedésügyi minisztérium 1978. január 15. óta szigorú előírásokat léptetett életbe a sárkányrepülésre vonatkozóan. A pilótáknak nemcsak úgynevezett képesítési igazolást kell felmutatniuk, hanem gépeiket használat előtt technikailag is felül kell vizsgálni, és kötelezővé tették a szavatossági biztosítást. Ezzel végre eredménnyel jártak az Aero Club sokéves erőfeszítései, amelyek arra irányultak. hogy növeljék a sárkányrepülés biztonságát. A jövőben tilos bármely helyről lesiklani a völgybe. Csak engedélyezett területeken szállhatnak fel a „színes denevérek”. Csupán kisebb légi ugrások esetében elengedő a terület tulajdonosának engedélye. A legfontosabb és legésszerűbb rendelkezés az. hogy 100 m magasságkülönbségnél nagyobb repülés esetén ejtőernyőt kell magukkal vinni. Az Aero Clpb vizsgálati beszámolói ugyanis igazolják, hogy sok balesetet megakadályozhattak vagy legalábbis a végzetes következményeket elháríthatták volna, ha a pilóták ejtőernyőt használtak volna. Feltehető azonban, hogy az ejtőernyőt fölösleges tehernek tekintették. A sárkányrepülők mentő-ejtőernyői nem hasonlítanak a szokásos ejtőernyőkhöz. A pilótát és sárkányrepülőgépet együttesen eresztik le a völgybe, mert az odarögzített sárkényrepülőgép- pilóta a motoros vagy a vitorlázó repülőgépek pilótáival ellentétben nem tud kiugrató a gépből. Fókakolónia Afrikában • A világ legnagyobb fókatelcpe a délnyugat-afrikai Cape Cross-nál van. A partmenti sziklákon 180—250 ezer tengeri emlős tanyázik. (Telefoto — AP — MTI — KS.) ssssssssss Poltavai beszélgetések az üJSÁGiRö: III. Alkotás. Az élet minősége? Hazánk történelme során csak elvétve akadtak olyan emberek, akik egyesítették magukban a tudományt, a gyakorlatot, az alkotást. Ök voltak a zászlóvivők. Megemlíthetjük például L omonoszovot, Pavlo- vot... Napjainkban ez már elég elterjedt jelenséggé vált Aktivizálódott a népi alkotás az élet minden területén: ésszerűsítések, találmányok, öntevékeny művészet ... Hazánkban nemcsak, hogy fennmaradt, hanem hallatlan mértékben virágzik is a népi mesemondás, a népi zenei alkotás, ezen belül a dalköltés. S ez az öntevékeny alkotás a szovjet embereknél kora gyermekkoruktól kezdve megnyilvánul. Milyen jelentőséget tulajdonít ön a népi alkotás további, mindenoldalú kibontakozásának és konkrétan milyen utakon kell annak végbemennie? F. MORGUN: A népi alkotás — a nép életének folytatása. S ez hazánkban a legkülönfélébb formákban fejlődött ki. Milyen utakon kell továbbhaladnia? Valamennyi népünk szoros kölcsönviszonyának, kölcsönös gazdagodásának útján. A szűzföldeken én együtt dolgoztam kazahökkal, Közép-Ázsiá- ban kirgizekkel, üzbégekkel, tad- zsiko'kkal, tatárokkal. Saját szememmel láttam a népek mélységes hálájának kinyilvánítását, azért, amit a szovjet hatalomtól kaptak. A kazahok, kirgizek, nemrég hagytak fel a nomád életmóddal, a szovjet hatalom nemcsak arra adott lehetőséget nekik, hogy örömimel dolgozzanak, hanem arra is, hogy megteremtsék saját fejlett nemzeti kultúrájukat, hogy kiváló írókat, tudósokat neveljenek fel. Nemcsak a gazdaság fejlődése, hanem valamennyi szovjet nép szellemi kincsei is mélységes optimizmussal, a jövőbe vetett bizalommal töltik el őket. Ma, amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán elfogadott 1978. évi gazdasági és szociális fejlesztési tervének és a szovjetország állami költségvetésének sorait olvastam, arra gondoltam, hogy a mi hazánk, amely a világ bármely más államánál nagyobb összegeket irányoz elő a közoktatás, a tudomány, és a kultúra fejlesztésére, most ismét bőkezűen — 1,3 milliárd rubellel — megemeli ezt a kiadási tételt. M. ALEKSZEJEV: Azt mondják, hogy ez helyénvaló is, hiszen az ember a természet legnagyszerűbb, legtökéletesebb alkotása. Ámde a természet nem volt annyira öntelt, hogy ezzel befejezettnek tekintse küldetését. Az ember abban különbözik minden más földi lénytől, hogy képes alkotni, szebbé tenni a földet. Teszem azt a természet nem adott lehetőséget az embernek arra, hogy repüljön, így hát ő szárnyakat készített önmagának, és gyorsabban repül, mint a madár. A természet nem tette lehetővé számára, hogy a víz alatt tartózkodjék, így hát ő megalkotta készülékeit és gyorsabban úszi'k, mint a hab Vég nélkül sorolhatnék a természet bázisán az ember által létrehozott alkotásokat. Vagyis a természet mindnyájunkat megajándékozta az alkotás vágyával. S amikor a népellenes társadalomban ezeket — mint ahogy mondják — az isteni, természeti adományokat, az ember alkotási vágyát az uralkodó osztályok kedvéért mesterségesen és erőszakosan elnyomják, ebbe az ember belepusztul. A mi szocialista társadalmunk viszont mindent megtesz azért, hogy az ember alkotási vágya természetesen kibontakozzék. Lám, a mi 1978. évi állami tervünk és költségvetésünk szerint 1,2 millió gyermek számára építenek általános műveltséget nyújtó iskolákat, azoknak több mint a felét falun, a főiskolákra és technikumokba1 pedig 2,5 millió fiatal felvételét irányozták élő, felsőfokú és középfokú szakképzettséggel rendelkező szakemberekből pedig mintegy 2 milliót fognak kiképezni. Fjodor Morgunt sorsa, életútja a hazánkban élő sok néppel ösz- szehozta, Fjodor Morgun elmesélte, hogyan virágzik a kultúra a szovjet nemzeti köztársaságokban Én azonban még szeretnék válamit. Az oroszoknak, ukránoknak, örményeknek, valamint más népeinknek és nemzetiségeinknek csodálatos nemzeti viséleteik és játékkal, tánccal egybekötött nemzeti összejöveteleik vannak. Nagyon szeretném, ha mondjuk az ukrán lányok nemcsak a nyírfácska együttesben öltözködnének ilyen gyönyörűen, Ilyeneknek szeretném látni őket otthon is, az utcán is. Ugyanígy az orosz leányt — orosz népviseletben, orosz kendőben. Sok mindent elértünk a népi kézmívesség, a népművészet fejlesztésében, sajnos azonban egyet mást elvesztettünk abból, amit semmi esetre sem óhajtottunk elveszteni. Mondjuk az orosz faluban azért szűnnek meg az ifjúság téti összejövetelei, a népi körtáncök, mert a televízió otthon tartja az embereket. Ügy vélem, ezekét a népszokásokat fel kell újítani. Gyakran hallja az ember: a Lihacsov-gyár népszínháza semmiben sem marad el a Bolsoj mögött. Nekem nem tetszik ez. Miért kellenek nekünk hivatásos színházak még az üzemek, a gyárak mellett is? Hiszen azok még a legjobb esetben is csak a másolat színvonalát érik el, de múlhatatlanul elvesztik az eredetiségük értékét, vagyis a közvetlenségüket. Ami az irodalmi alkotások minőségét illeti, úgy vélem, ezt nem az írói kiszállások számával, hanem azzal kell mérni, hogy milyen mélyre tud hatolni az író, amikor Valamelyik munkás- vagy kolhozközösség életét ábrázolja. Vegyük példának okáért az imént említett Lihacsov gyárat, annák sokezres kollektíváját. Mit ér az, ha halvány irodalmi kópiát készítek! Hiszen ennek a kollektívának az élete már önmagában a legnagyszerűbb alkotás. Meggyőződésem, hogy az ilyen halvány másolat semmire sem jó, csak árt Ugyanazok a munkások így fognak vélékedni: mi nem vagyunk olyan laposak, és unalmasak, mint amilyeneknek ábrázolt minket. A nagy téma ugyanis még senki számára nem jellenti a nagy alkotás garanciáját. Ha a gyárban sélejt készül, a MEO elcsípi azt, s a munkadarab átalakítható. Ezerszerte végzetesebb a selejt a mi írói munkánkban, mert az nemcsak, hogy nem hasznos, de még az emberi lelket is nyomorékká teheti. Az elrontott munkadarabot nehéz kijavítani, de lehetséges, a tönkretett emberi lelket azonban szinte lehetetlen. Itt kapcsolódik a minőség közvetlenül az emberi lelkek alakításához. (APN)
