Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

1978. március 3.9. is KÉPERNYŐ Falusiak A Szovjet­unió távoli vidékein is küzd a régi az újjal, gyorsan változik az életmód. Er­ről tudósított meggyőzően a televízió Fa­lusiak című összeállítása. Régen láttunk ilyen átgon­dolt, jól szer­kesztett műsort. A kitűnő íróktól válogatott aiapnovellák az élét apró dolgaiban, a mindennapok sokszor jelentéktelennek tűnő eseményeiben is felfedezték a lényegest. a nagy társadalmi mozgásokat kifejező mozzanato­kat, a tudat formálódását. Több szál köti össze Mihail So- lőhov, Alekszandr Nyeverov. Gri- gorij Szemjonov és Vaszilij Suk- sin most képernyőn bemutatott elbeszéléseit. A helyszínek min­denekelőtt: a leszerelő katona öreg csónakon igyekszik hazafe­lé, alkalmi szekérstoppal közelíti meg lakhelyét a Polka-mazurka csinos menyasszonyinak valója, hosszú gyaloglással jutnak az ál­lomásra a Szemjonov-novella szereplői. Vagyis: mind arra lak­nak, ahol a madár se jár. Másként látják a világot a fiatalok és az idősek. Surka, Ma- lanja néni kis unokája számára a repülés vonzó mulatság, a nagymama fél tőle. A kisdiák a maga fejével gondolkodik, logi­kailag ellenőrzi az információkat, a kedves öregasszony döntéseit a „falu” irányítja. Kevésbé rokon­szenves a fővárosi „nagyfőnök” gusztustalan élőmyölése, ügyes­kedése. Az elbeszélések a városias és falusias gondolkodás kisebb-na- gyobb eltéréseit is tükrözik. Mind a négy történetben szere­pelnek városiák, vagy átmeneti­leg ott élők. Az urbanizáció meg­változtatja őket. Ha tetszik, ha nem, az ipar, a nagyüzem, a technika szétfeszíti az ősi szoká­sokat, legyűri a távolságokat, ja­vára szolgál a népnek, ha a vo­nattal, a repülővel nem szürem- kediiik be a szabadosság, a ha- rácsolás, ha megőrzik, ami méltó a fennmaradásra. Az idő haladását a gondok el- térő"mincségé, jellege is mutatja. A „nagycsaládú embert” fél év­százada őrli a bűntudat, a ször­nyű választás kötélessége. Tulaj­don kezével pusztította el két gyerekét hogy fölnevelhesse a megmaradt hetet. Ma megszelí­dült az élet, más dolgok foglal­• Szirtes Ádám és Horineczky Erika a Polka-mazurkában. (Szó­vári Gyula felvétele.) koztatják az embereket, egyre fontosabbá válik a szabad idő, egyre inkább ott. vagy ott is megpróbáltatik, hogy mit ér egy- egy ember, mi lakik benne. Szőny.i G. Gábor rendezésében lassan csörgött a révész történe­te. mint a nagy folyó mellék­ágaiban a víz, mint az öreg nap­jai. Ha nem ismert, kissé modo­ros színészre bízza a „súlyos me­rev tekintetű”, a polgárháborúban rossz oldalra állt révész megfor­málódását, erőteljesebben érzé­kelhettük volna a Sotohov-írás tragikumát, iszonyatát. A Polka-imazurka csodálatos, földszagú lírája helyenként Pető­fi ama bizonyos négyökrös sze­kerét idézte számomra. Horváth Z. Gergely úgy lebegtette tündé- ri realizmussal két ember egy­másra találásának históriáját, mint hajdan Gelléri Andor Endre a maga történetéit:. Kitűnő szí­nészek — Szirtes Ádám és a fel­fedezés Horineczíky Erika — el­mélyítették az élményt. A pom­pás színészi alakítások dicsérhe- tők elsősorban a Tavasz-ban. Az orosz Philemon és Baucir (Bulla Elírna és Rajz János) a végső nagy út előtt is annyira szeretik egymást, annyira összenőttek, hogy nézételtéréseik is szerelmi vallomásként hatnak. A Falusiak is remekeltek. Sokat kaptunk, szerda este száz perc alatt! A szegedi körzeti stúdió ezút­tal a kecskeméti színház kulisz- szái mögül jelentkezett. Nyilván az idő rövidsége miatt ragadtak olykor a felszínen, elégedtek meg általánosságokkal. Jól hatottak a képernyőn a jól kiválasztott je­lenetek, elgondolkoztató volt a nyilatkozatok és az utcai járóke­lők „szembesítése”. A bemutatás­sal elégedettek lehetünk, de a sokat emlegetett három vidéki színház gondjai megérnének egy alaposabb elemzést. Heltai Nándor Üzemegészségügy és a szakszervezetek Az egészségügyi, a szakszerve­zeti és társadalombiztosítási szer­vek feladata az üzemegészség­ügy, a baleseti és táppénzes hely­zet rendszeres figyelemmel kísé­rése, a megbetegedések okainak feltárása, a megelőzés módjainak keresése. Az ezzel kapcsolatos intézkedési tervnek megfelelően került sor megyénkben is va­lamennyi szakszervezeti alapszer­vezetnél a társadalombiztosítással foglalkozó aktivisták, az üzemi kifizetőhelyi ügyintézők oktatá­sára, illetve felkészítésére, az 1977. január 1-én életbelépett táppénzels^ámolás szabályainak megismertetésére. Az új módszer bevezetését fokozottabb figyelem­mel kísérték az első időkben. Számottevő problémát nem ész­lelték. A vállalatok többsége nagy gondossággal készített középtávú szociális tervökkel, kollektív szer­ződésekkel szabta meg az. anyagi feltételeket a szociális ellátás fej­lesztésére. A Kecskeméti Kon­zervgyárban. a Bajai Finom­posztó Vállalatnál a munkakö­rülmények és az üzemegészség­ügyi helyzet javításáról intézked­tek. Az Április 4 Gépipari Mű­vek Vegyipari Gépgyárában a zajszint mérséklésével, a Vil­lamosszigetelő és Műanyaggyár­ban a porártalom csökkentésével, gólyaüzem létrehozásával ipar­kodtak jobbá tenni a munkakö­rülményeket. Legtöbb helyen rendszeressé vált az egészségügyi felvilágosí­tás, melynek csúcspontjai a tava­szi—őszi üzemegészségügyi hó­napokra esnek. Az utóbbi két év során, az szb-k kezdeményezésére vezették be a munkaközi tornát például a Bácsalmási Ruhagyár­ban, a Bajai FÉKQN-nál. az izsá- ki Sárfehér Tsz cipőfelsőrész-ké­szítő melléküzemágában. Az Épí­tők, ÉDOSZ, MEDGSZ és HVDSZ megyebizottságai nagy súlyt he­lyeznek a műszaki-egészségügyi ankétek szervezésére. Több szak­mánál intézkedtek a vállalatok gazdasági vezetői betegellenőrök beállítása iránt, aikik látogatják a táppénzen levő dolgozókat, külö­nös figyelemmel a gyakran is­métlődő 1—3 napos kiírásokra. Emellett sor ikerült az alapszerve­zeteknél a hagyományos beteglá­togató aktívahálózat megerősíté­sére is. Vannak azonban olyan vállala­tok, ahol kevés haladás tapasz­talható, tehát van javítani való az egészségügyi tevékenységen. Többek között azon, hogy szigo­rúbban bírálják el a táppénzfe- gvelem megsértését. A szakmai megyebizottságok testületi üléseiken tárgyalták és többségében jól segítették a táp­pénzes helyzetet befolyásoló té­nyezők feltárását, megfelelő vál­toztatásokat szorgalmaztak. (KPVDSZ, MEDOSZ, Építők). Tervszerű ellenőrzéseik során vizsgálták, hogv az egyes terü­leteken ismétlődően mutatkozó megbetegedések összefüggésben vannak-e a végzett munkával, vagy a munkakörülményekkel. így állapították meg többek közt, hogy a szalag mellett dol­gozóknál az idegi jellegű megbe­tegedések növelik a táppénzes arányt. S hogy bár a kereskede­lemben kifejezetten foglalkozási betegségeket nem tártainak nyil­ván, — egyes kereskedelmi és vendéglátó munkahelyen gyakran előforduló megbetegedéseket idéz-- nek elő a klímaviszonyok (fűtés, szellőzés nem kielégítő), a nagy fizikai erőkifejtés, az anyagmoz­gatási normát meghaladó igény- bevétel. Egyes vállalatoknál na­gyobb mérvű túlóráztatások for­dulnak. A terhességek számának emelkedésével több helyütt a szö­vődmények. veszélyesetek száma is növekedett. Több szakmánál kívánnivalót hagy maga után a rehabilitációs bizottságok mű­ködése. Ilyen tájékozottság, következe­tesség mellett folyamatosan fog­lalkoznak szakszervezeti szer­veink, alapszervezeteink az üzem­egészségügyi, baleseti és táppén­zes helyzet adta' feladatokkal. T. I. Zajszigetelő burkolat A zaj 85—90 százalékát elnyeli az a különleges burkoló elem, amelynek országos elterjesztésére vállalkozott a Tatabányai Építő­ipari Szövetkezet. A falra szerelt burkolat szerkezeti váza üveg­szállal erősített perforált gipsz, belsejét finom üvegfátyollal és salakgyapot réteggel bélelik ki. Az elem egyik felét alumínium- fólia zárja. Az új burkolatot az épület falára és födémére erősí­tik fel, s ily módon nyeli el a rá­eső hangenergia nagy részét. A Magyar Nemzeti Bank az ország egész területén valamennyi iro­dagéptermében elkészítteti a hasznos akusztikai burkolatot. s5!^?S?öí:íőí:S:::55*K:ÍSS::!:::* Poltavai beszélgetések Az APN tudósítója beszélge- I. Pártvezető: Szakma? Hivatás? tést folytatott Fjodor Morgun­nal, Ukrajna Kommunista Pártja Poltava területi bizottsága titkárával és Mihail Alekszejewel, a Moszkva című folyóirat főszerkesztőjével. E beszélgetésről készített feljegyzés rövidített szövegét az olvasó figyelmébe ajánljuk. AZ ÚJSÁGÍRÓ: Ma olyan em­berekkel beszélgetek, akiknek több szakmájuk van. Fjodor Mór- pun egyszemélyben pártvezető, mezőgazdasági szakember, tudós és író. Mondja, Fjodor Trofimovics, ezek a szakmák mindig össz­hangban vannak egymással? Mondjuk előfordulnak-e olyan helyzetek, amikor bizonyos kér­dések megoldásában önben az író fölébe kerekedik a pártmun­kásnak, a mezőgazdasági szakem­ber az írónak, a pártmunkás a szakembernek? iMORGUN: Nem zavarják egy­mást, éppen ellenkezőleg, kiegé­szítik, mint részei aiz általános pártkötelességnek. Bennem a szak­ember segít az írónak, az író a pártvezetőnek. Ügy vélem, hogy ez az össze­kapcsolódás teljes mértékben megfelel nyilvánvaló társadalmi- gazdasági valóságunknak. Pártunk Központi Bizottságá­nak lezajlott plénuma meghatá­rozta az ország 1978. évi társa­dalmi-gazdasági fejlődésének fel­tételeit és feladatait. Igen nehéz problémákat kell megoldani, ame­lyekben minden kommunistának meg kell határoznia a maga he­lyét a termelés hatékonyságának további fellendítésében, a már létrehozott gazdasági potenciál gondos kihasználásában. Itt kölcsönviszönyiba lép egy­mással a tudomány, a gyakorlat, a nevelés, következésképpen a gazdasági- és pártmunka, vala­mint az író munkája egyaránt. Tehát látja, hogy az új felada­tok teljesítésének van alárendel­ve — az Ön kifejezésével élve — mind a négy szakma, amely ben­nem párosul. Én mint a KB plé­numának résztvevője, arra sza­vaztam, hogy a plénumon jóvá­hagyott terveket terjesszük a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésszaka elé. Másrészt, mint az ülésszakon résztvevő képviselő arra gondolok, hogyan lehetne a legeredményesebben megval ós í ta­ni ezeket a terveket a ,mi polta­vai területünk gyakorlatában. Kérdésére válaszolva egy pél­dára hivatkozom. Emlékszem a portavai területi bizottság első titkárává történt megválasztásomat követő estére. Azokat az ajánlásokat és kíván­ságokat összegezve, amelyekkel útnak bocsátottak, Vlagyimir Scserbickij, Ukrajna Kommunis­ta Pártja KB első titkára az alábbi, számomra emlékezetes mondattal ’ fejezte be a beszélge­tést: — Egyébként a feladat ma­rad am:i volt: kenyér és embe­rek. Nekem közeliék és kedvesek ezek a fogalmak: Valaha éppen ezt a címet adtam első irodalmi művemnek. Kenyér és emberek! Ez azt je­lenti, hogy a párttagokkal és a terület dolgozóival együtt min­dent meg kell tennünk gazdasá­gi jólétükért és kulturális fej­lődésükért. így hát ezek az utak nem keresztezik, hanem kiegé­szítik egymást. AZ ÜJSÁGÍRÖ: S mi az ön véleménye, Mihail Nyikolajevics? M. ALEKSZEJEV: Nem látom okát annak, hogy ellenkezzem Fjodor Morgunnal. Igaza van: ahol meg kell oldani a főfelada­tot, ott összekapcsolódik a párt­munkás és a gazdasági vezető hi­vatása, a tudós céljai és az írói munka. Nékem bizonyára könnyebb lesz néhány szót szólni Fjodor Mar­gómról, mint neki magának. A legutóbbi öt esztendő alatt is­mertem meg őt. Méghozzá köny­vén keresztül. Egyáltalán nem írói babérokra pályázva hozta be a szerkesztőségbe a Kenyér és emberek című kéziratot. Egysze­rűen mint pártmunkás mélyen megértette: azoknak az emberek­nek a tapasztalatát, akikkel együtt csatázott a sízűzföldéken a ke­nyérért, a széles társadalom köz- kincsévé kell tenni. Hiszen Fjo­dor Morgun 17 évet töltött a szűzföldeken. Csodálatos 'könyv látott napvi­lágot. Én irodalmi alkotásnak és pártdokumentumnak nevezném. Úgy vélem, maga a szerző pedig a pártvezető új típusait képvise­li. Míg régebben a pártmunkássá válás útja megközelítőleg az út­törő szervezeten, a komszomolon, a pártislkolán keresztül vezetett a kerületi pártbizottság titkári tiszt­ségéig, addig most rendszerint a jövendő pártmunkás kezdetben szakember valamelyik területen. F. MORGUN: Üzemben vagy gyárban... M. ALEKSZEJEV: És a mező­kön Ez nyújt lehetőséget néki ar­ra, hogy később határozottan tud­ja vezetni az embereket, hiszen azok a maguk szakmai tevékeny­ségéhez kötődnek. Itt is sok min­den egyesít bennünket. Szerin­tem például, ha az író arra tö­rekszik, hogy jártas legyen az emberi tevékenység minden te­rületén, valójában nem fog érte­ni semmihez. Nagyon kívánatos, hogy az író mindenben el tudjon igazodni, de kell, Ihogy egy va­lamit igazán ismerjen és teljes szívvel szeressen. Teszem azt számomra a magvető és az őriző, vagyis a földműves és a harcos örökre egyesült. Alighainem gyen­gébben írnák az üzemi kollektí­váról még akkor is, ha egy hó­napot, egy évet, sőt kettőt adná­nak a tanulmányozására. Múlha­tatlan, hogy egy valamihez hoz­zánőjön, szívével hozzáforrjon az ember. AZ ÚJSÁGÍRÓ: Ügy véli, hogyha valaki pártvezető, ez azt jelenti, hogy szakmája van? S ha igen, akkor hogyan alkalmazható a hivatás fogalma erre a szak­mára? M. ALEKSZEJEV: Tőlünk is megkérdezik: hivatás vagy szak­ma írónak lenni? A kérdés talán nem is túlságosan bonyolult Hi­szen már régen használatos egy kifejezés: hivatásos író, hivatásos irodalmár, hivatásos újságíró. Mégsem lehet egyetlen felsőokta­tási intézményben sem írót, sőt újságírót sem „kiképezni”. Ott, ha lehet így mondani, a termé­szetadta tehetséggel rendelkező emberek továbbképzik magukat, de ők már írónak születtek. Én nem voltam pártmunkás, néha ugyanazon a fronton — az ideológiai front — katonái va­gyunk. S ez végtelenül közelhoz bennünket. Szoros barátságot tar­tok különböző szintű pártveze­tőkkel. Azt hiszem, hogy ez még­sem szakma, hanem inkább szin­tén hivatás. Meggyőződésem, hogy a pártmunkásnak a pusztán szer­vezeti, pártügyek ismeretén kí­vül még kell, hogy legyen vala­milyen különleges lelke, külön­leges szíve, s egészen világos, hogy végtelenül szeretnie kell az embereket. A pártmunkásnak csakis ebben az esetben van joga könyörtelenül szigorúnak lenni. Ez hivatás. Pártvezető nem min­denki lehet, ehhez elsősorban sze­rető szívre, no meg természete­sen igen nagy szervezői képessé­gekre van szükség. (Folytatása következik.) APN. Fejlesztik a zöldségtermesztést Bukarest kö­zelében épí­tették fel ezt a hatalmas üvegház- várost. A komplexum virágokkal és zöldséggel lát­ja el a román főváros lakóit de jut a ter­mésből export­ra is. (Foto: AGERPRESS —MTI—KS) Fiatalodnak a mamák az NDK-ban Egyre fiatalodnak a mamák az NDK-ban — statisztikai • szem­szögből nézve: 1969-ben az új­szülöttek kereken 45 százaléká­nak édesanyja volt 25 év alatti, 1973-ban már több mint 66 szá­zalékuk. A nők átlagos házasság- kötési 'kora 196:5-től 1974-ig 1,6 évvel, a férfiaké 1,1 évvel csök­kent. Ma még sok fiatal szülő szakmát tanul vagy egyetemi ta­nulmányait végzi, ami alkalmaz­kodást, megértést követel mind­két fél részéről. A lipcsei központi ifjúságkuta­tási intézet 1109 nős férfi és férjes asszony átgondolt megkér­dezése alapján arra a megállapí­tásra jutott, hogy a házastársak személyes tulajdonságaival szem­beni fokozott követelmények a házasság új stabil! tástényezőit alakítják ki, melyeket most sok­kal inkább, mint a múltban, a partner lelki tulajdonságai ha­tároznak meg. Egyre nagyobb jelentőséget kapnak az olyan tu­lajdonságok, mint a megbízható­ság, hűség, becsület, segítőkész­ség, elvtársiasság. optimista élet- felfogás és a magatartás megvál­toztatására való készség. Csaknem minden ifjú házas a kölcsönös szerelmet jelölte meg a házasságkötés lényeges okául. Az 1974-ben már négy éve há­zasok 39 százaléka szerint a terhesség a házasságkötés fő oka. Azoknak akik a közvélemény- kutatás évében, 1974-ben már két éve voltak házasok, csak 30 százaléka jelölte meg okul a terhességet. Az is lényeges kérdés, hogyan ismerték meg egymást a fiatalok a házasságkötés ellőtt. Bebizonyo­sodott, hogy a fiatal partnerek egy része nem ismerte egymást eléggé: a megkérdezett házaspá­roknak (illetve valamivel több nőnek, mint férfinak) csak 35 százaléka találta úgy, hogy a házasságkötéskor a .partneréről alkotott képe a megkérdezéskor is ugyanaz. Ezek a házasságok stabilabbnak értékelhetők, mint azok. amelyekben ezék a benyo­mások vagy képek kevésbé, vagy alig esnek egybe. Az esküvő előtti ismeretség át­lagos időtartama a megkérdezet­tek között körülbelül két év volt. Azok közül a házasságok közül, amelyekben a partnerek csak körülbelül fél évig ismerték egymást a házasságkötés előtt, minden ötödik bizonyult csupán nagyon szilárdnak, míg a meg­kérdezés időpontjában már min­den harmadik házasság ingatag volt. A szociálpolitikai intézkedések igen jelentékeny befolyást gyako­rolnak a fiatal házasságok össz­képének kialakulására: 1972-től 1976-ig 361 ezer fiatal házaspár 1,9 milliárd márka hitelt kapott kedvező feltételek mellett. Gyer­mekek születése miatt 265 millió márka visszafizetést engedtek el. öt fiatal házaspár közül négy élt az állam nyújtotta indulási segít­séggel. A bolgár folklór titkai A bolgár nép csodálatosan gazdag és sajátos örökséget őriz zenébőL dalokból. táncokból. Folklóregyütteseit már a világ sok országában megcsodálták, és sokan, amikor elismeréssel szól­tak bemutatóikról, szakmai tit­kokra is „gyanakodtak”. Pedig valójában nincs szó semmiféle ti­tokról, hacsak nem az. hogy Bul­gáriában hagyományosan nagy gondot fordítanak a népművészet ápolására, fejlesztésére. A bolgár folklór korszerűsíté­sének, restaurálásának folyama­tában, a nép sajátos zenei meg­nyilvánulásainak kutatásában nagy szerepet tölt be például a Bolgár Tudományos Akadémia mellett működő Zenetudományi Intézet. Miközben a bolgár ze­neszerzők és koreográfusok a népművészettől tanulnak, rajtuk, • Nemzetközi folklórtesztivál Búr- faszban. A színpadon a bolgár együttes. illetve munkájukon keresztül a népzene és tánc is teljes valójá­ban kibontakozik. A folklóregyüt­tesek bemutatásához, népszerűsí­téséhez a Bolgár Rádió és Tele­vízió is hozzájárul — elsősorban az immár hagyományos népmű­vészeti fesztiválok, versenyek megrendezésével. Hogy milyen fontos helyet foglal el a népmű­vészet a bolgár kultúrában, arról tavaly és két éve a különböző or­szágok hivatásos népművészeti csoportjainak helyzetét értékelő bulgáriai tanácskozások is meg­győzően tanúskodtak. H. Hardaliev (Szófia—Press—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents