Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Délelőtt a szolgáltatóházban _ az az épület, melynek láttán a metropolisból érkező idegen is felkapja a fe­jét: milyen jól mutat; .... ez az az épület, melyre oly régóta áhítoztak a felegyhaziak és amelyből ha még volna, harmadikra jó ideig nem is lenne szükség a 36 ezer lakosú kiskun városban. 1976 őszén hagyta hátra az építők és szerelők hada — 14 millió forintot kaptak érte. Az emeleten a helyi háziipar rendezkedett be, a föld­szintet négy szövetkezet kilenc üzlete és a posta uralja. Van amelyik tizenvalahány hónapja költözött ide, mások épp hogy megmelegedtek. Látszólag egészen jól megférnek. Egy­mástól legalábbis... ....... ... , Ez az az épület, melynek homlokzatáról hiányzik, de oda­kívánkozik: SZOLGÁLT ATÓHÁZ. A „kis" posta fr Csupán két üzlet nyílik közvet­lenül a Kossuth utcára. Ez már önmagában is furcsa. Az egyik, középen, a kisposta. Hivatalos nevén: 2-es számú felvételi pos­tahivatal. Köszönésem szabályo­san visszhangzik a teremnyi he­lyiségben. Illedelmesen fogadják. A hang az üvegfal mögül jön. a két hölgy egyikétől, akik úgy festenek ott. mint rendező és asz- szisztens egy tévéstúdióban. Ha­sonló rendeltetésű hivataloktól idegen csend és tisztaság fogad — persze, hisz a forgalom később lódul meg és csak délután tető­zik... Hanem a méretekkel valahogy nem vagyok kibékülve. Még em­lékszem a régi irodára: egy szűk sufni volt ehhez képest. Itt vi­szont. némi átalakítás után, kon­certet. táncmulatságot lehetne rendezni. Kicsit irigykednek is a főpostán, úgyhogy sürgősen át­helyezték az újságlerakatot. Az­óta már kora hajnalban a sajtó ébreszti a szomszéd házak lakóit. Kiabálás, csomagpuffogás, ajtó- csapkodás — megérkeztek a friss lapok. Seres Andornénak és kol­léganőjének meg marad a sok álmából felvert reklamáló, s a takarítás a szállítók után. No. de annyi baj legyen, csak meg ne írja! — kötik a lelkemre... Szűkén, de... A ruhajavítóknál — a fenti szövetkezet csoportja — keveset időzök. Roppant egyszerű ma­gyarázata van: a parányi elő­szobában — ez a felvevő is —, nincs mit nézelődni. Tájti Mik- lósné csoportvezetővel különben is hamar megtárgyaljuk a világ folyását, a próbafülkébe, ahol egyúttal a méretre szabás műve­lete is történik, ketten talán be se férnénk, a trafik nagyságú műhelyben pedig — gépek, asz­talok mellett — öten szorong­nak. Az emberben óhatatlanul fölvetődik: vajon innen spórolták ki, ami a postán fölösleg? A hat­tagú kollektíva különben arról is nevezetes, hogy — hivatalos titulusuktól eltérően — nemcsak javítanak és alakítanak, de varr­nak is, és női ruhán kívül még nagyon sok mindent. például zászlókat. egyennyakkendőket, filc szűrőzsákokat, bútorhuzatot, szőnyeget, függönyt, s egyéb tex­tíliát. A lakosság egyelőre tartózkodó... A ház bal felében a ruhatisztí­tó szalon mögötte az egyenruha­szabóság. Mindkettő a Kecske­méti Ruházati és Vegytisztító Szövetkezeté. A tervezők fur­fangjából oldalról-hátulról köze­líthetem meg. A nyitott ajtók­ban lopakodnom sem kell, hogy feltűnés nélkül bejussak. Enyhe klórszag, diszkréten mor- gó-dünnyögő masinák, mint el­mém később felvilágosul: egy MAGIC 23 típusú olasz száraz­vegytisztító. négy finn automa­ta mosógép. aztán centrifuga, szárító — kalander üzem közben valamennyi. Október 4-én nyitottak. For­galmuk havi 50 ezer forint kö­rüli. Remélik: csak átmenetileg. A városban ugyanis eddig is­meretlen volt a fehérnemű-tisz­títás — a lakosság egyelőre tar­tózkodó. Lassan meg fognak ba­• Az üvegfal mögött Seres Andorné, (Méhesi Éva felvételei) rátkozni velünk — bíztat az üz­letvezető. aki a jónevü félegyhá­zi kelmefestő kisiparos família sarja. Ügyfelek jönnek, tömött tás­kákkal. sietve, én meg közben a dohányzóasztalnál azon spekulá­lok. milyen kellemes hely ez, és hogy bizonyára precízen mennek a dolgok. Ügy van — vágja rá Kákái János, akiben az üzemegy­ség vezetőjét tisztelhetem, mert — hát az is kell ám ide. mivel hozzájuk tartozik még a város­ban a férfi-női MÉRUSZ. aztán egy másik vegytisztító felvevő­hely — ahonnan Kecskemétre szállítják a közületektől átvett mosnivalót — és hát a szomszé­dos ..uniformis" egység. Valóban minden rendben, csak éppen nincs iroda, kifelejtették, ponto­sabban a hőközpont került a helyére, de majd a belső udvar­ból lecsípnek e céira egy darabot. Az egyenruhákat varróknak — 12 szabó — nagy az ázsiójuk, nem hiába, igényes munkát vé­geznek. távoli településekről — egész Bács-Kiskunból. de Szeged­ről. Vásárhelyről, sőt a főváros­ból is — felkeresik őket. Mellet­tük gyűri az ipart egy másik sza­badcsapat: ők a központi posta­igazgatóságnak ontják a munka­Szorongnak a ruhajavítók. 0 Három nap múlva kész a tisztítás. ruhákat, vég nélkül és megelége­désre. Borotváló hölgyek Az ellenkező oldalon a fodrá­szok és kozmetikusok tanyáznak és a háztartásikisgép-javítók. A férfi fejek szobrászai: Babolcsay József és hét nő — két műszak­ban. Kuncogunk a főnökkel: már ez a szakma is elnőiesedik ... Később a ..boltra” terelődik a szó: mióta házszámot cseréltek, a bevétel emelkedett, eléri a 30—35 ezret havonta, sok a gyerek a lakótelepen, meg aztán csak más itt. kulturált körülmények. öl­töző. fürdőszoba, otthonos beren­dezés, korszerű munkaeszközök, színes falak... Apropó, falak: bosszankodva mutatják a cikázó repedéseket, a lepergett és hulló festéket, épp „dicsérnék” az épí­tőipart. végül levezetik mérgüket egy legyintéssel... Bős eh-1 is javítanak A Vas- és Fémipari Szövetke­zet két részlegének bejárata el­bújik a két belső kis udvarban. A háztartási kisgépek szervizé­ben vannak többen náluk még elég nagy a felfordulás, július­ban költöztek, a munka meg ren­geteg. rendcsinálásra se jut idő. Szinte mindenki villanymotort te­kercsel. csak ők végzik a város­ban. hova vigye hát a dolgozó. A hajszárítótól és villanyborotvától a 33 kilowattos villanymotorig mindent vállalnak. Panaszt is hallok, csak úgy buzog: rossz az anyagellátás, az alkatrész-utánpót­lás, főleg a külföldi gyártmányok­hoz. noná. máshol is így van. pont itt lenne tökéletes? Fő a fejük azért is. hogy március vé­gén megkezdik a nyugatnémet Bosch-féle hűtőszekrények repa­rálását — eddig csak Baján és Szegeden volt legközelebb —, már meg is érkezett hozzá a gáz­töltő berendezés. A rádiósok-tévé- sek higgadtabbak, akad ugyan a tejbe aprítani való bőséggel, sze­rencsére azonban a GELKA sem tétlenkedik'.. . Kutasi Ferenc Amiből kinőttünk... Amennyire fölolvasztották je­gesedé érzelemvilágomat a „Rö­pülj páva" vetélkedők, legalább annyira lekornyasztottak. Imhol el kellett pusztítanom a kenyerem javát, hogy a népszokások fölele- venítése révén közelebb jussak például a ' húsvéti népszokások eszmei tartalmához. Mily faragatlanul vágtunk ne­ki zsenge ifjúságunk tavaszán a húsvéti locsolkodásnak! Minél nagyobb üveg otkolon — szagos­víz — a kézbe, mert antul több lyányosháznál verselhet, öntözhet' az ember gyereke. Ez pedig lé­nyegesen busásabb pirostojás-jö­vedelemmel kecsegtetett. Amihez — mitagadás — jól jött kísérőn­ként a 10—20 fillérekből összeve­rődő tojásmellékes is. Mármint hogy átlagosan számítva; mert hisz’ közelebbi ösmerősöknél nemhogy 50 filléres, de még pen­gős is kinézett. Hű. micsoda lármás vetélkedők zajlottak le úgy déltájban, ami­kor a kisebb-nagyobb létszámú gyerkccfal'kák összetalálkoztak a sarkokon. — Te mennyit kerestél eddig? — Indította valaki a tájékozódást, amiie olyan pénzcsörgés támadt a zsebekben kurkászó tojásfestékes, kölniillatú kezek szorgalmából, hogy mennyei muzsikával is fel­ért. — Idenézz! — Markoltuk ki sorban, s már ránézésre is meg 'ehetett saccolni, telik-e majd be­lőle új futballbelsőre. Avagy olyan égető célra is. mint édes­anyánkat megörvendeztetni vele, hogy törlesszen pár pengőt a tú­széi esnél makacsul fennálló tar­tozásból. Mert már az ünnepre is olyan kénytelen-kelletlen adta azt a két kiló lisztet, negyedkiló koc­kacukrot — hitelbe. Eme vegyes közérzettől is ne- kiszilajodva dobtunk aztán célba az elmaszatolódott piros tojások­kal. Vagy rendeztünk távhajító versenyt. Akkorára degeszre et­tük magunkat minden földi jóval, s azok közt a tojás értéke erő­sen inflálódott ebédidőre. Annyi is volt belőle, mint a nyű. A leg­szebbeket vitte haza az emberfia. Kérdés — és lehet, hogy sose tudjuk tisztázni most már —, vajon másképp mennek-e végbe az imént felidézett mozzanatok, hu idejében kapunk felvilágosí­tást — mondjuk a tojás húsvéti jel képességéről? Hogy tudniillik a tuvaszümnepek sorába tartozó húsvét a termékenység szimbólu­ma. Ugyanez testesül meg a to­jásban. amelynek héja-burka új, fejlődő életet babusgat ott bévül. Hogy sejtettük volna, hogy mi­dőn az „Én kis kertész legény vagyok...” kezdetű szavalat után — módjával, nogy másnak is jus­son — megrózsavizeztük az iru- ló-piruló leányzót — a mágikus őshitet érvényesítjük, azaz áldást hintünk a vízzel. A viszonzásul kapott piros tojás pedig a gazdag te! mést jelképezi, ami az öntözés nyomán fakad. Most, deresedé halántékkal kel­lett rájönnöm arra is — ó, te ár­tatlan „Röpülj páva"! —, hogy amikor annak idején Kónya Zsuzska addig maceráit, míg hí- mes tojást nem cseréltem vele, soha vissza nem térő alkalmat szalasztottam el. így adta volna értésemre, a kisaranyos, hogy jó­szívvel fogadná udvarlásomat. Ö tudta, mit csinál, de én ... Csak lett volna egy csipetnyi „Röpülj páva” akkoron. Lehet, hogy első és azóta is állandó feleségemmel is előbb hoz össze a sors, ha já­ratosabb vagyok a húsvéti szim­bolikákban. Csak pironkodok magamban, ha arra gondolok, hogy azt bez­zeg bevágtam a tojásról, milyen az összetétele: — 30 százalék sár­gája, 58.5 százalék fehérje, 11.5 százalék héja —. meg ez utóbbi alkotórésznek a külső fala a huncut kutikula névre hallgat, a belső — a héjhártya pedig a per­gamenhártya hangulatos címet viseli. De hogy mit akart volna velem tojásnyelven közölni Kó­nya Zsuzska, ha történetesen fe­jemhez vágja a hímes tojást? — arról persze halvány dunsztom se volt. Mennyi mindenről lekéstünk, szentséges húsvéti báránykám! Hiába tanít már ilyesmire a „Páva”, hogy a barka is a tavaszi megújhodás jelképe, meg miért kell húsvéttól húsvétig őrizni a házban. Hiába nyelek én már aratáskor egy szem húsvéti bar­kát. hogy ne fájjon a gyomrom egész éven át —, ha jó régtől szódabikarbóna-kúra segít rajta. Hogy a barka viharkár-hárító ké­pességéről ne is szóljak; mikor ez ügyben agyonkényeztet már bennünket az Állami Biztosító. Hej „Páva”, hej „Páva"! Pró­bálna csak rákapni a mi, folklo­risztikából gyengén eleresztett, fakuló hajú nemzedékünk a für­déssel. állatfürösztéssel, harmat­szedéssel egybekötött húsvéti ha­tárjárásra. Pláne hangos ének­szóval! öregfiúk, öreglányok, vagy akár ifjabb korosztályok — mondjuk Kecskemét vagy Baja határában. A legszorgosabb har­matszedés. vagy önfeledt fürdés közben ütne rajtunk az első URH-s járőrkocsi. Magyarázkod­hatnánk aztán, hogy így a szuny- nvadó tavaszt akarjuk felébresz­teni dalolásunkkal, meg amúgy tavaszi tisztulás, megújhodás a lubickolásunk célja. Joggal fag- gatózhatnának. — Ügy, — szunnyadó tavaszt ébresztgetünk? Hangos nótaszó­val, amikor rég elhallgattak a lehalkított rádiók is? ... Szabad a személyazonosságit?... Foglal­kozás? .. . Ügy. no ez szép. Me­lyiküknek nincs fürdőszobája? ... Mindenkinek van?... Nahát, szé­gyelljék magukat, hogy mégis a határba járnak fürdeni, harmat­ban mosdani! Azt a pár forintot is sajnálják, amennyit a vízmele­gítő boyler fogyaszt. Hányán van­nak? . . . Na m’ndiárt összeadunk annyi pénzt maguknak, hogy in­nét egyenesen a városi kádfürdő­be mehessenek ... — Igazuk van. törzsőrmester elvtárs — restelkednénk, de már javasolnánk is. — No de erre koccintsunk egyet; kalocsai nép­szokás szerint húsvéti tojással. Tóth István Hogyan éljünk? 0 • A szocialista életmód meg­honosításán, a közösségi életfor­ma és magatartás terjesztésén munkálkodva beleütközünk a kispolgári, individualista szemlé­let és gyakorlat különféle meg­nyilvánulási formáiba. Tapasz­talataink nap mint nap bizonyít­ják, hogy az önzés, az anyagias­ság. a mások iránti közömbösség távolról sem veszett ki, hogy az egyéni boldogulást nemritkán a társadalom rovására kívánják el­érni. Ismeretes, hogy az ilyen magatartás gyökerei a múltba, a kizsákmányoló társadalom viszo­nyaiba vezetnek vissza, az akko­ri polgári és kispolgári osztályok, rétegek életviszonyaiból fakadt. Rátkán gondolunk viszont arra, hogy ez nem csupán a múlt öröksége. Mai viszonyainkban is találunk olyan elemeket, amelyek fenntartják, táplálják, újraterme­lik az individualista, a közösség érdekeit háttérbe szorító nézete­ket és cselekedeteket. A szocialista társadalom óriási erőfeszítéseket tesz a dolgozó tö­megek. az egész lakosság életvi­szonyainak javításáért, az élet- színvonal rendszeres, emeléséért. A lakásviszonyok, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a közel­látás, a tömegközlekedés, a mun­kafeltételek állandó javítása, a társadalmi alapok szélesítése az emberek, a családok mindennapi életfeltételeinek biztosításában erősíti a szocialista együttélési viszonyokat. Ugyanakkor azon­ban — éppen azért, mert a szo­cializmus társadalmi viszonyai és termelőerői még nem elég fej­lettek, éppen azért, mert társa­dalmunk még viszonylag szegény —, olyan megoldásokhoz is fo­lyamodni kell. amelyek a társa­dalmi eszközök és a családi, egyéni erőforrások bizonyos mér­tékű pazarlásához vezetnek és újratermelhetnek tipikus közös­ségellenes törekvéseket. • Közismert például, hogy a lakáskérdésnek az a megoldása, amelyet alkalmazni igyekszünk, szükségképpen széles sávban ar­ra kényszeríti a családokat, hogy hosszú időn keresztül mellékjö­vedelmeket hajszoljanak, adott esetben legjobb meggyőződésük ellenére is önmagukba zártan él­jenek, eltávolodjanak a közössé­gi ügyektől. De még azokban az országokban is, ahol az egyéni­családi erőforrásokat kevésbé ve­szik igénybe; a lakáshiány elke­rülhetetlenül kitermeli az ügyes­kedés bizonyos fajtáit, egészen a korrupciós kísérletekig. A bölcső­dei helyek elégtelensége és más körülmények szülték a gyermek- gondozási segélyt, olyan formá­ját a társadalom gondoskodásá­nak, amely — minden előnye mellett különféle — gyakorta vi­tatott dolgokkal, negatív kísérő- jelenségekkel is jár. A dolgozók pihenésének az a megoldása, amely a kis egyéni telkek, nya­ralók és házikók elszaporodásá­ban öltött testet, ugyancsak hor­doz problematikus vonásokat, szétforgácsolhatja a társadalom és a családok erőforrásait, s in­dividualista • törekvéseknek is lehet táptalaja. • A szocializmus körülményei között tehát a közvetlen életfel­tételek alakítása szükségképpen ellentmondásos folyamat. A ked­vezőtlen hatásokat természetesen lehet lényegesen csökkenteni. Pontosabban szólva, ezeket a folyamatokat lehet úgy alakíta­ni, hogy bennük a kollektivista irányú mozgások egyértelműbben hassanak. A kapitalizmustól örö­költ kispolgári szokásokat, maga­tartásokat akkor tudjuk szocia­lista irányban átalakítani, ha a mindennapi élet körülményeiben — amelyek sorában a munkahe­lyi viszonyok rendszere is nagy szerepet játszik — közvetlen kollektív irányú változások je­lentkeznek. A munkahelyi de­mokrácia tudatos fejlesztésének a többi között ezért van olyan jelentősége. De hasonlóan fon­tos a közösségi vonások tudatos erősítése, az alkalmazott megol­dások gondos elemzése, az élet­módot közvetlenül meghatározó feltételek alakításában. # A fejlett szocialista társa­dalom építésének időszakában a szocialista viszonyok talaján olyan folyamatok erősödnek meg, amelyek eredményeképpen az új társadalom fökozatosan elhagyja „tojáshéját” és egyre inkább sa­ját bázisán fejlődik. Ám ugyan­akkor a kommunista társadalom alsó fokát jelentő viszonyaiból, az áru- és pénzviszonyokból, az elosztás szükségszerű egyenlőt­lenségéből szüntelenül újraterme­lődnek — bár módosult formá­ban — bizonyos individualista törekvések. Ezek az úgynevezett kispolgáriságnak a kialakult szo­cializmus talaján születő és to­vábbélő, a szocialista viszonyok­hoz alkalmazkodó formái. A reális szemlélethez hozzátar­tozik annak felismerése, hogy — éppen társadalmi gyökereik kö­vetkeztében — pusztán valami­féle elhatározással nem szüntet­hetők meg. Ám legalább ilyen fontos annak az átlátása is, hogy az objektív. viszonyok fejleszté­sével mind kedvezőtlenebbé vá­lik számukra a talaj, s ha tuda­tos ráhatással fellépünk ellenük, hatásuk mindinkább csökkenthe­tő, egyre szőkébb térre szorítha­tó. S ez nem csupán lehetőség, hanem a fejlődés elengedhetetlen követelménye. S. J. Március 27: színházi világnap Kerek e világon, ahol csak kí­gyóinak a rivalda lámpák a szín­házi világnapot üdvözlik. Köszön­tőnk a határon inneni nézőkön és művészeken kívül hadd szól­jon a határon túli színházakhoz is a magyarul és szlovákul, ma­gyarul és románul, magyarul és szerbül játszó társulatoknak: szí­vünkben együtt ünnepelünk ve­lük és kívánunk nekik sok örö­met a munkában és munkájuk si­kerében — ezekkel a gondolatok­kal köszönti Örkény István már­cius 27-ét, a 17. színházi világna­pot Magyarországon. A köszöntő hétfőn hangzik el a tévében, rá­dióban, a magyarországi színhá­zak előadásai előtt. A régi kalendárium tele volt jeles ünnepekkel, amikor az em­berek egymással találkoztak. A mi korunkban ritka a közös él­mény. az együttes megrendülés. A sok kultikus ünnep közül ma­radt azonban a színházi este, amikor tele várakozással, elindu­lunk. hogy nevetve vagy köny- nyefcve ismeretlen sorsokat éljünk át. Nincs, ami ezzel versenyez­hetne. nem is lesz. amíg szüksé­gét érezzük a találkozásnak, a föloldódásnak és annak, hogy az életről élő emberek szóljanak, —- mondja az író. A nemzetközi színházi intézet végrehaité) bizottságának 17. kongresszusának határozata sze­rint ez évtől világszerte nemzeti üzenet köszönti a színházi világ­napot. (MTI) Tartósított dobozos tej 0 Háziasszonyoknak, kirándulóknak, vikendezöknek készült újdonság a tartós tej: több mint egy hónapig hűtés nélkül is tárolható. A Bu­dapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti tejüzemében havonta mintegy félmillió doboz tartós tejet készítenek. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents