Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1978. március 3. r-i Csehszlovák űrhajós a világűrben események sorokban GENF Csütörtökön ülést tartott a genfi leszerelési bizottság. A tanácskozáson felszólalt Moto Ogio nagykövet, Japán képviselője, beszédét csaknem teljes egészében a föld alatti atomfegyverkísérleteik betiltásának szentelte. SZÓFIA Todor Zsivkov bolgár államfő a japán kormány meghívására mároius közepén hivatalos látogatást tesz Japánban — jelentették be csütörtökön Szófiában. BECS Robert Winter luxemburgi nagykövet elnökletével csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalássorozat 162. plenáris ülését. A tanácskozás egyedüli felszólalója Luc Smolderen nagykövet, a belga küldöttség vezetője volt. Smolderen megismételte a NATO-országok korábbi álláspontját. SALISBURY Ian Smith, a rhodesiai fehértelepes kormány feje szerdán „megegyezett” az úgynevezett „belső rendezés”-ről tárgyaló három megalkuvó nacionalista vezetővel a hatalom átadásának idejéről. Az időpont a megegyezés szerint december 31. lenne. NYUGAT-BERLIN Nyugat-Berlinben szerdán újabb megbeszélést tartottak az NDK közlekedési minisztériumának és a város szenátusának képviselői a Spandau-folyó zsilip- rendszerének kibővítésére vonatkozó technikai kérdésekről. A megbeszéléseket április elején folytatják. (MTI) REYKJAVIK Az izlandi szakszervezetek szerdán általános sztrájkot indítottak. A kormány új takarékos- sági intézkedései ellen tiltakoznak. Ezek keretében a kormány a megígért tíz százalék helyett csak öt százalékkal akarja emelni a béreket. Nem léptek sztrájkba a halászok, a köztisztviselők és a postások. (AFP, Reuter) (Folytatás az 1. oldalról.) Innen pályamódosításokkal jut majd el az űrállomáshoz. A két űrhajós közérzete kitűnő, a berendezések kifogástalanul működnek. Három órával a rajt előtt, a Szaljut—6 kísérlet földi repülésvezetője Alekszej Jeliszejev űrhajóspilóta mutatta be a tudósítóknak az irányító központot. Röviddel négy óra előtt érkezik a napfényben csillogó rakéta elé az űrhajósokat szállító autóbusz. Elhangzott a jelentés az állami bizottság elnökének, azután Gubarev és Remek mosolyogva indult a lift felé, amely űrhajójukhoz vitte őket. Az űrrepülőtérről érkezett Ge- orgij Beregovoj tábornok, Gagarin Kiképző Központ parancsnokának nyilatkozata, s ez különösen érdekes a csehszlovák kollégáknak, hiszen Beregovoj repülőtisztként részt vett az ország felszabadításában. „Akkor még nem gondolhattunk arra, hogy egykor idáig jutunk el. Csak annyit mondhatok, hogy akkor született barátságunk hatalmas erő. Ezzel az őszinte barátsággal kívánok most sok-sok sikert, jó utat, visszatérést” — mondja. „Egy órás készenlét” — hangzik a központ hangszóróiból. A központban most nyoma sincs idegességnek. Minden a megszokott, begyakorolt módon megy. Bajkonurból megérkeznek a legfrissebb adatok, az űrrepülőtéren már besötétedett, az ég felhőtlen, tíz kilométerre látni, a hőmérséklet mínusz 2 fok. A Szojúz—28 kész a rajtra. Az űrhajó rajtjánál a bajko- nuri űrrepülőtéren csehszlovák párt- és kormányküldöttség volt jelen Jozef Lenártnak, a Szlovák KP KB első titkárának vezetésével, Lenárt átadta az űrhajósoknak Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB főtitkárának, köztársasági elnöknek és Lubomir Strougal miniszterelnöknek a szívélyes üdvözletét és szerencsekívánatait. A két űrhajós a rajt előtt az űrkabinból adott nyilatkozatot a rádiónak és a televíziónak. Vladimir Remek kijelentette: „Nagy megtiszteltetés számomra, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgára számára, hogy tagja lehetek a nemzetközi személyzetnek. Büszke vagyok arra, hogy országunk éppúgy, mint a többi szocialista ország a világűrkutatásban együttműködik a Szovjetunióval és tevékenyen részt vesz abban.” Remek köszönetét fejezte ki a két ország kommunista pártjának és kormányának a megtisztelő megbízatásért. (MTI) OLASZORSZÁG Nincs szakítás az OKP-val RÓMA Az Olaszországot kormányzó Kereszténydemokrata Párt (DC) vezetősége szerdán éjfél tájban véget ért ülésén állást foglalt február 3-i határozata mellett, azaz síkfaszállt egy újabb programmegállapodás talaján kialakítandó parlamenti összefogásért. A vezetőség felhatalmazta Giulio Andreottit a pártközi tárgyalások folytatására és egy olyan kormányprogram kidolgozására, amely élvezné a parlament többségének támogatását. A vezetőségi ülést követően Andreotti megbízott kormányfő újságírók előtt kijelentette, hogy szombaton délelőttre tervezi az újabb pártközi tanácskozást. A DC állásfoglalásával kapcsolatban a kommunista párt lapja, a l’Unitá csütörtöki számában megállapítja: vereséget szenvedtek ugyan azok a kereszténydemokrata körök, amelyek szakítani akartak az OKP-val, de eléggé erősnek bizonyultak, ahhoz, hogy rányomjak politikájuk bélyegét a DC politikai tervének alakítására. NAPI KOMMENTÁR Utolsó napjait éli a nicaraguai Somoza-rezsim? Ez a kérdés szinte naponként megjelenik a világlapok hasábjain. A hírügynökségek polgárháborús összecsapásokat jeleznek a kis közép-amerikai államból, amelyet már 44 esztendeje a Somoza család birtokol. A szó legszorosabb értelmében családi vagyonként kezeli Nicaraguát a dinasztia, amelynek tagjai betöltik az állam és a hadsereg összes vezető tisztségét és kezükben tartják a gazdaság nagyobb részét is. A diktatúra gyakorlatában egyáltalában nem ritkák a politikai gyilkosságok. Maga I. Anastasio Somoza is egy gyilkossággal került hatalomra: 1934- ben megölette vagy megölte San- dino tábornokot, a népi erők vezérét. A legutóbbi politikai orgyilkosság a főváros egyetlen polgári ellenzéki lapjának főszerkesztőjét, Pedro Joaquin Cha- morrot tüntette el a színtérről, és mint várható volt, a gyilkosság mögött ezúttal is a Somozák álltak. Azóta — több, mint egy hónapja — rendszeresek a tüntetések, a fegyveres összecsapások. A fővárostól 30 kilométerre levő Masayátoan már több, mint száz a halálos áldozatok száma. A diktatúra nemzeti gárdának nevezett hadsereg harckocsikkal támadt a békés tüntetőkre, legutóbb pedig puskatussal és könnygázzal oszlatta szét 200 ma- naguai újságíró békés tüntetését. (Az újságírók, a „nemzeti sajtó napján” meg akarták koszorúzni Chamorro sírját.) Közben sztrájkot hirdettek az egyetemiisták is, s a rezsim fegyveresei megtámadták az egyetemi városrészt. A brutalitásra válaszul erősödik a nép fegyveres ellenállása. A Sandinista Nemzeti Felsziabadítási Mozgalom nevű gerillaszervezethez mind többen csatlakoznak a falvakban és városokban. Bejárta a világsajtót a kép — puskákkal fegyverkezett indiánok településük védelmére indulnak. S egy héttel korábban egy másik fénykép: Somoza golyóbiztos üvegfal mögül közli népével, 1981 erőtt nem mond le. A döntés lehetősége azonban egyre inkább kicsúszik a diktátor kezéből. P. G. mm Kanadai gyújtózsinór „Az Egyesült Államok határaitól északra politikai pokolgép ketyeg”. Ezekkel a drámai szavakkal kezdte az^egyik legnagyobb amerikai hírmagazin a kanadai helyzetről szóló beszámolóját. Valójában Kanada gazdasági helyzete is okot adhatna az aggodalomra. Február utolsó hetében az ország fővárosában. Ottawában a kormány tagjai és a tartományok vezetői rendkívüli értekezletet tartanak. A fő kérdés: a rendkívül magas, a dolgozó lakosság csaknem 9 százalékát érintő munkanélküliség és a 10 százalékos infláció gondjainak megvitatása. Kanada közvetlen gazdasági gondjai azonban csak másodlagos jelentőségűek ahhoz képest, amely valójában az ország egységét fenyegeti és felveti az Észak-Amerikában kialakult, politikai és stratégiai viszonyok gyökeres megváltozásának lehetőségét. A szakítópróba időpontja Ez a fenyegetés: az ország területileg legnagyobb tártományá- nak, Quebecnek elszakadási törekvése. A szakítópróbára 1979 folyamán, egy pontosan még meg nem határozott időben kerül sor, amikor Quebec jelenlegi tartományi kormánya népszavazást rendez. Senkt sem tudja természetesen, hogy mi lesz a válasz az 1979-es kérdésre. Csak annyi bizonyos, hogy 1978 eseményei, és nem utolsósorban a gazdasági helyzet alakulása döntően befolyásolhatják majd a légkört. Quebec elszakadási törekvései a 60-as évek elején kezdtek kiéleződni. Elterjedésüket számos gazdasági és politikai-lélektani tényező magyarázta. Kanadának 23 millió lakosa van. A lakosság négyötödének angol az első vagy egyetlen nyelve, és ráadásul Kanada több ezer kilométeres déli határán keresztül szüntelenül ki van téve az Egyesült Államokból északra áradó gazdasági és kulturális hatásoknak. Quebec tartományban 6 millió körül van a lakosság száma. Ebből 4,8 millió a csak, vagy elsősorban franciául beszélő lakos. Ez a helyzet eleve létrehozott egy politikai-kulturális feszültséget, amelyben a fő ütközési pont a francia nyelv védelme volt. Ebben a vonatkozásban a küzdelmet kiélezte, hogy 1967-ben De Gaulle tábornok, akkori francia elnök kanadai látogatása során „Éljen a szabad Quebec” kiáltással üdvözölte a tartomány lakóit — ezzel azt a benyomást keltve, mintha Franciaország a nemzetközi politikai színtéren Quebec Kanadától való elszakadását támogatná. A szeparatista Québeci Párt (P. Q.) az 1976-ban tartott választásokon megszerezte a szavazatok 41 százalékát, ami lehetővé tette, hogy e relatív többség alapján a párt vezetője, René Lévesque alapítson tartományi kormányt. A gazdasági alap A politikai-lélektani tényezők mellett rendkívüli erőteljes gazdasági alapja is volt a québeci szeparatista áramlatok erősödésének. A tartomány nagyobb mint Franciaország és Spanyolország együttesen. Lakóinak 80 százaléka a csaknem 3 milliós Montreal városát körülvevő 400 kilométeres körben él. Quebec rendkívüli gazdag természeti kincsekben: a tőkés világ azbeszttermelésének 80 százalékát adja, egyike a világ legnagyobb alumíniumtermelői- nek. Ezenkívül hatalmas vasérc-, réz- és horganykészletei vannak. Emellett bőséges energiaforrásokkal , (elsősorban vízienergia) rendelkezik. A tartomány bruttó terméke évenként 45 milliárd dollár körül van, s ez Kanada teljes nemzeti össztermékének 23 százaléka. Ezzel Quebec még mindig csak a második helyen áll a nála jóvail gazdagabb és egyértelműen angol nyelvű Ontario tartomány mögött, amely Kanada alapvető ipari és üzleti bázisa. Éppen ez a helyzet vezet súlyos gazdasági nézetkülönbségekhez. Quebec gazdaságának döntő része ugyanis angol—kanadai, illetőleg USA érdekeltségű monopóliumok kezében volt, és van ma is. (Quebec 100 legnagyobb magánvállalata közül Pl-ben nem éri el a francia— kanadai menedzserek száma a 10 százalékot.) Emellett természetesen a nagy amerikai monopóliumok, amelyek voltaképpen meghatározó szerepet játszanak Kanada gazdaságában, szívesebben dolgoznak, az angol—kanadai cégeken keresztül. Ezt a gazdasági helyzetet kívánta megváltoztatni a P. Q. kormánya által hozott törvény, amely szerint Que» becben a tartományi kormánnyal lebonyolított minden tárgyalást francia nyelven kell folytatni és francia az üzleti világ nyelve is. Ez a döntés máris azt eredményezte, hogy a legnagyobb vállalatok, valamint az amerikai multinacionális trösztök kivonták erőiket Quebecből, elsősorban Ontario tartományba. USA-nyomás Nyílt kérdés természetesen, hogy a tartomány lakossága mennyiben követi majd Lévesque kormányát a megkezdett úton. Az kétségtelennek tűnik, hogy sokoldalú gazdasági és politikai nyomás nehezedik majd Quebecre a szeparatista törekvések fékentar- tása érdekében. Ennek a nyomásnak a forrása elsősorban az Egyesült Államok lesz, amelynek kanadai beruházásai körülbelül 30 milliárd dollárt tesznek ki. Ráadásul Washington számára katonai szempontból is lényeges n jelenlegi kanadai politikai struktúra fenntartása. Az észak- amerikai légvédelmi rendszer (NÓRÁD) hálózata Kanadán húzódik keresztül és ennek egyik legérzékenyebb szektora éppen Quebec tartományban van. Hasonló okok miatt itt állomásozik a kanadai légierő több mint egy- harmada. 1978 ezért döntő esztendő lesz Kanada szempontjából. Ebben az évben kell megoldania azokat a gazdasági nehézségeket, és megalapozni azokat a politikai kompromisszumokat, amelyek hatálytalaníthatják a „québeci pokolgépet”. <-i -e) Ülést tartott a Nőtanács A nők részvétele a társadalmi munkamegosztásban alapvetően megváltozott az utóbbi három évtizedben. Megteremtődtek a női egyenjogúság alapfeltételei, gazdasági munkánk, közéleti szereplésünk bizonyítja:‘képesek vagyunk mindazoknak a feladatoknak a teljesítésére; amelyeket a társadalomban betöltünk — hangsúlyozta Kiss Imréné, a Magyar Nők Országos Tanácsának alel- nöke a Nőtanács csütörtöki ülésén a Parlamentben. A 68. nemzetközi nőnap alkalmából Erdei Lászlóné elnök vezetésével a nők társadalmi szerepéről, ez évi feladatairól tanácskoztak. A beszámolóban felvetett gondolatokhoz kapcsolódott felszólalásában Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. Hangsúlyozta: az 1957 óta kialakult következetességgel, szilárd elvi és politikai alapon kell folytatnunk az országépítő munkát. Az a törekvésünk, hogy összhangot teremtsünk a bel- és külpolitikai tevékenység között. A kettő együttesen éreztesse: ebben az országban a munkásosztályé a hatalom, érvényesül a párt vezető szerepe. Cselekedeteinket és gondolatainkat az internacionalizmus szelleme hatja át. A nők napja akkor válhat majd valóban ünneppé, ha a föld minden országában egyenlő jogokat élveznek a nők. Amíg ez nincs így, március 8-a a szolidaritás napja. (MTI) Épül az Adria-kőolajvezeték Bulgária oszmán uralom alóli felszabadulásának 100. évfordulója alkalmából csütörtökön kiállítás nyílt Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. (MTI-fotó) • Kétszáznegyven csehszlovák szerelő dolgozik az Adria-kőolajvezeték Százhalombatta és Somogy megyei Kara község közötti 105 kilométeres szakaszán. Képünkön: csőhajlító gép az enyingi előkészítő munkahelyen. (MTI-fotó) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Elhunyt Jánossy Lajos Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, az MSZMP Központi Bi-í zottságának tagja, csütörtökön. 66 éves korában szívroham következő tében elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI) • A BT-hez fordult az afrikai országok csoportja Az afrikai országok csoportja az ENSZ-ben a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte, hogy vitassák meg a rhodesiai helyzetet. A világszervezet székhelyén ezt a lépést a múlt hónap közepén a Smith- rezsim és a támogatását élvező, kiegyezésre hajló színesbőrű csoportok úgynevezett „belső rendezési tervével” hozzák összefüggésbe. Ezt a tervet — mint ismeretes — február közepén hozták nyilvánosságra Salisburyban. Dibon Bamba, Felső-Volta képviselője, az afrikai csoport márciusi elnöke levélben fordult Ivor Richard brit ENSZ-nagy- követhez, a Biztonsági Tanács soros elnökéhez és a 49 afrikai állam nevében arra kérte, hogy hétfőre hívják össze az ülést. (TASZSZ, ADN, AP, Reuter.) • Bolgár évfordulós kiállítás
