Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1978. március 19. ISMÉT ELŐBBRE LÉPHETNEK Egy pártmunkás portréja • Tavaszi növényvédelem a termelőszövetkezet gyümölcsösében. (Méhes! Éva (elvétele.) Szövetkezeti tervek Jászszentlászlón A Jászszentlászlói Termelőszövetkezet az V. ötéves terv időszaka alatt 25 százalékos termelésnövekedést irányzott elő. Céltudatos munkával, a belső tartalékok feltárásával, az üzem- és munkaszervezés folyamatos korszerűsítésével elér­ték, hogy két év alatt 22 százalékkal nőtt a termelés. Ez an­nál is inkább jelentős eredmény, hiszen a termelőszövetkezet kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik, területének je­lentős része homok. A gazdaság vezetése birkózik a sok gonddal és évről évre igyekszik úgy korszerűsíteni a szövet­kezet termelését, hogy ellensúlyozza a mostoha adottságokat. Ezt tükrözik az idei tervek is. Kartyó István, a szövetkezet el­nöke, így részletezi az elképze­léseket : — Az idén négy százalékkal növeljük a termelést az előirány­zat szerint. Nem kis feladat ez, hiszen egyre több a gondunk. A mezőgazdasági termeléshez szük­séges anyagok, eszközök ára ál­landóan emelkedik. Ezzel együtt nőnek az általános költségek. Mindezt csak a hatékonyság nö­velésével, takarékossággal, az üzem- és munkaszervezés továb­bi korszerűsítésével tudjuk ellen­súlyozni. Ez állandó napi felada­tunk és bevallom, sok álmatlan éjszakát okoz a vezetésnek. Egyik 'fő ágazatunk a növény- termesztés, ezen belül a kalászo­sok foglalják el a legnagyobb te­rületet. Az őszi búza és a rozs összesen 1300 hektárnyi területet tesz ki. Az előző évhez képest mintegy 170 hektárral növeltük a búza vetésterületét, a rozsét pedig csökkentettük. A folyama­tos talajjavítás eredményeként ugyanis a területek egy része bú­zatermesztésre alkalmassá vált. Kukoricatermesztésünk állapját továbbra is a BKR-technológia képezi. A bajai módszer segítsé­gével folyamatosan növeljük a terméshozamokat. Szárítóüze­münk lehetővé teszi, hogy a lu­cernaszénát is hasznosítsuk. A tavalyi új telepítéseink jól sike­rültek. Hektáronként 75 mázsa szénatermést takarítottunk be a pillangós növényből. A kukoricá­val együtt 400 vagon szárítmány készítését tervezzük az idén. Ke­ressük a megoldást az üzemelési időszak meghosszabbítása érde­kében, hogy ezáltal dolgozóink téli foglalkoztatását is megold- 1 juk. Az idén áttérünk a gáztüze­lésre, amely nemcsak az üzem teljesítményét növeli, hanem csökkenti a költségeket is. Az intenzív rét- és legelőgaz­dálkodást tovább folytatjuk, ez is elősegíti az állatállomány ta- Uarmányellátását. Üjabb száz hektár mesterséges legelőt tele­pítünk, s a műtrágyázott terüle­teket 550 hektárra növeljük. A széna nagy részét bálázó gépek­kel takarítjuk be, mely szintén kézierő-megtakaritást eredmé­nyez. Erőfeszítéseink sikerét bi­zonyítja, hogy négy év alatt 44 százalékkal nőtt a rétek és lege- * lök fűhozama. A termelőszövetkezetnek 133 hektárnyi szőlőterülete van, ame­lyet a halasi termelési rendszer útmutatásai alapján művelnek. Tovább folytatják a korszerűsí­tést. A már átalakított ültetvé­nyeken kombájnszüretet tervez­nek. A 107 hektárnyi almáskert- j ükben a metszési technológia korszerűsítésével érnek el mun­kaerőcsökkentést. Előre lépnek az állattenyésztés­ben is. Erről az elnök a követ­kezőket mondja: 1 — A szarvasmarha-tenyésztést tovább fejlesztjük. Évente mint­egy ezer hízott marhát adunk el. Az állomány létszámát csaknem 180-nal növeljük, a tejtermelést pedig 200 literrel tehenenként. Folytatjuk a nagy hozamú faj­tákkal történő keresztezéseket. A s za rv as ma rh a Jh i zla lás i tervek megvalósítását elősegítik az új is­tállók, ahol korszerű technológiát is bevezetünk. A juhtenyésztés­ben az elöregedett állományt ki­cseréljük. Ezzel egyúttal elősegít­jük a jobb bárányszaporulatot és magasabb lesz a gyapjúhozam is. Üzemágként kezeli a szövet­kezet a háztáji gazdálkodást is. Segítik a kisüzemeket eszközök­kel, takarmánnyal, vetőmaggal, esetenként a területek megműve­lésével. Az állatállomány részére legelőről és alomszalmáról gon­doskodnak. A termelés korszerűsítéséhez gépekre van szükség. Az idén a termelőszövetkezet 4 millió fo­rintért vásárol traktorokat, kü­lönféle munkagépeket. Az építke­zési beruházások megvalósítását segíti a saját építőbrigád. Az el­nök elmondja, hogy az idén fel­építenek egy . központi gépmű­helyt, a 2-es telepükön két 230 férőhelyes, szabadtartásos istál­lót. Saját beruházásból valósul meg a gáz bevezetése, valamint egy szolgálati lakás és daráló­üzem. — Amikor az elmúlt esztendő mérlegét készítettük, örömmel ál­lapítottuk meg, hogy ilyen jó évet még nem zártunk. Sokan ezt mondták közülünk, hogy ezt ne­héz lesz megismételni. Pedig nem ismételni akarunk, hanem még jobb eredményit elérni. Ehhez megvannak a feltételek, remél­jük, az időjárás is segít nekünk — bizakodik Kanyó István. K. S. Kevéssel a délelőtti műszak vége előtt, a portán várakozva, őszintén megörültem, amikor megláttam, hogy jön lefelé a lépcsőn. Mert nem ez az első próbálkozásom, hogy találkozzam vele. Pár héttel ezelőtt egy dél- előttön kerestem, de: „Éjszakás volt. a lakásán biztosan megtalál­ható" — mondták akkor az üzemben. Elmentem, ám haszta­lan csengettem. A háziasszonyt a munkában töltött éjszaka után ki tudja merre szólította a kö­telesség. Lajtai Benőné, a kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat gyár­tás-technológusa ugyanis a me­gyei párt-végrehaj'tóbizottság tag­ja. Az egyetlen nő a politikai testületben. Vele ismerkedni, munkájáról, a felelős pártmegbf- zatásig vezető életútjáról érdek­lődni — ez volt a célom. S íme. szerencsém van; barátsággal in­vitál az éppen üres párttitikári irodába. Alighogy letelepszünk, ő kezdeményezi a szót: — Ma kicsit hosszú a műszak. — Valami rendkívüli feladat? — Brigádesemény. Pacalva- csorára készülünk. Természetesen brigádpénzből. Tudniillik a Jó­zsef Attila szocialista brigád tag­ja vagyok. A vállalati kiváló cí­met kiérdemelt brigád még 1960- ban. az elsők között alakult, jó ideig a vezetője voltam. Az ilyen összejöveteleink hagyománynak számítanak. Ma új brigádtagokat avatunk, ilyenkor a családtago­kat is hozzuk. A közvetlen lég­kör kedvez az egymás jobb meg­ismerésének ... Mostanában elég sűrűn adódott alkalom a családias találkozóra. Legutóbb Karcsi bácsi, Böröcz Károly termelési osztályvezetőnk tiszteletére. Negyvenkét évi szol­gálat után ment nyugdíjba. Nem is tudom, kihez futunk ezután tanácsért, olyan volt. mint az apánk! Végtelenül jószándékú, türelmes... Es Szűcs Laci bácsi, a főnormásunk, meg Varga Jó- zsefné, brigádunk tagja, akiket ugyancsak méltón búcsúztattunk. E héten valahogy úgy összejöt­tek a dolgok, hogy esté hét óra előtt nemigen értem haza. Folyik az üzemrekonstrukció, ezzel kap­csolatosan is adódik dolog, pél­dául a társadalmi segítőink ét­keztetése. És egyéb elintéznivaló is... — S otthon vajon megértik ezt a többlet kötelességvállalást? — Egyedül élek. Egy kislá­nyom van, aki már asszony. Itt dolgozik a gyárban, mint óvónő. És KISZ-titkár. Van egy drága, négyéves unokám, és nagyon de­rék ember a vejem. ö a határ­őrségnél szolgál, mellesleg alap­szervezeti párttitkár. Jómagam több mint tíz éve alapszervezeti vezetőségi tag vagyok, reszorto­mat tekintve szervező titkár. És tagja a megyei pártbizottságnak. 1975 óta pedig a megyei végre­hajtó bizottságnak is. Elmondha­tom: családomban azonos a vi­lágnézet és az érdeklődés, tehát teljes a harmónia. Persze, új történelmünkből a legtöbb ta­pasztalattal én rendelkezem, hisz’ a felszabaduláskor már hét­éves voltam ... — teszi hozzá kedves derűvel. Minthogy támpontot adott hoz­zá, kiszámolom kislányosan fia­r»V»-*Vo-iViV«V»V«V*V«V*Vt tV«V»Vt •%%v*v»v*vr»v»v*v»vr*v»v*v»v«v»vr*v« *v •.•.'.•.‘.•.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.W.V.V.V.’.V.V talos beszélgető partnerem élet­korát. Majd arról kérdezem, mi­óta dolgozik az üzemben, ho­gyan jutott el a pártig, a megye politikai irányító testületi tagsá­gáig. Lajtáiné Joli'ka pedig termé­szetes közvetlenséggel ismertet meg pályafutásával. — Huszonöt éve lesz lassan, hogy átléptem az üzem küszöbét. Édesapám postásként dolgozott, hárman vagyunk testvérek. Te­hát mint gyereklány. fizikai mun­kásként kezdtem. 1962-ig kopasz­tó voltam, utána csoportvezető, majd művezető lettem. Közben munka mellett a négyévi tanulás; élelmiszeripari technikusi vég­zettséggel rendelkezem. Aztán Újabb kétévi tanulás; tavaly élel- miszer-higiénlkusi oklevelet sze­reztem Szegeden. Politikai előiskolám a szakszer­vezeti munka volt. A szocialista brigádot, amelynek 1963-tól 1971- ig a vezetője voltam, már emlí­tettem. E közösségtől is sokat kaptam. A pártba 1964-ben vet­tek fel, majd egyéves pártisko­lára küldtek Pécsre. Az 1960-as évek közepe nehéz időszaka volt életemnek; akkoriban maradtunk egyedül a kislányommal... Ami öröm és kimondhatatlanul jó ér­zés számomra, az az ezer fős üzemünk közössége. Engem nz It­teni elvtársak megtanítottak dol­gozni. példát adtak az emberség­ből! Mindezt én is. mi is úgy szeretnénk átadni, ahogyan kao- tu!k ahogyan legalábbis én ér­zem. — Tehát egy nagyszerű mun- káskoüektíva neveltjeként, moz­galmi, politikai tapasztalatokkal felvértezve látja el megbízatását a párt megyei végrehajtó bizott­ságában. A testületi munkán túl miiven feladatokkal jár az a tisztség? — Azt hiszem, említettem már, hogy először 1965-ven választot­tak a megyei pártbizottságba. Huzamos ideig egyben a városi oártbizottság tagjaként is tevé­kenykedtem. A végrehajtó bizott­ságban — ahogyan a nevéből is kitűnik — sokkal bonyolultabban jelentkeznek a feladatok. Végre­hajtani a megyei oártértekezlet határozatát, megvalósítani, amit a megyei pártbizottság célul tű­zött. A 'határozatok végrehajtásáról, így a gazdaságpolitikai feladatok teljesítéséről a végrehajtó bizott­ság rendszeresen beszámoltatja az illetékes pártszerveket. Jó érzés tapasztalni, hogy a megye ipara az előirányzatoknak megfelelően fokozta a termelést, növelte a termelékenységet. Bo­nyolult munkát végez és nagy fejlődést ért el a mezőgazdaság; megvalósult például a zöldség­program egy része. Sok azonban a tennivaló Ls... Nagyon fontos például a szőlőte­lepítés, hogy az ültetvények után­pótlása folyamatosan történjék. A mezőgazdaságra jelentőségének megfelelő figyelmet fordít a párt­végrehajtóbizottság. A negyedévi programot átnézve, észrevettem, hogy ezúttal minden megyei tit- kárelvtárs járásba látogat, tehát a mezőgazdaságra kíváncsi. Jómagam e hónapban Baján, a Finomposztó Vállalatnál teszek látogatást, a végrehajtó bizottság negyedévi programjának megfe­lelően. Nemrég volt soron a tes­tület előtt a termelés pártirányí­tásával kapcsolatos beszámoltatás, s így a valóságban is érzékelhe­tem. hogyan tették magukévá, miként hajtják végre a pártérte­kezlet határozatát. Sokat tanulok e látogatások alkalmával. Már minden város­ban jártam, kivéve a bajait és a kalocsait, a járásokban is. Ilyen­kor az első titkárok tájékoztatnak a határozatok végrehajtásáról, annak módszereiről. Az így szer­zett tapasztalatoknak hasznát ve­szem a testületi munkában. A kiskunhalasi városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkára, Kispé- ter Imre elvtárs. hasonlóan, ugyanis gyakran velem tart • negyedévenként esedékes látoga­tásokra. Kiskunfélegyházán a pártépítő munkáról szereztünk jó tapasztalatokat. Baján és Kalo­csán pedig a gazdaságpolitikai tá­jékozódás adott sokat. Igyekszem eleget tenni a kü­lönböző meghívásoknak; Kiskun- majsán a munkásőr zászlóalj ün­nepi ülésén vettem részt. Jóleső érzés volt, hiszen személyemben a végrehajtó bizottság képvisele­tét kérték. A helyi Fémmunkás Vállalathoz szintén munkásőr- gyűlésre vagyok hivatalos; a munkásőrségben folyó kommu­nista nevelő munka tapasztalatait és további feladatait tárgyaljáik meg — magyarázza Lajtai Be­nőné. — Még egyetlen kérdés: ho­gyan szakít Időt a pihenésre, szó­rakozásra, önművelésre? Elmosolyodik, s így felel: — Munkámat ellátni, a napi politikával lépést tartani, nem könnyű. Be kell osztani az időt. De nagy boldogság például az unokámmal lenni, örömöt jelent az olvasás, nagynéha pedig még a kézimunkára is futja. Sokszor elgondolkoztam rajta: akkor len­nék beteg, ha nem lehetnék itt, az üzemben. Amikor pártiskolán voltam Pécsett, majdnem úgy alakult, hogy ott maradok, más munkaterületre kerülök. S akkor jött a levél a gyárból, hogy visz- szavárnak, hazavárnak. Ki sem tudom fejezni, hogy mit jelentett nekem az a levél! Mint kincset, úgy őrzöm, amíg élek. Ferny Irén .w>»>»:->xc.:o«<.>»X'&x.:.:.:.:.x.xc-x.:-x.x.x-x-x.x-x*x.x<x.x-x.x:X"Sft.fi xxxxxxx'x«:xxxx*.«x*x*x-x*xx«xxv.x«.v.v.\v.v:\xx*.*x*x-xv iViWcVi MOLNÁR ZOLTÁN: Eljegyzés KISREGÉNY (18.) — Hát nem szép pár?! — for­dult Anyu Tibor mamájához, aki éber anyagi ösztönével immár sokadszor éppen most is azt für­készte, mennyire lehet elhinni, hogy ez a szemrevaló lány éppen az ő, az életben meglehetősen idétlenül mozgó, és korántsem daliás fiába szerelmes. O ugyan igazán tisztában volt Tibor szel­lemi és jellembeli értékeivel, s hajlamos is volt elhinni, hogy valaki bélészerethet, de vó»c ben­ne annyi tárgyilagos kételkedés, amennyinek a leküzdéséhez az eddiginél több bizonyosságra volt szüksége. De ha elképzelte is, hogy ez a lány már annyira ismeri Tibort, hogy belső értékeibe szeretett bele, azt azonban semmiképpen sem hihette, hogy fia még a lány anyjának is igazán tetszik. így: szép pár. — Ügy látod, Gitta kedves? — válaszolt némi tétovázás után. De olyan hangsúllyal, mely egy Tolsztoj-regénybeli orosz grófnő franciául fogalmazott riposatji- ban is megfelelt volna. Gitta-Anyu is jobbnak látta, ha figyelmével jövendőbeli veje felé fordul, s immár közvetlenül 6t üdvözli méltóságos szeretettel. 17. Még volt idejük meginni a La­jos bácsi fogadó pálinkáját, sőt megcsodálni a tűzhelyet is, ami­korra megjelent a harmadik ko­csi. De mert éppen a csodálatos dunai panoráma megszemlélésé­be voltak belemerülve, alig vet­ték észre, hogy egy előkelőén vi­lágos Polski-Fiat gördül be a te­lekre, és áll be hajszálnyira arra a helyre, amelyet nyilván a* ő számára hagytak. Felpattantak az ajtók, és kirob­bant a Klári két csemetéje, mint idegenforgalomra idomított re­zervátumbeli indiánok, vagy ba­konyi betyárok. — Hurrá, a préri! — és Szia Lajos! —rikkantották. — Bocsássatok meg! — lépdelt utánuk Klári, a vezérigazgató tit­kárnőjének mozdulataival hanya­gul könnyen nyári vászonkosz­tümjében, megjelenése hatásával eleve számolva, gyermekei kissé túlzott élénksége miatt restelked­ve és szívélyesnél szívélyesebb puszikra felkészülve. Szegény Guszti-Apa, olyan volt mögötte, mint egy kérelmező, akit éppen ő, Klári nem engedett be a vezérhez. — Valaha volt első férjem, Ka­tikám atyja és az ő neje, vala­mint gyermekei... — mondta Gitta olyan felvilágosult öniró­niával, amelybe persze belefért az érkezett család látszólag szán­dék nélküli gúnyos bemutatása. A gépkocsivezető fiatalember szerényen a háttérben húzódva várta, hogy őrá is sor kerüljön, és Klári bemutassa. — Lacikát még ti sem ismeri­tek, 6 a nővérem kisfia, és a vi­lág legjobb pilótája. Erről éppen most volt alkalmunk meggyő­ződni ... Talán azt nem is lehetett rossz­néven venni, hogy az alkalmi, rokon gépkocsivezető nincs ép­pen parádéba öltözve; farmer- nadrág és piros trikó volt rajta, s majdnem kopasz volt, és szinte sötétbőrűre égett. — Ne ijedjetek meg tőle, csak most szerelt le. és még viseli a néphadsereg bélyegeit! — A katonaság, hiába, még most is emberfaragó hatással van! — rázta a kezét Tibor pa­pája, pedig nyilván tudta, hogy felesége rosszallóan néz rá, mert hiszen az ő fiúk például, aki ka­tonai szolgálatra ugyan alkal­matlannak mutatkozott, a tár­sadalom számára ezzel együtt okvetlenül hasznosabb elem, mint sok katonaviselt. — Szervusz, kérlek! — mondta Tibor és önkéntelenül is Igyeke­zett nagyon férfiasán kezet szo­rítani. — Szia! Kati —, mutatkozott be Kati könnyedén, s tekintete máris tovasiklott, a két lurkót keresve, akik valami módon mos­tohatestvérei. Azt már eldöntötte, hogy a kö­vetkező tízpereben — ez nagyon kedvesnek látszott, de mégsem olyan unalmas, mint a felnőttek­kel bájologni — az élénk gyer­mekeknek áldozza magát; csak még azt nem tudta, hogy felmá­szik-e utánuk a fára, vagy meg­próbálja őket lecsalogatni onnan, — Peti! Gyuri! Hol vagytok? — Az égben! Gyere te is, ha mersz’ — Nem merek! Ezt kiáltotta, hogy nem merek, de kétségtelen, hogy két perc múlva már egy szál fürdőruhá­ban és tornacipőben kapaszkodott felfele a fa ágain az előle mind feljebb és feljebb kúszó kölykök után. Lajos bácsi, miután az újonnan érkezetteket is ellátta pálinkával — a vezető fiú kivételével, aki hajthatatlanul visszautasította — a maga esetlen módján bocsána­tot kért, hogy neki szakácsi teen­dői vannak, s nem tud a vendég­sereggel foglalkozni. Apa azonnal alkalmat tatáit, hogy a Tibor közelébe férkőzzék és végrehajtsa tervét: közelebb­ről is megismerkedjék lánya vő­legényével. Kati látta a fa ágai közül, hogy máris okosan beszél­getnek. Az asszonyok gátlás nélkül fi­gyelték, hogyan tisztítja Lajos bácsi a halat. Egyszerre tudtak beszélgetni a hal különböző elkészítési módjai­ról, a házasságról és a mai er­kölcsről, valamint a gyermekne­velés lélektani problémáiról, kü­lönös tekintettel a fa tetején köz­lekedő- Petire és Gyurira. Klári megjegyezte, hogy a menyasszonynak nyilvánvalóan kiváló érzéke van a gyerekekhez; bizonyára a legtökéletesebb anya lesz belőle. Sajnos, ő maga soha sem tudott, de nem is próbált meg fára mászni. Barna-Apa és násza tollas lato - dázásra alkalmas helyet keres­tek és szabálymagyarázatokba merültek. Laci, mint éppen leszerelt ka­tonáihoz illik, munkát kért La­jos bácsitól. LekUldte egy kanna vízért a pincébe; odatette, hogy hideg maradjon. így az életnek már kialakuló­ban voltak ideiglenes formái, erő­vonalai és fejlődési irányai, mi­kor egyszer csak Gitta felkiál­tott: — Apu! el ne feledkezzünk nagymamáról! Apu nem szívesen tette le az éppen a kezéhez idomulni kezdő ütőt. Szerencsére Laci jelentke­zett, hogy 6 nagyon szívesen el­hozza a nagymamát, ha valaki megmutatja, merre keli oda men­ni. — Katikám, nem mennél el? — kérdezte Guszti-Apa, kitekintvén a Tiborral való elmélyült beszél­getésbők Kati még örült is, hogy oka van lejönni a fáról, mert már nem szívesen folytatta légtornász mutatványát a két lurkó nyomá­ban. — Minek kellék, kalauznak? — Nem, kocslparancanoknakt — tárta ki előtte Laci a jobb dl- ső ajtót —, de szerintem a ka­lauz tiszte is roppant jelentősé­gű... Kati nem tudta, hogy a Laci könnyed meghajlása gúny, vagy udvariasság Előkelőre csücsörí­tette a száját: — Kocsiparancsnok! Ezt válla­lom! — Engedelmeskedem — szállt be a furcsa pirostrikós fiú a má­sik oldalon. De a hangsúlyában Kati semmi mást nem tudott fel­fedezni, mint a puszta közlés ki­fejezését, már tudniillik azt, hogy engedelmeskedik. — Hát azt el ia várom! — mondta Kati. mintegy melléke­sen, előbbi fensőbb csücsőri stí­lusában. — Csak arra kérem — szere­pelt még egy kicsit Gitta la —, hogy a nagymamával nagyon óvatosan.. .1 A fiú erre is csak udvariasan bólintott és már indított ls; teéü kocsihosszt hátrált, aztán kigör­dült a kapun. — Erre jó lesz? Kati rápillantott, mit kérdez­het. Aztán szigorúan közölte: — Igen, ragaszkodom ahhoz, hogy ezután se a szántóföldeken; vagy az üvegházakon keresztül menjünk, hanem kizárólag é* csakis az úton, melyet különben. éppen erre a célrg létesítettek. A fiú most, bár ugyanazon a hangján de váratlanul témák váltott — Milyen érzés menyasszony­nak lenni? — Felemelő. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents