Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

MŰVE L Ő DÉS • IRODA L O M . M 1 V É S Z I, I

150 ÉVE SZÜLETETT A NAGY DRÁMAÍRÓ

Ibsen Magyarországon

Henrik Ibsen norvég költő, drámaíró, akinek most ünnepeljük 150. születésnapját, Shakespeare és Moliére mellett talán a legnépszerűbb „magyar” színpadi szerző. Magyar nyelven először az aradi színház mutatta be „A Társadalom támaszai” című drámáját 1887-ben, darabjai azóta állandóan műsoron vannak színpadjainkon. A magyar szellemi életre gyakorolt hatásáról Ady szavai vallanak: „Költők, piktorok, szobrászok, muzsikusok, gondolkodók és epikureusok új világot láttak meg általa. Ha lesz a mi korszakunknak eldicsekedni- valója a kultúrhistória előtt a legelsők között majd Ibsenre mutat.”

Ady értékelése kiállta az idők próbáját.

Ibsen korának, a forradalmi reményeket érlelő, emberi jogokat, szabadságeszméket meghirdető és saját reményeibe vesző

XIX. századnak valóban

reprezentáns alkotója. Pályája a forradalmi romantika jegyében indul, kiáll a

forradalmi, szocialista eszmék, mozgalmak mellett.

Lelkes versben 'köszönti a magyar szabadságharcot, üdvözli később a francia kom- münt is.

Ugyanakkor a

XX, századi világirodalom

(például Pirandello) őbenne tisztelheti ősét; a polgári világ bomlását színpadon leghatásosabban Ibsen mutatta meg.

Szenvedélyesen átélte korának ellentmondásait, nagy kérdező és vádoló volt, Fábry Zoltán Európa lelkiismeretének nevezte.

A magyar színjátszás elválaszthatatlan Ibsen nevétől, színház- történetünk nagy egyéniségei keltették életre alakjait. Talán nem véletlen, hogy a gyorsan polgáriasodé Budapesten Ibsen művei közül először a Nórát játszották 1889-ben, azt a darabot, amely a századvég jellegzetes — ezóta könyvtárakat megtöltő •— problémáját, a női emancipáció kérdését veti-fel; A darabot -a1 Paulay Ede igazgatta Nemzeti Színház mutatta be, a főszerepet Márkus Emilia alakította. Az előadást 1891--ben, néhány napos pesti tartózkodása során Ibsen is megnézte, s elragadtatással szólt játékáról. Ibsent Magyarországon nagy ünneplésben részesítették, a Nóra előadása után az ünneplő tömeg jellegzetesen múlt századi módon fejezte ki lelkesültségét:

Könyvek, képek a lakásban

„Félek a kopár falaktól” — írta cikke címéül néhány évvel ezelőtt az egyik újságíró. A sivár, egyhangú, rideg, minden esztétikumot nélkülöző környezet ellen emelt szót írásában a szerző. A magunk részéről szívesen hozzátesszük a fenti szavakhoz, hogy „félünk a kopár lelkektől”, a „sivár szellemektől”, a tudat egyhangúságától” is. Mert nemcsak az a fájó, ha nem tetszetős, nem ízléses, nem esztétikus a lakás és a tágabb környezet, de az is, ha az ilyen lehangoló környezetben lehangolóan tájékozatlan, rossz ízlésű, korszerűtlenül gondolkodó embereket látunk.

Ugyanis a környezet és az azt benépesítő — s annak életet adó — ember állandó kölcsönhatásban, sokféleképpen kapcsolatban van egymással. Egy-egy szép, tetszetős épület, tér, utca például jó irányba tereli. építően formálja a helyes látást, fejleszti az ízlést, ugyanakkor befolyásolja az emberek magatartását. Fokozottan vonatkozik e megállapítás az épületek térkiképzésére, berendezésére, tehát teljes belső képére. Sokan megfigyelték már, hogy valamely esztétikussá varázsolt intézményben a szépítés után másként viselkedtek az emberek. Ha csendesebbre fordul a beszéd, ha megfontoltabbra Változik a mozdulat a templom ajtaján belépve, az nem a vallásos érzületnek köszönhető elsősorban — sőt sokszor egyáltalán nem annak —, hanem inkább a környezetesztétikai hatásnak. Ez alól senki nem vonhatja ki magát. Ez olyasvalami, mint a szuggesztió; akaratlanul is engedelmeskedik az ember a Szép hatásának. Könnyen ellenőrizhető ez az állítás. Csak meg kell nézni figyelmesen ugyanazt az embert az elhanyagolt, piszkos pályaudvaron és más alkalommal mondjuk a múzeum képzőművészeti kiállításán. A szó. mozdulat, cselekvés, magatartás és viselkedés egyaránt más lesz, átalakul.

Vonatkozik természetesen mindaz, amit fentebb elmondtunk, a lakásokra is. Talán még fokozottan, hiszen életünk jelentős részét,

idejét azoknak a falai között töltjük. Éppen ezért nem lehet mindegy, hogy milyen az otthonunk belső képe. A szép szőnyeg, az ízléses csillár, a fal színe,-a bútorzat milyensége egyaránt befolyásolja közérzetünket, látásunkat, ízlésünket. Aki hosszú időn át sivár környezetben él, az előbb-utóbb maga is sivárrá válik lélekben, gondolkodásban.

A már említett — és még sok egyéb — tárgyakon kívül nagy szerep jut az ízléá' fejlesztésében és a jó közérzet alakításában a képeknek, a képző- és iparművészeti alkotásoknak. Az olajfestmény, a rézkarc, a rajz vagy dombormű, a kovácsoltvas dísz- és használati tárgy stb. külön-külön kedvesek számunkra, együttesen pedig emelik a környezeti esztétikum értékét. Ugyanez vonatkozik a köinyvekre is. A képzőművészeti albumokról nem is beszélve. A nyomdában készült kiadványoknak alapjában kettős haszna van: egyik, hogy otthonunkban igényeink szerint bármikor’leemelhetjük azokat a polcról, elővehetjük a könyvszekrényből, a másik pedig, hogy — mint életünk hűséges kísérőiben — mindenkor gyönyörködhetünk bennük. Mi magyarok különösen megtehetjük ezt, hisz nyomdatermékeink '— hazai és nemzetközi sikerek, díjak tanúskodnak erről többek között — az esztétikai követelményeknek magasan megfelelnek, külső képüket, kivitelezésüket tekintve.

Ezért is jó dolog, hogy napjainkban egyre többen vásárolnak könyvet. Könyvesboltjaink évi több millió forintos forgalma beszédesen mutatja ezt. Sőt, nem is csupán könyvvásárlásról beszélhetünk ma már, de sok esetben könyvgyűjtőkről. Ami többek közt azt jelenti, hogy az ilyen emberek olykor több száz, sőt több ezer kötettel rendelkeznek. A könyvek és a képek így válnak együttesen gazdagító és nélkülözhetetlen eszközökké számunkra.

V. M.

HATVANI DANIEL:

ítélet

Szembenéző tisztaság

• Bajor Gizi és Lehotay Árpád a Nóra egyik jelenetében. (Nemzeti Szinház, 1941.)

először

fiákeréből kifogták a lovat, s a fiatalság maga húzta a kocsiját.

A Peer Gynt, ez a nagyszabású drámai költemény kiemelkedő csúcs Ibsen életművében. Hőse a XIX. század emberének jelképé vé vált: a világhódításra, önki teljesedésre vágyó polgári indi vidualizmus csődjét testesíti meg A darab kimeríthetetlen költői sége és gazdag filozófiája újból és újból erőpróbára csábítja szá zadunk színművészetét. Hazánk ban Márkus László rendező in dította el diadalútjára 1917-ben a Magyar Színházban. A címszerepben Törzs Jenő élete legjobb slSkítását nyújtotta.

Ibsen darabjai jelenleg is műsoron vannak a fővárosi és vidéki színházakban, s bizonyára az eljövendő korok nézői is találkozni fognak velük. Ibsen életműve nemcsak a drámatörténet kiemelkedő fejezete, hanem morális és filozófiai gazdagságával eleven hatóerő, kimeríthetetlen művészi forrás marad továbbra is, A. 1.

Hull ránk a tél ítélete, csontunk is hóval lesz tele; tőlünk dereng löl majd az űr süketen, kíméletlenül.

Erdőnk, ha volt, csak villanás. Eltűnik minden vadcsapás Inat feszít és elomol vérpettyes vadrózsabokor.

Kötés az út, tekeredik tagjainkra, s fellegekig lesz meredek a koptató... Emlékre, lomra hull a hó.

Süketen, kíméletlenül tőlünk dereng föl majd az űr; csontunk is hóval lesz tele, hull ránk a tél ítélete.

FARAGÓ JÓZSEF:

Fényesedj

Fegyvertelenül önállók.

Jég-abroncsa Átölel a Télnek.

Lépteim kezemben hordom,

mint akik bátran — mint akik félnek.

szikes földemből: húsomból kiázik a Gond. Vállalom mérgét. Gondjaim ege fényesedj. mert megtántorlt az acél-kékség.

Simon Ferenc kiállítása

Túl az emberélet útjának felén, több mint két évtized alkotóútjának összegzésére vállalkozott a Tisza-parti galériában látható reprezentatív bemutatóval Simon Ferenc. Köztéri szobrai, murális munkái, a mestereire — Mikus Sándor, Szabó Iván, Medgyessy Ferenc — leginkább emlékeztető finom mívű portréi, lemezplasztikái, érmei és plakettjei a fél országrészben, Kiskunhalastól Pécsig, Bala- tonfüredtől Budapestig sok helyütt felfedezhetők. A természet nemes formarendjéhez igazodó, valósághű, az ember helyzetével, küzdelmével tisztán szembenéző, közérthető és kellemes művészet az övé, s csak azoknak tűnhet „kissé konzervatívnak”, akik nem gondolnak arra, hogy a kifejezésmód mögött olyan művészi magatartás áll, amit talán Kosztolányi verssorai jelenítenek meg legszebben:

„Én nem dadogtam halvány istenekhez hideglelős és reszkető imát, mindig feléd fordultam, mert hideg lesz, pogány igazság, roppant napvilág."

Simon Ferenc művei a „roppant napvilág” ezer- arcúságát, kínjait és gyönyöreit, hangulatait és szenvedélyeit, nyugalmát és feszültségét tükrözik, hitelesen és kellemesen, ez utóbbit olyan felfogásban értem, ahogy Thomas Mann beszélt Goethe költészetéről, mint számára olyanról, amelyik a földi dolgokról az igazságot a lehető legkellemesebb formában mondta ki;

Az ő világától nem idegen egyetlen formálható anyag sem. Szereti a faragható fát, a robusztus követ, a kényes márványt, de talán legszívesebben

a hajlékony vörösrés lemezzel foglalatoskodik. Olykor össze is kapcsolja a különböző, de mégis valamilyen belső összefüggésben levő anyagokat. Szeme rányüihatott két ovális alakú kavicsra, melyet évmilliók százai csiszoltak simára. A kavicsok forgatása közben megfogan a művész agyában két kis ezüstfigura, s egy fémszál közbeiktatásával az anyag minden csorbulása nélkül a világ végtelenségét, az anyag örökkévalóságát, benne az emberi létezés apróságát bemutató kompozíció. Mennyi mindent sugall e látszólag értelmetlen küzdelem! Többek között azt is, bármily parányi az ember, mégis ő formálja a végtelen világot, s hajtja jár-, mába a természet erőit. (Lásd a „Küzdelem” című komipozíciót.)

Joggal mondhatta a kiállítást megnyitó beszédében László Gyula professzor, hogy hatalmas kőtömbökre tervezett parányi alakjaiban (Hominl quarenti. Egyedül) benne van az űrrepüléssel szerénnyé vált ember önismerete. Annak az embernek az önismerete, aki tudja, hogy az ember egyedül hal meg, de másokkal él, s csak az ól igazán, aki egy üt él —, amint azt remek Bálint György-pla- kettjének hátlapján művészi hitvallása mottójaként is vallja.

A jeles szobrász alkotásai — túl azon, hogy nem feledtetik „az ember Szépbe-szőtt hitét” — művészi tehetsége tágabb kibontakozását sejtetik, amikor a küzdő, kereső, kutató ember gondolkodói felelőssége, az őrzők a strázsán jellegű feladatvállalás új dimenziója és pátosza nyerhet plasztikus térbeli kifejezést. Minderre több, mint elégséges ígéret a Szolnoki Galériában látható gyűjteményes kiállítása.

Pálrétl Ágoston

Emberi sors,

tizennégy tételben

1 (A községhez másfél kilométerre, a műút1 * hoz kétszáz méterre leljük a tanyát, melyhez homokos bejáró vezet. A házat jócskán elpusztította az idő. Fala repedezett; tetején a nád any- nyira megvékonyodott a téli havaktól, őszi és nyári esőzésektől, hogy látni, amint a nap sugara áthatol a gerinctetőzeten. Nagyobb eső után mindig befolyik a víz, átszivárog, végigcsorog a szobafalon. Annyi lábas és teknő nem terem az ilyen háztartásban, amennyi felfoghatná a padlásra zúduló áldást.)

9 A fenti hajlékban él a két idős ember: Kozma Pál és Kozma Pálné. Pali bácsi 78 éves, felesége valamivel fiatalabb. Klára néni a konzervgyár hagymatisztító telepén dolgozott, míg munkaviszonya meghaladta a tíz évet, ami után kevéske nyugdíjat kap. Idejét a templom és a mozi között osztja meg. A községben szerdán és vasárnap van vetítés. Délelőtt olvas, délután rádiót hallgat. Pali bácsi évtizedek óta tesz-vesz a tanya körül. A nagy, gyepes telken kecskéket tart és baromfiakat. Több kis kerített kertje van. azokban tölti éráit, napjait, éveit. Valamikor termett az ő kertiében citrom, füge, naspolya. De a kedve és ereje elfogyott időközben. Csak a szőlőt és a kapásnövé- nyeket ápolja. •

1 Három fiuk van. Mind a három elszéledt már, a maguk szárnyán repülnek. Egy Pestre ment, ott telepedett le. A másik kettő csupán néhány kilométerre került a szülőktől. Pali bácsi az elsőre is legyint „Papucs lett az!” Az asszony parancsol náluk. Nagy ritkán jönnek le, de már nem is jönnek, mert innen nincs mit elvinni. „Mink is olyan szűkösen élünk már. hogy jobb volna a temetőben.”

A „Ferenc, a középső most ült hat hónapot, • mert megverte a szomszédot. Pont a legnagyobb bajban esett az is. Akkoriban dőlt ki a konyha fala. Ok mellénk álltak a feleségével, míg a fiam itthon volt, A felesége még néhány napig itt is aludt. De egy nap felkerekedett, és elment gyerekestül a nővéréhez. Azóta ránk se nyitotta az

ajtót. László fiam meg azt ígérte, ha fölépít a faluban, akkor odaköltözhetünk hozzájuk. De arra aztán lehet várni, hogy annyi gyerek mellett mikor gyűlik össze a pénz az építkezéshez. Nem tudom, lesz-e belőle valami?”

C A szobában a mestergerenda egy lehajazott _ " akácfa doronggal van aládúcolva. A falon Szűz Mária kép és feszület. Két ágy. sublót, sparherd, asztal és pad, néhány saját készítésű szék. Az ajtóval szemben, a falon családi kép. Pali bácsi nagy magyaros bajusszal kiválik a többi közül. Szép szál legény lehetett. Magas homlok, szúrós tekintet. Klára néni úgy néz le a képről, mint egy eltévedt zárdaszűz. A legidősebb fiú esküvői képe függ még, konzerválva az időt és az akkori levegőt. A hat kis szemre osztott ablakon kevéske fény jut be, az is inkább a délelőtti órákban; mert az ablak nyugatra néz. A gyér világosságot valamelyest fokozza a minta nélküli fehér szobafal.

fi „Klára néni bement a tanácshoz, hogy se- gítséget kérjen. A tanácstól kijöttek és megnézték a tanyát. Lakhatatlannak minősítették, és azt mondták, hogy nem maradhatunk itt tovább, mert életveszélyes. Kértük, hogy a tanács hozassa rendbe. Azt mondták, erre a tanácsnak nincs pénze. Ha már megvártuk, hogy a fejünkre szakad a tető. örüljünk, hogy adnak másikat, amiből nem régen kiköltözött a bérlő. Nem akartunk elmenni, ezért kijöttek és fölhajigálták a holminkat egy autóra. Amikor megérkeztünk, ríva pakolásztunk, amit tudtunk.”

*7 „Se busz. semmi nem jár erre. ide minden • • nagyon messze van. A gyógyszertár, a bolt. A petróleumot együtt kell hozni a kenyérrel. Majd egy napba telik, míg megjárom a falut. Nem bírják a lábaim a mászkálást, meg a karom sem. még az az egy kenyér is elhúzza, most meg mindent egyszerre cipelek.”

Q „A régi háznál a veteményt is csak gonu‘ dozni kéne. De mikor jártányi ereje alig van az embernek! Nem hogy még a szerszámokat is vigyem-hozzam. Ami rosszabb, a termést meg ellopkodják, mert nem lehet rajta állandóan a szemem. A volt szomszédomról jobb nem beszélni; mindig kéregettek, most meg visznek mindent anélkül.”

Q Pali bácsiék harminc év után hagyták el a

•'* tanyát. „A szomszéd állandóan ivott a feleségével. A boromat minden évben ők segítették meginni. Nem mondom, fizettek is néha. De inkább csak fizetéskor. Máskor azoknak pénzük ntn- csem. A fiam is olyan, az is iszik. A részegek, ugye nem normálisak, mert megzavarja őket.”

1 rt »Nyáron jó nézni, ahogy az asszonyok ka- pálnak. A költözés is jó, bejárnak inni. Némelyik asszony kér virágmagot, virágot. Hatalmas dáliáim szoktak lenni, meg vasrózsák és jószagú bazsalikom. Van nekem mindenféle, pedig hát a karom már igen gyönge, nem nagyon bírom locsolni. A kút sem olyan jó. De amíg van bennem lélek, addig muszáj csinálni. De nem Is igen értek én máshoz. Régebben suszterkodtam. de ki az, aki ma javíttat? El sem szakad, már eldobják. A tyúkok tojnak, abból van néhány forint. Borotvapengére, cipőpasztára. Az asszony hoz kenyeret a kis pénzéből. Terem krumpli, zöldség, bab, hát azon élünk.”

1 1 Kozmáné járt a községi tanácsnál, és el- mondta volna, ha hagyják: Inkább hozzák őket vissza, mert nem bírnak a boltba bejárni. A kis veteményükre. ami a tanyánál maradt, igen rá vannak szorulva. Az ügyintéző csak annyit mondott: Érjék már be azzal, amit eddig tettünk magukért.

1 9 Kozmáék a legszűkösebb holmijukkal vlssza- mentek a régi tanyába. Ferenc hat hónapja is letelt. Ferenc és László rendbehozzák a falat és a tetőt, ha közbe nem lép a tanács.

1 Q „Éltünk már Pesten is — sóhajt Klára né1 ni. A fiaméknál komfort volt, de nem tudtunk ott se megszokni. A menyem mindig megkérdezte: Anyuka, mit ennének, mit főzzek? Jó nekem a kecsketej is. csak itthon lehessek, meg amit az uram főz. Mert ő főz nálunk. Mindig Is 6 főzött. A piacra, templomba, könyvtárba, a boltba, gyógyszertárba én járok. Én jártam a tanácsnál is, bár ne mentem volna. Nem tudjuk még, mi lesz ebből.”

IÁ, (Fél év elteltével ismét arra vetődtem, és tudakozódtam Kozmáék sorsa felől. Kozma bácsival csoda történt. Eszébe jutott, hogy van egj kis összespórolt pénzecskéje, amelyen nádat vásárolt a tanya tetejének megjavítására. László fia fölépítette a családi házat a községben. Nem feledkezett meg idős Kozmáék ró 1 sem. Kis szoba várja az öregeket. De nem. Még mozogni bírnak, nem mennek. Pali bácsi a fél hold szőlőt babusgatja, piszmog a kertben. Klára néni kekszet rak a kecsketejbe.)

Vörös Jéssef

• Kiskunhalason, a Városi könyvtár Mellett felállít tott aaobor: Leány madárral.

,'A

Küzdelem (Ezüst + kö)