Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

1918. március 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Több ezer vegyvizsgálat évente részesültem. Mégis úgy érzem, szükséges, hogy tovább képez­zem magam. Erdélyi Károlyné kertész üzem­mérnök elégedett. — Már tizenöt esztendeje dol­gozom a boripariban. Két évet töltöttem a máriavárosi pincé­szetnél, utána behívtak a labor­ba. Itt nagyon jó a kollektíva, a dr. Soós István szocialista brigád tagjai vagyunk mindannyian; Ügy mondhatnám. így közös a gondunk, közös az örömünk. Nemcsak a ránkbízott feladatot igyekszünk a lehető legjobban teljesíteni, hanem egymáson is segítünk. Nekem két családom van. és ha valamelyik megbeteg­szik. nekem otthon kell marad­nom. Szó nélkül átvállalják az én munkámat is a kollegák. — összességében mennyi bor­mintát vizsgálnak évente? — Az állóképesség-próbát minden palackozásra kerülő bor­nál elvégezzük. Tavaly csaknem 750 vegyelemzést hajtottunk vég­re ebből a célból — veszi vissza a szót Tátrai Zoltán. — Cukor, szárazanyag-tartalom. valamint más borászati vizsgálat céljából 1700 mintát elemeztünk. Tö­ményszeszből 640 mintát minősí­tettünk. Ha úgy számoljuk, hogy minden tételnél átlagban . 4—5 vizsgálatot készítünk, akkor az előző számokat beszorozva több ezer vegyelemzést végeztünk. Hogy mi mindentől függ a bor jó minősége, va­lamennyit nehéz lenne felsorolni. Tény azonban, hogy az ital íz és zamatanyagainak kialakításában az időjáráson túl jelentős szerep jut a borászati la­boratóriumokban dolgozóknak is. Nincs ez másként a Középmagyarországi Pincegazdaságnál sem. Tátrai Zoltán, a központi laboratórium vezetője mondja: — Annak ellenére, hogy jelenleg még elég szűkös körülmények között dolgozunk, a laboránsok jó munkát végeznek, bizonyítja ezt, hogy a pincésze­tekből beküldött borminták vegyvizsgálata után mindig megfelelőnek bizonyulnak technológiai ke­zelésekre irányuló szaktanácsaink. Ha beköltözünk a mintegy másfél millió forintos költséggel épülő új laboratóriumunkba —, amely várhatóan a nyár közepére készül el — valószínűleg tovább tudjuk javítani a munkánk minőségét. Ez szerepel a bri­gádvállalásainkban is. — Milyen vegyvizsgálatokat végeznek ? — Mikrobiológiai. száraz­anyag-tartalom. stb. Mi végezzük például a derítési próbát is és annak értékeit megadjuk a pin­cészeteknek. — Ez többnyire az én felada­tom — kapcsolódik a beszélgetés­be Lázár Péterné teennikus. — Az elmúlt esztendőben t ">bb mint 850 m ntát vizsgáltam n f-g e col­ból az idén a kétszázadiknál já­rok. — Nehéz ... ? — Nagy figyelmet, precizitást igenyel ez a murin. A gondat­lanságnak beláthatatlan követ­• A pontos, tökéletes vegyelemzés a borkezelés egyik alapja. (Tóth Sándor felvétele.) kezményei lehetnek, mivel a kékderítő szer túladagolás esetén mérgezővé válhat. A tévedések elkerülésére a pincészetek min­dig küldenek bormi órát a iede- rített mennyiségből és ha mi jó­nak találjuk, csak utána értéke­sítik. — Tervei? — Tovább szeretném gyarapí­tani tudásomat, ha levelező tago­zatot indítanak, jelentkezem a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főisko­la borászati szakára. Ugyanis már kilenc esztendeje, hogy a Középmagyarországi Pincegaz­daságnál dolgozom. Szaktanácsai­mat elfogadják, munkám után megbecsülnek, öt évvel ezelőtt kiváló dolgozó kitüntetésben is Tavaszi boltnézőben Kecskeméten Ha hinni lehet a meteorológiai előrejelzéseknek, a tél már kifúj­ta a mérgét, egyre melegebb na­pok köszöntenek ránk. Lekerül a meleg csizma, a télikabát, sokan fognak ásót, kapát, hogy beül­tessék a kiskertjüket. Jobban mondva, fognának. Mert a ta­vasz nemcsak örömökkel jár együtt, de gondokkal is. Rendkí­vül bosszantó például, amikor ke­resünk egy könnyű cipőt, átme­neti kabátot, metszőollót és ki­derül, hogy éppen nincs... Hiánycikk: a bőrtalpú és a lánykacipő A kecskeméti Centrum Áruház eipőosztályán színesen virítanak a szebbnél-szebb női szandálok. Van külföldi, és hazai gyártmá­nyú, tarka vászonból és valódi bőrből készített, spárga- és fatal­pú, a készlet örvendetesen gaz­dag. Domokos Lőrincné viszont azért jött ide TalfájáróL, hogy- 12 éves kislányának vásároljon cipőt. A gyerek szépet, divatosat kért. Ami megfelel ennek az óhajnak, az mind néhány centi­vel rövidebb a mércének magá­val hozott spárgánál. A méret csak két félcipőnél egyezik, ezek nem nyerik meg — és okkal — a mama tetszését. — Ilyen nagy választék még gyermekcipőből még nem volt ná­lunk — mondja Sinka József, a cipőosztály vezetője —, kivétel a 36—37-es számozású leánykacipő. Ebből keveset kapunk, az is pil­lanatok alatt elfogy ... — A bőrtalpú cipő is kevés — szól közbe az egyik vásárló, Ger­gely Kálmán kecskeméti fiatal­ember. — A számozás is megbíz­hatatlan! Nekem ez a 42-es fél­cipő fel sem jön a lábamra, a másik éppen jó... Különben a tompaorrú cipők már kimennek a divatból, hegyesorrút meg alig lehet kapni. Lejárjuk a lábunkat, hogy jó cipőt húzhassunk rá. Sinka Jó­zsef is lejárja a sajátját, beutaz­za a fél országot, hogy előteremt­se azt, amit leginkább keresnek. Ennek köszönhető, hogy csaknem mindenből a legjavát rakhatják ki a polcokra. Egy példa: kará- *csőriy ófe hiányzott a bébi házi­cipő. Az elosztóba hiába mentek, ott sem volt. Sok utánajárással végre sikerült valahol vidéken beszerezni. Idős néni érkezik, fekete fél­cipőt kér. Kényelmeset, széles fejjel, gumitalppal. Nem ő az egyetlen, aki ilyet keres és — üres kézzel távozik. A konfekció osztályon alig né­hány tavaszi kabát árválkodik. Sötét, komor színűek, nem is kap­kodnak értük a vásárlók. — Ami volt, az kifogyott — tájékoztat Brusnyiczki Andrásáé eladó —, a javát tíz nap alatt el­vitték. A nők nagyon készülnek a tavaszra! — És önök? — Már megrendeltük a követ­kező szállítmányt. Remélhetőleg még az ünnepek előtt lesz kabá­tunk, többféle színben, fazonban és az igényeknek megfelelő mé­retekben. Ásó, kapa, kisgépek fóliasátorban Tavaszt jelez az Alföld Szövet­kezeti Áruház élénk forgalma is. A cipő- és a konfekció osztályo­kon hasonló a helyzet, mint - a Centrumban. A vas-edény osztá­lyon kertiszerszámok után érdek­lődöm. — Felkészültünk a szezonra — nyugtat meg Szabó Balázs áru­forgalmi előadó —, csupán azért nem árusítottuk még a keresett árucikkeket, mert az árusítással egybekötött bemutatónkra szán­tuk. A kiállítást az Alföld Szö­vetkezeti és Kereskedelmi Válla­lat rendezi, több kereskedelmi vállalattal közösen, az Alföld és a Domus Áruház között, fólia­sátorban. — Mivel várják az érdeklődő­ket? — Elég gazdag kínálattal. El­sőnek a mezőgazdasági kisgépe­ket említem, de szereztünk szi­vattyúkat, ezeket elő is lehet je­gyeztetni. Ezenkívül kertiszerszá­mokat, továbbá 60—70-féle vető­magot kínálunk. Árusítunk még növényvédő szereket, és 5—10 ki­lós csomagolásban műtrágyát. Nem állítom, hogy az ellátás ösz- szes gondjait megoldjuk ezzel, de legalább enyhítjük. — Mi az oka, hogy olyan nehe­zen lehet hozzájutni kéziszerszá­mokhoz? Ásóhoz, kapához, ge- reblyéhez? A kereskedőknek sem könnyű — Mi megteszünk mindent, de nem gyártanak annyit, amennyi kellene — veszi át a szót Kardos Sándor, a vas-edény osztály he­lyettes vezetője. — Mondjam azt, hogy hat ásóért el kell mennünk tizenkét helyre? Lassan egyebet se teszek csak utazgatok. Mert a vállalatok nem azt gyártják, amit kérünk, hanem ami szerintük ki­fizetődő. Ha egyszer valamire azt mondják, hogy nem gazdaságos, leállnak vele. Megtudtam, hogy tavaly az áru­ház KTSZ-heteket kívánt rendez­ni. A javaslattal egyetértettek a megyei szövetkezetek, de az utol­só napokban rimánkodni kellett, hogy legalább mintadarabokat küldjenek az áruházba. Azzal ér­veltek, hogy minden terméküket eladták — külföldre. Az érem másik oldala az, ami­kor csak nagy tételre hajlandók szerződni. így történt, hogy az osztály több mint húszezer tef­lonkanalat volt kénytelen meg­rendelni, ebből legalább el van­nak látva jóidőre. Ellenben zo­máncozott füstcsőhöz lehetetlen hozzájutni. Holott nagy a keres­let. Szerszámnyélből elegendő a készlet, itt a- minőség kifogásol­ható. Túlzottan reklamálni sem lehet, mert félő. hogy akkor sem- milyet sem szállítanak. Már az is eredmény, ha az I. osztályú hi­bás árut II. osztályba sorolva küldik vissza. A vevő a kereskedőt szidja, ha nincs kapa, locsolócső, metszőolló. Pedig az elmondották alapján, nekik sem lehet könnyű ... Vadas Zsuzsa A KRIMSZKAJA PRAVDÁBAN OLVASTUK: Teljes szívvel a béke mellett a volt katona Februárban rendszeresen felkeresi az állami bank városi fiókját, megáll az egyik ablak előtt, akkurátusán kitölti a csekket és a tiszt­viselőhöz fordul: — Fogadja kérem, a békealap számlájára ... Először öt évvel ezelőtt jelent meg Klujscsikov Georgij az állami bank jevpatoriai fiókjában. Első teljes nyugdíját fizette be akkor — 93 rubelt. S azóta évente 40 rubelt adományoz a békealapra. Szenvedélyes vágya a felhőtlen kék ég, mert nagyon is tudja, mit jelent a háború. Tizenhétéves legény, a majkopszkiji erdészeti tech­nikum diákja volt Klujscsikov Georgij, amikor 1943-ban önkéntesként jelentkezett a haza védelmére, a frontra. S egy zord téli napon súlyosan megsebesült. Hét hónap a hadikór­házban, fehérköpenyes emberekkel körülvéve. Éjjel-nappali küzdelem az életéért. A halál karmaiból kimentették az orvosok, ám mindkét lábafejét amputálni kellett. Tizennyolc évesen súlyosan rokkanttá lett. Visszanyerte erejét, mankó segítségével újra talpraállt. S a tegnapi harcos volt iskolájához fordult: szorgalmasan befejezte tanulmányait. Sok éve már, hogy Klujscsikov Georgij Jevpatoriában él, a kom­munális-szállítási vállalatnál dolgozik. Három gyermeket nevelt fel a volt katona. Két leánya főiskolát végzett, fia a rjazani autóépítő technikumban tanul. Cseperednek a kis unokái. A nagypapának pedig leghőbb vágya: boldognak, egészsé­gesnek látni és tudni a világ összes gyermekét, hogy soha ne ismer­hessék meg a háború borzalmait. G. Markov (Fordította: P. I.) Lelkiismeretes szolgálat Olvasóink közül bizonyára so­kan emlékeznek még arra a gyil­kosságra. amelyet Kiskunfélegy­házán február 11-én éjszaka, 12- re virradóra követtek el. Akik nem olvasták az erről szóló tu­dósítást, azok számára elmond­juk. hogy február ,12-én vasárnap hajnalban egy járókélő a Blaha Lujza téri parkban egy női holt­testet talált. A rendőrség gyors vizsgálata megállapította. hogy az elhunyt Fekete Györgyné 28 éves, foglalkozásnélküli Szeged, Telepes sor 113. szám alatti la­kos. A fiatal nő szombaton érke­zett Kiskunfélegyházára, ahol va­sárnap hajnali 1 óráig együtt szórakozott Juhász Péter Pái 31 éves, Csongrád. Tanya 420. szám alatt lakó gépkezelővel. Juhász Péter Pált —, aki beismerő val­lomást tett — letartóztatták. Anélkül, hogy befolyásolnánk az igazságügyi szervek munkáját, elmondjuk, mi volt e bűncselek­mény felderítésének, a tettes kéz- rekerítésének egyetlen szilárd ki­indulópontja. Berényi Jenő, ez az 55 éves MÁV- alkalmazott, aki tíz éve önkéntes rendőr. február 11-én, este mint általában, amikor szolgá­latban van, szorgalmasan és lel­kiismeretesen végezte az igazol­tatást. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy több esetben jelzései alapján rendőri intézkedésre ke­rült sor, hiszen felfedezett már csavargókat, bűncselekményt el­követőket.) A tapasztalt önkén­tes rendőrnek feltűnt két megle­hetősen ittas személy, egy férfi és egy nő. Igazoltatta őket. A férfi átnyújtotta a személyi iga­zolványát. ám a nő csak a mun­kakönyvét tudta odaadni. Beré­nyi Jenő bejertentést tett a kapi­tányságon, majd ezt követően a rendőr járőr nézte át az okmá­nyokat, s szolgálatuk letelte után úgynevezett igazoltató lapot ké­szítettek. Másnap reggel megta­lálták Fekete Györgyné holttes­tét, s miután éjszaka Juhász Pé­ter Pál társaságában volt, joggal feltételezték, hogy a férfi követ­te el a bűncselekményt. Mondani sem kell. hogy egy ilyen apró adat — mint az iga­zoltatásról kiállított lap — hiá­nyában már csak azért is nehéz lett volna megállapítani, ki a gyilkos, mert az áldozat, de az elkövető is más-más városban lakott, s ott, az állomáson ismer­kedtek meg. Véletlen volt az önkéntes rendőri figyelem, vagy tudatos cselekvés? Erre a kérdésre egy­értelműen a tudatos, lelkiismere­tes szolgálatellátás ad választ. Az önkéntes rendőri tevékenységhez hozzátartozik az apró jelenségek­re'' való felfigyelés, a rutinel­lenőrzés az idejében adott jelzés. Ezt Berényi Jenő egy .év­tizede értő módon végzi. Egy ap­ró momentum, amely felfedezé­sekor nem tűnik különösebben jelentősnek, később talán — jelen esetben ténylegesen — az egész bűncselekmény felgöngyölítésé­nek kiindulópontjává válhat. Az érdem kétségtelenül Berényi Jenőé, de rajta kívül még na­gyon sok önkéntes rendőr tett és tesz értékes szolgálatokat társa­dalmunk rendje és biztonsága ér­dekében. Ez egyébként nemcsak az ő önként vállalt hivatásuk, de minden állampolgár kötelessége. Berényi Jenő önkéntes rendőrt a megyei rendőr-főkapitány dicsé­retben és jutalomban részesítet­te. Gémes Gábor PANORÁMA ..............- - ......................... ‘ ........-.................... — - ■ ­Sze nzációs lelet White szigetén 110 millió évvel ezelőtt a brit szigeteken még éltek diplodocu- sok, a dinoszaurusz csoport kép­viselői, a földünkön élt gerince­sek legnagyobb fajtái. A diplo- docusok hossza elérte a húsz métert is. Erre a következtetésre jutottak az angol paleontológu­sok, miután két évvel ezelőtt a La Manche-csatorna közelében levő White-szigeten diplocodus­csontokra bukkantak. A lelet pa­leontológiái szenzációvá vált: ki­derült, hogy a diplocodus és a dinoszaurusz-csoport más képvi­selői 30 millió évvel azután él­tek Európában, hogy Észak- Amerika területén már kihaltak. Ez a lelet ismételten bizonyítja azt a feltevést, hogy Európa és Amerika valamikor egy kontinens volt. Szél-erőmű Jutlandban A dániai Jutlandban a villamos energia egyik fontos forrása lehet a szél. Ezt az ötvennégy méter magas tornyot Tvindben állították fel. Ügy tervezik, hogy a szélerőmű elegendő energiát szolgáltat majd a település négy iskolájának és ötszáz lakóházának is. (Fotó: POLFOTO — MTI — KS.) Egy a világ hét csodája közül Fanatikus rajongók és szenzá- cióhajhász firkászok időnként azt a véleményt terjesztik, hogy nap­jainkban kizárt dolog piramiso­kat építeni az ókori egyiptomiak mintájára; a piramisok fölött — állítják —, olyan titokzatos rejté­lyek lebegnek, melyeket egyetlen halandó sem tud megoldani. Ez teljesen téves felfogás. Az bizo­nyos, hogy a gizehi úgynevezett Királyok Völgyében álló pirami­sok az építőművészet csodái, és egyúttal a világ hét csodájának legősibb és még egyetlen létező egyike, de rejtélyesnek koránt­sem mondhatók. Szakemberek ki­számították: ha ma a híres Che- ops-piramishoz hasonló építményt akarnának emelni, 90 munkaerő­re, 30 autódarura és emelővillás targoncára, valamint 3 portálda­rura lenne szükség és az egész munka mindössze 10 hónapot ven­ne igénybe. Ez kétségkívül na­gyon kijózanítóan hangzik, főleg, ha ismerjük a' Cheops-piramis történetét. Az első piramisokat kereken 5000 évvel ezelőtt, ie. körülbelül 3000-ben emelték. Talán csak ne­hezen tudjuk elképzelni, hogy az emberiség ekkor már a kultúra igen magas fokát érte el, habár másrészt a technika még gyer­mekcipőben járt. A politikai és gazdasági középpont Egyiptom volt, melynek uralkodói, a fára­ók féListenek rangját viselték és korlátlanul rendelkeztek milliók életével és halálával. Egy fáraó halála az alattvaló gondolkodásában csaknem a vi­lág pusztulásával volt egyenlő. Érthető, hogy a fáraókat nem lehetett ugyanúgy eltemetni, mint a közönséges halandókat, számuk­ra emlékműveket emeltek utolsó nyugvóhelyül, melyek arra szol­gáltak, hogy még évezredek múl­va is hirdessék az elhunyt nagy­ságát. Így jött létre az a terv, hogy az elhunyt uralkodók tisz­teletére piramisokat emeljenek. A Cheops-piramis a legna­gyobb síremlék, melyet valaha is emeltek. Magassága 146, szélei­nek hosszúsága 230 méter. Ha képzeletben egymás mellé rak­juk az építéséhez felhasznált szik­latömböket, összesen 28 000 kilo­méter hosszúságú sort kapnánk! Kereken 2 300 000 kőtömbre volt szükség a gigantikus műhöz, és minden tömb körülbelül 2,5 ton­nát nyomott. E méretek láttán természetesen felvetődik a kér­dés, milyen elvek alapján és mi­lyen módszerekkel építették a piramist. A technikai eszközök akkoriban teljesen ismeretlenek voltak, a szállítási lehetőségek úgyszintén; a ló is csak kereken 1000 évvel a piramisok építése után jelent meg Egyiptomban. A válasz egyszerű:- minden munkát emberi kéz végzett. Pon­tosabban — mint a régészeti ku­tatások kiderítették — 100 000 rabszolga húsz évig dolgozott a Cheops-piramis építésén. Rab­szolga volt elegendő, és életük teljesen jelentéktelen Volt az uralkodók számára; feltehető, hogy a rabszolgák többsége el­pusztult a könyörtelen hajsza alatt. Az emberiség történetének egyik legkiemelkedőbb krónikása, a görög Hérodotosz részletesen le­írta a Cheops-piramis építését. „Az elkínzott nép tíz éven keresz­tül dolgozott csak azon az úton, melyen a köveket szállították.” Ez az út messzire vezetett, az építéshez szükséges követ részben egy 900 kilométer távolságban le­vő területről kellett odaszállíta­ni. Sok kőtömböt művészi díszí­tés ékesít, melyhez 4000 vésnököt alkalmaztak. Hérodotosz ezt írja: „A piramist lépcső formájúra építették. Miután elhelyezték az első követ, a többit mesterséges, gerendákból ácsolt állványzat se­gítségével vitték felfelé. Ha a kőtömb szerencsésen megérkezett a földről az első kiszögellésre, to­vább került egy ugyanilyen, most már az első kiszögellésre állított állványzatra, és így kiszögei lésről kiszögellésre egyre feljebb.” Hérodotosztól a következőt is megtudjuk: „A piramison egyip­tomi írásos felirat olvasható, mennyi retket, hagymát és fok­hagymát fogyasztottak a munká­sok.” Hogy hány millió korbács- ütést kaptak a rabszolgák a mun­kavezetőktől és hány emberéle­tét követelte a Cheops-piramis építése, nem maradt az utókor­ra. Mégis biztosra vehetjük, hogy az összes épület közül, melyet a világon emeltek, a piramisok kö­vetelték a legtöbb vért, a leg­több könnyet és a legtöbb szenve­dést. A piramisokról már féllebben- tették a titokzatosság fátylát; el­mondhatjuk azonban, hogy a pi­ramisok építése az akkori lehető­ségekhez mérten csoda volt, bár megmagyarázható csoda. A leg­több piramis mind a mai napig fennmaradt. A bennük örök nyu­galomra helyezett fáraók mú­miáit azonban nem találták meg. Lehetséges, hogy eddig fel nem tárt, titkos rejtekhelyeken van­nak, talán hullarablók raboltókel őket. A piramisok halhatatlanná tet­ték az egykori uralkodókat; azoknak a rabszolgáknak a nevét azonban, akik a csodálatos épít­ményt emelték, senki nem is­meri. Zsúfoltak a börtönök Nagy-Britanniában A brit belügyminisztérium elő­rejelzése szerint 1981-re Nagy­Britannia börtöneiben 43 170-en lesznek. Jelentős mértékben emel­kedett a bebörtönzöttek száma a hatvanas évek közepéhez képest, amikor csupán 33 ezer ember ült a rács mögött. A törvénysér­tők száma 1975-ben elérte a hat­milliót. A belügyminiszternek óriási ötlete támadt: a börtönök túlterheltségének érdekében rövi­debb börtönbüntetéseket kell ki­szabni. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents