Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

i?On MCrE © 1916. március 16. TUDOMÁNY - TECHNIKA A textiimintázás tudománya • Elkészült az új minta az egyik szovjet textilgyárban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) Már a primitív ember rájöhe­tett arra. hogy ha textilanyagjaira ,sár, piszok, növényi nedvek ke­rülnek, ott nyomot hagyva, töb- bé-kevésbé tartósan megszínezik. Valószínűleg ezután kezdett tu­datosan foglalkozni az ember a díszítési, szíhezési lehetőségekkel. Ha színes porokat valamilyen ra­gasztóanyaggal, vagy oldatával kevert össze, elég tartósan tudta színezni az anyagot. A módsze­rek tudatos keresése arra a fel­ismerésre is rávezethette, hogy ha különféle növények nedveibe, gyökereinek, kérgüknek kivona­taiba mártja a szineződő textí­liát, még tovább fejlesztheti a dí­szítés tudományát. Lehet, hogy egyszer falevél tapadt a színe­zendő anyagra, s ez indította el a takarással való mintaképzés ki- fejlesztését, és vezetett el sok-sok évszázad folyamán napjaink két nagyipari színező és mintakészítő eljárásának, a hengernyomásnak és a filmnyomásnak a kialakulá­sához. A mintáknak a textíliák felü­letére való utólagos felvitele csak egyik módja a díszítés tudomá­nyának. Már meglehetős régen tudják, hogy szövés közben, a lánc- és vetülékfonalak színkom­binációja, helyzetük ügyes vál­toztatása révén is lehet díszítő­elemeket kiképezni magában az anyagban. Nagy figurális minták szövésére szolgál a Jacquard-szö- vőgép, amelynél a láncfonalak a mintázatnak megfelelően kü- lön-külön emelkednek. Ezzel a szövési móddal a mintázás lehe­tősége gazdagabb, és a legkülön­bözőbb színhatások érhetők el vele. A festés, a mintakészítés technikájának fejlődése egy új iparművészeti ág, a textilminta- tervezés létrejöttét eredményezte, amely nagy részt vállal kömye- zetesz'tétikánk alakításában. A sejttani kutatás A sejtek szerkezetének megis­merése régi vágya a kutatóknak. Korábban jól megfelelt e célra a fénymikroszkóp, hiszen a szem teljesítőképességét mintegy ezer­szeresére fokozta. Idővel azon­ban a milliméter ezredrészének megfelelő, mikrométer nagyság- rendű méretek, amelyeket a fény- mikroszkóp láthatóvá tett, már kevésnek bizonyultak. 1932-ben született meg az első elektron- mikroszkóp, amely a későbbiek­ben. az ötvenes években új lehe­tőséget teremtett. Bármilyen tökéletes fénymik­roszkópot alkalmaznak, teljesítő- képességének maga a fény fizi­kai természete szab határt: a fénymikroszkóp feloldóképességé­nek határa 0,2 mikrométer. Ha azonban fénysugár helyett elekt­ronsugarakat alkalmaznak, a fel­oldóképesség jelentósen növelhe­tő. Míg a fénymikroszkópnál mik­rométerben számolnak, az elekt­ronmikroszkópiában ennek ezred­részében, nanométerben. A kor­szerű elektronmikroszkóp feloldó­képessége 0,2—0,3 nanométer. A fény- és elektronmikroszkóp sugármenete elvben hasonló. Az elektronmikroszkóp „fényforrása” izzó katódszál, amely elektrono­kat bocsájt ki. Az elektronmik­roszkópban azonban üveglencsék nem használhatók, mivel azok el­nyelik az elektronokat. A több tízezer voltos feszültséggel fel­gyorsított elektronokat elektro­mágneses mező téríti el, elvben hasonlóan, mint az üveglencsék a fénysugarakat. Mindez megfe­lelő vákuumban megy végbe, amelyre azért van szükség, hogy az elektronok ne ütközzenek gáz- molekulákkal. A tárgy felnagyí­tott képét fluoreszkáló ernyőn szemlélik, vagy fotóanyagon rög­zítik. A vizsgálandó anyag előkészí­tése különleges módszerekkel tör­„nagyágyúja” • Elektronmikroszkóp a varsói Orvostudományi Kísérleti Köz­pontban. ténik. Fontos követelmény pél­dául, hogy a preparátumok kel­lően vékonyak legyenek. A fény­mikroszkópos célra használt a—6 mikrométer vastag készítménye­ken az elektronok nem tudnak áthatolni, ezért az elektromik- ro&zkópiában használt metszetek kb. százszor vékonyabbak. A sejtek finomszerkezetének a megismerésében nagy segítséget hozott az elektronmikroszkóp, számos alapvető struktúrát fedez­tek fel vele. A sejthártyák, a kü­lönböző membránrendszerek szer­kezetének a megismerése különö­sen jelentős volt, de elektron- mikroszkóppal fedezték fel pél­dául a sejtkapcsoló szerkezeteket is. Az idegsejtek közötti kapcso­latok finomszerkezetének a meg­ismerése az agyi összeköttetések jobb megismeréséhez vezetett. Az influenzajárványok rejtélyei Bár az influenzajárványok igen gyakoriak, mégis sok megoldat­lan, felderítetlen pontjuk van. Is­meretesek az egész világra kiter­jedő járványok, az ún. pandé- miák. Honnan erednek ezek a járványok? Negyven év 11 pan- démiája közül háromnak a kiin­dulási helyéről semmit sem tu­dunk. négy valószínűleg Kína nyugati határvidékéről, kettő az USA-ból, egy-egy Németország­tól, Franciaországból, illetve Spanyolországból Indult útjára. Járvány tehát valószínűleg a vi­lág bármely pontján keletkez­het. Nem egészen tisztázott az sem, nogy miképpen tud az influenza- vírus a járványok közötti időben „elrejtőzni”. Valószínűleg a la­kosság körében „cirkulál”, vagyis lényegében lappangva marad fenn, míg aztán — ugyancsak is­meretlen tényezők következtében — pandémia robban ki. A járványok évszázados elosz­lása sem szabályszerű. 125 na­gyobb járvány közül 50 télre, 35 tavaszra, 16 nyárra és 24 őszre esett a mérsékelt égövben. A trópusokon viszont 23 járvány közül 9 a forró évszakban, 7 a hűvös évszakban és ugyancsak 7 a közbülső időszakokban tört ki. Ennek sem ismerik a magyará­zatát. Az influenza járványtanának tisztázása céljából az Egészség- ügyi Világszervezet irányításával 53 országban 77 influenzakutatő intézet. Illetve csoport működik. a termelőszövetkezetekben III. Szakmunkások Jobban megy a munka a megújult üzemben Mindössze ötven ember mun­kahelye Tiszakécskén a Habse­lyem-Kötöttárugyár félegyházi gyárának telepe, mégsem mond­ható jelentéktelennek. Súlyát ugyanis megnöveli korszerűsége, termelésének gyors fejlődése. A telepet 11 esztendeje alapí­totta a félegyházi gyár. Attól kezdve „ideiglenes”, nem éppen ideális körülmények között dol­gozott. Alig egy éve azonban dön­tés született a sorsáról: új hely­re, korszerű üzembe telepítik a félszáz dolgozót. Az okot — és az anyagiakat — a nagyvállalat tőkés export programja szolgál­tatta. Ebbe a munkába kívánták ugyanis bevonni a félegyházi gyárral együtt a kécskei telepet is. Az új épület a múlt év decem­berében készült el, átadása tehát nem éppen friss esemény, mégis érdemes egy mondat erejéig fel­eleveníteni. Az épületet pontosan három hónap alatt készítette el a helyi tanács költségvetési üze­me, s munkájára azóta sem akadt kifogás. A beruházás magában foglalja a géppark cseréjét is, er­re költötték az öt és fél milliós összegnek csaknem felét. Az új varrógépeken természetesen meg­nőtt a teljesítmény, s az egyes műveletekre beállított speciális berendezések a minőség javulá­séit is lehetővé tették. A megváltozott körülmények között alaposan megújították a munkaszervezést is. A tágas te­remben bevezethették a termé­keik állványon való továbbítását. A munkarend most lazább, mint a régi szalag mellett, mégis — vagy éppen ezért — gyorsult a termelés. Az új üzemben áttér­tek a műszakok közti melegvál­tásra. Ez is olyan jó ösztönzőnek bizonyult, hogy több, mint 10 százalékkal növelte a termelé­kenységet. A változások segítségével ugyan, de alapvetően a kis kollektíva iparkodásának köszönhetően a ti- szakiécskei telep jó 40 százalékkal szárnyalta túl tavaly a darab­számban megállapított tervét. Összesen 77,5 ezer ruhadarabot — nlagyrészt nadrágot — varrtak meg. A telep fejlesztése még nem zárult le. További speciális mun­kákra alkalmas gépeket állítanak munkába, köztük például egy olyan tisztítógépet, amilyennel még az anyaüzem sem büszkél­kedhet. A termelés két műszak­ban folyik, a létszám azonban meglehetősen foghíjas. A mun­kakörülmények, az üzemi hangu­lat ugyan vonzó, a telep mégsem tud konlkurrálni azokkal a kécs­kei üzemekkel, amelyek egymű- szakos munkát, Illetve saját autó­busszal való utaztatást ajánlanák az újonnan munkába lépőknek... Zi. A. Munkaerő A megye termelőszövet­kezeteiben a fi­zikai dolgozók 28,6 százalékát foglalkoztatják szakmunkásként és 57,7 százalékát betanított munkási munkakörben. E létszám jelentős részének azon­ban nincs szakmunkás-bizonyítvá­nya, de a FEOR-besorolás feltéte­lei szerint szakmunkásnak minő­síthető gyakorlattal rendelkező fi­zikai dolgozók. A vizsgált tsz-ek- ben a ténylegesen szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkezők a fi­zikai létszámnak húsz-huszonegy százalékát képviselik, ennél is ala­csonyabb viszont a betanított munkások aránya: 17,5 százalék. Kétszázhúsz eltávozott A tényleges szakmunkás-lét­szám ágazati megoszlása igen ked­vezőtlen. Az alaptevékenységben a szakmunkás-létszámnak csak ti­zenkét százaléka dolgozik, döntő része — 53 százaléka — az alap- tevékenységhez kapcsolódó segéd­üzemi munkakörben foglalkozta­tott. A vizsgált tsz-ek közül há­romban egyáltalán nincs az alap- tevékenységben dolgozó szakmun­kás, további háromban pedig csu­pán 1—2 ember. A városföldi Dó­zsa Tsz-ben például a foglalkoz­tatott 432 szakmunkásból sem 'a növénytermesztésben, sem pedig az állattenyésztésben nem dolgo­zik szakmunkás. Nem megnyugta­tó a szakmunkás-utánpótlás .hely­zete sem. Az utóbbi három évben összesen 454 fiatal szakembert ál­lítottak munkába, ebből azonban 220 személy eltávozott. Általános tapasztalat, hogy gz ipari és egyéb ágazatok szakmun­kásképzésével szemben háttérbe került a mezőgazdasági szakmun­kások képzése. Bács-Kiskun me­gyében négy mezőgazdasági szak­munkásképző működik, de évről évre csökken a tanulók létszáma. Az 1977/78-as tanévre mindössze 755 tanulót írattak be az 1971-es több. mint ezer fővel szemben. Vi­szont a nyolc Ipari szakmunkás- képzőben több éves átlagban hat­ezer-ötszáz gyerek tanul, a négy kereskedelmi szakmunkásképző­ben ezernyolcszáz a beíratott gye­rekek száma. A mezőgazdaságban is legalább ilyen ütemű képzés lenne kívánatos, de a megyében képzett összesen kilencezer szak­munkástanuló létszámnak még a tíz százalékát sem teszi ki a me­zőgazdasági tanulók aránya. Kü­lönösen szembetűnő ez, ha figye­lembe vesszük a csökkenést is. Igaz, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképző-intézetek a ma­guk körzetében igyekeznek meg­felelő propagandát kifejteni, de ez a munka csak a kiskunfélegyházi iskolánál mutat kedvező képet. Évről évre komoly gondot jelent a beiskolázási tervek teljesítése. A megyében oktatott hat szakma közül elsősorban a dísznövény- kertész, a kertész, a húsfeldolgozó, növénytermesztő és gépészszak­mákban elégítenek ki megyén kí­vüli igényeket. A kisfái iskola 65 elsőéves kertész és dísznövény- kertész tanulójának 55 százaléka más megyéből jött az iskolába. A jól fizetett szakmákban — gép­szerelő, húsfeldolgozó — nincs gond a beiskolázással. Társadalmi ösztöndíj Évek óta megoldatlan az után­pótlás a juhászoknál annak elle­nére, hogy jelenleg szinte ez a leg­jobban fizetett szakmák közé tar- , tozik. Hasonlóan nehéz a szarvas­marha-tenyésztő és a kertészszak­mák képzési tervének teljesítése. A megyei szakmunkásképző-in­tézetben oktatott szakmákban 1976-bán az igény 670 személy volt. A jóváhagyott beiskolázási keret viszont csak 350, a ténylege- ■ sen beiratkozottak száma pedig 303. Az elmúlt esztendőben ez az arány tovább romlott és a 705 igénnyel szemben a beiskolázás csak 240 tanuló volt. Mi az oka a számok ilyen nagymérvű ingado­zásának, eltérésének? Az üzemi tervekben szereplő szakember- igények nem reálisak; nem von­zóak a mezőgazdasági szakmák; nem minden üzemben érvényesül a foglalkoztatottságban, a bére­zésben olyan különbség, ami ösz­tönözné a képzést; kevés a me­gyén belül oktatott szakmák szá­ma és végül: az iskolai képzési szakok nem mindig egyezőek az üzemi igényekkel. Amint látjuk meglehetősen sok összetevője van a szakmunkás­utánpótlás akadozásának me­gyénkben. Ezeket úgy foglalhat­nánk össze, hogy hiányzik a kívá­natos összhang. De ezen túl nem kielégítő a tsz-ekben az ösztöndí­jak juttatása sem. Ritkán fordul elő, hogy elsőéves mezőgazdasági szakmunkástanulóval társadalmi ösztöndíj-szerződést, kötne a szö­vetkezet, noha ennék a tanulók megkötése szempontjából nagy a jelentősége. A kisfái intézetbén például az 1975/76-os tanévben be­iratkozottak közül 32 százalék le­morzsolódott. Az intézet 143 ta­nulója közül jelenleg mindössze négy tanuló kap tsz-től társadal­mi ösztöndíjat. A kertészeti szakmákban nehe­zíti a beiskolázást, hogy a végzett szakmunkások bérezése nem, vagy alig tér el a szakképzetlen dolgo. zók bérétől. Nincs kellően diffe­renciálva — a bérezésen túl — a foglalkoztatottság sem. Üzemi szempontból ugyanis a tsz-ek hiá­nyosnak Ítélik meg a végzett szak. munkások képzettségét. A NÉB által említett példa szerint nem foglalkoztathatók a növényvéde­lemben,' gépkezeléshez nincs ké­pesítésük, a kertészet egy-egy, speciális ágazatára van csak szak­májuk, a többi területen ugyan­úgy dolgoznak, mintha szakkép­zetlenek lennének. Ez érthetően visszaveti a fiatalok tanulási ked­vét. Erre is van példa: a kiskőrösi járásban — amely kifejezetten mezőgazdasági jellegű — 1977-tjen 495 gyerek fejezte be az általános iskola nyolc osztályát. Közülük 464 jelentkezett továbbtanulásra, de csak tízen választották a me­zőgazdaságot. Felnőttek, tanfolyamok A mezőgazdasági szakmunkás­képző-intézetekben az ifjúsági képzés mellett a szövetkezetek többsége az oktatási intézmény által szervezett felnőtt szakmun­kásképzést tartja célszerűnek. .A felnőttképzés során a negyedik öt­éves tervben 144 tanfolyamon 4300 mezőgazdasági szak- illetve beta­nított munkás szerzett képesítést. 1976-ban 48 tanfolyamon 1400 szakembert képeztek, a múlt év­ben pedig emelkedett a létszám. A megyei költségvetés ezt támo­gatta, 1977-ben például 370 ezer forinttal. Valószínű azonban, az említett fejlődésre visszahat az a tény, hogy a megyei költségvetés, ben 1978-ban ez a támogatás már nem szerepel. Gátolja azonban a felnőtt szak­munkásképzést az is, hogy a szö­vetkezeti dolgozók jelentős része nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, így nem felel meg a beiskolázási követelményeknek. Arra csak ritkán vállalkoznak, hogy a szakmunkásképzés előtt teljesítsék az általános iskolai kö. vetelményeket is. A szakmunkásképzés mellett valamivel szervezettebb a tovább­képzés, főleg ott, ahol a tsz vala­mely termelési rendszer tagja. A termelési rendszerek ugyanis szer­vezetten gondoskodnak a gazda­ságok szakmunkásképzéséről, to­vábbképzéséről. A mezőgazdaság jobb szakmunkásellátása érdeké­ben — különös tekintettel az ál­lattenyésztésre — a megyei tanács vb művelődésügyi, mezőgazdasági és pénzügyi osztályai 1976-ban lét­rehozták Kiskunfélegyházán, az ottani intézetben a munkás to­vábbképző központot, amely a fel­nőttképzést és továbbképzést hi­vatott megoldani. Mintegy összegezve a vizsgálati tapasztalatokat, a megyei NEB megfelelő javaslatokat Is tett a helyzet javítása érdekében. Ezek a javaslatok egyértelműen követ­keznek a feltárt tényekből, körül­ményekből: készítsenek a tsz-ek munkaerő-gazdálkodási tervet, az. illetékes szervek dolgozzanak ki összehangolt képzési tervet, javí­tani szükséges a munkaigényes kultúrák gépesítését, nagyobb gondot kell fordítani az ösztöndí­jak odaítélésére stb. Olyan javas­latok ezek, amelyeknek a kidol­gozásához mindenképpen szüksé­ges volt a NEB vizsgálata, mert ánnak ismeretében átfogóan is összefüggéseiben látjuk Bács-Kis­kun termelőszövetkezeteinek mun­kaerővel való ellátottságát. Gál Sándor A rövid ideig tartó verőfényes, meleg idő kicsalogatta téli szálláshelyükről szorgalmas kis segítőtársainkat, a háziméhe- ket is. A méhek igazi nagy segítségét kevesen ismerik, és igazán csak a növénytermesztő szakemberek értékelik. Köztudott, hogy sok növényünk és gyümölcsfáink csak akkor ne­velnek termést, ha virágjukat ap­ró rovarok megporozzák. Igen­éin, de a mezőgazdaságban dol­gozók igyekeznek megszabadulni a szántóföldek és a gyümölcsösök kártevőitől. Ezt vegyszerek al­kalmazásával oldják meg, ame­lyek azonban a megporzó rova­rokat kiirtják. Ellentmondás je­lentkezik tehát, hiszen a mező- gazdaság nagy tartalékai között az egész világon éppen a rovarok segítségével történő megporzást tartják számon. A megoldás a hasznos rovarokat kímélő vegy­szerek alkalmazása és a méhcsa­ládok elszaporítása. Be kell tartani az előírásokat A gyakorlati gazdászok ren­delkezésére áll már néhány méh- kímélő szer, ezek használata azonban nem mindig megfelelő bizonyos növényvédelmi célok elérésére. Az egyéb vegyszerek használata tehát szükséges. Nem mindegy, hogy hogyan. A méhé­szeket értesíteni kell, nehogy mé- heik az elkésve permetezett, vi­rágzó gyümölcsfákról gyűjtsenek, hiszen ez végzetes lehet hasznos rovarainknak. Ilyen és hasonló gondatlanságok miatt szerkesz­tettek meg előírásókat a méhek érdekében. Az előírások azonban, ha csak papíron szerepelnek, nem sokat érnek. A gondosabb odafigyelést is jelzik az eredmények. Sikeres az elmúlt évben indított akció, mely szerint a gyümölcsösök, például az almáskertek virágzása idején a méhészeket a gazdaság terüle­tére hívják, ahol apró állatkáik elvégzik a virágok megporzását. E munka a mezőgazdaságnak milliókkal mérhető hasznot je­lent. A háziméhek a porzás mellett a méztermeléssel is nagy össze­geket hoznak a népgazdaságnak. Magyarországon évente mintegy ezer vagon mézet termelnek, melynek 80 százalékát szállítjuk külföldre, főleg nyugati államok­ba, ami csaknem hét és fél mil­lió dollár bevételt jelent. Szakcsoportok és szövetkezetek Bács-Kiskun megye méhészei­től az elmúlt évben 116,5 vagon- nyi mézet vásároltak fel. Hazánk­ban a személyenkénti mézfo­gyasztás mindössze másfél kilo­gramm évente. Ez- a mennyiség nem csupán a tiszta mézet jelen­ti, hanem a különféle mézzel ké­szült sütemények, egyéb édessé­gek méztartalmát is. A megyében 19 méhész szak­csoport és a 600 tagot számláló Észak-Bács megyei Méhészek Ál­talános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete működik. A szak­csoportok és a szövetkezet fel­adata a méz megtermeltetése, az ehhez szükséges műszaki fejlesz­tés és a tagok szakmai tovább­képzése. A méhészet technikai színvonala ugyancsak elmaradt a mezőgazdaság termelésétől. Ezt a lemaradást pótolni kell, mert a méhészek munkája bizony nem könnyű. Nem mellékes az sem, hogy a méhészkedést munkaidő után, hobbiból és főleg idősebb emberek végzik. Sokoldalú támogatás A méhészeket központi intéz­kedésekkel is segítik, így talán egyedülálló a fuvarra vonatkozó kedvezmény. E szerint a termelő méhészek szállítási költségeiből, a megtermelt méz mennyiségétől függően, 60—80 százalékot meg­térítenek. Erre a méhészek „hosz- szútávú” vándorlásai miatt van szükség. A Bács megyei méh tu­lajdonosokat gyakran láthatjuk a megye határain kívül is, például Nógrádban. Követniük kell az éppen virágzó méhlegelőket, oda kell vándorolniuk, ahol a fűz, a gyümölcs, a repce, az egyéb szán­tóföldi növények és a legértéke­sebb mézet adó akác virágzik. A mezőgazdasági kutatásokban is figyelnek ma már arra, hogy házóméheink életét megkíméljék. A méhkímélő vegyszerek már nem Ismeretlenek, bár sokkal több és jobb kellene belőlük. A kutató és a gyakorlati gazdák is fel­mérték, hogy a mezőgazdasági termelés érdekeit csak úgy lehet képviselni, ha nem feledkezünk meg hasznos kis szárnyasainkról, a háziméhekről. G. E. • A méhészeknek nagy segítséget jelent a guruló kantárak használata.

Next

/
Thumbnails
Contents