Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-28 / 50. szám
1978. február 28. • PETŐFI NÉPE » 3 A SZOT ELNÖKSÉGE Irányelveket fogadott el a vállalati jóléti alapok felhasználásáról Téma: a fogászati ellátás Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése Az eddiginél fokozottabban a dolgozók véleménye legyen a mérvadó a vállalati segélyezési, szociális, kulturális, sport- és üdülési döntéseknél — hangsúlyozta hétfői ülésén a SZOT Elnöksége. Az említett célokra szánt pénzügyi keretek felhasználásáról a helyi szakszervezeti szervek döntenek, ehhez széles körben fel kell használniok az üzemi demokrácia fórumait. (Gondoskodniok kell arról, hogy a döntés előtt a tervezetet a dolgozók időben megismerhessék és javaslatokat tehessenek. Ha a jóváhagyott jóléti célú összegeket az év folyamán nem tudják célszerűen felhasználni, s azt a következő évre viszik át, vagy az összegnek egy részét más célra átcsoportosítják, arról a dolgozókat tájékoztatni kell. Az e kérdéscsoportba tartozó teendőkről a SZOT Elnöksége irányelveket fogadott el és részletes tájékoztatót is kibocsát a vállalati dolgozók részére. (MTI) A fogászati rendelők évente több mint 9 milliós betegforgalmat bonyolítanak lé. Ez azt bizonyítja, hogy a fogászati megbetegedés a társadalom valamennyi korosztályát érintő népbetegség — állapítja meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a fogászati ellátást áttekintő beszámolója, amelyet tegnapi ülésén vitatott meg az országgyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága. A korábbi és a jelenlegi népi ellenőrzési vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a fogászati ellátás elmaradt a jogos társadalmi igényektől. Átfogóbb és hatékonyabb intézkedések kidolgoVIT előkészületek Kecskeméten is javában folynak az előkészületek a Világifjúsági és Diák Találkozóra. Az Óvónőképző Intézetben, a Petőfi Nyomdában, a VOLÁN-nál, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál és több más üzemben már lezajlottak a Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna vetélkedő előselejtezői és a versenyzők már a városi elődöntőre készülnek. A nagyszámú nevezés örömet, ugyanakkor gondot is jelent. A terv azonban kialakult: eszerint március 18-án délután három órakor egyszerre öt helyszínen — az SZMT művelődési házban, a BÁCSÉP- nél, a 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, a Czollner téri pártházban és a Katona József Gimnáziumban — ötvenhárom ötfős csapat mérkőzik meg. A KISZ Kecskemét városi Bizottsága összeállította a kérdéseket is. Annyi már biztos, hogy az ifjúsági vitakörök anyagaiból, a Világ fővárosai című könyvből, a Művészeti kislexikonból, a XI. pórt- és a IX. KlSZ-kong- resszus anyagából, a Zenetörténet és a Gazdaságunk 30 éve című kiadványból, valamint Art.ner Tivadar Évezredek művészete című könyvéből kell készülniük a résztvevőknek — az elődöntőre. A pontozás — amint azt Szőke Erzsébettől, a városi KISZ-bizottság munkatársától megtudtuk — egységes lesz, s miután befejeződött a verseny, a résztvevők közül a nyolc legjobb eredményt elért csapat készülhet a döntőre, amelyet a Megyei Művelődési Központban április nyolcadikén rendeznek. Természetesen nemcsak a vetélkedő jelenti a VIT-es előkészületeket Kecskeméten. Áprilisban kubai napot rendeznek a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, s a tervek szerint ellátogat a megyeszékhelyre a Moncada együttes is. A hagyományos FIN-rendezvénye- ket is felhasználják a VIT jelszavának, célkitűzéseinek — „Antiimperialista szolidaritás, béke, barátság” — népszerűsítésére, kiváltképp a március 21-i nagygyűlést, és természetesen a március 24-i szolidaritási napot. A VIT idején sem lesz okuk panaszra az érdeklődő fiataloknak. Az elképzelések szerint VIT-fát állítanak a Szabadság téren, amely körül minden délután műsort adnak — ehhez már most várják amatőr, s eddig kevéssé ismert pol-beat együttesek, énekesek jelentkezését. Tanulmányi csapatverseny Mongólia óvodai ellátottsága Az óvodai hálózatot nagymértékben fejlesztették Mongóliában, melynek eredményeképpen tavaly, év végéig 40 000 gyermeket helyeztek el a gyermeklétesítményekben. Jelenleg több mint 550 óvoda van az országban. (BUDA- PRESS—MONCAME) zására az utóbbi években került sor. Az elmúlt másfél évtizedben a fogorvosok száma megkétszereződött, a munkahelyek száma több mint háromszorosára növekedett. Jelenleg az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézményekben 2300 fogorvos dolgozik. A több mint 1300-as munkahely-növekedés építési és berendezési költsége megközelíti a kétmilliárd forintot. (MTI) Magyar építők a Szojuz földgázvezetéknél A terveknek megfelelően épül az Orenburg—Szovjetunió nyugati határa közötti Szojuz föld- gázvezeték. A szocialista országok összefogásával készülő távvezeték „magyar” szakaszán mintegy kétezer magyar építő- munkás fegyelmezett munkája eredményeképpen 1978 őszétől fokozatosan megkezdődnek a kompresszorállomások átadásai. Elsőnek Bogorodcsányiban épülő állomás kezdi meg a próbaüzemet, utána a huszti kompresszorállomás következik, 1979. első negyedévében pedig Gusz- jatyimban kerül sor átadási ünnepségre. Az építők a kompresszorállomásokkal egyidőben kommunális és szociális létesítményeket, valamint állomásonként százötven lakást ás építenek. • A kompresszor állomás területén levő csővezetékek, szerelése is a magyar munkások feladata Huszton. Az elmúlt napokban nagyszabású városi tanulmányi csapat- verseny színhelye volt a kecskeméti Katona József Gimnázium. A KISZ városi bizottságának kezdeményezésiére, a Katona József Gimnázium alapszervezeteivel közös szervezésben kilenc középfokú tanintézet diákjai mérték ösz- sze tudásukat a matematika, a fizika, a történelem, az irodalom és a politikai ismeretek tárgyköreiben. A szóbeli és írásbeli kérdéseket a résztvevő gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek diákjai állították össze. A versenyre benevezett kilenc intézmény hallgatóiból álló zsűri a legjobb eredményt elért csapatoknak — Katona József Gimnázium, Bányai Júlia Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola, valamint a Mezőgazdasági Szakmunkásképző, 607-es Ipari Szakmunkásképző és 623-as Ipari Szakmunkásképző Intézet — helyezést elért hat-hat 0 Ellenőrzik az összeszerelt kompresszorokat. fős csapatainak több száz forint • A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat konyhája Huszton, (MTI-fotó, értékű könyvjutalmat nyújtott át. Hadas János felvétele — KS.) A harmadik számadás Néhány nap múlva befejeződik a pártélet egyik fontos eseménye: az alapszervezetek vezetőségei országszerte számot adnak a taggyűléseken 1977-ben végzett munkáról. A pártalapszervezetek ilyen, voltaképpen év végi, éveleji mérlegkészítését immár hagyományos feladatnak tekinthetjük, amelyet sok-sok esztendő tapasztalata gazdagít Mégsem kell attól tartani, hogy e taggyűléseket netán a rossz értelemben vett rutin vagy sablon fenyegeti, hiszen minden évben változik a helyzet, módosulnak és újakkal egészülnek ki a régebbi feladatok, más eszközök, módszerék „bevetését” igényli a kommunista helytállás, a lenini munkastílus. 1977-ben e feladat megoldását különleges értékű erkölcsi-politikai tőke — a párttagsággal, elsősorban pártcsoportokkal folytatott előzetes eszmecsere — segítette és könnyítette a pártvezetőségek számára. A lezajlott taggyűlések bizonyították, hogy sikerült megőrizni a párttagsági könyvek cseréje idején a tagsággal folytatott párbeszédekben tapasztalható nagyfokú érdeklődést és aktivitást. Előzetes adatok szerint a taggyűléseken a tagságnak csaknem egyharmada kért és kapott szót. Általános tapasztalai, hogy most a korábbinál nagyobb számban mondtak véleményt a munkás párttagok, s különösen az ő felszólalásaikban tükröződött az a nagyfokú felelősség^ amelyet az ország gazdasági helyzetének, a népgazdaság egyensúlyi mérlegének további javításáért általában éreznek a párttagok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az üzemi taggyűlések többségén nemcsak élénk érdeklődés nyilvánul meg az Angyalföldön útjára indult újabb országos munka- verseny-felhívás iránit, hanem sok helyütt e fórumon erősítették meg a résztvevőik saját vállalásaikat is. Azt egyébként, hogy mennyire érti, s kész minden erejével támogatni gazdaságpolitikai céljainkat a párttagság, meg egy érdekes megfigyelés támasztja alá: a pártmegbízatások. többsége — mint ez a taggyűlési beszámolókból kitűnt — a termelőmunkához kapcsolódik. Kritikus, reális légkör Sokszor felróttuk alapszervezeteinknek,' hogy á taggyűlésén csak a felsőbb szervek határozatait ismételgetik — néha szinte szóról-szóra, olyannyira, hogy egy Tolnában elhangzott beszámolót Győr megyében is el lehetett volna mondani —, anélkül, hogy megmondanák a kommunistáknak, hogy itt és most: mi a konkrét tennivaló. Ettől a sablontól a mostani taggyűlés zöme mentes volt. A gazdasági feladatok értékelése és megvitatása különösen kiemelt helyet kapott az üzemi pártalapszervezetek taggyűlésein. A beszámolók igen kritikusan és reálisan értékelték a saját gazdaságpolitikai tevékenységüket, elkerülve azt a gyakori hibát, hogy a munka fogyatékosságaiért elsősorban másokat, vagyis a külső körülményeket okolják. Ezúttal a korábbinál mélyebben elemezték, milyen része volt a tavalyi év eredményében egy-egy kommunistának, s azt is, hogy milyen szerepet játszott a hibákban az esetenkénti szervezetlenség, a helyi vezetés gyengesége, a fegyelmezetlenség. Ezek a beszámolók jó alapot adtak a tagság vitájához, az idei célok érdemi megbeszéléséhez, konstruktív felszólalásokhoz és javaslatokhoz, az 1978-ra szóló cselekvési programok kialakításához. A cselekvési programokban az alapszervezetek azokat a legfőbb gazdaságpolitikai tennivalókat foglalták össze, amelyek az adott munkahelyen a legégetőbbek. Jellemző, hogy a legtöbb megjegyzés és javaslat éppen az ilyen problémák megoldásához kívánt hozzájárulni. Volt, ahol a termelékenység növelését célzó ötlettel álltak elő, másutt a dolgozók „kapun belüli” ésszerűbb foglalkoztatására, a mélyen, egyre mélyebben található rejtett tartalékok feltárására tettek ajánlást a hozzászólók. Sok helyütt jó és reális elképzelések hangzottak el a munka, és a technológiai fegyelem megszilárdításának, az órabérek további differenciálása — a nagyobb terhet vállalók javára —, vagy például az exportképes termékek gyártásának fokozására. Csaknem mindenütt megfogalmazták azonban azt a jogos igényt, hogy a munkahelyi vezetők erkölcsileg támaszkodjanak jobban azokra a munkásokra, akik nemcsak maguk dolgoznak fegyelmezetten, pontosan, hanem példájukkal jobb munkára serkentenek másokat is. Előtérben az eszmei- politikai nevelés A taggyűléseken különös hangsúlyt kapott, hogy a napirenden levő gazdasági feladatok megoldásával párhuzamosan a párttagság eszmei-politikai nevelésére kell összpontosítani az erőket. Ezt nemcsak a fejlett szocializmus egyre növekvő hétköznapi tennivalói, hanem a mind bonyolultabb viliághelyzet, a burzsoá propaganda fokozódó támadása is paran- csoióan igényli. Az eszmei-politikai nevelőmunka szinte minden pártalapszerve- zetben felpezsdült, számos — korábban vitatott — kérdésben kielégítő az eligazodás, tisztánlátás. De új problémák, új vitás kérdések jelentkeznek egyik napról a másikra. Ezek tisztázását nem szabad úgy kezelni, hogy automatikusan megoldódnak. A helyes értelmezése érdekében a propaganda. és agitációs munkát egy pillanatra sem szabad szüneteltetni. Más szavakkal: szüntelenül politizálnia kell pártunk minden tagjának. Politizálni a mindennapok valóságának talaján. Konkrétabb pártellenőrzés A taggyűléseken nagy hangsúlyt kapott az alapszervezetek ellenőrző munkájának értékelése, s a pártellenőrzés konkrétabbá tételének igénye. A párttagok nem utolsósorban e tevékenység gyengéivel hozták összefüggésbe gazdasági munkánk több olyan problémáját, amelynek megoldásában esztendők óta nincs kellő előrehaladás: ilyen például a munka minőségének javítása, a belső tartalékok eredményesebb feltárása, a beruházások nem megfelelő előkészítése, amely újból és újból ismétlődő késedelmet okoz, Mindezzel összefüggésben a kommunisták az eddiginél határozottabban fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy a pártalapszervezetek, illetőleg azok vezetőségei ne fogadják el a gazdasági vezetők túlzottan gyakori hivatkozását az objektív nehézségekre, továbbá igényeljék tőlük minden esetben, elsősorban azonban önmaguktól, a konkrét, személyhez szóló bírálatot, ha egy- egy feladatot nem hajtottak végre idejében. A személytelen kritika ugyanis ritkán talál célba ... A mögöttünk levő esztendő értékeléséhez okvetlenül hozzá tartozik a számadás a tagkönyvcsere során elhangzott javaslatok, megjegyzések és kritikai észrevételek eddigi sorsáról. A vezetőségek szinte mindenütt már egy sor megtett intézkedésről tájékoztathatták a taggyűlést. Sok helyütt mondták el azt is, hogyan hasznosították a tagság által tett ajánlásokat a vezetőség munkájában, a pártmunka tervezésében, vagy éppen a párttaggá nevelés módszereinek, eszközeinek gazdagításában. Sok helyütt ismét szóvá tették, hogy csak elvétve kapnak kommunisták például olyan pártmegbízatást, hogy foglalkozzanak az üzemek, gyárak, kisip>ari szövetkezetek, a kereskedelem, az intézmények és különféle hivatalok új munkásaival, alkalmazottaival, mérnökökkel és technikusokkal; segítsék őket abban, hogy minél hamarabb megtalálják helyüket a számukra eleinte idegen közösségben. Erősödött az egység, a cselekvőkés? ség A beszámoló taggyűlések tapasztalatai a párta lapszervezetek munkájának gyengeségeit is feltárták. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az, hogy az alapszervezetek egy részében még ma is gondot, nehézséget okoz a felsőbb pártszervek által hozott határozatok, pontosabban az abból adódó helyi feladatok kidolgozása, megszabása. Ezért fordul elő még mindig, hogy helyenként a központi dokumentum alapján túl általános határozatot hoznak, vagy csupán, azt olvassák fel, ismétlik, tértől és időtől elvonatkoztatva. Sok szó esett a taggyűléseken a párttaggá nevelés hiányosságairól. Nem véletlenül: a párttagokkal való beszélgetések e tekintetben is bővelkedtek tapasztalatokban, s ezeket jó volt még egyszer az évi munka értékelése kapcsán összegezni, megvitatni, s a belőlük következő tanulságokat levonni. A XI. kongresszus óta ez volt az alapszervezeti vezetőségek harmadik szerteágazó számvetése. S ha megkíséreljük összegezni e taggyűlések közös tanulságait, tapasztalatait, talán az a legfontosabb, hogy az itt lezajlott viták tovább erősítették a párttagság egységét és cselekvőkészségét egy számunkra kedvezőtlen gazdasági időszakban. Ebben a helyzetben a kommunisták becsületes és áldozatkész helytállással mutatnak példát. Kőszegi Frigyes Mérlegen a párt vezetőségek 1977. évi munkája az KÉPERNYŐ A felfedező televízió Reinhold Lemről alig tudnak hazánkban, noha a nagy úttörők, újítók közé tartozik. A német irodalom egyik formáló egyénisége, a modern dráma egyik megteremtője ez a rövidke életének egyharmadát is elborult elmével kínlódó költő. Nagy indulatok fűtik. Ö már nem a görög tragédiák végzettől’ űzött embereit állítja elénk, az ő hőseit a társadalom nyomorítja el, teszi tönkre, kergeti halálba. Az 1778-ban, huszonöt éves korában írt Die Soldaten (A katonák) erős kritikájával a polgárokat sokkolja. Az emberi rend is olyan kiszámíthatatlan következményű szerinte, mint a klasszikus tragédiák világa. A körülmények szorításában fuldoklók is olyan lávás indulatokkal görgetik akadozva a szavakat, mint a végzet-drámák hősei, a szövetkereskedő fájdalma is egekig csap, mint az antikvitás kisemmizett nagyjaié. A hatalmas teremtőerejű Lenz lehetővé teszi, hogy bepillanthassunk kevés szavú hőseinek lelki világába, valósággal benyomulunk létükbe, ott izzanak, parázslanak nyitott sebekként előttünk az emésztő, gyötrő indulatok. Bódy Gábor rendező és Halász Mihály operatőr megteremtette A katonák sejtelmes, különös, fátumos hangulatát. Nehéz kibújni a mű erős sugárzásából, magával ragad a szaggatott, lüktető képriitmus. Értjük az üzenetet: a nemesek, a katonák elvesztették emberi arcukat, mert beletörődnek embertelen körülményeikbe, a katonatisztektől elvárt nőtlenségbe, érzéseik elfojtásába. Farády István sajátos tehetsége jól érvényesült ebben a kevés szóval sokat mondó tévéjátékban. Simor Ottó is a helyén volt. Lenzet félig-meddig a tévé fö- dözte fel a nagyközönség számára. * Tetszik a Hét frissült felfedező kedve. Unt sablonok helyett gazdasági és közéletünk kényes pontjain vizsgálódik és nem engedi magát általánosságokkal kifizetni. A képernyő eszméltet gyakorta arra, hogy milyen gyorsan és könnyen belenyugszunk olyan mulasztásokba, felszínességekbe, amelyekbe nem szabadna beletörődnünk. Az újságíró, a tévé-riporter nem vállalkozhat a bíró szerepére, a bonyolult összefüggések miatt kétszer is meg kell gondolnia, míg megállapít valamit, Célszerűbb, hatásosabb, ha megszólaltatja az érdékeiteket és legföljebb arra vigyáz, hogy ne tereljék ügyes fordulattal más irányba a beszélgetést. A felnőtt néző (a jelző természetesen minősítés) kihámozza az igazságot, állást foglal! Várja, elvárja az ésszerűség érvényesítését és nagyon kíváncsi a jelzett vizsgálatok végeredményére, a felelősökre. Csalódnánk, ha a határidő leteltével, március közepén nem látogatnának el a poros, egészségtelen debreceni gyárba és nem tudósítanának arról, hogy történt-e valami a beruházások meggyorsítása érdekében ... . . —i —r
