Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

1978. február 23. • PETŐFI NÉPE • 3

A Szovjetunió fegyveres erejéA

cári Oroszország hadserege az első világháború végére gyakorlatilag megszűnt létezni. Ez a cáiri hadsereg ízig-vérig osztályhadsereg volt, amelyet a munkások és parasztok iránt érzett mélységes megvetés szellemében neveltek. Másfajta, a régi hadseregtől gyökeresen különböző fegyveres erőre volt szüksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban győztes proletárhatalom raaik. Lenin 1918. január 28-án írta alá a népbiztosok tanácsának dekrétumát, a munkás-paraszt Vörös Hadsereg felállításáról.

A császári Németország 1918 februárjában kísérletet tett a forradalom bölcsőjének, Petrog- rádnak az elfoglalására. Bevetette állig felfegyverzett, válogatott csapatait a fiatal szovjet köztársaság ellen. Az ellenség arra számított, hogy a forradalmi Oroszországnak nincs olyan ereje, amely képes lenne ellenállni a támadásnak. S lám, mégis volt ilyen erő. Az ellenséggel bátran szem beszálltak a Vörös Hadsereg első alakulatai, s bár létszámukban, felszerelésükben, fegyverzetükben jóval alatta voltak a császári hadsereg alakulatainak mégis legyőzték azokat. A Pszkov és Narva mellett lezajlott elkeseredett ütközetekben a Vörös Hadsereg 1918. február

23-án, most hatvan esztendeje, megadta az első tanulságos leckét az agresszornak, megóvta a forradalmi Petrográdot a fenyegető veszélytől.

A Vörös Hadsereg e ragyogó győzelmének napja lett a Vörös Hadsereg születésnapja.

L

eninnek nagy érdeme, hogy a marxisták közül elsőként kidolgozta a proletárállam fegyveres erőinek, a szovjet hadsereg szervezetének és építésének tudományos alapjait. Megállapította, hogy a szovjet hadsereg — új típusú hadsereg. Az imperialista államok hadsereg geitől eltérően — amelyek a kizsákmányoló osztályok fegyveres támaszai, saját munkásainak és parasztjainak és más ország népeinek leigázására szolgáló eszközök —, a szovjet hadsereg a dolgozók felszabadításának hadserege, a proletár internaiciona- lizirnús . elvein alapuló és azok szellemében nevelt hadsereg.

1918 márciusában a katonai vezetők Leniin elnökletével tanácskozásit tartottak, amelyen megvitatták a hadsereg szervezésének kérdéseit. A yörös Hadsereget eleinte az önkéntesség elve alapján szervezték. Minthogy azonban katonailag kellő ellenállást kellett kifejteni az intervenció- sakkal és fehérgárdistákikal szemben, a kommunista párt és a szovjet kormány már 1918 tavaszán megkezdte a hadkötelezettségen alapuló reguláris és központosított hadsereg szervezésének előkészítését. 1918 nyaráig csaknem félmillió önkéntes jelentkezett a hadseregbe. Ez elegendő- volt a földesurák és a burzsoázia leverésére, de nyilvánvalóan nem futotta belőle a külső és a belső ellenforradalom elleni hosszú háború folytatására.

A tizennégy államot kitevő ezovjetellenes intervencióval

Diadalmas erő

szemben nemcsak az új hadsereg és egy egész nép ellenállása küzdött, hanem a hatálom mögé sorakozott fel sok százezernyi más országból való. Talán kevésbé ismeretes, hogy 1918-ban háromezerötszáz amerikai állampolgár nyilatkoztatta ki, hogy harcolná akar a Vörös Hadsereg soraiban, az Egyesült Államok kormánya azonban megakadályozta kiutazásukat. Az internacionalisták egységeibe özönlöttek a magyar, kínai, délszláv, román, cseh és szlovák, német, finn, koreai, lengyel, bolgár, orosz forradalmárok. Közöttük volt több mint százezer magyar internacionalista is, és a magyaroknak a szovjethatalom melletti • harcából nőtt ki a fundamentuma a Magyarországén még abban az évben megalakult kommunista pártnak és a következő esztendőben a Magyar Tanácsköztársaságnak. Éppen ezért jól érthető, hogy 1919. március 21-én a magyar dolgozókhoz intézett legelső kiáltványában a Forradalmi Kormányzó Tanács az uralomra jutott magyar munkás osztály képviseletében „kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánnyal fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak”.

M‘

A Magyar Tanácsköztársaságnak az ellenséges, imperialista államoktól körülvéve nemcsak internacionalista kötelessége, hanem létérdeke volt a Szovjet-Oroszországgal való szoros, fegyveres és szellemi együttműködés. A Magyar Tanácsköztársaság így hát az imperialisták és fehérgárdisták túlerejével nehéz helyzetben harcoló szovjet állam első szövetségese volt, és ha rövid ideig állott is fenn, csupán azzal, hogy magára vonta az imperialista nagyhatalmak figyelmét és lekötötte hadseregeik egy részét, reális segítséget nyújtott Szovjet-Qrosz- országnak.

A szovjet és a magyar katonai együttműködés egyik legfőbb kérdése az volt, vajon sikerül-e megvalósítani az oroszországi és a magyar vörös hadsereg egyesülését, át lehet-e törni a két mum- késállam között húzódó ellen- forradalmi kordont. A magyar közvéleményre nagy hatással volt az, hogy a budapesti újságok 1919. március 18-án arról adtak hírt, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalta Tarnopolt, és hogy a Galíciában folyó harcok ágyú- dörgését már a Kárpátokon innen is hallani lehet. Az imperialista hatalmák politi kai-katonai vezetése világosan felismerte azt a veszélyt, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság és a Szovjet- Oroszország fegyveres erőinek esetleges egyesülése jelenthet számukra.

T ár néhány nappal a Magyar Tanácsköztársaság megszületése után megkezdték az előkészületeket a magyar és az oroszországi proletárdiktatúra közötti összeköttetés megteremtésének lehetetlenné tételére. A román imperialisták április 16-án megindult támadásával kezdetét vette la Magyar Tanácsköztársaságnak SzovjetOroszországtól váló módszeres és alapos területi elszigetelése.

A Magyar Tanácsköztársaságot az intervenciós imperialista erők leverték, de a szovjethatalom védelme, az ellenforradalmároktól' való megtisztítása 1922-ben győzelemmel zárult. A szovjet hadsereg az elkövetkező években hatalmas erővé épült ki. Ennek bizonyítéka az a történelemben sohasem elhervadható érdem, hogy 1945-ben az egész Európára tört német fasizmust a saját odújában semmisítette meg. A győzelem után azonban nem lehetett lábhoz tett fegyverrel nyugodni. A nemzetközi imperializmus szándékai nem változtak meg, semmissé akarták tenni a történelemben bekövetkezett változásokat, az erőviszonyoknak a szocializmus javára való billenősét. A Szovjetunió fegyveres ereje azonban mindenféle tekintetben, modernizációban és hadserege erkölcsi tartásában egyaránt a Varsói Szerződésben levő szövetségeseivel együtt ellenállt a világháborút ismételten kirobbantani szándékozó provokációknak, és ennek az erőnek köszönhető az is, hogy a több mint három évtized alatt felnőtt egész nemzedék szerencsére nem tud Európában a háború borzalmairól.

nek a hazánkat segítő „listáján” ott szerepel még az az internacionalista kötelezettségvállalás is, amellyel 1956-ban a fegyveres ellenforradalmi lázadás idején segítette a magyar népi hatalom erőit az ellenforradalom megsemmisítésében.

A szovjet hadsereg hatvan év alatt világszerte nagy tekintélyt és elismerést vívott ki. A világ békeszerető erői úgy tekintenek a Szovjetunió katonáira, mint a béke őreire, a világ haladó és visszafelé nem fordítható folyamatának elősegítőire és biztosítékaira.

A harmadik nemzedék

Krondo Nikola j Boriszovics hadnagyról igazán elmondható, most csipegeti fel a tapasztalat- szerzés morzsáit, hiszen a huszonegyéves fiatalember a múlt évben fejezte be Donyecben a tiszti iskolát Nem minden ok nélkül választotta a politikai munkások nehéz hivatását, ugyanis egy katonadinasztia harmadik nemzedékéhez tartozik.

— A példa előttem volt — kezdte a beszélgetést —, hiszen nagyapám és édesapám szintén a hadseregben szolgálnak. Velem nem sok minden történt azonkívül, hogy 1963 óta megszakítás nélkül tanulok, s hogy 1973-ban felvettek a Komszomolba, illetve megnősültem s tisztté avattak ...

E katonacsalád legidősebb tagja Krondo altábornagy 1903-ban született egy vasutascsalád gyermekeként. Amikor a polgárháború idején önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, még maga sem gondolt arra, hogy egykor tábornokként tölti nyugdíjas napjait. Bugyonnij lovashadseregében szolgált, s a polgárháború éveiben Ukrajnától a Krímig szinte minden ütközetben részt vett. A jó felfogású, elvhü lovas- katonát a szovjethatalom tiszti iskolára küldte, s a harmincas évek elején Krondo őrnagy már egy páncélos zászlóalj parancsnokaként a Távol-Keleten, később Mongóliában szolgált.

A Nagy Honvédő Háborúban a kalinyiiingrádi fronton harcolt, s a győzelem után pártfőiskolán tanult tovább. A nagyapa Moszkvában él és dolgozik a háborús veteránok bizottságánál, s rendkívül büszke fiára Krondo Borisz Nyikolajevicsre, a Moszkvában szolgáló ezredesre, s természetesen az unokára, aki hadnagyi rendfokozatban az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó egyik szovjet alakulat politikai tisztje.

Az apa Borisz Nyikolajevics ma 48 éves, s apjához méltóan ő is politikai munkás. Érdekes módon a szolgálatát Távol-Keleten kezdte, s végigjárta nemcsak rendfokozatban, de beosztásokban is a ranglétra minden fo• A három nemzedék: aa apa, a nagyapa és az unoka.

• Krondo Nikolaj Boriszovics hadnagy a harmadik generáció képviselője.

kát. Igen nagy tapasztalatokra tett szert, amelyet két fia nevelésében is hasznosított. Mint már említettük, Krondo Nikolaj Boriszovics hadnagy nős ember, de felesége szintén katonacsalád sarja. Az após haditengerész, első osztályú kapitány (ez ezredesi rangnak felel meg), a Balti-itengeri flottánál a tengerészgyalogságnál szolgált) Jelenleg ő is Moszkvában él nyugdíjasként, de eközben hasznosítja mérnöki tudását. S hogy teljes legyen a kép, anyai nagyapjáról is ejtsünk szót. Repülőtiszt volt, aki a Nagy Honvédő Háborúban Rosztov védelmében halt hősi halált egy légiharcban.

— Az elődök, a tradíció is arra kötelez, hogy tovább folytassam az általuk elkezdett munkát, a szovjet katonák nevelését, a béke védelmére való felkészítését. A legközelebbi cél, hogy a rámbízott alegység katonáit úgy tanítsam, hogy egyik büszkesége legyen az alakulatnak. Sok munka vár rám, hiszen a terveim közt szerepel az akadémián való továbbtanulás, ennek azonban feltétele az eredményes munka... Itt többet kell dolgoznunk, mint otthon, hiszen erre nemcsak a baráti környezet kötelez bennünket, de a nevelés hatékonysága is. A katonákat internacionalistává, hazafivá kell nevelni, hogy minden helyzetben megállják a helyüket. Vannak saját elképzeléseim is. Szeretnék jól megtanulni magyarul, megismerni e dolgos, szorgalmas nép történetét, irodalmát.

Krondo Nikolaj Boriszovics hadnagy céltudatosan készül jövőjére, hivatásának gyakorlására, amelyhez a nagy lehetőségek mellett ott vannak előtte saját családjának igazi példái.

oo-.l -1

Kétszer szerezték meg a kiváló címet

Genagyiij, amikor a katonákról, a Komszomol-szervezetről kérdeztem.

— Az alegység valamennyi katonája tagja a Kamszomo 1 nak, s az alapszervezet nagyon sok segítséget nyújtott ahhoz, hogy végrehajtsuk feladatainkat Nemcsak a tanórákon, de a szabad időben is foglalkoztak azokkal a tudnivalókkal, amelyeket a gyakorlatokon tenniök kell. A katonák példamutatónk voltak, nem történt fegyelmezetlenség, a verseny eredményeit mindig megtárgyalták, s azt is, hol kell erősíteni, mikor mit kell tenni. Büszke vagyok a fiaimra, akik néhány nappal ezelőtt bizonyították, hogy ténylegesen kiérdemeltük a kiváló címet.

Az alakulat — ezt már a parancsnoktól tudtam meg — nemrégiben egy magyar katonai alakulattal közösen harcgyakorlaton vett részt. Velev Genagyij Dmitrijevics főhadnagy alegysége is ott volt ezen a harckocsik számára egyáltalán nem könnyű erőpróbán, amelyet nemcsak államunk magas rangú vezetői, de a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek főparancsnoka is megtekintett, s megdicsért.

Alkalmam volt éppen akkor a telephelyre látogatni, amikor Velev főhadnagy katonái a gyakorlatról visszaérkezett harci járműveket tisztogatták, javították. A katonákkal is beszéltem. Krilov Nikolaj Petrovics 21 éves töltőkezelő éppen a lánctalpat feszítette.

— A gyakorlat? Ügy tudom, jól szerepeltünk, kiválót lőttünk. Igaz, ezzel a harckocsival csak jól lehet vizsgázni.

Beszkov Jurij Anatolijevics a szakasz Komszomol-titkára csak megerősítette elvtársa véleményét, hiszen valamennyi célra ő irányozta rá a löveg csövét Nem idősebb Szazikin Alekszejev Anatolijevics, a harckocsi parancsnoka társainál, de mégis ő foglalta össze egy mondatban terveiket.

— A gyakorlaton túl vagyunk, jól lőttünk, kitűnő volt a vezetés, kiváló lett a harckocsi legénysége. Ez már a múlt tovább kell lépnünk, s úgy dolgoznunk, hogy méltóak legyünk az elért címhez, kommunista módon akarunk dolgozni, tanulni és élni.

A kétszeres kiváló címet elért szovjet harckocsi-alegységnek szívből kívánom, hogy valóban így legyen.

Gémes Gábor

• Akad tisztítani-, javítanivaló a harckocsin. (Tóth Sándor (elvételei)

Személyesen még nem találkoztunk, de a laktanya udvarán a kiválóak nagyiméretű tablóján már megmutatták Velev Genagyij Dmitrijevics főhadnagy, alegységparancsnok arcképét A fiatal, valóban jóvágású tiszt már aiz első pillanatban — a nyelvi nehézségek ellenére is — úgy válaszolt kérdéseimre, mintha csak együtt nőttünk volna feL Nemcsak szavaiból, de ví- selikedjósébőli, energikus fellépéséből kitűnt, 'hogy igazán vérbeli páncéloska tons, igazi parancsnok. Nem véletlen tehát, hogy ez évben másodszor is megszerezte alegysége a kiváló címet. Erről nagyon szerényen beszélt megpróbálta két mondatban elintézni, de parancsnoka „'kisegítette”.

— A múlt évben kiválóan teljesítette alegységem az elénk tűzött célokat, s megszereztük a címet A komszomolisták a szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére felajánlást tettek, elhatározták, hogy a kiváló cím megszerzésével járulnak hozzá, az évforduló megünnepléséhez. Megmondom őszintén, ez ránk, tisztekre, tiszt- hélyéttesökre, a politikai munkásokra is nagyobb feladatot rótt, de mi alaposan felkészültünk, s oktattuk a katonákat. Ennek tudható be, hogy a politikai és katonai kiképzésben, a lövészete• Velev Genagyij Dmitrijevics főhadnagy.

ken, a harckocsivezefcésben, elértük a Legmagasabb szintet Nagyon örülök, hogy sikerült a kétszeres kiváló alegység címet megszerezni.

Rögtön bőbeszédűbb lett Velev