Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-22 / 45. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1978. február 88. AHOL RAGASZKODNAK A FÖLDHÖZ Kecel nagyközség és az iparosítás — Hetven esztendő alatt kö­rülbelül a kétszeresére nőtt a község lélekszáma, s jelenleg tíz és fél ezren lakunk Itt — tá­jékoztatott nem minden büszke­ség nélkül Laták Ede, Kecel ta­nácselnöke. Majd hozzátette még: a lakosság a távolabbi és a kö­zelebbi múltban egyaránt ellen­állt más települések, a városok vonzásának, s nem vándorolt eL A községhez kötődés titkát nem nehéz megfejteni: a húszegyné­hány ezer holdas határban a me­zőgazdálkodásban megtalálták az emberek a számításukat. — Nálunk termel a KGST legnagyobb szakszövetkezete, há­romezer-hatazúz tagja van a Szőlőfürtnek — mondta tréfásan a tanácselnök. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezések or ugyanis Kecel szakszövetkezeti község lett, s jól bevált a kö­zös gazdálkodásnak ez a formá­ja. 1962 óta tetemes kollektív vagyon gyűlt össze a szakszövet­kezetben, s ehhez viszonylag kis állami támogatást vett Igénybe a tagaiig — Tavaly egymillió liter tejet termeltek az Itteni gazdák, a még december végén Is tízezer sertés volt az óljaikban Ha kedvez az Időjárás, nyaranta 200—220 va­gon exportmeggy terem a ke­celt gyümölcsösökben — sorolt fel néhány adatot Laták Ede. A megyei településfejlesztési koncepció szerint Kecel kiemelt alsófokú központ, s mint ilyen, iparosítandó. Amint Látjuk, a kls- városnyi község alapvetően me­zőigazdaságból élő település. Mi­lyen szerep jut Itt az emberek foglalkoztatásában az Ipari üze­meknek? — Négy kisebb Ipari egység található községünkben: a Fővá­rosi Faipari és Kiállításkivitele­ző Vállalat üzemegysége, a Du­nántúli Talajjavító és Talajvé­delmi Vállalat tőzegbányája, a Pécsi Kesztyűgyár bedolgozóikat is foglalkoztató telepe és a Vas és Építőipari Szövetkezet. Ezek együttesen nem egészen hétszáz dolgozót számlálnak, A sütőüzem és az ÁFÉSZ vágóhídja csak ki­sebb létszámot foglalkoztat Az előbb említett négy ipari üzem közül kettő termelése több volt tavaly 30 millió forintnál, a má­sik kettőé nem érte azt el. A helyi Ipar munkásairól meg kell jegyeznem; hogy az üzemi műszak mellett nagy részük na­ponta ledolgozik még néhány órát a mezőgazdaságban, a ház­tájiban. Vonatkozik ez a nyolc­száz máshova eljáró Ipari dolgo­zó egy részére Is. — Milyen perspektíva áll a keceli ipari üzemek előtt? — kérdeztem meg a tanácselnöktől. — A Vas- és Építőipari Szö­vetkezet festékszóró berendezése­ket gyárt és lakossági szolgálta­tást végez. A termékeiből szo­cialista exportra is kerül. Most van folyamatban az új telephe­lyük kialakítása a vásártéren, ahol már új üzemrészt hoztak létre. Ha nem Is rohamosan, de azért fejlődik a szövetkezet, s erre lehet számítani a jövőt Il­letően Is. Nagyjából ugyanezt mondhatnám el a Faipari és KI- állításkivitelező Vállalat exportra szintén termelő üzemegységéről Itt gondot okoz a szükséges szo­ciális létesítmények hiánya. A tőzegvagyon a becslések szerint tíz évre elegendő a jelenlegi ki­termelési ütem mellett. — A mezőgazdasági termelést fokozatosan gépesítik. A jövőben még kevesebb emberi munkárá lesz ott szükség...? — ÜJ üzemet Kecelre nem te­lepítünk. A nagyközség tanácsi vezetői azt szeretnék, ha a meg­levők fejlődnének, megerősödné­Üveg Parádsasvárról Az Üvegipari Művek parádsasvári üveggyárából a termékek 70 százalékát nyugati országokba exportálják. r. 4 % 4 • A ciiszolóműhrlybea. • Festik m üvegeket. (MTI-fotó: Manek Attila felvételei—KS) • Csehszlovák exportra gyártott kórházi berendezéseket csomagolnak a fővárosi Faipari és KIAUitásklvItolezó Vállalat keceli üzemében. (Méhest Sva felvétele) Postai rejtélyek!? Mostanában nem múlik el hét, hogy két, három, vagy még több panasz ne érkezzen lapunkhoz a posta különféle szolgáltató mun­kájával kapcsolatban. Az esetek sorából rendszerint azt, vagy azokat visszük a nyilvánosság elé, melynek, melyeknek orvos­lása halaszthatatlan, illetve a ta­nulsága elgondolkodtató. Ez utóbbi célból1 adjuk közre az alábbiakat is: Az Orgoványon régóta lakó és hosszú Ideig ott dolgozó pedagó­gus, Kerékgyártó József mintegy másfél éve előfizetője a Művelő­désügyi Közlönynek. A munká­jához nagyon fontos kiadvány tavaly decemberben megjelent 23. számát a mai napig nem kap­ta kézhez. Érdeklődésére meg­tudta, a küldeményt Budapesten féladták a címére. Annak to­vábbi útját azonban már képte­len nyomon követni. A történ­tek főleg azért keserítik el, mert pótlólag sem juthat hozzá a má­sok hibájából elveszett szakmi- nisiztérkiml laphoz. Olvasónk beszámolt egy másik postai rejtélyről is, nevezetesen, hogy a részére január 23-án szintén a fővárosból elküldött expressz-ajánlott levél először a szomszédos kiskőrösi Járásban levő Páhi postahivatalába került — a 24-1 keltezésű bélyegzőjének a nyomát őrzi a boríték —, majd azt követően érkezett Orgovány- ra Kacskaringás út volt ez a javából, s aligha egyeztethető össze azzal a megkülönböztetett kézbesítési szolgáltatással, mely­re a díj felvételével voltaképpen kötelezettséget vállalt a posta! Még egy „érdekességről” szólt informátorunk. Arról, hogy feb­ruár 6-án adott át neki a postás 173 forintot, mely banki utalvá­nyon volt részére címezve. A váratlanul érkezett pénz miatti öröme azonban hamarosan szer­tefoszlott, amikor meglátta a szelvényen a kecskeméti feladót, s az ottani posta 77. dec. 30-t dátumú bélyegzőlenyomatát Ezek után azon meditált, a meditál még most Is, hogy a múlt év végi feladástól számított 37 na­pig vajon merre csavargott el as utalvány, meg a velejáró összeg? Mert azzal tisztában van, ha gya­logosan teszt meg a Kecskemét— Orgovány közötti utat akkor Is többször oda- és visszaérkezett volna.., SZERKESZTŐI ÜZENETEK nek. Az a gond, amelyre célzott, várhatóan a következő évtized problémája lesz, de már most keressük a jövőbeni lehetősége­ket a megoldására. Ugyanis köz- ségpolitikánk egyik legfőbb cél­ja: a lakosság elvándorlásának megakadályozása, pontosabban olyan feltételek teremtése, ame­lyek összhangban állnak a fel­sőbb irányító szervek szándékai­val, » jól megfelelnek a helyi la­kosság érdekelnek is. A Szőlőfürt Szakszövetkezetnek van egy dobozkészítő üzeme. Ezt azért hozták létre, hogy az éves átlagnál több munkaerőt kívánó Időszakokban, például a meggy­szüret Idején Is legyen elegendő munkáskéz. Hatvan nőt foglal­koztatnak ott, akiket, ha kell, kl- vihetnek dolgozni a gyümölcsös­be. Ügy látjuk, hogy a majdan feliszabaduló munkaerőt Ilyen tí­pusú ipari munkahelyeken kell lekötni. Arra gondoltunk, hogy az itt termett mezőgazdasági ter­mények feldolgozására lehetne majd — például a meggyére vagy a sertésére — munkahelyeket létrehozni. Ezt alátámasztja az a tény, hogy Kecel lakói a földtől teljesen elszakadni nem akarnak, ragaszkodnak hozzá. A. T. 8. Generációváltás a termelőszövetkezetekben A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben egyre több szövet­kezeti tag éri el a — más állam­polgároknál magasabb — nyug­díjkorhatárt A nyugdíjas tagok száma 1974-ben már meghaladta a 420 ezret Más szavakkal: most zajlik a termelőszö vét kezetekben az alapító tagok biológiai rotáció­jának — közhasználatú kifeje­zéssel a nemzedékváltásnak — folyamata. Talán még sokan visszaemlé­keznek arra, hogy .már korábban foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Azt tételezték fel, hogy az alapító tagok parasztnemzedékét váltani fogják gyermekeik, egy új nem­zedék — akik már nem Is isme­rik a magángazdálkodást. Arra is emlékezhetünk, hogy 5—6 évvel ezelőtt néhány nagy- vállalalt vezetője milyen kiroha­nást intézett a termelőszövetkeze­tek ellen, mint az ipar munkaerő­csábítója és a „népgazdaság” ér­dekelnek megsértői ellen. Abban az Időben pedig éppen csak elkez­dődött valami. Egy nagyvállalat­tól — mondjuk — kilépett 2000 ember egy negyedévben, abból 1—2 százalék ment a szövetkeze­tekbe. Azóta sok minden megvál­tozott. a felháborodás is hallóbb léit. vagy elcsendesült. A nemzedékváltás nem a ha­gyományos paraszti módon, nem az elméleti elvárásoknak megfe­lelően történik, A termelőszövetkezetekben az elmúlt évek változásában a leg­lényegesebbek a következők: Megváltozott a 'holtmunka és élőmunka aránya, vagyis az ága­zat megszűnt élőmunkára alapo­zott ágazat lenni. Az 1974-es év­ben a gépek körülbelül 600 ezer főnyi emberi munkaerőt helyette­sítettek (1959-ben 101 ezret) a ter­melőszövetkezetekben, s ugyanak­kor 665 ezer fő aktív korú tag, alkalmazott és rendszeresen dol­gozó családtag dolgozott a szövet­kezetekben. Jellemző, hogy 1974- ben ugyanannyi munkaórát telje­sítettek, mint amennyit 1967-ben lényegesen több tag teljesített. A mezőgazdasági és nem mező- gazdasági eredetű anyagfelhaszná­lás az 1960. évi 66—34 százalékos arányról 1974-ben 41—59 százalé­kos arányra változott^ és a terme­lőszövetkezet áruforgalma a brut­tó termelés 52,9 százalékról 90,0 százalékra növekedett. A szövetkezetekben alkalma­zott, a félnarturálds árutermelés kifejlett árutermeléssé változott ez a régi lokális (helyi) falusi tár­sadalmat, Illetve maradmányalt is felbomlasztotta. Ugyanígy felbom­lasztotta a „helyi" munkaerőpia­cot Is. Nézzük csak meg, hogy egyetlfen évben milyen mozgások mentek végbe a tagság körében. 1974, Január 1-én aktív korú ta­gok, alkalmazdttak és rendszere­sen dolgozó családtagok száma 687 ezer voll, 1974, december 31- én 665 ezer, vagyis 22 ezer fő­vel kevesebb. A szövetkezetek dolgozói között a következő moz­gás történt: Nüvekedéa: — Ifjúságból és háztartásból — Tsz-ben nem rendszeresen dolgozókból, rendszeres dolgozókká lettek <— Egyéb mezőgazdasági munkahelyről — Más népgazdasági ágakból Összes növekedés Csökkenés: — Nyugdíjazás és halálozás miatt — Kilépésből összes csökkenés 29.7 ezer fő 3,8 ezer fő 16.7 ezer fő 47.7 ezer fő 97.9 ezer fő 29.9 ezer fő 89.8 ezer fő 119,7 ezer fő Tehát mintegy 22 ezerrel ke­vesebb dolgozó volt az év végén, mint az év elején. A részletes adatokból kitűnik, hogy az utánpótlás fő forrása „más népgazdasági ágakból” tör­ténik. A múlt évi növekedés csak­nem fele. 48,8 százaléka szárma­zik más népgazdasági ágakból, s az Ifjúságból és háztartásból be­lépők aránya együttesen 30 szá­zalék. A tanulósorból belépő fia­talok száma az 5 éves terv első éveiben még 10—13 ezer fő volt, 1975-re lecsökkent 7 ezerre. Amint azt a gyakorlat mutatja, a munkaerő mozgásának modell­je: falu—város; termelőszövetke­zet—Ipar és egyéb vállalatok, Irá­nya megváltozott — egyirányúból kétirányú lett. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek a társadalom vezető­erői által ás óhajtott, fejlett áru­termelő gazdaságok lettek —. a szocialista gazdaság integráns ré­sze. Ez a folyamat a mezőgazda­ság „helyi" munkaerőpiacát fel­bomlasztotta, s munkaerőforrá­sává a nemzeti munkaerőpiacot tette. Amennyiben jól meggon­doljuk. nem az a furcsa, hogy egy modern gazdaság nem „örök­li” a munkaerőt, hanem az álta­lános munkaerőpiacon jut hozzá. Lehet kedvezőbb folyamatnak te­kinteni, hogy a gyakorlat „elmoz­dult” néhány szövetkezeti Ideoló­gus, vagy nagyvállalati Igazgató legnagyobb meglepetésére? — Le­het, hogy ezt is akartuk? S. T. Dr. BMA» Vllmoi, Kecskeméti Amint erről a február 1-én megje­lent Sajtópoeta rovatunkban irtunk, a DEMASZ kecskeméti kirendeltsé­gén is vannak munkaerőgondok, kö­vetkezésképp sok megyeszékhelyi fo­gyasztót kell hónapról hónapra fel­keresnie egy-egy díjbeszedőnek, aki az esti órákban biztonsági okokból, a hétvégén pedig a kellemetlen la­kossági fogadtatás miatt nem végez­heti teendőit, a pénzbeszedésre Így hát csak a többi napokon kerülhet sor, ami azt Jelenti, nincs garancia arra, hogy minden érdekelthez az otthon tartózkodásakor kopogtat be. Vagyis aligha lesznek kevesebben azok, akik a postaládájukban to­vábbra Is rendszeresen találják meg az áramszámla kiegyenlítésére vo­natkozó felhívást. Számuk legfeljebb oly módon csökkenhet Jelentősen, ha a Jövőben minél többen az OTP-At- utaUsl betétszámla révén testnek eleget az áramdíj-befizetési kötele­zettségüknek, melynek zökkenőmen­tes teljesítését e hónaptól kezdődően a pénztári órák növelésével Is Segí­ti a vállalat. Hogy ön eme Javasla­tot és intézkedést nem tartja kielé­gítőnek, talán abból adódik, meg­annyi bosszúsága volt már az Ilyen dolgok miatt. Legutóbbi esete pedig, miszerint a Január 20-án kézhez vett fizetési értesítést követő ötödik na­pon már a második felszólítás érke­zett a kirendeltségről — mely figyel­men kívül hagyta a nehézipari mi­niszter 4/1971. (VI. 5.) számú rende­letének azon előírását, hogy az első felhívástól számított 8 napon bélül következmények nélkül egyenlíthető ki e szángla —, kétségkívül zaklatás­nak minősülhet. Bár az egész üggyel kapcsolatos pesszimizmusát nem oszt­juk, közreadjuk javaslatát: a DE­MASZ — hasonlóan a telefondíj —, az IKV-, vagy az OTP-tartozás ren­dezésének bevált gyakorlatához — te­gye lehetővé az áramdíj postai úton és egy meghatározott határidőn be­lül való befizetését Is, mégpedig az­által, hogy a számlával egyidejűleg a csekket Is juttassa et a fogyasz­tóhoz ! Bonts A László, Kecskemét: Tapasz­talatunk alapján egyetértünk azon véleményével, hogy a Liszt Ferenc utcában, a CZöllner közön és a Ti­nódi utcában az elmúlt három év során felépült összesen mintegy négy­száz modern otthoniba beköltözött la­kosok helyi utazási Igényeinek meg­felelő kielégítése körül enyhén szól­va nincs minden rendjén. A térség­ben közlekedő 18-as autóbusz regge­lenként és délután elviselhetetlenül zsúfolt, a részint azonos úton hala­dó 8-as viszont olykor alig kihasz­nált, s a megállójának kedvezőtlen helyen történt kialakítása -miatt hosszú gyaloglásra kényszerítettek annak utasai. E gondok megszünte­tését célzó javaslatát figyelmet ér­demlőnek Ítéljük meg, s ezért tesz- szük közzé: a Volán módosította a 8-as busz útvonalát, mely a jövőben a Ceglédi út-Llszt Ferenc utca— Czollner köz-Mátyá» király körút szükséges szakaszán át vezessen oda-vissza, mégpedig az új lakóépü­letek mellett létesítendő megállóik közbeiktatásával! Ml persze mái megoldást Is elképzelhetőnek tar­tunk: a Jelenlegi Jogos panaszok oly­képpen Is orvosolhatók lennének, ha a B-as részére a Ceglédi út és a Liszt Ferenc utca találkozásánál alakítaná­nak ki egy megállóhelyet, vagy pe­dig a reggeli és a délutáni csucsfor­a temetői látogatáaok miatt Is na­S yon Igénybevett 18-as Jelzésű autó- uszl Reméljük, az Illetékesek mi­előbb foglalkoznak ezzel a közérde­kű üggyel és az érdemi intézkedésük­ről Is beszámolhatunk e hasábokon: Borbély István, Kecskeméti Együtt­érzéssel olvastuk levelét, melyből megtudtuk, sajnos hosszú hetek óta ágyban fekvő beteg, ezért nem vehe­tett részt az egykori munkahelye, a Kecskeméti Ezermester Ipari Szövet­kezel által a múlt év utolsó napjai­ban rendezett öregeknapi ünnepsé­gén. £s megértjük, mennyire rosszul esett önnek, az Immár nyolcadik éve nyugállományban levő embernek, hogy bár értesítette a szövetkezetei az egészségi állapotáról, ott senki sem tartotta azt fontosnak, ellátogas­son a központi Irodától alig hatvan- méternyire levő otthonába, s a be­tegágyánál köszöntéé, adja át a kis ajándékot — amit a többi nyugdíjas is megkapott — és kívánjon mi­előbbi gyógyulást. „Esetem nem ép­pen példája a munkában megfáradt, idős emberek — társadalmunk hu­mán usságából szinte óhatatlanul kö­vetkező — megbecsülésének...” — fejeződnek be sorai e tárgyilagos következtetéssel, melyhez nincs hoz­záfűzni válónk. Legfeljebb ennyi: ml ismeretlenül Is őszinte szívből kíván­juk, hogy rövid időn belül meggyé­Í yuljon és Jó erőben, egészségben él­en szerettei közötti Nagy Mikét, Kecskemét: Köszön­jük, hogy tájékoztatón bennünket a felháborító esetről, miszerint február 3-án reggel 7 óra 5 perckor a Szé- ohenylvárosból a centrumba Induló ft-oe Jelzésű, OF 18—24 forgalmi rend­számú autóbusz vezetője látványosan üsszetépett egy 82 forint értékű bér­letjegyet csak azért, mert a tulajdo­nosa elmulasztotta annak megfelelő rubrikájába bejegyezni a hozzátarto­zó igazolvány szamát. Mindezt abbé­li meggyőződéssel hozzuk nyilvános­ságra, hogy a Volán 9-es számú Vál­lalat vezetői nem mulasztják el fele­lősségre vonni a gépkocsivezetőt, aki­nek esze ágába sem volt előzőleg fi­gyelmeztetnie az utast a bitótája ala­ki hiányosságára, ehelyett a jogköré­vel feltehetően nagyon súlyosan visszaélve, afféle önbíráskodást gya­korolt felette! „Tisztelettel, — sokak nevében” Je­lige, Kerekegyháza: Kár, hogy a névtelenség homályába burkolózik olyan közérdekű ügyben, melyről az ön lakóhelyén szinte mindenki be­szél. Ezért tesszük szóvá, hogy a több ezres lélekszámú Kerekegyhá­zán egy Ideje akadozik a kenyérel­látás. Például délután négy óra kö­rül, amikor a munkából hazamenők betérnek az üzletekbe, már csak adagolva, félkilós mennyiségben kaphatnak kenyeret. Hogy ez meny­nyire nem elég az öt-hat tagú családok­ban, talán aligha szükséges bizony­gatni. Meg azt is, hogy tarthatatlan ez a községi kenyérhelyzet. Ezúton kérjük fel az illetékeseket a hala­déktalan intézkedésre I „Zsinór utcai lakos” Jelige, Kecs­kemét: Szerkesztőségünkhöz érkezett leveléből kiderül, hogy az utcájuk néhány lakosa mostanság Is bocsát szennyet a csapadékvíz elvezetésére szolgáló nyitott csatornába, Jóllehet az Ilyen szabálytalan cselekménytől félreérthetetlenül óva Intettünk a február elsejei üzenetünkben. Ön­nek egyébként teljesen igaza van, amikor e környezet további szennye­ződésének megakadályozása érdeké­ben szigorú, hathatós és főleg azon­nali intézkedést sürget, melynek meg­tételére felhívjuk a körzeti tanács­tag, a városi tanács vb műszaké osz­tálya és a KÖJÁL városi vezetőinek a figyelmét l Bízunk abban, hogy a két eve elfogadott környezetvédelmi törvényben foglaltak maradéktalan végrehajtása eredményeként miha­mar rend lesz a Zsinór utcában! Összeállította: Veikéi Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-316. Hogyan reagálnak az emberek a földrengésre? Érdékes közvéleménykutatást végeztek bolgár szociológusok a Duna menti Orjahovo földrengés sújtotta térségének lakói között, amelynek eredményét nemrég tet­ték közzé. Az emberek egy részét inkább csak meglepte, mint megijesztette a váratlan esemény. Mlndany- nyiukban szinte azonnal a hozzá­tartozókért való aggodalom me­rült fel. Régi haragosok békültek össze. Viszálykodásokat egycsapás­ra feleditek az egymáson segíteni akaró emberek. A kérdésekre adott válaszok Összegzéséből ki­derült, hogy a fiatalok érzelmi la­bilitása végletes hajtásokat váltott ki: egyesek kinevették a felnőt­tek aggodalmait, félelmét, mások pedig súlyos stresszhatás alá ke­rültek. Ezzel szemben a felnőttek — természetszerűleg — jobban megőrizték mérlegelő képességű­ket, tefctnekészségüket a természe­ti kaltasztrófa csapásainak elhárí­tásában. Az általános képet, ami az el­múlt évben a pusztító földrengést követően észlelhető volt, egy 14 éves leányka így Jellemezite: „Minden ember úgy közeledett a másikhoz, mintha hozzátartozója« rokona volnál” (BUDAPRESS — SOFIAPRESS)

Next

/
Thumbnails
Contents