Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
1978. február It. • PETŐFI NEPE • 8 TIT: KECSKEMÉTI JÁRÁS SZÍNES KORSÓK, KANCSÓK, TÁLAK... Kezdeményezőkészség+összhang=siker A kecskeméti járásban általában sokra becsülik a gyakorlati tapasztalatokat, támogatják a helyi kezdeményezéseket, igyekeznek elterjeszteni a másutt is alkalmazható új módszereket. Nem fogják vissza a nagyot akaró lendületet, s tízszer is megdicsérnek egy-egy intézményt, szervezetet, ha rászolgál. A járási pártbizottság és a járási hivatal azt szorgalmazza, hogy ezek az országos érvényű, de itt helyi sajátosságnak is tekinthető elvek a közművelődésben is hassanak. E törekvést jól példázza a TIT járási elnökségének legutóbbi elnökségi ülése. Az ismeretterjesztő társulat lakiteleki és tiszakécskel munkájáról tájékozódtak. A két nagyközségben természetesen! Az elnökség valamennyi tagja érdeklődéssel hallgatta La kitteteken Gyön- gyössy Györgynek, a művelődési ház igazgatójának beszámolóját. Ritka öröm a közművelődési és oktatási intézményeik teljes, a cselekvésben is megmutatkozó összhangja, Közösen alakítják ki a terveket és mindenki részt vállal ezek megvalósításából. Az irodalmi rendezvényeken bizton számíthatnak — például — a pedagógusokra. A klubtalálkozók sikeréért a helyi TIT-szervezeten kívül a könyvtár, a nőblzoittság és a művelődési ház is fáradozik. Az aktivitás nyilván a kitűnő, jól előkészített, gyönyörködtető és tanító rendezvényeknek is,tulajdonítható. Minden hasonlat sántít, mégis megkockáztatom. Kicsit úgy van, mint a focinál: ha jól megy a csapatnak telkes a közönség, ha akadozik a 1áték. elmaradnak a hűséges szurkolók is, néma a nézőtér. Ml Most összegezték az Ady Endre századik születési évfordulójának tiszteletére tartotjt előadások tapasztalatait. A költő pályaképével, életrajzával, irodalmunkra gyakorolt hatásával foglalkozó témák keltették a legnagyobb érdeklődést. Erről szólt az előadásoknak több mint fele. Költészetéről, kifejező eszközeiről 15 helyen beszéltek. A forradalmár, a társadalmi igazságtalanság elten küzdő költőt 10 előadás mutatta be. Volt ahol az „Ady-per”, volt ahol a poéta szerelmi költészete, volt ahol egyes kötetei Iránt tudakozódtak. A községek közül főként Tlsza- kécske és Kerekegyháza jeleskedett, Az előadások számát tekintve Lakltelek harmadik. Külön is említendő, hogy valamennyi kécs- kel üzemben megemlékeztek a költőről. A beszámoló azt sem titkolta, hogy Kunszerttmiklóson (!), Izsákon, és jó néhány kisebb községben egyetlen Adyval foglalkozó TIT-előadás sem volt. Bejelentették, hogy májusban wwlwX'Xv IwfflwwfS' Lakiteleken rendezik meg az írók, költők, irodalomtörténészek országos találkozóját és ősszel több évre tervezett irodalmi szabadegyetem kezdődik. Tiszakécskén az MSZMP nagyközségi bizottsága székházában folytatódott a tanácskozás. Itt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából szervezett előadások mérlegét vitatták meg. Megállapították, hogy jól beváltak a központilag kidolgozott tematikái vázlatok, majd mindenütt használták a felajánlott szemléltető eszközöket. A legtöbbször a Lenin — Október előadást kérték. Népesek voltak a mai szovjet valóságot bemutató rendezvények Is. Az elhangzott 67 előadásból Tl- szakécskén. Lakiteleken és Kerekegyházán .tartották a legtöbbet, az összes kétharmadát, Az arányok Itt is elgondolkoztatók. Kovács István járási titkár terjesztette elő az 1078. évi-munka- tervet, Kovács Géza, a nyelvi szakosztály tikára a XII. Magyar nyelv hete előkészületeiről tájékoztatta a járási elnökséget és a jelenlevő dr. Kiss Margitot, a járási pártbizottság titkárát. Tiszakécskén is harmonikus a kulturális intézmények együttműködése. amit a hozzászólások is bizonyítottak. Többen egy kis külön tapasztalatcserére is felhasználták az alkalmat, gondosan Jegyezték a bevált módszereket. A legközelebbi elnökségi ülést Kunszentmiklóson rendezik. H. N. Emléktáblák, szobrok után életrajz is Könyv Újhelyi Imréről „Egy neves állattenyésztő élete és munkássága” alcímet viseli az a Mezőgazdasági Kiadónál ez év elején megjelent életrajzi mű, amelynek szerzőpárja Kecskés Sándor és Mikó Kovács Miklós. Egy olyan férfiúnak, sokoldalú és szorgos-dolgos életnek állítanak emléket a könyv írói, akiinek embersége. haladó gondolkodása és pedagógiai-tudományos életműve ma is megérdemli a figyelmet. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a néhány évvel ezelőtti eseményre, amikor Duwapatajon felavatták a község legnagyobb szülöttének a szobrát, elhelyezték szülőházán az emléktáblát. Ugyanekkor tartották a Kodály Zoltán nevét viselő művelődési intézményben azt az emlékülést, amelyen a magyar állattenyésztés szakemberei vettek részt az ország minden részéből. Ezt megelőzően működése legfőbb színterén Mosonmagyaróváron ugyancsak szobrot helyeztek el Üjhelyi emlékére. Szeretett egykori akadémiája falán tábla és a róla elnevezett érem ugyancsak rá emlékezteti folytón-folyvásit azokat, okik szívesen törődnek hagyományainkkal. Újhelyi Imre Dunapatajon született 1866 január 12-én. Népes családjában — tizenegyen voltak testvérek — ő volt a legkisebb gyerek. Szülei többek között Bó- csán, Hartán, Patajon és Kalocsán éltek. (Illetve az édesanya özvegysége idején Baján Is, ahol 1809-ben meghalt.) A későbbi nagy hírű és tekintélyes tudós és kiváló pedagógus az iskoláit Kalocsán, Szekszórdan és Baján végezte. (ahol leérettségizett), majd ez óvári gazdaságit akadémiára került. Ennek elvégzése után az álla/torvositudományl egyetemen megszerezte a második diplomáját Is, és ezt követően, 1889-től harminc éven keresztül tanított az óvári akadémián, melynek tíz évig igazgatója is vált. Rendkívüli munkabírását és ritka sokoldalúságát bizonyítja többek között; hogy az igazgatói • Újhelyi Imre arcképe. munka mellett jó néhány tantárgyat állandóan tanított, részt vett a társadalmi és tudományos szervezési munkálatokban, miközben mintegy háromszáz cikket, tanulmányt, továbbá állatgyógyászati tankönyvet írt. Külföldi tanulmányútjai során Európa szinte valamennyi számottevő országának gazdálkodását, állattenyésztését alaposan tanulmányozta, és az így szerzett tapasztalatokat cikkekben, előadásokban és más módon igyekezett széles körben elterjeszteni. Járta az országot, volt úgy, hogy három év leforgása alatt több mint 30 ezer — többnyire paraszt — ember hallgatta végig, Sokoldalú és felbecsülhetetlenül hasznos tevékenységét külföldön és idehaza egyaránt figyelemmel kísérték, óvári működése idején az általa igazgatott nagy hírű intézményt mintegy háromezren látogatták meg. Kecskés Sándor és Mikó Kovács Miklós a tanítványok szere- tetével. sőt rajongásával számolnak be az olvasóközönségnek a magyar állattenyésztés ügye iránt érdeklődő embereknek arról a hatalmas erőfeszítésről, amellyel Dunapátaj tekintélyes fia igyekezett mindvégig gazdagítani a magyar tudományt és a magyar peVilághírű fazekasmester kiállítása a Néprajzi Múzeumban dagógiát. Kitűnik szemléletesen a kötetből, hogy Üjhelyi tudósnak, nevelőnek, szervezőnek és embernek is mennyire nagyszerű volt. A társadalom nehéz sorsban élő embereinek, mindenekelőtt a parasztembereknek az élete izgatta, azon akart és tudott is segíteni. Mint a szerzők írják, amikor más hozzá hasonló beosztású munkakö- rü emberek: a barátai, ismerősei szórakozni hívták, az volt a sza- vajánása, hogy a parasztjai kö- .zött érzi ő igazán jól magát. Haladó gondolkodására vall. hogy ő szorgalmazta elsőnek, ő javasolta, hogy a nők felvételét is engedélyezzék az akadémiára. További kezdeményezései közül kiemelkedik az általa létrehozott szarvasmarha-tenyésztő egyesület, a tejkísérleti állomás és tejszövetkezet, az állatok törzskönyvezése, a mi- nöségvizsgálás bevezetése és elterjesztése, a takarmányozás ellenőrzése. a rendszeres minőségjavítás stb. stb. Mindent egybevetve: az említett szerzőpár életutat bemutató tanulmánya érzékletesen tárja az olvasó elé Újhelyi Imre túlzás nélkül nagyszerű életútját. A megyénkben olvasók bizonyára arról is szfvesen értesülnek e kötet lapjairól, hogy az egyik patají lokálpatriótának, milyen sokat köszönhetnek a szerzők, akiknek tollából e szavakat olvashatjuk: „Különösen köszönjük Pastyik Istvánnak, a pataji múzeum igazgatójának az Üjhelyi családra vonatkozó és fá- radságos munkával összegyűjtött adatait.” V. M. A Miska-korsók, írókás tálak nemzetközileg elismert mestere Kántor Sándor. Az idős karcagi fazekas, aki az elsők között kapta meg a népművészet mestere címet, ezúttal életművét mutatja be a Néprajzi Múzeumban. Kántor Sándor tizenkét éves korában, 1907-ben szegődött el fazekasinasnak. Mestere az egyik helybeli fazekas. Művészi pályája sokat köszönhet egy véletlen találkozásnak: 1927-ben megismerkedett Győrffy István néprajztudóssal, aki felismerte tehetségét, és művészi munkára ösztönözte. Felhívta figyelmét a tiszafüredi díszes cserepekre. Eleinte másolta, később pedig egyre inkább saját elképzeléseit valósította meg. Győrffy és mások biztatására nemzetközi kiállításokra küldte el munkált. Berliniben, New Yorkban elnyerte a városok díjait, 1936-ban Tokióban aranyéremmel jutalmazták alkotását. A kiállított 400 alkotás között láthatók a pálya kezdetót idéző emberi figurák, a tiszafüredi ornamentikája! Miska-korsók, a madárvázák, a sárospataki és a pásztói motívumokkal díszített mázas edények. Minden stílushoz hozzáadott valami sajátosat, arra törekedett, hogy a régi formákból olyan edényeket alakítson ki, melyek a jelen emberének is mindennapos használati tárgyai tehetnek. Ma is érdeklődésre tartanak számot az óriás tálak, bütykösök, valamint a brüsszeli világkiállításon díjat nyert madár- és. emberfigurái. A kiállításon nemcsak szép kerámiákat csodálhatunk meg, hanem bepillantást nyerhetünk a kerámiakészítés titkaiba: műhelyrészletek, fotók illusztrálják a kerámiakészítés folyamatát. Hazánkban a népi fazekasság a XVIII—XIX. század fordulóján élte virágkorát. E mesterség máig megőrizte a hagyományos készíté. • A képeken: Kántor Sándor munkál. si módot. Az edények ma is lábbal hajtott korongon készülnek és kézzel formázzák őket. A me- zőcsáti, tiszafüredi és a gyöngyösi, pásztói korongosok művészetének továbbvivő je, továbbfejlesztője a karcagi Kántor Sándor, aki nagy szorgalommal, munka- szeretettel több mint fél évszázada dolgozik. Tudatosan foglalkozik az edények korszerűsítésével, az új formák kialakításával. Híres munkái a zöld mázas edények. Mdska-kancsóit, butellált, betyárpoiharaiit gyakran díszíti néhány soros versikékkel is. Alkotásait ma is szívesen vásárolják szerte a világon. A brüsszeli világkiállításon nagydljat és aranyérmet nyert huszárdísze* Miska-kancsója, de jó hírnevet szerzett készítőjének az itóka- tartó, a pálinkásbutykos, a teás-r és a kávéskészletek sokasága is. Kántor Sándor alkotásai, népi szellemiben fogant új formái bizonyítják a legjobban, hogy a magyar népi iparművészeinek nemcsak múltja, Jelene, hanem jövője is van. A szép kiállítást májusig tekinthetik meg az érdeklődőik. Ss. E. Egy ószláv kultikus lelet A régészek előtt isimert tény, hogy az NDK három északi me-, gyéjében egykor szláv települések voltak. A nemzetközi szakkörökben is feltűnést keltett azonban hogy a Schwerin megyei Gross Rader,nbera nemrég egy IX. századi ószláv templom nyomaira bukkantak. Az archeológia történetében első eset, hogy ószláv kultikus helyet si került 'feltárni és tudományosan meghatározni. A Schwerin, Rostock és Neu- brandenburg megyék szláv településeire vonatkozó kutatásokat a Schwerin! régészeti intézet munkatársai végzik. Legújabb és legérdekesebb leletük az első ezredév végéről származó ószláv templom, amely vár, templom és lakótelepüLéá együttesére utal. A templom 7,6 méter széles és 13 méter hosszú volt. A díszes töágyfapallók, amelyekből 53 maradt fenn a mocsaras talajban, bizonyítékai annak, hogy a vidék szláv lakói körében fejlett volt a famegmunkálás. A templom belsejében kélyheket és állati koponyákat találtak. Ezek közül egyes darabok szent relikviák, mások állatáldozat maradványai tehetnek. A szenzációs leletek feldolgozása folyik. (BUDA- PRESS-PANORAMA) Kálvária Vaszil Bikov nem egy novelláját választotta már a szovjet filmgyártás egy-egy film témájául. Larisza Sepityko most Szót- nyikov című elbeszéléséből készített magas színvonalú, a drámai sűrítés lehetőségeivel bőségesen élő filmet. A Kálvária azok közé a háborús filmek közé tartozik, amelyek a szovjet filmművészet legjava erejét mutatják. Ha nem is éri el például azokat a magasságokat, melyeket az Emberi sors, vagy a Ballada a katonáról megközelített, de mind színészi játék, mind a rendezői munka az élenjárók közé sorolja. A történet ismert. Két végsőkig kimerült partizán minden irányból szorongatott társaik megsegítésére élelemért belopóz- kodlk egy faluba, s miközben küldetésük sikerrel jár, visszafelé vezető útjukban a németek kezére esnek. A rendező tudatosan választotta a fekete-fehér fényképezés lehetőségeit, a fény és árnyék • Képttnkön: Borisz Plotnyikov, a film egyik főszereplője. kemény ellentéteit, kontrasztjait, hogy ezzel is a drámai mélységekre irányítsa a figyelmet. Az orosz táj látványosan szép, lírai elemei helyébe a vakító hómezőn vonuló katonák fekete árnyéka lép, a kitünően fényképezett közelképeken a dráma egyes mozzanatai az emberi arcokon játszódnák le. A legfőbb konfliktus egyébként is az emberi lelkekben zajlik le. A nehéz helyzetekben felgyülemlő méreganyag az emberi tudatban néha mindkét irányban ajtót nyit a cselekvésnek. A hősies helytállás és a gyáva megfutamodás konfliktusainak kibontása teszi igazán felemelővé ezt a kitűnően rendezett, jó színészeket foglalkoztató alkotást. A rendező mindvégig meg tudja tartani a drámai feszültségnek azt a magas hőfokát, amely átsüt már a film legelső jelenetein is. Sőt, itt-ott fokozni is képes, Talán néhány olyan mozzanata van a filmnek, amelyben visszatér a szovjet filmművészetre oly jellemző részletezés, az események és a vágások lassúbb tempója, egy-két mozzanat beállítása pedig színpadias és túljátszott. Mindezek azonban nem vonnak le semmit e hallatlanul egységes szemléletű, kitűnő színészi alakításokat felvonultató alkotás értékéből. A novella címadóját, Szót- nyikovot egy kitűnő szovjet színész játssza, Borisz Plotnyikov. Ez az égő tekintetű, tragikus arcú fiatal színész egy-egy rezdülésével, tekintetével egész történeteket tud elmesélni. Társa, aki a harc továbbfolytatásának lehetősége érdekében a látszólagos árulás szégyenét vállalja, Vlagyimir Kosztyuhin játéka által vált igazán élővé. Mellettük a jó epizódalakítások egész sora szolgálja a film mondanivalóját. Larisza Sepitykónak eddig három filmjét mutatták be hazánkban, közülük minden bizonnyal ez az alkotás a legérettebb, mert világosan mutatja a fiatal, tehetséges rendező módszerbeli továbblépésének kétségtelen jeleit. Cs. L.
