Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

1978. február 19. • PETŐFI NÉPÉ • S

Tanyák, tanyai emberek

Beszélgetés a helyzetükről, jövőjükről

• Néhány éve vezették be » villanyt a maikéi tanyába, s Így lehető* ség van a televíziózásra. (Pásztor Zoltán felvétele.)

A Szegedtől mintegy 20 kilométernyire levő Mórahalom Erkel Ferenc Művelődési Házának előcsarnokában Fontos Sándor festőművész tanyaképei és dr. Juhász Antal, Dokumentumok a Szeged környéki tanyavilágból című fotókiállítása fogadta a péntekre meghívott vendégeket, az úgynevezett tanyás megyék újságíróit. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa azzal a céllal rendezte meg a tanácskozást, hogy Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szat- mór és Szolnok megye újságírói, valamint a meghívott tanácsi, és népfrontvezetők mondják eí véleményüket a tanyák helyzetéről, jelenlegi szerepükről, s melyek azok a legsürgősebb feladatok, amelyek halaszthatatlanul megoldásra várnak a tanyai emberek helyzetének javításáért

A nagyon tartalmas, sok hasznos ötletet, kezdeményezést felvető tanácskozáson a tanyán élő emberekkel kapcsolatiban valamennyi jelentős kérdésről szó esett. Bevezetőjében S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára egyebek között például a mezőgazda- sági nagyüzemeknek a területükön élő tanyai emberek helyzete iránt való nagyobb megértését illetve segítését sürgette, hiszen a több mint hétszázezer tanyai lakos többsége idős. Mint mondta, az országos tanács titkársága hamarosan konkrét javaslatokat tesz majd a tanyai öregek hely- zétének javításáért.

Természetesen szóba került Lakatos Vince nemrég bemutatott, s széles körű társadalmi megmozdulást kiváltó Naplemente című tv-filmje, illetve a kisebb- nagyobb kollektívák, szocialista brigádok által nyújtott anyagi támogatás amely Bács-Kiskun megyében meghaladja a kétmillió forintot. Megszívlelendő az a javaslat, hogy ne csak anyagiakkal segítsünk a magukra maradt, magányos tanyai embereken, akik a külvilágtól szinte elzárva, egyedül élnek. E probléma megoldásában sokat tehet a népfront, s a mezőgazdasági nagyüzem is.

Ám nemcsak idősek, fiatalok is élnek tanyán, nem is kevesen, több mint kétszázezren, akiknek ugyancsak jogos igényük, hogy otthonuk minél kulturáltabb legyen. Ha szűk a lakás, bővíteni kell. S ha pénz lenne is rá, nem lehet, tiltja a rendelet. Mert, ha a tanyán élő ember kenyere javát nem a mezőgazdasági termelés adja, azaz szakszerű megfogalmazásban nem mezőgazdasági főfoglalkozású, nem kaphat építési engedélyt otthonának bővítésére.

Módosítani kellene azt a rendelkezést is, amelyről az egyik mórahalmi szakszövetkezeti tag beszélt. Azokat a mezőgazdasági gépeket, amelyeket, mór a nagyüzemben nem tudnak üzemeltetni, felújításuk nem gazdaságos, a szakszövetkezetiek összefogva megvásárolnák, megjavítanák — de nem lehet, inkább beolvasztják a masinát.

Csongrád megyei kollégám az elnéptelenedő tanyai iskolákat felkeresve, ugyanolyan tapasztalatokat szerzett, mintha Bács- Kiskun megyében járt volna. Sokhelyütt eladták a szövetkezetnek, s raktárnak használják az egykori tantermeket. Pedig nálunk is számos kezdeményezés van rá, hagy hasznosabb célra is fel lehet használni ezeket az épületeket.

A Kiskunhalasi Állami Gazdaság a területén levő egyik elnéptelenedett iskolát a városi tanács segítségével óvodává alakította át. Máshelyütt a KISZ-esek vették birtokukba az egykori tantermeket. Javaslatként hangzott el, hogy eladási tilalmat rendeljenek él ezekre az épületekre, hogy továbbra is kulturális célokra használják. Nem valószínű annak az ellenvetésnek a létjogosultsága, miszerint úgysem lenne erre igény.

Sok szó esett a tanyák villamosításáról, a kereskedelmi ellátás hiányosságairól, aminek megoldása igen sürgős, hiszen mint azt felszólalásában Zsarnóczai Sándor,

a Közgazdasági Szemle főszerkesztője mondta, az csak illúzió, hogy a tanyai ember minden élelmiszerét megtermeli. A valóság az, hogy csupán egy részét, tehát az ellátás színvonalának növelése is szükséges.

Mórahalom utcáin már égtek a lámpák, amikor a tanácskozás után kisebb csoportokban felkerestünk egy-egy tanyát. A község határában Lékó Ferencékhez kopogtattunk be. Az 1800-as évek végén épült házikó aligha hasonlít a mostani háromszobás, fürdőszobás, szőnyegpadlós, modernül berendezett szobákra. A néhány holdinyi bérelt földből annakidején Csak egy szoba-konyhára jutott — és döngölt földre. Végleges formáját a tanya tíz éve kapta meg 1970-től a három gyerek, Anna, Ilona, és Imre villany mellett tanulhatott. A két lány bér- számfejtő, illetve gyógyszerész asszisztens lett, a fiú az algyői olajosaknál dolgozik, Lékó Ferenc 1960 óta tagja a szakszövetkezetnek, kis szőlője, gyümölcsöse van, de elsősorban állattartással foglalkozik. «.

Beszélgetés 'közben, amint körülnéztem a szobában, eszembe jutott, amit S. Hegedűs László a tanácskozásit bezárva mondott: való igaz Lakatos Vince filmje, de sajnos az is igaz, hogy nagyon sok tanyában járva, nem érzi az ember a „tanyai levegőt”. Mindez persze nem feledteti a tennivalókat.

Tárnái László

Uj feladat a halasi építők előtt: a lakáskarbantartás

A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat a múlt évben 26 százalékkal növelte teljesítményét, összesen 226 millió forint értékű munkát végzett el. E nagyarányú fejlődésről, a terv tetemes túlteljesítését is jelentő eredményről beszélgettünk Király Istvánnal, a vállalat főmérnökével.

— Egy évvel ezelőtt gondolni sem mertünk ekkora fejlődésre. Lényegesen szerényebb, 10 százaléknál kisebb növekedést terveztünk, mert úgy számoltunk, hogy elhasználódott eszközeink már nem teszik lehetővé a korábbi évekéhez hasonló dinamikus fejlődést. Hogy ez nem így alakult, arról a kollektíva gondoskodott. Nem tudtunk belenyugodni abba, hogy lassuljon a vállalat fejlődése, s természetesen az is ösztönzött bennünket, hogy a beruházók már nagyon várták az általunk épített létesítményeket, Kiskunhalason és Félegyházán egyaránt. Végül is sikerült kihasználnunk a termelés növelésére minden lehetőséget.

A vállalatnál a múlt évben 16 százalékkal nőtt a termelékenység, s közben a létszám 11 százalékkal gyarapodott. Nálunk ez a magas arány tulajdonképpen megszokott, új dolgozóink szinte kivétel nélkül saját nevelésű ipari tanulókból kerülnek ki.

Az eredmények mellett el kell azonban mondani, hogy a vállalat nyeresége nem volt magas a múlt évben, nem érte el a 13 millió forintot sem. Ennek egyik oka, hogy sok munkafolyamatot még nem tudtunk gépesíteni, s meglevő eszközeink nagyrésze is elavult. üzemeltetésük már meglehetősen költséges.

Fejlesztési gondjaink nagyrészét nem tudjuk saját erőből megoldani, ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól kértünk — már csaknem két éve — segítséget, pályázat útján. Fejlesztési terveinkben az építkezési munkák erőteljes gépesítése, termelésünk ipari hátterének kiépítése, valamint a szociális létesítmények fejlesztése szerepel. Ebből az átfogó, csaknem százmilliós költségű vállalat beruházási programból ebben a tervidőszakban a helyszíni munkák gépesítését tudjuk megoldani. A pályázatunkra megítélt támogatás ugyanis 22,5 millió forintos fejlesztést tesz lehetővé. A program keretében létesítünk központi betonkeverőt Halason és Félegyházán.

Ez az év egyébként nemcsak a régen várt fejlesztési program kezdetét jelenti nálunk, hanem tevékenységünk bővítését is. Ez évtől ugyanis vállalatunk lett Kiskunhalason a lakáskarbantartás bázisszervezete. Most tehát hozzákezdünk egy várhatóan nagyarányú szolgáltatási tevékenység feltételeinek megteremtéséhez. Ehhez külső segítségként csatolták hozzánk a helyi vegyesipari vállalatot. Jelenleg az igények és a lehetőségek felmérését végezzük, amelynek alapján kialakítunk egy megfelelő szolgáltató szervezetet. Az előkészítő munkával és a szükséges felvevő helyek kialakításával március végére készülünk el — a fejezte be a tájékoztatást Király István.

Zs. A.

* A barömfifeldolgozó halasi gyárink rekonstrukcióját a mélyhűtő és a hűtőtároló építésével ebben evben tovább folytatják. (Mehesi Éva felvétele.)

Menetközben

k V. ötéves terv harmadik esztendejébe érkezve tulajdonképpen a tervidőszak félidejénél tartunk. De ha a mát és a holnapi tennivalókat vizsgáljuk az érdeklődés előterébe kerül: mi történt a XI. kongresszus és a három évvel előbb lezajlott megyei pártértekezlet óta, miként valósultak meg az elhatározott célok, rendiben vagyunk-e az időarányossággal, mi minden várat még magára 1980- ig. A megközelítő pontosságú mérlegkészítés érdekében mindenképpen helyes módszer az összegezés, amely jól láttatja a kialakult tendenciákat, és arra késztet, hogy meghatározzuk: mit és hogyan cselekedjünk a közeljövőben, vagy távolabbra muta- tóan.

A felmérés mindenképpen segítség a tervek, a határozatok majdani teljes végrehajtásához, hiszen egyként tartalmazza az eredményeket és gondokat is.

A XI. kongresszuson és a megyei pártértekezleten született döntések viszonylag rövid idő alatt végiggyűrűztek a megye párt- és párton kívüli közvéleményén, a tömegszervezetekben, az állami testületekben, intézményekben és a gazdálkodó szervezetekben egyaránt. A munka nehezebbik része azonban ezután következett: a célokhoz jutás megszervezése. Am ha végigkövetjük az elmúlt három esztendő megjárt nyomvonalát, egyértelműen jelenthetjük ki, hogy az erőfeszítések meggyőző eredmények birtokába juttattak.

Az országos és a megyei — nagyobb, feszítettebb munkát igénylő — határozatok kiállták a próbát. Az általános megállapításon túl azonban azt is meg kell mondani, hogy — csupán a megyére vonatkozóan — a kép közelebbről nézve már differenciáltabb. Vannak területek, ahol túlteljesítettünk, vannak, ahol ép- penhogy elértük a „magasságot”, de egyes területek elmaradása is szembeötlő.

A megyei pártbizottság a közelmúltban megtartott ülésén megállapította, hogy a társadalmi struktúra alakulásában tovább folytatódnak azok a tendenciák — természetesen mérsékeltebb ütemben —, amelyek korábban már jellemzők voltak. A munkásság létszáma — ha nem Is az elképzelt mértékben — növekedett, politikai és gazdasági szerepe továbbra is meghatározó módon befolyásolja a megye társadalmi életét. Az anyagi körülmények javulása, a különböző bérintézkedések kedvezően befolyásolták a társadalom vezető osztályának hangulatát.

C

sökkent a szövetkezeti parasztság létszáma két fon- .tos jellemvonás kíséretében: egyre növekszik a nyugdíjasok köre, és ezzel szinte párhuzamosan, méreteiben egyre nagyobbodó a szakképzett munkaerő bekapcsolódása. Az értelmiségiek száma szolidabb mértékben növekedett. Helyenként állandósult a felsőfokon végzett szakemberek száma, bár itt-ott szakemberhiánnyal küzdünk.

A társadalmi osztályok és egyes rétegek viszonyát vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy nincs köztük olyan politikai vagy gazdasági jellegű feszültség, amely zavarná a harmonikus egymással élést. Ami a korosztályok szerinti vizsgálódást illeti, meg kell jegyezni, hogy a megyében is egyre nagyabb figyelmet igényel az idős, nyugdíjas emberek sorsa.

Amikor döntés született a megye V. ötéves tervéről, a koncepció ugyanaz volt, mint országosan: A megye gazdaságát a megvolt bázisokon továbbfejleszteni, korszerűsítések és rekonstrukciók útján. A terv reális, amelyet a ciklus éves teljesítési adatai igazolnak.

Az ipar az országos átlagnál gyorsabban fejlődött, bár ez nem volt egyenletes: 1976-ban 6,4,

1977-ben 10 százalék. A megtermelt áru kelendő volt a piacon, amit az is igazol, hogy az exportra került termékek aránya a korábbi 25 százalékról 29 százalékra javult. Gondot okoz néhány helyen a termékszerkezet átalakítása (Április 4. Gépipari Művek, MEZŐGÉP), ami a belső kelendőségnek és az exportnövekedésnek nélkülözhetetlen feltétele.

...■■'"tavaly az élelmiszeripar je■ les tervteljesítésében nagy sratasJ szerepe volt az előző évinél nagyolbb mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagnak. A megye élelmiszeriparának a jövőben is különös figyelmet kell szentelni. Az életszínvonal növekedését biztosító belső élelmiszer- ellátáson túl a mezőgazdaság képes arra, hogy exportja segítse elő devizabevételeink növekedését. Mindez sürgeti a mezőgazda- sági termelés és a feldolgozó-kapacitás közötti feszültség csökkentését, majd felszámolását, a hűtő- és tárolótér bővítését. Élelmiszeriparunkat úgy célszerű fejleszteni, hogy lehetővé váljék

a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldolgozása, a versenyképes termékek nagyobb volumenű előállítása.

A termelés és az export mai összetételét és versenyképességét figyelembe véve — a gazdaság változatlan struktúrában történő továbbfejlesztése — egyensúlyi problémáinkat fokozná. Van példa arra, hogy a feldolgozott termékek, a folyamatosan bővülő választékot nyújtó új gyártmányok iránti kereslet stabilabb, ingadozásoknak kevésbé van kitéve. Jórészt az értékesebb áru- szerkezetre vezethető vissza, hogy például Dániában az egy hektárra jutó mezőgazdasági és élelmiszeripari külkereskedelemből származó haszon tízszerese, Hollandiában nyolcszorosa hazánkénak. Kivitelünk zömét a feldolgozott termékek, készítmények teszik ki.

nyersanyagtermelés és az ipari kapacitások összhangja nem kielégítő, ami abból adódik, hogy a feldolgozás kapacitásait rendre lépéshátránnyal hozzuk létre. Főként a tárolótér és hűtőtér szűkössége miatt időnként tetemes a népgazdasági kár, nagy a romlási és az állatok szállításánál a súlyveszteség. Tehát a gabonatárolóknak, a hűtőipari és a konzervipari fejlesztésnek a nyersanyagkínálatot mindig egy „orrhosszal” kell megelőznünk. Ahhoz, hogy a világpiac konjuktu- rális szakaszait előnyünkre hasznosíthassuk, el kellene érni, hogy a hűtők és tárolók befogadóképessége kereskedelmi manőverezésre is lehetősége nyújtson.

A megye mezőgazdasági termelése a tervezettnek megfelelően alakult, sőt az elmúlt évben — az 1976-os alacsonyabb színvonal ellenére — időarányosan némi előnyre is sikerült szert tennünk. Így hát 1977-iben — 1975- höz képest, amelyik egy jólter- mő esztendő volt — 9 százalék növekedést, 1977-ben pedig — az előző évhez képest — megközelítőleg 20 százalékkal többet produkáltunk.

A gabonafélék és a takarmánynövények hozama emelkedett, hasonlóképpen a zöldség, szőlő- gyümölcstermelés is. A zöldségfélék termésmennyisége a tavalyinál 20, az 1975. évinél 33 százalékkal volt nagyabb. S bár a szőlőtermő terület 5 százalékkal csökkent, a termés élérte a 29 ezer vagont, ami sokkal jobb a tavalyinál, de nem éri el teljes mértékben az 1975. évi színvonalat. Ezzel a hirtelen termésfelfutással — amiben jelentős szerepe volt a kedvező időjárásnak és az érdekeltségnek — azonban megnyugtató módon még nem értünk célt. A termesztés tartós, stabil feltételek közé hozása érdekében még nagyon sokat kell tenni. Gondolunk elsősorban szőlő-gyü- mölcstelepítések célratörő 'keresztülvitelére, illetve olyan mértékű állandósítására, amely a folyamatosan születő új ültetvényekkel képes pótolni a termelésből ugyancsak folyamatosan kieső területeket.

U

ggyancsak jelentős eredmé- I nyékét mondhat magáénak az állattenyésztés, különösen a vágósertés-, a baromfi- és juhtenyésztés terén. A szarvasmarha-állomány grafikonvonala 3 százalékkal feljebb kúszott, a tej mennyisége pedig egyetlen esztendő alatt 15 százalékkal növekedett.

A mezőgazdaság különböző területein az eltelt időszakban felmutatott, általában jelentős számadatokban nagy szerepe volt annak, az intenzív munkának, amelyet a megyében az iparszerű termelési rendszerek fejlesztésében elértünk. Ezek száma a pártértekezlet óta megkétszereződött (130 000 hektár). Tizennyolc termelési rendszerbe nyolc nagyüzemi rendszergazda tartozik. A megye állami gazdaságai között több rendszergazda van. Az állami gazdaságok többsége fegyelmezett, tervszerű munkával például szolgál a megye nagyüzemi gazdaságainak. Közülük országosan is kiemelkedő eredményt ért el a Bácsalmási Állami Gazdaság a több mint 60 mázsás hektáronkénti búzatermés átlagával. Ide sorolható még a Bajai Mezőgazdasági Kombinát, a Vágó és Húsfeldolgozó Társulás, és a Kalocsai Agráripari Egyesülés.

összehasonlításul érdemes

megjegyezni, hogy a termelőszövetkezetek az 1980—70-es évek fordulóján az állami gazdaságokhoz képest gyors ütemben fejlődtek és korszerűsödtök. Helyenként még túl is szárnyalták az állami gazdaságok színvonalát. Ez az erőteljes ritmus azonban alábbhagyott. A termelőszövetkezetekkel kapcsolatosan nem lehet szó nélkül hagyni, hogy esetenként jelentős áz azonos körülmények és feltételek között tevékenykedők közötti, s az eredményekben megmutatkozó differencia.

A mezőgazdasági termelés egészéről nem lehet beszélni a háztáji kisegítő gazdaságok említése nélkül, örvendetes fejlődésnek

vagyunk tanúi, hiszen megnövekedett a termelési kedv, ami nagymértékben hozzájárul a lakosság élelmiszerekkel való ellátásához, a piaci árak kedvezőbb alakulásához és végső fokon az életszínvonal emelkedéséhez. Az elismerés kifejezésekor nyomban meg kell jegyezni, hogy a továbbiakban nagy munkát igényel az eddig elértek szi nten tartása. Ez csak akkor biztosítható, ha megszilárdul a kialakult jó kapcsolat a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok között a takarmányellátásban, az értékesítésben és az anyagi-műszaki ellátottságban egyaránt.

É

lvtizedünk elején megkezdődött, az utóbbi néhány esztendőben p>edig szemlátomást — mondhatni — a végéhez ért az a folyamat, amelyet a munkaerő-tartalékok kimerülésének nevezünk. A társadalom munkaidőalapja nem lesz nagyabb, jóllehet mennyiségileg és minőségileg növekvő feladatokat kell megoldanunk mind a lakosság ellátásában, mind az exportigények kielégítésében. Ugyanakkor intézkedéséket kellett tenni a megyében is az új munkahelyek létesítésének korlátozására, és a helyzet kényszerítő hatására létre kellett hozni a munkaerő- közvetítést. A teljes foglalkoztatottság a szocialista építés nagy vívmánya. Ennek egyenes következménye, hogy mivel a foglalkoztatás teljes kiterjesztése megszűnik politikai és gazdasági hajtóerővé lenni, az emberek vágyai és törekvései új irányba mutatnak: több értelmet akarnak látni munkájukban, több kultúrát és jobb életkörülményeket kívánnak, fokozott mértékben a minőséget igénylik majd mindenben. Ez egy új hajtóerő, amely a politikában és a gazdaságban változást hoz magával. Ehhez a gondolathoz társul az üzem- és munkaszervezés állapotának állandó viszgálata és a belső tartalékok szüntelen feltárása.

ár az eddig felsorolt adatokból is érzékelhető, hogy az életkörülmények a megyében az ötéves tervvel összhangban kedvező irányban változtak. A felépült lakások száma az első két évben meghaladta a tízezret. Az áruellátás a tervnek megfelelően fejlődött, az alapellátás jó, de. a megye lakossága mégis számos kifogást, észrevételt tesz a választékkal, a a minőséggel és a különböző hiánycikkekkel kapcsolatosan.

A megyei pártbizottság az elmúlt három esztendőben nagy jelentőséget tulajdonított a tömegek közötti politikai munkának és az ideológiai kérdéseknek, a közoktatásnak és a közművelődésnek. Abból a vitathatatlan tétedből indult ki, amelyet Lenin is hangsúlyoztt, miszerint „a munkatermelékenység emelésének ... feltétele először is a lakosság tömegeinek műveltségi és kulturális felemelkedése..

Az ideológiai, politikai munkásságban a megye kommunistái is százezrek szocialista tudatának fejlesztésére törekedtek. Bár a pártszervezetek irányította propagandatevékenység teljes mértékben a Központi Bizottság határozatainak megfelelően folyik, mégis a közvéleménytől visszakapott információk gondokat is tükröznek. A prop»agandamunka szervezetileg és tartalmilag formálódik és igazodik az élet követelményeihez, az agitációs munka is — a pártnapok és más fórumok keretében — megfelelő gazdaságpolitikai tartalommal, politikai érdekeinkkel összhangban zajlik, mégis észrevehető, hogy az agitáció és a propaganda nincs mindig megfelelően a helyén. Ha jól belehallgatunk a közvéleménybe, többek között azt is mondhatjuk, hogy az állampolgárok nincsenek kellően tisztában jelenlegi gazdasági helyzetünkkel. Azzal, hogy ebből milyen következmények hárulnak a különböző közösségekre, csoportokra, üzemekre, szövetkezetekre, az egyénekre, az egye» emberekre.

Jóllehet a párt- és a kormány mindent megtesz a népgazdaságot érintő negatív hatások elhárítására, arra, hogy mindezekből a dolgozó ember zsebét és hangulatát kevésbé érintő gondok származzanak, mégis politikai igény az, hogy az ország, a megye milliód és százezrei jobban értsék, .világosabban lássák a párt munkastílusából fakadó azon következetes törekvéseket, amelyek minden esetben és ügyben az ország, a dolgozók érdekeit tartják szem előtt és szolgálják.

.......a menetközben! mérleg blz1 t

ató. Jól láthatók az optimizmusra okot adó tendenciák, amelyeknek még erőteljesebb érvényesülése magában hordja az ötéves terv teljesítésének lehetőségét. Mindenkinek tudnia kell, hogy „nem az istenek égetik a fazekakat”. Lenin mondta, hogy „ezt az igazságot a munkásoknak és a parasztoknak erősen emlékezetükbe kell vésni, meg kell érteniük, hogy most mánden a gyakorlaton múlik ..