Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

1978. február 16. • PETŐFI NEPE • 3 NÖVEKEDETT A TERMELÉKENYSÉG Gyorsjelentés az építőipar évkezdéséről A múlt évi terv sikeres telje­sítése után az építőipar lendüle­tesen folytatta munkáját január­ban is. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium gyorsje­lentése szerint a kivitelező építő­ipar ebben a hónapban kereken tíz százalékkal több munkát vég­zett, mint a múlt év azonos idő­szakában. Az országos átlagon be­lül a tanácsi és az ÉVM-vállala- tok 15, a KPM kivitelező szerve­zetei 12, a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai 2 százalékkal több építési és szere­lési feladatot teljesítettek. A ter­melés bővítése csaknem teljesen a termelékenység növeléséből származott. A lakásépítésben is töretlen a munka lendülete. A kivitelező szervezetek januárban 1068 új ott­hon építésével készültek el, majd­nem kétszer annyival, mint egy évvel ezelőtt. Az ÉVM vállalatok dolgozói 922 lakás kulcsát adták át, a tavaly januárinak több mint kétszeresét. Országosan tehát az átadások üteme jóval kedvezőbb az egy évvel korábbinál. A kivitelező szervezeteknek az 1978. évi előirányzat szerint 48 800 új otthon építését kell be­fejezniük, s januárban e feladat 2,2 százalékát teljesítették. Jelen­leg 54 500 lakás építésén dolgoz­nak, ami 3200-al több, mint egy évvel ezelőtt. Elsősorban az ÉVM- vállalatok érdeme ez a többlet, s így várható, hogy — Budapestet kivéve — akárcsak tavaly, az idén is — éves átadási kötelezett­ségük 40—45 százalékának tesz­nek eleget az első félévben, s tor­lódás, hajrámunka nélkül telje­síthetik feladataikat a második félévben. (MTI) HOZZÁSZÓLÁS Szakember a leltározásról A közelmúltban megjelent „El­nézést de (lassacskán) leltáro­zunk” című cikkre szeretnék rea­gálni az Alföld Szövetkezeti Ke­reskedelmi Vállalat nevében, A cikkben foglaltakra kívánom el­mondani észrevételeimet a keres­kedelemre háruló, az áruk szám­bavételével kapcsolatos kötele­zettségeinkről. Egyet kell értenünk a követ­kezőben: teljesen jogos az ész­revétel, ami a leltározások idő­pontjának, illetve a leltár befe­jezésének információs közlését il­leti. Jogos követelmény, hogy a vásárlóközönség —, ha már szük­séges a leltár — tudja, hogy med­dig fog tartani, illetve mikor jöj­jön legközelebb, s ne fáradjon feleslegesen. Ami a cikk többi megállapí­tását illeti, azokra a teljesség ked­véért az alábbiakat kell elmon­dani. Áruházunkat az év végi lel­tárak miatt nem zárjuk le, ha­nem szakaszosan —, de a követel­ményeket betartva, hogy forduló­napi leltárnak elszámolható le­gyen — leltározunk. Az elmúlt több mint félévtizedes működé­sünk alatt igyekeztünk úgy irá­nyítani a leltározási munkát, hogy a rájuk fordított időt csökkent­sük, de az ne zavarja a leltározás menetét, az áruk megbízható és vitathatatlan számbavételét. Nem állítom, hogy valamelyest nem le­hetne még szorítani a leltárak ütemét, de sajnos, ez már nem számottevő, mert a zavartalan, pontos felvételhez a megfelelő időt biztosítani kell. ugyanis a leltárak alakulásának jogi, anya­gi és erkölcsi követelményei van­nak. Hasonló, ha nem i.s anyagi ter­mészetű, a felelőssége a gazdasá­gi vezetésnek, mert a leltár — túl azon, hogy vagyonmegállapító szerepe van — tükörképet ad a jó, vagy rossz gazdálkodásról. Ép­pen ezért a leltár lefolyásának jó­nak kell lenni, hogy ne legyen megtámadható sem alakilag, sem tartalmilag. Nem lehet tehát erőn felül siettetni ezt a munkát. A túlóra igénybevétele pedig szigo­rúan behatárolt, így napi 12 órát tudunk erre fordítani. Ha-még azt is figyelembe vesszük, hogy a kereskedelem az utóbbi időben szinte teljesen elnőiesedett, a to­vábbi túlórázásoknak ez is aka­dálya lenne. Tehát marad a fenti leltározási idő és a készletek ma­nuális megszámlálásos. igen lassú módszere. Sajnos, itt gépesítésre nem igen van lehetőség. A kérdés másik lényeges ol­dala, ahova az elmúlt évtized alatt eljutottunk, hogy — még mindig nem elégségesen — ma már a kereskedelemben több tíz­ezerféle cikket kell tartanunk. Ko­rábban hazánkban elég ritka volt, főleg vidéken, az öt-tízezer négy­zetméteres általános áruház, ahol igen nagy forgalom bonyolódik, összetett és jelentős mennyiségű készlettel. Ez szintén nem hagy­ható figyelmen kívül. Áruházunk forgalma — örven­detesen — a nyitás óta megdup­lázódott. Az elmúlt évben 335 millió forintot forgalmazott. E nagy forgalom lebonyolításához átlagban 50—60 milliós árukész­letre van szükség. A készletösszetételt is figyelem­be véve igyekeztem érzékeltetni a leltározás bonyolult, és nem utolsósorban munkaigényességét, melyhez sajnos 6—8 napra van szükség. Maradna egy újítási le­hetőség: előbb az eladóteret lel­tározni, az osztályt kinyitni és a leltárt folytatni a raktárban. Azonban ez egy esetleges leltár megismétléskor komoly jogi prob­lémákat idézhetne elő. Úgy érzem, hogy az elmondot­tak után nem kell bizonygatnom, egy-egy nagyforgalmú és készletű — ezerféle cikket tartó — keres­kedelmi objektumot nem lehet egy ipari üzem leltározásával üsz- szehasonlítani, ahol cikkek, anya­gok korlátozott köre található és mindenről karton-rendszer van vezetve. Végezetül a cikkben szerepel, hogy a leltár időtartama nem ér­dekli a kereskedelmi dolgozót. Hadd közöljem, hogy nagyon is érinti őket. Ugyanis alapbérrel kornbinált jutalékos bérrendszert alkalmazunk és a mozgóbér az összbér 40—50 százalékát teszi ki. vagyis, ha nincs forgalom, keve­sebb lesz a jutalék összege is. Általánosságban még egy-két gondolatot felvetnék a leltározás­sal kapcsolatban. A fogyasztó né­ha úgy érezheti, hogy sűrűsödnek a leltárak a korábbi évekhez viszonyítva. Rendeletileg éppen az ellenkezője történt, amennyire csak lehetett csökkentették a lel­tárak gyakoriságát. Ha mégis le­hetett tapasztalni, hogy egy-egy leltár után rövid időn belül újra leltároznak, annak oka lehet: a korábbi leltárkor új egységvezető lett beállítva és a rendelet elő­írja. hogy ilyen esetben három hó­nap múlva ellenőrző leltárt kell felvenni. Sajnos, a gazdasági ve­zetés más esetben is kénytelen leltározásokat elrendelni, például vezető részéről történt felmon­dás. leváltás különböző okok mi­att. stb. Ezeket a körülményeket csak azért kívántam megvilágítani, hogy a közvélemény előtt ezek valószínűleg kevésbé ismertek. így sokszor az ismeretek hiányából in­gerült reagálások jelentkezhetnek. Bessenyi István igazgató Néprajzi és nyelvészeti gyűjtőpályázat A Néprajzi Múzeum és az MTA Nyelvtudományi Intézete a me­gyei tanácsokkal és múzeumi szervekkel együtt országos nép­rajzi és nyelvészeti gyűjtőpályá­zatot hirdetett. Közös felhívá­sukban arra ösztönzik az érdek­lődőket, hogy pályaművekben is­mertessék önálló gyűjtéseik eredményét. írják le többek kö­zött: a falusi építkezés hagyomá­nyait, a lakóházak, gazdasági épületek elhelyezkedését, jelleg­zetességeit, építési technikáját, a lakások berendezését. A Magyar- országon élő nemzetiségek nép- költészetét, szokásait, művészetét bemutató írásokkal, valamint személy-, állat-, növénynevek gyűjteményével is pályázhatnak az amatőr gyűjtők. A pályázati felhívást és a kérdőíveket a Nép­rajzi Múzeum február végéig küldi el az iskoláknak, múzeu­moknak, szakköröknek és egyéni érdeklődőknek. A múzeum gyűj­tésszervező csoportja részletes tájékoztatást nyújt. (MTI) Téli furdozok Miután a nagyszerű kecskemé­ti fedett uszoda megépült, a sza­bad területen termálvizes meden­cék is létesültek. Amikor úgyne­vezett objektív okok miatt ere­deti forrásvíz nem volt, kazán­nal melegített vízzel pótolták a hiányt. Régen van már ismét ter­málvíz, amiben oly szívesen mártóznak és órákat is eltölte­nek a különböző bajokra gyó­gyulást keresők, vagy egyszerűen az elszántak. És sokan elszánják magukat. Ha esik a hó, vagy mínusz foko­kat mutat a hőmérő, ez nekik teljesen mindegy. Többnapos nát­hámba került, amikor elfogadtam egyik ilyen fürdőző ismerősöm meghívását. Mire elértem a gőzölgő meden­cét a nyári strandolásra való kis nadrágocskában, már tüsszögve merültem a tényleg kellemes meleg- és gyógyvízbe. Nem unat­koztam, beszélgettünk ismerő­seimmel, akik közül valaki meg­jegyezte, amikor már nagy sebe­sen trappoltunk fedél alá: — Azért nem ártana egy ol­csón előállítható, akár fóliából is készült átfutó folyosó. A náthám már elmúlóban van. De azért nem is rossz ötlet ez a be-kifutóka ... Almást János A krinis/kaja Pravda írja 1 ' ) . v r ~ ^ i t i — * TEST VARMEGYÉNK ÉLE IÉÖŐI, Oktatók egyeteme A krími területen elsőnek a megyeszékhelyen, Szimferopol- ban kezdte meg működését az egészségügyi oktatók, orvosok és ápolónővérek szabadegyeteme, összesen százhatva,nan jelentkez­tek a képzésre. A hallgatók részt vettek az „SZKP — a szovjet társadalom vezető és irányító ereje” című nyitóelőadáson. Ezt követően két éven át foglalkoz­nak az orvostudomány fejlődésé­nek alapvető problémáival, meg­ismerkednek a gyógyítás és a nevelcmuinka legjobb tapasztala­taival. Az idén hasonló egyete­mek nyílnak a Fekete-tenger partvidékén Kercsben, Jaltában és Jevpatorijában is. Tartályhajó óriás A keresi hajóépítők újabb ha­talmas tartályhajót adták át a belföldi forgalomnak. A tengeré­szek 182 ezer tonnás, a legkor­szerűbb technikával felszerelt, gyönyörű hajót kaptak. A vál­lalat igazgatója. I. F. Alekszejev elmondta, hogy az óriás vízijár­műben megtalálhatók a gépgyár­tás. rádióelektronika és kiberne­tika legmodernebb vívmányai. Lenyűgöztek a méretek is. A ha­jótest hossza meghaladja a 295 métert, a magassága egy 15—16 emeletes háznak felel meg. Any- nyi olajat tud szállítani, amennyi a 40 kilométer hosszan húzódó tartálykocsikba férne. A gigan­tikus hajót automata berendezé­sek segítségével irányítják. Halmentő halászok Az Azovi-tenger partmenti ha­lászainak egyik legjobb brigádja a Nahimov admirális nevét vi­selő kolhozban dolgozik. A ten­ger munkásainak feladataihoz tartozik az is, hogy gondosan ügyeljenek a „halkészletre”. Hu szardellák, lepényhalak, vagy más halfajok nem teljes méretű példányai akadnak a hálójukba, ezeket visszabocsátják a vízbe. A brigád több tagja társadalmi megbízásban az orvhalászokat is lefüleli. Bár ezekben a napokban viharos a tenger, a halászok most is vízre szállnak. Fiataloknak épül Iskolákat alapoznak az építők a testvéri Krím-félsziget több pont­ján. A szimferopoli járás terüle­tén például a „Vinogradnij” szovhozban és a Lenin-renddel kitüntetett „Juzsnaja” baromfi- gyárban jutnak új intézményhez a fiatalok. Ezen kívül a „Zarja” nevű szovhozban adnak át iskolát a tanulóknak az idén. A korsze­rű és szép épületekben a tanuló­szobák mellett sportolási és poli­technikai gyakorlati célokat szol­gáló termek is helyet kapnak. A járásban jelenleg 49 általános iskola működik, közülük négy a tizedik ötéves terv első két esz­tendejében készült el. összeállította: H. F. Imrehegyi kilátó 9 „Sárgaszemű házak” utcája. A magyarázat: a redőnyöket eszté­tikailag tartják fontosnak és a széltől is óv. Hogy miért hívják így, azt én nem tudom, hiszen hírmondója Sincsen errefelé, a homokfelhős— szikvirágos Kiskunság közepén, Halas és Kecel egykori határfe­lezőjén semmi komoly magaslat­nak. Pedig hát kíváncsi voltam rá, nagyon is, de a helybéli atyafiaknak, sajna, inkább futot­ta tétova találgatásokra, mint hogy akárcsak egyetlen, a név eredetére utaló hiteles magyará­zatot kiizzadjanak... □ □ □• Sokan ismerték, tisztelték és emlékeznek e vidéken szeretettel Szabó Pálra. Az író, aki akkor­tájt, mint országgyűlési képvise­lő, gyakran ' megfordult a falu­ban, tíz évvel ezelőtt vetette pa­pírra ezeket az agrártörténelmi változásokat tömören érzékeltető sorokat: „Nem is olyan régen, alig 8— 10 esztendővel ezelőtt még félel­metes és reménytelen homoksi­vatag volt itten, Imrehegyen. Amelynek 18 kilométer széles­ségben szétszórt lakosa kétezer és párszáz lélek. Ez az a homok, amely mintha pehely volna, hol ide, hol amoda kavarta a szél. Jó, ha holdanként megtermetté a dupla vetőmagot, vagyis a két- három mázsát. Persze nem búzát, hanem rozsot. Ha ugyan az őszi vetés is meg' tudott kapaszkod­ni... íme nagyjából a határ kép- lete-képe: tizenkétezer-kétszáz hold terület. Ebből négyezer­nyolcszáz erdő, a többi szántó, szőlő, gyümölcsös, barackos ... Ám statisztikai adatokkal, szám­szerű kimutatásokkal nem lehet az itteni változást megmutatni... a homokot előbb meg kellett ál­lítani szalmával, trágyával, aztán belé az almafát. gyümölcsfát, és belé a szőlőt! És íme, a homok alig néhány év alatt annyira mozdulatlan lett, mint a kotú.” □ □ □ Kivonat Imréhegy máig meg- íratlan monográfiájából, nem mellőzve a kronológiát. Valami­kor kalocsai nemesi főkáptalani birtok volt. önálló közigazgatási egységként — mintegy 650 tanyát rejtegetve — 1952 óta funkcionál az egykor Halashoz és Kecelhez csatolt sivár, fagyangos földeken, öt külterületi, sűrűbben lakott része: Felső-Kistelek, Tüskös, Szarkás, Polgárdi és Debeák. „Benn” a faluban még 11 évvel ezelőtt is csak egyetlen lakóépü­let osztozott a tanácsháza és az 1962-ben emelt orvosi rendelő évtizedes magányában: Herczeg B. István mezőőré, ö volt az el­ső, aki hitt az éppen születőben levő település jövőjében, vitali­tásában. 1970-ig hatvan, 1977-ig további 40 ház épült, közben 1968-ban „kinőtt a földből” egy egészségház, 1969-ben egy törpe­vízmű, 1973-ban az egy csoportos napközi otthonos óvoda, 1976­ban pedig talpra állt a keceli ÁFÉSZ falatozója és élelmiszer­áruháza. Az egyesülések előtt nem ke­vesebb, mint 32 gazdaság volt érdekelt a hatalmas területen, mostanra maradt három: a helyi Üj Élet Szakszövetkezet, a csá­szártöltési Kossuth Tsz és a kis­kunhalasi erdészet. A valamiko­ri 650 tanya már felére apadt, úgy mint a lakosság. Még tavaly is 1073 fővel számoltak, jövőre meg ki tudja... A módosabbak nem sokat teketóriáznak, egy­kettőre irányítószámot cserélnek — a város és a két nagyközség komfortosabb 'léttel kecsegtet. Évente 40—50 hektár szőlőt hagy­nak sorsukra a gazdák. Akik ed­dig a hátukon hordták a perme­tezőgépet, kiöregedtek, nem bír­ják, a fiatalok meg már nem ve­szik azt föl. A nemrég befejezett villamosítási program — a köz­ség központjától három kilomé­ter sugarú körön belül minden­hol bekapcsolható akár a vil­lanybojler is — valamelyest csi­tította az elvándorlási vágyat, lefékezte a hirtelen felgyorsult társadalmi mozgást. □ □ □ Bélák Katalin, a tanácselnök. Húsz év óta. A hivatalban, az utcán, a boltban, otthon és is­merőseinél — mindig, mindenütt. Nincs tíz perce, hogy irodájában ülök és hiszem: Szabó Pali bácsi­tól nagyon távol állt a bókolás, amikor így idézte föl alakját: „Nem az a kezdeti sematizmus, hogy egy férfi, egy nő legyen a közéletben az arány, hanem az értelem és az ügy szeretete, ami megtartatta. És hát a tiszta és józan értelem. Nemcsak érteni ennék az eléggé bonyolult tájnak a kérdéseit, de élni mindazt, amit maga a nép él! És szívvel és lélekkel szeretni, csinálni, dol­gozni.” Kérdéseimet, a számára „jócs­kán messziről érkezett” idegen olykor banálisán hangzó kíván- csiskodását derűs megértéssel vi­seli el. — Mit látna itt a leskelődő egy • Hetipiac volt Halason, elkelt minden portéka. • Alsó képünkön: az élelmi­szerüzlet és a ven­déglő mindig forgalmas. (Méhesi Éva felvételei.) bizonyos képzeletbeli hegyről?. — Hát, ha valami egzotikumot remél, csalódni fog. Csak, amit szerte a Duna—Tissa közén, úgy hogy meglepődni nemigen lenne oka... — És az erdők, ölelő karjaik­kal? A Csalogány étterem? — Igen, az erdők ... ötezer hold akácos, nyárjas, fenyves ... Nyáron áldás ránk, télen, néha, a bánatunk. Jótékonyan körbe­fonnak, ám néha fojtogatnak is. Friss léheletük felüdít, a szelek sem rohangásznak féktelenül — hermetikusan védve vagyunk tő­lük —, hanem a hideg, ha egy­szer ide beszorul, mindenünk le­fagy. És akkor a sok madártril­la, amelyről a vendéglőt elnevez­tük, az sem vígasztal.. ,v □ □ □ Lesz-e Imrehegyből Bács-Kis- kun megyei Gyürüfü? Az elnöknő állásfoglalása egyértelmű: — Nem, az elnéptelenedéstől azért nem kell tartani. Annak idején, emlékszem, borzasztó rá­beszélésre volt szükség, hogy be­költözzenek a parasztok, öt fo­rintért kínáltuk a telkek négyszö­gölét. Szegény, tisztelettudó és alázatos emberek birkóztak itt mindenkor a természettel, az ál­landó vendégnek számító jégve­réssel és peronoszpórával. Tud­juk, hogy a központilag nem, vagy csak módjával fejlesztendő települések közé tartozunk. az imrehegyiek többsége mégis jól érzi magát, megbecsüli, értékes­nek tartja faluját. Viszont egyre inkább hiányolják az utakat, a járdát, és művelődési ház, iskola is nagyon kellene. Ez utóbbival — szomorúságunkra — a belterü­leten nem is rendelkezünk: a gyerekeknek három és fél kilo­métert kell gyalogolniok Szarkás- ba, a felsősök pedig Kecelre utaz­gatnak. — És az ingázók? — Akad belőlük jónéhány. Egy kicsit Halas alvóhelye is lettünk, de ez az alvóhely elég kényel­mes ahihoz, hogy ne igyekezzenek feladni. A község valamennyi la­kóháza fürdőszobás, az üzletben elköltheti bárki kedve szerint a pénzét és naponta 25 autóbusz- járat jelenti számunkra a köldök­zsinórt a megyéhez, sőt mesz- szebbre, a nagyvilágba is ... Kutasi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents