Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

1978. február 2. 0 PETŐFI NÉPE •. 3 TŐKÉSRÉCE, SZÜRKEGÉM, DANKASIRÁLY Telelő madarak a Péteri-tavon A Péteri-tói természetvédelmi terület télen sem csendes. Zajos, változatos madárvilág fogadja ilyenkor is a látogatót. A vasár­napi erős szélvihar megbontotta a tó jegét. Az enyhe idő és a szél hatását a tó középső része telje­sen kiolvadt. Körül, a víz szé­lén, a szélárnyékos helyeken még megmaradt a jég pereme. Bár a zárt jégpáncél idején sem volt kihalt a vidék, de most egysze­riben benépesültek a vizek. Közeledtünkre a tószéli jégpe­remről ijedten ugrálnak a vízbe az ott pihenő tőkésrécék. Több mint kétezer úszkál beljebb, a hullámok között is. Itt-ott fel­hangzik a csörgőréce hímek éles „kri-kri” hangja. A halágy mé­lyebb vizéről három kisbukó kap szárnyra. Észak madarai ezek, csak télen időznek vizeinken. A fehér-fekete tarkázatú gácsérok a legszebb színezetű vízimadarak közé tartoznak. A nádszegény kö­zelében, a jégen szürkegémek ácsorognak. Jégbefagyott halat a legnagyobb hidegben is találnak, s azon áttelelhetnek. Azt keresi most a lármás dankasirályok né­pes serege is. Számuk a jég ki­olvadásával több százra felsza­porodott. A nádszegélyek aprómadár éle­te ugyancsak mozgalmas. Függő­cinegék és kékcinegék keresgélik együtt rovartáplálékukat az avas nádszálakon. Néhol a ritka bar­kós-cinege hangja is kicseng a szélfútta nádasból. Most egy kékes rétihéja-hím szárnyal végig alant a tó felett. • A nádasok téli vendége a kékcinege. A túloldali jégperemnél hirtelen fordulattal- levág, de csak ártat­lanul. — Nyomában így is nagy riadalom támad. Hirtelen min­den sirály a levegőben terem. A havasi pityerek és a fenyőrigók csapata is felszáll a gazos parti zónából. Két szürkevarjú azután az erdőig kíséri, „hajtja” az ár­tatlan ragadozót. Az enyhe, langyos idő hatásá­ra az első bíbic is megjelent. Le­het, hogy valahol a közelben húz­ta ki eddig a telet. A január végi megfigyelő-na­pon összesen 44 madárfaj jelenlé­tét sikerült a természetvédelmi területen megállapítani. A szám is mutatja, hogy a Péteri-tó télen is gazdag madárvilágnak nyújt pihenő és találkozóhelyet. B. A. • A Péteri- tó körüli tanyavilágban télen is gyakori a balkáni gerle. (Bankovics Attila felvételei.) Fiatalok számvetése A hazafias nevelés élvonalában A megyében az MHSZ alapvető egységeiben, a 206 klub­ban megkezdődtek, s a jövő hónap végéig befejeződnek a klubgyűlések. Szombat este Kalocsa, Kristály Étterem. Többszázan szoronganak az asztalok mellett, s akinek nem jutott hely, állva, türelmesen hall­gatják a Kalocsai Sütőipari Vál­lalat MHSZ lövész klubja titká­rának beszámolóját. Aki mondja nem a szavak embere, itt-ott akadozik a szövegolvasásban, de amit mond, arra érdemes odafi­gyelni. Az MHSZ megyei veze­tősége a múlt évben az élenjá­rók közé sorolta e lövészklubot, amelynek kiérdemelése nagyon sok munkát takar. A taglétszám évente tíz-tizenöt százalékkal nö­vekedett, amely biztosítja, hogy a vállalat dolgozók ifjúmunkásai nemcsak sportolnak, hanem részt vesznek a klub életében, meg­hallgatják az előadásokat, tájé­kozódnak a kül- és belpolitikai eseményekről. A tagság aktivi­tását mutatja még egy szám: A különböző rendezvényeken, lö­vészversenyeken elméleti oktatá­sokon a tagság 80 százaléka ott volt. Az eredmények miatt sem kell szégyenkezni. Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének já­rási és megyei lövészversenyén mindkét alkalommal első, az or­szágos versenyen pedig a női és a férficsapat második helyezést ért el. A tömegsport feladatokat a városban a legnagyobb létszám­mal ők hajtották végre, amely a jó agitációs és propaganda mun­kát jelzi. Mondani sem kell, hogy egy ilyen klub segítség nélkül képte­len ilyen sokirányú és eredmé­nyes feladatot végrehajtani. Eh­hez szükséges a vállalat pártalap- szervezetének eszmei, politikai irányítása, s a gazdasági vezetés részéről az anyagi támogatás. Ez Kalocsán, a Sütőipari Vállalatnál megvan. A vállalat pártalapszer- vezetének vezetősége azon túl, hogy érdeklődéssel kíséri az MHSZ-aktivisták tevékenységét, évente egy alkalommal napirend­re tűzi a honvédelmi nevelés ten­nivalóit, s beszámoltatja a klub­titkárt az éves munkáról. A klub együttműködik a KISZ-szel, s a szakszervezettel is, sőt az általá­nos és középfokú tanintézetekkel, a fegyveres testületekkel. A vál­lalat vezetősége évi 20 ezer fo­rint anyagi támogatást nyújt a klubnak, ez azonban nem elég. Segíti a társadalmi munkát, s a bevétel a klubot illeti. A klub anyagi, pénzügyi hely­zete lehetővé teszi a minőségi és a tömegsport feladatok végre­hajtását. Ebben az évben ezer óra társadalmi munkát ajánlott fel a klub tagsága a Szelidi-tónál épü­lő üzlet és hétvégi pihenő létre­hozására. Feladatuknak tekintik az új honvédelmi törvény széles körű ismertetését, s együttműkö­dési tervet készítenek a vállalat párt- és tömegszervezeti vezető­ségeivel, illetve a gazdasági veze­tőkkel. Nem hagyják abba az új tagok szervezését, s természete­sen a lóversenyekre való alapos felkészülést. Harmincéves a Magyar Hon­védelmi Szövetség, s ez a tömeg­szervezet — mint ez a Kalocsai Sütőipari Vállalat lövészklub munkájából is kitűnik — valóban a hazafias, honvédelmi nevelés élvonalában dolgozik. Nemcsak az ünnepnapokon, ilyen klubközgyű­léseken jön össze száz és száz em­ber, magáénak vallva a szövet­ség célkitűzéseit, a párt honvé­delmi neveléssel kapcsolatos ha­tározatait, de a hétköznapokon a társadalmi munkában, a szerve­zésben, a lövészetek végrehajtá­sában is ott vannak, tesznek kö­zös ügyünkért. A fiatalok külö­nösen, de az idősebbek is szíve­sen áldozzák szabad idejüket, tu­dásukat a nemes cél érdekében. Gémes Gábor • A tegnap mérlegét megvonni azért szokás, hogy a ma és a hol­nap munkája jobb, eredménye­sebb legyen. Számvetéseiket az el­múlt esztendőről nemcsak a párt­szervek, a vállalatok, a termelő­szövetkezetek készítik el; megvi­tatják tavalyi tapasztalataikat a fiatalok is: a beszámoló KISZ- taggyűléseik február 1-én kez­dődtek. A napirend már négy éve azonos. A KISZ Központi Bi­zottsága 1974 áprilisi határozata alapján a serpenyőre ilyenkor a mozgalmi munka egy éve kerül, személyenként értékelik, hogy a tagok hogyan teljesítették egyé­ni vállalásaikat, eleget tett-e fel­adatának a vezetőség; majd, ki-ki a közösség által megmérve, s tag­sági viszonya újabb ákcióévre meghosszabbítva szavaz: milyen felállású vezetőség irányítsa tevé­kenységét ebben az évben. 0 Leírni g taggyűlési napiren­det: könnyű. Am tartalmas, mér­téktartó, ugyanakkor kritikus és ha kell önkritikus hangnemű ösz- szegzést készíteni, amelyben az elért eredmények éppúgy olvas­hatók, mint az esetleges hiányos­ságok komoly munkát, felelős­séget igénylő vállalkozás. Hadd tegyük azonban rögtön hozzá, lesz miről számot adni a megye majd­nem harmincezer ifjúkommunis­tájának, hiszen az 1977-es év nemcsak eseményekben, de ered­ményekben is bővelkedett. • A Magyar Szocialista Munkás­párt Bács-Kiskun megyei bizott­sága szeptemberi ülésén tárgyal­ta meg az ifjúságpolitikai hatá­rozat végrehajtásának tapasztala­tait. A testületi értékelés fontos megállapítása volt az, hogy foko­zódott az ifjúság helytállása a termelőmunkában. Ennek egyik bizonyítéka például, hogy a dol­gozó fiatalok 70 százaléka szocia­lista brigádtag, és segíti ered­ményesen a termelékenység növe­lését, a minőség javítását, azaz a hatékony gazdálkodást. Jármű­program, húsprogram — me­gyénkben KISZ-védnökségek cím­szavai — a fiatalok ezreinek jó munkáját fémjelzi. Példák —me­gyei és helyi vállalásokról — hosszan sorolhatók, azonban e két címszóból is látható, hogy nem kevés nagy fontosságú munkára mondhatjuk: a fiatalok tették. • A tavaly kezdett akciók ta­pasztalatait is értékelik az ifjú­kommunisták. Megbeszélik majd a Hogyan éljünk? vitákon el­hangzottakat, s nyilván nem ma­rad el az Edzett ifjúságért tö­megsport-akció egy évének szám­bavétele sem. Elébe vágva a tag­gyűlések értékelésének: az élet­mód-vita, ha nem is szélesedett tömegméretűvé, jól szolgálta a fiatalok ’ politikai nevelését, szo­cialista szellemű közgondolkodá­sának fejlesztését; másfelől a tö­megsport „állóvizét” alaposan fel­kavarta az Edzett ifjúságért ak­ció. Fontos feladata a taggyűlések­nek a KISZ-tagok munkájának egyéni értékelése, azaz annak el­döntése, hogyan teljesítették vál­lalásaikat. Néhol még mindig maximális követelményeket tá­masztanak a fiatalokkal szem­ben, figyelmen kívül hagyva azt a — szervezeti szabályban is meg­fogalmazott — alapelvet, misze­rint az értékelés alapja a végzett munka és a közösséghez való vi­szony. 0 Első ízben tartanak járási- városi, illetve megyei küldöttérte­kezleteket a KISZ IX. kongresz- szusa után az idén. Ezek az V. ötéves terv félidejében kerülnek sorra: a gazdasági tennivalók időszerűsítésével egyidejűleg a célok elérését segítő politikai jel­legű tevékenység irányvonalai is meghatározhatók. Az értékelő, beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseknek, küldött értekez­leteknek az idén ezért nagyobb a szerepe, jelentősége a szokásos­nál. B. J. NAPKÖZBEN Utcanévtáblák Dolgom úgy hozta, hogy né­hány lakiteleki fiatalembert —, kinek csak nevükkel és lakcí­mükkel rendelkeztem — a la­kásán kellett felkeresnem. Gon­doltam: fölösleges kérdezősköd­ni, nem lehet annyi utca, hogy rövid idő alatt rá ne bukkannék akármelyikre. Rosszul számítot­tam. Amikor már az x-edik sar­kon is hasztalan kémleltem a házak oldalát, föladtam. Ha vé­letlenül mégis ott felejtettek va­lahol egy-egy lemezecskét, hát az is be volt mázolva fehérre, sárgára, szürkére — amilyen színű festéket éppen használtak a legutolsó festéskor. No, szóval, amíg a körútsze- rű főutak után tudakolódtam, ment minden simán. Faluhelyen, köztudott, nem annyira a címek, mint inkább a személynevek alapján igazítják útba — külö­nösen az idősebbek — az ide­gent. Kisebb településeken igen megbízható informálódási mód­szer ez. Lakiteleken azonban ... El kell mondani, hogy a nagy­községben az utóbbi években gombamód nőttek ki a földből a családi otthonok, ugrásszerűen terebélyesedett a falu. És a más helységekből vagy tanyákról be­települőket, a frissen házasuló- kat — zömében tehát az ifjabb nemzedék képviselőit — már egyre kevesebben ismerik, s tartják nyilván. Ügyhogy né­mely nevek említésekor például a boltos bizonytalansága és ta­nácstalansága legalábbis szembe­tűnő volt. Pedig. ugyebár, ő majdnem mindenkit ismer... Nagynehezen azért sikerült megtalálnom a keresetteket, ha­nem a Dózsa György utcát se- hogysem akartam meglelni. Meg­állítottam egy tucatnyi embert, a község legkülönbözőbb pont­ján, elküldték — nem rosszin­dulatból persze —, északnak, délnek, nyugatnak, csak ép­pen ... csak éppen a helyes irányba nem. Aztán véletlenül mégis fölfedeztem az utca nevét az egyik kis kézzel rajzolt szám­táblán. És most tesjék nevetni — mert ott, akkor en sem bír­tam ki enélkül — a Dózsa György utca nagyjából középen szeli át a falut, s bolyongásom közben jómagam is többször ke­reszteztem. Hová tűntek hát és miért kel­lenek Lakiteleken — és máshol is. sokfelé — az utcanév- illetve házszámtáblák? Csak az utób­bira felelek, ráadásul nem azt, ami kézenfekvő, amit mindenki tud. Ha másért nem, hát azért feltétlenül szükség van rájuk, hogy az utcavégeken, -kereszte­ződésekben és a kapuk mellett, a házfalakra jól láthatóan fel­erősítve, ily módon hajtsuk vég­re a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának egy nagyon régi, de még érvényben levő — rendeletét. Amellyel, úgy tűnik, csak ke­vesen vannak tisztában. Kutasi Ferenc ZSÚFOLTSÁG, EGÉSZSÉGTELEN KÖRÜLMÉNYEK A KECSKEMÉTI GYÓGYPEDAGÓGIAI INTÉZETBEN Elkészült az új iskola és kollégium terve-ol Tizenhárom éves kislány elbűvölten nézi az uj­jait: vajon mennyi hét meg három? Számára nem könnyű feladat ez. A tanárnő — Nyújtó Júlia — biztat és dicsér, az elismerést egyszer sem mulaszt­ja el. Rámosolygok a kislányra, hálásan visszane­vet. Megtudom: a Széchenyivárosban lakik, nyolc­száz forintos albérletben ... A fatüzelésű kályhával ellátott kis teremben Fazekas Sándorné gyógypedagógus mozgás- és rit­musfejlesztő órát tart. Az alig négyszer-négy méte­res kis szobában tíz-tizenkét gyerek csivitel, si- kong, csúszik, mászik. Hét-tíz évesek. Látszólag olyanok, mint a többi, hasonló korú egészséges gyermek. — Rendetlenek. Ugye azt hiszi? — kérdezi tő­lem a fiatal tanárnő. — Pedig nem. örülök, ha megszólalnak. Náluk még minden hangmegnyilvánulásnak, artikulátlan kiáltásnak értelme van. Volt, aki úgy jött ide, hogy egyetlen hangot sem tudott ejteni. — Kérek szépen kisvonatot! — mondja a gyerekeknek. — Ez je­lenti számukra a nagyság szerinti sorakozót —. magyarázza nekem. — Emeljük fel mindkét kezün­ket! Most repülők vagyunk, mesz- sze szádunk. Jaj, de ügyes a Jan­csika! Guggoljunk le gyorsan: kistörpék leszünk. — Kittörpe! — kiáltja utána egy lelkes hétéves. Hűségesen kö­vetik a tanárnő minden mozdula­tát. Időnként — a jól végzett munka sikerével — simogatásra, dicséretre éhesen odaszaladnak, szorosan odabújnak a nevelőnő­höz. Sokan így szólítják: anyu­ci. — Látja, milyen aranyosak, szeretetteljesek? És még azt kér­dezik tőlem sokan: hogyan tudom ezt csinálni? Kik kerülnek a. foglalkoztató iskolába? Akik 6—8 éves koruk­ban a társas alkalmazkodás, olyan fokára jutottak, hogy kislétszámú csoportokban tarthatók; társaik­ra magatartásukkal veszélyt nem jelentenek, akikkel beszéd útján kapcsolat teremthető, akiknél a mozgászavar nem akadályozza az önálló helyzetváltoztatást, akik a szobatisztaságot elérik. 0 Mozgás és ritmus­fejlesztő óra a foglalkoztató iskola első csoportjában. mális követelményeknek sem fe­lelnek meg. — Sok harcom, küzdelmem volt, s van is a munkámmal, de a ko­moly nehézségeket nem az értel­mi sérült gyermekekkel való fog­lalkozás jelentette, hanem a küz­delem az emberibb körülmények­ért, küzdelem a hamis közfelfogás ellen — mondja dr. Főző Endré- né, a Kecskeméti Gyógypedagó­giai Foglalkoztató Iskola és Ne­velőotthon igazgatója. Felnőtt emberekkel kell meg­értetnünk: a gyógypedagógia nem szükséges rossz, hanem szüksé­ges jó. Az értelmi sérültek pedig nem elmebetegek. Az óvodában, az iskolaérettségi vizsgálaton nem mindig derül fény a szellemi gá- toltság tényére. Sokszor az orvos is azt mondja a szülőnek: majd kinövi a gyerek! Az iskolai ku­darcélmények sorozata nagyon megviseli a kisdiákot, s túlhaj­szolva, a számára magas követel­ményektől kimerülve kerül hoz­zánk. Néha az is előfordul, hogy a vizsgálatokat végző Állami Áthe­lyezési Bizottság az enyhe fokban szellemi sérült határeseteket még visszaküldi a normál általános is­kolákba. Kénytelenek figyelembe venni azt a tényt, hogy kétségbe­ejtő zsúfoltságban élünk. Pedig az értelmi sérült gyermekek — helyzetüknél, állapotuknál fogva — az átlagosnál több törődést, jobb elhelyezést igényelnének, hi­szen a társadalomba jóval nehe­zebben tudnak beilleszkedni. Jegyzőkönyvek, határozatok— 150 oldalon Szükséges jó Kecskeméten az ütött-kopott Csányi utcai kollégiumban jelen­leg százharminchét értelmi sérült gyermek él. Ebből ötvennyolc ál­lami gondozott. Az internátusbán csak fiú tanulóknak tudnak he­lyet adni, a lányokat lakóhelyük­től, otthonuktól távol eső mohá­csi. pécsváradi vagy békéstarhosi kollégiumokban kénytelenek elhe­lyezni. A kecskeméti gyógypeda­gógiai iskolában és kollégiumban a dolgozók és a bentlakó gyer­mekek élet- és munkakörülmé­nyei, az oktató-nevelő munka tárgyi feltételei — Schadt Júlia szakfelügyelő szerint — a mini­Magyarországon 250 ezer ér­telmi sérült él. Bács-Kiskunban a tavalyi iskolaévben 625-en vártak gyógypedagógiai intézeti elhelye­zésre. A 60 millió forintos költséggel építendő új kecskeméti foglalkoz­tató iskola terve elkészült, s ta­lán 1981-ben átadásra kerül. A megyei tanács végrehajtó bizott­sága az elmúlt év novemberében megállapította, hogy megyénk­ben „ ... a gyógypedagógiai inté­zeti helyek hiánya miatt az ér­telmi fogyatékos gyermekek is­koláztatása nem teljes. Nem biz­tosítottak a bentlakásos intézmé­nyekben való nevelés feltételei sem.” A Csányi utcai épület az utób­bi években erősen megrongáló­dott. Az udvar és a földszinti he­lyiségek padlózata nem egyszer beszakadt. (Évszázados pincerend­szerek húzódnak alattuk.) Az el­múlt 10—15 évben a KÖJÁL számtalan jegyzőkönyvet vett fel, határozatait azonban sorozatosan nem hajtották végre. A megyei KÖJÁL jelentéseiből eddig 150 oldalas akta gyűlt össze az Egész­ségügyi Minisztériumban. A fog­lalkoztató iskola és kollégium ál­lapotát legutóbb 1978. január l.l- án dr. Szabó Ilona higiénikus or­vos ellenőrizte, mérte fel. „ ... a természetes világítás és szellőz­tetés ablakok hiányában nem biz­tosított. A tanulószobák kicsik, zsúfoltak, a gyermekek étkezte­• Számtanéra a hatodik csoportban. (Tóth Sándor felvételei.) tése is itt történik... A földszin­ti WC-csoport nincs ülőkével el­látva, állapota — hasonlóan az emeletihez — rossz, bűzös. Kéz­mosási lehetőség nincs.” Barra Istvánnéval, a kollégium igazgatóhelyettesével járjuk sor­ra az épület különböző helyisé­geit. A szűk folyosó ablakait nagy szekrények torlaszolják el. A két­hetenként meszelt földszinti il­lemhely előtt klórszaggal kevert, orrfacsaró bűz. Naponta egy tel­jes üveg hypo fogy, de a WC-t százharminc gyerek használja. A zsúfolt emeleti szobákban katonás rend fogad. Az Aranyhomok szál­ló felőli hálóban naponta negy­venkét gyermek tér nyugovóra. Barráné elmondja, hogy nyári időszakban sokszor éjjel egy-két óráig sem alszanak el a gyere­kek, annyira nyugtalanítja őket a szomszédban teljes erővel har­sogó zene. A súlyosan epilepsziás gyermekek helyzete különösen nehéz. A szervezet egészét erősen megviselő rohamok után teljes nyugalomra, csöndre lenne szük­ség. Yédőmunkahely ,ha lenne... Dolgozni fognak majd ők is. Az enyhén sérült fiatal képes szakmát tanulni. Többségük ki­tartó, szorgalmas, jó betanított munkássá válik. A finomabb kéz­mozgást kevésbé igénylő mun­kákban — útkövezés, szobafestés, kertészet — különösen szép ered­ményeket mutatnak fel. Igen nagy gond azonban, hogy az is­kola és a kollégium viszonylagos védettségéből kikerülő fiatalt az idegen környezet, a munkahely, a munkásszállások egészséges fel­nőtt társadalma a legtöbb esetben kihasználja, megalázza, kigúnyol­ja. Pedig az enyhébb fokban sé- ’ rült fiatal tudatában van helyze­tének... (!!) Néhány üzem. pél­dául a Habselyem-Kötöttárugyár, vagy a Petőfi Nyomda alkalmaz­za az értelmi fogyatékos fiatalo­kat, gondoskodik a munkahelyi közösségbe való beilleszkedésük­ről is. Más jellegű, de hatékony segítséget kapnak a kecskeméti Centrum Áruháztól és a megyei KÖJÁL KISZ-szervezetétől. Az ideális megoldás az lenne — amint az az ország több nagy­városában már meg is valósult —, hogy minél több védőmunkahe­lyet hozzanak létre, ahol a kö­zepesen sérült fiatalok nagycso­portjai gyógypedagógusok és egyéb szakemberek irányítása mellett végezhetnek hasznos ter­melő tevékenységet. Ezekből az intézményekből azonban még mindig nagyon kevés van az or­szágban. Bács-Kiskun megyében egy sincs. A súlyosan sérült fiatalok hely­zete, további életútja az előző csoportokhoz képest sokkal nehe­zebb, mondhatni tragikus. Több­ségük képtelen önálló életvitel­re, s emiatt értelmetlenül, hasz­nos tevékenység nélkül éli le éle­tét a családban, szociális ottho­nokban. □ □ □ Amikor befejezzük a beszélge­tést Fazekas Sándornéval, még tart az óra. Búcsúzom; a gyere­kek éneklő ,.csókolom”-mal kö­szönnek. Az ajtóból visszanézek, az alig 30 fokos szögben döntött létrára sorban másznak fel a gye­rekek. Egy kisfiú ijedten nyúl, ra­gad, kapaszkodik a felnőtt segítő kezébe. Feje, lába görcsösen re­meg. Nehéz a gyakorlat. Posváncz Etelka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents