Petőfi Népe, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
4 • PETŐFI NE PE • 1978. február 8. Új szerv - régi testben Egy középkori iniciálén fekete talárba öltözött sebészek várakoznak a műtőasztalon fekvő Üszkös lábú beteg mellett egy temetőből érkező friss hullára. A következő képen az üszkös láb helyén az átültetett egészséges láb látható. A Jó fantáziával megáldott rajzoló messze előre pillantott a jövőbe, nem Is korunkba, hanem talán a XXI. századba, Tény, hogy ősrégi vágya az embernek, hogy az elroncsolt vagy gyógyithatat- lanul .beteg testrészek helyére idegen, élő és egészséges szerveket ültessen. Mégis, a régebbi sebészetre a kíméletlen amputá- ció, a beteg testrész levágása volt a jellemző. A modern sebészetnek viszont az az elve, hogy mindazt meg kell tartani, ami csak megtartható. Legújabban pedig arra törekszik a sebészet, hogy a hasznavehetetlen vagy beteg szerveket átültetéssel pótolja. A szervátültetés részben sebészeti, részben biológiai probléma. Sebészeti feladat a régi szerv eltávolítása és az új behelyezése úgy, hogy létrejöjjön a szükséges ércsatlakozások. Bonyolultabb a biológiai feladat: biztosítani, hogy a szervezet befogadja az új szervet és meginduljon annak tartós működése. A sebészek már századunk elején megkísérelték embereken a veseátültetést, de a tartós eredményre századunk második feléig kellett várni. A szervátültetés legfőbb nehézsége ugyanis az az ősi védekező rendszer, amely fellép a szervezetbe kerülő idegen anyagok ellen, és a kilökődést reakció során igyekszik azokat kiküszöbölni. Ezt az egyébként fontos védekezési reakciót nem tudta még teljesen korlátok közé szorítani a tudomány, legalábbis az egész szervezet károsítása nélkül. Minden nehézség ellenére a veseátültetés ma mqr világszerte alkalmazott, általánosan elfogadott, életmentő beavatkozás. Az első valóban sikeres veseátültetést 24 éve végezték: a beteg a műtét után 9 évig egészséges volt. Ma már sok ezer a sikeres veseátültetések száma, és a statisztikák kedvező eredményeket mutatnak, hála a rászorulók és a rendelkezésre álló, átültethető • Előkészítik az átültetéshez szükséges műszereket a Belorusz Veseátültető Központban. vesék megfelelő kiválasztásának és az egyre javuló, a kilökődést gátló kezelésnek: a veseátültetettek 75 százaléka munkaképes volt a műtétet követő első év végén, de nem ritka a 7—10 éves túlélés sem. Mindez jelentős eredmény, hiszen a veseátültetettek nagy része olyan, túlnyomóan fiatal beteg, akik az átültetés nélkül rövid időn belül meghaltak volna gyógyíthatatlan betegségükben. A veseátültetéssel kapcsolatban azonban fontos körülmény, hogy a vese páros szerv, tehát ép emberből is eltávolítható átültetés céljára, elviselhető kockázattal. A Szovjetunióban 'I960 óta végeznek veseátültetéseket. Jelenleg az ország több intézetében foglalkoznak veseátültetéssel és ezek a központok között szoros információs kapcsolatot építettek ki. Kutatásaik eredményeként finomították a műtéti technikát, illetve az átültethető vesék konzerválás! módszerét. • Az átültethető vesét tartalmazó edény. (MTI Központi Képszolgálat — KS.) Úttalan utakon Az emberek helyváltoztatása, a közlekedés nemcsak a jól kiépített utakon bonyolódik, hanem ott is, ahová még nem jutott el a közlekedés „érhálózata”, vagy ahová nem is érdemes nagy költséggel utat építeni. Világszerte növekszik az igény a terepjáró képességű, kis- és középkategóriájú autók iránt, amelyekkel hóban. sárban, esőben, a legnehezebb terepviszonyok között is eljuthatnak céljukhoz az erőművek, az olaj- és gáztávvezetékek építői, a mező- és erdőgazdaságok dolgozói, a geológusok, földmérők, stb. Az új terepjáró autótípust az NSZK-beli Daimler-Benz cég és az osztrák Steyr-Puch gyár szakemberei közösen fejlesztették ki, miután a piackutatás azt mutatta, hogy érdemes berendezkedni egy kis fogyasztású, fürge terepjáró sorozatgyártására. Az új típus különféle változatait 85— 120 lóerős motorokkal látják el. Abban valamennyi változat megegyezik, hogy nagyon erős acélkeretes vázzal készül, amely felfogja a rossz utak következtében adódó terheléseket. E típusnál természetesen alapvető követelmény a négykerék meghajtás és a differenciálzár, ami megakadályozza a kerék kipörgését. Ahhoz, hogy a motor teljesítményét bármilyen körülmények között a legjobban kihasználhassák, minél több fokozatúra készítik a terepjáró kocsik váltóművét. Ennek megfelelően már a nyolc-tíz előremeneti és a két hátrameneti fokozatú változatok sem számítanak ritkaságnak. A leggyilkosabb igénybevétel természetesen mindig a futóművet terheli. A jármű e kényes szerkezeti egységénél a laprugókra függesztett merev tengelyt éppúgy megtalálhatjuk, mint a sokkal igényesebb és költségesebb, elől- hátul független lengőkaros felfüggesztést, amit esetenként még légrúgózással is kiegészítenek. „Vállaljuk, hogy a szovjet—magyar államközi szerződésijén szereplő termékeket 1978, november 30-lg kifogástalan minőségben legyártjuk." Munkásgyfilés után a félegyházi Vegyipari Gépgyárban • Nagy figyelmet Igényel az atomeröművi keverőberendezések lapátjainak szerelése, melyet Molnár Sándor csoportvezető irányítása mellett Nagy Gáspár lakatos, az Április 4. brigád tagja végez. • A Bajcsy-Zslllnszky brigád is részt vesz a szovjet megrendelések teljesítésében. Képünkön a brigádvezető a szűrőpatronok egyengetését végzi. (Opauszky László felvételei) Az Április 4. Vegyipari Gépgyár kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárának idei versenyvállalá- sában szerepel az Idézett mondut. A gyár dolgozói a december végi munká^gyülésen csatlakoztak a Láng gyári munkások felhívásához, s u többi között elhatározták, hogy az Idei 490 millió forintos tervet 10 milllóvul túlteljesítve, u gyár fennállása óta először elérik a félmllllárd forintos termelést. Vajon mi történt a munkásgyűlés óta? — A szocialista brigádvezetők januári tanácskozásukon részleteiben is megismerhették a gyár verseny célkitűzéseit — mondta Bene József, a termelési osztály vezetőjének helyettese. Ezek alapján elhatározták, hogy a legrövidebb időn belül kidolgozzák a su- ját kollektívájuk vállalásait és mindent elkövetnek a közös cél eléi-éséért, Különösen nagy Jelentőségű a szovjet megrendeléssel kapcsolatos felajánlás. Gyárunk 1963 óta szállít különböző termékeket a Szovjetunió részére, s ezek meny- nylsége évről évre növekszik. Az első években konzervgyári berendezéseket gyártottunk, majd az egyedi vegyipar kapott tőlünk gépeket. Később, 1967-ben ml is bekapcsolódtunk a Zsiguli programba, festék- és műgyanta-gyári berendezésekkel. Kapcsolataink szempontjából jelentős volt a múlt esztendő, ekkor kezdtük meg ugyanis az atomeröművi berendezések gyártását, s hosszú távon ez lesz a fő profilunk. Tavaly 119 millió forint volt a szovjet megrendelésekre gyártott áruk értéke, az idén pedig eléri majd a 143 milliót. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a szocialista brigádok vállalásának, amely szerint ezt a megrendelést egy hónappal a határidő előtt teljesítik. Jövőre egyébként 300, 1980-ban pedig már 400 millió forint lesz a Szovjetunióba exportált termékek értéke. Bízunk abban, hogy a 94 szocialista brigád 789 tagja, mint már eddig Is, mindent elkövet a tervek teljesítéséért és újabb munkaslkerekkel Igyekszik gyárunk hírnevét öregbíteni határainkon túl is — mondta befejezésül Bene József. O. L. Nem rokkantak, de rokkant módjára élnek MUNKÁBAN megfáradt, egészségileg leromlott dolgozók nem egyszer igényelnek rokkantsági nyugdíjat. Jórészükről kiderül azonban, hogy orvosilag nem rokkantak, így nyugdíjigényüket elutasítják. A SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatósága időszerűnek látta országos felmérés elvégzését annak megállapítására, mi történik azokkal, akik igényeltek, de nem kaptak rokkantsági nyugdíjat? Az országos felmérés részeként — az SZMT titkársága felkérésére — Bács-Klskun megyében a szakszervezeti és más érdekképviseleti szervek munkatársai, aktívái közreműködésével került sor erre a vizsgálatra. Személyes beszélgetések, látogatások során szerzett tapasztalatok, adatlapokon gyűjtött információk alapján Igyekeztek képet kapni az elutasítottak egészségi állapotáról, életkörülményeiről, megélhetési és jövedelmi viszonyairól. S egyáltalán — a csökkent munkaképességű dolgozókkal vu- ló foglalkozásról. Vizsgálódásuk az 1977. I. félévében elutasítot- takra szorítkozott. ÁZ ÍGY összegyűlt információk, valamint személyes tapasztalatok alapján az óZMT társa- dalomoiztositasi bizottsága és szociálpolitikai osztálya, összesítve az adatlapok válaszait is —, elemzést végzett. Eszerint az érmieit szeméiyek 57 százaléka termelőszövetkezeti, 35 százaléka pedig olyan üzem, intézmény dolgozója, ahol szakszervezeti szerv is van. A kisipari szövetr kezeli tagok, ill, kisiparosok aránya 8 százalék. A múlt év első felében elutasítottak többsége orvosilag nem rokkant ugyan, de munkaképességük csökkenése igen jelentős. Ennek mértéke a vizsgált esetek 65 százalékánál eléri, sőt meghaladja az 50 százalékot. Mégis — a megkérdezett 123 érintett egynegyedénél nem volt rehabilitál.ós vélemény az orvosszakértői bizottság részéről. Ennek okát abban látja a vizsgálat, hogy a munkahelyek és a személyek nem a munkaképesség-csökkenés. hanem a rokkantság megállapítását kérték. és egyidejűleg a dolgozó munkaviszonyát is megszüntették. GONDOLJUK, nem érdektelen ide egy közbevetés arról, mi is a rehabilitáció? A csökkent munkaképesség fogalma ma már közismert, de sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a munka- képesség csökkenésének megállapítása nem egyenlő a munkavégzés lehetőségének elvesztésével, tehát a nyugdíjassággal. A rehabilitáció biztosítja, hogy a csökkent munkaképességű ember megmaradt munkaerejével továbbra is egyenértékű tagja lehet a társadalomnak. A rehabilitáció a szociális gondoskodás leghumánusabb formálnak egyike, mert a munka végzésére való képességet és a munka lehetőségét biztosítja az egyén számára. Visszatérve a felmérésre; az elutasítás után tanácstalan volt a munkahely és a dolgozó is a további lehetőségek tekintetében. Egyesek nem tudták, vagy nem akarták tovább foglalkoztatni a dolgozót. A megkérdezettek 28 százaléka nem rendelkezett a szükséges szolgálati idővel — bár ez megközelítette a lü évet. Ok — általában — Idős koruk és betegségük ellenére is tovább dolgoznak, hogy a nyugdíjhoz szükséges időt megszerezzék. Nyilvánvaló. hogy munkaképességük, egészségi állapotuk figyelemmel kísérése emberi kötelesség. TÖBBEN úgy érezték, hogy az orvosi bizottság megállapítása nem reális, ők sokkal betegebbek, még könnyebb munkát sem tudnak vállalni; — éppen ezért nem is dolgoznak. Rájuk is nagyobb figyelmet kell foidítania mind a munkahelynek, mind az ottani egészségügyi és társadalmi szerveknek. A vizsgálat során többen kaptak tanácsot. Indokolt állapotrosszabbodás esetén Ismételten indítottak rokkuntosítúsi eljárást. Néhányan azóta meg is kapták a rokkantságra vonatkozó határozatot. Ami az elutasítottak életkörülményeit, megélhetési és jövedelmi viszonyait illeti: azok többsége. akik az elutasítás után is dolgoznak — nagyrészt teljes munkaidőben — az előző keresetükkel azonoä, vagy több jövedelemhez jutnak. A megye déli részén dolgozó szövetkezeti tagoknál és ipari munkásoknál tapasztalták ezt. Ahol ismerik a csökkent munkaképességűek helyzetét, jó a velük való kapcsolat — megtalálják a célszerű és hasznos foglalkoztatás lehetőségeit is. A megkérdezett komoly hányada, mintegy 46 százaléka azonban nem dolgozik. Nagyrészt. mert munkaviszonya megszűnt, és megélhetése a háztájiból vagy a család támogatásából biztosított. Gond van azonban az idősekkel, betegekkel, akik a legjobb akaratuk ellenére sem tudnak munkát vállalni. Akiknek eltartójuk nincs, vagy ha van, szociális helyzete folytán nem tud segíteni... A vizsgálat során 17 személyről állapítottak meg ilyen anyagi helyzetet. AMIKOR hangsúlyozzuk, hogy az elmondottak csupán részadatok —, nem szükséges bővebben kommentálni az említett felmérés fontosságát. Csak támogatni lehet azt a javaslatot, hogy a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatósága vizsgálja meg a nem rokkant, de rokkant módjára élő emberekről való intézményes és méltányos gondoskodás lehetőségét. T. I. A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN u.A.k,*Ä: Szolgáltató szövetkezet XkT, S!«i! és kisiparosok lító termeléssel * SZbe" egyiittmuködese kenység, amely a már. meglevő anyagi javak hasznosságának megőrzésére, helyreállítására irányul. Mivel a családok a jólét mind több,: ke 11 ékével rendelkeznek, az utóbbi években növekszik az ipari szolgáltatások iránti igény országosan, s Bács- Klskun megyében is. A Duna— Tisza közén a javító-szolgáltató tevékenység körülbelül fele-fele arányban a helyi ipari szövetkezetekre, illetőleg az ötezernél több kisiparosra hárul. A lakosság ellátásáért felelős megyei szervek a szervező-irányító munkán túlmenően jelentős anyagi eszközöket használtak fel az elmúlt években a szolgáltatást végző Ipari szövetkezetek támogatására, fejlesztésére. A maga lehetőségeit a KIOSZ megyei szervezete szintén maximálisan kihasználta a kisipari műhelyek korszerűsítésére, a szolgáltatások körének bővítésére, és a színvonal emelésére. Mégis, még számtalan tartalék van e fontos, a lakosságot nap mint nap érintő tevékenység fejlesztésére, a kapacitások bővítésére. Ezt bizonyítja az az elvi megállapodás is. amelyet a napokban a KIOSZ megyei titkára és a Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltatóipari Szövetkezet elnöke aláírt, a lakosságnak végzett lakáskarbantartás és az építőipari szolgáltatások fejlesztéséről. Az elvi egyezség az ipari szövetkezet és a kisiparosok együttműködését veszi tervbe a lakosság érdekében. Ez a maga nemében eddig egyedülálló kezdeményezés az országban. A KIOSZ-t minisztertanácsi határozat kötelezi arra. hogy az V. ötéves tervben a kisiparosok 15— 20 százalékkal növeljék a szolgáltató kapacitást. Ezen belül a lakáskarbantartást 40 százalékkal kell fejleszteni. A megyei tanács irányelvei alapján, az építőipari szolgáltatás megyei szintű továbbfejlesztése jegyében a Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltatóipari Szövetkezetét bázisszervezetté jelölték ki. Vagyis az ÉPSZISZ kapta feladatul a Bács-Kiskun megyei szolgáltató hálózat megszervezését, kialakítását. A fenti tények alapján vette fel egymással a kapcsolatot az ipari szövetkezet és a KIOSZ. Az ÉPSZISZ a bázis szervezetté történt kijelölése óta szerzett tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szocialista szektor hálózatának kiépítése mellett a megyei feladatok miatt szükséges a kisiparosok építőipari tevékenységének koordinálása. így látják ezt a kisiparosok megyei szervezetének vezetői is, 8 ezt rögzítették az elvi megállapodásban. A szövetkezeti és a kisipari tevékenység összehangolásának célja az, hogy a lakosság építőipari szolgáltatási igényét Bács-Klskun teljes területén mennyiségileg és minőségileg, Időben, a törvényes árrendeletek betartásával, garanciavállalás mellett kielégítsék. A közös cél érdekében u megállapodó felek a saját területükön felmérik a munkaerőhelyzetet — különös figyelemmel a perifériális városrészekre és a falvakra —, a kisgépekkel való felszereltséget, az anyagbeszerzési lehetőségeket és a különböző szakemberekkel való ellátottságot. A hiányok megállapítása után kidolgozzák majd a tennivalók közös elvégzésének lehetséges útját-módját. A jelenlegi gondok megszüntetésére programot készítenek a kísgépesités javítására. területi igények szerint. Közösen keresik a megoldást az egyes szakmákban fennálló munkaerőhiány megszüntetésére, a Jobb anyagellátásra és esetleg közös felvevőhelyeket Is létesítenek, az elvi megállapodás értelmében. Azt is rögzítették, hogy a közös munkában a megyei szinten tervezett szolgáltatói hálózatrendszerhez Igazodnak területileg. Egyetértettek abban is, hogy a KIOSZ tagjai a szocialista szektor szolgáltató egységeivel szoros együttműködésben végzik majd tevékenységüket. Az ÉPSZISZ és a KIOSZ részletes és konkrét együttműködési programját az év második felében dolgozzák majd ki, a június végéig eltartó, s már említett felmérések alapján. A. T. S. Negyvennégy ezer ipari üzem A Szovjetunióban az októberi forradalom győzelme óta 44 ezer jelentős ipari üzemet létesítettek. Az első ötéves tervek legnagyobb beruházásai a magnyitogorszki kohó- és acélmű, a mai volgográ- di traktorgyár és a szverdlovszki nehézgépgyár voltak. Ezek az üzemek, ma már sokkal nagyobb tellesítménnyel, továbbra is a szovjet népgazdaság „óriásai" maradtak. Az 1980-ig felépülő új létesítmények közül a legjelentősebb a kárnál teherautógyár és a szajan- susenszkojei 6400 megawattos vízierőmű. A beruházások összege 1918 és 1977 között 1703 milliárd rubel volt, Ebből 1976—77-ben 239,9 milliárd rubelt használtak fel. Az elmúlt évben összesen 260 ipari üzemet adtak át rendeltetésének. (BUDAPRESS—APN)
