Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

1978. Január 10. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Harctéri riport A törzsi gyűlölködés, a nacionalista métely kiütéseit, elüszkösödött sebeit régen láttatta ennyire elszomoritóan, élkeserítően a magyar televízió, mint a Hadüzenet nélküli háború Afrika „szarván" do­kumentumfilmben. Csak összefogva segíthetnének évszázados, évezredes elmaradott­ságukon, szüntethetnék meg az időről időre pusztító éhínség ve­szélyeit, juttathatnánk minden rászorulónak egy pohár tejet, karéj kenyeret, menthetnők meg a nélkülözéstől övéiket. Saját földjükkel se tudnak mit kezdeni eszközök, ismeretek hiányában és ártó buj- togatásra hódító háborúkat kezdenek. A dolgok közepébe vágott, a lényeget fejezte ki a Chrudinák Alajos—Halász Mihály alkotópáros kezdő képsora: ráncolt, száraz­ságtól szabdalt földön eke helyett ásóval kínlódnak csontsovány asszonyok, fáj minden mozdulat, görnvesztő minden lépés, fönt mé­regdrága vadászgépek cikáznak. A nők teszik dolgukat tovább, egv se néz föl. megszokták. A testi, idegi fáradtság eloltotta bennük az érdeklődés lángjait? Csak ezzel a már-már apátiás szenvtelenséggel vészelhetik át a tétet, feledkezhetnek meg a köröző dögmadarakról, a prédára bizton számító dögevőkről. A mindvégig mesterien vágott (összeillesztett, sorolt) képek kér­deztek. figyelmeztettek, válaszoltak. A riporter a politikai, gazda­sági miérteket, a nagypolitika hatásait kereste. A magyar tévések nem magyarázkodtak, filozofáltak, a messziről jöttek fölényével sen­kit sem okítottak, alig tettek valamit a látványhoz. A kép és szö­veg így együtt adta vissza a hadüzenet nélküli háború bonyolult­ságát, éreztette felelősségünket. Mintha Bokor Péter és stábja ké­szítette volna ezt a riportot, valamikor az ezredforduló táján, jól válogatott archív felvételekből: éreztük a történelmi távlatot és a napi időszerűséget. Othello Ritkán esik szó a zenés tévészínházról, pedig tiszteletre méltó következetességgel, leleménnyel keresik nagy értékek népszerűsítésé­nek hatékony módszereit. Sokat tesznek azért,. hogy a jó zene, ha nem is mindenkihez, de legalább százezrekhez eljusson. Megint jól választottak, megint — önmaguk számára — magasra tették a mércét: remekművel szórakoztattak. Horváth Ádám ren­dező mindenekelőtt arra törekedett, hogy azok számára is könnyen érthetővé tegye a cselekményt, akik nem ismerik Othello történe­tét. Az így felkeltett érdeklődés enyvezte a képernyő elé az opera szó hallatán máskor automatikusan a kapcsológombhoz nyúló soka­kat. A szép dallamok, a kitűnő szereplők így értőbb, „figyelmesebb" fülekre találtak, elmélyítették a mondandót. A Zenés tévészínház közművelődési jellegének megfelelően óvakodtak a kísérletezéstől, csak módjával használták fel a technikával adott lehetőségeket. Várjuk a hasonló igényességű folytatást. Közügyek Dél-Alföldről A Délalföldi krónika legutóbbi műsora jobb volt a korábbiaknál. Elsősorban azért, mert országos érvényű, hatású ügyekkel foglalkoz­tak. A legkisebbek célszerű nevelése, mozgáskultúrájának javítása nemcsak békéscsabai gond. Egyre fontosabb, hogy a városi körül­mények között keveset mozgó apróságok miként fejleszthetik rit­musérzéküket, ügyesedhetnek. A tiszántúli városból közvetített ri­port tanulságai másutt is hasznosíthatók. A közművelőképzésről hosszú ideje vitáznak. Érdekes kísérlet a bajai Tóth Kálmán Gimnázium próbálkozása. A félsiker a képzési célok bizonytalanságát, az igények tisztázatlanságát és a közműve­lődés társadalmi lehetőségeit egyaránt mutatta. A műsort Király Zoltán vezette, Fehér Kálmán szerkesztette. Adásrendező Szász Emőke volt. H. N. Gyors ütemű lakásépítés Moszkvában A moszkvai lakások összes alapterülete 1913-ban 16.9 millió négyzetméter volt, 1977 elején pedig már elérte a 123,1 milliót. Hatvan év alatt — a forradalom után — összesen 125,6 millió négyzetméter új lakóterület épült. Idén kétszer annyi lakást adnak át az építők, mint a szov­jethatalom első évtizedében együttvéve. , Hűtött é Egy gombonyomás és a felvo­nó puhán emeli Andriskát a negyedikre. Megköszöni az ide­való házaspárnak, hogy felhoz­ták, és máris apja ajtajának ve­szi az irányt. Csönget. Egy kémlelőnyílás azonnal exponálja a helyzetet, mire a lépcsöházban hamarosan híre megy: „Itt a vasárnapi gyerek!" No igen. Andriska egyfajta va­sárnapi különlegességnek számit a házban. Akár a déli csirke­pörkölt. vagy a „Jó ebédhez szól a nóta", ö is alkalomhoz kötött. Hétközben a mamája visel rá gondot, de vasárnappal fordul a kishajó: a pirosbetűs nap a ket­tejüké — apáé és fiáé. Így éviekéi a heti váltásoknál Andriska, ez a vékonykarú, kis hajós szélcsendben és sodrásban a maga tiz esztendejével, mióta — már egy éve — anyja és apja különvált. Nyílik az ajtó. — Szia, apu! Jöttem... — Gyere csak! Mindjárt ké­szen leszek. Vonók András arcát a penge már megjárta. Előveszi a kölni­jét. „Legalább a vasárnap le­gyen más — gondolja magában —, különbözzék valamiben a többitől." S egy teljes kupakkal tölt a tenyerébe az arcpiritó fo­lyadékból. Apa és fia jólöltözöttek. Új, barna öltöny, fehér ing, ferdén csíkos selyemnyakkendő az apán, hozzá szilvakék télikabát, fekete cipővel. A fiún halvány­barna orkán dzseki, fehér inge, zöld pulóver, Z-re emlékeztető fehér kivarrásokkal, valamint egy sinadrág és egy vastaglyukú félcipő. Így indul el a városba együtt. Vonók András és a fia. Az utcán többen utánuk for­dulnak. — Szép pár. — De kedvesek! — Apa a fiával. Kéz a kézben. Délelőtt mozi. Matiné az er­kélyen. Délben ebéd a Dióház vendéglőben. Andrisnak tetszik a dolog. Kihúzza magát, amint a pincér odamegy tálalni. Büszkén körülnéz. Azt szeretné, bárcsak látná az iskolából az egész 4. c., milyen jó dolga van ma Vo­nók Andrisnak! Dehát nem lát­hatják — azok, a többiek mind otthon esznek. — Kár, hogy anyu nincs itt... — tűnődik Andriska gyerekésszel, de csak röpke ideig, míg oda- Icinn, a fák fölött egy felhő to- v alebben. Vonók András felhajtja a ma­radék sörét, feláll. — Tudod mit, öcskös? Ma úgyis az' enyém vagy ... Gyere! Rúgjunk ki a hámból! Hamarosan egy cukrászdába térnek be. Az apa rendelkezik: — A vendégem vagy, Andris! Kérj, ami jólesik! — Választhatok? . — Hát persze. Ez most a te napod. w , — Csokis tortát kérek, kettőt, meg abból a négyszögletesből... mogyoró és hab van a tetején ... igen. abból is vegyél kettőt. Es e§y jaffát. — Konyak és sör! — csatla­kozik az előtte szólóhoz idősebb Vonók. Ettek, ittak. Andrisnak a csokis torta még bement valahogy, de a habos négyszögletű már kezdte megfe­Napirenden a teljes rehabilitáció Világvi­HATSZÁZEZREN VANNAK ZÚZMARA (Pásztor Zoltán felvétele.) Dolgoznak a károk helyreállításán a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban A január 4-i győri öntödei robbanás okozta károk helyreál­lításán vasárnap is dolgozott a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár egyik megerősített szerelőbrigád- ja. A gyáróriás üzemeinek nagy szüksége van az öntvényekre, ezért a helyreállítási munkák az ünnepnapon sem szüneteltek. A robbanás következtében mór az első napon elhunyt négy dol­gozó közül hármat szombaton nagy részvét mellett temettek el Győrött, negyedik társuk teme­tése pedig vasárnap volt a győr- újbaráti temetőben. A győri kórház baleseti sebé­szetén napokon • ót megfeszített küzdelem folyt további két sú­lyos sérült életéért, sajnos ered­ménytelenül. A budapesti Köz­ponti Honvéd Kórház különleges osztályán kezelt három súlyos sérült közül vasárnap ketten életüket vesztették. A harmadik sérült állapota továbbra is élet- veszélyes. (MTI) Kossuth és Széchenyi vitája A történelem izgalmas kérdé­seit népszerűén, de tudományos igénnyel dolgozzák fel. magya­rázzák a Gondolat Kiadó közel­múltban napvilágot látott új kö­tetei. A népszei'ü Magyar His­tória sorozatban megjelent Szé­chenyi és Kossuth vitája című kiadvány. A két kimagasló poli­tikus vitáján keresztül mutatja be a magyarországi polgári át­alakulás fő kérdéseit a reform­korban. mindenekelőtt a XIX. század 40-es éveiben. Gonda Imre — Niedet'hauser Emil „A Habsburgok" című kö­tetének első része a császári méltóság elnyerésétől a polgári forradalomig, a második fejezet pedig a polgári forradalom ta­laján megvalósított restauráció­tól a dinasztia teljes történelmi csődjéig dolgozza fel a Habs- burg-ház történetét. Bár Ma­gyarország királyai több mint 400 éven át a Habsburgok csa­ládjából kerültek ki. a mű nem a magyarországi, hanem az ural­kodó dinasztia európai hatását tárgyalja. Történeti, filozófiai, esztétikai kérdésekkel foglalkozik Mátrai László tanulmánykötete, amely az elmúlt másfél évtizedben ke­letkezett tanulmányokat, előadá­sokat adja közre. A IV—XVI. századi oszmán birodalomba ka­lauzol az így látták... című kötet, amely az egykori hiteles feljegyzéseket gyűjtötte össze. szonylatban öt-tíz százalékra tehető azok szá­ma, akik születésüknél fogva si­ketnémák, vakok, csökkent moz- gásképességűek, vagy üzemi, köz­lekedési baleset következtében rokkantak meg. A helyzet nálunk sem jobb. s ez a félelmetesen nagy arányszám éppen a városia­sodás és az iparosodás következ­teben állandóan növekszik. A Munkaügyi Minisztérium becsült adatai szerint Magyarországon ma kereken hatszázezer csökkent munkaképességű ember él, közü­lük kétszázezer rokkantnyugdí­jas. s százötvenezer nem eredeti munkakörében dolgozik. Félretéve az érzelmeket, a hu­mánus meggondolásokat — ame- 1 lyek szocialista társadalmi rend­szerünk lényegéből fakadnak — a józan gazdasági megfontolá­sok is követelik: minél előbb és minél hatékonyabban meg kell oldanunk a csökkent munkaké­pességűek teljes rehabilitálásának feladatát. Az országgyűlés egészségügyi állandó bizottsága még a múlt év elején létrehozta a rehabili­tációs albizottságot, s vezetőjéül dr. Rudnai Éva országgyűlési képviselőt választotta. Az albi­zottság vezetőjének mindenek­előtt tiszta képet kell alkotnia a helyzetről, ezért hét munkabi­zottságot hívott életre: Budapes­ten,- Vasban. Veszprémben. Bé­késben. Nógrádban. Somogybán. Fejérben. Ezen túlmenően, szám- bavéve a külföldi tapasztalatokat es a rehabilitációra vonatkozó rendelkezéseket, kidolgozta a fel­mérés módszerét. Ez megkezdő­dött. és a munkabizottságok ez ev elején tesznek róla jelentést. De miről i.s lesz szó ezekben a jelentésekben? Mindenekelőtt tudnunk kell. hogy a rokkant, vagy más okból csökkent munkaképességű ember egészségének helyreállítása, tehát az orvosi rehabilitáció csak kez­dete a teljes rehabilitációnak. A ma már egészségesnek számító embert vissza kell vezetnünk a társadalomba, ha szükséges, új szakmát kell vele elsajátíttat­nunk. vissza kell adni életked­vét, hogv minden szempontból teljes értékű embernek érezhes­se magát. Azaz. nem megoldás, ha az üzem saját portáján belül úgy rehabilitál, hogy mondjuk, egy lábavesztett szakmunkást le­ültet portásnak. A rehabilitáció gazdasági szempontból legyen ki­elégítő mind a munkaképessé vált sérült, mind pedig a társa­dalom számára. Tehát a rokkant ne szoruljon rokkantsági nyug­díjra. hanem teljes értékű mun­kát végezve éljen tovább. És ha a félmilliót meghaladó, s az ez­redfordulóra. sajnos, az egymil­lióhoz közelítő létszámra gondo­lunk, akkor kézenfekvő, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek­nek már csak önös érdekből is részt kell venniük az országos rehabilitációs munkában úgy, hogy jelentős számú munkaerőt juttatnak a népgazdaságnak, csökkentve a hiányt. Ezért mérik föl most azt ik, hogy pontosan hány rehabilitá­landó él az országban, a me­gyében. a városban, a községben; hogy a vállalati rehabilitációs bizottságok csak papíron létez­nek-e vagy csakugyan dolgoznak; hogy a tanácsi szervek összehan­goló munkája milyen; hogy az üzemorvosok, a szakszervezeti szervek mit tettek eddig, s mit tehetnek a jövőben az ügy len­dületes megoldása érdekében. A hatályos, de nem eléggé ha­tékony rendelkezések sajnos, csak lassan mozdítják elő a munkát; az a rendelkezés például, amely lehetővé teszi, hogy a vállalatok a béralap kéttized százalékát re­habilitációs célokra használják fel. csak lehetőséget ad, de nem kötelez. S mert mindenütt akad­nak vezetők, akik nem látják világosan a teljes rehabilitáció országos megvalósításának szük­ségességét. a munkabizottságok­nak őket is meg kell győzniük. A felmérés folyik, ám alapos­ságától függ: valójában mikor veheti kezdetét a rehabilitáció tényleges munkája. »»TV .>*TrVí%-'<V l’a. l , Kecskemét téli gondjai A múlt századfordulón és a közelgő ezredfordulón A mai gondok ismertek, kár volna tehát a szám­talan újságcikkel, hivatalos ígérgetésekkel és meg­állapításokkal foglalkozni. De talán érdekes felidéz­ni azokat a gondokat, amelyek az 1899-ből 1900- ba átmenő télen kötötték le a város lakosságát. Az akkori hetilap persze csak az úri olvasóknak készüli, s kevés olyan észrevételével találkozha­tunk. amelyik igazán a többséget alkotó mellőzöt- tekről szól. Érdemes előregondolni az ezredfordulóra is. amelynek minden mozzanata, eredménye és gond­ii az akkorra felnövő generációt, az akkor teljes alliotóképességű embereket és a továbbnéző ifjú­ságot dicsérik, vagy bántják. Az első fejezetek az idézett századfordulóról beszélnek. küdni a gyomrát. Kínos émely­gés fogta el. — Egyél! Egyél csak! — biz­tatja az apja. — Egyél a jövő hétre is! Tudod, hogy egy hétig megint nem találkozunk. Azzal korty in tott ö is a ko­nyakjából. Majd sört töltött a poharába, és amikor elfogyott újabb italt kért. — Na. ugye. megmondtam? — kacsintott a fiára. — Ma kirú­gunk a hámból. Andriskának úgy tetszett, a hasas pohárban erjedő sárga fo­lyadék egyre jobban elfedi előle az apját. Kényelmetlenül feszen­gett a kis cukrászdái széken. Már nem volt több számára a cukrászda, mint egy füstös váró­terem. ahol az utasok mind in­dulásra várnak. Maga sem tud­ta, mit tegyen. Felállt. Talán, hogy hazainduljon végre. — Maradj még! — intette le az apja. — Nem akarom, hogy elmenj! Kérsz még valamit? A fiú megrázta a fejét: — Nem! — Pénz kell? — Nem! — Szükséged van valamire?... Szólj! Megveszem én! Andriska újra csak a fejét in­gatta. A rászakadt imsárnapi jó most egyszerre a torkát kezdte szo­rongatni. Sokat kapott. vala­miért mégis nyomorultul sze­génynek érzi magát itt. a hű­tött édességek birodalmában. — Nem kell pénz, apu.’és ne vegyél semmit! — horgászt ja le a fejét kedvetlenül Andris. — Sok ez nekem. Nagyon sok. Ne­kem!... nekem csak... — Elbi­zonytalanodott, és nem telte a szót, az egyetlent, a neki valót. — Elég volt mára . .. Haza kell mennem. Anyu vár. Hiszen te is tudod ... Kohl Antal Ipar és kereskedelem „Nagy sikerrel zárult a karácsonyi bazár. Ez megnyilvánulása annak a mozgalomnak. amely városunkban a helyi ipart föllenditeni. a hazai ipart pártolni, az idegen árut kiszorítani akarja." „Hathónapos lópatkolási tanfolyam sok mester vezetésével, de .nincs elég jelentkező, ezért a tan­folyam megindulása halasztást szenved." „A vendéglői csirke olyan, mintha szárazbeleg- ségben múlt volna ki. Alig van rajta pár fnlatnyi hús. az. is kemény, kérges, a többi pedig kiszáradt csont törmelék. Persze azért olyan, mert egyene­sen a piacról hozták be a vendéglőbe. Milyen könnyű a kecskeméti vendéglősöknek! Más váro­sokban az ily jó=zágot maga a vendéglős hizlalja, amikor aztán télen, nyáron, jó portékát szolgál­tathat vendégeinek." „Miért nincs Kecskeméten hordár? Ezt -a kér­dést vetették fel olyanok, akik csodálkoznak azon. hogy a városban mennyi és milyen jó karban le­vő egy- és kéttőgatos bérkocsi van. de hordár nincsen, pedig nagy szükség lenne rájuk. Midőn látjuk, hogy szolgai stb. állásra csőstül pályáznak az emberek, nem értjük, hogy miért nem ragad­ják meg ezt a tisztességes ás hasznos kenyérkere­setet." Művelődés ? „Minden hosszúnak végének kell lenni! Letel- letett tehát rólunk az .Ezer év' is, s nem súlyos áldozatok nélkül. Sokat el lehet mondani a kecs­keméti közönségről, de azt az egyet talán még színházunk sem fogja kétségbe vonni, hogy béke- türöbb nincs nála az országban." ..Nagysikerű bálákat rendeztek a kecskeméti * egyletek eddig is. A még következők legalább ilyen ér­deklődéire számíthatnak, és arra is. hogy a város előkelőségei őket is megtisztelik részvételükkel.” ..A szerep nemtudása kísértett egész héten át a színházban. Egyetemes hebegés és akadozás, mely egyszerre szomorú is. víg is volt." „Helyenként az esőt levezető csatornák meg vannak repedve és rést adnak a víznek a leszivár- gásra olvadás alkalmából is. Ilyenkor a járóke­lők ruhája foltot kap és megrongálódik. Még rosz- szabb a járdára fagyott jég. amelynek következ­ménye gyakorta a karficam, vagy lábtörés.” „Síkos az út. mióta fagy és a hó annyira állan­dóvá lett. A rendőrség mégsem gondoskodik arról, hogy az utcákat naponta homokkal, fürészporral, vagy ami a legegyszerűbb: hamuval behintsék,” Otthon és környéke „Délután két óra tájban vonulnak a postáskocsi- sok lóháton a posta felé a Nugy-Kőrösi utcán. Gyakran zajjal teszik ezt. sőt némelykor lovaik is ugrándoznak, rúgnak jobbra-balra. Ennek a rendetlenségnek meg kell szűnnie!“ „Aránylag kicsiny udvarokban hellvel-közzel. hogy szükség van Így mindenkinek megvan a maga rint munka akad a szegény ember „Kecskeméti tinta? A körösi kapuban fúrt kút vize zavaros. Ha az ember megrázza, olyan színű­vé válik, mint a jóféle tinta. A környék lakói most azon gondolkoznak, hogy vajon ezen új kút fú­rásával ivóvizükről akar-e gondoskodni a város, vagy pedig tintakutat létesíteni, amelynek jövedel­méből lehet födözni sok minden födözettel nem bíró kiadást." Miközben jól és kellemesen szilveszterezett a vá- . ros tehetős polgársága, már megjelent az eddig is idézett akkori Kecskemét című újságban a rövid hír: „Egy idős embert a téglatelepen Karácsony reg­gelén megfagyva találtak, akinek lakhelye a föld oldalába vájt üreg volt. kevés szalma volt a fek­helye és odatámasztott deszka volt az ajtaja. Há­rom hasonló földlakót a szegényházban helyeztek el.” >' oly nagy a hó a kihordására, baja, de ez sze- számára." Az ezredfordulóra Utcai gondok ..Rossz kövezet van sok helyen, de egyenesen megbotránkoztató, hogy a Nagytemplom és a plé­bánia között, valamint az evangélikus és reformá­tus papiak előtt a téglák helyükből ki vannak vet­ve és a járókelők megbotlanak, felbuknak." A mai nemzedék sok rosszat, de sokkal több szépet és jót élt és él át. Nem is könnyű elhinni •az. előzőek valóságát. Legfeljebb hümmögünk hoz­zá. vagy mosolygunk rajta: hát tényleg így volt? És hogy fog ezen majd mosolyogni az a nemzedék, amely az ezredforduló gondjaival bajlódik. Mert gondok azért akkor is lesznek, talán még nagyob­bak. mint századfordulónk elejém és még nagyob­bak. mint ma. De egészen másfélék. Olyanok például, hogy még mindig nem sike­rült u kétszobás lakást hármasra cserélni, pedig itt van négy gyerek. Vagy: nem baj, hogy elment a busz. öt perc múlva itt lesz a másik, a rande­vút még nem lehet lekésni. Ugyan melyik szín­házba menjek? A régi újjávarázsolt Katonába, vagy a Kamarába? A szabadtérin úgyis csak nyá­ron játszanak. Akiknek már csak az lesz a gondjuk, hogy a Széchenyi-tóra menjenek korcsolyázni, vagy pedig fakutyázni a Duna—Tisza csatorna befagyott kecs­keméti kikötőjébe, már nem fognak emlékezni er­re a múltat idéző írásra, legfeljebb kissé elfogul­tan arra a Kecskemétre, amelyből akkorra igazi nagyváros lesz. Almás! János i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents