Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

1978. január 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Hogyan élünk, hogyan éljünk Gazdálkodási szokások a családban A mai magyar életmód alaku­lását alapvetően meghatározza életszínvonal-politikánk, azonban a társadalmi juttatások, s más közös javak mértékén kívül a lakosság, a család, az egyén élet­formáját döntően befolyásolja a személyes pénzjövedelem mikénti felhasználása is. Közös felelősség A közelmúltban — a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó gondozá­sában — megjelent Hoffmann Ist­vánná „A magyar háztartások gazdálkodási modellje” című könyve, melyben a szerző ezt ír­ja: „A szocialista fejlődéssel a családon belüli szerepek is meg­változtak, aminek fő oka a nők tömeges munkába állása. Ez a körülmény megváltoztatta a nők státuszát a családban. Az egyik változás a családon belüli mun­kamegosztásban és a gazdálko­dásért viselt közös felelősségben nyilvánul meg”. Vagyis: a csa­ládi jövedelem előteremtésében lényeges részt vállal a nő, tehát a családi költségvetés készítésé­ben. a közös pénz beosztásában is egyenrangú szerepet tölt be. A közös jövedelem felosztására egy­re inkább jellemző a családi de­mokratizmus, a több kereső jö­vedelmének együttes kezelése, melyben — vitathatatlan — ál­talában az anyák, a feleségek vállalják a nagyobb felelősséget. Takarékossági hajlani Az említett tanulmány — mely több mint 1650 magyar család megkérdezésével, évekig tartó kutatómunkával készült — a háztartási pénzgazdálkodás ma­gatartási tényezőit is feltárta. A „takarékos gazdálkodás” jelzője illeti meg a magyar családokat, mivel nagyobb hányaduk a be­folyt összeg egy részét megtaka­rítja, hogy milyen formában, az a havi jövedelmektől is függ. A háztartások 14,2 százaléka ha­vonta meghatározott összeget tesz félre, kevesebbet — évente mint­egy 10 ezer forintot — takaríta­nak meg azok, akik hó végén az „amennyi megmarad” összeget rakják takarékba. Legnagyobb az ingadozás az alkalomszerű, vá­ratlan jövedelmekből adódó meg­takarításoknál. Ez utóbbi inkább a községi háztartásokban tapasz­talható. A gazdálkodás eltérő si­kereiben az életmód, a környezet is közrejátszik. Ezért van az. hogy minden rétegben — értelmiségi, alkalmazott, munkás, paraszt — találhatók azonos jövedelemből eltérően, vagy hasonlóan gazdál­kodó háztartások. Általánosan észlelhető a ház­tartások kiadási szerkezetén a ta­karékossági hajlam, ami magya­rázható a még háború előtti ala­csony életszínvonal, létbizonyta­lanság és az ötvenes évek rossz áruellátásával együttjáró túlzott felhalmozás tudati rögződásével is. Elterjedt vélemény a magyar családokról, hogy jól gazdálkod­nak: nem költenek feleslegesen, nincs adósságuk, vagyis addig nyújtózkodnak, ameddig a taka­rójuk ér. Kiadásaik sorrendjében az első helyen áll az élelmiszer. A szel­lemi foglalkozásúak jövedelmük 36 százalékát, a munkások 42 szá­zalékát, a parasztok 47 százalé­kát költik erre a célra. A fő ki­adási kötelezettség másik cso­portja a lakás (lakbér, törlesztés), világítás, gáz, villany, fűtés, köz­lekedés stb., egyszóval a rezsi. Majd a gépkocsi költségek, s egyéb tartós fogyasztási cikkek részletfizetései következnek. A fo­gyasztási iparcikkek — ezen be­lül a ruházkodás — rétegenként alig tér el egymástól: 32—36 szá­zalék a jövedelmekből erre jutó rész. Inkább készpénzért Javuló életkörülményeink, a létbiztonság az elmúlt években növelték a családok vásárlási ked­vét, de sokan vannak, akik — ha módjukban áll — inkább kész­pénzért szerzik be a részletre is kapható cikkeket. Pedig a család tervszerű gazdálkodása nem zár­ja ki, sőt lehetővé teszi — na­gyobb beruházásokban is — a részletre való vásárlást. Ebből több haszon származik: gyorsab­ban felszerelhető a háztartás, a nagyobb beruházások rangsorol­hatók, stabilizálódik a jövedelem­beosztás rendszere, takarékosság­ra nevel, s állandósít egy bizo­nyos részlet-összeget. Ma már a televíziók 50—60 százalékát, a mosó- és hűtőgépek 30—35 szá­zalékát; a bútor 40 százalékát részletre szerzik be a családok. A részletvásárlás az új házasok és a nagycsaládosok körében terjedt el leginkább. Társadalmunkban a legkisebb gazdálkodási egység: a család. A KSH legutóbbi felmérése szerint hazánkban 2 millió 984 ezer csa­lád van; e közösségekben élők száma pedig csaknem eléri a 9 milliót. Tehát a szocialista tár­sadalom egészének mozgásában determináló szerepe van a csa­ládok életmódjának, annál is in­kább, mivel a szocializmusban az egyén és a társadalom érdekazo­nossága meghatározó. Hogy mi­lyen is valójában szocialista élet­módunk, milyenek fogyasztási szokásaink, gazdálkodási maga­tartásunk? — A válasz tudomá­nyos „megfogalmazásával” mar­xista közgazdászok, filozófusok, szociológusok foglalkoznak, kuta­tási ismereteik elengedhetetlenül szükségesek a jövőbeni életszín­vonal-politikánk irányának meg­határozásához. L. Gy. Népszámlálás a Szovjetunióban Az 1979. január 17-töl 24-is sorra kerülő népszámlálás kezdetéig meg több mint egy év van hátra, dp az előkészítés már javában folyik. Erről kért tájékoztatást az APN munkatár­sa A. Iszupovtól. a Szovjetunió Köz­ponti Statisztikai Hivatala népszámlá­lási igazgatóságának vezetőjétől. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta az 1979-es lesz a hatodik népszámlálás. Az elsőt 1920-ban Lenin kezdeményezé­sére szervezték, majd 1926-bar;, 1939-ben. 1959-ben és 1970-ben készült országos felmérés. Már jóváhagyták, vagyis nyomdakészek az összeírólapok, s azok a kérdések, amelyekre az állampolgárok (az általános ás a reprezentatív felmérés keretében válaszolnak. A népszámlálás je­lentőségét és feladatait magya­rázó propagandisták munkája! segíti a Statisztikai Kiadónál megjelenő segédkönyv. Folyik a valóban össznépi kampány, a népszámlálást végzők módszert ni és szervezed felkészítése, könyvek, plakátok készülnek. — 1976 novemberben az or­szág 9 kerületében és városában már volt hasonló népszámlálás. Annak eredményei befolyásol­ták-e a felkészülést? — A kísérleti népszámlálást — amely sikeresen lezajlott, való­ban az országos kampány főpró­bájának tekintettük. Jól vizsgáz­tak a népszámlálást végzők, megfelelőek voltak az összeíró lapok, az előkészítő dokumentu­mok, csupán néhány apró javí­tás történt rajtuk. — Miben különbözik az új összeíró lap az 1970-estöl? — Teljesen új népszámlálási lapok készültek 1979-re. Ezek technikai információit a számító­gépekkel közvetlenül fel lehel dolgozni. Ez indokolja a külső eltéréseket. A kérdések nagy részére ugyanis grafikai jelekkel kell válaszolni, ez nagyon meg­gyorsítja a számítógépes feldol­gozás előkészítését. Itt említem meg, hogy a Szovjetunió Közpon­ti Statisztikai Hivatalának iz- mailovói számítóközpontja új épülettel bővül, ott helyezték el a statisztikai adatokat feldolgo­zó részleget. — Mindenkit érdekel, hogy az összeíró lapokon milyen kérdé­sek szerepelnek? — Életkor, családi állapot, nemzetiség, anyanyelv, iskolai végzettség... A népszámlálás so­rán pontos képet kapunk a lét- fenntartás eszközeiről, a nép- gazdasági ágakról, a társadalmi csoportokról, a termelő foglalko­zásokról. A népszámlálás anya­gát felhasználjuk a népgazdasági tervezésben és az államigazgatá­si szervek munkájában. — Hogyan készülnek helyben a népszámlálásra? — A szövetségi köztársaságok minisztertanácsa, a határterüle­ti. a területi, a járási és a váro­si tanácsok végrehajtó bizottsá­gai pontosan megjelölték a váro­sok határait, rendbetették az ut­caneveket. a házak, lakások szá­mozását. A városokban és a falvakban ellenőrzik, hogy pon­tos és teljes-e a lakosság nyil­vántartása. Mintegy 750 ezer munkás, kol­hoztag, alkalmazott és diák ka­pott külön felkészítést, ők vég­zik majd 1979. január 17-től 24- ig a népszámlálást. V. Vodolazsszkij ÍGY LATJA A MEGYEI RENDELŐINTÉZET VEZETŐJE Gondok és remények a kinőtt „csodapalotában” Vaskos rendelettárak, számten- ger-útmutatók, kövér munkaügyi kiadványok szoronganak orvosi könyvek társaságában dr. Zonda László kiváló orvos irodájának könyvespolcán. Sok mindenhez kell értenie a megyei kórház-rendelőintézete járobeteg-ellátást irányító fö- igazgató-főorvoshelyettesnek 1 Sokféle adottság, képzettség bir­tokában töltheti be immár két évtizede ezt a tisztséget. Csak az állhatja meg helyét, aki időshöz és fiatalhoz tanyá­ról biciklizőhöz és automata- géptől érkezőhöz, diplomáshoz és kételemishez megtalálja a szót. — Nálam meghatározó, hogy honnan jöttem. A hajdani Sza­bolcs megyéhez hasonló szegény- ségű vidéken, a Szilágy megyei Tasnádon, 12 kilométerre Ér- mindszenttöl, két órányira Köl­csey szülőfalujától nőttem föl. Izgatottan vártam a falukutatók írásait kolozsvári egyetemista­ként. Otthonról hoztam az öregek, a közösség tiszteletét. Máig hálás vagyok professzoraimnak, akik tudósképzés helyett azt tanítot­ták, hogy mit csináljunk, ha majd petróleumfénynél dolgo­zunk tanyán, ne veszítsük 'el lelkesedésünket a nehézség lát­tán. Falu helyett a frontra, majd fogságba kerültem. Százezrek sorsa lett az enyém is. Miután hazajutott, Kecskemé­ten telepedett le. Kosztért és lakásért dolgozott az épülő kór­házban, majd a máriavárosi kör­zetet látta el. 1958 óta a megyei rendelőintézetet irányítja. — Amikor idekerültem vezető­nek, 12—14 orvos dolgozott, most 85. Mégis kevés. Minden várakozást fölülmúlóan növeked­tek a követelmények. Jellemző, hogy amikor 1951-ben mostani épületünk elkészült, attól tartot­tak sokan, hogy a vélt túlmére- tezettség miatt valaki megüti a bokáját. „Egy parasztmegye szék­helyén mit citrálkodnak ilyen palotával”, mondogatták. Gyorsan idepakolták a fertőt­lenítő állomást, a városi, járási főorvosi hivatal... Örömmel jöt­tek, a megyésítés miatt semmi­nek sem volt helye, rissj-rossz lukakban kínlódtak. Az iparosí­tás, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének következtében, az életszínvonal emelkedésének ha­tására azonban ugrásszerűen megnőtt a betegforgalom. Erőfe­szítéseinknek hála, kis bajokkal orvoshoz sietnek, kik korábban súlyos ártalmakkal sem mentek doktorhoz. Kiszorultak lassan az idetelepített hivatalok. — Kínos így is a zsúfoltság, sűrű a panasz, a helyenként hosszú várakozási idő miatt. Nincs itt ellentmondás? — A feltételek összehasonlít­hatatlanul jobbak a korábbinál. Korszerű eszközöket szereztünk be, képzett orvosok, assziszten­sek, laboránsok dolgoznak, de a beteg mégis joggal hiányolja a gyógyítás kényelmi követelmé­nyeit. Mit csináljunk? Nem évi egymillió vizsgálathoz szabták ezt az épületet! — Elsősorban a helyhiánynak tulajdonítható, hogy Kecskemét szakorvosi ellátás tekintetében elmarad az országos átlagtól? — Igen, de a mostani nehéz­ségek több okra vezethetők visz- sza. A történelmi, földrajzi adott­ságok miatt rosszul áll Bács- Kiskun megye. Itt jut a legtöbb lakos egy körzeti orvosra. Tud­valevő, hogy a kórházi és ren­delőintézeti munka mennyisége, jellege függ az alapellátástól. Ha jobbak lennének a körzeti orvo­sok munkakörülményei, kevesebb teher nehezedne ránk is. Sajnos Kecskeméten még mindig csak­nem háromezren tartoznak egy- egy felnőtt körzethez. Három éve átlagosan 29,3 szakorvosi óra jutott tízezer la­kosra, Bács-Kiskunban 26 óra. Rendelőintézetünkben csupán a fogászati, az ideggyógyászati és belgyógyászati ellátás időtartama nőtt az igénybevételt megközelí­tő tempóban. Főként a városok­ban nagy a zsúfoltság, mindenek­előtt Kecskeméten. Egészségügyi vonzáskörzete csaknem kétszáz­ezer ember! — Évente mintegy ezer lakos­sal gyarapodik a megyeszékhely. Számol-e ezzel a rendelőintézet? Mit tesznek, javasolnak az időn­ként nyomasztó gondok csökken­tésére? — Az új megyei kórház vala­melyest majd a mi helyzetünket is javítja. A tervek szerint újabb helyiségekhez jutunk a város- központban és — kismértékben ugyan — járóbeteg-ellátásra is vállalkoznak. Ezért is fontos az építési határidők betartása! Csak egy új, a kórház mellé telepített rendelőintézettől re­mélhető alapos változás, ilyen körülmények között használhatók ki maximálisan az integráció előnyei, lehetőségei. Sajnos, nem várható, hogy az egészségügyi kormányzat kát tervciklus alatt megszüntesse egy város gondjait. Új intézményre legjobb esetben a következő évtized második fe­lében számíthatunk. Nagyon ne­héz idők várnak ránk, keressük az átmeneti 'megoldásokat. Hála az egészségügyi intézmé­nyek együttműködésének, egyre kevesebb a betöltetlen állás, a kihasználatlan óra. A különböző szakrendelések óraszáma nenn volt mindig arányban a szüksé­gessel. A módosításokkal jobb körülményeket alakítottunk ki. Korábban száz beteg közül min­den ötödik a sebészetet, minden lizedik a nőgyógyászatot kereste töl, de az előbbiek az összőra- szám 7,4, az utóbbiak 4,9 száza­lékával gazdálkodhattak. — Beszélgethetnénk az új szakorvosok letelepítéséről, az új igényekről. Időnk és helyünk fogytán kanyarodjunk vissza a gyógyító orvos, ha úgy tetszik egészségügyi hivatalnok szemé­lyiségéhez. Hallottam: sokszor személyesen intézkedett egyes betegek könnyebb munkabeosztá­sa érdekében, segített a jogos kárigény érvényesítésében, fára­dozott nehéz sorsú családok éle­tének jobbításáért. Orvosi mun­kája részének tekinti-e tevé­kenységét, a paragrafusok meg­felelő értelmeztetését? — A kórházban dolgozó kollé­gáknál közelebb vagyunk az „élethez”, jobban ismerjük a be­tegek, munkahelyi, családi körül­ményeit. Csak akkor gyógyítha­tunk gyorsan, hatékonyan, ha ezekre is kiterjesztjük orvosi mivoltunkat. Mi tagadás, sikerél­ményt ad, ha valaki újra beil­leszkedik a társadalomba. Ilyen feszített tempóban dol­gozva, ilyen nehéz feltételek kö­zött különösen fontos a jó lég­kör, a türelem, a szép szó. így tartja munkatársaim túlnyomó többsége. Talán ebben nekem is van némi részem, talán ennek is köszönhető a sok törzsgárda- tag. Így érvényesíthetők irányel­veink. a gyógyítás bővülő lehe­tőségeit így használhatjuk ki maximálisan a beteg javára. — Köszönöm. Számomra az a törekvés a legrokonszenvesebb, hogy az ifjúkori petróleumiám- pás-közvetlenség igényét e fon­tos, tiszteletre méltó, nehéz poszton, a rég kinőtt csodapalo­tában is megőrizte és munkatár­saitól is megkívánja. Az eszközök cserélődhetnek, de a biztató tekintet, a törődés, a figyelem gyógyító hatása válto­zatlan. Heltai Nándor Megújul a seremetyevói repülőtér Kivagyiság Az elmúlt évben több mint 100 millió utast szállítottak az AEROFLOT, a világ legnagyobb légiközlekedési vállalatának gé­pei. Évről évre nő azoknak a légi- utaknak a hossza, melyeken a szovjet gépek rendszeresen köz­lekednek. Az AEROFLOT nem­zetközi útvonalainak hossza 350 ezer kilométer. A 10. ötéves tervben a légi utas- és teherszállítás jelentős mértékben növekszik. Különösen nagy feladatok hárulnak majd a légiközlekedés dolgozóira, az 1980-as Moszkvai Olimpiai Játé­kok napjaiban. Nemrég aláírták azt a szerződést, mely szerint az 1980-as olimpia résztvevőinek és vendégeinek döntő többségét szovjet gépek szállítják. A feladat eredményes teljesí­tése érdekében több légikikötőt, többek között a moszkvai sere­• A seremetyevói repülőtér új épületének makettje. (Foto: APN - SK.) metyevói repülőteret, az ország legfontosabb légikapuját felújít­ják és kibővítik. Seremetyevóban már megépült a gépek fel- és leszállásához szükséges második betonsáv, amelyen bármilyen típusú utasszállító gép landolhat. Utasfogadó és kisegítő épületek készülnek. Az olimpia megnyi­tására avatják fel az új repülő­téri épületet, mely óránként 2500 utas fogadására képes. A két­szintes épületben utasváró, cso­magátrakó, étterem, bár esz­presszó, egészségügyi szolgálat, információ, gyermekváró lesz. A repülőtéri komplexumot a legmodernebb berendezésekkel szerelik fel. A légikikötő előtti parkolóban 1000 gépkocsi vára­kozhat. A pálinkabűzös meg füst szagú váróteremben már csak hárman maradtak. A délelőtti műszako­sokkal rég elrobogtak a távolsági vonatok — arra Pest felé. Ök még a kis szárnyvasút bumlijára várnak vagy háromnegyed óráig. A deresedő vasutas az ablaknál bóbiskol. Fél hónaljával a szék­támlán tartatja magát, nemez­csizmás bal lábát meg a radiátor­ra nyújtva nyugtatja a sarka he­gyén. A kék kötöttsapkás fiatal munkásnő is megunta, hogy csak az asztal túlfelén gunnyasztó öregasszonyt szemlélje. S mielőtt végleg álomra csukódnak lapo­sakat pislogó szeme, hirtelen el­határozással feláll. Leveti nagy­kockás, halványzöld kabátját, sal­ját szorosan igazítja nyakához, hogy azért ne dideregtesse a kli- makülönbség. Táskájából szalvé- tapapirba csomagolt kolbászos-va- jas szendvicset vesz elő, s jóét­vággyal nekilát. Az apró fehér­pettyes fekete kendőjű néni figyel­mes bagolytekintettel nézi pár pillanatig, aztán szemérmetesen lesüti sűrű pilláit. Feje úgy eltű­nik a kendő előre bukó csúcs­íve alatt, hogy csak viasz színű orrahegye világlik ki az árnyék­ból. Ügy látszik, a vasutas füle mégjobban fog a nyúléber szu- nyókálás közben, mert ahogy az elemózsiás papíros nagyobbat zör- ren, az asszonyok felé eső szem­héja menten felpattan. Aztán, hogy pislant egy komótosat, a másik nézökéjét is kinyitja. El- anyátlanodott képe egyszeriben felvidul. Nagy ívben lekanyarítja gémberedett lábát a radiátorról, s már szól is át a szomszéd pár­cselédnek. — Jövök már egy kicsit ud­varolni. A falatozó munkásnő kaccant egy halkat, a néni viszont úgy megelevenedik, mintha áramütés érte volna. Fészkelödik, úgyszól­ván előbujkál csupafekete ruhá­zatából, s már válaszol is a mel­léjük telepedőnek. — Hátha nem fogadják el az udvarlást? — Meglátja azt az ember, hogy néznek rá. Ha rossz szemmel, ak­kor nem erőlteti. — Legalább telik az idő. — Adja közvetett beleegyezését a fiatalasszony. A hangvételből érződik, hogy mint régi útitársak ismerik egy­mást. — Álmosak ugye? — Biccent az asszonykának meg a vasutas­nak a mama. — Meghiszem azt... — Tegnap délelőtt tizenegy óta talpon. Ebéd­főzés, vacsorával is megétetni a családot, aztán az éjszakai mű­szak ... A füles sipkás MÁV-ista rábó­lint erősen, mintha ugyanezt csi­nálta volna végig. A reggeli el­fogyott, a papírja gombóccá gyúr­va röpül a közeli szeméttartóba. Még puszta kézzel is rátöröl fé­nyes ajkára a munkásnő, majd tréfásan odaveti asszonytársának. — Látja, ezért is jó már ma­gának, Magdus néni. Annyit lus­tálkodik, amennyi jólesik. Akkor kél, fekszik, amikor tetszik. — Jaj, csak ezt ne mondjad már! Hetvennégy éves vagyok, ötvenhat esztendeje — hogy férj­hez mentem, de én most se tu­dom, mi az „évi nagyszabad­ság"... Legfeljebb ilyenkor, ka­rácsony tájt, az a pár nap. De az meg arra kell, hogy amit egész addig nem tudtam megvarrni, foltozni, most megreperáljam. Meg a házat — szekrénytől kü­szöbig kipucoljam, törölgessem— Még most is vetünk mi egy má­zsa húsz kila borsót, hatvan kila babot. Aztán a saláta, retek, hagyma ... Ö ... Meg a major­ság. —■ Hát nem nyugdíjasok már régen? — Dehogynem. De, tudod, mek­kora házikertünk van ... Eltelik ez az ünnep körüli pár nap, az­tán minden óránkat leköti a fó­liázás. Teli van vélek az a négy­száz kvadrát. .. Most rakosgat­juk a palántát az ablakhoz. Mind­egyik dugig palántával, tükör­rel ... — Tükörrel? — Hát... Ami új meg régi tü­kör kerülközik a háznál, mindet elővesszük a palántákhoz. — De minek ahhoz tükör. — Látszik, hogy te már elfe­lejted a parasztizálást... Az ab­laknál a nap fénye kihúzza a nö­vényt. A tükröt azért tesszük a másik oldalára, hogy az meg visszahúzza. így nő egyenesen a palánta. — Nahát, még erről se hallot­tam. — Naugye? Hátha még látnád, hogy mikor már a fólia is be van rakva palántával, tükörrel — ak­kor már majdcsaknem óránként lessük a hőmérőt is. Aztán ha a higany lehiggad, már is csele­kedni kell, hogy elég • meleg le­gyen a tenyészetre. A vasutas se tud mit hozzá­szólni, de csak mutatni akarja tájékozottságát. Feladja hát a kérdést — nagy kritikusan. — így viszont hamar lepöndö­rödik a foncsor a tükrök hátul­járól, oszt lökhetik a lomok kö­zé. Nem kár értük? — Ugyan már — magasodik a két másik fölé szakértelemmel az öregasszony. — Mikor egyik tü­körnek deszka hátulja van, a má­siknak meg dupla papír ... Meg ha tíz évig tart is csak; filléres ügy az egész... Tükör — hhö! — Még az volna a szép, ha azt saj­nálnánk, mikor tízezreket hoz a fólia ... Mit gondolnak, másképp miből vettük volna agronómus ne­jemnek a „Warburgot”?... Ne mondhassa, hogy a lyányunk csak annyit vitt a házasságba, amennyi a rajtavaló volt... Az idén halottak napján már másod­szor mentünk autóval a teme­tőbe is ... Azóta megrendeltük már a sírkövünket is, nekem meg a tatának ... Ne a maguk pén­zéből költsenek majd rá a lyá- nyomék. A fiatal munkásnő meg a vas­utas csak összenéz erre, és egyi­kük se mondja ki, mit gondol. —th —n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents