Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1978. január 7.

A sok gond ellenére j ól zárták az évet

• A pártvezetöségi ülésen megtárgyalták az elmúlt évi gazdaságpolitikai munkát.

Kppcn part vezetőségi ülés után találkozom Szülésén Vencellel, ;i

U.szaalpárl Tiszatáj Termelőszövetkezet pártulaps/ervezetének titkárával. Megbeszélésükön többek között értékeltek az elmúlt évi munkát, tekintettel arra, hogy most készülnek a zárszámadásra.

— Elég sok gonddal küszködtünk, Március 5-én a Tisza át- szekította a nyári gátat, a szövetkezet legjobb területe, 500 hektár víz alá került. Az árvíz csak májusban vonult le, emiatt a művelést és a vetést csak késön tudtuk megkezdeni. A másik természeti csapás az aszály volt, amely a dohányt palántázás közben. a lucernát az első kaszálás után károsította. A tartós szárazság következtében a dohánypalánták nehezen eredtek és a folyamatos pótlás ellenére sok tő hiányzott. A lucerna is nagyon megsínylette a vízhiányt. Július 31-én területünk 70 százalékát elverte a jég.

Ehhez csatlakoztak különféle személyi kérdések is. A szövetkezet élére új vezetőség került. Az elődök egy sor szabálytalanságot követtek el.

Tömören így jellemzi az elmúlt évi gondokat Szulcsán Vencel. Mindezek ellenére a legfőbb gazdaságfejlesztési feladatokat nagyrészt megoldották. Az alaptevékenységből származó termelési érték az elmúlt esztendőben az 1975. évihez viszonyítva több, mint 10 százalékkal emelkedett.

— Azt hittük, nem tudjuk kiheverni a természeti csapásokat — folytatja a párttitkár. — Nagy erőfeszítésekkel próbáltuk pótolni a kieséseket. A növénytermesztési főágazat mintegy félmillió forinttal túlteljesítette árbevételi tervét. Búzából, almából, szőlőből, dinnyéből a tervezettnél többet termeltünk, helyesebben az előirányzatnál magasabb árbevételt értünk el. A rét- és legelőgazdálkodás javításával, a takarmány termesztés fejlesztésével elértük, hogy az. állattenyésztés szükségletét kielégítettük. Mind tömegtakarmányokból, mind abrakból elegendő készletről gondoskodtunk.

Ez utóbbinak is köszönhető, hogy — a tehenészetet kivéve — az állattenyésztésben előreléptünk. A hízómarha- és a juhászati ágazat lényegesen túlteljesítette

az árbevételi és termelési tervét.

Mindent összevetve a szövetkezet az előzetes számítások szerint 127—128 millió forint termelési értéket ért el az elmúlt esztendőben. A nyereség a tervezett tíz és fél millió forinttal szemben 13—14 millió forint között alakul. A természeti csapások. a személyi gondok tehát nem ingatták meg a gazdálkodás stabilitását. Még beruházásokra is jutott erejük. Többek között 90 millió forintot fordítottak gépvásárlásra. Tíz MTZ erőgéppel, hat tehergépkocsival, pótkocsikkal. betakarító gépekkel bővítették a műszaki bázist.

— Ez év januárban az eddigi üzemegység! szervezet helyett a korszerűbb ágazati felépítésre kívánunk áttérni. A jelenlegi termelésszerkezet alapján a növény- termesztés. az állattenyésztés, a gépesítés és a melléküzemek alkuinak egy-egy főágazatot. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében tovább folytatjuk a rét- és legelőterületek javítását. Alkalmazzuk a Debreceni Agrártudományi Egyetem úgynevezett felül ve téses módszerét, amely jól bevált és bevezetésével többszörösére lehet növelni a hozamokat. — kapcsolódik a beszélgetésbe a termelőszövetkezet elnöke. Kiszely Gyula.

1978. január 1-től rét- és lege- lőgazdálkodási ágazatvezetőt alkalmaznak. Gyorsabban szeretnének előrelépni a tehenészetben. Sajnos, a brucellózis miatt a tehénlétszám mintegy százzal csókként. a tejtermelés tavaly elmaradt a tervezettől. Az idén már szeretnének egyenesbe kerülni a tehenészetben is.

A gazdaságpolitikai feladatok mellett sok tennivaló van még a v pártszervezetben.

— Egyik legfontosabb az utánpótlás. A párttagság nagyobb része az, idősebb korosztályhoz tartozik. Két fiatalt már vettünk fel. Négy felvételének az előkészítése most történik. Reméljük, sikerül a pártcsoportok munkáját tovább javítani. Nem mindegyik közvetíti eléggé a pártszervezet által meghatározott feladatokat a munkahelyen.

A Tiszatáj Termelőszövetkezet ve: etői bíznak abban, hogy az idén gyorsabban halad előre a gazdálkodás, mint az elmúlt évben. A párt- és a gazdaságvezetés /jó összhangja is fontos feltétele a tervek teljesítésének. Az együttműködés eddig is megfelelő volt.

K. S.

Múzeumfalu

Veliko TirnoVo meg.ves/ék- hi I\ közvetlen közelében fekszik a nevezetes múzeumfalu: Arou- ii.tíszi, A XII—XIII. század,;an alapított — tuedetileg albun — településen öt középkori temp- 1 in. két kolostoi- es Bulgária nemzeti újjászületésének korszakából származó számos lakóház lalulhato. Az erődömén,vsxerü lakóházak, a szebbnél szebb freskókkal. fafaragásokkal ékes ősi templomok sok látogatót vonzanak a múzeumfaluba.

Arouiiass/i egykori lakul állul- kmeskedók és kézművesek voltak. Áruikat nem csupán a közeli országokba, oe Itáliába. Oroszországba, Perzsiába, Indiába is elvittek. Jolétusro! tanúskodnak a díszes külső és belső kiképzést! házak, vastag kőfalukkal, vasból készült ablakrácsaikkal, díszes tömör kapujukkal, ötven lakóház áll műemlékvédelem alatt.

A kétszintes műemlékház-akban alul raktárak, felül lakószobák koptak helyet: a vendég- és családi hálószobák mellett a fürdőhelyiség, a konyha. Az. ajtók, ablakok. mennyezetek fafaragással díszítettek. A házak szigorú, erődítmény.szerű külseje kényelmes. Kedélyes belsőt takar.

A templomok közül a legrégibb a XVII. század második felében épült „Krisztus születése" ri.-vü. Valamennyi belső falát tesfmények borítják, amelyeken 3600 alak látható. Igen érdekesek az. apácakolostor festményei és ikonjai. A másik nevezetes kolostor — Sz.ent Miklós néven — n XII. századból való, s a korabeli bolgár irodalom központja volt. (HUDAPRESS — SOFIAít.vESS)

Tudományos

együttműködés

A KGST-tagországok segítségével 11 új tudományos és kutató laboratórium épül a Mongol Népköztársaságban, Ezek a laboratóriumok elő fogják segíteni a tudomány és a gépipar különböző ágazatainak további fejlődését.

Ezzel egyidejűleg a baráti országok segítséget nyújtanak a hazai tudományos személyzet képzésében. ötszáz egyetemet végzett és 400 más mongol szakember kapta meg a lehetőséget, hogy a KGST-tagországok oktatási intézményeiben képezhesse tnugát ingyenes alapon.

A műszaki-tudományos együttműködés a Mongol Népköztársaság és a többi szocialista ország között sikeresen fejlődik. (BU- DAPREISS — MONCAME)

Most már nem ünneprontás

Ha van a sajtóban „ünnepi előzetes’’, — miért ne lehetne „ün- neputánzatns" is? De csakugyan. Hu eső' után köpönyeg hatásfokkal Is. — maga az élet ki-kikö- veteli: ezt azért ne hagyjátok szó nélkül. írjátok meg, hiszen most már senki nem vádolhat ünneprontással benneteket.

Az. „élet” küldötteként ezúttal nyomdász kollegánk, Baksu János toppant be szerkesztőségünkbe. Ámbár ez a „toppant" kifejezés nem pontos. Valami szelesség, hirtelenség is Jár a betoppanás- sal — a viii|illjinságon felül. Márpedig — hu ’ritka és ennélfogva váratlan vendég is miná- lunk a „kis" Bak.sa. semmi sem áll tőle lávolabb, mint az ajtóstul berobbunás. Mint szakmabeli. roppant tapinlut-érzékeny- séggel szokott belátogatni. Lassan nyitja be az ajtót. Csak annyira, hogy szempillantás alatt felmérje a környülállást. Hogy tudniillik, nem vagyunk-e éppen nyakig alkotómunkában. Mert akkor a világért se zavar.

Nos — Buksa János ilyet nem tenne. Ha látja, hogy — ahá! most „el vannak merülve" a kollegák, csöndesen visszalép s távoztában az ajtót is behajtja.

Most úgy jelent meg, mint a „laikus” vendégek szoktak. Nyílt az ajtó — határozottun — s ő belépett. Mozgékony arcán csupán addig tűri nyájasságot, míg az újévi jókívánságokat kölcsönösen ki nem csereberéltük. Aztán abba a szigorúságba váltott át arckifejezése, amilyet munkahelyén tapasztaltunk nála, ha a keze alatt dolgozó szaktársak egyike-másika — irodalmibb fogalmazással élve — elkutyult. Miből is Uiérezhetö, hogy a maga portáján sem viseli el a ... a — ismét stílusosan szólva — tu- tyimutyiságot.

Azért hangsúlyozzuk, hogy sem, mert a más „telkén" szemet szúró hepe-hupákat is éppen ilyen következetes szenvedéllyel „szúrja ki”.

Ehol ni,, mint most is.

— Nem akartam ünneprontó lenni... — Kezdi, és rögtön a lényegre tér. — Ha ezt nem írják meg utólag, akkor majd én, de... De még félnék, túl sok lenne benne az epe.

Emelte bal kezét, s jobbjának mutatóujjával számolni kezdett rajta. Míg mondta, kocogtatta a hüvelykje hegyét, s Így tovább a többi ujjúét.

— Karácsony előtt — ünnepi ajándékoknak valót keresve — sorra jártam a kecskeméti áruházakat... Vott ugye:

tű nyomásmérő műszer,

svájci. lemezjátszó-megvilágító lámpa négyszázhetven forintért,

(azért írjuk ilyen majakovszki- ji strófu-képpen. mert Baksa kollega így szemléltette ezt kézmozdulataival is)

japán fülhallgató több mint

ezernégyszázért, másik válfaja kilenc százasért.

Philips lemeztörlö kendő háromnegyed százasért.

lemeztisztító szerkezet és folyadék két és félszázért.

ta következő szövegrésznél egyezerre öt ujját tartotta fel — összezárta n)

csak lemezjátszót nem kaptam!

Itt már illett közbekérdezni. Még ha fenntartással i.s.

— Szinte nem hinné az ember .. . Lemezjátszó nem volt?

— Hogy egész precíz, legyek: volt két-három lemezjútszó-sasz- szi (ismerve Buksa kollega nagy technikai jártasságát, hiszen nem átlagszinte fotó-szakértő is, nem firtattam ezt a „tánclépés” nevű micsoda — micsoduságát, hátha így hozzáértőbb hallgatónak látszom).

De már ki is egészítette szaktárs vendégünk. Hogy azonban:

— Ez önmagában nulla, mert

csak akkor szól — ötezer forint és még nagyobb ára ellenére —, ha erősítő és hangszóró van hozzá. Ez is kóstál cirka hétezret . .. Azért már megbocsásson a világ: milyen státusban levők vannak berendezkedve Mzenva- lahány ezer forintos ajándékok osztogatására?!... Ez is csak az Alföldiben volt kapható... Ja, hadd tegyem hozzá: lemezjátszó tűhöz sem jutottam hozzá. No persze — így „igazságos”: ha

nincs lemezjátszó, minek a tű?

Hirtelen a másik tenyér váltotta fel az előbbit.

— Ugyanakkor a hanglemez- bolt meg tele volt és vau hanglemezzel ... Tapasztaltam, s az üzletben is mondták.

Ezt poénnak is tekinthetjük az előtte felsoroltakra.

Mindazonáltal hozzátesszük még nyomdász barátunk további megjegyzéseiből, hogy magnókazettát sem talált. S azzal is csupán hangulatát „pumpálták" följebb, hogy árultak viszont hajszál híján tízezerért magnót, amelynek a megszólaltatásához négyezer forintos erősítőre és másfélezer forintos hangszóróra lett volna szükség.

— No ne vicceljenek — tárta most már szét mindkét kezén ujjait Baksa János. — Ha a nyomdászat igényes szakma is. egy nyomdásznak felsikoltana a pénztárcája, ha ilyen árú ajándékra keresné benne a forintokat.. .

Ezek után a mi újságíró zsebünk is siralmas viszketésbe kezdett. S még akkor is — sőt egyre kíméletlenebből — viszketett, amikor igyekeztünk megnyugtatni magunkat: Igaz, igaz, kissé nagy volt a felhozatal a túldrá- ga technikai holmikból. De. Hol van az előírva, hogy holmi „át- lagkeresetűek” pont a kor nívóján álló ajándékokra ácsingózzanak? Nem igaz?

Tóth István

M

(32.) — Érzem a tenyereden, hegy dolgoztál, A tavasszal sokkal puhább volt a simításod.

— Látod, nem vagyok finom úri ember. Pedig hozzád az illene. Egy ilyen gyönyörű lányhoz. Hidd el — fordította komolyra a szót a fiú — gyakran nem is hittem a nyáron, hogy engem szerelhet egy ilyen, ilyen... minek nevezzelek?

— Kulcsár Ildikó vagyok uram, ha nem tudná. És még u/.t is elmondhatom. hogy nagyon szeretlek. te s/erecsen, te kis falusi Botond. Éried? És ne mondj nekem ilyeneket, hogy nem illünk egymáshoz. Nekem te kellesz érted. csakis te és senki más a világon. mert olyan vagy. mint apu. Szeretsz és tudsz tanulni, dolgozni. erős vagy, komoly, tréfálkozó, akaratos és gyengéd, meg minden — sorolta a lány és tenyerébe fogva a fiú arcát, csókolta, csókolta.

— De te ígértél valamit Ildikóm !

— Igen, a kávét. Hozom, hozom az én egyetlenemnek, ennek a Botondnak. Hozom — és kiszaladt a konyhába. Gergely nagyon boldognak. elégedettnek

erezte magát, s hosszan nézett a lány után. Az ajtó függönyén át í vik a sziluettjét látta, amint a l'trdöruhában tesz-vesz odakint. Unttal állt a szoba felé, s Gerely elégedetten nézte a karcsú ói rekut, a telt, rugalmas csípőt, a combokat, Az nagyon tetszett neki. hogy ILdi combjai között m m lehetett átlátni. Némelyik lánynak nem ért össze a combja Ildinek viszont igen.

— Még nem is mondtad, hogy szeretsz-e? — állt meg a paráJ nyi tálcával a fiú előtt Ildi.

— Dehogynem, írásba is adtam, nem Is egyszer. De az már nem érvényes. Ugyanis azóta sokkal jobban szeretlek, sőt azt hiszem, most szeretlek Igazán,

— Szóval akkor nem is szerettél — s Ildi külön hangsúlyozta, hogy it k k o r. Gergely értette.

— De Akkor szerettelek meg és azóta ez az állapot csak fokozódik.

— Te is így vagy vele? — óiméi kodott a lány, és lassú mozdulattal az asztalra tette a kávét.

— Édesapád mindjárt itthon lesz!

— Nem lesz! Debrecenben van. Csak reggel, vagy holnap délelőtt

jön haza, Ott él az öccse, azokat látogatta meg.

— És ezt csak most mondod?

— Hát most kérdezed. Nem?

— Tudta, hogy ma érkezem?

— Tudta, megmondtam neki. Azt mondta, legyünk jók és mosolygott hozzá. Lehet, hogy sejt valamit az öreg.

— Mit sejtene? Azt, hogy szex-etjük egymást.

— Ezt nem sejti, hanem tudja, szeretik egymást, azok... —nem Viszont azt is itudja, hogy akik mondta tovább, rpert Gergely magához ölelte, ölébe vette és két karjában tartva megforgatta a szobában.

— Hogy te milyen erős vagy Gergely! — álmélkodott újra a lány.

— Bizony, Rettegj tőlem, mert megeszlek — és finoman a he- vcrői-e fektette a lányt...

Késő este tért vissza a kollégiumba, ahol a fiúk már izgatottan tárgyalták a Zsiklai-ügyet.

— Mi van vele? — kíváncsiskodott Gergely. Elmondták neki a nagy újságot. Zsiklai teherbe ejtett egy lányt, aki ma délelőtt bement a dékánhoz nagy hassal és elmondta miről van szó. Zsik- laival még a tavasz folyamán ismerkedtek meg, valumi városi DISZ-rendezvényen, Akkor Zsik- lai hazakísérte, azután mindennap találkoztak. A fiú házasságot ígért neki. csakhogy lefeküdjön. Így is történt. Azután viszont egy-két héten belüt a fiú lelépett, pedig Itt lakik a városban. A lány kereste, de nem ta- láltu, bújdosik előle, hazudozik.

— És most ml lesz?

— Föltették Zsiklainak a nagy keresztkérdést, hogy vagy elveszi a lányt feleségül, vagy — mert n lány apasági keresetet akar Indítani ellene, ha megszületik a gyerek —, repül az egyetemről.

— Nem babra megy a játék.

— És miféle lány az illető? — kérdezte Gergely, s érezte, hogy a hangjában megvetés bújkál. Nem a lány Iránt, aki a házasság- kötés előtt „engedett”, hiszen ez mással Is előfordult, hanem Zsik- lalt vetette meg. Égy állat! — állapította meg magában indulatosan.

— Állítólag az egyik gyárban DISZ-titkár. Képzelhetitek micsoda helyzetben van ott is. Nem irigylem — mondta Miska.

— Szóval emberek az a nagy tanulság ebből, hogy nem szabad össze-vissza kalandozni. Csakis olyan lánnyal szabad lefeküdni. akit adott esetben hajlandó volna az ember feleségül is venni — fejtette ki véleményét Pásztor. Gergelynek eszébe jutott Magdi, s most újólag nagyon örült a „pájszer” viselkedésének. Mert tudta, hogy nem rajta múlott az

akció, netn is Magdin, akit a világ kincséért sem venne feleségül. Erre nem is gondolt sem akkor, sem azóta, csak most jutott eszébe, amikor Pásztor erről beszélt, Még az is lehet, hogy teherbe ejtette volna az asszonyt. Átgondolta, hogyan alakult ki a helyzet ott éjszaka a borsóföl- dün, s korábban, a nagy összené- zések idején. Ügy érezte, hogy a férfi ki van szolgáltatva olyan nőknek, akiknek minden mindegy.

— Nem olyan egyszerű ez gyerekek! — jelentette ki Gergely, mint akinek nagy tapasztalatai vannak ezen a téren.

— Miért nem egyszerű, Zsiklal más nőket is elkaphatott volna, akik utána megköszönik és távoznak, De így, hogy hazudozik, csak azért, hogy a lányt becsapja. Ez aljasság, Értitek, aljasság! — folytatta szenvedélyesen Pásztor.

Jártak az előadásokra, ki-ki randevúra, moziba, s élvezték, hogy már másodévesek. Jókat he- verésztek délutánonként a szürke pokrócokon, sétáltak, könyvtárba jártak.

Egy lustálkodás alkalmával Pl- szátyel szólalt meg, aki csupán egynapos késéssel érkezett visz: szá a kollégiumba.

— Ez megőrült. Mit akar ez n komu? Figyeljetek csak.

És felolvasott egy versrészletet a nála levő újságból f „Nyílj ki vérünkből nyílj ki végre / forradalom, te örök álmunk / Vagy könnyűnek találatunk és / a varjú ha károk utánunk ...”

— Miféle forradalmat akar ez. Ki ez a költő? — kérdezte Gergely és kivette Piszátyel kezéből az újságot. Nézte, nézte az Irodalmi Újság 1956. szeptember 22-i számát, s olvasta a verset: Tamási Lajos Keserves fáklya című versét. Nem értette, honnan veszi ez az ember a bátorságot ahhoz, hogy a nép nevében beszéljen, honnan veszik a bátorságot ilyen verseket közölni? Hogyan beszélhet így az a valaki, akit nem Ismer a nép, s aki nyilván maga sem Ismeri ezt a népet. Miféle forradalmat akar ez a Tamási? Egyáltalán ki ez az ember? Múlt Időben beszél és nyilvánvalóan hazudik, Ez u nép sohn. vagy ha igen. nagyon rövid ideig tűrte „sok vezére ostobaságát". s nem szokott rá a szomorúságra. s egviiltulábun nem vállvonogatással szemlélte huzá- ju. s benne saját sorsát.

Az újságot visszaadta Plszátyel- nek. Ügy tett, mintha nem érdekelné. (le sokáig, napokig foglal- koztutta a vers. írni akart az Irodalmi Újságnak, tiltakozni, hivatkozni Petőfire, Adyra. József Attilára. Mégsem írt. Attól félt, hogy ..kiszerkesztik", butánuk, tájékozatlannak kiáltják ki s elmondják. hogy az Ilyen ember miért üti az orrát olyasmibe, amihez nem ért. Egyébként is az egyetemen éppen a napokban jelentették be. hogy ellátogat hozzájuk a miniszter, akitől bármit meg lehet kérdezni.

Október közepén valóban jött a miniszter. Ültek u teremben elsőtől negyedévesekig, mindenki. Az oktatás reformjáról, az egyetemek autonómiájáról beszélt. Gergely és társai nem nagyon értették az egészet, főleg azt, hogy miért kerül most mindez ide? Csak üllek, hallgattak. jobbra- balra forgatták a fejüket. Egy ne- gvedéves fiú emelte fel a kezét. Kérdése van a miniszterhez.

— Miért nem tanítanak nekünk tisztességes filozófia történetet? Azt mi is tudtuk, hogy a filozófia nem Marxnál kezdődött, de minden előadás innen indul ki és ide kanyarodik vissza. Szeretnénk megismerni, hogy ml volt Marx előtt. Hereiről például ccak any- nyit tanultunk, hogv az ő dialektikáját Marx a feje tetejéről a talpára állította. De azt már nem, hogy mi volt az a hégeli dialektika és miért kellett megfordítani. Azt már nem mondta el nekünk senki. Köszönöm, csak ezt akartam mondani! — és leült. Választ nem kapott, csak annyit, hogy ez sokkal bonyolultabb kérdés, semhogy itt néhány perc alatt ki lehetne fejteni,

Aztán a miniszter elköszönt, ők is mehettek haza. A fiúk. lányok egymással vitatkozva, magyarázva tódultak ki a teremből. Gergely nem figyelt rájuk. Igyekezett minél hamarabb kijutni az utcára. Sietett Ildihez, aki várta, s várta az öreg Kulcsár is. Kíváncsiak voltak arra. mit mondhatott a miniszter. Aztán n kis konyhában hármasban beszélgetve egyszeresek — mivel sokut nem tudott mondani — Gergely kijelentette, nem érti, hogv miért jött a miniszter. Az öreg azt nem értette, hogy Gergely mit nem ért ezen, Lejött elmondta, hogy mi lesz és kíváncsi volt a hallgatók. de elsősorban a professzorok véleményére. Ildi viszont azt nem értette, hogy miért kell ezen vitatkozni.

Hűvös volt már az októberi este, s most különösen jólesett összebújva ölelkezni a kapuban.

XXI.

Nem mindig találkoztak a menzán, de a délutánt, az. estét már együtt töltötték. Esténként együtt, vacsoráztuk Ildlék kis konyhájában hármasban, vagy — ha az öreg délutáni műszakban dolgozott — ketten, Gergely általában kilenc óra után indult haza a kollégiumba, hogy még kapuzárás előtt beérjen.

Egyik este. amikor belépett a 128-as szobába. Izgatottnak latta a fiúkat, akt nagy füstben hallgatóztak a rádiónak nevezett cl'ótgubanc mellett. Az, recsegett, szikrázott, nyávogott, de értelmes hangot nem adott ki.1»

— Hagyjuk a fenébe. Gyerünk le az öreghez — mondta Bandi, és már indult is a portára.

(Vége következik.)