Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. január 29.

KORSZERŰEN ÉS EGYÜTTMŰKÖDVE

A telepítési program sikeréért

A kertészeti termékek iránt egyre növekvő igények kielégítése — amely részben a belső ellátásban, részben pedig az export növekedésében jelentkezik — egyértelműen ezeknek az ágazatoknak fejlesztését követeli meg.

Ismeretesek azok a törekvések, amelyeket népgazdaságunk a fenti cél elérése érdekében, a szőlő- és gyümölcstermelésben az V. ötéves terv időszakára kitűzött. A szükséges árualapok mielőbbi biztosítása végett országosan 1980-ig 15 ezer hektárnyi szőlő és 35 ezer hektárnyi üzemi gyümölcsös telepítését irányozzák elő, a meglevő ültetvények egyidejű korszerűsítése mellett.

Meghatározó jellegű

Megyénk szerepe e programban kiemelkedő jelentőségű, mert sokrétű mezőgazdasági termelésünkben a kertészeti ágazatok, de különösen a szőlő- és gyümölcstermesztés igen magas részarányú, nagy értéket képvisel. E két ágazat adja ma is a mezőgazdaságból származó bevételeink csaknem 25 százalékát. Szerepük országosan is meghatározó. Itt terem az ország áruborának és exportra kerülő italának 40—50 százaléka, gyümölcs- termésének 12 százaléka, de a csonthéjasok esetében a részarány ennél jóval magasabb. Megyénkben tehát a szőlő-, és gyümölcstermelés fejlesztéséhez jelentős gazdasági, sőt ezen túlmenően társadalmi érdekek is fűződnek.

E két ágazat korszerűsítésének első nagy lépését a második ötéves terv időszakának telepítéseivel tettük, amikor lényegében kialakítottuk az üzemi termelést, leraktuk annak alapjait. Sajnos, ezután az ágazatokban a kedvezőtlen közgazdasági helyzet hatására stagnálás, sőt a hagyományos ültetvények egyre gyorsabb ütemű kiesése miatt visszaesés következett be.

1976-ban a kedvezőbb közgazdasági helyzetben — megfelelő árrendezés és a támogatási feltételek javulása eredményeként — ismét megnyílt a lehetőség, hogy üzemeink megkezdjék korábbi ágazatfejlesztési terveik megvalósítását. Elhatározták, hogy a művelés biztosítása érdekében korszerűsítik ültetvényeiket, valamint a kieső hagyományos szőlők pótlására, s a termelésben levő üzemi ültetvények rotációjának •érdekében, rendszeresen, évente új telepítéseket 'létesítenek.

Ezért az V. ötéves terv időszakában hatezer hektárnyi szőlőt és háromezer-kétszáz hektárnyi gyümölcsöst telepítenek. Ez a terv, bár magasnak tűnik, de reális. A szőlőnél ugyanis 25—30 éves, a gyümölcsnél 15—20 éves gazdaságos termőkort alapul véve, az előbbinél a termőterület 3—4, az utóbbinál 4—5 százalékát kell évente eltelepíteni, ami 1500— 2000 hektár szőlőt és 800—1000 hektár gyümölcsöst jelent. így részben kialakítható az ideális termő és nemtermő arány és belátható időn belül elérhető a megyében 3,2—3,5 millió mázsa szőlő és 20—22 ezer vagon gyümölcs megtermelése, ami egyezik a népgazdasági igényekkel.

A termelési célok elérése és a jövedelmezőség megteremtése szempontjából nem közömbös, hogy a korszerűsítés e második lépését üzemeink hogyan hajtják végre, milyen ültetvényeket létesítenek.

Szőlő- és gyümölcstermelésünk

további korszerűsítésének szükségességét két fő tényező sürgeti. Az egyik, a teimelés gazdaságosságának javítása, melynek egyetlen eszköze a termés mennyiségének és minőségének olyan mértékű növelése, amely meghaladja a ráfordítások ein alkod ősének mértékét. A második tényező pedig az egyre csökkenő munkaerő pótlása, amely a kertészeti kultúrák mindinkább növekvő gondja.

Az egyeztetés alapján

Ez vezérelt valamennyiünket akkor, amikor a szervezést megkezdtük és vezérel ma is, amikor a feltételek folyamatos megteremtésében közreműködünk. A telepítést megelőző szakbizottsági bejárások során az optimális területek kijelölésére törekedtünk. Szőlőnél kizárólag maximálisan gépesíthető széles sorközű, magas művelést alakítanak ki üzemeink. Ez termőtájunkon a termelésbiz- tonság növelése szempontjából kiemelt jelentőségű, amit egyébként az elmúlt év is fényesen igazolt. A termelésbiztonságot természetesen tovább kívánjuk növelni, a fagytűrő és jól regenerálódó képességű, hagyományos és új fajták telepítésének szorgalmazásával. Előnyben részesülnek a koraibb, jó cukortermelő képességű, rezisztens és géppel betakarítható szőlők. Nem elhanyagolható a jobb minőségű termeket adó fajták telepítése sem.

A gyümölcs telepítéseknél még nagyobb jelentőségű, hogy azok kizárólag optimális termelési körzetekben létesüljenek. így került kijelölésre a csonthéjasok termelésére elsősorban a Duna mellék északi része. Az új üzemi gyümölcsösöknél gondolni kell a gépi rázás alkalmazására, valamint a termelésbiztonságot növelő öntözés bevezetésére.

Lényeges, hogy a telepítésekkel egyidejűleg üzemeink gondoskodjanak a szükséges járulékos és kapcsolódó beruházásokról.

Ezeket vettük figyelembe a program üzemi egyeztetései és a széles körű konzultációk során, amelyeket a gyakorlati, a tudományt képviselő, a termelést szervező és irányító, valamint a közgazdasági szakemberekkel folytattunk.

Kedvező, hogy mindkét ágazatban megindult egy nagyfokú integrálódási folyamat. Az együttműködések kialakulását elsősorban a termelés gazdaságosságára való törekvés váltotta ki. Segítette ezenkívül a korszerű technológiák átvételének azonnali lehetősége, á magas színvonalú szakvezetés, a gépesítés jobb kihasználásának lehetőségei és nem utolsósorban az igazságosabbnak ígérkező nyereségfelosztás. Az esetek többségében a ver• Tatajelőkészités szőlőtelepítésekhez.

tikális integráció, vagyis a termeléstől a feldolgozáson keresztül az értékesítésig terjedő együttműködés is létrejött.

.Az V. ötéves terv időszakában az ültetvénytelepítéseknek csaknem 80 százaléka a termelési rendszerek keretében jönnek létre. Korszerűsítés szempontjából alapvető üzemméretek szinte mindenhol kialakulnak, ez lehetővé teszi a helikopteres növényvédelem, a kombájnnal történő betakarítás, valamint a korszerű géprendszerek gazdaságos alkalmazását. Ezért végzi el valamennyi telepítő gazdaság meglevő üzemi ültetvényeinek korszerűsítését is.

Szőlőtermelésünkben a hagyományos ültetvények területi aránya csaknem 50 százalék, és ez adja az összes termés 40 százalékát. Feltétlenül szükség van a jobb állapotban levő, nagy termőképességű, hagyományos ül- tetvénytömtoök fenntartására és további javítására. A szakszövetkezetek tagi telepítései során elsősorban azokat a közös táblában létrejövő ültetvényeket szorgalmazzák, amelyeken ugyanaz a korszerű technológia valósítható meg, mint a nagyüzemben, csak legfeljebb kisebb területen. Nem zárkózhatunk el a hézagpótló telepítésektől sem, amelyeknek azonban csak ott van létjogosultságuk, ahol az ültetvények állapota jó. Leromlott, rossz termőhelyi adottságú területek kisüzemi jellegű telepítése nem célszerű.

A szakszövetkezetek szőlőterületeinek integrátora maga a közös gazdaság. Vonzásköre kiterjedhet a területen alakuló szakcsoprtokra és a magántermelőkre is.

Kezdeti gondok

A program végrehajtáséban látványos eredményekről még .nem beszélhetünk, de ha menetközben új akadályok nem jelentkeznek, az üzemek telepítési célkitűzései megvalósíthatók. Gondot okozott, hogy egyszerre jelentkezett az összes talajvizsgálati igény. A laboratóriumok sokszor csak 4—5 hónapos átfutási idővel tudtak dolgozni. Hasonló problémák voltak a meliorációs tervek elkészítésénél is, amelyekhez nem volt elegendő geodéziai kapacitás. Ma már a munka rendben éf folyamatosan megy.

Az említetteket követő területelőkészítésekre a talajjavító vállalatok nagy erőfeszítéssel több mint 140 erőgépet, a hozzátartozó munkagépekkel együtt, vonultattak fel. Eddig csaknem háromezer hektárnyi területen végeztek a munkával. Az előkészítés a terveknek megfelelően, az időben rendelkezésre bocsátott pénzügyi keretek felhasználásával folyik tovább. Ahhoz azonban, hogy a gépek folyamatosan dolgozhassanak, üzemeinknek a területet időben szabaddá kell tenni.

Sok problémát jelent a szükséges szaporítóanyag előteremtése. Az Ültetvénytervező Vállalat átszervezése gondot okozott. Ezért szorgalmazzuk, hogy a szőlőnél lehetőleg a rendszergazda és a nagyobb telepítő üzemek maguk állítsák elő a szaporítóanyagot. A szükséges simavessző a megyében biztosítható. Gyümölcsnél viszont központi elosztásra vagyunk utalva. Az igények kielégítésének lehetőségeit még ma sem látjuk tisztán. Megnyugtató viszont, hogy az új szaporítóanyag-forgalmazó KERTFORG Vállalat az igények alapján mindenkivel megköti a szerződést és visszaigazolja még februárban a megrendelést.

Fontos üzemi feladat, hogy minden szaporítóanyag-szedésre alkalmas táblán, amqlyet hatóságilag is véleményeztek, a vesz- szöket összegyűjtsék, és felkínálják valamelyik iskolázó üzem- nek.

Az idén 790 hektárnyi termőszőlő lett szaporítóanyag-szedésre alkalmasnak minősítve. Ezekről a táblákról 8 millió vessző szedhető, ami közepes eredés mellett 1600 hektárnyi szőlőtelepítéshez ad szaporítóanyagot. Mind ez ideig csupán 60 százalék került szedésre, ami ismételten veszélyezteti a szaporítóanyag-ellátást.

A megye üzemei a jelen tervidőszakban — ütemezéseiknek megfelelően — mintegy 1400 hektárnyi szőlőt és gyümölcsöst telepítettek el. Az idén további 2500 hektárnyi terület előkészítése, 1200 hektárnyi szőlő és 650 hektárnyi gyümölcsös telepítése szerepel az üzemi tervekben. Az elképzelések megvalósításának feltétele, hogy a munkában részt vevő valamennyi üzem, rendszer- gazda, vállalat, intézmény és hatóság időben tegye meg a szükség« intézkedéséket.

Pfenning Gyula a megyei tanács osztályvezetőhelyettese, megyei főkertész

Ingázók,

| Negyvenhétezer-hatszáz- hatvunan dolgoznak Kecs. kemóten, köztük tizenegyezer nógyszázharmincnyolcan n e in kecskemétiek. A köznvelv ingázóknak, a hivatalos bejáróknak nevezi őket. Számuk évről évre több. Széles skálán mozog az ingázóvá válás oksorozata: a legkézenfekvőbb az, hogy ott. ahonnan érkeznek nincs munkalehetőség: vagy a képzettségnek megfelelő nincsen. Ingázást szül a szükség: Nagykőrösön olcsóbban és hamarabb lehet lakáshoz jutni, mint Kecskeméten. A „Piroskának” becézett Cegléd— Félegyháza közti ingavonat zsúfoltan érkezik minden állomásra. lassan-lassan állóhely sem lesz már a buszokon, hozzátéve, hogy egyre «több a járat, hogy a vállalatok jó része saját járművein szállítja dolgozóit a munkahelyre.

A faluról bejáró ingázók elsőgenerációs munkások: délelőtt a gyár, délután a házikert, a kisgazdaság számít az erejükre. Ok azok. akik között a legnagyobb a nvolc osztályt el nem végzettek aránya. Furcsa osztódás: egyik oldalon magasan kvalifikált szak. emberek, a másikon az alapműveltség elemeivel is csak birkóz- gatók. Tény: az utóbbiak száma — dacára a tankötelezettségi törvénynek. a közművelődési párt- határozatnak, s törvénynek — egyre növekszik. Tizenegy és fél ezer ember, akiknek egyetlen közös jellemzője: másutt dolgoznak, mint ahol laknak. INGÁZÓK.

2 A kecskeméti városi párt■“* bizottság munkabizottsága (nemrégen felmérést készített négy város környéki község, illetve hat vállalat és egy termelőszövetkezet bejáróiról. A vizsgálódás által feltártak nem ölelik föl az egész témát, de érzékeltetik az általános képet. Az első megállapításuk az, hogy a bejárók munkássá válása gyors folyamat, s bármily hihetetlen is, de az ingázók az átlagosnál jobban kötődnek munkahelyükhöz, mint a helyben lakók. Ez Igen fontos körülményként értékelendő, hisz o vizsgált vállalatoknál a dolgozók több mint egyharmada a bejáró. A baromfifeldolgozóba huszonnyolc településről 466-an, a M£. ZÖGÉP-ihez féltucat helyről 230-an, a SZIM-be hetvenen, a Kossuth Tsz-be százhetvenen, a konzervgyárba 383-an, 24 községből. a BRG-be harminckét településről 227-en járnak.

Az ingázás, nyűg. Kényei- mellen, időt rabló, s legtöbbször — az utazás kellemetlenségei miatt — bosszantó is. Felmérés nélkül, csak saját tapasztalataimra hagyatkozva úgy vélem: legkevesebb napi két órát elrabol. Üti társaim gyakran fogalmazzák meg véleményüket

helyzetükről: ...... a mi munka.

id

őnk korábban kezdődik és később ér véget...” szokták mondogatni. Mit tehet a Volán? Egyelőre csupán ott tartunk: mindenkit elszállít. A cél: kényelmesen, kulturáltan tegye, még csak álom. Mindennek gazdasági okai vannak. A bérletekre köztudottan ráfizet a Volán, deficites vállalkozás. Egy új busz amortizációja kilométerenként két forint. Másik oldalról a foglal1 koztató cég köteles hozzájárulni az utazási költségekhez, de még így is tetemes összeg nyomja a bejáró vállát: ennyivel kevesebb a keresete.

A vizsgálat megállapította, hogy a vállalatok egy része saját autóbusszal szállítja dolgozóit. Azonban a drága járművek meggyárak

lehetősen kihasználatlanok. Az a javaslat is elhangzott, hogy az ugyanabba u községbe járó autók száma csökkenthető lenne, a Volán segítségével (koordinálna) és a vállalatok egymás közti együttműködésével, Ez Is csak elképzelés — még.

Vannak, ha nem is sokan: akik saját személygépkocsijukkal jár- nuk be vidékről. Kiadásaik magasabbak, de nincsenek időhöz kötve, ami megfizethetetlen. A vonat bár olcsóbb a busznál, nem nagyon népszerű — különösen, ha közeli településekről van szó — mivel a járatsűrűség kicsi, a gyorsvonatok aránya (újabban csak a városokban, azokban sem mindig állnak meg) viszont ezek között nagy.

A A MEZÖGÉP-nél 120-an, a konzervgyárban 152-en nem rendelkeznek a bejárók közül az általános iskola nyolc osztályának elvégzését igazoló bizonyítvánnyal. Nyomasztó gond, hogy az ingázók döntő többsége van ebben a helyzetben. Próbálják őket bevonni az oktatásba, azonban az eredmény — ne szépítsük — siralmas. Csak valamivel kedvezőbb a politikai és szakmai oktatások — munkaidőn túli rendezvények — látogatottsága. Ügy fogalmaztak a vizsgálódók, hogy azokon a helyeken, ahol jól funkcionál a brigádmozgalom, ott jobban is hatnak a bejárókra. (A SZIM-ben egyharmaduk, a baromfifeldolgozóban kétötödük vesz rész valamilyen oktatásban.) Egyedül a MEZÖGÉP-től jelentették azt, hogy a dolgozók általános iskolája kihelyezett tagozatának fele részben bejárók a tanulói. De hozzátették: „...a társadalmi megmozdulások, termelési tanácskozásokon való részvételük minimális..

Egy másik idézet a felmérésből:

„A konzervgyár sokirányú erőfeszítései között találkozhattunk olyannal is, mint például az egy helységben lakó, vállalati busz- szál hazaszállított dolgozóknak az autóbuszban felkért előadóval és megfelelő technikai berendezéssel való politikai vagy közművelődési előadást tartsanak. Azonban ez ellen a dolgozók tiltakoztak, s az oktatást be kellett szüntetni.”

„A Fémmunkás Vállalat kísérletezett, hogy a dolgozók politikai képzése az autóbuszon történjen, de ez nem járt eredménnyel ..

Nehéz azt politikai ismeretekre oktatni, akiknek általános alapjai sincsenek — ennyi mindenképpen hozzáfűzendő a fentiekhez. \

5 Az ingázók többsége • most válik munkássá. Javarész még mind kétlaki, házkörnyéki kertjeikből jelentékeny mennyiségű áru kerül ki. számítanak rájuk a zöldség-gyümölcs ellátásban. Társadalmi elismerésük ellenérzésekkel vegyes. Pedig sorsuk, életük, lehetőségeik sok tekintetben rosszabbak a helyben lakó, s dolgozó kollégáiknál. Este, amikor hazaérnek, már zárva a bolt, ezért a nagyvárosban vásárolnak be, sebtében, rohanva. Ez is felemás helyzet. Ugyanakkor ott igénylik a bölcsődei, óvodai ellátást, ahol laknak, tehát, ahol „közvetlen hasznot” (csúnya és rossz, de a lényeget kifejező szavakkal) nem hajtanak.

Időszerű lenne élet- és munkakörülményeik teljeskörű felmérése. Az indok: számuk egyre több. B. J.

Kellemes

AZ UTÓBBI jó pár hét folyamán

nem egyszer leírtuk már lapunkban. hogy Bács-Kiskun megye 1977. évi gazdasági eredményei az országéhoz hasonlóan alakultak. A gazdasági ágazatokban dinamikusan nőtt a termelés és teljesültek az életszínvonal-növelés célkitűzései. Javult a gazdálkodási munka hatékonysága, rótt a munkatermelékenység. Aztán következtek a fejlődést tanúsító részadatok. A megye szocialista iparában a termelés — nem végleges adatok szerint — 9 százalékkal nőtt. Az élelmiszeripar, ban szintén dinamikusabb volt a termelésnövekedés... A mező- gazdaság " egészében teljesítette tervelőirányzatát, egyes ágazatokban túlteljesítéssel is lehet számolni. A búza termésátlaga hektáronként 43,1 q, ami ^valamelyest meghaladta az előző évi magas átlagot. A szőlőtermelés — a terület csökkenése ellenére — azonos az 1975. évi jó terméssel. A központi intézkedések, a helyi ösztönzés hatására élénkült a zöldségtermelési kedv. Egy év* alatt a termőterület 17. a termés mennyisége 35—37 százalékkal emelkedett.

Területi, megyei tanácskozógondok

sainkon nem kevésszer fogalmaztak így a felszólalók: „1977-tel rendkívül jó gazdasági évet zártunk”.

Jogos a lelkes, a jövőben is jó munkára serkentő értékelés. Nem kevésbé jóleső azonban, hogy egyre többször hallani a hozzászólók bölcs figyelmeztetései is: „Vigyázzunk, mert a sikerek nem menthetnek fel bennünket igen nyomós tanulságok levonásától. Azaz: nem szabad szinte kábultan elmerülni ezekbe a bizonyos helyi örömökbe!"

Mert vegyük csak példaként a mezőgazdasági többlettermés, az élelmiszeripar, s — mondjuk — a szállítás egymással kapcsolódó tevékenységének néhány tapasztalatát.

AMIKOR UGYANIS sorakoztatjuk a mezőgazdasági termelésnövekedés biztatóbbnál biztatóbb statisztikáit, ezek mellől nem lehet elhagyni, hogy az eredmények eléréséhez hosszú hónapokon át nagyszámú túlóra, illetve szabad szombatok, vasárnapok, és ünnepnapok feláldozása kellett. — Tegyük hozzá rögtön, hogy szívesen adta a dolgozó parasztság. — Folytatódott ez a hatványozott igénybevétel az élelmiszeriparban, hiszen a vártnál jóval nagyobb tömegű nyersanyag feldolgozására igen nagy erőfeszítésekre volt szükség.

AZ „EMBERI OLDAL" megtette. ami tőle telt. De — ugyancsak az összegző ülések, értekezletek refrénszerűen ismétlődő megállapítása, hogy még ez sem volt elegendő. Az „anyagi oldal”, tehát a tárgyi, műszaki feltételek pedig nem tudták már biztosítani azt a pluszt, ami a sok jó mezőgazdasági tennék zökkenőmentes feldolgozását lehetővé tette volna.

„A konzervgyár nem tud már annyi árut feldolgozni, mint amennyit meg tudunk termelni. Itt volt például a csemegekukorica- vagy a paradicsomtermés, amely sokkal több volt, mint a feldolgozó kapacitás" — mutatott rá a legutóbbi SZMT-ülésen Szabó Ferenc, a MEDOSZ megyei titkára. De nem állt meg ennél n példánál. Szépen rakosgatta mellém többit. A húst más megyékbe szállítjuk el feldolgozásra. A baromfiipar nem bír a tárolással. A szakosított és egyéb telepeken annyi tejet állítanak elő, amivel a feldolgozás nem képes lépést tartani...

Mi a megoldás? Úgymond — nem nehéz kitalálni. A konzervipar fejlesztési igénye változatlanul: meglevő üzemeink rekonstrukciója. a gépsorok automatizálása ... Meg kellene gyorsítani a

húsipari beruházások befejezését ... A tartósításra tej porgyűrűt kellene létesíteni a megyében ... S akkor nem beszéltünk még a gabonaipar, a takarmány- gyártás, vagy a tollfeldolgozá3 igényeiről — és sok más területről.

MINDEZT KÖNNYŰ előtárni — de ki-ki felmérheti, mennyi pénz kellene — egyszerre — eny- nyi fejlesztéshez. Annyit előteremteni a nemzeti jövedelem növekedéséből se tudhatunk.

Pedig ugye. ha az iménti néhány összefüggést átgondoljuk, beláthatjuk, hogy a többlethozamok fölötti jogos örömökben nem „fűfödhetünk” maradék nélkül, hiszen ... Igaz, túlteljesítettünk, de:

mennyi pluszköltséget vitt a termékekbe, hogy rengeteg kézi murikat kellett belefektetni, holott ha gép van, automata van, jóval többet és olcsóbban feldől • gozhattak volna;

az is szépecskén emelt a költségeken, hogy más megyékbe szállítottuk, amivel idehaza nem tudtunk megbirkózni;

másfelől az is csak a mi zsebünkből esett ki hogy „kemény vrlutát” hozó élelmiszeripari cikkekből nem győztünk annyit feldolgozni. mint amennyit megvásárolták volna tőlünk.

KI NE FELEJTSÜK azonban a

szállítás körül adódott nehézségei ugyancsak költségszaporító hatását. A Volán 9. sz. Vállalat — miként Sohajda József igazgató elmondotta — egész évben ütemesen tudta végezni munkáját. az áruszállítás körül problémáik nem voltak.

Azaz... Mégiscsak akadtak ilyenek, elsősorban a konzervgyárnál. tehát feldolgozó üzemnél. Kocsijaik a napi 12 fuvarórából csúcsforgalom idején 7—8 órát várakoztak, mivel nem tudtak a gyárba bemenni, s lerakodni A felvásárló szerveknél hasonlóképpen [eltartást okozott, amikor különböző eszközökkel, például ládával nem készültek fel kellően... Folytathatnánk még a szemléltetést, milyen üresjáratok — fölösleges, meddő munkaidő-töltés — szaporították a költségeket. Amiket végső soron valahol, Valamibe fel kellett számolni... S uevancsak végeredményben: közös bukszáiból. Ami

vállalatonként a nyereség rovására megy, tehát az egyéni zsebekre is.

Majdcsak úgy hangzik ezekül án. hogy „istencsapása” volt a jó termés, ha ennyi lett a hátulütője.

Tudjuk, hogy nem erről van szó. Hogy ezek azért kellemes gondok, a bőség okozta őke*.

Nem is azzal válaszolunk rájuk, hogy megadjuk magunkat, mondván: ha irtincs pénz fejlesztésre, hát nincs; ha jövőre is ilyen jó esztendőt zárunk majdcsaik lesz azért valahogy. Az. eddigi tanácskozásokon — az ott felvetett gondolatokon, a felszólalások hangulatán. az okos javaslatokon az vonult véeig, hogy a szó szoros értelmében vett növekedésünk gondjai szinte rákényszerítenek bennünket a céltudatosabb munkára. Amiképp például az élelmiszeripari üzemek túlterheltségét eddig iis enyhítették némiképp a mezőgazdasági nagyüzemek azzal, hogy bizenvo? mértékig felkészültek a feldolgozásra^ tartósításra, tárolásra. — ezután is az együttműködés, célszerű kooperáció segíthet sokat abban, hogy minél gazdaságosabban [eldolgozzuk. amit a mezőgazdaság megtermelt.

PERSZE ez nem oldja meg a legsúlyosabb gondokat. Annak kimunkálása jórészt a megyei vezetésre vár úgy is. hogy már a VI. ötéves terv előkészítésekor kezdeményez, javasol megoldási módokat. s azokhoz szükséges eszközöket .,. Addig is azonban — a vállalatoknál, üzemekben kell rugalmasan elvégezni — kire mi tartozik.

Tóth István

I