Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. január 22. ÉVRŐL ÉVRE KORSZERŰBBEN Hosszúhegyi törekvések A Hosszúhegy! Állami Gazdaságban kialakított termelési szerkezet követte a természeti adottságokat. Duna-menti részeken szántóföldi termelés, valamint rét- és legelőgazdálkodás, a magasabb fekvésű, la­zább talajokon szőlő-, gyümölcstermesztés alakult ki. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1975. Június 1-tffl engedélyezte az állami gazdaság által kezdeményezett gyümölcsterme­lés! rendszert. Megjegyzendő, a gazdaság már 1973-tól végzett szakta­nácsadást néhány környékbeli mezőgazdasági nagyüzemben a téli­alma termesztés segítésére — együttműködési szerződések alapján. Több év alatt fejlesztette ki a koszerű termelési technológiát. A hosz- szúhegyl kezdeményezéshez évről évre több gazdaság csatlakozik. 1970-ban Kétezerkétszáz hek­tárnyi gyümölcsültetvény tarto­zott a rendszerhez, tavaly a kez­deményező mezőgazdasági nagy­üzemmel együtt összesen húsz állami gazdaság, termelő- és szakszövetkezet csaknem négy­ezer hektáron vette át a mód­szert. A termelési technológiát több évre dolgozták ki, de minden esztendőben tökéletesítik. Figye­lembe veszik az új kísérleti ered­ményeket, az egyre korszerűbb gépeket, berendezéseket, amelye­ket igyekeznek — a lehetőségek­hez mérten — gyorsan alkalmaz­ni a termelésben. Ezt segítik azok a tapasztalatcserék is, amelyeket nemcsak a partnergazdaságok, hanem a gyümölcstermesztéssel foglalkozó nagyüzemek számára rendszeresen szerveznek. Így al­kalom nyílik arra, hogy a leg­frissebb kutatási eredményeket megismerjék, a gondolatokat ki­cseréljék, találkozzanak azokkal a korszerű gépekkel, berendezé­sekkel a szakemberek, amelyek megkönnyítik a munkát. dr. Mátyus Gábor, a gazdaság igazgatója elmondja: — Azon munkálkodunk, hogy a a kézi munkát, növeljük az egy lehető legkisebbre csökkentsük területi egységre jutó hozamokat. Célunk, hogy a következő esz­tendőkben állandósítsuk a 400— 500 mázsa hektáronkénti ter­mésátlagot. Partnereink, mint kezdeményező gazdaságtól, azt várják, hogy mindig keressük az újat. Minden esztendőben új be­rendezéseket szerzünk be, meg­vásároljuk a hatékonyabb vegy­szereket. Ezeket kipróbáljuk, be­mutatjuk. Tavaly például először alkalmaztuk a Nobili, olasz gyártmányú szedő- és metszőko­csikat. A pneumatikus metszőol­lók, amelyekből szintén van né­hány darab, jelentősen könnyítik a munkát. Sajnos, a korszerű eszközökből, berendezésekből szeretnénk beszerezni belőlük egyelőre még kevés van. Az idén partnergazdaságaink számára is. Fontosnak tartjuk a betakarítás gyorsítását, korszerűsítését is. Az úgynevezett tartályládás szedés­re berendezkedni, amelyek szál­lításához megfelelő gépsorra is szükség van. A telepítésekhez szükséges kor­szerű alany- és fajtakombinációk­ból még nincs elegendő. Főként az alma és őszibarack szaporító­anyagból van hiány. Emiatt a te­lepítések egy része késik. Az úgy­nevezett intenzív alanyok elsza- porításához idő kell. Szabó Lajos, a gazdaság főker­tésze bízik abban, hogy egy éven belül utolérik magukat a szapo­rítóanyag-termesztők is. A Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daság borbási faiskolájában van V * • A pneumatikus metszőféppel könnyebben megy a munka. Sö­vénygyümölcsös metszése a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság II. ke­rületében. (Szabó Ferenc felvé­tele.) a hagyományos fajtákból, a kor­szerűsített változatókból azonban még nincs elegendő. — Mi is az idén pótoljuk a tavalyi lemaradást, — mondja a főkertész. — Az elmúlt esztendő­ben huszonhét hektárnyi almást, és húsz hektáron őszibarackot te­lepítettünk. Az idén kilencvenöt hektáron lesz új almáskertünk és harminokét hektáron őszibarack. Inkább várunk a telepítéssel, de olyan fajtákat ültetünk, amelyek jobban megfelelnek a korszerű igényeknek és a mi munkánkat is könnyíti. Csökkentjük például a jonatán alma arányát, egyéb fajták javára, Ezzel folyamatos­sá tudjuk tenni a betakarítást, nem kell annyira kapkodnunk, idegeskednünk az egyszerre érés miatt. A gazdaság igazgatója még el­mondja: — A termelés korszerűsítésén túlmenően az úgynevezett ipari gyümölcs feldolgozására is gon­dolunk. összefogással szeretnénk lékészltő üzemet építeni. Az idén az állami gazdaságban hektáronként 215 mázsa almát szüreteltek, 415 hektárnyi terü­letről. A rendszer gazdaságaiban 172 mázsa volt az átlag. A hosz- szúhegyiek azonban 83 hektárnyi területen 470 mázsás átlagot is elértek. Ilyen magas termésre még nem volt példa a környé­ken. Azonban ahhoz, hogy ez álta­lánossá váljék, még sokat kell tökéletesíteni a termesztési tech­nológiát. K. S. Eredmények és gondok a kecskeméti járás iparának fejlesztésében A kecskeméti járás körülbelül 90 ezer lakosából 8 ezren dolgoz­nak a községek ipari üzemeiben. Nem kevesen járnak be dolgozni a városokba, többnyire Kecske­métre. A járás gazdasági arcu­latában természetesen mégis a mezőgazdasági termelés a meg­határozó, amelynek értéke csak­nem kétszerese az Iparénak. A járás ipara fiatal, elég 12 esztendőre visszanézni, amikor még csak 1800 embernek tudott helyben kenyeret adril és produk­tuma évente nem volt több 160 millió forintnál. Vajon milyen lehetőségek tár­hatók fel a kecskeméti járás ipa­rának fejlesztésében? Ezeket el­sősorban az ágazat fejlődésének sajátos útja határozza meg. Előzmények nélkül Jó tíz éven keresztül az Ipar településfejlesztési szerepe emel­kedett ki. Nem termelékenységét, technikai színvonalát, hanem Je­lenlétét tekinthették döntőnek az ott élők. A községekben — több­nyire a nagyobbakban —. c gos vállalatok létesítettek telep­helyeket. Ehhez a programhoz a helyi közigazgatás csak többé-ke- vésbé alkalmatlan épületeket tu­dott adni, valamint az otthonához közel elhelyezkedni szándékozó munkaerőt. Az előzmények nélkül települt ipar különösen 1965 és 1970 kö­zött növekedett gyorsan, de már az ezt követő tervidőszak alatt kedvezőbb, korszerűbb irányt vett a fejlődése. Évente 20 száza­lékkal nőtt ekkor a járásban az ipar termelése, s csak alig több mint 6 százalékkal foglalkozta­tottainak száma. Ide tartozó, jel­lemző adat, hogy az öt esztendő alatti egymilliárdos termelés­emelkedést mindössze félmilliár­dos beruházás kísérte. A megye összességét tekintve is szép, az átlagosnál jobb eredmé­nyek ezek. A kecskeméti járás 1975 végén lezárhatta az iparfej­lesztésnek azt u szakaszát, ame­lyet a telepítés jellemzett. A to­vábbi kisebb beruházások csak a járásban már „bentlevő” üzemek termelő egységeit gyarapíthatják. A fő feladatokat ebben a terv­időszakban a korábban kialakult helyzet szabja meg minden tele­pülésen. Az adottságok számszerűsítése jót és rosszat egyaránt mutat. Ipari termelés hatvan telephe­lyen — eléggé kis egységekben —, szétszórtan folyik. Értéke a me­gyeinek 13 százaléka, a foglal­koztatásból valamivel kisebb arányban, 11 százalékkal része­sedik a járás. Belső arányok A belső arányok az átlagosnál valamivel szélsőségesebb helyze­tet tükröznek. A minisztériumi irányítású ipar a legfejlettebb, Itt viszonylag nagyobbak a telephe­lye^ és kedvezőbb a termelékeny­ség. Másfél milliárd értéket négy és fél ezer ember állít elő, az ipari szövetkezetekben viszont 270 milliót kétezer dolgozó. Je­lentős a községekben a magánkis. ipar 850—900 fő közötti létszáma is. Az iparágak között a gépipar vezet. Ide tartozik a járás két legnagyobb üzeme, a tiszakécskei REMIX és a szomszédos VEGY- ÉPSZER, mindkettő 500 fő felet­ti létszámmal. Ebbe az ágazatba tartozik még a járás legnagyobb önálló üzeme a Lajosmizsei Víz- gépészeti Vállalat, a VBKM két kunszentmiklósi gyára, és a ME­ZŐGÉP üzemek. Fejlődésük lehetőségei biztosí­tottak. A Vízgépészeti Vállalat számára a központi támogatás tesz lehetővé további jelentős, ha­tékony fejlesztést. A VBKM gyá­rai vállalati programok alapján kezdtek, illetve kezdenek nagy­arányú beruházásba. A VEGYÉP- SZER termékei keresettek, de az üzem fejlesztéséhez már külső se­gítség is szükséges. A tiszakécs­kei és kerekegyházi MEZŐGÉP üzemek beruházási terveit még bizonytalanná teszi, hogy profil­juk egyenlőre nem végleges. Az élelmiszeripar legfőbb sa­játossága, hogy termelése a já­rásban az ipar egészén belül mindössze 15 százalékot tesz ki. Ez nagyon csekély, különösen a körzet jóval több mint 3 milliár­dos mezőgazdasági termeléséhez képest. Mivel Kecskeméten is elégtelen a feldolgozó kapacitás, feltétlenül helyes lenne kisebb — akár szezonálisan működő — elő­feldolgozó telteit létesítése. Ez az egyetlen ágazat, amelynél új telepek alakítása is indokolt, kö­zös termelői és felvásárlói beru­házásban. A könnyűiparban a leggyorsabb fejlődést új p'jflljának kifejlesz­tésével a kunszentmiklósi TEMA- FORG gyáregység érheti el. A különböző konfekclóüzemek lehe­tőségeit elsősorban a termelé­kenység javítása jelenti. A járás V. ötéves tervének leg­fontosabb előirányzata az éven­kénti 8—10 százalékos termelés- növelés. Ezt kíséri 650 millió fo­rint értékű beruházás, s várható­an csak minimális létszámnöve­kedés. Az ipar fejlődését tehát gyakorlatilag csak a termelékeny­ség javulása eredményezheti. Közös feladatok Külön kell szólni a tanácsi iparról. Ennek egyik fő tevé­kenysége az építés. A járás hat költségvetési üzemére hárul mind több községi építkezés kivitelezé­se, a fenntartást munka, vala­mint u kommunális szolgáltatá­sok bővítése. Az urbanizációs Igé­nyekkel, szükségletekkel ugyanis általában nem tudott lépést tar­tani a községek fejlődése. A sze­mét és a szennyvíz szinte min­denütt probléma. Az úthálózat, a közvilágítás falusiasabb az indo­koltnál. Jelentős eredmények születtek viszont az orvosi ellá­tás fejlesztésében. A gyermekin­tézmények kiépülése sok helyütt a városokénál jobb körülménye­ket teremt a lakosságnak. A községfejlesztésben szép eredményeket értek el az üzemek. Belső problémáik azonban nem­egyszer rontják dolgozóik hely­zetét. A vállalati központok és a telepek között meglevő bérarány­talanságok igen lassan számolód­nak fel. Nem egy üzem kinőtte már telephely szerepkörét, jelen­legi besorolását. Ennek módosí­tásával, érdekeltségük növelésé­vel a fejlődés újabb tartalékai tárhatók fel. A községek és üzemeik gond­jainak összefonódását Jól mutat­ja a dolgozók szakképzettségének alakulása. Jelenleg a munkások kétharmada betanított. Az üze­mek fejlődése jóval kedvezőbb arányt Indokolna, ehhez azonban helyi segítség szükséges. A fiata­lok és felnőttek szakmunkáskép­zését helyben, á nagyközségekben kell szervezni és szorgalmazni. A kecskeméti járás iparának fejlesztése általában a már meg­levő telephelyeken, megkezdett programok végrehajtásával való­sul meg. Az ágazat termelése vál­tozatlan létszám mellett éri el 1980-ra a mintegy 2,8 milliárdos termelést. Zs. A. NHÄZAK Rejtett tartalékok A Villamoslpari Kutatóintézet­ben a, plazmatechnika ipari,,, al­kalmazásának új lehetőségét ku­tatják. A több ezer fokos hőmér­sékletű plazma-láng üvegke­ménységűvé égeti a beton felüle­tét. Így az égetett kerámiához hasonló felületet kapnak, amely az eddigieknél jóval olcsóbb és színezhető is. Ezzel a módszerrel az új lakótelepek változatosab­bá, szebbé tehetők. A 43. sz. Ál­lami Építőipari Vállalatnál a VKI terved alapján kísérleti üzem épült, ahol a házgyári épü­letek homlokzati falait „kezelik” majd. Képünkön: Pete Sándor, a Villamosipari Kutatóintézet mun­katársa ellenőrzi az átadás előtt álló üzem berendezéseinek mű­ködését. (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS.) Lengyelországban közel 50 különböző ásványt bá- ;m?«sznak,vésej?^(»,»«11®-tonna mepnylaégtoímtAg 1975-ös adatok szerint a fellelhető ásványi kincsek összmennyiségét 148 milliárd tonnára becsülik. A szénbányászat hagyományos iparág. A kőszén termelése jelenleg meghaladja a 180 millió tonnát, 1980-ra 205, 1990-re pedig 250 millió tonna kifejté­sét tervezik. Világviszonylatban páratlan a lublini szénmedence, ahol 400 milliárd tonna jó minőségű szén lelőhelyére bukkantak. Már épül az első bá­nya, azon a területen, ahol a föld alatt mintegy 13 milliárd tonna szén húzódik. Lengyelország a világ egyik legnagyobb kőszénexportőre, évi 40 millió tonnával. A lengyel szén a világ 30 országába jut el, így több szocialista országba is, mint például a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Magyarországra. A barnaszén kitermelése is növekszik: évi 40 millió tonnáról 1990-ig 120 millió tonnára. A geoló­gusok megállapításai szerint az országnak csaknem háromnegyed résznyi területe alatt található barna­szén. Bányákat tártak fel Legnica környékén, va­lamint Belchatówban. Ez utóbbi területen Len­gyelország legnagyobb bányászati-energetikai beru­házása valósul meg. Az új külfejtésű bányák évi 40 millió tonna barnaszenet adnak majd, és a felépülő erőművek 0000 megawatt teljesítménnyel bővítik az energiatermelést. ttVlVi (REGÉNY) (11.) Tudod-e mit csinálsz, Bálint? Kikkel szövet­keztél össze.., Mi lesz ebből, fiam? — Ezt Soós keresztapa mondta. — Lehet-e még teelőtted be­szélni, vagy elvltetsz? Hát csak vitess, de én akkor is megmondom, amit gondolok! Ezért kár volt, hogy apád kitaníttatott! Nem jól van így, fiam! Bálint a keresztapját mindig szerette, egyenes beszédű ember volt és konok. Érettségire száz pengőt küldött anyától. „Mondd meg neki, hogy ezt a keresztapja küldi a ballagásra. Ennyit nekem is megér, hogy úr lett az öcskösből. Tekintetes úr! Mert egy érettségizett embernek ez a cím kijár...” Mostanában sokat vitatkoztak. De az utóbbi he­tekben alig, mert keresztapa már nem jár a híd­hoz! Hamar sötétedett, egyre hosszabbak az esték, dolgozni már kevesebbet lehetett, az emberek be­húzódtak a házakba beszélgetni. Angyal Sándoréknál minden este volt valaki es- téző. De ezek az estézések nem olyanok voltak, mint hajdanán. Akkor csak Fekete Károlyt hall­gatták: mi történt az első világháborúban a Piavé­nái, Montenegróban. Most minden este a híd, a föld, a világ... az járja. Az asszony odarakott este a blóderbe egy csomó édes sütőtököt, aztán jól betüzeltek, megvárlak, amíg kisül a tök. Arról beszélgettek, ki kivel fog­ja össze tavasztól a tehenet, nyáron vajon ki ka­pál harmadába a gazdáknak, meg hogy lesz-e jö­vőre is olyan termés, mint amilyen az idén volt. Az idő egyre romlott. Ha enyhült, mindjárt meg indult az eső. Ha kitisztult, hirtelen higed jött. Az emberek fáztak! A jó ruhás gazdák otthon ültek, a melegen. Akik kitartottak, azokon alig volt valamirevaló ruha. A két Járó testvérnek azt mondták a gazdák: — Nincs nektek a hídnál semmi helyetek! Ren­des tisztességes iparosemberek vagytok ti! De Bálint miatt egyikük se maradhatott el. Ne­kik éppen úgy ki kell tartani, mint a szegény em­bereknek, akiket a túlsó parttól elválaszt a víz, pedig az ottani földekre áhítoznak. Bálint aznap rosszul érezte magát. Nátha kerül­gette, délután megfájdult a feje. A brigádokat egy­szer se járta végig, bent üldögélt a bódéban. Munka végeztével Angyal Sándor nyitott be. — Beszélni akarnék veled, öcsém,.. — Lehet! — De jönnek a többiek is! Ügy gondoltuk, be kellene menni Ivan kapitányhoz... Bálint türelmetlen volt: — Menjen Ivánhoz, aki akar! Nekem hagyjanak békét. Mit szervezkednek mindig? Ahelyett, hogy dolgoznának! Az emberek elrakták a szerszámaikat és szótla­nul hazamentek. (20.) Bálint másnap rossz hangulatban ment ki a híd­hoz. Már voltak ott néhányan, de legtöbben még csak azután szállingóztak. Amióta megjött a hideg, egyre többen maradtak el a munkából. Pedig most kellene mindent beleadni! Ellenőrizte a létszámot, száztizenhatan dolgoztak aznap. Amikor a hídépítést kezdték, négyszázan voltak. Legalább kétszázötvenen lennének! Két hete az oroszok se járták itt, velük talán még lehetne elérni valamit. De hát nekik is más a gondjuk, úgy látszik. A kapitány segíthetne, kipa­rancsolhatná a hídhoz a szamosházi gazdákat. De mit mondanának Bálintnak? Ráhozta a falura az oroszokat... A szegény emberek egy része sem jár azóta a munkára, mióta az oroszok nem küldenek se szeszt, se krumplit, se csizmatalpat. Meggyújtották a tüzeket. Kormolva, füstölve fog­tak lángot a tűzrakások; kellett a meleg. A hideg, nyirkos vízparti levegő hamar átjárja az embert, csak úgy vacog tőle már dél felé. A tüzek megrakására ő adott parancsot. Eleinte a forgácsot hazavitték az emberek. Vitték is a há­tukon, a nagyobb darabokat bicikli-csomagtartóra kötözve. Amikor a gerendákat rakták fel, kevés volt a forgács, de vinni akart mindenki — ösz- szevesztek rajta. Az egyik szombaton még verekedtek is. Angyal Sándor fültövön vágta a Bódy gyereket, amiért az hozzá mert nyúlni az ő forgácscsomójához. Akkor Bálint megparancsolta, hogy senki nem vihet forgácsot a hídépítéstől; azt mondta, kell a tűzre. Más ok is volt: az ácsok egy idő óta többet fa­ragtak le a gerendáknak, Oszlopoknak kijelölt rön­kökből, csak azért, hogy minél nagyobb, kiadósabb forgácsokat vihessenek haza. Ide jutottak. Reggel Sándor bátyját elküdte az oroszokhoz ben­zinért. Ha nem kapnak üzemanyagot, két nap múl­va leáll a fűrész. Csak a jég ne jönne még; legalább két hétig, hadd tudjanak a jeges ár fogadására felkészülni. Tíz ember éjjel-nappal szolgálatban meg tudta védeni a hidat a jégtől. Hosszú rudakat faragtak. A híd korlátján állva, ezekkel ^zét lehet törni a jégtáblákat, el lehet piszkálni a vízen a nagyját, hogy ne ütközzenek a gyenge oszlopoknak, ne tor­lódjanak fel. Az a legnagyobb baj, hogy alacsony a híd. Nyáron majd meg lehet erősíteni a híd oszlopait. Van nyár, hogy térdig ér csak itt a víz, akkor le­het majd dolgozni. Minden oszlop elé jégtörőt épí­tenek! Bálint már kitervezte, jó erős oszlopokat kötöztet egybe, bevasaltatja, elől éles vasa lesz, hogy tudja vágni, szaggatni a jégdarabokat. Nyárra a kapitány cölöpverőket ígért; olyanokat, amelyeket gőzgép hajt. Este találkoztak. Beesteledett, Zsuzska vette a kendőjét, kabátját, és mint máskor, bejelentette: — Megyek a tejért. _ Berci tudta, hogy Zsuzska nemcsak oda megy... Bálint a templomkertnél várta. — Most már meg kellene beszélnünk mindent! — Hogy lehet ezt itt a kerítés mellett, utcasar­kon? Arra alkalom kell... — Kerítsünk rá alkalmat! Lehetne már Bercivel beszélni! — De még mindig olyan gyenge... tegnap Is el­ájult, Itt hagyjam? Itt fogom hagyni... De a gye­rek! Nélküle én nem mehetek! Anya vagyok... Tudom, te se akarsz elszakítani a gyerektől. De Bercit se szakíthatjuk el tőle... Még most nem! Müven szerencsétlen vagyok én, Bálint... Ne félj, a tied vagyok. — Nahát akkor... Valaki jött az úton a sötétben. Behúzódtak a templom falához. — Menjünk, és most... most rendezzünk el min­dent. Add ide a kezed ,.. ! — Most csak mindent elronthatnánk! (21.) Másnap Bálint az este emlékével melengette ma­gát. Bement a bódéba — a kályhában már égett a tűz. nagyon nehezen gyülekeznek ma reggel az emberek! Még azok is elmaradnak mostanában, akikre vé­gig számított. Most már széltében-hosszában beszélték a falu­ban: Ostobaság volt elkezdeni ezt a hidat! Meg kel­lett volna várni, amíg majd épít az állam. A híd építése az állam dolga! A katonáké, hogy felrob­bantsák, az államé, hogy visszaépítse. Ha a ron­gyosnak kell a híd, építsenek maguknak. Aki föl­det akar magának, menjen érte... ! Angyal Sándor munkakezdésre kongatta a vasat, Bálint megszámolta az embereket; kilencvenhét. Tiszteletes úr vasárnap a hídépítésről prédikált. Lesett, pislogott a gyülekezet, de dolgozni mégse jöttek többen. \ (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents