Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

M Ű V E L 6I) É S • IRODA L O M MŰVÉSZ E T EREDMÉNYESNEK ÍGÉRKEZIK A SZÍNHÁZI PÁLYÁZAT Negyvenöt színdarab Egy évvel ezelőtt, tavaly januárjában több tár­sult intézmény és szervezet; a kecskeméti Katona József Színház, a Forrás folyóirat, a városi tanács, a KISZ megyei bizottsága és a Katona József Tár­saság drámapályázatot hirdetett elsősorban fiatal írók, illetve a színházművészet iránt alkotó módon érdeklődő páljOikezdők számára. A megye irodalmi folyóiratában Januárban megjelent pályázati felhí­vás nem csekély visszhangot keltett; a színház cí­mére egy hónapon belül ötvenhatan küldték el részvételi szándékukat. A pályázatok beadási határideje 1977. december 31-e volt. Spjtos Gézától, a kecskeméti Katona József Szín­ház Igazgatójától most, a pályázat első szakaszá­nak lezárása után arról érdeklődtünk, hogy valóra vált-e a meghirdető szervek, illetve a társulat elő­zetes várakozása? — Erről korai lenne még beszélni, örvendetes viszont az a tény. hogy a kezdetben tapasztalt ér­deklődés nem csökkent a pályázatok beadási sza­kaszában sem. Kecskeméten ugyanis, amikor a ta­vasz végén összehívtuk a jelentkezőket, körülbelül ötvenen jelentek meg személyesen is a részvétel kérdéseinek tisztázása, a színház belső életének megismerése céljából. A műit év végéig 45 jeligés pályamunka érkezett be. tehát a részvételi szándék mindvégig komoly maradt. A pályázat formai és tartalmi „nyitottsága” hasznosnak bizonyult, s fel­tehetően ez is közrejátszott abban, hogy eleven ér­deklődés ébredt fiatal írókban a színházi „műfa­jok" iránt. De, hogy ez milyen valós értékeket hoz napvilágra, az csak a zsűri véleményezése után derül ki... — Miként szervezik meg a beküldött művek el­bírálását? — Ez bizony nem egyszerű dolog, hiszen több mint háromezer gépelt oldal átolvasása, elbírálása fárasztó és igen időigényes munka. A. bírálók mun­kájának megkönnyítésére egy úgynevezett előzsürlt tervezünk azoknak a színműveknek a kiszűrésére, amelyek minden kétséget kizáróan nem érik el az írói alkotással szegőben támasztott követelmé­nyek alsó színvonalát... A többit egy háromtagú bizottság minősíti. Már felkértünk egy-egy neves fővárosi színikritikust, színházesztétát és drámaírót a szakvélemények elkészítésére, ök adnak majd ja­vaslatot a pályadíjak odaítélésére. Az eredmény- hirdetést remélhetően áprilisban megszervezhetjük. — És azután? — A legjobb műveket a következő színházi év­beküldött ' i • Orosz István színházi plakátterve. adókban, tehát egy, két vagy három éven belül bemutatjuk a nagyszínházban, Illetve a Kelemen László kamaraszínházban. A díjazottakon kívül azonban foglalkozni kívánunk azokkal a szerzőkkel is, akik bár nem értek el pályázati helyezést, de darabjuk ennek ellenére megéri a további munkát: a dramaturgiai segédlettel elvégzett kiigazítást, ja­vítást. Ezen írók számára alkotói díjakat szeret­nénk juttatni, hogy ösztönözzük, illetve kötelezzük őket színművük átdolgozására, a további műhely­munkára. A célunk tehát változatlan; Katona Jó­zsef szülővárosának színházához kívánjuk kapcsol­ni a jelenkor fiatal magyar írónemzedéknek a drá­ma, illetve a színházművészet iránt érdeklődő te­hetséges képviselőit. P. M. ,AilUtí'JZHj ,b iLiÁ lijíUli/Ti 'üti .‘íÍjJíÖÍ'n^ií • Bagi Béla: Kecskeméti házak, WEÖRES SÁNDOR: Behavazott falusi tájak Ernyedten tartva terhüket alusznak a tanyák. Mit álmodnak a hó alatt? Sár-szikkasztó tavaszi szellőt, rügyet, csirát, bimbót, virágot — Körülugatják mind a kutyák: A háztető szalmája gabonát nem terem soha többé, tavasz, nyár ugyan éleszti, hiába — Mégis, csakazértis, vágyakoznak a télvégi sugárra. Százötvenöt éve született Madách Imre 1 • Klasszikus nemzeti dráma. § Irodalmunk á halhatatlan alkotója százötvenöt Ebből az <ve alkalomból kevésbé ismert versel közül közlünk egyet. HH MADÁCH IMRE: Egy nyíri temetőn Kopár homok ameddig lát szemed, Domb domb után mint órjás sírmezőben, t’oshadt mocsár lent, fent fehér mezében, Mint kósza lélek, egy-egy nyír i,.*/ed. Mély hallgatás — mint föld alatti hang Hallik csak o bölömbika nyögése, Bíbic-sírás — varangyok ümmögése, Míg széltől űzve nyargal a katang. A dombhajlásban néma temető, Nincsen kerítve, árnyas fák nem állnak ürül a porladók nyugodalmának. Csak árvalányhaj, ami benne nő. Sötétlő fejfák állnak föld felé Hajolva, hosszú, egyhangú sorokban, Mint sors betűi, melyekkel nyugodtan Múlandóságunkat följegyezé; Nem hirdetvén reményt, sem földi hirt, Csak kérlelhetetlen számokban mutatva: Hány élet folyt a mindenség dalába, Mely mint kitépett hang magába sirt. S a délibáb, ez édes, csalfa kép, Ha néha báját még itt is kitárja, S tündért éltet költ a sírtanyára, Mint dús szívünk, ha a világba lép; Egy förgeteg jő, s széjjeltépve hull Foszlányokká a képzelet világa, A kék eget fövényfelleg takarja, Más nem marad, mint a fejfák alul.­Méltóbb tanyát nem lelhet a halál, Itt ég, föld gyászol összeolvadottan, Természet s ember csillámló zajában Ellentétet vérző szünk nem talál. Gyorsuló A Magvető Kiadó Gyorsuló idő című közművelődési sorozata im­már három évet tudhat maga mögött. Amikor tehát számba- vesszük az 1977-es termést, akkor az idén megjelent tizenhét köte­tet az előző években megjelen­tekkel is lehet és érdemes egy­bevetni. Az eddigi összesen ötven kötet ugyanis sajátos arcú együt­test alkot, egészében valósít meg egy művelődéspolitikai koncep­ciót. Az 1975-ben Sik Csaba és Ve- kerdl László szerkesztésében meg­indult sorozat nevét a Marx György fizikusprofesszor elemez­te fogalom, a „gyorsuló idő” ad­ta (Marx György a sorozat egyik nagy sikerű, két kiadásban is el­fogyott kötetének szerzője is.) A tudományos-technikai forrada­lom, a gyors politikai események korának a sorozat a lenini kultu­rális forradalom szolgálatával kí­ván megfelelni. Áz „absztrakt” borítójú, kis kötetek a természet- tudományok és az ún. „humán kultúra”, a politika, a társada­lomtudományok és a művészet egyes területeit és kölcsönös kap­csolódását kívánják bemutatni nagy (mégsem elegendő) példány­számban, olcsón, mindenki szá­mára hozzáférhetően. Aki már látta ezeket a köteteket zsúfolt vil­lamosok, éjszakai vonatok utasai­nak kezében, tanúsíthatja, hogy a „Gyorsuló idő” siker. Sajnála­tos módon mindezidáig nem si­került rendszeressé tenni a köte­tek megjelenését: hol egyszerre több is megjelenik (és el is fogy idő, 1977 pár nap alatt), hol pedig hóna­pokra mintha el is felejtődne a sorozat. Az egyes kötetek között van­nak eredeti művek (némelyikük pl. Kemény Gáboré vagy Szabó Árpádé, most jelenik meg először teljes alakjában, holott évtizedek, kel ezelőtt íródott), korábbi nagy sikerek, esetleg elfelejtett művek utánközlései, tanulmányok egy- begyűjtött kiadásai, sajátos em­lékkötetek és fordítások. Stílu­sukban is különböznek az egyes kötetek. Némelyikük szerzője di­daktikusán, módszeresen fejti ki tárgyát, sok bizonyító anyaggal, jegyzetekkel, tárgymutatóval. Más szerzők könnyedebben fogalmaz­nak, egyes dolgokra csak utalnak, alaposan megdolgoztatva olvasói­kat. Túlzás egyes méltatásoknak az a megállapítása, hogy itt esszék­ről lenne szó. A szó szoros ér­telmében véve ezeknek a köte­teknek a legtöbbje nem esszé. Nem abból a célból íródtak, hogy egy személyiség valamilyen prob­lémával vagy tudásdarabbal va­ló birkózását dokumentálják. Olyan problémák megközelítésé­nek, megoldásának bemutatása a céljuk, melyek jellegüknél fog­va a szélesebb közönséget is ér­deklik. A személyes állásfoglalás hitele, a téma közérdekűsége Iránti fogékonyság, az olvasmá­nyos stílus ezt szolgálja. Az* egyes kötetek feladatukat a sorozat egészében teljesítik, vagy­is az egész itt is több, mint a ré­szek összege. A „gyorsuló idő” követelményeinek a sorozat egé­sze, az általa nyújtott összkép kíván megfelelni. Ezért az egyes témakörök aránya, aktualitása és súlya a sorozat értékének fontos mércéje. Vannak, akiknek fur­csa módon éppen ez a sokoldalú­ság csapongásnak tetszik, nem elég meggyőző. Holott a sorozat célja tudatosan az, hogy segít­sen a hagyományos történelmi- irodalmi műveltségmodellen túl­mutató, a társadalom- és termé­szettudományokat is átfogó hori­zont kialakításában. Minden eddigi év termésében a történelem és a politika foglalja el a legnagyobb helyet. Ezt kö­vetik az irodalmi, művészeti, kul­turális témák, majd az egzak­tabb . társadalomtudományok és végül a természettudományok. 1977-ben nyolc történelmi, törté­netfilozófiai és politikai munka jelent meg. Az irodalmi, művészeti és kul­turális témák közül két kötet Ady Endréről szól, egy emlékezéseket közöl Gelléri Andor Endréről, egy pedig Szabó Ervin gondolkodói fejlődésén keresztül azt mutatja meg, hogyan ismerkedett meg egy nemzedék a marxizmussal és a forradalom gondolatával. A szorosabban vett társadalom- tudományokat két kötettel a nyel­vészet képviseli, egy kötet pedig pszichológus írt. Ezenkívül két természettudományos témájú kö­tet jelent meg ebben az évben, 1977 könyvtermésében a tizen­hét vékony kötet könnyen elvész. 1977. magyar kultúrájában még­is nagy súlyuk lehet, ha sokan és értően forgatják őket, T. J. LESKÖ LÁSZLÓ: ...Mígnem elemészt téged Amikor Árendás úgy két óra tájban hazalépett, hogy harapjon valamit, az asszony éppen a gye­rekkel viaskodott. Az utóbbi idő­ben egyre bogasabbakká terebé­lyesedtek a vezetőségi ülések, az elnöknek úgy tűnt, mintha jóma­ga is rejtvényt játszana: mon­dandója nem egyenesen, hanem labirintus! zegzugokon át jut el a célig — ha eljut. Közben kiszá­rad teste-lelke, a bőre rászikkad csontjaira, akár a télire húsát vesztő szilva a magjára. Fájt a feje, erre még az irodában ma­gába nyomott egy pirulát. Ezt meg rögtön visszáruzni akarta az üres gyomor. A fülébe legyek­ként bozsorogva betelepedtek, párzottak és szaporodtak a gyű­lésen neki címzett hozzászólások. Hörbölte az ételt, itthon nem kellett fegyelmeznie magát a csö­römpölés nélküli kanalazásra, mint az elnöki továbbképzések verejtékesen . óvatos étkezésein, melyeken a lelepleződéstől félt: másoktól mintázza a kés és vil­la páros használatát. Kedélyére nagy fekete madár telepedett. Az asszony a gyerekre acsarkodott, de Árendásnak hallása volt rá, hogy az ostorcsattanásos hang­súly tulajdonképpen az ő késé­sének szól. Az „Istenverte köly- ke, én nem kínlódok tovább ve­led!” csomagolása annak a ki nem mondottnak, hogy „Az én mun­kám ebben a házban csak any- nyit ér, mint a ló pottyantása!” Való igaz, hogy Margit mór régen túl lehetne a mosogatáson, ha ő nem késik. De a férfiból még nem párolgott el a délelőtti gyű­lés sósavas hangulata, amiatt nem gurított békítgető mondatokból szőtt szőnyeget az asszony elé. Lányakorú fehércseléd volt ez a Margit, délelgetni kellene, akár a macskát, hiszen amíg meg nem nyerte magának, nem volt se éj­jele. se nappala miatta. Attól a perctől, mihelyt a kettőjük dol­ga kitudódott, senki sem merte többé szépcombú Margónak hív­ni az adminisztrátorlányt. Áren­dás azonnal elvált első asszonyá­tól. Szegény Lidi csak tyúkülte­tésben, paprikapalántázásban, mo­sásban, takarításban tudott gon­dolkodni! Az elnök elvette Mar- gitot. Már gömbölyödött a lány hasa. — Vesződjön veled egyszer a kujtorgó apád is! Az asszony lecsapta a gyerek elé az írószerszámot, és maguk­ra hagyta őket. Menése mostaná­ban kezdett puha macskamozdu­latokból súlyt érezhető döcögés- sé alakulni. Árendás érezte, hogy a nemtörődöm járás neki beszél. Nincs már miért ingerkedve rin­gatózni ... Odaáll a gyerek mellé. — Elakadtál? A gyerek gyanakodva lesett fel rá. Árendás ez, le sem tagadhat­ná áz apját! Süntüske-kemény hajbokor, sovány arc — mintha belülről viccesen besszippantotta volna a fölösleget a fogsorok kö­zé —, pereménél kifelé pördülő fül, a szem keskeny résben kuk­sol: rozsbarna, akár az anyjáé. Mégis valahogy alamuszi ez a gyerek; nagyapa korú apa és nagyor.is asszonyos menyecske bókkanó fejű termése. Nem volt idege összemelegedni a fiával. Otthoni szűkös idejét Margit igé­nyelte. — El... elakadtam — lehelte a gyerek. Miért fél ez tőle? Árendásban mézgásodni kezdett a bosszsúság. Szemével csapdázni akarta a fiú pillantását, de a rozsbarna golyók ide-oda szökdöstek előle. Furcsa — döbbent rá —, ezt a gyereket még sohasem hallotta nevetni. Mosolyt préselt az arcára, bele­fájdultak a pofacsontra feszülő izmok. Bizalmat követelő — s nem kérő — nyájasság ez, érez­te. Puhább lágyra most nem tud­ta igazítani vonásait. — Hoci! — nyúlt a könyvért. A gyerek a válla völgyébe húz­ta a fejét. Árendás fennhangon olvasta a példát. Mindent hango­san olvasott, így szívósabban kul- lancskodtak agyába a szavak. „Lófogattal egy katasztrális hold földet lehet felszántani egy nap alatt. Egy traktorral hét holdat. Hány hold különbséget jelent ez 19 nap alatt?" Szokványfeladat! Az ő fia nem tudná ezt megolda­ni? A hirtelen sarjadt fölényér­zet — magunk alá tapodjuk a példát! — békülékennyé tette. — Hogyan gondolkodtál, Su- nyukám? A gyerek pillantása a füzetlap­ra fagyott. Sipítós hangja útköz­ben meg-megkarcosodott: — A tizenkilencből el köll ven­ni hetet,.. — Rrrrossz! Klröffent. belőle, mielőtt fe­gyelmezte volna magát. Már le­leplezte magában: mostanában elégedetlensége sebesebb a meg­gondolásnál. Csak óvatosan, mint a hímes tojással! Puhított a hang­ján: — Mondd el a példát, Sunyu- kám. A „Sunyukámba” azonban be- lefőft egy kis keményítő is. A gyerek szemhéja mint a fészkéről rebbentett madár szárnya. Kiug­ró pofacsontján sűrű pontokban kezdett pirulni a bőr. Árendás elfordította a fejét: isten verte kölyke! — A traktor hét holdat szánt föl. Akkor tizenkilenc nap alatt mennyit? A gyerek nem képes emeletei­ben látni az épületet! Árendás­ban egyre tarajosabbakká híztak a rosszkedv hullámai. Kezdjük elölről. — A lófogat egy nap alatt hány holdat szánt? Sunyu izzadt kis mancsával a füzetet gyűrögette. Az arca nyál- kásan csillogott, mintha olvadás­nak Indult volna. Torkából csak többszöri neklkészülődésre ug­rottak a szavak: — ... A lófogat... hetet. Ugye? A reménykedő „Ugye?” kegyel- ­met kunyorált. Árendás előtt megbillent a világ. A fia — egy Árendás gyerek! — nehézgondol­kodású. — Te isten barma, te! Egyet szánt föl egy lófogat egy nap alatt! Egyet szántottam föl, pe­dig majd’ a belem lógott ki, úgy törtem magam abban a rohadt gevernyásban, hogy gazdább le­gyek a gazdánál! Érted, te isten barma külke?!... Hány holdat szántott föl a paraszt? — E... gyet — vacogta a gye­rek, — Egyet! A gép meg hetet [Ak­kor tizenkilenc nap alatt hány holdat hasogat föl? Ide nézz a szemembe! Áliánál fogva megemelte a fia fejét. A kocsonyás nedvességtől undorodott; kire fajzott ez a kö­lyök? Lidi, az első felesége volt ilyen rívós, de az meg ez a ra­kás kis szerencsétlenség, hogy jön össze?! Homlokfalát belülről éget­te valami. Nem hallotta, mit mond Sunyu, csak a hangsúlyából érezte ki, hogy újra mellébeszél. A szégyene ez a kölyök, az em­berek a markukba röhögnek: az elnök fia megbukott! — Amikor a traktorra ültem, öt-hat holdat megszántottam. Nem hetet! De ötöt, azt meg! Kemény gyerek voltam!... Tizenkilenc nap alatt tizenkilencszer ötöt... Azt mondták az emberek: „Árén. dás Jani, te zsellérszármazék lé­tedre rápirítottál a gazdákra, légy az elnökünk!” „Tizenkilencszer öt, érted?! A gyerek orrából szivárgó pá­ros patak elérte Árendás kezét. Nem tudta megmagyarázni, ho­gyan; egyszerre valahogy a dél­előtti gyűlésen volt megint. De mintha nem is ő lett volna, ha-’ nem a gyerek... Vagy ő, csak a bensejében gyerekként, Újra hallotta a főagronómus szavalt: „Jani bátyám, lépnünk köll, mert minket lép le az idő. Mór nem lehet szakértelem nélkül..." Mondd ki: hülye vagyok! „Nem erről van szó, te is tudod. De a bővített újratermelés azt kíván­ja ...” A friss okleveles állatte­nyésztő bólogatott; kizárták őt maguk közül az idegennyelvű szakkifejezéseikkel. Ütött. — Gatyába rázni a szövetke­zetei — jó voltam!? Emelte a kezét újra. — Éjszakákat a terv fölött gunnyasztani — jó voltam!? ... Elnökként is traktorra ülni — jó voltam!? ...Hitelt kikuncso­rogni — jó voltam!? ...Kitanít­tatni az agronómussá vakaród- zott urakat — jó voltam!? A gyerek némán állta az üté­seket: se holt nem volt, se ele­ven. Margit vijjogva röppent ki a belső szobából. — Megölöd, te állat!... Segít­ség, emberek! A boltból átszaladtak néhá- nyan, és lefogták Árendás Já­nost. A boltos telefonált orvosért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents