Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

1978. január 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Az idén hétszázharmincan költöznek új otthonba Tavalyelőtt, s az elmúlt évben Kiskunfél­egyházán 354 lakás épült. Az idén hétszáz- harminchét család költözött új otthonba. Ez így hihetetlennek tűnik. Hogyan lehetséges, hogy egy év alatt több mint kétszer annyi lakást adnak át, mint az V. ötéves tervidő­szak első két évében? — Ügy terveztük, hogy az el­múlt évben 270 házgyári lakást átadunk, ám ezt a számot még az év elején 90-<re módosította a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat — magyarázta dr. Do­bos Ferenc városi tanácselnök. — Tehát 180 házgyári lakás épí­tése áthúzódott az idei évre, s noha a módosított terv alapján a 90 új otthon műszaki átadása december végén megtörtént, az utómunkálatok miatt tulajdono­saik még nem költözhettek be. Ezek alapján érthető, hogy az V. ötéves tervidőszak harmadik évében miért tudunk több mint kétszer annyi lakást átadni, mint az ezt megelőző két évben. Azért, mert összesen 1100 lakás építése van folyamatban, illetve kezdő­dik meg, s ennek jelentős részé­be már az év első felében be­költözhetnek a lakók. • Házgyári elemekből készülnek a Körösi úti telep lakásai. (Pásztor Zoltán felvétele.) A tanácselnök szavaihoz szük­séges hozzátenni azt, hogy Kis­kunfélegyházán az V. ötéves tervidőszak alatt kétezer lakás felépítését tervezik. □ □ □ A város északi részén levő Kö­rösi úti új lakótelep 90 lakásá­hoz hamarosan megkapják a kulcsot a tulajdonosok. Joggal türelmetlenkednék, hiszen az ígé­ret úgy szólt, hogy már kará­csony előtt beköltözhetnek. A tavaly épült ideiglenes fűtő­mű már működik, ezt akkor is üzemeltetik, ha majd a végle­ges, az ennél jóval nagyobb ka­pacitású fűtőmű elkészül. Érré, valamint a víz- és gázhálózat a szennyvízcsatorna kialakítására mintegy 60 millió forintot fordí­tottak. Az új lakótelepen épülő bölcsőde, óvoda, iskola terveit jelenleg készítik, a beruházás a tervidőszak Végén kezdődik el. Ugyancsak itt az új lakótelepen egy üzletházat is kialakítanak majd. □ □ □ A múlt évi kommunális fej­lesztésnél maradva a tanácselnök elmondta, hogy a város különbö­ző részein négy kilométernyi jár­da, csaknem 5 kilométer vízhá­lózat, 9 kilométer gázvezeték épült. A Móra Ferenc lakótelep közműfejlesztésére 6 millió fo­rintot fordítottak. — Mindezt a lakosság segítsé­ge nélkül nem tudtuk volna meg­valósítani — folytatta a beszél­getést a városi tanács elnöke. — Az elmúlt évben a félegyháziak 23 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Ez annyit jelent, hogy a csecsemőket, s az idős embereket is beleértve, min­den lakos több mint 700 forint értékű társadalmi munkával já­rult a város fejlesztéséhez, szé­pítéséhez. Különösen sokat segí­tettek a parkok, terek, az új la­kótelepek környékének csinosítá­sában. A félegyházi gyárak, üze­mek, vállalatok, intézmények szo­cialista brigádjai megértve a megyei tanács, a megye nép­frontbizottság és a KISZ megyei bizottsága év eleji felhívását, je­lentős eredményeket értek el a város gyermekintézményeinek fejlesztésében. Kommunista mű­szakokat szerveztek az új bölcső­dék, óvodák, iskolai tantermek kialakítására, a meglevők felújí­tására, bővítésére. A lakosság segítségével készült el tavaly egyebek között az 50 személyes bölcsőde, s ugyaneny- nyivel bővítették a városban az óvodai helyek számát is. A hat­van tanya villamosításából is ki­vették részüket a város üzemei­nek szocialista brigádjai. □ □ □ Az elmúlt évben kezdődött na­gyobb beruházásokkal kapcsolat­ban a tanácselnök elmondta, hogy az idén folytatódik a mű­anyaggyárral szemben épülő új kenyérgyár kialakítása. Az 50 millió forintos költséggel épülő új üzemet a Kiskunhalasi Épí­tőipari Vállalat a jövő évben ad­ja át rendeltetésének. Ugyan­csak tavaly kezdődött a Centrum Áruház építése is, amely várha­tóan 1979-re fejeződik be. A tavaly elkezdett munkálatok nyo­mán a jövő év elejére 95 ággyal bővül a kórház. Az új- kórházi pavilon kialakítása 28—30 millió forintba kerül majd. □ Mint azt már lapunkban hírül adtuk, Kiskunfélegyházán a vá­rosi tanácsházával szemben levő élelmiszerbolt bezárt. — Az év első napjaiban meg­kezdődött a város központjában levő üzlet átalakítása, illetve bő­vítése — jegyezte meg dr. Dobos Ferenc. — A jövő évben adjuk át rendeltetésének az eddiginél sokkal nagyabb, korszerű élelmi­szerüzletet. Tavaly a Kossuth utcában több új üzlet nyílt. Elkészült egy cukrászda is, ám ajtaja még mindig zárva van. A berendezést későn rendelték meg, emiatt csak január végén kerül sor a nyitás­ra. □ □ □ — Visszakanyarodva beszél­getésünk elejére, Kiskunfélegy­háza életében valóban elsődleges és legfontosabb a lakásépítési tervek megvalósítása — jegyezte meg végül a tanácselnök. — A házgyári lakásépítés lemaradása, valamint az, hogy a családiház­építés nem a tervezett ütemben halad, nem jelenti azt, hogy az ezzel kapcsolatos célkitűzéseinket 1980-ig nem váltjuk valóra, hi­szen mint mondtam, 1978 végéig több mint ezer lakást átadunk a tulajdonosoknak. A másik nagy feladatunk az, hogy a lakások­hoz szükséges közműveket bizto­sítsuk. A fentiek alapján ebben is jogosan bizakodhatunk — fe- jezte be a beszélgetést dr. Dobos Ferenc. Tárnái László • Bővül azoknak a köre, akik a nyugdíjkorhatár elérése után is vállalják a munkát. Vagy úgy, hogy nyugdíjasként az engedélye­zett és nemrég felemelt részmun­kaidős keretben tevékenykednek a nyugdíjkiegészítő fizetésért, vagy pedig néhány évig még teljes munkaidőben dolgoznak tovább a nyugdíj igénybevétele nélkül. Az utóbbiak számára a kormány ez év január 1-vel szintén kedvezőbb lehetőséget teremtett, kiegészítve, illetve módosítva az ösztönző nyugdíjpótlék rendszert. Mindez azon­ban csak a feltételek állami, rendeleti szabályo­zása, bár alapvető a lehetőség szempontjából. Hi­ba lenne azonban rábízni mindent a rendeletre, s azt mondani, hogy aki akar, majd élni fog vele. Talán ettől az esetlegességtől tartottak az illeté­kes szervek is, s ezért adott ki a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium együttes irányelveket „a nyugdíjkorhatárt elért dol­gozók teljes munkaidőben történő tovább-foglalkoz- tatásának egyes kérdéseiről.” Sajnos, az 1977. de­cember 24-én a Magyar Közlönyben leközölt irány­elv — talán az eseményekkel teli időpont miatt — nem váltott ki akkora sajtóvisszhangot, mint amit megérdemelt volna. Jogos a feltételezés, hogy még azok sem ismerik valamennyien, akiknek pedi_g végre kellene hajtaniuk. Illetve — irányelvekről lévén szó — nem is helyes a végrehajtani kifeje­zés, inkább az alkalmazásáról beszélhetünk. De fel­foghatjuk figyelmeztető jelzésként is, bár olyas­mire hívjuk fel a figyelmet, ami eddig is termé­szetes velejárója lehetett volna — kellett volna, hogy legyen — életünknek. • A nyugdíjkorhatárt elérők iránti nagyobb fi­gyelemről és tapintatról van szó, arról, hogy ne „küldjék” nyugdíjba őket, ha még dolgozni szeret­nének, hadd dönthessék el maguk, hogy mennek, vagy maradnak. Maradásuk lehetővé tételét kíván­ja, s mellette szól — különösen a fizikai dolgozók esetében —, a munkaerőhelyzet is. Tehát nem va- lau/íéle kegyet gyakorol a vállalat, amikor ez ügy­ben szót ért a nyugdíjba készülővel. Noha az érin­tett dolgozók nagyrésze ragaszkodik a munkahelyi kollektívához, azért nem szabad azt képzelni, hogy elég egy buzdító felkérés és máris boldogan marad az illető. Szükség van arra is, hogy a vállalatok fokozottabban használják fel anyagi eszközeiket a teljes munkaidős továbbdolgozás ösztönzésére, von­zóbbá tételére. Azon túl, hogy a nyugdíj-jogosultság elérése előtt minden dolgozóval személyesen is beszélgetnek, és A továbbdolgozók tájékozódnak szándékukról, arról is gondoskodni kell, hogy a visszamaradok a számukra leginkább megfelelőbb munkarendben — esetleg rugalmas időbeosztásban —, végezhessék további munkáju­kat. A magasabb életkor, vagy a nyugdíjazás le­hetősége nem eredményezheti az átlagosnál hátrá­nyosabb elbírálásukat a további jövedelmeknél és juttatásoknál. Törekedni kell az illető életútja so­rán felhalmozódott szakmai tapasztalat megfelelő hasznosítására. Ehhez fel kell használni mind az erkölcsi, mind az anyagi ösztönzés lehetőségeit — hangsúlyozzák az irányelvek. Szó van ebben a megfelelő munkahelyek kialakításáról, s arról is, hogy ha a körülmények nem teszik lehetővé az eredeti beosztásban való továbbdolgozást, segítsék elő az olyan munkakörben való foglalkoztatást, ahol a dolgozó szaktudását és ismereteit megfelelően hasznosítani lehet. • Több más, fontos intézkedésre is ösztönöznek és lehetőséget nyújtanak a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium irányelvei. Érdemesek tehát a meg­különböztetett és fokozott figyelemre. Annál is in­kább, mert bármennyire hihetetlen, a nyugdíjas korba lépőkkel a legtöbb vállalatnál csak mint el- távozókkal foglalkoznak, szinte „leírják” őket,^ s alig számolnak velük, mint további munkavégzők­kel, a termelő munka gazdag tapasztalatainak le­téteményeseivel. Pedig ez a vállalatok, gazdálkodó szervek közvetlen érdeke is napjainkban, amikor az utánpótlás megtalálása mindenütt egyre nehe­zebb. Nem holmi jótékonykodásról van tehát szó. Ahol így fogják fél, hamarosan rá kell döbbenje­nek, hogy hibáztak. Olyan lehetőségeket szalasz­tottak el, amelyek a „kapun belül” kínáltak meg­oldást, csak élni kellene velük, méghozzá ember­séges módon, a szocialista humanizmus szellemében. # Ügy, ahogyan az irányelvekben is megfogal­mazódott, talán hivatalos lapban kissé szokatlanul, de társadalmi rendszerünk alapelveivel feltétlenül összhangban. Itt az ideje, hogy mindenütt ennek megfelelően szervezzék a továbbiakat, mert enélkül lélektelen ügyintézéssé válik a munkában töltött becsületes évek után a dolgozók nyugdíjazása. T. P. Az épülő Hajdúsági Cukorgyár • Lengyel—magyar államközi egyezmény értelmében új cukorgyárat épít Kábán a lengyel Polimax Cekop Vállalat. (MTI-fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS.) >w.v.\v.v.v.%\v.v.v.v.v.v.%w.v.w.vX%wawX-X-X-X-X-X*X*X<X*X«X*X<!*Xv M int kerekekre épített közös­ségi hálószo­ba, olyan a busz. Hajnali fél ötre jár az idő, még éjszakai fénnyel pislognak a csillagok. A fűtöt jármű ülésein zömmel a fa­luról városba bejáró munkások görnyesztik hátukat, buktatják előre álomtól nehéz fejüket. A koránkelők a 30—40 kilométeres úton minden nap így toldják meg az éjszakát. Mindennap, egészen a nyug­díjig ... Váratlanul az ablakhoz koppan elbóduló fejem. Küzdők a fülemen ót támadó bűvös erő­vel, a motor dobhártyát birizgáló hangjával, amely álomba duru­zsolja a kialvatlan embert, ha nem vigyáz. Lakitelekre befutva egyszeribe kimegy a szememből az álom. Sőt, fölfrissülök. Attól, hogy az egyik felszállóban ifjúkori bará­tomat üdvözölhetem, Vasadi La­cit. Kovácsinas korából ismerem, ott tanult szakmát a mi falunk­ban. A mester háza előtt artézi kút állt. oda jártam vízért a má­sodik utcából. Ha rtem kellett si­etnem haza, bebámultam az ud­varba, ahol éppen lovat patkol- tak, vagy pengették az üllőt: egy nagyot az izzó vasra, egy kicsit mellé, az üllőre ütve a kalapács­csal. Micsoda erős srác volt ez a Laci! Csak úgy táncoltak a bőre alatt a keményre dolgozott izom- kötegek. A fociszurkolók — egy ideig nálunk űzte ezt a sportot — elnevezték Kondinak, a kifogyha­Munkásarc hajnali derengésben tatlan kondíciója révén. Akkora hatással volt rám a lakiteleki fiú testi kiválósága, hogy én is ko­vácsinasnak akartam állni. A családom beszélt le, mondván, hogy gyönge vagyok. , De nemcsak az irigyelt izmai miatt kerestem a Laci társaságát a műhely előtt, s a futballpályán: vonzott az egyszerűsége. Nem ke­zelte le a nálánál fiatalabbakat, s hiányzott belőle az ifjoncokra jellemző szájhősködés, nagyokat mondás. Jó érzés volt tiszta, sze­líd és mindig derűs arcába te­kinteni, s hallgatni fel-felgyorsu- ló beszédét. Lakóhelyünk külön­bözősége miatt sajnos igazán kö­zeli barátságba sosem kevered­hettem az erős kovácsinassal. De mindig jó ismerősként üdvözöltük egymást, azóta is, ha — minden szökőévben egyszer —, összefu­tottunk. Majd húsz éve már, hogy utoljára hosszasabban elbeszél­gettünk. Zömök külseje keveset, a stí­lusa pedig semmit sem változott — ez a benyomásom Vasadi La­ciról, amikor mellém telepszik. Sokat beszélünk. Csak most tu­dom meg, hogy ifjúkori sporttár- sam teljes neve Vasadi Balázs László. Családi mendemondák szerint az ősei réges-régen neme­sek voltak. Az édesapja meg már kommunista földműves, ez bizo­nyosság. — Csak felnőtt koromban ér­tettem meg az apámat, hogy mi­ért lett kommunista — meséli —, bár még gyermekkoromban hal­lottam /tőle azt az esetet, amely döntő hatással volt rá. Valami­kor felesben művelte a Vitéz Szűcs János szőlőjét. A gazda nem Lakiteleken lakott. Egyszer táviratozott apámnak, hogy dél­ben föltétien kimenjen elé az ál­lomásra, mert jön. Eleget tett a parancsnak. A tekintetes úr le­szállt a vonatról egy szál akta­táskával, azt adta az apám ke­zébe, hogy vigye utána. Így men­tek végig a falun. Édesapámnak a permetezést kellett félbeszakí­tani, hogy az urat várhassa. Éle­te végéig emlegette, micsoda megaláztatást érzett az aktatáská­val a kezében. Akkor döbbent rá, hova is tartozik, és kik az ellen­ségei. Nagyot ásít Laci barátom, ra­gályosat, én is a szám elé kapom a kezem. — Reggelente négy előtt kelek — mondja magyarázólag —, de ma még korábban kiugrottam az ágyból. Megvadultak a tehenek az istállóban, az asszony ébresz­tett föl. Alig tudtam őket lecsil­lapítani. — Teheneket tartasz? — sza­kadt ki belőlem a kissé csodál­kozó kérdés. Ugyanis már elbe­szélte, hogy lakatos szerelő mű­vezető a Bács megyei Állami Építőipari . Vállalatnál. Tehát munkás. — Tudod, hat gyerekünk van, nem győznénk másképp tejjel, így olcsóbb, mint a boltban. — Zavartságról árulkodó pislogással tudatja ezt velem az egykori ko­vácsinas. Aztán őszintén bevallja, hogy nem szereti, amikor népes családja miatt úgy tekintenek rá, mint egy támogatásra érdemes nagycsaládosra, akit titkon min­denki együgyűnek, szerencsétlen­nek tart. Ök sok gyereket akar­tak és vállalják a párjával a ve­lük járó sok gondot és a munkát. Neki senki külön segítsége nem kell. Naponta felkel már négy előtt, megfeji a teheneket és enni ad nekik. Utána lemossa magáról a „tehenész szagot” és a korai já­rattal jön be a városba dolgozni. Este, a hazaérkezése után ismét gondol a jószággal és segít a fe­leségének. Aztán neveli, szeret- geti a gyerekeit. Négy kislánya és két fia van. Mikor róluk be­szél, az erős, sokat vállaló férfi, apa hangjában gyöngédség cseng. Kíváncsi vagyok, mennyit ke­res Laci, a művezető. Három és fél ezertől—négyezerig. Ehhez jön még a kétezerszáz családi pótlék. A felesége gyermekgondozási sza­badságon van, egyébként kerté­szeti dolgozó. — Hogyan lettél te kovácsból lakatos? — fordulok V. Balázs Lászlóhoz, ki tudja hányadik kérdéssel. — Amikor üzemi munkás let­tem, a Fémmunkás gyárban kezd­tem. Kovácsokra manapság már nem nagy kereslet van. Ezért ké­peztem át magam lakatosnak. A hajnali sötétségben zümmögő autóbuszban olykor „drámai se­bességgel” váltjuk a témákat. Ügy veszem észre, Laci szeret vitázni, politizálni. Mint mondja, jól ismeri a munkások hangula­tát, véleményét, hiszen köztük él hosszú évek óta. S az emberek elégedettek a jövedelmükkel és a megbecsüléssel. Ha vita támad, a művezető tényekkel politizál. Ré­gi és mai tényekkel, hogy példá­ul mit vehet egy munkás ma — majdnem fél mázsa kenyeret, ennyi, meg ennyi kiló zsírt, so­rolja nekem is —. egynapi ke­resetéért. Aztán idézi az apai sze­mináriumok régi életszínvonal­adatait. Gurul a foci, pendül az üllő, néhány percig serkenő szakállú legények vagyunk. De ... Lassít az autóbusz, itt a végál­lomás, Kecskemét. A bóbiskoló utasok felpattannak, s gyorsan szedik a lábukat, irány a mun­kahely. — Estére igyekszem haza — mondja, amikor búcsúzóul kezet szorítunk. — Sok a dolgom ott­hon, mint minden áldott nap. De hidd el, azért boldog, elégedett ember vagyok. — Mosolyog, mint kovácsinas korában. Fél hat. Alig dereng még az ég alja. A. Tóth Sándor Munkás­gyűlések a megye üzemeiben (Folytatás az 1. oldalról.) tömegszervezeti vezetőit, aktivis­táit, hogy a munkaversenyt to­vábbfejlesztve újabb vállalások­kal támogassák a célkitűzések végrehajtását. A beszámoló elhangzása után sorra emelkedtek szólásra a munkásküldöttek. A kecskeméti gyár Minőség szocialista csoma­goló brigádjának képviselője ja­vasolta, hogy a munkásgyűlés erősítse meg a december 22-i bri­gádvezetői értekezlet határozatát, miszerint folytatja a munkaver­senyt, csatlakoznak a Láng gép­gyári kezdeményezéshez. Javas­latát nagy taps közepette szavaz­ták meg a tanácskozás résztve­vői. Ezután még tizenhét felszó­lalás következett, a kirendeltsé­gek munkásküldöttei csatlakoz­tak a felhíváshoz. Nemcsak vál­lalásaikról számoltak be, hanem javaslatokat is tettek a bri­gádok, az üzemek közötti jobb együttműködésre. Felszólalt a gyűlésen dr. Tobak István, a Baromfifeldolgozó Vál­lalatok Trösztjének vezérigazga­tója. Nagy jelentőségű ez a ta­nácskozás — mondotta. — Hi­szen az ország baromfiipari dol­gozóinak több mint negyedrésze dolgozik a kecskeméti vállalat üzemeiben. A termelési értéknek még ennél is nagyobb aranyát nyújtják, ezért döntő módon szól­nak bele az iparág tervteljesíté­sébe. Végül arra hívta fel a gyű­lés résztvevőit, hogy 1978-at te­gyék a minőség esztendejévé, ez­zel is növelve a vállalat jó hír­nevét. Csatlakoztak a Láng Gépgyári kezdeményezéshez a Ganz Vil­lamossági Művek bajai gyárának dolgozói is. A munkaversenyt ai ötödik ötéves terv sikeres befe­jezéséig folytatják. Vállalták töb­bek között, hogy a KISZ Köz­ponti Bizottságának felkérésére részt vállalnak a Hajdúsági Cu­korgyár határidő előtti felépítő­ben. Ezért felajánlották, bogy a kábái vasútállomás korszerű biztosító berendezéseit még ez év június végéig leszállítják. A Ganz gyár megalapításának 100. évfordulóját is ünnepük az idén. A jubileumot a termelés haté­konyságának növelésével, a nyu­gati export fokozásával kívánják emlékezetessé tenni. A kalocsai Műanyag és Gumi­feldolgozó Vállalatnál ugyancsak munkásgyűlésen határoztak a munkaverseny folytatásáról. Vál­lalták, hogy a tavalyi 261 millió forintos termeléssel szemben az idén 290 millió forint értékű árut gyártanak. A KALOPLASZ- TIK dolgozói ezen kívül úgy döntöttek, hogy ez évi tervüket december 20-ra teljesítik. N. O. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents