Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
1978. január 19. • PETŐFI NÉPE • S Délután a művelődési házban FILM JEGYZET Mestersége: rézműves 0 Élmény meghallgatni őket. — Az elnök elvtárs? — Alig öt perce, hogy átszaladt u művelődési húzbu. A kis fúvósok próbáját hallgatja meg; közel álinuk a szívéhez — hangzik a felvilágosítás a nagy községi, tanácsnál. Így a koradélutáni órában a művelődési házba követjük nyomon Miskó Istvánt, Tlsza- kérske tanácselnökét. A közintézmény előcsarnokában mozgalmas kép fogadja a belépőt. Vagy tucatnyi kisdiák várakozik; alighanem valamilyen közös programra gyülekezve csevegnek. A jegypénztárnál két férfi, talán u plakát hirdette magyar nótaestre váltanak belépőt. Ml az udvaron át, az intézmény földszintes oldalszárnyába tartunk, ahonnan a zenekari próba halltk. Az ajtón túl a Himnuszt gyakorolják. A záróakkordot bevárva, lenyomjuk a kilincset, s akis fúvósokkul találjuk magunkat szemközt. A csillogó szempárok éppen a tanácselnökre összpontosulnak. — Ez igen. nagyon szépen haladtok I Gratulálok, gyerekek. Jutalomból egy Colára mindannyian a vendégeim lesztek. Rendben? — Igeeen... — hungzik kórusban a válasz. Aztán néhány közvetlen szó az ifjú fúvósokkal foglalkozni Szolnokról bejáró, nyugdíjas Nagy Sándornak, aki aktív dolgozóként katonazenekart vezetett, és Tálas Aróiménak, aki iskolai ösz- szekötőként követi figyelemmel a pajtások munkáját. És máris a rendelkezésünkre áll Miskó István. Vissza, a főépületbe tartunk, miközben ügyszerető lelkesedéssel magyarázza: — A nyolcadik osztály elvégzése után a gyerekeknek mintegy a fele megválik az úttörőzenekartól. A létszám folyamatos feltöltésére kitaláltuk az utánpótlás- képzést. Ezek a gyerekek most negyedikesek-ötödikesek, tehát a második vonal, öröm volt hallani őket. Főleg a három prímjátékos és a szakszofonos tetszett. No 'yffir. Wfc'&W élvezetül ,£?),ÄPX J?P?fi#8Stésre alÄ?*?o szabad helyet keresve, az emeleti jókora táncterembe nyitunk. Körös-körül kockás terítővei borított asztalok, a terem innenső végén kistányérok, s főleg poharak sokasága a pulton előkészítve, és üdítők — Ma este a magánosok klubja birtokolja a termet; farsang lévén, álarcos összejövetelt szerveztek — újságolja az intézmény velünk tartó nődolgozója. Hamarosan azt is megtudjuk, hogy a több mint kilencven, többségében az ötvenes-hatvanas korosztályú magánosokat tömörítő klub dr. Mátyus Józsefné helyi kozmetikus agilis vezetésével igen vonzó programot szervez, nagy a látogatottsága. Már-már letelepednénk, amikor az ablakközeli Qgyik oszloptól fé(Tóth Sándor felv.) lig eltakarva, alkotásba mélyedt lányra figyelünk fel. — Szabad Idős kedvtelésének hódol a kislány. Egyike a Seres János BM-nyugdíjas vezette képzőművész-szakkör • tagjainak. Egyébként az ÁFÉSZ dolgozója, a presszóban felszolgáló — magyarázza Miskó István. Tapintatosan a lány mögé húzódunk, s az ecsetvonósait figyeljük. ö pedig kevéssé zavartatja magát, szűkszavúan közli: — Nagyon megfogott a templom Idetórulkozó látványa. Ráértem, kedvem Is volt, bejöttem Azt hiszem, most be tudom fejezni a képet. Nem zavarjuk tehát. Nagyon rokonszenvesnek tartom a művelődési háznak ezt a nyitott, magától értetődő otthonosságát, hogy Itt koradélután is zajlik az élet.. Aztán a szomszédos. véletlenül éppen szabad helyiségben letelepedve. hirtelen megkérdezem: lehetséges, hogy kicsi ez a nagy ház? Miskó István pedig helyeslőén rávágja: — Ügy. ahogyan mondja! Nagy ház és mégis kicsi. Tizenkilenc szakkörünk működik falai között nem lehet könnyű a program egyeztetés. S két újabb, egy gi tár- és egy barkácsszakkör is ala kulóban van. Azon is töprengünk mivel igény van rá. hogyan le hetne egy olyan helyet teremte ni. ahová, akinek kedve tartja egy kis kikapcsolódásra csak úgy beugorhat. Valami játékteremfé lére gondolunk, ahol program nél kül, egy kis tercierével, lapok, fo lyói rátok böngészésével, vagy ép pen társasjátékkal lazíthatna a betérő. Kisvártatva azt újságolja, hogy a hónap, végén a Heves,, .megyei Hort 'községbe látogatnak el a ti- szakécskei öntevékeny együtte- séK/'köztük a két citerazenekar, a menyecskekórus, s a bábosok. Két és fél órás műsorral tesznek eleget a Hortról érkezett kedves meghívásnak. Közben órájára pillant Miskó István, s hirtelen felpattan ültéből: elmúlt három óra. megkezdődött az úttörőzenekar píóbája; őket is látni, hallani akarja. Az úttörő fúvósok ugyanis szép vállalkozásra készülnek. Kitavaszodván, térzenével kedveskednek majd szűkebb pátriájuknak. A tanácselnökkel tartottunk, s igazán kellemes élményben volt részünk. A meghallgatott vidítóüdítő induló, keringő és polka alapján nem nehéz megjósolni: nagy sikere lesz a térzenének! P. I. Az elveszett expedíció A szibériai tajga mélyére vezeti el a nézőt ez a kétrészes, színes szovjet kalandfilm. Valóból kalandos történetet mesél el. Egy aranyban gazdag folyó feltalálásának és az aranyklncs kitermelésének előzményeit foglalja össze az író. a jól ismert szovjet rendező Benjamin Dorman közreműködésével. Az elveszett expedíció a polgárháború utolsó éveiben indul útjára. A fiatal szovjet állammal rokonszenvező tudós vezetésével kis csapat próbálja megtalálni a kincset, amelynek létezésére az a körülmény hívja fel a figyelmet, hogy különböző Illegális utakon spekulánsok, kalandorok azonos fajta arany rögökkel bukkannak fel a távoli kelet különböző pontjain. A kincs létezéséről valóban sokan tudnak és mindaddig, amíg u rendszeres- feltárásra sor nem kerül, nagyon sok vér tapad az aranyrögökhöz. Sokféle emberek, gátlástalan kalandorok, züllött kereskedők volt cári tisztek próbálják megkaparintani muguknuk az aranyat egy otyan korszakban, aml- k >r a tajga mélyén még rablóbandák garázdálkodnak és a szétzüllölt cári hadsereg kisebb- nagyobb csoportjai is rettegésben tartják egy-egy környék lakóit. A tajga mélyén pedig ismeretlen zárt települést alkot egyikmásik csoport, amely nyílt ellensége az erősödő szovjet rendszernek. Kockázatos körülmények között, ezer nehézséggel küszködve, végül alig néhúnyun érik csak meg az éleiben, hogy a folyó aranykincsének kitermelése meginduljon. Maga az expedíciót vezető tudós is a banditák áldozatául esik. A film valóban tartalmaz jó- néhány feszült izgalmú jelenetet, sajnos azonban a szereplők jel- lomábrázolásu imitl-amott logikátlan, ellentmondásos és nagyon sok sematikus vonást is lehet találni. A szerzők nem törekedtek a szereplők egyénítésére. és a mese fordulatai is elég sok közhelyet tartalmaznak. Mindezek ellenére — különösen a fiatalabb nézők számára — ez a szovjet filmalkotás izgalmas perceket szerez, jó szórakozást nyújt. Cs. I„ 0 A cári tiszt és a professzor lánya a film egyik jelenetében. Szabad idő Az NDK ifjúsági szervezete, a Szabad Német Ifjúság számos jó kezdeményezéssel és ötlettel segíti, hogy a sorába tartozó csaknem k^jtmillip fiatal ha^znosap, tölthesse el szabad idejét. Á szer-1 vezet keretében dalklubok működnek, elindították a ..Fiatal tehetségek" mozgalmát, szervezik az Ifjú Költők Szemináriumait, az Ifjúsági Színházi Napokat. Mintegy 3660 dalklub működik az országban 49 500 taggal. A klubok kórusai hangversenyeket adnak, a „mühelynapokon” pedig — amelyek évente kerülnek megrendezésre a megyékben, járásokban — élénk művészeti véleménycserékre kerül sor. Minden évben megrendezik a politikai dalfesztivált is. A Fiatal Tehetségek mozgalma — némileg a „Ki mit tud?”-ra hasonlít. Művészeti versenyein évről évre több mint háromszáz- ezer fiatal vesz részt. Képzőművészeti alkotások bemutatása mellett hangszeres és vokális zenéből. sláger-, sanzonéneklésből. szervezetten táncból „vizsgáznak” a verseny résztvevői. A rendszeres kulturális seregszemlék közé tartozik az ifjúsági irodalmi verseny is, amely fiatal: tehetségek bemutatkozását teszi lehetővé. A verseny; , záróakkordja Sehwerinben a Költői Szeminárium. Ki-ki érdeklődésének megfelelő, hasznos szórakozást találhat a különféle szakkörökben is. Az ország kereken tízezer művészeti és több mint harmincezer egyéb szakkörében a tagok több mint a fele fiatul. A fiatalok alkotókedvét és a szabad idő hasznos eltöltését bizonyítja a „Holnap Ifjú Mestereinek Vásárai” rendezvénysorozat is. Legutóbb 15 megyei, 219 járási és csaknem 28 ezer üzemi bemutatón adtak számot a fiatalok „hobbijukról”. A bemutatott művek azonban a hobbinál többről tanúskodtak: az ifjú alkotók 160 művét szabadalmaztatták ugyanis az elmúlt évben. (BUDAPRESS—PANORAMA) Hajagos Károly megrendelésért, nyilvánosságért sohasem kilincselt. Szótlan, magába figyelő ember. Eredeti szakmája szerint géplakatos. Tizennégy éves korában verseket kezdett „farigcsálni”, de rájött, hogy nem neki való a toliforgatás. Hiányzott a közvelien fizikai kapcsolat az anyaggal; ezért faragni kezdett. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a véletlen az Univer Szövetkezethez sodorta. Puskás Sándor adta kezébe az első rézlemezt. Ettől kezdve a rézmű- vesség lett választott szakmája, hivatása. Munkahelyén szeszfőzdék számára dolgozik. Az anyaggal vuló küszködés, a nagy méretekben gondolkodás tanította meg tisztelni az unyugot. A kötelező feladatok. tíz- meg húszhektós edények, formálása tette próbára képességét. nevelte kitartó munkára. Egyre igényesebben kezdte formálni a rezet, lerázva magáról a szakma kényszerét. De mesterembernek tartja magát, mint mon- tlolta: „Az, hogy valaki megtanul egy elfelejtett anyagot megmunkálni, még nem művészet. Eny- ngi erővel egy szakmáját jól ismerő lakatos Is mondhatná magáról, hogy művész." Munkáit az egyszerűségre törekvés, a tiszta íormaadás Jellemzi. Egyre tudatosabban kututjn a múlt tárgyi emlékeit, irányt és tán,pontot keresve. A valamikor használt hétköznapi edényeket rekonstruálja. Ebben korhűségre 'örékszik. Tárgyalnak 'lényeges tulajdonsága, hogy keze alatt visszanyerik használati funkcióikat. Amit megcsinál, ki is próbálja, hogy értelmesen szolgálják -e tjz embert. Hiszen ezek Is az emberi Igények szülöttel voltok: és akkor jónak bizonyultak. Nem lehetetlen, hogy újra használatba vegyük. Saját tapasztalata loazolja a réz újra alkalma-, zó'át. Amit ma kézzel csinál, megfelelő szerszámozással Ipari úton is sekszorosíthatóvá válik. A rízedények belső ónozással az egészségügyi követelményeknek is megfelelnek. Jellegzetes, fölfelé szűkülő to. ívű-edényeket. üstöket, ivótülkö- ket. pörköltes tálalókat, serpenyőket. húsostálakat, bográcsokat készít, s nem szobadísznek .szánja azokat. Az értő kritika segítségével felismerte, hogy az Attila kardjáról a használati edényre másolt díszítés elveszti értelmét, hitelét, érvényességét. S éppen ezekkel a motívum, és funkció- keveredésekkel alakul ki a kereskedelmi pices. A tetszetős utalás. 0 llujagos Károly ipunka közben. a műódonság, az eredetiség felszínes sugallása, ami valójábun megöli a múlt értékeinek tényleges tovább hagyományozását. Ez hozza létre gyakran az iparművészeti bóvlit Is a műtárgypiacon. Harmadik éve rendszeres résztvevője a Népművelési Intézet to. kaji alkotótáborának. A fiatal Népművészek Stúdiójában külön szekciót alkot, mint rézműves. Kiállításon Balmazújvárosban jelentkezett először Dugár Jánossal akivel törekvése közös gyökerű. Darabjaira hulló környezetünk gondjait vállalják magukra. Egy emberhez, igazodó, az em. bért kifejező tárgyi kultúra megteremtésén fáradoznak. Ehhez találtak példát a népművészet'és az ősművészet gazdag forrásában. Ma még elszigetelt színfoltjai, névtelen harcosai művészeti életünknek. De hajszálgyckér szerepükben észrevétlenül szívják föl tudatunkba a múlt életető nedveit. Csáky L. György 0 Jellegzetes totya-edények mmmmmmmmmmMmwMmmmmiiMnmmsmmmmm á/ÉGH ANTAL JÉGZAJLÁS (REGÉNY) (.8) — Mondd, hogy úgy szeretnél már az ényém lenni.., — Én úgy szeretnék már a tied lenni, Bálint! Zsuzska szabadulni akart a Bálint öleléséből. megcsúsztak. Nem estek el, csak ledőltek a padlóra. Arra gondolt: a teste, a lelke, az élete Bálinté. Felálltak, egymásra mosolyogtak, és úgy érezték, hogy boldogok. Zsuzska soha nem volt még ilyen szép. A haja összekuszálódott, az arca nyugodt volt, a szeme melegen ragyogott. Elmenőben azt mondta Bálintnak, hogy holnap este korábban jöjjön! (14.) — Majd akkor megyünk — mondta Bálintnak az apja, — ha a másik oldalról Sándor huhog. Így beszéltük meg. A ladik billegett a folyón, apa egy partszéli fűzfavesszőt fogott, hogy el ne vigye őket a víz. Nem beszéltek. A hold a Szamos tükrébe világított, fűzfalevelek úszkáltak a vízen, szürke habok csapódtak a parthoz. Az apa szólalt meg először: — Tudod-e fiam. hogy a kettőtök dolgába minden felelősség a tied? — Tudom, apám! — A szerelem olyan, faint ezen a Számos-vízen a buborék! — Ez nem így van, apám! A túlsó partról elnyúlt huhogás hallatszott át. — Sándor! — mondta apa, s mintha parancsszóra tenné, vízbe mártotta az evezőket. Bálint szerette volna, ha az apja folytatja az előbbi beszélgetést. Mire átértek a túlsó partra, Sándor lejött a vízig. Izgatott volt, egy pillanatra sem állt meg, csizmája orrával kaparta a part homokját, Kezében a tehén kötele. Vele volt egy ember. — Te vagy, Misa? — Én vagyok, László bátyám! — mondta Kun Misa. — Itt vagyunk a tehénnel! Bálint és az apja kiszálltak a ladikból. Kezeltek Miskával, aztán tanakodtak, hogyan lehetne szépszerivel átvinni a túlsó partra ezt a grófi tehenet ... — Vágjál négy fát! — mondta Sándornak Misa. Mint a gyík. futott. — Ficfa jó lesz’ — Mindegy az! Misa< intézkedett: ki kell emelni a ladikot a partra, a homokra. Ügy majd beleáll. Aztán a lábát gúzsba kötni, ehhez szükséges a négy fa. Ne mozoghasson a jószág, le se feküdhessen, mert egy rossz mozdulat, és kiborul a csónak, a Szamosba. — Van ez a tehén hét mázsa is! Sándornak remegett a keze, amikor odaadta a rudakat Misának. Sikerült a ladikba léptetni a tehenet. — Valaki fogja a kötelét, a másik három meg a ladikot rácsúsztatja a Szamosra! — intézkedett Kun Mihály. Ez is sikerült. Sándor egy szót se szólt, csak hangosakat nyelt, mintha enne. — Áll ez, mint a bálvány — mondta Misa. — Olyat néztem ki, amelyik szelíd. Bálint nem szállt be a ladikba, így is nagy a terhelés. Sándor tartotta a tehén kötelét, az apa evezett. Hamar átértek. Sándor rikkantva kiáltott vissza: — Nem akar kiszállni! — Csapd farba egy bottal, majd kiugrik akkor! Ahogy megmozdult a tehén, felbillent a csónak, de nem történt nagy baj. térdig se ért a víz! Apu átjött Bálintért, újra kezeltek Kun Míhály- tyal. Sándor a túlpartról kiáltott. — Köszönöm, Misa elvtársi — Jól van, jól! — mondta Misa, és elindult vissza a grófi tanyára. ök meg hárman hazafelé. Sándor aprókat lépett, szaporázta, fürge-vidám volt minden mozdulata. A kerten mentek, hogy ne lássa senki. Hamar hazaértek. — László bátyám, meg Bálint, az Isten fizesse meg az irántam való jóságukat. Van egy kis pá- lyinkám, igyuk meg! Az asszony meggyújtóttá a lámpát, körüljárták a tehenet, jól megtermett, formás állat! — Erre vigyázni kell, Sándor — mondta apa, ez kényen tartott jószág. — László bátyám, a jó Isten markában nem lenne olyan dolga, mint itt nálunk! Nézze meg, mit csináltam én neki... Bevitték a tehenet a kukoricakúp-ólba. — Nem is látja az utcáról senki, hogy ez egy valóságos ól. Hogy ebben egy valóságos tehén van! Az asszony poharakat készített, tiszta fehér kendővel kitörölte, aztán Sándor megtöltötte pálinkával mindegyiket. — Adjon az Isten szerencsét hozzá ... — Köszönöm. — Egészségére szolgáljon a családodnak. — Hallgassa meg a jó Isten! Ök ketten elindultak hazafelé, Bálint azt mondta, még nem fekszik le, sétál egy kicsit, jó az idő, szép csillagos az este. Bálint vár még egy ideig, aztán elindult a templom irányába. (15.) — Zúgolódik a nép! — mondta Bálintnak Járó Sándor, apa testvérbátyja. — Miért? Mit nem úgy csináltam, ahogy kell? Az a baj, hogy < nem engedtem újraszervezni a brigádokat pártok szerint? A hidat a falu építi, nem? Az rendben van, hogy este a gyűléseken mindenki azt mond, amit akar... De itt dolgozni kell, nem lehet széthúzni! Hogy én is beléptem a pártba, ahhoz kinek ml köze? Amikor megkezdtük a hídépítést, és szóltak nekem, mit mondtak? Segítsek! Elvállaltam. De csak úgy, ha az egész falu nekiáll a munkának. — Igazad van, fiam ... Teherautó érkezeit. — Oroszok! — mondta egy gazda. — Hát ezeknek mi kéne, mit akarnak már megint? — Oroszok! — mondta egy szegény ember. — Biztos hoztak valamit, csizmatalpat, vagy szalonnát. Ismerős katona szállt ki a sofőr mellől. — A fene a zsírodat, Ivan, már megint itt vagy? — Ivan Ivanovics Karpatov! A mi kapitányunk! Ivan kapitány az oroszok bevonulása után nem ment tovább a századával, itt maradt Szamosfal- ván „helytartónak". Bálinttal jó barátságot kötött, ö is tanárnak készült, de csak egy félévet tudott elvégezni az egyetemen, bevonult katonának. Már ötödik éve katona. Azt mondta, tavasszal, ha minden jóra fordul, mehet haza, és újra kezdi. Később, ahogy messzebb került a front, és mind kevesebb orosz katona járt erre, Ivan kapitányt bevezényelték a városba, onnan járt ki néha — mostanában egyre kevesebbszer. Csak akkor, h3 jószágot rekviráltat, terményt vagy más egyebet... Innen soha nem vitetett munkára embereket, fogatokat se rendeltetett — a híd miatt. Ivan kapitány hátrament a ’teherautóhoz, leengedte a kocsi oldaldeszkáját, segített az embereknek leszállni. Három civil ült a kocsiban, hátul. Jöttek, hogy megnézzék a szamosháziak nagy nekibuzdulását. Az egyik az új főispán, a másik a szolgabíró, a harmadik pártember, a kommunisták titkára. A főispán is tanár volt ezelőtt. Barna arcú, nevetős szemű. Erős, izmos testű: kikúpálódott, jól felöltözött paraszt. Könnyen megjegyezhető neve volt: Balogh István, (Folytatása következik.)
