Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-13 / 292. szám
1977. december 13. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Volt egyszer egy ház... A történelmi műsorók érdekessége részben attól függ, hogy mennyire sikerül az eseményeket, a mozgató erőket, a gondolkodási folyamatokat életszerűvé tenni, emberek sorsához kötve ábrázolni. így bontakozhat ki igazán a história ember- és tudatformáló szerepe. A Volt egyszer egy ház... filmsorozat készítői is így okoskodhattak,, ezért egy prágai bérház lakóinak életében tükröztették a második világháború időszakát. Nincs mit, miért vitatkoznunk az elgondolással, a szándékkal: sorsfordító időkben, a politika meghatározza a létezést, az emberi kapcsolatokat, a választási lehetőségeket, állásfoglalásra késztet. (A tehetetlen beletörődés is reagálás, a magatartás egyik formája!) Az öt folytatásban sugárzott csehszlovák sorozat fordulatossága, „mindig történjék valami” stílusa csak annyira hibáztatható tehát, amennyire akadályozta a bérház lakóinak, a történelem alakítóinak, ha úgy tetszik elszenvedőinek alaposabb jellemzését, árnyaltabb megjelenítését, így a bonyolult viszonyok összetettebb, a valósághoz hívebb „életesítését”. „Gondosan” ügyeltek arra, hogy a nézők egy pillanatig se maradjanak bizonytalanságban. A bemutatkozó mondatok, gesztusok után tudtuk mindenkiről, hogy miként végzi, hol a helye az ellenállóktól az együttműködőkig húzódó társadalmi tablóban. Olyan ügybuzgalommal készítették elő a hatásosnak szánt fordulatokat, hogy amikor az csakugyan bekövetkezett, senkit sem ért meglepetés. A fegyveres harcba induló rendőrről ki nem sejtette — például —, hogy soha nem fejezi be azt a fránya kályhacső-tisztítást, soha nem koszolja el többé az ingét? Tisztelt neje szemellenzős zsörtölődései, dühös fenekedései után szinte láttuk a rendező fejcsóválását: majd megbánod még ezt a balgaságot, visszasírod hőssé magasztosuló férjedet. Az oktatási szándék, a tanmesés igyekezet, a magyarázó címkék sokasága fedte el a történeti valóságot. A bérház lakóinak életét egyfajta példatárnak tekintették- illusztratív motívumokkal helyettesítették az igazi történelmi folyamatokat. A ’helyenként szórakoztató időtöltés így csak ismereteinket gyarapította: kevéssé növelte történelmi érzékenységünket. Az eredmény nincs arányban a vállalkozás méreteivel, az ügy jelentőségével. Túl sokat vártam? Elképzelhető!! Hiszem, a televízió pótolhatja a régebbi iskolai oktatás hibáit, kiigazíthatja torzulásait: közelebb hozhatja egymáshoz a Duna menti népeket. Nálunk is, másutt is! Egymás múltjának az alaposabb megismerése, értékeinek népszerűsítése vezethet rá mindenkit a sokban közös sors vállalására, az egymárautaltság tudatának elmélyítésére. Igazán maradandó hatás csak művészi, vagy hiteles dokumentumfilmtől várható. A Volt egyszer egy ház ... egyik kategóriába sem sorolható, gyengéi öszvérvoltából adódnak. H. N. Hírlapkézbesítés (II.) A Posta című száklap ez évi 10. számában dr. Kertész József „Hogyan javítsuk a hírlapkézbesítést?” című cikkében érdekes adatokat közöl. 1977. május 5-én óránkénti megoszlásban az ország valamennyi kézbesítő járására kiterjedően feljegyezték a napilapok kézbesítési idejét. Bács-Kiskunban — eszerint — az újságok szűk kétharmada délig eljut az előfizetőkhöz, másnap, azaz késéssel mindössze 0,1 százalék. (Kis ..csalás” persze van a mérésben, ugyanis külterületeken vasárnap nincs kézbesítés, ők hétfőn kapják meg a lapokat.) Szegeden úgy vélik, ez nem rossz eredmény. Elkerülhetetlen a kérdés: egyáltalán igénylik-e az emberek, hogy már reggel a levélszekrényben legyen az előfizetett újság. A postaigazgatóság dolgozói azt mondják, hogy szerintük csupán az előfizetők néhány százaléka igényelné ezt, a többi olvasót lényegében hidegen hagyná. Az a tapasztalat ugyanis, hogy az újságolvasás munkaidő utáni, esti elfoglaltság. Idézett cikkében dr. Kertész József örömmel közli, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest jelentősen csökkent a másnap kézbesített lapok száma, ezt a külterületi kézbesítés korszerűsítésével magyarázza. Az országban először Kunszentmiklóson vezették be a támpontrendszert, 1971-ben. Akkor — munkaerőhiány miatt — 1021 nap szünetelt a kézbesítés, tavaly 94 nap. Az idén — október 31-ig — 102 nap. ennek nagyobb része tázlári kiesés, beteg volt a kézbesítő. A rendszer egyébként másféle eredményekkel is járt. Korábban a tanyákon élők mert nem vitték ki nekik az újságot, nem fizettek elő napilapra. Kunszentmiklós külterületén ez év elején viszont majdnem 700-an voltak előfizetők. A külterületi kézbesítés könnyítésére 38 gépkocsi van — és harmincezer-egynéhány láda. — Régen rangnak számított, ha valaki postás, hiszen ez egyszerre jelentett jó fizetést és nyugdíjas állást. Ma mintha veszített volna egykori nimbuszából a posta. Ez az önök véleménye is? Dr. Hódi István válasza. — Kétségtelenül igaz — írta —, hogy a felszabadulás előtt a postai és vasúti dolgozók az átlagosnál jobb fizetést kaptak és emellett nyugdíjra is jogosultak voltak. Ma ismeretes és természetes. hogy mindenki kap nyugdíjat. aki munkaviszonyban áll. Nimbuszvesztésről szerintünk nincs szó, másról azonban igen. Nagy gond a múltból ránkmaradt, és még ma is élő ..rikkancsszemlélet”. Sokan lenézik az újságkihordókat. Amit tudunk, megteszünk. Nyereségrészesedési rendszert vezettünk be. törzsgárdatagságot. adunk védőruhát, cipőt, táskát. Hajnal, péntek, kecskeméti nagyposta előtti hírlapkiosztó pavilon. Rákérdezek a védőruhára. Méltatlankodó nevetés a válasz. — Háromméteres emberre való kabát, biztos, hogy olyan találta ki. aki csak képről látott kézbesítést: nem lehet benne leugrálni a bicikliről. — A cipő se jobb — legyint Barát József — mifelénk Somogybán a facipők ilyenek, a klumpák. .. Ha Skrobár Istvánná kötegeit egymásra tennénk, magasabb lenne, mint ő maga. Kiss Károlyné a széchenyivárosi új ötemeletes házak gazdája, ö 54 kiló, a táska, amit visz, 57. Amikor övé lett a körzet, nyolcvan újságja volt, most már több mint hatszázat kézbesít. Bera Menyhért, a felesége és Bera Magdolna amolyan családi brigád, összefüggő a körzetük, a Hunyadivárostól egészen Kecskemét határáig tart. Négyre járnak be, lepakolják ' a kocsiról a száz-százhúsz zsákot, meg a kötegeket — vagy húsz mázsa — és szétosztják. Ezért havi ötszázat kapnak — pluszként. 9 — Higgye el, nem a munkára panaszkodunk. Hanem egyes előfizetőkre. Nem érdekes? Inkább a tanultak vonnak felelősségre bennünket. Ha esik az eső, megáznak a lapok. A múltkor is megkaptam a magamét, amiért nedves volt az újság, leteremtett az illető. Én is vizes vagyok, mondtam, milyen legyen hát a hírlap. Maga nem érdekel, válaszolta, nem magát fizetem elő. Nyeltem egyet és hallgattam. — Nagy kérdőjel, mit lehet ebben a munkában szeretni. — Az embereket — hangzik az egyöntetű válasz. — Mert akik itt vannak jó néhány éve, nem a keresetért maradtak, hanem valami másért. Az állandó kézbesítőt behívják a házba, családiasán fogadják. Várják, tudja, és ez nagyon jó érzés. Barát Józsefé a sző. — Két brigádot alkotunk, mi, kézbesítők, az egyiknek Petőfi Népe, a másiknak, ennek én vagyok a vezetője, Népszabadság a neve. Régebben negyedévente kaptunk két-háromszáz forint prémiumot, mostanában semmit sem. Tavaly számos új előfizetőt szerveztünk nem nagyon keresett lapokra, meg sem köszönték. • Sötét van és hideg, csúszós az út, amikor útnak indulnak a kézbesítők. • És a lapok — mindennap — megérkeznek. Barát József, a Népszabadság brigád . vezetője. • Kiss Károlyné több mint hatszáz Petőfi Népét kézbesít a Széchenyivárosban. — Jó lenne, ha csak negyedévente kéne — ha alacsony öszszegről van szó — beszedni az előfizetési díjat, minthogy a legtöbb idő azzal megy el, hogy kilincselünk érte, sokszor potyára ... — hangzik el a javaslat. □ □ □ A hírlapkébesítők nem postások. Nem kapnak félárú vasúti igazolványt, egyenruhát. Mégis: postásoknak mondjuk őket. Hajnalban kelnek, s egy-két év múlva felismerhetők félrebillent járásukról. Bal lábukon gyorsabban kopik a cipő, többségük lúdtalppal és visszérrel bajlódik. A dusnoki postás naponta 12 kilométert gyalogol, a lászlófalvi negyvenet kerékpározik. Kevesebben vannak napról napra, de a táska, amit visznek, egyre nehezebb. Ha süt a nap, ha esik az eső, ha sűrűn havazik, ha minden csupa sár, ha mínusz tíz fok van — mennek. És a lapok — megérkeznek. Ballai József Ne csak átlagszinten • Azt olvasom, hogy hazánkban akkora a takarékban levő pénzek összege, hogyha elosztanánk, még a csecsemőre is legalább tízezer forint jutna. S a betétek több, mint fele meghaladja az ötvenezer forintot. Sok-sok új otthon, utcasor, lakótelep képe rajzolódik ki a számok mögött képzeletünkben, mert az is kiderül a tájékoztatókból, hogy a legtöbben lakásra, házépítésre gyűjtenek. De váltsunk át egy másféle képre. A vonat havas tájon robog végig. Az ablakból kitekintve már szinte ismerősként nézzük a nem messzire levő földbesüppedt kis vityillókat, a halvány füstöt eregető cigányputrikat. Melyet hasztalan próbálnak eltüntetni évtizedek óta. Ha eltelepítik, új házakba költöztetik a lakókat, pár hét múlva újak jönnek a helyükre. S ezen az sem segített, hogy egyszer lerombolták a viskókat. Az újonnan érkezettek csináltak másikat helyettük. Az igénytelenség, az elmaradottság jelképei ezek a házikók, melyekből még több ezer akad szerte az országban. Szélsőséges pólusai az említettek mindennapi életünknek. Mind a kettő, a pénzben kifejeződő jólét és a putriban megbúvó leredukált életvitel is valóság, nem hagyható figyelmen kívül. • Ha a statisztikákat nézzük, gyakran megelégedettség tölt el bennünket. Igen szépek a számokban, százalékokban kifejeződő középarányosok, a nagy és kis összegeket, a kiemelkedő és elmaradott állapotokat egy szintre hozó átlagok. A szélsőségek között meghúzódó mezsgye azonban — bár igen kényelmesnek tűnik a rajta való ballagás — nem vezethet el messzire. A közepes szint elérése nem lehet végső célja senkinek. Egy ország vagy megye eredményei természetesen nem fejezhetők ki másként, csak az összegezett, majd azokból arányokat, az előrehaladás ütemét, mértékét is megmutató és viszonyító átlagszámokkal. De súlyos hiba lenne beérni ennyivel. Ezek a számok jelzőkövek, irányt mutatnak, meghatározzák a jól megalapozott út vonulatát. De mi látjuk az idevezető, összefutó és szerteágazó girbe-gurba ösvényeket is. A kiugró csúcsokat éppúgy, mint a völgyeket és posványos tocsogókat, s az elmaradásról árulkodó, figyelmeztető jeleket az élet számos területén. A gazdálkodásban a kiemelkedő termésátlagot elérők tőszomszédságában, sokszor azonos feltételek közepette is, ott lapul a szégyenletesen visszahúzódó, gyenge eredményt felmutató, a közösség támogatásáért rendszeresen sorbaálló gazdaság. A közoktatásban az általános és középiskolát, főiskolát végzettek növekvő száma mellett nyilván kell tartani azokat is, akik korán otthagyták az iskolákat, vagy csak tessék-lássék módra kényszerből jártak egy-két osztályt, éppen csak átkerültek az analfabétákra jellemző Rubiconon. A hátrányos helyzetűek nagy seregéről van szó, akiket később is alig lehet visszacsalogatni az iskola padjaiba. • A jelentős lakásátadási számok sem tudják elrejteni előlünk azt a tényt, hogy a legnagyobb lakótelepünkön is feszültségeket okozó késéssel készülnek el a járulékos beruházások, a lakosság jó közérzetéhez, biztonságos és korszerű életmódjához nélkülözhetetlen szolgáltató és egészségügyi épületegységek, gyermekintézmények. Országosan az úgynevezett nagyberuházások elhúzódása okoz igen nagy károkat, de sok bosszúságot jelent a kisebb közérdekű létesítmények építésének hosszadalmassága is. S ilyenekkel mindenütt találkozunk, a megyeszékhelyen, a többi városban és a falvakban egyaránt. Mostanában nagyon sok okos ténnyel ismerkedhetünk meg. Lassan már az esztendő eredményeit is mérhetjük a számadatokkal, hiszen pár hét, és itt az új esztendő. Ismeretessé váltak a jövő évre vonatkozó elképzelések, s elkészült az ország és a megye költségvetése is. Pártunk Központi Bizottsága, alapos tudományos vizsgálatok és előkészületek alapján hosszabb távra is kijelölte gazdasági építőmunkánk legfontosabb irányelveit. Sokat tehetünk ezek valóraváltásáért, ha igyekszünk átlépni a megszokott beidegződéseken, s arra törekszünk, hogy ne csak az átlagszint legyen a mércéje munkánknak. • Terveinket és tetteinket igazítsuk mindig a szocialista társadalom humanista céljaihoz, melyek az embert helyezik középpontba. Nem az „átlagolt” lényt, hanem a sokféle tehetséggel, jó tulajdonsággal, képességekkel megáldott embert. Azt is, aki már elérte életnívójában az országos szintet, s méginkább azt. aki még csak törekszik ebbe az irányba. Mert nyilvánvaló: ő szorul nagyobb segítségre. F. Tóth Pál Kiállítási megnyitók Kecskeméten Vasárnap délelőtt képzőművészeti kiállításokat nyitottak meg a megyeszékhelyen, a Naiv Művészek Múzeumában, illetve a Megyei Művelődési Központ emeleti előcsarnokában. Az egykori gólyásház termeiben két Komárom megyei népművész: Molnár Mihályné rajzoló és R éti Imre fafaragó mutatkozott be több mint harminc alkotásával. Az ízlésesen megrendezett érdekes kettős kiállítást dr. Szatmári Sarolta, a Komárom megyei múzeumi szervezet tudományos főmunkatársa nyitotta meg. A Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban B. Mikii Ferenc festőművész alkotásait mutatják be a közönségnek. Az emeleti előcsarnokban látható hatvan kép és grafika jól tükrözik alkotójuk . munkásságát, újabb törekvéseit. A hónap végéig nyitva tartó tárlatot Tóth- Pál Zoltán, a bajai Ady Endre járási-városi könyvtár igazgatója nyitotta meg. i wmmmmmmmm mm? Szegedi kutatók kísérletei Születnek-e új növények ? — Állati és növényi sejtek egyesítése A világ legjelentősebbnek számító tudományos és ismeretterjesztő folyóiratai egyidőben adtak hírt arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának Genetikai Intézetében, párhuzamosan amerikai és angliai laboratóriumokkal sikerült állati és növényi sejteket egyesíteni. Szegeden a kísérleteket dr. Dudits Dénes, dr. Raskó István, dr. Hadlaczky Gyula és egy svéd vendégprofesszor, A. Lima De Faria végezte. A sejtfal felbontható A tudósok olyan technikai eljárásokat dolgoztak ki és alkalmaztak, amelyek már lehetővé teszik, hogy nemcsak generatív, hanem úgynevezett testi sejteket is egyesítenek. A sejtfal eltávolítása után lehetséges például két levélsejt egyesítése, és az így kapott termékből akár egy új növény felnevelése is. A növényi sejtek jellegzetes alkotórésze a sejtfal. A sejtek egybeolvadása pedig csak úgy lehetséges, ha ezt az a fal nem akadályozza. A cellulózból és a hemicellulózból felépülő sejtfal bontó enzimekkel négy-hat óra alatt eltávolítható. Így sejtfal nélküli sejtek, úgynevezett protoplasztok keletkeznek, amelyek megfelelő feltételek között képesek újra sejtfalat létrehozni. Az így regenerált sejtből teljes növény nevelhető fel. Ilyen technikával a szegedi biológiai központban is neveltek már fel új, teljes értékű növényeket. Mindez a távlatokban új lehetőségeket nyújt a növénynemesítőknek. A hagyományos szabadföldi kísérletek mellett ugyanis új tulajdonságokkal rendelkező növényi egyedek előállítása sejtpopulációkból is lehetséges. E módszereket ma már világszerte, hazánkban is alkalmazzák új. kiváló tulajdonságú hibridfajták létrehozásának reményében. Az eddigiekben azonban csak arról volt szó, hogy egy-egy azonos növény, például répa-, vagy dohánysejtből, répát’vagy dohányt neveljenek fel. A további kutatások arra irányulnak, hogy különböző növények — például búza és rizs — sejtfaltól megfosztott sejtjeit egyesítsék. Ebben a kérdésben nagy előrehaladást jelentett annak felismerése, hogy a sejtfal nélküli sejtek polietilénglükol (PEG) hozzáadásával szorosan összetapadnak és ez lehetővé teszi egyesülésüket. Felnevelt hibridnövény t Dr. Dudits Dénes szerint intézetükben ezzel a módszerrel sikerült több növény, például búza és rizs közös hibridsejtjének, úgynevezett hetekarionnak a létrehozása, amely később megfelelő élettani körülmények között új sejtfalat alkotott. így az új hibridsejtben a genetikai információhordozó sejtmagok és a citoplazma alkotórészek egy sejtbe kerültek. A szegedi kutatások azt igazolják, hogy többek között sárgarépa—árpa, szója—kukorica és más növények hetekarionjai előállíthatok, életképesek, és megfigyelték többszöri sejtosztódásukat, azaz növekedésüket is. Két sai garépafaj protoplasztjainak fúziója után pedig sikerült hibridnövényt is felnevelni. Génkísérlet Ma már sejtfal nélküli sejtekkel kémcsövekben dolgoznak a kutatók. Ez megadja a lehetőségét annak, hogy más növényekből izolált géneket be tudjanak vinni a falá ál megfosztott sejtekbe. Ma még csak néhány növényfaj — mint például a lucerna — képes a gyökerükön élősködő baktériumok segítségével a levegő nitrogénjét megkötni és saját fejlődéséhez felhasználni. Ha sikerülne a nitrogént megkötő baktérium génjét növényekbe átvinni, nagy fejlődést lehetne elérni más mezőgazdasági növények termelésénél is. A sejtek működésének mind teljesebb megismerése ösztönzi a szegedi biológusokat. Ezért próbálkoztak meg — a világon elsők között eredményesen — a növényi és állati sejtek hibridációjával is. Bár a növények és az állatok között fejlődéstanilag nagy a távolság, ennek ellenére számos biokémiai folyamatuk és az ezekhez szükséges makromolekulák felépítése és szerepe hasonló. A kutatók sok kérdésre szeretnének választ kapni: képes-e osztódásra állati eredetű genetikai anyag a növényi sejtek plazmájában? Végbemennek-e az emlős sejtek alapvető életfolyamatai növényi sejtekben? Lehetséges-e sejtszinten a „feladat-átvállalás” — valamilyen szerepcsere — növényi és az állati eredetű genetikai anyag a növényi sejtek plazmájában? Végbemennek-e az emlős sejtek alapvető életfolyamatai növényi sejtekben? Lehetséges-e sejtszinten a „feladat-átvállalás” — valamilyen szerepcsere — a növényi és az állati eredetű makromolekulák között? ,, Hibridsejtek’ ’ A szegedi kutatók kísérletük első lépéseként sárga répa-protoplasztokat és emberi eredetű sejteket — a kísérletekre világszerte használt Hela sejtvonalat íuzionáltatták. A növényi protoplasztokat és az állati sejteket összekeverték. majd polietilénglikolt adtak a keverékhez. A PEG hatására állati sejtekkel, növényi protoplasztok növényi protoplasztokkal és kis számban állati sejtek növényi protoplasztokkal is egyesültek. A „hibridsejtek” kialakulásának bizonyítására a fuzionálás előtt az állati sejteket radioaktív anyaggal megjelölték. A későbbiekben speciális eljárással az. állati és a növényi sejtmagokat más-más színűre festették. így azoknak az egyesült sejteknek a kiválasztása, amelyekben mindkét sejtmag megtalálható, már gyorsabb és könnyebb. Az elkülönített különleges „hibricsejteket” ezután növényi tápfolyadékba helyezték. És megfigyelték. hogy ilyen körülmények között a növényi sejtfal már néhány órával a fúzió után ismét kialakul és a sejtfallal rendelkező növényi sejtekben Hela sejtmagok is láthatók. Csak az emberiség javára A legújabb kísérletekben dr. Hadlaczky Gyula és munkatársai kimutatták, hogy a szójabab protoplasztok és az ecetmuslica sejtjeinek egyesítésével létrejött „hibridsejtekben” mind az állati, mind a növényi sejtmagok képesek DNS szintézisre. Ezek a kísérletek bizonyítják, hogy az örökítő anyag (DNS) előállításának bonyolult biokémiai folyamata végbemehet a mesterségesen létrehozott állat—növény sejtekben is. A szegedi kutatók világszerte nagy érdeklődést kiváltó, e területen elért eredményeinek célja világunk titkainak, köztük a sejtek szerepének jobb megismerése. Tanulmányaikban és cikkeikben is hangsúlyozzák: a biológiai tudományok új eredményeit csak az emberiség javára szabad és kell felhasználni. D. J. *
