Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-08 / 288. szám

1917. december 8. • PETŐFI NÉPE • S

Kulturális programok Kiskőrösön

Könyv Nagybaracskáról

A „Bajai Dolgozatok” sorozat második köteteként látott napvilágot az a csaknem háromszáz oldalas, nagy formátumú könyv, amely a kalocsai nyomdában készült, eZerkétszáz példányban, és ezt a elmet viseli: „Nagybaracska földrajza és története 2848- iö”.

A szerzőpár — Hajdók Imre

Kőhegyi Mihály — arra vállalkozott, hogy a történelem során bekövetkezett, ’ meglehetősen sokszori és tetemes pusztítások után megmaradt viszonylag lcevés forrásanyagra alapozva, ere- * deti kutatásaik alapján képet adjanak egy észak-bácskai település több száz esztendős múltjáról, egészen a múlt század közepéig terjedően.

□ □ □

Hajdók a falu — és környéke

— földtani, éghajlati és vízrajzi viszonyainak leírása után képet igyekszik adni annak múltbéli és mai élővilágáról, flórájáról és faunájáról. Megtudjuk többek között, hogy kipusztult innen az utóbbi időkben a farkas, a nyest és a vadmacska, hogy elment e környékről a gólya, a fecske és az örvösgalamb. De azt is, hogy

— ez a környék élővilágának mostani gazdagságút mutatja — van bőven vaddisznó, vörösróka, szarvas, dámvad, őz, gyöngybagoly, fülemüle, pézsmapatkány és mókus, meg annyi lepke, hogy a gyönyörködő közönség és a kutató egyaránt örülhet neki.

Amiért hibáztatható a szerző, az, hogy a bizonyára legtöbb olvasót érdeklő halászati lehetőségeket, a halfajtákat kevés szóval elintézte. Pedig a messze földön ismert, népszerű baracskai halászételek is erre kellett volna ösztönözzék a szerzőt. Nem beszélve a kérdés gazdasági, tér-* melésl oldaláról. Ugyancsak hiányoltuk a településföldrajzi és gazdaságföldrajzi leírásokat, ezek részletesebb bemutatását. Érdekes viszont mindaz, amit a szerző a helységben levő utcák szalagtelkes rendszeréről elmond.

□ □ □

A másik szerzőtárs, Kőhegyi Mihály régész és helytörténeti kutató nevéhez fűződik a kötet jóval nagyobbik részének megírása. Ezeknek az önmagukban, külön-külön is helytálló tanulmányoknak az egybefűzésével — amellyel megyei pályázaton első dijat nyert az ismert nevű kutató

— igyekezett Kőhegyi szemléletes képet adni egy régi magyar település régebbi életéről, fejlődéséről. Mivel az önmagukban értékes, tudományos igényű tanulmányok csak lazán illeszkednek össze, nem adnak teljes összképet, nem érzékeltetik a történelmi folyamatot, ezért amolyan „öszvér” műnek mondhatjuk a kötetet. A monográfiával szemben támasztott követelményeknek objektív okoknál fogva

— hiányos forrásanyag, stb. — nem tudott eleget tenni.

Am a fentieknél fontosabbnak érezzük azt, hogy Kőhegyi Mihálynak sikerült legalább három olyan fejezettel emelni a könyv színvonalát, amelyek mindegyike

bármelyik országos orgánum lapjain megállná a helyét.

Ilyennek tartjuk a „Miről vallanak az anyakönyvek?" című fejezetet. Ebben a szerző két. évtized anyakönyvi bejegyzéseit dolgozza fel úgy, hogy a rendkívül becses nyelvészeti anyagok, vonatkozások mellett egy sor néprajzi tényt mutat ki, és rávilágíthat .jó néhány életmódbeli sajátosságra, stb.

Ilyen az az ugyancsak nagy terjedelmű fejezet is, amely „A falu társadalma a reformkorban" címet Viseli. Nagybaracska 1972- eso urbáriuma és az 1828-as alapos és részletes .összeírás jó alapot nyújtott a tanulmányi 'igényű feldolgozáshoz, a következtetések levonásához. Annál is inkább érdekes, sőt izgalmas a kötetnek ez a része, mivel a volt Bács-Bodrog megyében csak ez az egyetlen ilyen fennmaradt dokumentum. A jabbágytelkek nagyságával és • felosztódásával kapcsolatos elemzések különösen fontos adalékokat nyújtanak a marxista történetírás számára hazai viszonylatban.

□ □ □

A könyv leggazdagabb része kétségkívül a régészeti ásatásokat számbavevő, szakszerűen feldolgozott anyag. Ezen belül szerintünk elsősorban mindaz, amit a szerző a környék egykori lakóinak, az úgynevezett „holomsiros kultúra" népének életéről elmond. A szép és értékes baracskai leletanyag nagyszerű lehetőséget ad u meggyőző fejtegetésekre. Amit kifogásolunk az az, hogy meggyőződésünk szerint Kőhegyi feleslegesen terheli olvasóit a régészeti leletek aprólékos és szakszerű leírásával. Mennyivel inkább a nagyközönség kedvére lehet például a törökkori idők olykor szinte regényes, költői szárnyalású leírása a szerző tollából.

Végezetül azt jegyezzük meg, hogy a kötet valóságos tartalmát egy olyan vagy hasonló cím inkább jelezte volna, mint mondjuk az „Adalékok Nagybaracska történetéhez”. S a kis terjedelmű földrajzi rész jobban illett volna a függelékbe, mint a kötet elejére. Ugyanakkor azt Is sajnálhatjuk, hogy az oktatási és vallási adat, tényanyag kevés, a néprajz, s az egészségügyi meg éppenséggel kimaradt — nyilván a forrásanyag hiányában.

□ □ □

Am kifogásaink ellenére is értékesnek tartjuk a kötetet, amelyben annak bizonyítékát is látjuk, hogy egyes helységekben

— a községekben is — a vezetők szívükön viselik a múlt örökségeinek feltárását és megőrzését, közkinccsé tételét. Nem egyszer

— s ezt Nagybaracskáról is el lehet mondani — egy-egy község a sokszorosan kedvezőbb helyzetben levő városoknak is példát mutat. Ez történt most is. Hiszen Halas és Baja kivételével megyénk városaiban meglehetősen elhanyagolt az ilyen irányú munlesi.

Varga Mihály

A Sebő együttes kon certjével kéz dődött a na pókban a Kis körösi Petőfi Sándor Műve lődési Köz pont ' változa tos, • irodalmi és zenei prog ramokból ál ló ifjúsági bér ‘ letsorozata.

Decemberben a Színház és filmművészeti ’ • Főiskola

harmadéves hallgatói Csp•konai ' * Vitéz Mihály özvegy Karnyó1 né, avagy a vénasszohy szerelme című komédiáját rputatják be. (A t színművészeti főiskolások már több »ízben szerepeltek Kiskőrösön nagy sikerrel.)

A ^orozat, a kitűnő latin-amerikai zenét játszó Láma együttes, és Dinnyés József pol-beat énekes koncertjével .folytatódik január és február hónapokban. Majd a komolyzene világába vezeti el hallgatóit a különleges, kórhű hangszereken • reneszánsz és preklasszikus zenét játszó Bakfark Consort.

Ligeti

Károly

^emléke

• Tavaszy Noémi grafikus Ady-sorozata a kamarateremben.

• Bal oldali képünk c kézimunka kiállítás a kismama-klubban.

A tavalyi,' hasonló jellegű ren-' dezvénysorozat s az idei • programtervezet eddigi sikere nyomán« több mint száz bérlet kelt el. Az igényeket csupán a kamaraterem befogadóképessége korlátozza. (Felvetődik a kérdés: az eddigi tapasztalatok ‘alapján — az új igények felmérése után' — nem lenne-e szerencsésebb a viszonylag szűk befogadóképességű kamaraterem helyett a művelődési központ más, nagyobb helyiségéit felhasználni?)

Sok látogatót vonz a művelődési központ kismama klubja — a népművészeti szakkönyvek árusításával egybekötött — kézimunkakiállítás, valamint Tavaszy Noémi linómetszeteinek tárlata, a kamarateremben.

^Érdekesnek ígérkezik a decemberi programtervezetből Vitái Ildikó és Kürthy Papp László közös előadóestje, valamint Sameh N. Deeb egyetemi hallgató diaképekkel illusztrált előadása „Jordániái tájak és emberek” címmel.

P. E.

Pedagógusok a közéletben

A TANÁR, A TANÍTÓ hivatásából adódóan is fogékony a közösség, a társadalom gondjai iránt. Történelmünk korábbi korszakaiban is jellemző sajátossága volt e rétegnek, hogy nagyszámban voltak soraiban a nép sorsának jobbításán fáradozók. S ez u tradíció — új tartalommal — tovább hagyományozódott a mába. A hatvanas évek végéről származó országos szociológiai felmérés szerint a vidéki pedagógusok Jelentékeny része folytat közéleti tevékenységet, s a jelen évtizedben ez a szám bizonyára nem csökkent, sőt tovább fokozódott.

Miként nem egy örvendetes és akadnak azonban bizonyos vadhajtásai. Rendszerint e tevékenység mértékével vannak gondok. Itt a tetten érthető az az igazság, hogy ha mértéken felül túlhajtanak egy folyamatot, akkor annak hatása a célzat ellenkezőjébe csaphat át, s jó következmények helyett immár rosszak származnak belőle. Márpedig nem ,egy pártszervezet, társadalmi szervezet túlzottan is épít a pedagógusok társadalmi cselekvőkészségére, s aránytalanul nagy terheket ró vállaikra, illetve ösztönzi, kezdeményezi, helyesli, engedi ezek vállalását. Oly mértékben, hogy az már az iskolai munka rovására megy, s az oktató-nevelő tevékenység vallja kárát.

Természetesen szó sincs arról, mintha az iskola falai közé zárkózó. a szélesebb közösség ügyeitől elhúzódó tanár, tanító lenne most mór az ideálunk, s a pártszervezeteket ezután az ilyen magatartás népszerűsítésére bízhatnánk. Ellenkezőleg, az iskolai falak kitágítása, az iskola és a társadalom sokrétű kapcsolatainak további szélesítése alapvető feltétele a hatékony nevelőmunkának. Hiszen a tanulóknak az „életre” a fejlett szocialista társadalom építésére — való felkészítése lehetetlen a tahtestület sokrétű társadalmi tapasztalata nélkül. Nem készíthet fel jól a jövendő társadalmi feladatokra az a pedagógus, akinek a dolgozó ember kizárólag mint „X apuka” vagy „Y anyuka" jelenik meg, aki más összefüggésben nem Ismeri életét, tevékenységét, problémáit.

DE SZÉLESEBB értelemben véve, a társadalom, a párt sem mondhat le a különböző politikai, ideológiai, közművelődési feladatok megoldásában a jól felkészült, hozzáértő kommunista és pártonkívüll pedagógusok közreműködéséről. E közügyek intézésében részt venni nemcsak belső kötelezettség, de természetes — a szocialista demokráciából fakadó — jog is számunkra.

Nem e jog korlátozásáról van szó, s nem a szocialista emberre jellemző közéleti tenniakarás fékezéséről. Hanem arról, hogy a politikai szervezetek szemléletében sehol ne következzen be torzulás ebben a kérdésben. Vagyis értsék világosan az iskolai munka, a tanítási óra fontosságát, s azt ne tekintsék másodrendűnek különböző más akciókhoz, rendezvényekhez viszonyítva. Legyen egyértelmű számukra, hogy — az MSZMP Központi Bizottsága ez év júniusi ülésén elhangzott előadói beszéd szavait idézve — „a pedagógusok társadalmi szempontból legfontosabb tevékenysége az iskolai munka színvonalas ellátása”. Az egyéb irányú társadalmi tevékenységet úgy kell szervezni, hogy az ne keresztezze, hanem előmozdítsa e feladat megoldását, a pedagógusok munkaköri, hivatásbeli kötelezettségeinek teljesítését.

Erre meg is van minden lehetőség. Csupán nem szabad engedni a legkönnyebbnek tűnő út csábításainak, az olyan gondolatoknak, hogy bármely feladat esetében a legkönnyebb az iskolákhoz fordulni, hiszen ott — úgymond — úgysem esik ki az az idő a termelésből. Sokat segíthet a feladatok arányosabb megosztása. Nemegyszer tapasztalható, hogy míg egyesek hat-nyolc tisztségnek is gazdái, más tanárok, tanítók hiába kérnek megbízatásokat. Amellett az értelmiség egészén belüli kötelesség-megosztás arányosítása is kínál lehetőségeket. A közművelődési párthatározat megszületése után számos pártszervezet fogalmazta meg feladatként, hogy a pedagógusok mellett más értelmiségi rétegeket is az eddiginél jobban be kell vonni a műveltség terjesztésébe. Vitathatatlanul születtek is ebben eredmények, ám az előrehaladás még határozottan fokozható lenne.

A KÖZ ÜGYEIBEN fáradozó pedagógusokat ott találjuk a politikai, társadalmi, kulturális élet valamennyi fontos területén. Közös érdek — és a pártszervezetek felelőssége! —, hogy energiájuk ésszerűen hasznosuljon, közösségi fáradozásuk ne menjen hivatásuk teljesítésének, szakmai tevékenységüknek a rovására, hanem legyen közöttük megfelelő, ésszerű összhang.

Gy. L.

„Európa legmindenhatóbb des■po tizmusa véget ért... látom Oroszország új történelmét — látom az első lépéseket”. Több mint 60 évbei ezelőtt egy forradalmi érzelmű magyar hadifogoly, Ligeti Károly irta e sorokat.

A szovjet kormány 1917. december 17-i rendelete biztosította az egyenjogúságot, a szervezkedési, politikai és kulturális szabadságjogokat mindazok szá■ mára, akiket az 1. világháború alatt a cári hatalom Távol-Keletre. Szibériába hurcolt hadifogolyként. A hadifoglyok a veszélyben :..vö szovjet hatalom mellé álunk Omszk várnaiban a forradalmi mozgalom vezetője Ligeti Károly volt'.

1890. decemjDer 8-án született Kiskőrösön. Apja kovácsmester volt. Petőfi, Ady és a korán át. tanulmányozott Kommunista Kiáltvány mellett ifjúkori élményei alakították világnézetét. Kiskőrös és Pest után Nagybecskereken folytatta tanulmányait, ahol diáklapot szerkesztett és a haladó gondolkodású fiatalok vezetője lett. Verseket írt, melyekben egy jobb társadalmi rend vágyát fejeite ki. Az I. világháborúban a szerb fronton fogságba esett. Hazaszökése után hamarosan ismét a frontra kerillt 1916-ban orosz fogolyként vitték a kovrovi, majd az ivanovovoznyeszenszki, végül az omszki táborba.

A fogság idejét nem töltötte tétlenül. Az 1917. május elsejei ünnepségen beszédet mondott a hadifoglyok előtt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét is együtt ünnepelte a forradalmi hadsereggé alakult fogolytábor. Ligeti megszervezte a nemzetközi Vörös Gárdát, 1918 februárjában pedig megindította a Forradalom cimü magyar nyelvű lapot. A fehérekkel való egyik összecsapásban megsebesült. Törött lábbal, a büntetőtáborból irányította a harci szervezkedést. 1919. június 2-án végezték ki Kolcsak emberei. Utolsó Írása a sokat idézett Végrendeletem cimü verse, melyet biztatónak szánt a vörös magyarokhoz:

„TI eljuttok • vflröi Budapestre És ölelés vár rátok és vlrác ...

S ha visszanéztek csodás napkeletre Veletek újjong az egész világ”

Zofija Venckovich, a lengyel származású forradalmárnő, aki hűséges felesége és kitartó munkatársa volt, így emlékezett rá néhány évtizeddel később: „Ligeti Károlyról és harcostársairól nem lehet, sőt képtelenség múlt időben beszélni. Az ilyen emberek mindig és mindörökre csatasorban állnak. AZ ő fizikai haláluk nem halál, hanem dacolás a halállal. Azért hulltak el a barátaink, hogy megszülethessen és diadalt ülhessen az új, a boldog élet... Az, hogy ismeretes-e a hősök sírja, vagy sem, nem sokat jelent. De az, hogy minek a nevében éltek, harcoltak és haltak — igen."

K. I.

ffdcC

\ßm

I

(8.) Erre a lány nem is válaszolt, udvariasan elhallgatta a levélben a megszólítást, pedig Gergely erre tette a hangsúlyt. Olyanokat írt Pindi, hogy ő imádkozik Gergelyért, s kérdezte, jár-e templomba. Ajánlotta, hogy olvassa Pascalt. Hozzá is fogott Gergely a Gondolatok-hoz, de rájött, hogy ez neki magas. Meg is írta Pindinek, s hozzá tette még, hogy tulajdonképpen őt Pascal nem is érdekli;.. • .

Ügy döntött, hogy megkeresi Ildit. Nem tudta, hogy délelőttös, vagy délután dolgozik. Felöltözött és elindult a tejivóba.

Amint belépett, már látta, hogy nincs ott, akit keres. A többiek viszont összesúgtak a pult mögött, amikor meglátták. Odalépett, kért egy pohár tejet, s egy zsömlét.

— Az Ildi délutános! — súgta oda neki a középkorú asszony, miközben elé tette a tejet a tálcán. Gergely szeretett volna úgy tenni, mintha nem tudná kiről beszél az asszony, de csak annyit mondott. ' hogy jó, köszönöm.

Reggelizés közben azt vette észre. hogy még örül is, az elmaradt találkozásnak. De amíg a könyvtárba sietett — és még ott a tejivóban is többször — érezte, alig várja az esti találkozást. Mert este szintén bemegy a tejivóba. Ezt már előre tudta, nem is gondolkozott rajta.

Délben haza szaladt a kollégiumba. A portán levél várta. Pinditől jött a fehér boríték. Mit írhatott a lány? Izgalommal szaladt fel a szobába, s óvatosan bontotta fed a levelet. Tudta, hogy akármit is írt, este már nem megy Ildi elé. A levélben megváltozott a megszólítás. Az eddigi Gergelyről Kedves Gergelyre.

„Ne haragudj, hogy ilyen sokáig adós maradtam a válasszal. Különösebb okom nem volt rá. csupán a hangulat hiányzott. Amit Pascal-lal kapcsolatban írtál, meglepett. Nehéz élhinni, hogy neked, aki igen kiváló képességű ember vagy, magas volna ennek a tiszta értelmű és mélyen gondolkozó embernek a filozófiája. Ne haragudj, de az az érzésem, nem mélyedtél el benne igazán, könnyen ítélő és felületes vagy. Ez pedig nagy hiba. Nekem nagyon sokat jelent ő, s-kérlek vedd elő ismét. Akarom. Szeretném. Kérlek.

Kint gyönyörűen hull a hó, s ettől nagyon romantikus hangulatban vagyok. Jó lenne szánkózni, hógolyózni, de tudod, hogy itt nincsenek erre való barátok. Volt, igaz egy fiú, de az is elment egyetemre, mert okos akar lenni és talán egyszer még Pascalt is szeretni fogja. Ha nemsokára hazajössz, elhívlak szánkózni. Jössz? Pindi”

— Na, ilyenkor ml van? — kérdezte a fiú önmagától, miközben összehajtotta a levelet. Néhány szó azonban ott zsongott a fejében : „__könnyen ítélő, felületes

vagy ... elhívlak szánkózni...” — Szeret is, meg nem is. Minden esetre érthetetlen, hogy miért ragaszkodik annyira Pascalhoz. Hát én kellek neki. vagy a filozófus? — tépelődött félhangosan, s mert nyílt az ajtó, a levelet zsebre gyűrte. Elhatározta, hogy bemegy az egyetemi könyvtárba, újra előveszi a Gondolatok-at, „belemélyed”, s aztán válaszol Pindinek.

Kint esett a hó. Nem volt hideg, de igazi téli arcot öltött a város. A könyvtár épülete előtti lejtős úton fiúk, lányok ródliztak. Ettől ' olyan hangulata támadt, hogy szeretett volna közéjük állni, fütyülni Pascalra, a könyvtárra'. Egy darabig nézte őket a lépcső felső fokáról, aztán mégis bement. A jól fűtött olvasóterembén újra elővette a levelet és ismét elolvas,ta. .

— Éz a Pascal fog elrontani • mindent! — tette vissza zsebébe a

levelet és • a polchoz sietett. Keresgélt a könyvek között, halogatta a Gondolatok kikérését. Lexikonokat nézett. Levette az 1953- ban megjelent Filozófiai lexikont. Pascalt kereste benne. Nem találta. Ezen azért csodálkozott, s hitetlenkedve lapozgatott a könyvben. Pascalról egyetlen szó sincs. Rábukkant a Relativitás-elmélet címszóra. Olvasta! „Einstein, a relativitás elvének e meghamisított értelmezéséből kiindulva átlalános relativitás elméletében azt a reakciós, tudományellenes következtetést vonta le, hogy Kopernikusz és Ptolemalosz rendszerei egyenlő értékűek...” — összecsukta a könyvet és visszatette a polcra. Nem értette, de túlzásnak találta azt hogy Einsteint reakciósnak, sőt tudományellenesnek nevezte a lexikon.

Tovább keresgélt a polcokon, s leragadt Csehov Szahalin-jánál. Teljesen belefeledkezet a könyvbe, döbbenten olvasta az oldalakat. Hétkor zárták a termet. Az őr oda ment hozzá és halkan szólt: — Bocsánat, záróra.'

Korgó gyomorral állt az épület előtti téren. Üvegtiszta, hideg volt körülötte a levegő a csillagok olyan fényesen ragyogtak, mintha sokkal közelebb lennének, mint máskor. Arra gondolt, hogy ilyen élmény alapján írhatta József Attila a Téli éjszaka című versét. Szeretett volna idézni néhány sort a versből de most egy szó sem jutott eszébe. Kicsit szégyelte magát ezért.

A menzáról régen lekésett viszont nagyon éhes volt. Megindult a tej ivó felé.

VI.

. —Szevasz í — köszönt a pult

mögött álló lánynak, amikor a sorral odaért.

— Szevasz! Mit kérsz? — nézett rá közönyösen Ildi. Tekintete, arca fáradt volt, s mintha le is fogyott volna. Gergely fél tejet és két zsömlét kért, s miközben leült az asztalhoz és vacsorázott, azon töprengett, mi lehet ezzel a lánnyal? Tíz perc múlva záróra. Ült még egy darabig az üres pohár mellett, s úgy döntött, ismét odamegy a pulthoz. Lesz, ami lesz. Tisztázni kell a dolgokat.

— Megvárhatlak? — kérdezte bátortalanul a lánytól.

— Hát, ha nincs más dolgod!

Sétált a hidegben, nézte a kirakatokat és leste, mikor tűnik föl a lány a tejivó kijáratánál. Ildi hamarosan jött. Kopott prémes kabát volt rajta, fején kendő; Fiatalasszonynak nézett ki inkább, mint lánynak.

— Mi van? — kérdezte Gergelytől, amikor odaért. A fiút újra meglepte ez a hűvös fogadtatás. Nem értette miért viselkedik így a lány, aki néhány hete még vidáman tréfSlkozott vele.

• — Gondoltam, teljesítem az ígéretemet! — válaszolt Gergely megjátszott közönnyel. Ez a megjátszás azonban nem valami fé.nyesen sikerült. Hangja megremegett, mint mindig, ha magát mellőzöttnek, feleslegesnek érzi.

• — Tudtommal nem ígértél semmit, hanem finohnan leráztál. Én ígértem.

Ettől még nagyobb zavarba jöjtt a fiú, s átfutott agyán, hogy valóban a lány ígérte, hogy megvárja.

— Jó, bocsánat. De áruld el végre, hogy mi a bajod?

— Ide figyelj! Először is két hónapig felém sem néztél. Jó,

megértem, nem kötöttünk vérszerződést. De üzentem is neked, nem válaszoltál, nem jöttél, nem üzentél. Másodszor nem mindenkinek megy olyan jól a sorsa, mint az egyetemistáknak. Csak azt ne hidd, hogy nekem nincs önérzetem. Végül pedig arra kérlek, hagyjál engem magamra.

Gergelynek földbe gyökerezett a lába. Érezte, hogy elsápadt. A lány még haladt néhány lépést, majd visszafordult. Sírt, de nem törölte le a könnyeit.

— Csak most hagyjalak magadra, vagy örökre?

— Ezt rád bízom! — s megfordult és elsietett. Gergely ment volna utána, de Ildi olyan határozottan megindult, hogy értelmetlennek látszott utána eredni. Csak állt és nem tudott mit kezdeni magával. A túlsó oldalon két rendőr sétált. Megnézték a bizonytalankodó Gergelyt, öszszesúgtak, újra átnéztek, aztán tovább mentek. Lassú léptekkel ő is megindult. A sarokhoz érve egyszerre vidám társalgás, nevetés hangja ütötte meg a fülét. Szobatársai, fordultak be.

. — Itt az elveszett bárány ka! — harsogta Csutor, amint meglátta Gergelyt.

— Hát te mit csavarogsz itt egyedül?.— lépett mellé Bandi a többiekkel együtt.

— Szellőztetem a fejem. Hová mentek?

— Megiszunk egy fröccsöt valahol. A vizsgák örömére. Nem jössz velünk? — válaszolt Bandi, aki megérezte, hogy Gergelyt valami bántja.

(Folytatása következik.j