Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-04 / 285. szám

I

4 t PETŐFI NÉPE • 1977. december 1.

Varrónő Félegyházáról

— Az új esztendő szomorúságot hoz nekem — mondja Mészáros lmréné, a Habselyem Kötöttáru, gyár kiskunfélegyházi gyárának munkásnője. — Jövőre ugyanis nyugdíjba megyek, legalábbis el. jön az ideje. Mert lehet, hogy tovább dolgozom, a lányok is mondogatják az üzemben: —Nemenjen Erzsiké néni, maradjon tovább velünk! Régebben türelmetlenül számolgattam, hogy hány évem Van még hátra a nyugdíjig, mostanában meg ideges leszek, ha az 1978-as évre gondolok.

A munkásasszony otthonában beszélgetünk. Közben enni ad, folyton nyelvelő papagályának, azután ismét folytatjuk.

— Még a felszabadulás előtt tanultam ki a női szabó szakmát, itthon, Félegyházán egy iparosnál. 1042-ben lettem segéd. Budapestre mentem dolgozni. Férfi konfekcióterméket gyártó üzemben helyezkedtem el. mert ott jobban lehetett keresni, s ott. dolgoztam három évig. A női szabó mesterséget fő foglalkozásként azóta sem gyakoroltam, csak itthon varrogattam a családnak női holmikat.

A mostani munkahelyére tizenegy esztendeje jött át a félegyházi műanyaggyárból, ahol műanyag esőkabátokat hegesztett. Vele jött az egész esőkabátkészítő csoport, mert a gyárat átsorolták a kohó. és gépiparba, s megváltozott a profilja. Az onnan jött társnők közül máig együtt maradtak Cifári Károlynéval, Perjés! Istvánméval és Tarjányi Andrásnéval.

— Kezdettől fogva a férfi konfekcióüzemben dolgozom. Sok ezer férfizakót, felöltőt, bőrkabátot megforgattam a gépem alatt az elmúlt tizenegy esztendőben. Egy pár éve már kizárólag zakókat gyártunk. Külföldre, Angliába, Kubába, az NSZK-ba, a Szovjetunióba és más országokba is eljut sok termékünk. Éppen ezért igen magasak nálunk a minőségi követelmények. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a belföldi árut kevesebb gonddal készítjük. A kis szériás hazai cikkeket néha még az exportnál is szigorúbban meózzák. Nem sablonos a munkánk, mert lépést tartunk a divattal, és elég gyakran változnak a fazonok. ,

Mészáros Imrénének az ujjak bevarrása a reszortja a szalagon. Egy zakó ujjúinak bevarrására

4.8 percet ad a norma. Ezért a műveletért 98.1 fillért fizetnek. A napi követelmény 98 zakó felujjazása. A 4,8 perces normaidő arra készteti a munkásasszonyt, hogy fürgén, minden mozdulatot jól kiszámítva dolgozzon, mert egyéni darabbért, számolnak el a munkájáért. Az. előkészítőben összeállított zakótörzs és a tartozékok anyagmozgató kocsin kerülnek a gépe mellé. Leemeli a vállfáról a törzset, az ujjakot a jobbkeze mellé helyezi a gépre. A karöltőbe való bevarrást és a munkadarab visszahelyezését a kocsira gyorsan kell elvégezni. Különösen ügyesen kell kihasználni az időt, ha az ujjak nem a legjobban sikerültek, s több baj van a beillesztésükkel. A szövetzakókkal könnyebb bánni, azokból némi túlteljesítést is el lehet érni, de a bársony kiskabátok készítésekor végig kell hajrázni a műszakot, mert ez az anyag tapadós. nehezebb megmunkálása A Móra Ferenc szocialista brigád tagja a gyár legszorgalmasabb és legrátermettebb dolgozóinak egyike. Kis kollektívájával számos sikert értek már el a termelésben. Mészárosné az éjjelnappali túlórázást is vállalta, amikor a gyár érdeke úgy kívánta. Érdemei elismeréséül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a Könnyűipar kiváló dolgozója címmel tüntették ki a félegyházi munkásasszonyt.

A. T. S.

GÉP FEKTETI A CSÖVET, MARKOLÓ VILLÄZZA A SZALMÁT

Munkaerőt pótló - százezreket érő

ötletek

Újítani csak ott lehet, ahol az ember és a munka viszonyát gépek szabályozzák. Újítani csak ott érdemes, ahol az ember érdekelt is abban, hogy többet tegyen ésszel, mint erővel. A kapanyél nem újítási téma. Azon viszont nem árt eltűnődni, hogy a meglevő berendezések — kisebb-nagyobb átalakítással — miként üzemeltethetőek még gazdasá-A kecskeméti Magyar—Szovjet Barálaág Termelőszövetkezet híres arról, hogv felkarolja az okos ötleteket. Mindenben látnak fantáziát, az apróbb javaslatokat is megbecsülik. Másutt talán egy világraszóló szabadalom terve sem talál olyan kedvező fogadtatásra, mint itt egy látszólag egyszerű elképzelés. Felismerték, hogy a kényelemszeretet, ha leleményességgel párosul. jobb motor a bekötött szemű buzgóságnál.

Nézzük a példákat. Pár éve, az egyik kocsisból lett traktorosuk érdekes javaslattal állt elő. Akkoriban komoly gondot okozott. hogy egyes munkagépeikhez hiányoztak a megfelelő alkatrészek, a javítás viszont huzamosabb ideig eltartott. Kovács János szerelőnek kellett a D4iKB motorokat javítani, többnyire éjjel, mert három műszakban szántottak. Hogy ne kelljen mind' untalan éjszaka is bejönnie, egy NDK Diesel-motorra cserélte az eredetit. Ezzel jelentős javítási és üzemeltetési költséget takarított meg. s az ötlet annyira bevált, hogy azóta többen is átvették.

A másik újító. Vincze Béla energetikus részt, vett egy szegedi tanfolyamon. Ott támadt az ötlete, egy csőbehúzó gép szerkesztésére. Az ügyes gép, árokásás nélkül fekteti a földbe a műanyag csöveket. Kiválóan alkalmas öntözőberendezések telepítésére, valamint a műanyagcsöves gázvezetékek elhelyezésére. A javaslatot a szegedi DÉGÁZ js elfogadta. A szövetkezet legyártotta a masinát és ők 190 ezer forintért megvásárolták.

A különös, csápformájú szalmakazlazó ötfete Kócsó traktoros fejéből pattant

Palkódig István mérnökhöz fordult segítségért majd Kovács János szerelővel közösen elkészítették a látszólag egyszerű, mindeddig egyedülálló szerkezetet. A kazalrakó gépre felszerelt . új

adapter egyszerre felmarkol 7—8 mázsa szalmát, összenyomja, tömöríti és ráérnéli a gépre. A

gabonaszalma a szövetkezetnek 3 és fél millió forint értékű mellékterméke.

Úgy néz ki. hogy a markoló — csekély átalakítással — bálarakásra is alkalmas. A szövetkezet most vásárolt 4 darab bálázógépet, de olyan gép. ami a bálákból kazlat építsen, mag nincs az országban. Kócsó Ferenc újítása tehát úttörő jelentőségű. Nem nehéz megjósolni a jövőjét.

*

Traktor jön velünk szemben, rajta ül az újító. Arcát pirosra fújta a szél, a keze olyan magabiztosan nyugszik a kormányon. mintha kantárszárat tartana. Egyik sem idegen tőle. Földmunkán. szőlőben nevelődött, „voltam maszek paraszt is'’ — meséli, maid zöldséges brigádvezető a tsz-ben. A honvédségnél kitanulta a gépkocsivezetést. így került a traktorra.

— Kombájnon is dolgoztam, onnét mentem a .szalmarakásra. Amikor láttam, hogy m t kínlódik hat ember, derékig a szalmában. gondolkodtam. hogyan lehetne összerakni emberi munka nélkül? Maszek koromban sok mindent kitaláltam, még a szecskavágóm is motorizált volt. de ezt már csak kollektíván lehetett, megcsinálni. Nekigyürkőztünk hárman, meg otthon a család is

met kitaníttattam, a vejem repülőgép-szerelő, mind csiszolt valamit. az ötleten.

Éjszakákon át görnyedt a papirosok fölött. Á szerelést munkaidő után végezték el hármasban és kiselejtezett alkatrészekből, Ezért sem lehet találmánynak minősíteni. pedig méltó lenne rá. A tsz-ben hogyan fogadták?

— Mikor hozzáfogtunk. ki ahogy tudta gáncsolta, kivéve a vezetőket. Szereztem egy pár haragost is. Sokan ugyanis a munkát keveselték, a pénzt, sokalták.

— Mennyit kapott?

— Hét és fél ezer forintot. Nem is ez volt a baj. hanem az. hogy az újítási díj nincs beleépítve a költségvetésbe. Ezért vágták a fejemhez, hogy könnyen újítok én az ő prémiumukból.

— Ezek, szerint sikerült elvenni a kedvét a további kísérletezéstől?

~ Az enyémet ? Azt már nem. Most egy olyan szalmabehordós kocsit tervezek, ami lehetővé tenné a szecskázott szalma közúti szállítását, veszteség nélkül. Be is adtam a javaslatomat, a főállattenyésztő jónak találta, jelenleg a műszakiak vizsgálják. Egy ilyen kocsi el tudná látni az egész üzemet.

— Az újítási díjból mit vett?

— Tettem hozzá és befizettem egy Wartburgra. Tizenhét év óta kocsival járok, mire a mostani elszakad, megjön az új.

*

Palkovits István újítási előadó, a fejlesztési csoport fiatal mérnöke. Tőle kérdezem. valóban fennáll-e. hogy a tagság nem veszi jónéven az újító kedvűek serénykedését ?

— Feri bácsi említette az okát.

Tíz éve hozta^ ^-«ídalettó

hogy az újításokat csak a bérkeret terhébe lehet kifizetni. A rendelet a mai napig érvényes, a hátrányát nagyon megérezzük. A tagok azt nézik, hogy nekik kevesebb lesz az év végi nyereségük, mert egy szerelő újított. Az a helyzet, hogy minden bevezetett újítás díját a bérköltség vagy a részesedési alap terhére kell elszámolni.

— A gazdaságnak mennyit hoznak az újítások?

— Évente több százezer forintot. A szövetkezet csak nyer az újításokon, a vezetők ezért is támogatják. Komoly összeget fordítanak rá, újításnak fogadják el azt is, am'vel valaki a saját munkáját megkönnyíti. A díjak megállapítása azonban elég körülményes. A mi helyzetünk más. mint az ipari üzemeké. Ott ki lehet számítani, hogy menynyit ér mondjuk tíz mozdulat left A párjanincs kazalrakó és ketten, a megalkotói közül: Palkovits István mérnök és Kócsó Ferenc. (Fényképzete: Méhcsi Éva)

gosabban? A mezőgazdaság gépesítése nemcsak a hagyományos paraszti munka terhein könnyített, hanem a technikai érzéket, műszaki érdeklődést is kibontotta. Ahhoz azonban. hogy a tsz-tagokból kibújhasson az iparosítás útjait egyengető újító, a munkahelyi vezetés támogatásán, buzdításán túl a közösség megértése is szükséges.

Ferenc ki.

segített. Mind a négy gyereke• Kócsó Ferenc, az ötletekből kifogyhatatlan traktoros.

csökkentése ötre. Egy kazlazógépet készítő traktoros újításának az üzemi hasznát nem lehet fillérnyi pontossággal megállapítani.

Vagyis könnyen mondhatja bárki, hogy Feri bácsi zsebre vágott 7500 forintot ? Mivel csak megsaccolni lehet, hogy százezer forintot hozott a gazdaságnak) vagy, 6ü ezret? De mindenképpen a többszörösét annak, amit kapott és amire rászolgált. Persze, amennyiben csak a balesetveszélyt szünteti meg, akkor is megérdemli a jutalmat. Ezt kellene valahogy tudatosítani a többiekben ...

— Ügy érzem, hogy a mi propagandánk sem kielégítő. Jobban meg kellene győzni a tagságot; hogy az újítások értük is vannak. Mi hiába biztatunk mindenkit; hogy bátran hozakodjon elő a javaslatával, hiába adjuk a kezükbe a nyomtatványt, ha a munkatársak lebeszélik őket. Márpedig millió, lehetőség, ,Whá}T kózik az újításokra. Csak valakinek el kellene kezdeni, MgjT.fta valami elindul, az egyik újítás szüli a másikat, az egyik kitalálja, a másik tesz hozzá, ahogy a mi esetünkben is történt. Kócsó Ferenc elképzelése első pillanatban képtelennek, bizarrnak tűnt; több műszaki szakember elutasította. Most pedig az ország más részéből is jelentkeznek érdeklődők.

Végül is, az emberek újítókedve viszi előbbre a gazdálkodást. A gépesített, egyre iparszerűbben termelő mezőgazdaság olyan határtalan és kiaknázatlan terület; ahol szinte mindenhez hozzá lehet nyúlni. Ez akkor is a közösség javára kamatozik, ha sajnálatos módon úgy tűnik, hogy az újító érdeke keresztezi a többiekét.

Vadas Zsuzsa

(5.) — Gyerekek. Nem tudom, mi legyek, ha ez nem a Szeberényi feartárs — hitetlenkedett Bandi és letette a kosarat.

— Megy a nő után. Nem vitás-, hogy miért!

— Mi meg itt kulizunk, mint bz állat — háborodott fel Pásztor, de burkolt óhaja, hogy hagyják abba az egészet, nem talált visszhangra.

— Lessük meg őket! — indítványozta fojtott indulattal Miska.

— Ne hülyéskedjetek. Ki kíváncsi az ilyesmire? Ez két ember magánügye — hárította el az ajánlatot Gergely, de a többiek másként vélekedtek.

— Legalább rájuk ijesztünk. Erre csakis ők fázhatnak rá. Munkaidő alatt! És lehet, hogy a nőnek férje van, a Szeberényinek

meg felesége — érvelt Szűcs és mar mindenki elindult aíz esemény színhelye felé. Gergely még egy utolsó érvet próbált mondani. Olyasmit, hogy mi lesz a melóval, dolgozni jöttünk, nem leskelődni. De senki sem figyelt rá.

— Ezek bezsongtak! — morogta (most már végképp önmagának a fiú, s ő is elindult, hogy utolérje a többieket.

Azok már egy ládarakás mögött, lélegzetüket visszafolytva figyelték az elhamarkodottan szeret.' kező párt. Gergely megdöbbenve meredt a látványra. A nő húsos, tehér feneke szinte világított, amint előrehajolva, ruháját magasra fölhajtva várta Szeberényi kartársat, aki nagy igyekezettel gombolkozott.

Csutor nem bírta tovább. Egy kukoricacsutkát talált a lába alatt és azzal megcélozta a nőt. Nem talált. Szeberényi mellett esett le.

— Jesszusom! — hallatszott a nő sikoltozása és szoknyáját hirtelen leengedve elszaladt, faképnél hagyva a toporgó Szeberényit, aki ugyancsak meglepő gyorsasággal öltözött.

— Majd adok én nektek. Csa* vargók. Nem szégyenetek magatokat? — rikácsolt a férfi, de a fiúk akkor már ismét a vagonnál voltak és szótlanul, magukban kuncogva folytatták a munkát. Szeberényi nem ment oda hozzájuk.

Hajnali öt óra körül végeztek a vagonnal. Olyan fáradtak voltak. hogy csak ültek az üres vagon szélén.

— Én az életemben nem vállalok ilyet! — jelentette ki Bandi

a fiúk nagy meglepődésére, s hegyeset sercintett a kosarakra.

— Pedig azt hittem, te élvezed! — ékelődött Gergely, s leugrott a földre.

— Gyerünk a dohányért! — indítványozta Miska és megindultak Szeberényi kartárs irodája felé. A parányi helyiségben alig fértek el. Szeberényi úgy tett, mintha semmi sem történt volna, csak megkérdezte, hogy végeztek-e?

— Ki a brigádvezető? — nézett körül a fáradt fiúkon, s Bandi lépett elő az asztalhoz.

— Itt legyen szíves aláírni! — egy papírra mutatott. Bandi felvette az asztalról a tollat, de az megállt a kezében.

— Nem ennyiről volt szó! — nézett Szeberényi re.

— Hogyhogy!

— ötszázat ígértek ez meg csak a fele!

— Hagyjuk a vitát kérem. Ha nem tetszik, rakják vissza. A gyár nem tud többet fizetni.

— Nem írjuk alá!

— Jó, rendben.

— Megyünk az igazgatóhoz!

— Az igazgató elvtárs csak egy hét múlva lesz bent.

— Na, beszéljünk nyíltan! — elégelte meg a huzavonát Pásztor. — Az fáj magának szakikám, hogy elmaradt az éjszakai turbékolás. Igaz?

— Miféle turbékolás? Ezt kikérem magamnak. Azonnal takarodjanak innen, különben hívom a rendészeket.

— Na, éppen ezt akartam mondani! — bazsalygott Miska. — Mi is tudnánk neki mondani egy-két érdekességet.

Szeberényi fenyegető pillantást vetett a brigádra. Látszott rajta, nem tudja mit tegyen. De ebben a pillanatban nyílt az ajtó és egy középtermetű, erősen kopaszodó férfi lépett be.

— Jó reggelt, művezető kartárs! — köszöntötte a belépőt Szebercnyi.

— Mi újság fiúk? — kérdezte a művezető köszönés helyett. Karancsi szólni akart, de Szeberényi megelőzte.

— Éppen a végén tartunk. Az anyagiaknál! — és kényszeredetten mosolygott, közben a tömbben újabb lapot töltött ki.

— Itt legyen szíves aláírni! — szólt újra Bandinak, aki közelebb lépett, villámló tekintetet vetett Szeberényire, majd az összegre. Aztán alákamyarintotta a nevét és zsebre gyűrte az ötszáz forintot.

— Zuhanyozzanak le! Itt a fürdő mellettünk — javasolta a művezető a kilépő fiúknak.

Megfürödtek s fél hétkor már a kollégiumtól nem messze levő büfében voltak. A fejenkénti százasból alig maradt valami...

IV.

Kiss Gergely és társai hamar beleszoktak az egyetemisták életmódjába. Minden előadást végig hallgattak, jegyzeteltek, délben rohantak a menzára, ebéd után pedig menekültek a jéghideg kollégiumból a könyvtárba. Másnap minden megismétlődött. Reggelijük egy kifli volt, jobb esetben egy pohár tejjel.

A paprikás brigád kalandjairól néha még nagy előadásokat tartottak esténként a 133-as szobában, s a történet már alaposan kiszínezve, a látvány erotizálva, a veszély sokszorosra fokozva, helytállásuk pedig már-már hősiessé avatva közszájon forgott. Gergely szégyellte, hogy akkor a többiek után szaladt. Tizenkilenc évét betöltötte, s csak most. a gyárban látott jelenet utóhatásaként kezdte megismerni önmagát. A többiek — néhány kivétellel — nagy szeretkezésekkel, viharos hódításokkal dicsekedtek. Daróczi István, harmadéves hallgató pedig apró részletességgel tájékoztatta a mindig nagy számú érdeklődőt kalandjairól, a lefektetett nő testrészeinek méreteiről.

Gergely, aki szintén hallgatója volt ezeknek a szemináriumoknak, irigykedett Daróczira, meg a többiekre is. Azt persze nem vallotta be, hogy neki nővel még nem volt dolga, csupán néhány elhamarkodott csók gimnazista lányokkal. Ez volt minden. A csattanóknál azonban ő is tele szájjal nevetett, bár némelyik történetet eléggé gusztustalannak találta.

A gyárban látott jelenet és az elbeszélések hatására éjszakánként zavaros, buja álmok gyötörték. Egy-egy hosszabb ránézéssel megcsodált évfolyamtársnő,

könyvtárban, utcán látott széparcú, teltkarcsú lány csábította el álmaiban. Szégyen gyötörte, amikor arra ébredt fel, hogy ösztönei elárulták. Betegnek, ferde hajlamú valakinek hitte magát, arra gondolt, hogy orvoshoz kellene menni. Egy vasárnap reggel azonban — amikor kivételesen meleg volt a szobában — Csutor Miska felült az ágyban és kijelentette:

— Gyerekek! Almomban megkeféltem Zellát. Akkora tócsában ébredtem, mint a Balaton — és elkezdett röhögni. Zella az évfolyam legszebb és legcsinosabb lánya volt, Váradi Gizellának hívták. Fehér bőrű, sötét, tömör hajú. hihetetlenül karcsú. Mindenki voriyított utána, de Zella hűvös maradt. Azt rebesgették, hogy az orvoskar egyik tanársegédje csapja neki a szelet.

Miska kijelentése után a többiek is beismerték, hogy bizony éiszaka hasonló gyötrelmeik vannak — nem gondoltak a korábbi, nagy hódításokat ecsetelő szövegeikre. Ez a reggeli beszélgetés azzal zárult, hogy Pásztor leszögezte:

— Nincs mese fiúk! Lányokat keli szerezni! Különben baj lesz.

Hogy milyen baj lehet, arra, senki nem tudott volna válaszolni, de az elhatározás, hogy lányokat kell szerezni, mindenkinek tetszett,

— öregem, egy fal választ el bennünket a bölcsész lányoktól, ök is biztosan hasonló nemi nyomorban élnek. Nem is fal, csak egy ajtó. Egy lezárt ajtó. Ezekkel szót kellene érteni — konkretizálta a lányszerzést Szűcs, aki ezek szerint már környezettanulmányt is végzett. Az biztos, hogy a négyzet alakú épülettömb egyik felében lányok laktak. Közülük néhányan előszeretettel öltöztek, vetkőztek az ablakok előtt, s úgy teltek, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az ablakokkal szemben, az épület másik szárnyából a fiúk lesik őket.

(Folytatása következik.)