Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-03 / 284. szám
1977. december 3. • PETŐFI NÉPE A cigánylakosság életkörülményeinek javításáért Bács-Kiskun megyében nem rég újjászervezték a megyei ta nács mellett működő cigányügyi koordinációs bizottságot, melynek tagjai az első, alakuló ülésükön intézkedési tervet készítettek a cigánylakosság helyzetének további javítása érdekében. Az elmúlt hetekben pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága tűzte napirendre a Bács-Kiskun megyében élő cigánylakosság élet- és munkakörülményeinek alakulását, s intézkedési tervben rögzítette a helyzetük javítását, beilleszkedésük meggyorsítását célzó feladatokat. Az ország cigánynépességéhez viszonyítva Bács-Kiskun megyében a számuk ugyan nem jelentős, a velük való rendszeres foglalkozás, törődés, a helyzetük folyamatos javítása azonban fontos társadalmi feladat. Jelenleg mintegy tízezer cigány él a megye városaiban, községeiben, tehát az elmúlt tíz év alatt nőtt a számuk. A cigányok több mint egyharmada munkaképes korú, munkába állításukhoz megfelelő számú munkahely áll rendelkezésre. Ennek ellenére igen sokan csak időszakos, vagy alkalmi munkát vállalnak. A rendszeres miunkavállalók általában az építőiparban, az élelmiszeripari vállalatoknál, a költségvetési üzemeknél helyezkednek el. Többségüknek nincs szakképzettsége. Ez problémát okoz. Ugyanis a gyárak, üzemek, vállalatok egyre inkább a szakképzett munkásokat keresik, így az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen cigányokra csak segédmunkát bízhatnak. A cigány nők foglalkoztatási aránya alacsonyabb a férfiakénál. Ez főként a gyermekek gondozásával magyarázható. A fokozatos beilleszkedésüket mutatja egyebek között az is, hogy egyre többen szocialista brigádtagakká válnak, növekszik a törzsgárdatagok, s a kormány- és a vállalati kitüntetésekben részesülők száma. Egy-egy községben, vagy városban még tapasztalható, 'hogy alacsony a cigányok foglalkoztatási aránya. Ezeken a településeken arra kell törekedni, hogy a tanácsok, társadalmi szervezetek az ipari, mezőgazdasági üzemekkel együttműködve segítsék elő a cigányok állandó munkavégzését, s a beilleszkedésüket. örvendetes, hogy az elmúlt évtizedben felére csökkent a telepi lakások, az úgynevezett putrik száma. A IV. ötéves tervidőszakra biztosított 352 kedvezményes hitelkeret felhasználása azonban lényegesen elmaradt a tervezettől, ugyanis az elmúlt tervciklus alatt Bács-Kiskun megyében csak 193 cigánycsalád épített otthont kedvezményes hitellel. Ennek egyebek között az volt az oka, hogy egy-egy tanács, mint például Kiskunhalas, vagy Lajostnizse nem foglalkozott kellőképpen e kérdéssel, nem szervezték meg a telepek felszámolását, illetve a lakásépítést. Az V. ötéves tervidőszakban Bács-Kiskun megyében 330 cigánycsalád építkezhet kedvezményes kölcsönnel. A telepek fokozatos felszámolásával kapcsolatos fő törekvés, hogy a cigánycsaládok új környezetben építkezzenek, s amennyiben lehetőség van rá, a helyi tanácsok a szanált épületek anyagaival is segítsék otthonteremtésüket. Fontos az is, hogy az igénybe vehető építési és vásárlási kölcsönt a tanácsok és a munkahelyek által juttatott támogatásokkal egészítsék ki. A tanácsok feladata, hogy a jövőben fokozottabban vonják be a helyi építőipari vál-Hasznos melléküzem Évente negyven vagon nyers tormát dolgoznak fel a-*kiskun«'*félegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet savanyítóüzemében. Mintegy 30 vagon készterméket szállítanak innen minden esztendőben nemcsak a belföldi piacra, hanem a környező országokba is. A közelmúltban csomagoltak egy jelentősebb tételt Ausztriába. Bécsbe egyébként az idén még küldenek a kedvelt savanyúságból. Jaksa Mihályné, az üzem vezetője elmondja: — Harminchárom asszony és lány dolgozik nálunk. Nyolc, hónapig a tormával foglalkoznak az év többi időszakában a mezőgazdaságban, elsősorban a kertészetben segítenek. Ily módon egész évben keresethez jutnak. Biztos jövedelmet jelent számukra ez az üzem, ugyanakkor a termelőszövetkezet is jól jár, mert nyáron megoldódik a munkaerőgondja. A tormát egy Hajdú-Bihar megyei közös vállalat szállítja. A háztáji gazdaságokkal köt szerződést, hogy a kiskunfélegyházi Vö• (gy történik az üvegek töltése. Dobák Jánosné munka közben. rös Csillag Termelőszövetkezet melléküzeme számára elegendő nyersanyagot tudjon szolgáltatni A képzőművészeti alkotásoknak az emberre és környezetére gyakorolt esztétikai, érzelmi és tudatformáló hatásáról háromnapos elméleti konferencia kezdődik hétfőn a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Szovjet Képzőművészek Szövetsége közös rendezvényén — melyen népes szovjet lalatak dolgozóit, s a magánikisiparosokat a telepek felszámolásába. A itelepi lakosság szociális 'helyzete a munkavállalás hiánya miatt nem megfelelő. A pénzbeni juttatásokat igénylik, csaknem kétszázan kapnak rendszeres szociális segélyt, rendkívüli segélyben több mint hétszázan részesültek. Problémát jelent az, 'hogy sok cigánycsaládban kizárólag a saját nyelvüket használják, s ez hátrányt okoz az iskolába kerülő gyerekeknek. Ezért, valamint a személyiségük formálásáért nagy jelentősége van az úgynevezett iskolaelőkészítő foglalkozásoknak, Ugyanis a szülők nagy része nem igényli gyermekének óvodai nevelését. Kiskunfélegyházán már második éve tartanak egész éves iskolaelőkészítő foglalkozást, meglepően jó eredménnyel. Kiskunhalason, Kalocsán, Kiskunmajsán, Kecelen és Lajosmizsén előkészítő osztályokba járnák a tanulók. Sok gondot okoz a szülők gyermeknevelési kötelezettségének elmulasztása. A telepek nem alkalmasak gyereknevelésre, az itt élő fiatalok nagy részét állami gondozásba kellene venni. Ezt azonban nehezíti az, hogy a telepi cigánygyerekek között igen sok a szellemi fogyatékos. Helyes az a törekvés, miszerint a jövőben az elnéptelenedő általános iskolai diákotthonokba helyezik el majd a tanköteles korú cigánygyerekeket. Mint az a fentiekből is kitűnik, a cigánylakosság helyzetének javítását, beilleszkedésük meggyorsítását elsősorban a munkába állításukkal és a lakáshoz juttatással lehet elősegíteni. E két lényeges feltétel megteremtése után nyílik majd lehetőség az életvitelük, műveltségi színvonaluk javítására, emelésére. A cigányügyi koordinációs bizottság, illetve a megyei tanács végrehajtó bizottsága e két tényező tudatában határozta meg az ezzel kapcsolatos konkrét tennivalókat. T. L. Orvosi híradó - holdszolgálat A közeljövőben arra, is fel akarjál- használni a mesterséges híradóholdakat. )\ogy segítsék ve;lük az orvosi ellátást. Tulajdonképpen már 1973 óta végeznek ezirányú kísérleteket az USA-ban az ATS mesterséges hold alkalmazásával. A híradóhálózat elsősorban a távol eső vidékek orvosait köti majd össze könyvtárakkal, a diagnosztikai központokkal és a klinikai intézetekkel. A mesterséges hold közvetítésével a már létező és alakuló körzeti informál ciós rendszereket országos hálózattá kapcsolják össze. Ilyen rendszer köti össze egymással a Vermonti és a Dartmounthi Egyetem orvostudományi fakultását és a köztük levő kórházakat. Alaszkában 24 község áll állandó érintkezésben az Országos Egészségügyi Szolgálat egyik kórházával. A nyereség alakulása a megye vállalatainál, gazdaságaiban Mind a gazdasági szakemberek, mind a termelésben közvetve, vagy közvetlenül részt vevők körében sok szó esik manapság a vállalati nyereségről és a nyereségrészesedés alakulásáról. Ismeretes, hogy 1976. január 1-től a közgazdasági szabályozók egyes elemei módosultak. Az ezzel kapcsolatos intézkedések az V. ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását hivatottak előmozdítani. A szabályozó rendszer új elemei előtérbe helyezték a termelés és a gyártmányszerkezet korszerűsítését, a gazdaságtalan termékek visszaszorítását, a magas színvonalon álló exportképes áruk termelésének bővítését és általában a gazdálkodás hatékonyságának fokozását. szét további eszközbővítés céljából a fejlesztési alapba helyezték. Megnőtt tehát a tartalékalap szerepe a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában. Ezért emelték magasabbra az alapképzés kötelező szintjén. A részesedési alapba helyezett összeg 1976- ban 58 százaléka volt az előző évinek. A csökkenés fő oka, hogy a szabályozók módosítása szerint év közben a részesedési alap kiegészíthető volt más, költségként elszámolható összegekkel. A gazdaságpolitikai célok elérése miatt elsősorban a tiszta jövedelem központosított hányadának növelése vált szükségessé. Ezt a célt szolgálta a nyereségelvonás növelése, a vállalati támogatások csökkentése és a termelői árak olyan jellegű rendezése, aimi azoknak a terheknek egy részét, melyeket korábban átmenetileg az állam viselt, a termelőegységekre hárították. Mindezt a vállalatok, gazdaságok, a termelés további növelésével hatékonyabb gazdálkodással ellensúlyozhatják. A tervcélok teljesítéséről és a gazdasági szabályozók módosításának hatásáról ma már képet kaphatunk a gazdálkodó egységek mérlegbeszámolóiból. Bács- Klskunban a megyei székhelyű önálló vállalatok és szövetkezetek gazdálkodását, fejlesztésialap-képzését, valamint nyereségrészesedésének alakulását a . Központi Statisztikai Hivatal is vizsgálta. A megyei igazgatóság elemzése természetesen nem terjedt ki a mezőgazdasági szövetkezetekre, amelyek a nyereségrészesedési rendszerbe egyébként sincsenek bevonva. Az adatokból megállapítható, hogy Bács-Kiskunban a várakozásnak megfelelően alakult az elmúlt évben a termelés, a gazdaságosság, valamint a fejlesztést és nyereségérdekeltséget biztosító alapképzés. A Pénzügyminisztérium Bevételi Igazgatóságának jelentéseiből kitűnik, hogy az önálló vállalatok és szövetkezetek 1976-ban. alig, százalékos foglalkoztatásbővítéssel 12 ^százalékkal magasabb-termelési értéket és csaknem IC százalékkal nagyobb árbevételt értek el, mint egy évvel korábban. Nyereségtömegük viszont 11 százalékkal volt alacsonyabb az előző évinél. Tavaly a megyében valamenynyi népgazdasági ágban tovább nőtt a termelés. A leggyorsabban — 23—24 százalékkal — a szállításban, valamint az állami mező- és erdőgazdálkodásban, kevésbé dinamikusan — 9 százalékkal — az iparban és a kereskedelemben. Ugyanakkor valamivel mérsékeltebben nőtt az egyes ágazatokban a nettó árbevétel. A nyereségtömeg növekedési üteme az elmúlt években — a szabályozók kisebb módosítása miatt — lelassult, vagyis, míg 1973-ban és 1974-ben a termelés, valamint az értékesítés fejlődési ütemét is meghaladta, 1975-ben pedig már csak megközelítette. A bérjutalékok növekedése, a kereskedelmi adó, a termelési adó kiterjesztése és mértékének módosítása, valamint a különböző árintézkedések együttesen végül is 11 százalékos nyereségcsökkenéshez vezettek. Vállalati körökben egyébként 1976-ban a nyereség átlagos 30—35 százalékos csökkenésével számoltak. Ez azért nem következett be, mert a termelőegységek jelentős belső tartalékokkal rendelkeztek, amelyek feltárásával javítani tudták gazdálkodásuk hatékonyságát. Ugyanakkor helyenként állami támogatásokhoz is jutottak. A termelő ágazatokban az alábbiak szerint alakult az árbevétel és a nyereség évi növekedésének — negatív szám esetén csökkenésének — mértéke, százalékban kifejezve a megelőző évhez viszonyítva: A vállalati érdekeltségi alapok átrendeződése következtében végül is a vállalatok 1976-ban nyereségüknek átlagosan egyharmadát már a hatékonyságot tovább növelő fejlesztésekre fordíthatták. Ugyanakkor a részesedési alap képzésénél figyelembe kell venni, hogy a közgazdasági szabályozók módosítása szerint a vezető beosztású vállalati és szövetkezeti dolgozók prémiumát — amely korábban a részesedési alapot terhelte — már bérköltségként számolhatták el. Ugyanakkor a jóléti és a kulturális célokra dolgozónként elszámolható 750 forintos részesedési alapból történő kiegészítése is kisebb arányú volt, mint korábban, vagyis nem terhelte olyan mértékben a részesedési alapot. Ily módon 1976-ban a7 iparban és a kereskedelemben némileg csökkent, az építőiparban és az állami gazdaságoknál pedig valamelyest emelkedett az előző éviekhez mérten a nyereségrészesedés összege. Év 1973 1974 1975 1976 Árbevétel n 10 9 10 Vállalati eredmény 24 13 8 — 11 A nyereség ily módon való alakulása természetesen kihatással volt a termelők fejlesztési elképzeléseire. a nyereségrészesedés mértéként meghatározására, valamint',á biztonsági tartalékok növelésére. A közgazdasági szabályozók és a termelő tevékenység hatékonysági szintjének fokozatos javítása 1975-ig lehetővé tette, hogy az érdekeltségi alapokat évről évre növeljék. 1976-ban viszont a kisebb nyereségtömeg hatékonyabb felhasználása érdekében már csak a fejlesztési alap és a tartalékalap további növelésére volt lehetőség, a részesedési alapba pedig kisebb összeg került. A nyereségből képezett vállalati érdekeltségi alapok őszszege a megye önálló vállalatainál és szövetkezeteinél az elmúlt évben 945 millió forint - volt, amely a nyereségtömeg ’csökkenése ellenére 1.3 százalékkal még meg is haladta az előző évit. Az érdekeltségi alapok nagyobb ré-Az elmúlt évi eredmények •alapján megállapítható, hogy a termelési egységek borúlátása a vállalati eredmények alakulását illetően korai volt. A vállalati nyereség az idén az iparban, a mezőgazdaságban és a többi ágazatban is az eddigi adatok szerint lényegesen kedvezőbben alakul. mint tavaly. Beigazolódott tehát, hogy a közgazdasági szabályozók módosításának nyereségcsökkentő hatását viszonylag rövid idő alatt ellensúlyozni lehetett. Sőt, ma már megállapítható, hogy az V. ötéves terv elején életbe lépett közgazdasági szabályozók enyhének bizonyultak a vállalati nyereségelvonást illetően. Sokkal nagyobb belső tartalékok álltak az üzemek rendelkezésére. mint amivel kezdetben számoltak. Emiatt azután az 1976-ban és 1977-ben eddig felgyülemlett fejlesztési alapok jóval több beruházási lehetőséget nyújtottak a vállalatoknak és gazdaságoknak a tervezettnél. Ez viszont újabb feszültségek forrásává vált, mivel a tervezettnél nagyobb vállalati beruházások is rontották 1977-ben a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Dr. Vastagh Gyula a KSH megyei igazgatósága tájékoztatási osztályvezetője • Folyamatosan készítik elő csomagolásra a tormával töltött üvegeket^ (Méhcsi Éva felvételei) Téma: a képzőművészet és az ember küldöttség is részt vesz — festők, iparművészek, belső építészek és építőművészek csaknem 20 előadás keretében vitatják meg az épületek falait, közösségi tereit díszítő, úgynevezett morális képzőművészeti alkotások szerepét, a festészet, illetve az iparművészet e sajátos ágával foglalkozó művészek feladatait. (MTI) Az az egy jó megvan bennem, hogy a szép női lábak — évszaktól függetlenül — mindig érdekelnek. Elég baja lehet már annak a férfinak, aki e téren merev valláserkölcsi alapra helyezkedik. Szóval — részemről ■töretlen a kíváncsiság. A nyári és téli szemlélődéseim legfeljebb abban különböznek egymástól, hogy a hideg évszakban a moi láb és fürkésző tekintetem közé a 'harisnya kerül. Ezért aztán visszatérően foglalkoztat télvíztájt a női harisnya is. Mivel megyénkben még nem működik harisnyagyár, értesüléseim közvetettek. A napisajtón túl képtárakban, kiállításokon, olvasmányaimban szerzett értesülésekkel szaporítom harisnyaismereteimet. Szigorúan egybevetve persze azokat a gyakorlati élettel, azaz a női lábak divatigényeivel. Töprengéseim éppen ezért harcos elvi síkra terelődnek, amidőn — nőiharisnya-kérdésben olyan kishitűséggel, tanácstalansággal találkozom, mint tavaly ilyenkor is egyik kollégámnál. „Mi jöhet még ezután?” — horkant elő belőle a szónoki kérdés, miután a fejlődési folyamat felvázolása végén eljutott a varrásos, majd a varrás nélküli, azt követően a csipke-, a neccharisnyáig, s a harisnyanadrágig. Ö, mi fájdalom, ha valakiből ennyire hiányzik a bizalom egyrészt a nők fantáziája, másrészt a divattervezők leleményessége iránt amely utóbbi a női lélek találékonyságából táplálkozik. Aki csak történelmi korszak-ugrásokkal kíséri is a harisnyafej-Rendeltetésszerűen lődés menetét, fel sem vetődhet benne efféle csüggeteg kérdés: „Mi jöhet még?” Be szép is ennek a kibontakozásnak az útja! De sok bajmolódástól szabadult volna meg az emberiség, ha előbb találják meg a régészek egy kopt sírban az i.e. V. századból való gyermek-ikötöttíharisnyát. Akkor tán a rómaiak se idétlenkednek a szalagokból lábra tekert dísszel, amelyről csak mi tudjuk már, he jy a korabeli harisnyaviselet akart lenni... így keltett forró örömet harisnyatörténet-kutató embertársainkban holmi picurka mondat-morzsa is, amire középkori olvasmányszövegben bukkantak rá: „Hozd elő a kötött kapcácskámat!” — Ez már mégis valami volt. Jelzés az előidőtoből, hogy ha kapcácska is, de már „kötött” izé takarta az emberlábakat egykoron ... Hát még mikor egy XVIII. századból való szótár beszélt — „lábszárékesítő, lábszártekerítő ékes harisnyáról” ! Bizony, ha más szemmel forgolódtak volna őseink a női lábak között, illetve azok felruházásának tudományában, hamarabb megszabadulunk ama nyűgtől, hogy gyapjúból, bőrből, vászonból, selyemből szabjuk-varrjuk ezt a holmit. Eközben olyan technológia alkalmazásával, hogy például az első bőrharisnyát a rövid ^nadrághoz erősítették. Majd míg fel nem találták a hosszú nadrágot, a férfiak divatjaként egzisztált a harisnyanadrág. Mivelhogy jól kiadta a láb szépségét. Nolámcsak, volt hát olyan idő is, amikor a férfi is adott arra, hogy mondjuk ne tuskólábon kezdje meg a dürgést szívehölgye körül... S ki tudja, mennyi ideig lett volna főurak, papok privilégiuma az öltözékhez tartozó, selyemből készült harisnya — elsőként Spanyolországban, ha 1589-ben fel nem találja a hurkológépet William Lee. Mit tesz isten: pont isten szolgája volt őkigyelme. Angol lelkész. — Most már tudják drága nőtársaink, kinek a kezét áldják, valahányszor harisnyába öltöznek. Attól kezdve már forradalmi tempót vett a harisnya tér-, illetve lábhódítása. Ezen belül természetesen szintén voltak gyorsulások. Éppen a szoknyák rövidülésével párhuzamosan. Minél inkább közeledett a szoknya alja bokától a térd aljáig majdan a combot veregetve —, annál inkább törődni kellett a harisnya esztétikumával. Mivelhogy egyre jobban előbukkantak a női lábak. A részletekbe nem is érdemes belemenni, hiszen van-e nő, ki a harisnya-kérdést nem ismeri?! Legföljebb a mai lány. s aszszonynemzedék fülébe már anyáitól jut el olyan hír, hogy az első nylonharisnyák jóval tartósabbak voltak. No és vastagabbak, meg drágábbak. A nylonharisnya hazai őskorában — 1950-ben — egy munkásnő heti átlagkeresetébe került egy pár. ök már az olcsóbbakat —» ehm-chm — ismerik, amelyek kényesek, szeszélyesek, és sose lehet tudni, mikor pattan meg egyetlen is a parányi szemek hálójából. S akkor aztán kezdődhet a női lélek háborgása. Amihez azért a férfiakat sokszor ámulatba ejtő önuralommal törődtek hozzá. Mivel nem volt mit tenni. Ha az ember belegondol, csakugyan bonyolult ez a szemleszaladási helyzet. Hogy kezeskedhetne azért á gyártóipar, hogy a tíz kilométernyi fonalból készült, két és fél deka körüli nyloncucc kétmilliónyi hálószeméből egy se pattanjon meg. Az általános munkaerőhiányban szóba se jöhet, hogy a gyár minden hálószemre egy-egy biztonsági ellenőrt állítson. Kétmilliót egy pár harisnyához is! Hajmeresztő óhaj ez ma még. Nincs más hátra, mint rendeltetésszerűen használni a nylonharisnyát. Tehát ne szánjanak nőink e leheletfinom fuszekliben autóbuszra, mert a tülekedés árt neki. Aztán bevásárolni is inkább meztéllábas CÜ-* pőben menjenek, mivel a nylonharisnya-hálószemek rendkívül rühellik a szatyrok dörzsölését is. Sokszor az első érintésre megpukkadnak mérgükben, és a szemek seregestül szaladnak lefelé. Valami könnyítést jelent, hogy az újdonságként felkapott, hátul varrásos harisnyanadrágon a szemek lefutásának iránya kevesebb fáradsággal megállapítható. Van mihez viszonyítani. Tóth István \
