Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)

1977-12-03 / 284. szám

1977. december 3. • PETŐFI NÉPE A cigánylakosság életkörülményeinek javításáért Bács-Kiskun megyében nem rég újjászervezték a megyei ta nács mellett működő cigányügyi koordinációs bizottságot, melynek tagjai az első, alakuló ülésükön intézkedési tervet készítettek a cigánylakosság helyzetének további javítása érdekében. Az elmúlt hetekben pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága tűzte napirendre a Bács-Kiskun megyében élő cigánylakosság élet- és munkakörülményeinek alakulását, s intézkedési tervben rögzítette a helyzetük javítását, beillesz­kedésük meggyorsítását célzó feladatokat. Az ország cigánynépességéhez viszonyítva Bács-Kiskun megyében a számuk ugyan nem jelentős, a velük való rend­szeres foglalkozás, törődés, a helyzetük folyamatos javítása azonban fontos társadalmi feladat. Jelenleg mintegy tízezer cigány él a megye városaiban, községeiben, tehát az elmúlt tíz év alatt nőtt a számuk. A cigányok több mint egyhar­­mada munkaképes korú, munká­ba állításukhoz megfelelő szá­mú munkahely áll rendelkezés­re. Ennek ellenére igen sokan csak időszakos, vagy alkalmi munkát vállalnak. A rendszeres miunkavállalók általában az épí­tőiparban, az élelmiszeripari vál­lalatoknál, a költségvetési üze­meknél helyezkednek el. Többsé­güknek nincs szakképzettsége. Ez problémát okoz. Ugyanis a gyá­rak, üzemek, vállalatok egyre inkább a szakképzett munkásokat keresik, így az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen cigá­nyokra csak segédmunkát bíz­hatnak. A cigány nők foglalkoz­tatási aránya alacsonyabb a fér­fiakénál. Ez főként a gyermekek gondozásával magyarázható. A fokozatos beilleszkedésüket mutatja egyebek között az is, hogy egyre többen szocialista brigádtagakká válnak, növekszik a törzsgárdatagok, s a kormány- és a vállalati kitüntetésekben ré­szesülők száma. Egy-egy községben, vagy vá­rosban még tapasztalható, 'hogy alacsony a cigányok foglalkozta­tási aránya. Ezeken a települé­seken arra kell törekedni, hogy a tanácsok, társadalmi szerveze­tek az ipari, mezőgazdasági üze­mekkel együttműködve segítsék elő a cigányok állandó munka­végzését, s a beilleszkedésüket. örvendetes, hogy az elmúlt évtizedben felére csökkent a te­lepi lakások, az úgynevezett put­rik száma. A IV. ötéves tervidő­szakra biztosított 352 kedvezmé­nyes hitelkeret felhasználása azonban lényegesen elmaradt a tervezettől, ugyanis az elmúlt tervciklus alatt Bács-Kiskun me­gyében csak 193 cigánycsalád épített otthont kedvezményes hi­tellel. Ennek egyebek között az volt az oka, hogy egy-egy ta­nács, mint például Kiskunhalas, vagy Lajostnizse nem foglalko­zott kellőképpen e kérdéssel, nem szervezték meg a telepek felszámolását, illetve a lakásépí­tést. Az V. ötéves tervidőszakban Bács-Kiskun megyében 330 ci­gánycsalád építkezhet kedvezmé­nyes kölcsönnel. A telepek fo­kozatos felszámolásával kapcso­latos fő törekvés, hogy a cigány­­családok új környezetben épít­kezzenek, s amennyiben lehető­ség van rá, a helyi tanácsok a szanált épületek anyagaival is segítsék otthonteremtésüket. Fon­tos az is, hogy az igénybe vehető építési és vásárlási kölcsönt a tanácsok és a munkahelyek ál­tal juttatott támogatásokkal egé­szítsék ki. A tanácsok feladata, hogy a jövőben fokozottabban vonják be a helyi építőipari vál-Hasznos melléküzem Évente negyven vagon nyers tormát dolgoznak fel a-*kiskun«'*­­félegyházi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet savanyítóüzemé­ben. Mintegy 30 vagon késztermé­ket szállítanak innen minden esz­tendőben nemcsak a belföldi piacra, hanem a környező orszá­gokba is. A közelmúltban cso­magoltak egy jelentősebb tételt Ausztriába. Bécsbe egyébként az idén még küldenek a kedvelt sa­vanyúságból. Jaksa Mihályné, az üzem ve­zetője elmondja: — Harminchárom asszony és lány dolgozik nálunk. Nyolc, hó­napig a tormával foglalkoznak az év többi időszakában a mezőgaz­daságban, elsősorban a kertészet­ben segítenek. Ily módon egész évben keresethez jutnak. Biztos jövedelmet jelent számukra ez az üzem, ugyanakkor a termelőszö­vetkezet is jól jár, mert nyáron megoldódik a munkaerőgondja. A tormát egy Hajdú-Bihar me­gyei közös vállalat szállítja. A háztáji gazdaságokkal köt szerző­dést, hogy a kiskunfélegyházi Vö­• (gy történik az üvegek töltése. Dobák Jánosné munka közben. rös Csillag Termelőszövetkezet melléküzeme számára elegendő nyersanyagot tudjon szolgáltatni A képzőművészeti alkotások­nak az emberre és környezetére gyakorolt esztétikai, érzelmi és tu­datformáló hatásáról háromnapos elméleti konferencia kezdődik hétfőn a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában. A Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Szovjet Képzőművé­szek Szövetsége közös rendezvé­nyén — melyen népes szovjet lalatak dolgozóit, s a magánikis­­iparosokat a telepek felszámolá­sába. A itelepi lakosság szociális 'helyzete a munkavállalás hiá­nya miatt nem megfelelő. A pénzbeni juttatásokat igénylik, csaknem kétszázan kapnak rend­szeres szociális segélyt, rendkí­vüli segélyben több mint hétszá­­zan részesültek. Problémát jelent az, 'hogy sok cigánycsaládban kizárólag a sa­ját nyelvüket használják, s ez hátrányt okoz az iskolába kerülő gyerekeknek. Ezért, valamint a személyiségük formálásáért nagy jelentősége van az úgynevezett iskolaelőkészítő foglalkozásoknak, Ugyanis a szülők nagy része nem igényli gyermekének óvodai nevelését. Kiskunfélegyházán már második éve tartanak egész éves iskolaelőkészítő foglalkozást, meglepően jó eredménnyel. Kis­kunhalason, Kalocsán, Kiskun­­majsán, Kecelen és Lajosmizsén előkészítő osztályokba járnák a tanulók. Sok gondot okoz a szülők gyer­meknevelési kötelezettségének el­mulasztása. A telepek nem al­kalmasak gyereknevelésre, az itt élő fiatalok nagy részét állami gondozásba kellene venni. Ezt azonban nehezíti az, hogy a te­lepi cigánygyerekek között igen sok a szellemi fogyatékos. Helyes az a törekvés, miszerint a jövő­ben az elnéptelenedő általános iskolai diákotthonokba helyezik el majd a tanköteles korú ci­gánygyerekeket. Mint az a fentiekből is kitű­nik, a cigánylakosság helyzeté­nek javítását, beilleszkedésük meggyorsítását elsősorban a mun­kába állításukkal és a lakáshoz juttatással lehet elősegíteni. E két lényeges feltétel megterem­tése után nyílik majd lehetőség az életvitelük, műveltségi szín­vonaluk javítására, emelésére. A cigányügyi koordinációs bizott­ság, illetve a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága e két tényező tudatában határozta meg az ez­zel kapcsolatos konkrét tenniva­lókat. T. L. Orvosi híradó - holdszolgálat A közeljövőben arra, is fel akar­jál- használni a mesterséges hír­adóholdakat. )\ogy segítsék ve;lük az orvosi ellátást. Tulajdonkép­pen már 1973 óta végeznek ez­­irányú kísérleteket az USA-ban az ATS mesterséges hold alkal­mazásával. A híradóhálózat első­sorban a távol eső vidékek orvo­sait köti majd össze könyvtárak­kal, a diagnosztikai központokkal és a klinikai intézetekkel. A mes­terséges hold közvetítésével a már létező és alakuló körzeti informál ciós rendszereket országos háló­zattá kapcsolják össze. Ilyen rendszer köti össze egy­mással a Vermonti és a Dart­­mounthi Egyetem orvostudomá­nyi fakultását és a köztük levő kórházakat. Alaszkában 24 község áll állandó érintkezésben az Or­szágos Egészségügyi Szolgálat egyik kórházával. A nyereség alakulása a megye vállalatainál, gazdaságaiban Mind a gazdasági szakemberek, mind a termelésben köz­vetve, vagy közvetlenül részt vevők körében sok szó esik manapság a vállalati nyereségről és a nyereségrészesedés alakulásáról. Ismeretes, hogy 1976. január 1-től a közgazda­­sági szabályozók egyes elemei módosultak. Az ezzel kapcso­latos intézkedések az V. ötéves terv gazdaságpolitikai cél­kitűzéseinek megvalósítását hivatottak előmozdítani. A sza­bályozó rendszer új elemei előtérbe helyezték a termelés és a gyártmányszerkezet korszerűsítését, a gazdaságtalan termé­kek visszaszorítását, a magas színvonalon álló exportképes áruk termelésének bővítését és általában a gazdálkodás haté­konyságának fokozását. szét további eszközbővítés céljá­ból a fejlesztési alapba helyez­ték. Megnőtt tehát a tartalékalap szerepe a vállalatok és szövetke­zetek gazdálkodásában. Ezért emelték magasabbra az alapkép­zés kötelező szintjén. A részese­dési alapba helyezett összeg 1976- ban 58 százaléka volt az előző évinek. A csökkenés fő oka, hogy a szabályozók módosítása sze­rint év közben a részesedési alap kiegészíthető volt más, költség­ként elszámolható összegekkel. A gazdaságpolitikai célok el­érése miatt elsősorban a tiszta jövedelem központosított há­nyadának növelése vált szüksé­gessé. Ezt a célt szolgálta a nye­reségelvonás növelése, a vállala­ti támogatások csökkentése és a termelői árak olyan jellegű ren­dezése, aimi azoknak a terheknek egy részét, melyeket korábban át­menetileg az állam viselt, a ter­melőegységekre hárították. Mind­ezt a vállalatok, gazdaságok, a termelés további növelésével ha­tékonyabb gazdálkodással ellen­súlyozhatják. A tervcélok teljesítéséről és a gazdasági szabályozók módosítá­sának hatásáról ma már képet kaphatunk a gazdálkodó egysé­gek mérlegbeszámolóiból. Bács- Klskunban a megyei székhelyű önálló vállalatok és szövetkeze­tek gazdálkodását, fejlesztési­­alap-képzését, valamint nyereség­­részesedésének alakulását a . Köz­ponti Statisztikai Hivatal is vizs­gálta. A megyei igazgatóság elem­zése természetesen nem terjedt ki a mezőgazdasági szövetkeze­tekre, amelyek a nyereségrésze­sedési rendszerbe egyébként sincsenek bevonva. Az adatokból megállapítható, hogy Bács-Kiskunban a várako­zásnak megfelelően alakult az elmúlt évben a termelés, a gaz­daságosság, valamint a fejlesz­tést és nyereségérdekeltséget biztosító alapképzés. A Pénzügy­minisztérium Bevételi Igazgató­ságának jelentéseiből kitűnik, hogy az önálló vállalatok és szö­vetkezetek 1976-ban. alig, százalékos foglalkoztatásbővítés­sel 12 ^százalékkal magasabb-ter­melési értéket és csaknem IC százalékkal nagyobb árbevételt értek el, mint egy évvel koráb­ban. Nyereségtömegük viszont 11 százalékkal volt alacsonyabb az előző évinél. Tavaly a megyében valameny­­nyi népgazdasági ágban tovább nőtt a termelés. A leggyorsab­ban — 23—24 százalékkal — a szállításban, valamint az ál­lami mező- és erdőgazdálkodás­ban, kevésbé dinamikusan — 9 százalékkal — az iparban és a kereskedelemben. Ugyanakkor valamivel mérsékeltebben nőtt az egyes ágazatokban a nettó ár­bevétel. A nyereségtömeg növekedési üteme az elmúlt években — a szabályozók kisebb módosítása miatt — lelassult, vagyis, míg 1973-ban és 1974-ben a terme­lés, valamint az értékesítés fej­lődési ütemét is meghaladta, 1975-ben pedig már csak megkö­zelítette. A bérjutalékok növekedése, a kereskedelmi adó, a termelési adó kiterjesztése és mértékének módosítása, valamint a különbö­ző árintézkedések együttesen vé­gül is 11 százalékos nyereség­csökkenéshez vezettek. Vállalati körökben egyébként 1976-ban a nyereség átlagos 30—35 százalé­kos csökkenésével számoltak. Ez azért nem következett be, mert a termelőegységek jelentős belső tartalékokkal rendelkeztek, ame­lyek feltárásával javítani tudták gazdálkodásuk hatékonyságát. Ugyanakkor helyenként állami támogatásokhoz is jutottak. A termelő ágazatokban az alábbi­­ak szerint alakult az árbevétel és a nyereség évi növekedésének — negatív szám esetén csökkenésé­nek — mértéke, százalékban ki­fejezve a megelőző évhez vi­szonyítva: A vállalati érdekeltségi ala­­pok átrendeződése következtében végül is a vállalatok 1976-ban nyereségüknek átlagosan egyhar­­madát már a hatékonyságot to­vább növelő fejlesztésekre for­díthatták. Ugyanakkor a részese­dési alap képzésénél figyelembe kell venni, hogy a közgazdasági szabályozók módosítása szerint a vezető beosztású vállalati és szö­vetkezeti dolgozók prémiumát — amely korábban a részesedési ala­pot terhelte — már bérköltség­ként számolhatták el. Ugyanak­kor a jóléti és a kulturális cé­lokra dolgozónként elszámolható 750 forintos részesedési alapból történő kiegészítése is kisebb arányú volt, mint korábban, vagyis nem terhelte olyan mér­tékben a részesedési alapot. Ily módon 1976-ban a7 iparban és a kereskedelemben némileg csök­kent, az építőiparban és az álla­mi gazdaságoknál pedig valame­lyest emelkedett az előző éviek­hez mérten a nyereségrészesedés összege. Év 1973 1974 1975 1976 Árbevétel n 10 9 10 Vállalati eredmény 24 13 8 — 11 A nyereség ily módon való ala­kulása természetesen kihatással volt a termelők fejlesztési elkép­zeléseire. a nyereségrészesedés mértéként meghatározására, va­lamint',á biztonsági tartalékok nö­velésére. A közgazdasági szabá­lyozók és a termelő tevékenység hatékonysági szintjének fokoza­tos javítása 1975-ig lehetővé tet­te, hogy az érdekeltségi alapo­kat évről évre növeljék. 1976-ban viszont a kisebb nyereségtömeg hatékonyabb felhasználása érde­kében már csak a fejlesztési alap és a tartalékalap további növelé­sére volt lehetőség, a részesedé­si alapba pedig kisebb összeg került. A nyereségből képezett vállalati érdekeltségi alapok ősz­­szege a megye önálló vállalatai­nál és szövetkezeteinél az elmúlt évben 945 millió forint - volt, amely a nyereségtömeg ’csökke­nése ellenére 1.3 százalékkal még meg is haladta az előző évit. Az érdekeltségi alapok nagyobb ré-Az elmúlt évi eredmények •alapján megállapítható, hogy a termelési egységek borúlátása a vállalati eredmények alakulását illetően korai volt. A vállalati nyereség az idén az iparban, a mezőgazdaságban és a többi ága­zatban is az eddigi adatok sze­rint lényegesen kedvezőbben ala­kul. mint tavaly. Beigazolódott tehát, hogy a közgazdasági sza­bályozók módosításának nyere­ségcsökkentő hatását viszonylag rövid idő alatt ellensúlyozni le­hetett. Sőt, ma már megállapít­ható, hogy az V. ötéves terv ele­jén életbe lépett közgazdasági szabályozók enyhének bizonyul­tak a vállalati nyereségelvonást illetően. Sokkal nagyobb belső tartalékok álltak az üzemek ren­delkezésére. mint amivel kezdet­ben számoltak. Emiatt azután az 1976-ban és 1977-ben eddig fel­gyülemlett fejlesztési alapok jó­val több beruházási lehetőséget nyújtottak a vállalatoknak és gazdaságoknak a tervezettnél. Ez viszont újabb feszültségek for­rásává vált, mivel a tervezettnél nagyobb vállalati beruházások is rontották 1977-ben a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Dr. Vastagh Gyula a KSH megyei igazgatósága tájékoztatási osztályvezetője • Folyamatosan készítik elő csomagolásra a tormával töltött üvegeket^ (Méhcsi Éva felvételei) Téma: a képzőművészet és az ember küldöttség is részt vesz — festők, iparművészek, belső építészek és építőművészek csaknem 20 elő­adás keretében vitatják meg az épületek falait, közösségi tereit díszítő, úgynevezett morális kép­zőművészeti alkotások szerepét, a festészet, illetve az iparművé­szet e sajátos ágával foglalkozó művészek feladatait. (MTI) Az az egy jó megvan bennem, hogy a szép női lábak — évszaktól füg­getlenül — mindig érdekel­nek. Elég baja lehet már an­nak a férfinak, aki e téren merev valláserkölcsi alapra he­lyezkedik. Szóval — részemről ■töretlen a kíváncsiság. A nyári és téli szemlélődéseim legfeljebb abban különböznek egymástól, hogy a hideg évszakban a moi láb és fürkésző tekintetem közé a 'harisnya kerül. Ezért aztán visszatérően foglalkoztat télvíz­­tájt a női harisnya is. Mivel megyénkben még nem működik harisnyagyár, értesülé­seim közvetettek. A napisajtón túl képtárakban, kiállításokon, olvasmányaimban szerzett érte­sülésekkel szaporítom harisnya­­ismereteimet. Szigorúan egybe­vetve persze azokat a gyakorla­ti élettel, azaz a női lábak di­vatigényeivel. Töprengéseim éppen ezért har­cos elvi síkra terelődnek, ami­dőn — nőiharisnya-kérdésben olyan kishitűséggel, tanácstalan­sággal találkozom, mint tavaly ilyenkor is egyik kollégámnál. „Mi jöhet még ezután?” — hor­kant elő belőle a szónoki kérdés, miután a fejlődési folyamat fel­vázolása végén eljutott a varrá­­sos, majd a varrás nélküli, azt követően a csipke-, a neccharis­­nyáig, s a harisnyanadrágig. Ö, mi fájdalom, ha valakiből ennyire hiányzik a bizalom egy­részt a nők fantáziája, másrészt a divattervezők leleményessége iránt amely utóbbi a női lélek találékonyságából táplálkozik. Aki csak történelmi korszak-ug­rásokkal kíséri is a harisnyafej-Rendeltetésszerűen lődés menetét, fel sem vetődhet benne efféle csüggeteg kérdés: „Mi jöhet még?” Be szép is ennek a kibontako­zásnak az útja! De sok bajmoló­­dástól szabadult volna meg az emberiség, ha előbb találják meg a régészek egy kopt sírban az i.e. V. századból való gyermek-ikö­­töttíharisnyát. Akkor tán a ró­maiak se idétlenkednek a sza­lagokból lábra tekert dísszel, amelyről csak mi tudjuk már, he jy a korabeli harisnyaviselet akart lenni... így keltett for­ró örömet harisnyatörténet-kuta­­tó embertársainkban holmi pi­­curka mondat-morzsa is, amire középkori olvasmányszövegben bukkantak rá: „Hozd elő a kö­tött kapcácskámat!” — Ez már mégis valami volt. Jelzés az elő­­időtoből, hogy ha kapcácska is, de már „kötött” izé takarta az emberlábakat egykoron ... Hát még mikor egy XVIII. századból való szótár beszélt — „lábszár­ékesítő, lábszártekerítő ékes ha­risnyáról” ! Bizony, ha más szemmel for­golódtak volna őseink a női lá­bak között, illetve azok felruhá­zásának tudományában, hama­rabb megszabadulunk ama nyűg­től, hogy gyapjúból, bőrből, vá­szonból, selyemből szabjuk-varr­­juk ezt a holmit. Eközben olyan technológia alkalmazásával, hogy például az első bőrharisnyát a rövid ^nadrághoz erősítették. Majd míg fel nem találták a hosszú nadrágot, a férfiak divat­jaként egzisztált a harisnyanad­rág. Mivelhogy jól kiadta a láb szépségét. Nolámcsak, volt hát olyan idő is, amikor a férfi is adott arra, hogy mondjuk ne tus­­kólábon kezdje meg a dürgést szívehölgye körül... S ki tudja, mennyi ideig lett volna főurak, papok privilégiuma az öltözékhez tartozó, selyemből készült haris­nya — elsőként Spanyolország­ban, ha 1589-ben fel nem találja a hurkológépet William Lee. Mit tesz isten: pont isten szolgája volt őkigyelme. Angol lelkész. — Most már tudják drága nőtársa­ink, kinek a kezét áldják, vala­hányszor harisnyába öltöznek. Attól kezdve már forradalmi tempót vett a harisnya tér-, il­letve lábhódítása. Ezen belül ter­mészetesen szintén voltak gyor­sulások. Éppen a szoknyák rö­vidülésével párhuzamosan. Mi­nél inkább közeledett a szoknya alja bokától a térd aljáig maj­dan a combot veregetve —, an­nál inkább törődni kellett a ha­risnya esztétikumával. Mivelhogy egyre jobban előbukkantak a női lábak. A részletekbe nem is érdemes belemenni, hiszen van-e nő, ki a harisnya-kérdést nem ismeri?! Legföljebb a mai lány. s asz­­szonynemzedék fülébe már anyáitól jut el olyan hír, hogy az első nylonharisnyák jóval tartósabbak voltak. No és vas­tagabbak, meg drágábbak. A nylonharisnya hazai őskorában — 1950-ben — egy munkásnő heti átlagkeresetébe került egy pár. ök már az olcsóbbakat —» ehm-chm — ismerik, amelyek ké­nyesek, szeszélyesek, és sose le­het tudni, mikor pattan meg egyetlen is a parányi szemek há­lójából. S akkor aztán kezdőd­het a női lélek háborgása. Ami­hez azért a férfiakat sokszor ámulatba ejtő önuralommal tö­rődtek hozzá. Mivel nem volt mit tenni. Ha az ember belegondol, csak­ugyan bonyolult ez a szemle­­szaladási helyzet. Hogy kezes­kedhetne azért á gyártóipar, hogy a tíz kilométernyi fonalból készült, két és fél deka körüli nyloncucc kétmilliónyi hálósze­méből egy se pattanjon meg. Az általános munkaerőhiányban szó­ba se jöhet, hogy a gyár minden hálószemre egy-egy biztonsági el­lenőrt állítson. Kétmilliót egy pár harisnyához is! Hajmeresztő óhaj ez ma még. Nincs más hátra, mint ren­deltetésszerűen használni a nylonharisnyát. Tehát ne szán­janak nőink e leheletfinom fu­­szekliben autóbuszra, mert a tü­lekedés árt neki. Aztán bevásá­rolni is inkább meztéllábas CÜ-* pőben menjenek, mivel a nylon­harisnya-hálószemek rendkívül rühellik a szatyrok dörzsölését is. Sokszor az első érintésre meg­pukkadnak mérgükben, és a sze­mek seregestül szaladnak lefelé. Valami könnyítést jelent, hogy az újdonságként felkapott, hátul varrásos harisnyanadrágon a szemek lefutásának iránya keve­sebb fáradsággal megállapítható. Van mihez viszonyítani. Tóth István \

Next

/
Thumbnails
Contents