Petőfi Népe, 1977. december (32. évfolyam, 282-308. szám)
1977-12-03 / 284. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1917. december 3. KILENC HÓNAPPAL A HATÁRIDŐ ELŐTT Műszaki átadás a kiskunfélegyházi MÁV-állomáson A kiskunfélegyházi MAV-állomás 1969-ben kezdődött nagyszabású rekonstrukciója november 30-án jelentős naphoz érkezett: az illetékesek kilenc hónappal a határidő előtt megkezdték az épület műszaki átadását, illetve átvételét. — Állomásunk dolgozóiinak tevékenységét nagy mértékben segítik az eddig megvalósított létesítmények — mondja Miklós László áLlomásfőnök. — A múlt évben üzembe helyezett Integra- Dominó berendezés, valamint az önműködő térközbiztosító jelentősen könnyíti és biztonságossá teszi a forgalom irányítását. Gyorsabb a szerelvények rendezése és összeállítása, mióta a síktolatás helyett használni tudjuk a gurítódombot. URH rádió-adóvevő készülékkel dolgoznak a kocsifelírók, s ugyancsak rádiós összeköttetés van a kocsirendezők és a tolatómozdonyok vezetői között. — A személyforgalmat jelentősen segítik a korszerű peron-szigetek, valamint a nagy teljesítményű térvilágítás megvalósítása. Mintegy 2600 négyzetméternyi betonos rakodótér épült, ennek az áruszállítók veszik hasznát. Tavaly készült el az üzemi épületünk, ahol az előbb említett korszerű berendezések helyet kaptak. Nagy szükség volt a rekonstrukcióra, mert állomásunk egyre növekvő forgalmát csak így tudjuk lebonyolítani. — Érdemes megjegyezni — teszi hozzá az állomásfőnök —. hogy a rekonstrukció kezdésének évében, 1969-ben naponta átlag 120 vonat érkezett, illetve indult, s ez a szám jelenleg eléri a 155-öt. Akkoriban naponta mintegy 600 teherkocsi fordult meg állomásunkon. most pedig nem ritkán 1000—1200 kocsival foglalkoznak dolgozóink — akiknek létszáma bizony nem növekedett. — Hogyan fogadják a vasutasok az új létesítményeket? — Az év elején nagyon megörültünk, amikor a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat vezetői közölték velünk, hogy a szocialista brigádok elhatározták: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a jövő év augusztus 31. helyett már az idén átadják a szociális épületet. Csak a vasutasok tudják, hogy ez az új létesítmény milyen régi és milyen nagy gondokat old meg, így tehát osztatlan lelkesedést keltett az építőknek eme nemes gesztusa. Kezdjük a földszinten. A vasutasok étkezését oldja meg a 300 adagos korszerű gáztüzelésű konyha és az 55 személyes étterem. Az egészségügyi ellátást segítik az új orvosi rendelők, amelyek 135 négyzetmétert foglalnak el. Az átadás után végre lesz saját fogászatunk is, laboratórium, valamint fizikoterápia is segíti a gyógyítást. Az első emeleten 240 személyes oktatóteremben tanulhatnak majd dolgozóink. Itt kap helyet a 330 személyes női-férfi öltöző és zuhanyozó, hideg-meleg vízzel, ilyen eddig nem volt. A vasúti dolgozók 7, egyenként kétágyas szállodai szobát' vehetnek igénybe az átadás után. A második emeleten lesz az úgynevezett laktanya, ahol 18 kétágyas szobában pihenhetnek a vasutasok, s vehetik igénybe a külön melegítő-konyhát és ebédlőt. Három gáztüzelésű kazán szolgáltatja majd a meleget és ezek segítségével 1979-ben az egész állomáson bevezetjük a gázfűtést. A tájékoztatót követően rövid sétát tettünk az új épületben. Megszemléltük az utolsó simításokat végző építők szorgos munkáját. Az egyik emeleten Pál Sándor és Mohácsi Béla építésvezetőkhöz csatlakoztunk, akik éppen ellenőrző kőrútjukat végezték. — Sikerült módosítani az eredeti vállalást — mondja Pál Sándor. — Egy hónappal előre hoztuk a műszaki átadást, szeretnénk december 31-ig a hiánypótlást is elvégezni. Az építkezésen dolgozó hat szocialista brigád megérdemli a dicséretet, a pótvállalás teljesítésének sikeréért még egy kommunista szombatot is tartottak. Külön érdekesség, hogy aki valamilyen ok miatt nem tudott megjelenni november 19-én, az most 27-én pótolta az „elmaradást”. Itt dolgozott például Varga Pál szocialista brigádvezető, aki az első kommunista szombat idején a Szovjetunióban volt jutalomúton. Eredményeinket jelentősen segítették a Szegedi Tervező Szövetkezettől kapott jó tervek, valamint a MÁV-igazgatóság tervgazdasági és műszaki osztálya. — Milyen hiányokat kell pótolni? — Nyugodtan mondhatjuk, hogy olyanokat, amelyek nem rajtunk múltak — veszi át a szót Mohácsi Béla. — Az előcsarnokban például 120 négyzetméteren úgynevezett mozaik szemcsével kellett volna borítanunk a falat. Hiába rendeltük meg időben a mozaikot a mai napig sem érkezett meg. Brigádjaink elismerésre méltó szorgalommal bemeszelték ezt a felületet és aki nem tudja, hogy ezt mozaiknak kellene boríiani, nem talál hibát a falon. Hozzá kell tennem, ha lesz szemcse, két nap alatt elvégezzük ezt a munkát. A többi hiánypótlás „nem veszedelmes”, bízunk abban, hogy december 31-én átadhatjuk a kulcsokat... Elbúcsúzunk az építőktől, akik jó szervezéssel, becsületes munká^al 27 millió forintos beruházást végeztek alig 14 hónap alatt, s háromnegyed évvel előbb adják át az elégedett megrendelőnek. O. L. • Az építőknek még arra is jut ideje, hogy a műszaki átadás előtt az épület környékét Is rendbehozzák. Képünkön: jobbról Miklós László álloaiás. főnök, Mohács Béla és Pál Sándor építésvezetők. Gondok és tervek Jászszentlászlón A jászszentlászlói termelőszövetkezetet egy sor természeti csapás érte az idén. A zárszámadási előkészületek során készült öszszesítések szerint 1700 mázsa körte elfagyott, fagykárok érték a szőlőt, mintegy 850 mázsa termés pusztult el. Az aszály miatt 5800 mázsa terméskiesés volt kenyérgabonából. Az almást is érte jégverés. A minőség emiatt nem érte el a tavalyi szintet. A termés ugyan több volt — mintegy 6 ezer mázsával — a tervezettnél, de az exportarány jóval kevesebb a tavalyinál. Mindennek ellenére — főként az almának köszönhetően — a kertészetben a tervezettnél több volt az árbevétel. Hasonlóképpen az állattenyésztés jövedelme is több lett a tervezettnél. A háztáji gazdaságokban több jószágot tartottak az idén, mint tavaly, 800 hízott sertéssel többet vásárolnak fel a kisgazdaságokból, mint az elmúlt esztendőben. Ezerháromszáz hektoliterrel emelkedett a tejfelvásárlás is. Mindent összevetve a tervezett 8,7 millió helyett 13 millió 300 ezer forint a háztáji üzemág forgalma. — A gazdaság vezetősége már év közben nagy erőfeszítéseket tett a természeti csapások ellensúlyozására. Ilyen nagy veszteségek alaposan megrendítették volna a termelőszövetkezet gazdálkodását, ha nem tartalékolunk. Szerencsére stabil a gazdaság, bízunk benne, hogy kiheverjük az idei esztendő nehézségeit — mondja Lestyán Károlyné, a termelőszövetkezet főkönyvelőhelyettese. A zárszámadási előkészületekkel egyidőben már a tervezéssel is foglalkoznak. Az idei gondok nem befolyásolják az eredeti elképzelések megvalósítását. A főkönyvelő-helyettes a tervekről így tájékoztat: — Egyik jelentős programunk az új telepítések megvalósítása és ezzel együtt a régi ültetvények korszerűsítése. Százharminc hektárnyi területen előkészítettük a talajt a szőlőtelepítésre, ötvenkilenc hektáron befejeztük a korszerűsítést. Még újabb 74 hektárnyi ültetvényt teszünk alkalmassá a kombájnnal történő szüretelésre. Csatlakoztunk a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szőlőtermesztési rendszeréhez, átvettük annak technológiáját. Fontos feladatnak tartjuk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését. Jövőre két istállót építünk háromszáz tehén számára, elké. szül a tejház is. A következő esztendőkben fokozatosan növeljük a tehénállományt a jelenleginek mintegy kétszeresére. Fajta-átalakító keresztezéssel javít-; juk a tejhozamot. Természetesen ez önmagában nem oldja meg gondjainkat, szükséges a jobb takarmányozás, a korszerűbb tartás. Ezért bővítjük a szakosított telepet. Sok egyéb elképzelésük van a gazdálkodás fejlesztésére. A tavaly épített korszerű takarmányszárító üzemet olajtüzelésről gáztüzelésre szeretnék átállítani, növelik a teljesítményét. Az állattenyésztés fejlesztése feltételezi a takarmánytermesztés korszerűsítését. A termelőszövetkezet kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik. A fejlesztési tervek megvalósítása nagy erőfeszítéseket kíván. A terméskiesések ellenére bizakodó a hangulat, hiszen igyekeztek ellensúlyozni a veszteségeket. Lehet, hogy a tervezett termelési értéknövekedést az idén nem tudják elérni, A gazdálkodásbah — mint a tervek bizonyítják — azonban a jövő esztendőben is szeretnének előrelépni. K. S. MUNKÁSFIATALOK Németh József KISZ-titkár November 7-én Németh József, a FÉKON kalocsai gyára KISZ-bizottságának titkára a hetedik kitüntetését vette át. 1970-ben a KISZ KB és a SZOT dicsérő oklevelét, 1972-ben ismét KISZ KB dicsérő oklevelet, 1973-ban Aranykoszorús KISZ- jelvényt, 1975-ben Kiváló Ifjúsági Vezető és vállalati Kiváló Dolgozó, most pedig KISZ Érdemérmet kapott. Érdekes véletlen: éppen hét éve KISZ- titkár. Olyan kitüntetéseket kapott a gyári ifjúsági szervezet is, amilyent Kalocsán azelőtt senki sem: tavaly a Vörös Selyem Vándorzászlót, idén a Kiváló KISZ-szervezet címet. A KISZ-titkár sem abban a beosztásban dolgozik már, mint amikor a FÉKON elődjéhez, a Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalathoz került — iskolákat, tanfolyamokat elvégezvén vállalati biztonságtechnikai megbízott. Ilyenkor szokás feltenni azt a kérdést: hogyan csinálta? — KISZ-tag Szentesen, a mezőgazdasági technikumban lettem, s rögtön kollégiumi titkár is. Sajnos, nem fejeztem be az iskolát. Versenyszerűen birkóztam, egyik edzésen összetört a lábam — haza kellett jönnöm. Betanított műszerész lettem a vállalatnál. Szeretem a gépeket. jól ment a munka, előbb szalagműszerészként. majd technikusként dolgoztam. Éreztem, hogy kell a tudás, beiratkoztam a ruhaipari szakközépiskolába, meg a szakmunkásképzőbe is. Mivel nem volt érettségim, külön engedéllyel tehettem szakmunkásvizsgát — dicsérettel végeztem, ugyanakkor a szakközépiskolában is osztályelső voltam. Azóta? Teohnikusminősítő, félbehagyott marxista esti egyetem, most meg munkavédelmi technikusminősítő tanfolyam. Pihenőév az idei — jövőre a ruhaipari műszaki főiskolára jelentkezem. — És a KISZ? Azzal hogy volt? — 1968-ban még csak egy alapszervezetünk volt. ekkor lettem vezetőségi tag. és 1970-ben titkár. Huszonhárom taggal és 610 forint könyvadóssággal — nem volt pénzünk kifizetni — vettem át az ügyek intézését. — Mi ?yplj a.- J^elje^bb?,,, — Meg kellett szokni a nyilvánosság előtti szereplést, mert eleinte zavarba jöttem, ha beszélni kellett, még el is pirultam. Ez persze hamar elmúlt... Azzal kezdtük a ténykedést, hogy pénzt „csináltunk”. A lányokkal divatbemutatókra jártunk — saját gyártmányú ruháinkat tettük közszemlére — a környező községekben léptünk fel. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy hogyan tovább, miként lehet minél több aktivistát „szerezni”, hiszen a többiek. akik azelőtt nem jártak közénk, egyre inkább látták: mi. akik együtt vagyunk. jó dolgokat csinálunk és rengeteg élménnyel jövünk haza. A taglétszámunk huszonháromról negyven fölé emelkedett. Ez azonnal a felszínre dobott egy sereg gondot, amik közül a legnagyobb az volt. hogy kinőttük a lő négyzetméteres szobánkat. Felfedeztük a légópincét — millió szúnyog volt benne — és a járhatatlannak látszó úton indultunk el. Megkaptuk az engedélyt, hogy klubot alakíthassunk ki, lett nagy lelkesedés, alig hittem el a végén, hogy négyezer órát dolgoztunk az átalakításán. Közben megkezdtük a társadalmi munkákat is, sapkákat varrtunk a szelidi ifjúsági találkozóra, először csak kétszázat, ma már az ezer fölött tartunk. Hol volt már az az idő. hogy adósságunk volt... ! Jártunk a Szovjetunióban, az NDK-ban. az idén pedig Lengyelországba megyünk szilveszterezni. Háromra nőtt az alapszervezetek, száz-egynéhányra a tagok száma. Két olyan kitüntetésünk van. amit Kalocsán mi kaptunk először — rengeteg munka van a jutalmak mögött; ezt az tudja igazán, aki végigcsinálta. . — Feleséged, lányod, fiad, idős szüleid vannak. Építkezel. Tagja vagy a KISZ megyei bizottságának. Ott látni minden rendezvényen, akár hétköznap, akár vasárnap tartják. Hogy bírod? — Így, — mosolyog — beosztással. Ha akarja az ember, mindent meg tud csinálni. Fél hét. hét óra körül jövök be a gyárba, és ha kell. estig maradok. — A hetedik kitüntetését — írtam az elején — november 7- én vette át Németh József. Amikor a soron következő taggyűlést tartották, szót kért, megköszönte a fiataloknak a KISZ Érdemérmet. „Ez a tiétek is — mondta —. hisz amit csináltunk, együtt csináltuk. Akkor pedig örülni is együtt örüljünk.” Megtapsolták. B. J. (4.) — Láttátok már, fiúk? — és mutatóujjával a címzés felé bökött, ugyanakkor észrevette, hogy megfagyott körülötte a levegő. Senki nem vette a lapot. — Na, kispofám, most pedig szépen kitakarodsz innen. Értjük egymást? — állt meg mellette csípőre tett kézzel, elfeheredett arccal Karancsi. — Ml ütött belétek? Olvassatok el. Ez tiszta röhej — rikácsolt Varga és lassan az ajtó felé húzódott. Senki nem válaszolt szavaira. Bandi megfogta a tarkójánál a házikabátot, szinte felemelte a középtermetű embert és kitette az ajtón. — Jelenteni fogom az igazgatónak, a dékán úrnak. Ez tűrhetetlen, te... te... — hallatszott még a folyosóról, de bent a szobában már mindenki újra a csomag körül állt, s várta, hogy Piszátyel kibontsa. — Adjatok egy bicskát! — Ilyen jó madzagot el akarsz vágni? Vigyázz, majd én kibontom. Szűcs Péter finoman félretolta Piszátyelt és foggal, körömmel szépen kibontotta a madzagot, majd szép akkurátusán kis karikába tekerte. Közben Piszátyel már rakta az asztalra a romlandót : egy füstöltsonka, húsz lekváros bukta, négy vöröshagyma, szilva, alma és egy pár zokni. — Pénz nincs benne! — állapította meg szomorúan Piszátyel, bár a csomag alján talált kék boríték még némi reménnyel kecsegtetett. De csak levél volt benne. János olvasta, s foghegyről odaszólt a többieknek: — Egyetek, fiúk! Senki nem várt újabb biztatást, s mire János elolvasta a levelet, alig maradt valami az asztalon. — Beteg az öreg! — sóhajtott János és zsebre gyűrte a levelet. Aztán fogta a megmaradt buktát, s míg ette, a sonkát papirostól betette a két ablak közé. — Mi baja a faterodnak? — Régi dolog ez. Még a hadifogságban szerezte. Kikészült a gyomra, s úgy látszik, nem bírja tovább. Minden kijön belőle. Hatvanhárom éves. 1 — Az én öregem is rákban halt meg. Gyomorrákban — tette hozzá Szűcs és a szobában hirtelen csönd lett. — Srácok. Meló van a konzervgyárban. Ki akar beszállni? — dugta be a fejét az ajtón egy harmadéves fiú, akiről csak annyit tudtak, hogy perfekt latin. — Miféle meló? — kérdezte Bandi, aki elsőként kapcsolt. — Vagonkirakás. Egy vagon ötszáz forint. De ne gatyázzatok, mert ha nem kell, szólok másoknak. Tíz percen belül várja a választ a muki a gyárban. — És mikor kell menni? — Este hétre. Akkorra ott lesz a vagon. Tele paprikával. — Csak egy van? — Egyet mondott a koma. Nyolcvan mázsa paprika van benne. Na! Kell, vagy nem kell? — Fiúk! Ki jön velem? — nézett körül Bandi és hamarosan összeállt a kis csapat, öten voltak. Száz forint jut egyre, s ezért tizenhat máz»a paprikát kell kirakni. — Éjfélre végzünk. Legkésőbb. Holnap úgyis szombat, előadás nincs, kipihenjük magunkat és lesz száz forintunk. A menzán hatkor volt vacsora. Utána rögtön elindultak. Fél hétkor már jelentkeztek a portán. Egy ötven év körüli, félkarú portás ült a kis fülkében. Már tudott róluk. Felvette a telefont és beleszólt. — Szeberényl kartárs? Itt vannak az egyetemisták. Mehetnek a vagonhoz? Rövid hallgatás, majd a portás letette a kagylót és kilépett a fülkéből. Elmagyarázta a fiúknak, hogy merre menjenek, kit keressenek. Csípős, édeskés szag terjengett a hatalmas udvaron. Csövek, sínek vezettek mindenfelé, teherautók, targoncák, emberek jöttek-mentek. Ügy érezték, mintha maga a levegő zúgna. Ez a zúgás megállíthatatlan, monoton és könyörtelen volt. Megtalálták Szeberényi kartársat, aki egy raktárféléből három irgalmatlanul nagy vesszőkosarat és két vaslapátot adott nekik. Aztán az udvar hátulján álló vagonok felé mutatott: — Oda menjenek. Csak egy van tele paprikával, a többivel ne törődjenek. Az a fontos, hogy a paprika ne a vagonban legyen, hanem kint. Értik? Tehát oda rakják, ahová akarják. Mór úgy értve, hogy ott a közelben. Ha készen vannak, szólnak nekem. Jó munkát! — és otthagyta őket. A fiúk odamentek a vagonokhoz. Három üres állt egy vágányon, mellette a másik sínpáron egy, tele paprikával. Ezt kellett kirakni. Egy villanykörte világított a< sínek mellett, de vagy tíz méterre a vagontól. — Nincs mese! Oda kell tolni, hogy lássunk dolgozni — állapította meg Bandi, akit hallgatólagosan elfogadtak brigádvezetőnek. — Meg se bírjuk mozdítani! — vélekedett Pásztor. — Nem a fene. Hol itt egy pájszer? — nézett körül a félsötétben Bandi, de maga is tudta, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy Itt egy pájszert talál. Nekirugaszkodtak a vagonnak, Bandi hórukkot kiáltott. Nagy nyögések, de a vagon nem mozdult. — Édesapám, ez le van fékezve! — törölte meg homlokát Miska, és elkezdte keresni a féket. Nem találta. Végül abban maradtak, hogy nem érdekes, majd ha a felét kirakták, könynyebb lesz elgurítani. Mindenesetre a paprikát a lámpa tövébe rakják. — Nyolcvan mázsa! Ki a fene gondolná, hogy paprikából is van ekkora súly — hitetlenkedett Gergely, miközben az ajtót akarta kinyitni. Egyedül nem bírta. Amikor közös erővel ez sikerült, a résen kizúdult egy halom paprika. Hozzáfogtak a munkához. Ügy döntöttek, hogy hárman hordják, ketten rakják a kosarakat. Az első pillanatban kiderült, hogy a lapátot nem lehet használni. Kézzel kellett rakni. Gergely, amikor az első kosarat levette az alkalmi állványról, azt hitte, hanyattrántja a súly. Alig sikerült talpon maradnia. — Ne rakjátok meg ilyen marhául! — nyögte, miközben a lámpa felé tántorgott az irgalmatlan kosárral. Tíz óra körül még alig látszott a vagonban, hogy dolgoztak valamit. Pásztor időnként fellázadt és kijelentette, hogy itt hagyja a fenébe az egészet. De maradt és indulatosan dobálta a paprikát a kosárba. — Srácok. Ti nem vagytok éhesek? — dobta a földre az üresen is mázsányinak érzett kosarat Gergely és segélykérő tekintettel nézett társaira. — Na és ha azok vagyunk, akkor mi van? Talán van nálad egy kis téliszalámi? — vigyorgott Miska, s az alkalmat megragadva azonnal leült. A többiek is helyet kerestek, rágyújtottak. Gergely már az első slukktól szédült, a gyomra remegett. — Mikorra végzünk ezzel? — kérdezte reménytelenül Pásztor, s messze hajította a csikket. — Reggelre biztos! — szólt határozottan Bandi, s azonnal indította a népet. — Gyerünk, mert lemerevedtek. aztán itt marad az egész. Aki pedig éhes. az egyen paprikát. Köztudott, hogy magas a vitamintartalma — s azonnal példát mutatva felkapott egy egészséges csövet és beleharapott. Rágta, de azonnal ki is köpte. Körülnézett a bámuló fiúkon, s hirtelen rájuk szólt: — Ne a kaján járjon mindig az eszetek. Ha kirakjuk, üti a markunkat öt darab százas — mondta Bandi, miközben még mindig krákogott a paprikától. Hordták tovább. Már éjfél után fél egyet ütött-a toronyóra, amikor Pásztor hirtelen megállt a vagon ajtajában és halkan szólt a többieknek: — Odanézzetek. Egy spiné! Valamennyien a mutatott irányba néztek, s látták, hogy az udvar végén, a legutolsó lámpa alatt egy kék munkaköpenybe öltözött nő siet eL — Na és akkor mi van? Azt hitted, egyedül vagyunk itt a gyárban? Biztosan dolga van! — állapította meg Bandi. Már éppen föl akarta venni a tele kosarat. amikor egy újabb alak suhant át a lámpa fénykorén. Férfi volt. (Folytatása következik.) • A gázkazánok automatikáinak bekötésén dolgozik Szekeres István villanyszerelő. (Opauszky László felvételei) • Munkácsi Ferenc lakatos, a Dózsa György brigád tagja a konyha hatalmas tűzhelyének beállítását végzi.
