Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

1977. november 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Kiállítás a szülővárosban Benedek Jenő csak akikor lé­pett önálló kiállítással a nyilvá­nosság elé, amikor úgy érezte, hogy képei hű áttekintést adnak munkássága egy-egy szakaszáról, amiikor törekvései méltó kifeje­zésére elég erősnek vélte felgyü­lemlett alkotásait. Sohasem szaladozott egyéni tárlatokért, kérésre is nehezen bólintott. Negyedik évtizedének a vége felé járt, amikor Petro- viics Elek, az Ernst Múzeumban megrendezte első nagyabb tár­latát. Azóta — ha viszonylag rit­kán is — de sokfelé hirdettek Benedek Jenő-kiállítást. Végre Kecskeméten is. Végre, mondom, mert ezer szál köti ide, mert itt kezdődött pályafu­tása, mert világnézetét, emberi tartását itt alakította ki, mert itteni mesterei meghatározókká váltak] Az életkörülményei sürgetésé­re, tanulmányainak ösztönzésére gondolataiban és tetteiben szocia­lista lakatosmester tehetséges fiát a rokonérzők és a művészet­kedvelők kis csoportja segítette át a főiskolai évek, a pályakez­dés megpróbáltató nehézségein. A helyi sajtó figyelemmel kísér­te életútját, beszámolt sikereiről, kapott városi ösztöndíjat is. 1937-ben három festmény meg­vásárlásával tette lehetővé a Mű­• Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg a kiállítást. (Tóth Sándor felvétele.) pártoló Egyesület, hogy elindul­hasson hosszabb külföldi tanul- mónyútjára. A Kossuth- és Munkácsy-díjas művész nyolcadik évtizedébe lép­ve jött el szülővárosába, hogy beszámoljon a megtett útról. Ré­vész Imre hajdani tanítványa a Megyei Művelődési Központban gondosan megrendezett tárlaton felidézi a vidéken töltött éveket, a második .világháború előtti al­kotó korszakát. Persze — mint ezít Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója megnyitójában is hangsúlyozta — á szakmai tapasztalatok bir­tokában érlel többem, letisztultab- ban, a festői eszközök fölényes ismeretében. A változó időkkel változott az emibér, töprengőbbé vált, árnyaltabban látja a világ jelenségeit, de talán ez a tárlat tanúsítja a legszemléletesebben, hogy mindvégig megőrizte ifjú­sága tájait, a hivatás itt formá­lódott értelmezését. A december 6-ig megtekinthető kiállítást Balanyi Károly rendez­te. / H. N. ■>> ?.f\ rjjüJTSvCiT vAFOUtut .uw.i.—^ Megkezdődött a nádaratás Megkezdődött a nádaratás az alföldi szikes tavak mentén. A Csong- rád megyei Ásotthalom és Mórahalom határában megindultak a kéve­kötő betakarító gépek, néhol pedig kézzel aratnak. A korai idénykez­dést az tette lehetővé, hogy a köd lepergette a nád levélzetét. ­Számok, tanulságok BEMUTATÓ ÉS ÁRUSÍTÁS Daniella-siker a Divatcsarnokban Az őszi BNV látogatói, a Ha­lasi Kötöttárugyár bemutatóját tetszéssel fogadták és mindjárt meg is kérdezték: „Mikor és hol árusítják majd a szép és divatos pulóvereiket?” A válasz: árusí­tással egybekötött termékbemuta­tó a fővárosban. A vásáron is megcsodált modellek a MARKE- TEXPO Nagymező u. 20. szám alatti termében tekinthetők meg, ahol naponta divatbemutatókat is tartanak. A Divatcsarnokban pe­dig vásárolni is lehet, a külön erre a célra kijelölt Daniella divatsarokban. — Elégedettek a Daniella első, nyilvános bemutatkozásával? — kérdem Mohári Ferenc üzletve­zetőt. — Még csalk pár napja kezdtük el az árusítást, de az eredmény biztató. Egyelőre az időjárás is közrejátszik a bevétel alakulásá­ban. Az első nap rossz idő volt, így csak 22 ezer forint értékű áru kelt el, a másodikon ponto­san a duplája, összesen 1500 pu­lóvert kaptunk Halasról és a ve­vők. 30 féle modell közül választ­hatnak. — Melyik a legkelendőbb? — Ami különleges és aránylag olcsó — közli az elárusítónő és mutatja is a divatsarok slágereit. A divatos, érdekes mintával díszí­tett mellényt, a bebújós, vastag bordáskötésű pulóvert, a nyers- színű, vékonyan csíkozott flór bik fisblúzt. A vásárlók is csatlakoznak a beszélgetéshez. Dicsérik a szép kidolgozást, a kifogástalan minő­séget, a tetszetős formákat. A Divatcsarnalk most csak kéthetes árusításra kötött megállapodást, de a sikeren felbuzdulva, máris tárgyalnak a gyárral az értékesí­tés rendszeresítéséről. Állandó Daniella divatsarok kialakítását tervezik, ahol kis szériákban a különleges mintadarabok is kap­hatóak lennének. V. ZS. • Nem mindenki szereti a számokat. Van, aki azt tartja, hogy a számok nyelvén szólni száraz és unalmas dolog. Előfor­dul természetesen ilyen is, ami­kor a szárnak puszta felsorolása egyhangúvá válik, s éppen ellen­kező hatást ért el, mint amire szánták. Jó lenne azonban hinni abban, hogy a megye háramne­gyedéves fejlődését viszonylag nem nagy terjedelemben összege­ző, lapunk vasárnapi számában közreadott, statisztikai jelentést sókan böngészték végig érdeklő­déssel. Annál is inkább, mert az esztendő nagyobbik feliét kitevő időszak gazdasági eredményeinek adatai már jeleznek valamit az egész év várható kilátásairól. Az óvatosság, természetesen, ilyenkor is kötelező, mégis öröm­mel fogadtuk a megye ipari fej­lődéséről közölt számokat, a tíz- százalékos növekedést, az export- hányad jelentős bővülését, a szin­te valamennyi iparágban tapasz­talható lendületes előrelépést. A nem szakember számára is so- katmondóak azok az adatok, amelyek arra utalnak, hogy me­gyénk iparának — sok gonddal küzdő kivitelező építőipart is be­leértve — termelési értékben ki­fejezett jelzőszámai meghaladják az országos növekedési ütemet. Ez megfelel a megyei pártérte­kezlet határozatában foglaltak­nak, amely az ötödik ötéves terv­ben is — az elmaradás leküzdése érdekében — az országosnál gyorsabb ütemű ipari fejlődésit irányzott elő. • Mivel azt is tudjuk, hogy sok termelő ágazatban a megye iparában az eszközellátottság, a glépi felszerelés korszerűsége, s a termelékenységben is kifejező­dő hatékonyság még az országos szintet nem éri el, joggal lehet következtetni arra, hogy azok a közös erőfeszítések hozták meg gyümölcsüket, amelyek már ko­rábban is jellemzői voltak az itt folyó munkának. Nem szabad tagadni ugyanakkor, hogy pél­dául az élelmiszeripariban, de másutt is, csak jelentős túlórák árán, tehát az emberi erőfeszíté­sek fokozásával sikerült elháríta­ni a munka rendkívüli torlódásá­val járó veszélyeket, a nyers­anyag romlását és pusztulását, a megtermelt értékek veszendőbe menését. Kérdés, hogy mekkora gépi, technikai háttérrel és mi­lyen előkészítő, félkész stb. ka­pacitással lehet és kell számolni a jövőben ahhoz, hogy például a nagyobb zöldségtermés feldolgo­zása folyamatosan mehessen végbe. Erre bizonyára — az idei tapasztalatokat is figyelembe vé­ve — csak az arra illetékes szak­emberek és szervek adhatják meg a választ Mindezt azért is érdemes less majd boncolgatni, mert az Idei esztendő egyébként is bővelke­dett olyan próbára tevő fordula­tokban — az időjárási tényező­ket is beleértve —, amelyek ar­ra utalnak, hogy az ország gaz­dálkodásában, s itt a mi megyénk­ben is egyre inkább a rugalmas, a körülményekhez gyorsan igazo­dó elemek és módszerek érvé­nyesülése kerül előtérbe. Csakis ily módon lehet elérni a kitűzött célokat. Ide tartozik a megfelelő tartalékolás épp úgy, mint az oktalan, pazarló elhúzódások megszüntetése a beruházásoknál, az egyszerűbb, de megfelelő el­járások keresése, s nem utolsó­sorban a meglevő gépi eszközök jobb kiihasiználása. • Az is kiderült az esztendő során, hogy el nem hanyagolha­tó tényezőt jelent a gazdálkodás­ban — például a szőlő-, gyü­mölcs- és zöldségtermesztésben — az úgynevezett járulékos beru­házások, tároló- és hűtőterek megléte, a szállító- és ' csomago­lóeszközök biztonságos mennyi­ségben való tárolása, azonnali mozgathatósága. Pontos és fele­lősséget sem elhárítható szerző­désekkel kellene azt is rendezni végre, meddig terjed és pontosan mire vonatkozik az áru útjában a termelő és a felvásárló tény­kedése. (Válogatás, csomagolás stb.) Hogy ne maradjon egy szem használható termés sem a földeken, s ne kerüljön beszán- tásra zöldségféle a minőségi vi­ták miatt. Ezek a tanulságok részben a statisztikai számokból is kikö­vetkeztethetők, legtöbbjük azon­ban rejtve marad az ember előtt, ha csupán az adatokat nézzük. Mint ahogy nem látszanak az átlagok mögött azok a különbsé­gek sem, amelyek ma még létez­nék az egyes gazdaságok, üzemek termelési eredményeiben, bár nagyjából azonosak a körülmé­nyeik. A nagy számok elfedhetik, ha nem tekintünk mélyebbre, az emberek szociális helyzetében, életmódjában meglevő különbsé­geket, határeseteket, szélsősége­ket is. • De mégis — megyei és or­szágos szinten — biztatóak, meg­nyugtatóak ezek a számok. Jel­zik, hogy jó irányban megyünk, s bár sok a próbatétel és leküz­dendő akadály, az ország, a me­gye dolgozó társadalma becsüle­tes helytállással veszi kd részét a munkából. S ha az esztendő még hátralevő részében sem csökken ez a lendület, az éves zárszám­adás elé is bizakodva nézhetünk. T. P. • Az egyik legkapósabb modell. A vevők véleménye szerint: „Igaz, hogy sokba kerül, de legalább megéri az árát.. (Fényképezte: Kiss Zoltán.) • Nagy látogatott­ságnak örvend a Daniella divatsarok. Emlékhangverseny Dohnányi Ernő, világhírű ma­gyar zongoraművész, korunk egyik legegyetemesebb muzsiku­sa, 1877-ben Pozsonyban szüle­tett. A minősítés Tóth Aladártól való. Eljött az ideje, hogy — nem feledve sajnálatos emberi gyön- geségeit, botlásait — helyet kap­janak művei a hazai koncert­életben. Váltsa föl az elhallga­tást, a semmire se jó negligá­lást tárgyilagos elemzés. Nincs okunk arra, hogy teljesen meg­tagadjuk az Egyesült Államokban 1960 elején elhunyt zeneszerzőt, kamara játékost, karmestert. (Ha fiatalabb, talán módja lett volna bizonyítani, hogy pillanatnyi za­varodottsága, tapasztalatlansága sodorta nehezen magyarázható helyzeteikbe.) Helyeselhető, hogy a Megyei Művelődési Központ ma este 6 órai kezdettel emlékműsort ren­dez munkásságának fölidézésére. A 'közreműködők. Maczelka Noé­mi, Nagy Márta, Solymosi Má­ria, Szűcs Ferenc, valamennyien a Zeneakadémia növendékei, öt alkotását tolmácsolják és elhang­zik a számára oly kedves Bee­thoven: A-dúr szonáta is. A koncert alkalmat ad Kecs­keméthez fűződő kapcsolatainak feltárására. 1928-ban koncertezett elősizör Bács-Kiskun mostani székhelyén. Hetekkel előbb tudat­ták az újságok a nagy eseményt, méltatták a magyar zenei élet „fejedelmét”. (Kodályt csak két év múltán hívták meg Kecske­métre.) M. Bodon Pál, a Városi Zene­iskola akkori igazgatója, nagyon tisztelte Dohnárjyit, a hangver­seny elsősorban az ő kezdemé­nyezésére jött létre. Az érdeklő­dés felkeltésére, a befogadás jobb körülményeinek megterem­tésére több cikket írtak róla. „Dohnányi világmárka. Művé­szetének titka: a költői tisztán­látás. Tóth Aladár meghatározása szerint minden előadóművésznél teljesebben hozza napvilágra a mű költői lényegét... Muzsiká­lását a színek ideális harmóniá­ja jellemzi.” Az Üjkollégium dísztermében tartott koncert közönsége lelke­sen ünnepelte a népszerű műsor­ral bemutatkozó művészt. A ze­neiskola hangversenyein kiala­kult szokás szerint az első rész­ben klasszikusokat játszott, a másodikban saját alkotásait tol­mácsolta. Talán a Ruralia Hun- garica aratta a legnagyobb sikert. Tudomásom szerint csak tíz évvel később látogatott el ismét Kecskemétre. Most már sokkal kevesebbet írtak róla, elmarad­tak a hivatalos külsőségek, lát­ványosságok. Nyilvánvalóvá vált, hjogy Dohnányi művészete nem szorul ilyen mankókra, az igé­nyes muzsikakedvelők akkor sem nagy csoportja így is meg­töltötte a termet, noha elég bor­sos belépődíjakat állapítottak meg. Joós Ferenc kritikája szerint „Az élő zenekarrá vált zongora sziéles Skálájának minden szép­ségét megcsillogtatta” Nemcsak az írott betű emlé­keztet erre a koncertre: akik ott lehettek, nagy élményeik közé sorolják. így emlékszik a zene­tanár és így az a hajdani sze­gény kisdiák, aki műsorlapok osztogatásáért jutott ingyen be­lépőhöz. Ezt a Dohnányit idézik ma este. —i —r A lakáshelyzet javítása nap­jainkban is jelentős társadalmi és szociálpolitikai feladat. A la­kásállomány mennyiségi és mi­nőségi alakításában — az építke­zéseik mellett — szerepe van a különféle ok miatt bekövetkező lakásmegszűnéséknek is. A megyében az elmúlt öt esz­tendő alatt 23,5 ezer új lakás épült, amelynek egyötöde (közel 4900) a lebontott, régi lakások pótlását szolgálta. Az 1972—'1976 közöitti időszakban Bács-Kiskun megye az országos szervezésű építésekből és megszünteté­sekből egyaránt 5,2 százalékkal részesedett. Ugyaniakkor az évi átlagos lakásépítés alapján a ha­todik, a megszűnések alapján pe­dig a hetedik volt a megyék so­rában Az alföldi megyék la­kásállománya lényegesen rosz- szabto minőségű, mint az ország egyéb területein. Ez a .tény indo­kolja az átlagosnál magasabb megszűnési arányt, valamint art, hogy a lakásfelszámol ások döntő (43 százalék fölötti) része a hét alföldi megyében történt. A legfőbb ok: az avulás Bács-Kiskunban a lakásmeg­szűnések aránya a vizsgált idő­szakban az országos átlaghoz ha­sonló volt: minden 100 új épí­tésre 21 régi lakás lebontása ju­tott. Ez az arány azonban éven­ként jelentősen ingadozott. Isme­retes, hogy a megye sajátos te­lepülésszerkezetéből adódóan a lakásállomány tekintélyes hánya­da külterületen található. Né­hány évvel ezelőtt még igen sok volt közülük az elhagyott, ro­mos épület. A lakáshelyzet reá­lisabb megítélése érdekében a megyei .tanács elrendelte az üre­sen álló, romos tanyák törlését a lakásnyilvántartásból. Ennek ha­tása még 1972—1973-han is je­lentkezett: 1972-ben ezer, a kö­vetkező évben pedig 1500 fölé emelkedett a megszüntetett la­kások száma. Ezekben az évek­ben az építéseknek mindössze háromnegyede, illetve 64 százalé­ka járult a lakásállomány gyara­pításához. A későbbi években már jóval kedvezőbb volit az arány. Bács-Kiskun megyében a la- kásmegszűinés alapvető oka az avulás. 1972 óta az összes meg­szűnés négyötöde elöregedett, egészségtelen, korszerűtlen épü­letek bontásából adódott. Orszá­gos átlagban jóval kevesebb volt ez az arány. Kismértékű a tele­pülésrendezés és az egyéb ok (például lakásmegosztás, elemi kár, belvíz stb.) miatti szanálás. Ez utóbbiak — főképpen a tele­pülésrendezés — országosan sok­kal nagyobb arányú bontással jártak. A megyében a településrende­zési okból végzett kedvező szaná­lási arány elsősorban a települé­sek nagy kiterjedésével, laza be­építettségével magyarázható. Az új építkezések a községekben alig igényelnek kisajátítást, a városokban pedig többnyire a már korábbi években megkez­A 5 elmíilit öt év 4869 lakás- megszűnése megközelítőleg 4600 épület bontását jelentette. A sza­nált lakások döntő része tehát kisebb méretű, általában egy- egy család tulajdonát képező há­zakban volt. A városokban — ahol az állami tulajdonú épüle­tek kisajátítása is nagyobb mér­tékű — valamivel magasabb a lebontott házak átlagos száma. A megyeszékhelyen pedig min­den 100 lakóházra 152 lakás fel­számolása jutott. A megszüntetett lakások átla­gos alapterülete 48—55 négyzet- méter között ingadozott. Az ugyanezen időszakban épített új lakások alapterülete minden év­ben meghaladta a 60 négyzetmé­tert, ami a lakásállomány mér­sékelten növekvő méreteire utal. A megszűnések 64 százaléka egy­szobás, közel egyharmada 2 szo­bás, és alig néhány százaléka három vagy több szobás lakást érintett. A felszámolt lakások rossz má­dett, előkészített lakótelepeken folynak lakásépítések. A lakásmegszűnési arány (a száz új lakásra jutó megszünte­tés) a községekben — a kecske­méti járás kivételével — jóval magasabb, mint a városokban. Ez egyrészt a kisebb volumenű építkezés, másrészt a már emlí­tett elöregedett, rossz minőségű tanyák fokozottabb felszámolásá­nak következménye. Különöskép­pen érvényes ez a közismerten „tanyás” kiskunhalasi járásra, ahol az 1972—1976 közötti idő­szakban minden 100 új lakásra 96 avulás miatti bontás jutott. Az ugyancsak sok (több mint 18 ezer) külterületi lakóépülettel rendelkező kecskeméti járásban ezzel szemben az építkezések 9 százalékát sem érte el az avulás miatti szanálás. Ennek oka a kedvezőbb területi elhelyezkedés, a megyeszékhely pozitív hatása a körülötte levő tanyavilágra, a fejlesztésre kijelölt külterület vi­szonylag nagyobb részaránya. nőségét jelzi alacsony felszereit- ségi szintjük is. A villanyvilágí­tás ma már természetesnek szá­mító, alapvető közműellátás. En­nek ellenére a megszűnt lakások közül alig több mint 2800-ban volt elektromos áram. Gázveze­tékkel csupán 17 bajai lakás ren­delkezett. Ugyancsak kevés (minden 100 közül 7) régi lakás volt víz-, illetve csatornahálózat­ba kapcsolva. A fürdőszobás le­bontott lakások száma mindösz- sze 220, az öt év alatti összes megszűnés öt százaléka. A kisajátítás és hatása A megfigyelt időszakban a la- kásmegszűnések nagy többsége személyi tulajdonú épületet érin­tett. Éppen ezért a szanálásokat legtöbbször kisajátítás előzte meg. A kisajátításról az elmúlt évben jelent meg az új törvény- erejű rendelet, amelynek felada­ta: közérdekű célokra, kisajátítás útján lehetővé tenni nem állami tulajdonban levő ingatlanok meg­szerzését az állam részére. A ren­deletben szerepel, hogy „a tulaj­donos ingatlanáért kapjon megfe­lelő kártalanítást, de a kisajátítás ne adjon lehetőséget munka nél­küli jövedelemszerzésre.” A helyi tanácsok feladata annak eldönté­se, hogy a kisajátítás valóban közérdekű célt szolgál-e (például közlekedés, kereskedelmi, szociá­lis-kulturális és egyéb létesít­mény elhelyezése, város- és köz­ségrendezés stb.). Lakásépítési területek biztosí­tása miatt viszonylag kevés régi lákás megszüntetése szükséges, aminek elsődleges oka a lakóte­lepek helyének kedvező kiválasz­tása. A megyében 1976 végén mind a 6 városban, összesen 14 lakótelepen folyt jelentős lakás­építés. Az eredeti beruházási program szerint megközelítően 82 millió forintot irányozták elő szanálásra. A fenti összeg 87 százalékát magánlakás-tulajdo­nosok kártalanítására fordították. A rendelkezésre álló összegből egy-egy lakásra átlagosan 198 ezer forint kártalanítási összeg jutott, amely azonban esetenként — a szakértői vélemények alap­ján — jelentősen módosulhat. Bács-Kiskun megye V. ötéves tervidőszaki előirányzata a ko­rábbiaknál nagyobb mértékű sza­nálást tartalmaz. A terv szerint 1980 végéig több mint 9800 régi lakást szüntetnek meg, ami — az új építéseket figyelembe véve — közel 40 százalékos szanálási arányt jelent. A tervidőszak első évében a fenti keretnek nem egészen 9 százalékát használták fel. Ez évben a megyeszékhely központjában fokozódott a kisa­játítás részben lakásépítés, rész­ben kereskedelmi létesítmények területének előkészítése céljából. A szanálási területek további ki- terjesztése azonban már megfon­tolandó, mert nehezítheti a város­rendezési munkát, feleslegesen szétaprózhatja az anyagi és épí­tési lehetőségeket. Ágó Erzsébet a KSH közgazdásza Milyen lakásokat szüntettek meg? I Megszüntetett lakások, építések

Next

/
Thumbnails
Contents