Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
1977. november 12. • PETŐFI NÉPE • 3 ÖTSZÁZ TÁRSULÁS, TÖBB MINT TÍZMILLIÁRD KÖZÖS VAGYON Tudományos kutatók elemzése a mezőgazdasági és élelmiszeripari társulások helyzetéről Az utóbbi években megnőtt a mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari társulások gazdasági jelentősége. A termelők a társulásokban egyesítik anyagi és technikai erőforrásaikat; többnyire egy-egy mezőgazdasági ágazatban, de a termelés „meghosszabbításával” egyre gyakrabban az alapanyag-termeléstől, a feldolgozott késztermékek előállításáig terjed az együttműködés. A tapasztalatok általában kedvezőek, de a fejlődés során olyan problémák adódtak, amelyek a társulások helyzetének, a kooperációnak és az integrációnak tudományos elemzését is megkívánják — éppen a további fejlődés érdekében. Erről a programról dr. Marillái Vilmos, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettese nyilatkozott Jászonyi Ferencnek, az MTI munkatársának: — A szövetkezetek és más szocialista szervezetek által létrehozott gazdasági társulások száma 500 körül van — mondotta — mintegy 300 a „lazább” és 200 a „feszesebb” önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulások száma. A jogi típustól és a szervezeti formától függetlenül mintegy 300 kooperáció és integráció tekinthető vertikálisnak, tehát a termelés egész körét fel- ölelőnek. Egy-egy gazdaságközi Sajtvásár után Az elmúlt hetekben a szokásosnál lényegesen több vaj és sajt fogyott az üzletekben — sikere volt az árengedményes vásárnak. De vajon minek köszönhettük az alacsonyabb árakat? Egyszerű a válasz: az iparnak nagyok voltak a készletei, időszakos árcsökkentéssel igyekezett a romlandó árutól megszabadulni. A vásárnak mi, fogyasztók, ter- rtiészetesen örültünk. Ám, ha végiggondoljuk a dolgot, mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Mert a kedvezőbb árak országos gondokat is jeleznek. Nem csekély állami támogatással sikerült a tejtermelést fokozni, s most, hogy rendelkezésre áll a fehérje- és vitamindús egészséges ital, meg kell teremteni elfogyasztásának feltételeit. Bármilyen furcsán hangzik, de így van, hiszen eredeti, folyékony állapotában csak egy töredékét fogyasztjuk el. A többit fel kell dolgozni, méghozzá nem is akárhogy. Készül nálunk több mint negyven féle sajt — az árjegyzék szerint. A gyakorlatban jóval kevesebb van forgalomban; kisebb üzletekben egy-két félét, nagyobb áruházban nyolcat-tízet kínálnak. S azok is milyenek?! A műanyag tömlőbe csomagolt ömlesztett sajtokat ízük szerint alig tudjuk megkülönböztetni, de az ementáli, a trapista, az eidami és a többi régi márka is többé-kevés- bé elvesztette jellegzetességeit, ízük, minőségük olyan változékony, akárcsak az időjárás. Hasonló a helyzet a többi tejtermékkel is. A tejföl, a túró, a vaj, a joghurt határainktól Keletre vagy Nyugatra, Északra vagy Délre szinte mindenütt ízletesebb, mint nálunk. Alighanem ez a magyarázata, hogy alig akad ország Európában, ahol olyan alacsony lenne az egy lakosra számított fogyasztás, mint nálunk. Igazságtalanság lenne a tejiparnak csupán a hibáit felróni és hallgatni a sikereiről. Mert sikert arattak az újabb készítmények: a gyümölcsös joghurtok, az ízesített krémtúrók. Éppen ezek az újdonságok bizonyítják: kelendőek a tejtermékek, ha jellegzetes, jó ízűek, változatlan a minőségük. És igazságtalanság lenne mindent csak az ipartól kérni számon, hiszen a forgalmazásnak olyan elemi részét sem sikerült eddig megoldani, mint az iskolai tejárusítás. Pedig termelők, kereskedők, pedagógusok, szülők, úttörőcsapatok, társadalmi szervek próbálkoznak vele már hosszú-hosszú évek óta! A vendéglátás sem teszi meg a tőle telhetőt. Az unalmas és zsíros pörköltek, sültek minden rendű és rangú étterem étlapján megtalálhatók, de például sajtos fánkot, tejszínes almahabot, juhtúrós lángost, vagy — hogy egyszerűbbet, köznapibbat mondjunk — túrós gombócot soha, vagy csak ritkán kínálnak. Nem kétséges: mindenekelőtt a tejiparnak kell stabilan jó minőségű termékeket előállítania, a jelenleginél nagyobb választékban. És nemcsak azért, hogy elfogyjon a tej, amit a gazdaságok megtermelnek, hanem azért, hogy az ország népe egészségesebben, korszerűbben táplálkozhasson. A sajtvásár után is. (g. zs.) szervezetbe általában 12 szövetkezet, vállalat tartozik. Az összes vagyoni betétállomány 11—12 milliárd forint, a társulásokban foglalkoztatott dolgozóik száma 70 ezerre tehető, ebből 6300 termelőszövetkezeti tag. — Számos gazdaság vezetősége az üzem önállóságát féltve nem vállalkozik társulásra, hogyan ítélhető meg ez az álláspont? — A gazdasági integráció csak részben szünteti meg az abban résztvevő szövetkezetek vagy állami vállalatok önállóságát, hiszen az integrációba nem lépnek be a tagok teljes „vállalatiságuk- kal” valamennyi tevékenységükkel. összes ágazatukkal, szolgáltatásaikkal stb. Viszont egy meghatározott ágazatban, egy vagy több végtermék előállításánál kétségtelenül függőség alakul ki, enélkül a közös tevékenység el sem képzelhető. Az önállóságnak három értelemben fenn kell maradnia. Először: a szövetkezetek önállóan döntenek az integráció vállalásáról. Másodszor: a társulás irányításában mód nyílik sajátos részérdekeik érvényesítésére. Harmadszor pedig: lehetőségük van az integrációból való kilépésre is. A vitatott esetek döntő többségében a „szereposztással” van baj. A gazdasági növekedés spontán folyamatai között az integrátori kulcspozícióba került vállalat valamiféle „im- perátonként” viselkedhet, nemcsak úgy, hogy vezényli az együttműködés rendjét, hanem gazdasági vagy azon kívüli kényszerrel kedvezhet, vagy sújthat. Ha például a belső elszámolások kalkulációiban nem értékarányos, hanem eltérő viszonyokat épít ki. — Hogyan számolható fel ez az ellentmondás? — Szükség van a szabályozás korszerűsítésére. De addig is a vélt vagy valós sérelmek esetén, és egyáltalán a mindennapi gyakorlatban, nincs semmi kifogásolni való abban, hogy a gazdasági társulásban a szövetkezetek Magyar-finn portréfilm Haydn-ról A. napokban készült el a Magyar Televízió és a Finn Televízió közös koprodukciós összeállítása Szokolay Sándor és Au!is Sáli inén zeneszerzőkkel, valamint az osztrák televízióval és az NSZK ZDF tévétársasággal. A Haydn-partréfiimben a két zeneszerző egymást riporterként kérdezi és a válaszok alapján betekinthetünk műhelytitkaikba is. A filmet márciusban láthatják a televízió képernyőjén a nézők. A szakmunkásképzés szakszervezeti feladatairól tárgyalt az SZMT elnöksége külön-külön is kiszámolják a társulásból származó előnyök számúikra realizálható valóságos értékét. Ez segíthet a fejlesztés, a továbblépés legjárhatóbb változatának, a részvétel mértékének meghatározásában, vagy akár a vállalás elutasításában is. Ameny- nyiben a mérleg tartósan negatív egyenleggel zárul, felvethető az integrációból való kilépés gondolata. De egyéb meghatározó szempontokat is figyelembe kell venni, például a falusi munkaerő foglalkoztatását, a meglevő kapacitások kihasználását, tehát az integráció egyéb előnyeit, mert a túlságosan leegyszerűsített gazdaságossági elemzés nem mindig vezet a legjobb döntéshez. — Csökkenti-e a társulás a termelés kockázatát? — A termelési folyamatnak az úgynevezett alapkockázatát, amely az élő anyaggal való együttmun- kálkodásból adódik, és kevéssé befolyásolható tényezők hatnak rá, a társulás nem tudja mindenképpen csökkenteni. Viszont nagymértékben -mérsékelhető a piaci kockázat azzal, hogy a termelés különböző fázisai azonos gazdasági szervezethez tartoznak, s ebből következik, hogy az előző két „rizikóból” adódó úgynevezett gazdasági kockázat is mérsékelhető, mert az esetleges károk arányos megosztásával megakadályozható egy-egy szövetkezet vagy vállalat nehéz helyzetbe jutása esetleg több termelési ciklus idejére. — Van olyan vélemény, hogy a társulások viszonylag kevéssé érzékenyek a piaci konjunktúra idején, és ez kihat a taggazdaságok jövedelmére is. — A társulások létrehozásánál alapvető fontosságú a gazdasági célok meghatározása, amit sok helyen sajnos elmulasztottak. Nyilvánvalóan más az alkalmas típus, a kedvező piaci konjunkturális helyzet kihasználása céljára létrehozott társulás esetén, és -ismét más a forma, ha az egyesülésiben résztvevők messze- néző, nagy horderejű fejlesztő stratégiát akarnak megvalósítani. Mert a „biztonsági szelep” szerepét elváró társulok érdekei aligha egyeztethetők össze egy-ugyan- azon közösségen belül a fejlesztés igényével tá-rsulókéval; ilyen esetekben legjobb, ha a tagok revízió alá veszik a társulásban való részvételüket, vagy esetleg egy másik, gazdasági céljuknak megfelelő társulási típust választanak — mint azt példák is igazolják. (MTI) Tegnap délelőtt ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. Az első napirendi pont keretében a szakmunkástanulókkal való üzemi foglalkozás tapasztalatairól s a további feladatokról szóló jelentést tárgyalta meg. A szakmunkásképzés általános — megyei — -helyzetére vonatkozólag megállapította, hogy a pályaválasztási tevékenység javulása- eredményeként — a szakmunkásképző intézetekben tovább tanulni szándékozók aránya minden tanévben meghaladta a középiskolába jelentkezőkét az utóbbi esztendőkben. Nem sikerült azonban erősíteni a mezőgazdasági szakmákba való áramlás mértékét, pedig ott még több tanuló képzésére volna lehetőség. Emelkedett a leány szakmunkástanulók aránya is. Legtöbbjüket a vegyipari textil- és ruhaipari szakmába, továbbá a kereskedelembe iskolázták be, ahol már 86—99 százalék közötti a részarányuk. Elemezték viszont az évenkénti elég magas lemorzsolódások okait, összetevőit. Ez még az 1976—77. tanévben is 18,8 százalék volt, s kétharmadrészük az első évesek közül került ki. Nincs elegendő utánpótlás elsősorban a cipész, ia kelmefestő, vegytisztító, a könyvkötő, a nyomdaipari és több mezőgazdasági szakmákban, valamint az építőiparban. Ugyanakkor a vállalati igényeknél is magasabb (márpedig ez nines arányban a tényleges szükséglettel) az ún. divatos szakmáikba, mint az autószerelő, fodrász, műanyagburkoló, fehérneműkészítő — jelentkezők száma. A SZOT elnökségének 3 éve hozott határozata értelmében a szakmunkásképzésen belüli szak- szervezeti munka tapasztalatait vizsgálta ezután az elnökség. A tanulókkal való hatékonyabb és rendszeresebb mozgalmi foglalkozás azt teszi szükségessé, hogy a tanulók azoknál a vállalatoknál, üzemeknél legyenek szakszervezeti tagok, ahol gyakorlati képzésük folyik. Ezért — írja elő a határozat — folyamatosan kerüljenek átigazolásra az üzemi alapszervezeteikhez. Az üzemek többsége ennek szellemében vette át a tanulók egyrészét. így értek el magas szervezettséget az építő szakmához tartozó üzemek zöménél, a 9. sz. Volánnál, a Habselyem gyáregységeiben. Fejlődés mutatkozik egyes vasas üzemeknél is. — A kiskunfélegyházi 608. sz. Tanintézet több mint ezer tanulójának átigazolása a vizsgálatok időpontjáig még nem történt meg. A bázis üzemek jelentős része — örvendetesen — szoros kapcsolatot tart a szakmunkásképző intézetekkel, erkölcsi, technikai és anyagi támogatásban részesíti őket. Eképp kell felzárkózniok a szakszervezeti szerveknek is. A nagyobb létszámú szakmunkástanuló-képzéssel foglalkozó üzemek többségében szakmunkástanuló felelőst jelöltek ki az eszbék, vagy tanuló csoportokat alakítottak — egy-egy szakoktató vezetésével. Elismerte az elnökség, hogy az üzemek alkalmazásában levő szakoktatók nagy többsége példás ügyszeretettel foglalkozik a gondjaira bízott tanulóikkal. Hangsúlyoznák a felszólalók a szakszervezeti bizottságok felelősségét az iskolai és üzemi nevelés tartalma, színvonalának erősítéséért. A tanulók szakszervezeti, politikai ismereteinek bővítésén éppúgy munkálkodniuk kell, mint a körükben kezdeményezett szocialista brigádmozgalom kibontakoztatásán, vagy az érdekvédelem fokozásán. Gondoskodjanak a szak- szervezetek arról, hogy a vállalatok belső életét meghatározó szabályozók kiemelten tartalmazzák a szakmunkástanulókat megillető kötelezettségeket, jogokat. A továbbiakban a szakszervezeti munka megyei nyilvánosságának helyzetéről szóló jelentést tárgyalta és fogadta el az elnökség. Elismerően állapította meg többek közt, hogy a folyamatos tájékoztatásra és meggyőzésre megfelelő figyelmet és energiát fordít a megyei sajtó, az újságírók eredményes politikai munkát végeznek. T. I. A CÉL: ÖNKÉPZÉS ÉS A TAPASZTALATOK KÖZREADÁSA Pedagógus pályázatok - 1977 A közelmúltban értékelte a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a pedagógus továbbképzési intézet az 1977. évi szakmai pályázatra beérkezett tanulmányokat. Az évről évre ismételten meghirdetett pedagógiai pályázat célja, hogy támogassák az óvodákban és iskolákban dolgozó pedagógusok szakmai ismereteinek növelését, rendszeres önképzését, illetve publikációs lehetőséget teremtsenek az elméleti vagy gyakorlati eredményeket, tapasztalatokat feldolgozó szakemberek számára. A pályázat kiírói meghatáro- zött témaköröket ajánlottak a nevelőik figyelmébe. Oktatás- és vezetéspedagógia, nevelési kérdések, szaktárgyi munka, az iskolai szakkörök tevékenysége, új oktatási kísérletek, szakmunkásképzés és szakmai gyakorlat, illetve a felnőttek ismeretszerzését segítő hatékony eljárások és oktatástechnológiai tapasztalatok voltak a nagyobb témakörök, nyolc-tizenként oldal terjedelmű tanulmányok, igényesebb dolgozatok készítésére. A bíráló bizottság tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy örvendetesen megnövekedett a pályázat résztvevőinek száma és emelkedett a beküldött munkák színvonala. Legutóbbi alkalommal 17, az idén viszont már 36 pályaművet értékelhettek. A szerzők elsősorban nevelési kérdések iránt mutattak érdeklődést, de több figyelemre méltó munka született az egyes oktatási témáikban is. Hiányoztak viszont a pedagógusok továbbképzésével, a szakmunkás oktatással, a szakmai gyakorlatokkal, illetve az új oktatási kísérletekkel (szaktantermi oktatás, magnetofonos, feladatlapos oktatási módszerek, az új tanterv bevezetésének elvi, gyakorlati kérdései) foglalkozó pályamunkák. örvendetes jelenség, hogy Bács- Kiskun megyében mind több gyakorló pedagógus is „tollat ragad”, forgatja szakfolyóiratok és szakmai publikációk lapjait és mindennapi munkájának tapasztalatait olyan igényes formában írja meg, hogy dolgozatát haszonnal olvashatják mások is. A bíráló bizottság tagjainak véleménye szerint a pedagógiai pályázat 1977-ben is elérte célját; a megye különböző típusú oktatási intézményeiben — óvodákban, általános és középiskolákban, kollégiumokban és szakmunkásképző intézetekben — dolgozó pedagógusok az MSZMP oktatáspolitikai határozatában megfogalmazottak szellemében, elemző módon foglalkoztak választott témáikkal. Első helyezést ért el dr. Héjjas Zoltán középiskolai szakfelügyelő (Kiskunfélegyháza), az egyetemi felvételre előkészítő munkáról írott dolgozatával. Második díjat kaptak dr. Zsuffa Istvánná (Baja, Tóth Kálmán Gimnázium) a számítógép alkalmazásáról a tudásszint mérésben és Benedek József (Kecskemét, Dolgozók önálló Gimnáziuma) a felnőttek tanulásának korszerűsítését elemző tanulmányával. Harmadik helyezettek: Németh István és Németh Istvánné, Baja — a programozott kísérleti tanítás az általános iskolai matematikában — és Bánki Dezsőné Kecskemét, Szelei falui óvoda; Egyéni bánásmód és közösségi nevelés című pályamunkái. Huszka Jenő és Huszka Je- nőné (Kiskunfélegyháza) pedig negyedik díjat kapott. A díjazottakon kívül nyolc pályázó részesült pénzjutalomban, kilenc pedig dicséretet kapott. A tervek szerint az idén díjazott tanulmányokat a pedagógus továbbképzési intézet kiadásában, kötetbe szerkesztve jelentetik meg. P. M. Természetvédelmi kiállítás Budapesten A budapesti Szabadsághegyen, az egykori Jókai villa kertjében, évszázados vén fák színesedő lömbsátra takarja a táj hangulatához illő kiállítási épületet. Itt, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Költő utca 21. szálm alatti telkén látható a Természetvédelem Magyarországon című állandó kiállítás. Ez a bemutató keresztmetszetét adja természeti értékeink megóvása terén elért eredményeinknek, valamint a jövő feladatainak is. A meggondolatlan emberi tevékenység az elmúlt évszázadok alatt nagy károkat okozott természeti értékeinkben. Jogszabályaink immár a törvény erejével is támogatják azt a 9 Az országban a felmérések szerint 308 madárfaj él, ebből 22 faj vadászható. Nádasaink gyakori fészkelő madara a vízicsibe ugyancsak kíméletre szorul. • A kiállítási pavilon szomszédságában levő szabadtéri geológiai bemutatóhelyen díszük ez a szép késő őszi fehér virágú fészkes- virágzatú növény. sokoldalú munkát, amelynek célja növény- és állatfajaink megóvása, a földtörténeti múlt becses emlékeinek megmentése, természetes vizeink megkítnélése a szennyezéstől. A kiállítás fényképekkel, tablókkal, grafikákkal gazdagon illusztrált látványossággal fogadja a látogatókat. így Muray Róbert grafikáinak segítségével megismerkedhetünk a szinte teljes egészében védett hazai gerinces- fauna legjelentősebb fajaival, s rövid szöveges magyarázat közli a legfontosabb tudnivalókat. Talán a madárvilág bemutatása sikerült a legjobban, ahol egyúttal képet kaphatunk a Magyar Madártani Egyesület madárgyűrűzé- si, ragadozómaidór-védelmi tevékenységéről is. Az ősi természetes növénytakaró megőrzése elsőrendű feladata a természetvédelmi munkánknak. Csapody Vera sikerült grafikái, valamint fényképek segítségével tájékozódhatunk hazánk védett növényfajainak alaki sajátosságairól, valamint legfontosabb növénytársulásainkról. Megdöbbentő képsorok adnak hírt a vízszennyeződés okozta, ártalmakról, s azokról az erőfeszítésekről is, melyek a vizek elszennyeződésének megelőzésé szolgálják. A kiállítás talán leglátványosabb része geológiai értékeinkkel ismerteti meg a látogatót. Így megtudhatjuk, hogy az ország valamennyi barlangja védett, s ennek célja az ottani élővilág háborítatlanságának megőrzésén • A természetvédelmi tevékenység a geológiai értékek védelmén túl felöleli a ritkuló növény- és állatfajok védelmét, természetes vizeink megóvását a szennyeződéstől is. Fotók és grafikák szemléltetik az ezen a téren elért eredményeket a kiállításon. (Németh Ernő felvételei — KS.) túl a geológiai képződmények megóvása az utókor számára, A föld mélye számos, a földtörténet különböző korszakán élit növény- és állatfajok megkövesedett maradványait őrzi. így például a világihírű tatai Kálvária- domib triász kori üledékes rétegednek gazdag faunája, vagy a híres ipolytamóci ősorrszarvú- lábnyomok messze földön híresek. Képsorok ismertetik meg a látogatót az országos jelentőségű természetvédelmi területeikkel, s az információs részleg színes diapozitívök segítségével nyújt bepillantást hazánk egy-egy védett területének élővilágába. A kiállítás célja — a tárgyi ismeretek nyújtásán túl — egyfajta mozgósítás természeti és környezetvédelmi feladataink széles körű társadalmi segítséggel történő megvalósítására. A kiállítás — a Jókai -amJéks'zob ával együtt — hétfő kivételével — 10 és 14 óra között várja a látogatókat. G. M.
