Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1917. november 12, Hajóépítők • A feljavított kotróhajó, és a készülő szociális épület. Az üzem — amelyet bemutatunk — nem nagy. Csendes helyen található, s dolgozói Is alig vannak többen száznál. Fáradtságos, de szép és izgalmas munkát végeznek. Hajóépítők. Gazdájuk a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat. Az üzem pedig Baján van, a Nagypandur- 6zigeten. Nagyon régóta építenek és javítanak itt hajókat. A típusok azóta sokat változtak, a hajóépítő munka is alaposan átalakult. Körülményei azonban nagyjából a régiek. Legtöbbet a vízen vagy a vízparton dolgoznak, a javát annak is télen kell elvégezni, amikor a rossz idő miatt leállnak a hajók. Az üzem feladatait legjobban a nagyvállalat méretei jellemzik. Elsősorban az úszógépek, azaz uszályok, kotrók, vontatók, elevátorok és más speciális szállító- berendezések értéke, amely egy- milliárd forint. Ezek karbantartása bőven ad munkát a bajai üzemnek, még azt tekintetbe véve is, hogy a vállalatnak rajtuk kívül van még egy hasonló üzeme. A javítások mellett a használatban elkopott alkatrészek gyártását is végzik. Ugyanakkor időnként új hajókat is építenek a vállalatnak. Több ez már, minit amit a mostani körülmények között el tudnak látni. A FOKA ezért határozta el két évvel ezelőtt a Nagypandur- szigeti telep fejlesztését. Először a szociális épülethez fogtak hozzá, ami félig már el is készült. Átadását a jövő őszre ígéri a kivitelező. Közben elkezdik a hajójavító csarnok építését is. Ez egyszerre legfeljebb két hajót tud majd befogadni, ami annyit jelent, hogy elkészülte után jó egyharmadával csökken a vízparti munka. Azoknak az embereknek jelent majd legtöbbet, akik évtizedek óta a szabad ég alatt dolgoznak a téli javítási szezonban. Az idei telet azonban még úgy fejezik be, ahogy a többit. Munkájuk lesz bőven. Egymásnak adják a helyet a javításra érkező hajók. Most készültek el egy kotróval. Olyan, mint az új, pedig nem volt különb állapotban mint az a szinte roncsnak kinéző vontató, amit nemrég kezdtek el javítani. Közben készül egy új berendezés is. Különös monst• A vontatóhajó kormányállásának bordázatát erősíti meg Csatári István és Szurok Imre hegesztő. (Méhesi Éva felvételei.) rum: zagyelevátor. A mederkotrás során összegyűjtött homokot és iszapot emeli át a feltöltésre szánt területekre. Egyelőre csak az összetfércelésével végeztek, ezután fogják szegecselni, s tavasszal kerül vízre. Ott kapja meg a berendezéseit, s végül megér majd harmincmillió forintot. A FOKA berendezései hamar elhasználódnak. A sok manőver, kikötés, melléállás koptatja őket. Nem utaznak, hanem dolgoznak velük. Mégpedig egyre többet. A kavics kereslete — a házgyárak igénye — egyre növekszik. Ezért a vállalat a kitermelés húsz- százalékos fokozását tervezi. Nagyszabású fejlesztési programot kezdenek, új kotrókat, vontatókat, uszályokat szereznek be. Ennek egyenes következménye a bajai hajóépítőben nemcsak a feladatok szaporodásában jelentkezik majd. Űjabb fejlesztés is kezdődik, ami további gondokat old meg. Mindent azonban nem. A szakma utánpótlásáról Baján az üzem próbál gondoskodni. Több szakmunkásra van szükségük. Ezért határozták el, hogy jövő szeptembertől megkezdik a képzést erre a ritka mesterségre. Zs. A. Fejlesztés - támogatással Ma hazánkban egy tsz gazdálkodásának a jövedelmezősége — a hozzáértő vezetést, a szorgalmas munkát és az átlagos időjárást feltételezve — lényegében a következőktől függ: — a termeléshez szükséges beszerzendő anyagok, eszközök, gépek ára; — az értékesítési lehetőségek, vagyis hogy milyen áron tudja eladni a gazdaság a termékeit és terményeit; — a különféle címeken járó, illetve megszerezhető közvetlen és közvetett állami támogatások mértéke; — az állami elvonások, — adók, társadalombiztosítási járulékok, kamatok — együttes Hitel a tsz-eknek Ezeknek a tényezőknek a módosítása javíthatja, vagy nehezítheti a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodási feltételeit. Azt pedig talán meg se kell említeni, hogy ezeket a fontos tényezőket csak egymással összefüggésben — együttes hatásukat ismerve — szabad szemlélni és megítélni. Emlékezzünk csak a begyűjtési rendszer idejére: az akkori egészen alacsony begyűjtési árak egyáltalán nem fedezték a mező- gazdasági termelés költségeit. Érthető, hogy a tsz-eknek nagy összegű, rendszeres állami segítségre, fedezetlen hitelekre volt szükségük. A begyűjtési rendszer megszüntetése után a felvásárlási árak már nagyobb bevételekhez, jobb anyagi helyzetbe juttatták a gazdaságokat, de jelentős állami támogatás, hitelek nélkül továbbra sem tudtak volna termelni, gazdálkodni. Ismeretes, hogy ezeket« a — hitel formájában kapott — támogatási összegeket nem is fizették vissza a tsz-ek. Egyszerűen gazdaságilag képtelenek voltak erre. Végül az 1960-as évek közepén az állam törölte Is az ilyen jellegű hiteleket. A gazdaságirányítás reformja ésszerűen változtatni kívánt ezen a helyzeten. A reform irányelvei megállapították: „A mezőgazda- sági árak színvonala jelenleg nem biztosítja a termelőszövetkezetek nagy többsége számára az önálló gazdálkodás pénzügyijövedelmi feltételeit. Még az egyszerű újratermelés biztosítása is csak növekvő hitelekkel és az állami támogatás különböző formáival lehetséges, aimi károsan hat a tsz-ek és tagjaik anyagi érdekeltségére, a gazdasági erőforrások felhasználásának hatékonyságára.” Mezőgazdasági és ipari árak Éppen ezért ezek az irányelvek távlati célként tűzték ki a mezőgazdasági és ipari árszínvonal összehangolását, a támogatások és elvonások olyan arányát, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek túlnyomórészt saját erejükből bővíthessék termelésüket. Ennek a célnak a szolgálatában az utóbbi években sok fontos intézkedés történt. Törvény biztosítja a tsz-ek önálló gazdálkodását és lényegesen javultak összege. ennek a pénzügyi feltételei is, Mindennek a kedvező hatása szembetűnően mutatkozott meg a gazdálkodás hatékonyságának növekedésében. Még mindig távol vagyunk azonban attól, hogy a tsz-ek képesek lennének csupán a saját anyagi erejükre támaszkodva fejleszteni a termelést. Sőt, az úgynevezett kedvezőtlen adottságú tsz-ek többsége — ezekhez tartozik a mezőgazdaságilag művelt területek csaknem egyhar- mada — a megkülönböztetett állami támogatás nélkül évről évre veszteséges lenne. A mezőgazdasági termelői árakat még nem tudtuk kielégítő színvonalra emelni: nem sikerült ezeket az árakat úgy összhangba hozni az ipari árakkal, hogy fokozatosan fedezetet nyújtsanak a termelés és a fejlesztés költségeire. Ehhez hosszabb idő kell, hiszen egy ilyen változtatás a legszorosabban összefügg a fogyasztói árakkal és az életszínvonal-politikával. Lehet persze olyan utat is választani, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközök árát csökkentjük, illetve az emelkedésüknek elejét vesszük. Ez esetben a mezőgazdasági gépek, alkatrészek,' műtrágyák és _ növényvédő szerek kedvezményes áron kerülnek forgalomba. A kedvezményt azonban nem a mezőgazdaság, hanem a forgalmazó szerv számolja el és kapja meg állami támogatásként. Ez a megoldás közvetve szintén javítja a tsz-ek, a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodási feltételeit. Nem nemzeti ajándék A közvetett támogatás ma nálunk már jóval meghaladja a közvetlen támogatás mértékét. Nem ítélhető meg azonban egyértelműen — így vitatott —, hogy ezzel a közvetett támogatással a mezőgazdasági vagy az ipari termelést dotálja-e az állam. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, a tsz-ek gazdálkodásának korszerűsítése nagyarányú anyagi, műszaki befektetéseket kíván. Ehhez pedig a jelenlegi árviszonyok, közgazdasági feltételek mellett — más országok gyakorlatához hasonlóan — nélkülözhetetlen a számottevő közvetlen és közvetett állami támogatás. Teljesen egyértelmű azonban az, hogy ez a juttatás nem valami külön nemzeti ajándék a mezőgazdaságnak, hanem a népgazdaság egészének érdekeit szolgálja. T. B. így élnek az úttörők Mátkán A kecskemé- méti úttörők jól ismerik a kunfehértói napközis tábort, hiszen nyaranta ide1 viszi őket az autóbusz friss levegőre. De azt már biztosan kevesebben tudják, hogy az erdő melletti út másik oldalán egy gondozott, tiszta iskola- épület a második otthona a mat- kói pajtásoknak. Nekik, akik bár közigazgatásilag Kecskeméthez tartoznak, mégis egyikük-mási- kuk kilométereket gyalogol reggel és este mire megjárja az iskolát és hazatér. Ennek ellenére — hála nevelőiknek és saját szorgalmuknak — csaknem minden itt végzett úttörő továbbtanul! Hírüket jól végzett úttörőmunkájukkal is növelik. Most, a Nagy Október ünnepére való készülődéskor olyan alapos, körültekintő képgyűjtést szerveztek hogy elkészíthették a Barátság-falat. A matkóiak fal-méretűre nagyították fel a Krím-félszigetet, a meglevő képeket pedig a következőképpen csoportosították: ipar, mezőgazdaság, népművészet, matrózok és úttörők élete. Akik már próbálták az efféle munkát jól tudják: nehéz dolog a szép képek közül a legszebbeket 'kiválogatni úgy. hogy az minden szempontból a legjobban megfeleljen. A matkóialk ennyivel nem elégedtek meg, az összegyűjtött Lenin- képekből is kiválogatták a legszebbeket, elhelyezték a csapatfalon a Pólyák Ferenc készítette Lenin-plakett közelében. Néhány héttel ezelőtt rajzpályázatot hirdettek a csapatnál: a Nagy Október egy mozzatanát felelevenítő képet, rajzot kértek az úttörőktől, kisdobosoktól. Most ezekből a rajzokból is kiállítást rendeztek az úttörőszobában, illetve minden rajfalon. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója tiszteletére tanáraik segítségével műsort állítottak össze dalokból, versekből. Ezt először a csapatot patronáló Petőfi Termelőszövetkezetben adták elő, nagy sikerrel. Utána az ünnepi csapat- gyűlésen hangzottak el a szép szavalatok, dalok. Ebben az időpontban zajlottak a „Testvérvárosunk, Szimferopol” — elődöntői, döntői. A legjobban felkészültek a városi szavalóversenyre jutottak el. Ugyanekkor Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban rendezett kiállítást is megtekintették egy tanulmányi kirándulás keretében. Azért választották ezt a kiállítást, mert az ott látottak szorosan kapcsolódnak a Nagy Október eseményeihez. Ennyi előzmény után titkosírásos parancsot kaptak a pajtások. Megkezdték a televízió és rádió adásainak figyelését. Elkészítették a Riadó ’77 jelvényeiket, menetleveleiket, rendbetették az őrsi krónikákat, Másnap egyenruhában, jelvénnyel indulnak iskolába — riadókészültségben voltak, várták a felhívást. Amikor végre elhangzott az annyira várt néhány mondat, őrsönként vonultak parancsnokaik elé, hogy megkezdjék az akadályversenyt. A hat állomásból álló versenyen legjobban a Gagarin és a Napsugár őrs tagjai szerepeltek. A kisdobosok közül a Mókus és a Szemfüles őrs végzett az első helyen. Az akadály- verseny eredményhirdetése után ismertették a pajtások előtt az elmúlt hetek során végzett társadalmi munka legjobbjait: a Béke és a Napsugár őrs az első helyen osztozott. A legtöbbet tevékenykedők közül a csapatvezető Hegedűs Mariann és Szabó Edit úttörőtanács-titkár nevét írjuk le. Tudósítóink jelentik * * * Sugár Kati a bajai úttörőházből küldött tudósítást. Amint Írja kerékpáros akadályversenyt rendeztek városuk leiszabadulásának harminc- harmadik évfordulójára. A legjobbak a Tinódi Lantos Sebestyén úttörőcsapat tagjai voltak. Megnyitották a Nyújts baráti jobbot — című kiállítást is, amelynek keretében a szovjet pionírokkal való levelezésüket mutatják be. Kiadás előtt áll módszertani újságjuk. Ügy tervezik, hogy a ház líjú riporterei írnak majd benne társaiknak szervezési tapasztalataikról. Az újság elme Szókimondó lesz. * „Nagyon érdekes vetélkedőt rendeztünk — írja levelében Kecskemétről, a Halasi úti iskolából Szabó Piroska és Szurok Margit — Testvérvárosunk, Szimferopol — címmel”. A vetélkedőt jól előkészítették, mindenki részt vett az adatgyűjtés munkájában, és nagyszerű eredmény született: a továbbjutottak az úttörőházban a vetélkedőn résztvevő tizenegy csapat közül másodikok lettek. Pajtások, figyelem — szólt a felhívás a Magyar Rádióban, és ml tudjuk, hogy szövetségünk főtitkárának szavai nyomán új, nagyszerű játék kezdődik a Riadó ’77 — Írja rövid levelében Kovács Erika, Kecskemétről, a Lenlnvárosi Általános Iskolából. Mindent előkészítettek Erikáék is, hasonlóan a többi csapathoz. Vetélkedtek, készítettek tablót, válogattak képet. Munkájukat segítették annak a szakkörnek a tagjai, akik tőlük kerültek ki: a Kispolitikusok! Jelvényeket Is küldött levelében Varga Erzsi Kecelről, november 4-én, reggel. Minden készen áll — írja Erzsi — táskarádióval indulunk Iskolába, mert minden pillanatban várjuk a felhívást! (Bizonyára sikerült meghallaniuk — de erről már nem Írhatott.) Levelének további részében arról Ír, hogy osztályfőnökük, Szabadi Ferencné részt vett a Magyar Vöröskereszt V, Kongresszusán. Erzsi- éknek részletesen beszámolt mindenről, amit látott, hallott. „Nagyon büszkék vagyunk rá — fejezi be levelét —, hiszen az országos elnökség tagjává választották". Selmeci Katalin wmmMmmmmmmmmwmmmm xxxxxxx GERENCSÉR MIKLÓS: AHOMW ■T03H Ady Endre élettörténete (16.) „A Nyugat tekintetes kiadóhivatalinak Budapest. Kedves Uraim, megszégyenítve és meggyalázva kaptam legújabb verseskönyvemet. Így megcsúfolni valamit csak akarattal lehet. Hitvány, ízléstelen, rongy, tele sajtóhibákkal még a címekben és dedikálásokban is. Én rá se tudok nézni, nem vállalom, utálom. Azonban mint minden új könyvemből, ebből is kérek egy szép puha fekete bőrkötést, lehetőleg gyorsan. Végtelenül bánt ez a lekicsinylés, ez a megcsúfolás, látok. A jegy, a vasúti jegy dolgában semmit sem írnak. Pedig alá kellene írnom a fényképeket, ha ugyan ki nem akarják hagyni. Az új Nyugatot sem küldték. Küldjék el s küldjék el a két legutolsó Nyugat számot a Koronaherceg-utca 6. sz. alá Mile. Gilberte részére is. A Tanulmá- nyok-füzetet karácsony után majd fönn összeállítom. Az új Nyugat számba írni fogok valamit, bár beteg vagyok s undorodom önmagomtól s a Nyugattól egyaránt. Szerető üdvözlettel Ady Endre. Ér-Szentkirály, 1910. dec. 20" Költői működését növekvő bizalmatlansággal figyelték a hivatalos körök. A duk-duk affér lezajlásával véglegesen és visz- szavonhatatlanul a konzervatív kormánypolitikával szemben álló liberális, radikális világnézet mellett kötelezte el magát Ady, sőt a Népszavában közölt versei bátor forradalmi hangot ütő-tek meg, magáénak vallva a proletariátus ügyét, ha teoretikusan nem is, de érzelmileg-erkölcsileg feltétlenül. Éppen az időben, amikor új kötete ügyében levelezett Érmindszentről, maga Tisza István miniszterelnök nyilvánította ki, milyen a hivatalos vélemény. Igaz, kijelentése bizalmas körben — 1910. november 8-án — hangzott el, de irányt,’ állásfoglalást jelentett a magas beosztású fültanúk számára. A konzervatív gróf-politikus, a költő által „geszti bolond”-nak nevezett bihari diktátor ezt monidta: — Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján. Nincs rá adat, de cseppet sem valószínűtlen, hogy Ady tudomást szerzett erről a becsületsértő kijelentésről. Tisza István volt az egyetlen ember, akit gyűlölt. De nem is akárhogy: tajtékozva, elkékülve. Ez annál drámaibb, mert Ady valóban nem termett személyeskedő gyű- lötletre. Tudott lenézni, lesajnálni, kigúnyolni, fölényesen megsemmisíteni, de gyűlölni egyedül Tiszát tudta. Tisztázott hovatartozását új kötete nyomtatott ajánlásával is megerősítette: „Hatvány Lajosnak, aki hideg szeretetével is több volt hozzám bárkinél, hívőbb és jobb, adom s ajánlom talán ezt az utolsó verses könyvemet. Érmindszent, 1910. november 30. Ady Endre.” 15. A NYUGHATATLAN UTAZÓ Léda ismételten sürgette, utazzon hozzá Párizsba. 1911. január 24-én el is indult — ezúttal hatodszor — a francia fővárosba. Most sem tudtak zöldágra vergődni. Hiába békültek ki Pesten annyi huzavona után az előző év őszén, Ady túlzott önállósága és Léda sebzett érzékenysége napirenden tartotta a veszekedéseket. Anyagilag sem állt a legjobban a költő. Levertsége, állandó idegessége mellett szegénységére panaszkodott a legtöbbet. Február 19-én így írt hozzá Brüll Berta: „Miért iszol öregem? vigyázz magadra, úgyis elég hamar elpusztulunk... A napokban írok neked — a másik címre. Előttem látom kis pofidat három arcképen és csókollak itt is, ott is, sokszor és várok tőled híreket. Szeretettel ölel híved Berta." A „másik cím” Lédáék lakása volt a rue de Levisen. Brüll Berta a bizalmasabb leveleket inkább a hotelbe küldte a rue de Constantinople-ra, hogy ezzel is csökkentse a vitalehetőséget. Nem tudni, megkapta-e Ady az üzleti kéréseket, mert viszonylag gyorsan elhagyta -Párizst. Február végére megint Budapesten kellett lennie. 28-án szerepelt a Vígszínházban megtartott Csokonai irodalmi matinén, amelyet Hatvány Lajos rendezett. S az is biztos, hogy a matinén rossz egészségi állapotban szavalta verseit. Sovány volt, arcbőre szürkés, hangja rekedtesen suttogó. Ami nem is csoda. Párizsból teljesen leromlott fizikai állapotban érkezett meg. Ha egészséges volt, büntetésnek érezte maga körül a polgári-kispolgári rendezettséget. Most viszont úgy tűrte, mint a beteg gyermek, öccsénél lakott a Visegrádi utcában. Ady Lajosné ápolgatta, s mihelyt megerősödött, kissé, szabadult a plhepárnás rabságból. Azzal az elhatározással sietett rendbejönni, hogy mihamarább megint Párizsba utazzon. Ne is próbáljuk fürkészni az okát ennek a logikátlanságnak. Februárban még borzolták egymás idegeit, április Végén meg alig győzte kivárni Ady a viszontlátás napját. Május 10-én robogott el vele a párizsi gyors. Hetedszer és utoljára. Két nap múlva beszámolt Lajos becsének és Anna sógornőjének: „Bécsben váratlanul át kellett szállni. Rengeteg volt az utas, borzasztó éjszakáim volt. Megfürdöttam, pár órát aludtam és ma délután nagyszerűen szán- káztam a hegyek között. Reggel valószínűleg utazom tovább. Mindnyájatokat csókol Endre.” Száguldott vele az expressz Párizsba, de mire odaért, Léda már útra kelt a dléli tájak felé. Lehet, ezzel jelképesen kívánta a költő tudtára adni, elvárja, hogy kövessék, de Adyra aligha lehetett hatni ilyen didaktikával. Vágyott az asszony után, hiszen miatta követelt pénzt, miatta sietett rendbejönni, ám a Léda előre utazása okozta csalódás elrontotta a kedvét. Azért mégis kapkodó sietséggel utazott tovább Léda után Montecarlóba. Ahelyett, hogy szelídebb örömökkel mulattatták volna magukat, belefeledkeztek a játék- kaszinó izgalmaiba. Léda óvatosan játszott, ezért kevésbé fizetett rá, néha nyert is, Ady viszont meggondolatlanul rulette- zett, s így könnyelműen kiforgatta magát a garasokból is. Egyik táviratot a másik után menesztette Budapestre, pénzt sürgetve minden lehetséges helyről. Főképp az öccsének adott telegramm-utasításokat, hogy honnan és mennyi összeget lehet minél hamarabb behajtani. Május 20-án kelt levelében ez olvasható: „Gatyámat is elvesztettem volna, ha nem a kofferban tartom... robogók Firenze felé”. Akiként is cselekedett. Sehogy nem akart sikerülni ez a mohón várt utazás. Lédával sem tudott igazán szót érteni. Ahelyett, hogy az együttlét közelebb hozta volna őket, torzsalkodásaik kiújultak, s Ady részéről fokozódott az elhádegülés. Hangulati kellemetlenségeihez járult a balszerencsés véletlen okozta bosszúság. Firenzében kelt, öccséhez írt június 4-1 levele közli: „Nagy csapásért, elvesztettem ügyetlenül a nagy tárcámat. Kerestettem rendőrségen, lapoikban, de nem került meg mostanáig. Pénz nem volt benne, persze, de magyar vasúti jegy, Adél francia jegye, régi zsurnaliszta-igazolvány, keresztlevél, osztálysorsjegy (valószínűleg érvénytelen) — s kis feljegyzések. Siettesd új jegyem ‘kiállítását és elküldését. Úgyszintén várom az útlevelemet is, az sem érkezik. Rámában szeretnék vagy tíz napot tölteni, ha pénzügyileg sikerül. Nyugtassatok meg, írjatok az otthoniakról is.’ Rómában szörnyű hőség fogadta őket. Adynak semmi kedve nem volt a műemlék-néző kóborlásokra, ehelyet szívesebben üldögélt hideg, savanyítás fröccsei mellett a kisvendéglőik árnyékos teraszain. így jól érezte magát, egyébként újra erőt vett rajta a felfokozott idegesség. (Folytatása következik.)
