Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november H. Ma még csak tartós... Tovább fejlesztik a TEMAFORG kunszentmiklósi üzemét A hulladék — korunk terméke. Régen 6zemét volt, s italán egyszer melléktermék lesz. Ebben a kétszeres névváltozásban hosszú fejlődés foglalható össze. A kor, amely hulladékot termel már ismeri receptjét az újbóli felhasználásnak is. Igaz kevés helyen alkalmazzák e recepteket. Újabb prob• Szerelik az üzem karbantartói a vegyszeres kezeléshez szükséges gépsort. Egy pár csirke és 35 kg liszt iéma, hogy nem elég tudni mi mindent lehet hulladékból készíteni, azt is ki kell tapasztalni, hogy mit érdemes. A TEMAFORG kunszentmikló- si üzemében is a bőség zavara jellemezte az első félévet. Koratavasszal állítottak munkába egy korszerű újra feldolgozó gépet, egy tűnemezelőt. Már akkor volt fél tucatnyi varrvahurkoló gépiik is. Mivel egyik elnevezés sem közkeletű, el kell mondani, ezek közös képessége, hogy az elemi szálaira szétszedett — farkasolt — ipari eredetű textilhulladékból készítenek kelméket. Nem szövéssel, hanem varrással. A fel- terített anyag teljes szélességében gyorsjárású, horgos végű tűk gubancolják össze a szálakat, s ezzel olyan szilárd varrásokat készítenek. amelyeket aligha lehetne felfejteni. Különösen ha utóda egy óriási vasalógép hengerei olvasztják, préselik egybe a bolyhos anyagot, vagy vegyszeres fürdővel ragasztják össze még szorosabban a finom szálakat. Erre a célra egy vasalógép szintén tavasszal érkezett az üzembe, a vegyszeres kezeléshez szükséges berendezéseket pedig ezekben a napokban állítják munkába. Kiegészítve a felsorolást az üzem négy kártológépével végére is értünk annak a listáinak, amely n textilhulladékok újrafeldolgozásának alapvető gépeit tartalmazza. Ezekkel a masinákkal szinte mindent meg lehet csinálni — de a termékek csak ipari vagy háztartási felhasználásra alkalmasak. A varrvahurkoló gépeken felmosó- és törlőkendők, valamint hálózsákok anyagát készítik. Ezt azután felszabva értékesíti a TEMAFORG. A tűnemezelő. a vasalógéppel összedolgozva nagyobb szilárdságú, hosszabb élettartamú anyagokat állít elő. Sok kísérlet után már kialakult az a termékskála, amelyet jelenleg érdemes rajtuk gyártani. Csaknem mind szigetelőanyag, felhasználásuk azonban roppant változatos. Készül kelme a Kertészeti Kutató Intézet részére, mezőgazdasági célra. A juta alapanyagú szövetnek nagybani vevője a 'bútoripar, egy terméket pedig az út- és vasútépítők alkalmaznak. A pályák alsó rétegébe építik be, hogy megakadályozzák vele a kőzet elkeveredé- sét a talajjal. A víz viszont feöny- nyen lefolyik, a szűrőanyag ezzel növeli a pályák élettartamát. A felhasználás még csak a kísérleteknél tart, hiszen a gyártást az üzem nemrégen kezdte el. A vasútépítők máris jelezték, hogy elégedettek az erős anyaggal, amely rugalmas, nyúlik, de nem szakad. Készül ezek mellett az üzemben fürdőkád előtét is. Ez az egyetlen olyan cikk, ami használata során szem előtt marad. A gyártók egyelőre nem elégedettek vele. Minősége, 'használhatósága megfelelő — ezt az illetékes intézetek is tanúsítják —, de szebb is lehetne. Az újrafeldolgozásnak egyik eredménye ugyanis, hogy új. mutatós kelméket lehet így készíteni. S ehhez még részben hiányoznak a feltételek a kunszentmiklósi üzemben. Tartós és hasznos alapanyagokat már tudnak készíteni, szem- revaló. lakást díszítő cikkeket viszont még nem. Pedig többszáz féle dolog készülhet fexti'lhulia- dékból: bútorkárpitok, különféle anyagú tapéták, szőnyegpadlóik. Plüss hatású bolyhosak, mintásak, simák, fényesek ... Hosszú listát lehetne összeállítani. Ma még csak mutatóban látni ezekből egy-egy tenyérnyi darabot. Egyelőre tehát a korszerű .hulladékfeldolgozásban félúton tart a TEMAFORG. Az alapfeltételeket már megteremtették. Az emberék kiismerték a gépeket, megtanulták, begyakorolták a munkát. Meglátszik ez a 'termelésben is. Tavaly 240 tonna nemszőtt textília 'készült az üzemben, az idén már 800 tonna. A következő éviben újabb 150 tonnával nőhet a termelés. A termékskála is kiegészül néhány tartósabb tisztítókendővel és más cikkel. A gyártás feltételei tovább javulnak, mert néhány hónap múlva új üzemrészbe költöznek a szabászok és a csomagolok. Munkájukat itt már gépesített anyagterítés és fóliatasakzáró-gép fogja könnyíteni. Az egyre növekvő termelés miatt raktárát is építenek jövőre. Ez azonban már egy következő fejlesztési program első állomása lesz. Tovább növelik a textilhulladék feldolgozást. A mostani kettő mellé egy újabb nagy teljesítményű előkészítő gépet vesznek. A már meglevő tűnemezelőt megtoldják egy végtűnemeze- lővel. A vasalógépet pedig újabb hengerekkel egészítik ki, amelyekkel már mutatós kikészítést lehet végezni. A program 1980 után fejeződik be, akkor a TEMAFORG kiun- szentmiklósi üzeme már nemcsak hasznos, hanem szép termékeket is tud gyártani textilh'Ulladók- ból. A mostaninál három-négy- szerte többet. Zs. Á. Baján csendes visszavonultság- ban él Kóczán Endre, Baja városi közműveinek a felszabadulást követően igazgatója. Nevéhez és szervezéséhez fűződik az, hogy a háborús események ellenére a gázgyár tovább üzemelt, és 1944. december 25-én villanyáramot kapott a város. 1945. május 1-én pedig, a Baja—Bátaszék közötti távvezeték helyreállásával, a Dunán történő átfeszítéssel, bekapcsolhatták Baját, Kalocsát és még 72 községet a komlói áramforrásba. A folyó partján két olyan, 42 méter magas fagúlát építettek, amely képes volt 600 méter hosszúságban megtartani az acélkábeleket, és nyolc éven át kibírni a hatalmas terhet. Ezt a műszaki megoldást az elektromos szakma Európa-szerte csodálta, és a vállalkozást egyedülállónak tartotta. A tervező mérnök Knézy Pál, egy pár csirkét és 35 kilogramm lisztet kapott honoráriumként. A gúlákról korabeli kép alapján cikket közölt a Bajai Hírlap, és buzdította Kóczán Endrét, hogy írja meg visszaemlékezését. Kezemben a csaknem harmincoldalas tanulmány, amelynek egy Termelőszövetkezetünk, a bát- monostori Kossuth 1962-től 1904-ig — az akkori szőlőtelepítési program szerint — 170 hektárnyi területen nagyüzemi ültetvényt létesített. Ezek a szőlők már a telepítés időszakában is a korszerűtlenség jegyeit viselték magukon. Kénytelenek voltunk 86 hektáron már 1965-ben minden második sort kivágni, hogy elősegítsük a gépi művelést. Szakszerűtlen volt az ápolás is, a tápanyag-utánpótlást elhanyagoltuk. Szőlész szakember hosszú ideig nem volt a gazdaságban. Mindez befolyásolta az ágazat jövedelmezőségét. Az utóbbi időben változott csak meg a helyzet. A több éves jelentős ráfordítás, a tápanyagutánpótlás az idén meghozta eredményét. A szőlőültetvény felét — 85 hektárt — 80 százalékos fagykár sújtotta. Ennek ellenére 85 mázsa termést takarítottunk be hektáronként. Ösztönző kormányhatározatok hatására szövetkezetünk vezetősége elhatározta, hogy hasznosítja a homokterületeket. Tervünkben szerepel az ültetvények korszerűsítése és az arra alkalmas területeken, 200 hektáron új szőlő telepítése. Csatlakoztunk a Hosz- szúhegyi Szőlőtermesztési Rendszerhez. Elfogadtuk az állami gazdaság ajánlatát, miután meggyőződtünk arról, hogy a termelési rendszer lehetővé teszi a korszerű technológia és technika alkalmazását. A termelés irányítása jól képzett szakemberekkel történik. Az állami gazdaságnak feldolgozó üzeme van, tehát hosszú távon biztonságosan tudjuk értékesíteni majd a termésünket. A korszerűsítéshez és a telepítéshez gépi segítséget kapunk. .Az ütem szerint ez év őszén, jövő év tavaszán mintegy 50 hektárnyi területen korszerűsítünk, és a jövő évtől kezdjük az új telepítéseket. Szeretném megjegvezpéldányát a szerző a bajai múzeumnak adta át, az egykori sodrott acélhuzal egy darabjával. Ez annak idején a Duna felett ívelt át. A tanulmány másik példányát a sajtó kapta, amelyet munkássága során mindig becsült, támogatott. Nem túloz az ember, nem elfogult a köztiszteletben álló Kóczán Endrével, mint baráttal szemben sem, amikor véleményt fogalmaz. Nyílt szóval, az eseményeket drámai erővel ecsetelő, dokumentumokkal alátámasztott minden mondatával pergeti a történteket, amelyekhez hasonló kevés lehetett. Kóczán Endre a tanulmány előszavában így ír: „ ... sok szó esett azokról, akik az újjáépítésben elöljártak. Dicséretekben, kitüntetésekben részesültek azok a dolgozók, akik a termelés mielőbbi megindításában kimagasló eredményeket értek el. Csak azokról nem esett szó sehol, akik lehetővé tették, hogy az ipari üzemek, gyárak, közintézmények működésüket megkezdhessék, akik a termelés megindításához szükséges villamosenergiát biztosították. Baja város ni, hogy számos szervvel, intézménnyel kell egyeztetni a munkák ütemét, jóváhagyatni az elképzeléseket. Néha elfekszenek az oxmányok, esetenként késedelmes az elbírálás. A mi korszerűsítési tervünk március 21-re elkészült. Két nap múlva továbbítottuk. Át kellett dolgoznunk a tervet és május 12-én lett jóváhagyva. Ezt követően a Nemzeti Bankhoz benyújtottuk hiteligényünket, a bevételi főigazgatósághoz pedig az állami támogatás iránti kérelmet. A szükséges okiratokat csak augusztus 22-én kaptuk meg. Mindez lehetetlenné tette a tavaszi korszerűsítést, a munkát csak október végén tudtuk megkezdeni. Az adminisztrációs gondokat azért tettem szóvá, mert véleméközműveinek derék dolgozói hóban és fagyban, árvízben és sár*j ban, a német repülőgépek bombázása közben. napi 14—16 órás munkaidővel, szinte pihenés nélkül, ma már elképzelhetetlen nehézségekkel küzdöttek...” Aztán arról vall a tanulmány előszava, hogy társaival együtt lehetett merészet tervezni és teljesíthetetlen- nek mondott feladatokat elvégezni. Idéz szakmai véleményt, amely szerint „a kigondoláshoz bátorság, a tervezéshez tudás, az állványozás nélküli megépítéshez, a távvezeték átfeszítéséhez azonban már vakmerőség kellett”. Legyen ez példa — mondja végezetül Kóczán Endre bevezetője a „történelemnek” e kis darabja, hogy a közös cél érdekében az összefogás, fegyelem, a közösség akarata olyan erő, amely minden nehézséget képes leküzdeni. Sajnos, a munka hősei közül sokan már nincsenek életben. De amit tettek, példa kell, hogy legyen a jelennek, jövőnek is. A tanulmány pedig nem maradhat a múzeum polcán, közkinccsé tenni kötelességünk. Felvidéki István nyem szerint meg lehetne gyorsítani az ügyintézést. A mi szövetkezetünkben már a tavaszi korszerűsítéshez is megvoltak a szükséges anyagok és eszközök, ha nem késik az adminisztráció, nyerünk fél évet. Bízunk benne, hogy a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szakembereinek segítségével sikerül a következő években egy korszerű szőlőültetvényt létrehozni, csaknem 400 hektáron. Ha megvalósul a telepítés és a korszerűsítés, akkor ennyi lesz az ültetvényünk. A megfelelő fajta és szaporítóanyag, valamint a géppark rendelkezésünkre áll. Somogyi István elnök • A vasalógépben nyeri el végleges tulajdonságait az útépítők szarná- ra készülő anyag. (Méhesi Éva felvételei.) SZŐLŐTELEPÍTÉS - GONDOKKAL Meg lehetne gyorsítani az ügyintézést • Az oszlopkiemelő és mélyfúró berendezés is a Hosszúhegy! Állami Gazdaság gépparkjához tartozik. GERENCSÉR MIKLÓS: a Hóra» Ady Endre élettörténete (15.) Mégis csak itt vagy te meg a legjobban.” A levél arra vall, hogy barátságuk valóban családias, Adyit mindig szívesen látják Diósiék- nál, ő mégsem sietett elhagyni sikere színhelyét, sőt a túlzásig ragaszkodott szabadosságba hajló, senki és semmi által nem korlátozott pesti Időtöltéséhez. Dlósl levele után még majdnem két hétig pusztította szervezetét álmatlansággal, borozással, udvarlással. öccse, Lajos, akii akkor már a fővárosban lakott, napról napra idegesebben szemlélte a híres báty állapotát. Idegessége nem csupán a testvéri aggodalomból származott. Újonnan került Budapestre, s Ady Endre egészsége mellett a maga érdekeit ia féltette. Ezért határozta el, hogy véget vet bátyja hosszúra nyúlt mulatozásainak. 1909. december 13-án úgy tuszkolta fel a költőt a párizsi gyorsvonatra. S ebben bizony több volt az erély, minta rokoni gyengédség. 14. örvényből örvénybe Léda közeledett negyvenedik: évéhez, Ady pedig iáiig múlott harminckettő. Márpedig testi vonzalom dolgában a költő határozottan a fiatalabb nőkkel rokonszenvezett. Lédához ugyanakikor a szokványos szerelmi viszonyon túl igen komplikált pszichikai és intellektuális szálak fűzték. Kellett neki Léda, a hagy műveltségű, irodalomhoz, politikához, művészethez remekül értő asszony, aki viszont 'kezdődő hervadásában kevéssé tudta egyedül lekötni a férfi erotikus érdeklődését. Ady tehát egyre sűrűbben, egyre nyíltabban hűtlenlkedett, de nem cinikusan, nem fölényeskedve, hanem föl-föl éledő bűin tudattal. Tisztán látta, mivel tartozik Lédának, mégsem volt képes kímélni. Az asszony húga, BrüiLl Berta Is bizalmas viszonyt tartott Ady- val. s a jelekből kikövetkeztethető, hogy a villámlásos-égzengéses percek Jó részét éppen Berta okozta, aki máskülönben szere- tetre méltó, művelt, önzetlen, jó- kedélyű teremtés volt — szóval olyan lény, aki gyógyító, vidámí- tó hatással .lehetett a költőre. Párizsban sem mérsékelte magát a költő. Ezzel újabb okot szolgáltatott a Léda és a közte levő feszültségre. Alig írt. Versei hat héten át hiányoztak a Nyugatból. Rossz helyzetéről beszámolt a Berlinben időző Hatványnak, mire a báró ezt válaszolta neki: „Nagyon töröm a fejemet, hogy mit jelent a leveled, s mindenféle megfordul az agyamban. Az első — nincsen pénze. Ne nevess ki, hátha igazam van. Bs ha Igazam van — írd meg. A második: baj van a nővel. Mein Gott — ezen nem tudok segíteni, A harmadik: úgy érzi, nem szeretik eléggé. Lehet... de egy kicsit Ady személyén, sok szeszélyén is múlik, ha nincs másképp. Verseidben úri, nagystílű az önérzeted — személyedben kicsinyes, hisztérikus és nehezen (kezelhető.” ' 1910 február végén küldte Ady- nak ezt a levelet Hatvány, s a helyzet a rákövetkező hetekben sem változott. Kissé talajt vesztetten sodródott egyik örvényből a másikba. Mivel Párizs nem hozott megoldást, május derekán csalódottan visszatért Budapestre. Talán jói tette, mert zaklatottsága valamelyest csillapodott. Itthon tudhatta Bölöni Györgyöt, s egy másik közeli barátját, Kabos Edét. Sokat pajtáákodtak együtt, s a füstös, levegőtlen kocsmák, kávéházak helyett a városligetbe jártak, a Gundel elődjéhez, Waimpetics zöldvendéglőjébe. Gyakran hazaruccant Érmindszentre is. Mindent egybevetve, úgy-ahogy kiegyensúlyozta magát, dolgozott, szaporodtak a .költemények a Minden titkok versei című kötetéhez. Léda érezte, komoly a veszélye annak, hogy elveszítheti Adyt. Ez az asszony nemcsak Okos, nemcsak művelt volt, hanem tele vulkánikus szenvedélyekkel is. Félelmetesen tudott küzdeni a szerelméért. 1910 nyarán váratlanul Pesten termett, hogy .ne engedje tovább távolodni magától a költőt. Találkozásuk rosszul végződött, Ady nem lágyult el, Léda különben is megviselt idegállapota tovább romlott, gyógyításra szorult, az Olasz fasorban volt Grünwald szanatóriumiban kezeltette magát. A betegség belátób- bá tette Adyt, iparkodott figyelmes és tapintatos lenni, csak azt nem ígérte meg, hogy Léda elképzelése szerint fog élni. Civa- kodásaik folytatódtak, Léda heves féltékenységi jeleneteket rendezett a szanatóriumban is. alhol naponta látogatta a .költő. Az ismétlődő perpatvarok Ady idegállapotén is sokat rontottak, ezért menekülni akart Budapestről. Kapós ürügyet szolgáltatott erre, hogy öccse és annak felesége a Magas-Tátrában, Ó-Tátrafüreden üdült. Július utolsó hetében utánuk utazott. A maga nyugalmát kereste, ezért nem Ö-Tátrafüre- den, hanem az attól néhány kilométerre levő Csorba-tónál szállt meg. Komolyan foglalkoztatta a szakítás szándéka, ám még erősnek bizonyult a kötés. Szerette Lédát, ha menekült előle, akkor is. Naponta jöttek a hírmondó levelek Léda állapotáról a Magas- Tátrába. Bölöni a maga lelki alkatának megfelelően szelíd, békítő, bajt elsimító modorban fogalmazott, Szűts Dezső viszont szellemes-gonosz kotnyelességgel kuszálta össze még jobban az amúgy is zűrzavaros helyzetet. Adynak még a Magas-Tátra is közel volt Budapesthez, semmi hírt nem akart megtudni a Grünwald-szanatóriumból, ezért váratlanul Debrecenbe utazott, ahol Oláh Gábor és más helybéli barátok társaságában kiadósat mulatott. Méga Hortobágyon, a hídi csárdában is megfordult, pedig mi sem állt tőle távolabb, mint az akkoriban alaposan elkoptatok pusztai romantika. Nyugtalansága hamar tovább űzte Debrecenből. Énmindszenten kötött ki, ahol mindig a legbiztosabb menedékre lelt, de itthon épp a biztonság nyugalma. a szellemi elszigeteltség kibírha- tatlansága fojtogatta. Neki nyüzsgés, kavargás, városban lelhető izgalmak kellettek. Addig-addig menekült örvénylő kedélyével Léda elől, hogy szeptember elején visszatért hozzá. Elcsendesedtek, megbékültek, legalább egy időre. Léda elhagyta a szanatóriumot, Berta húgához, a Koronaherceg — ma Petőfi Sándor — utca 6-ba költözött, ahol húgának elegáns kalapszalonja volt. Október 20-án annyi vias- kodás után mégiscsak megnyugodva tért vissza Párizsba. A túlhajszolt életről ezt köve/ tőén sem tudott lemondani Ady, Sokat köszönhetett Brüll Bertának: a Koronaherceg utcai lakás biztos menedékévé vált, kényelem, rokoni gondoskodás vette körül. Telefon is volt a lakásban, innen tartott kapcsolatot barátaival és a szerkesztőségekkel, elsősorban a Nyugattal és a Népszavával. Rossz fogaival sokat bajlódott, nélkülözhetetlenné vált az alaposabb kezelés. Rettegett a fizikai fájdalmaktól, de szerencsére az éppoly kitűnő barát, mint amilyen ügyes fogorvos Madzsar Józsefre bízhatta magát. Épp a fogsor reparálása miatt kényszerült gyakori szobafogságra. Gyomorbántalmak miatt is szenvedett. Hiába tett meg érte mindent ,Brüll Berta, egészségileg megint leromlott, emiatt hosszabb pihenőre hazautazott Érmindszentre. Részben az elzártság ellensúlyozására, részben a tényleges teendők miatt sűrű, sokfelé ágazó levelezést folytatott. A tényleges teendők legfontosabbika a Minden titok versei új kötetének küszöbön álló megjelenése volt. Izgatott levélváltásokra adott okot a részletek tisztázása,' Ady a bizalmatlanságig aggályos volt köteteinek sajtó alá rendezésekor. Izgatta minden semmiség, mert azt akarta, hogy kötetei küllemre is tökéletesek legyenek. Az efféle, szeszélyekbe hajló Igényeit soha nem tudták kielégíteni. Ezúttal is szinte dü- hödten panaszolta el kifogásait a kötet küllemét illetően. {Folytatása következik.) /
