Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-30 / 281. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 30. EREDMÉNYEK A SÜKÖSDI MÁJUS 1. TSZ-BEN Korszerű termelés csak szakemberekkel, modem gépekkel lehetséges A Duna ezüstszalagja mentén, gyengébb minőségű földterületen gazdálkodik a sükösdi Május 1. Termelőszövetkezet. Küzdelmes munkával az 1974. évi eredményeik alapján elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet. Azóta több mint két év telt el. Hol tartanak jelenleg? Mit terveznek a gazdálkodás még eredményesebbé tételében? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk nemrég Takács Ernővel, a közös gazdaság elnökével. — A megtisztelő cím kötelez is bennünket. Bevallom, kezdetben gyakran fel-felpillantottunk a falon függő elismerő dokumen-, tumra. Néha aggódtunk, vajon megfelelünk-e továbbra is annak a követelménynek, amiért kitüntették közösségünket. Jelenleg jobbak a feltételeink a termelés fokozásához, mint abban az évben, amikor az elismerést kaptuk. Az idei terméseredmények elég jók. Kedvezőtlen vízgazdálkodású talajainkon búzából 40 mázsán felül, őszi árpából 35, kukoricából pedig 50 mázsa hektáronkénti átlagtermést értünk el. Ugyancsak örülünk a közel száz mázsa kender- és a 25 mázsa hektáronkénti napraforgótermésnek. Biti Fontos terményük a komló. Erről részletesebben szól az elnök. — Termesztését tagságunk már a korábbi Időkből ismeri. Egyik elődünk, az Üj Élet Termelőszövetkezet i960-ban mintegy 10 hektárnyi területen próbálkozott komlóval. Ezek a tanulóévek voltak. Meg kellett ismerni az ipari növény művelésének technológiáját. Jelenleg 50 hektárnyi komlónk van. Sikerült megvalósítanunk a teljes gépi művelést. Amíg korábban csak 4—5 mázsa hektáronkénti termést takarítottunk be, addig ma a korszerű technológia segítségével 14—17 mázsát. Ezzel az eredménnyel a legjobbak között vagyunk. Az sem közömbös, hogy a 30 hektárnyi termőkomló csaknem nyoLomillió forint árbevételt hozott az idén a közösnek. Az elképzelésekről, a gazdálkodás fejlesztéséről így tájékoztat: — Tovább léptünk a gépesítésben. Tagságunk fele már nyugdíjas, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a munkaerőt helyettesíteni kell. A komló mellett nagy jelentőségű növényünk a fűszerpaprika. A kalocsai fűszer■ inar HátAr«7íícjF5i** B Az embert a munka tette naggyá — a korszerű ipart pedig a munkamegosztás. A fejlett ipari országokban azt látjuk — különösen a közepesen vagy a kevésbé fejlett gazdaságokhoz képest —, hogy rendkívül szerteágazó a gyárak közötti szakosodás és magas színvonalú a nemzetgazdaságon, sőt egy- egy iparágon belül is a kooperáció. A hazai iparban általában az összes nagyobb vállalat, amiben csak lehetséges, önellátásra törekszik, Nyugat-Európában viszont ennek éppen az ellenkezője a gyakorlat: a vállalatok, amit csak lehet mástól vesznek meg. A készterméket kibocsátó vállalatok tulajdonképpen csak összeszerelnek, legfeljebb egyikét — fontosabb termékük lényegét hordozó — alkatrészt, főegységet gyártanak maguk. Nincs tmk-juk sem tehergépkocsi-parkjuk Külföldön nem ritka, hogy egyes ágazatokban — különösen a szerszámgépiparban, a vegyiparban, a textiliparban — éppen a legnagyobb gyárak — még saját karbantartó (TMK) részleggel sem rendelkeznek. Már a karbantartást is specializált, korszerűen felszerelt, önállósult szakmai karbantartó vállalatoktól rendelik meg. A gyárakban általában nincsenek szerszámkészítő műhelyek sem. Az ipart többnyire ugyancsak az önállósult szakmai szerszámkészítő vállalatok látják el egyedi és univerzális szerszámokkal. Továbbá a szállításban a termelő vállalatok nem vesznék részt, nem tartanak fenn sok tízezres teherautóparkot (amit nem is tudnának optimálisan kihasználni): a szállítást is önálló, szakosodott cégek vállalják, sokkal olcsóbban, mintha a termelők sajátmaguknak fuvaroznának. Egyszóval a fejlett ipari országokban közvetlen termelésnek, önálló, korszerű, szakosodott és mozgékony „hadtáp” hálózata alakult ki. Ez persze a század elején még nem volt így, 40—60 évvel ezelőtt a technikai fejlettség a termelékenység és a szervezettség alacsonyabb szintjén az európai nagyvállalatok többnyire még önellátóak voltak. A fejlődés azonban nem tűrte ezt a „mindent házilag” vállalatszervezési stílust. A gyors fejlődés igénye, a magas minőségi követelmények kikényszerítették a szakosodást, a termelés ellátásával foglalkozó, önálló kisebb-na- gyobb vállalatok körének kialakulását. Az ipari fejlődés útján ezt a szakaszt olcsón semmiesetre sem lehet elkerülni. Kevesebb ember, jobb technikával A szakosodott, univerzális alkatrész- vagy szerszámgyártás kézenfekvőén jobb hatásfokú, mint a minden vállalatnál külön- kúlön folyó bütykölgetés. Egy- egy központi, ágazati karbantartó vállalat is akkora megrendelésekkel számolhat, hogy lényegesen korszerűbb gépparkot szerezhet be, mint amilyenre külön- külön a vállalati tok-műhelyek gondolhatnak. Szakosodott nagyvállalatok keretében kevesebb ember, jobb technikával, olcsóbban, jobb minőségű alkatrésszel, szerszámmal és karbantartással láthatná el az ipart vagy azon belül egy-egy alágazatot. Ezeknek a más üzemek kiszolgálására szakosodott vállalatoknak az érdekeltségük is másképp alakulna, mint jelenleg például a „kebelbeli” szerszámműhelyeké. Ez a jobb érdekeltség megszilárdítaná a szerződéses fegyelmet is, ami napjainkban azért is gyengébb a kelleténél, mert a vállalatok többsége „sok lábon áil”. Nem egy valamiből él, hanem 20—30 féle termékből, szolgáltatásból. Ha egy vállalatnak abból kellene megélnie, hogy például vegyipari üzemeket javít, és semmi mást nem csinálhat. akkor ez a vállalat odafigyel arra, hogy a szerződéses kötelezettségeinek mindig eleget tegyen, mert az esetleges kötbért nem tudná más tevékenységgel pótolni. Több minden mellett ezekre a lehetőségekre is érdemes gondolni, ha a hazai ipar infrastruktúrájának, kiszolgáló „hátországának” fejlesztése szóba kerül. Ennek fontosságát, halaszthatatlan voltát pedig az MSZMP KB október 20. határozata is hangsúlyozta. Kezdeményezhetné k a vállalatok is A termelő ágazatok infrastruktúrájának korszerűsítéséért vállalati körben is sokat lehet tenni. Lehet kezdeményezni például, hogy 4—5—6 gyár közös- karbantartó vagy szerszámgyártó részleget állítson fel; lehet kezdeményezni, hogy valamelyik vállalat — azonos profilú gyárak körében — csak alkatrészt gyártson, ellátva a többit, és így tovább. (Ehhez persze — egyebek mellett — igazítani kell valamelyest a jelenlegi szabályozókon, hogy a csak alkatrész-előállításra vállalkozó gyár érdekeltsége is megfelelő legyen.) Érdemes lenne kialakítani egy sor területen az ágazatok közötti pénzügyi együttműködést is, azért, hogy az infrastruktúra gyorsabban fejlődhessen. Például a vegyipar és a kohászat közösen építhetne egy-két nagy teljesítményű oxigéngyárat — a jelenleg épülő 4—5 kis teljesítményű helyett. (Egy óránként 15 ezer köbméter oxigént termelő üzemnél? a létszámszükséglete épp akkora, mint egy óránként 50 köbmétert termelőé. Tessék számolni, mit jelent egy nagy gyár felépítése, több kicsi helyett csak a létszám megtakarításában.) Az bizonyos, hogy az ipar korszerűsítése — a termék- és technológiaváltás a mainál lényegesen fejlettebb, jobban működő ipari szolgáltató hálózat megteremtését sürgeti. G. F. paprikaipari vállalat közreműködésével 1979-ben — .mintegy 30 milliós beruházással — nagy teljesítményű szárítóüzemet építünk. Csatlakoztunk a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szőlőtermesztési rendszeréhez is. 1980-ig mintegy 100 hektár szőlőt telepítünk. A munkálatokat elkezdtük, itt is törekszünk a teljes gépesítésre. Az állattenyésztésben szerényebbek eddigi eredményeink. Itt is változást tervezünk. Rövidesen elkészül az 560 férőhelyes tehenészeti telepünk. A tehénállomány növelésével és egyidejű szelektálásával hozzákezdhetünk tej. termelési programunk megvalósításához Csatlakoztunk, a Kaposvári Tej termelési Rendszerhez. A szarvasmarha^tenyésztés mellett a baromfi- és juhágazat fejlesztését szorgalmazzuk. A jelenlegi 700 darabból álló juh törzsállományt két év alatt kétezerre növeljük. A termelőszövetkezetben törődnek a termelés fejlesztése mellett a tagok szociális igényeinek kielégítésével is. — Tagjaink szervezett formában üdülhetnek Debrecenben és Harkányban. Évente 30 ezer forintot adunk a fiataloknak, a KiSZ-alapszervezetnek a klubélet ' támogatására, kulturális, sport- programok lebonyolítására. A tagság régi óhaja valósul meg azzal, hogy üzemi konyhát és éttermet létesítünk. A sükösdi Május 1. Termelő- szövetkezet 1974 óta számottevően fejlődött. Nemcsak a gazdálkodás haladt előre, hanem az emberek is sokat változtak. Erről mondja az elnök: — Legfőbb tartalékunk a tagság szorgalmában rejlik. Az ő munkájukon, hozzáértésükön sok minden múlik. Az utóbbi időben fiatal szakemberekkel erősítettük a vezetést. Bizalmat és felelősséget kaptak, meggyőződésünk, hogy rászolgálnak mindkettőre. A jelenlegi kilenc egyetemet, illetve főiskolát végzett szakember mellé még öt. felsőfokú képzettségű vezetőt várunk a szövetkezetbe. Tagjaink egyre inkább megértik, hogy a korszerű termeléshez, a hatékonyság fokozásához képzett irányítók kellenek. Az eredményekhez hozzájárul a párt- és gazdasági vezetés összhangja. A pártszervezet kommunistái segítik a demokratizmus fejlődését, a közösségi magatartás érvényesülését. Ezek is szükségesek ahhoz, hogy eredményesebb legyen a termelés. Sz. A. Legfőbb feladat a megelőzés Beszélgetés dr. Kovács Gyulával, a megyei állategészségügyi állomás igazgató főállatorvosával Merész dolog lenne arra vállalkozni, hogy felsoroljam, mi mindent termelnek ma BácsnKiskun megye mezőgazdasági üzemeiben. A puszta felsorolás amúgy sem nyújtana átfogó ismereteket. Néhány adat mégis ide kívánkozik, hogy megértsük, jelenleg milyen szinten áll az állattenyésztés Bács- Kiskunban. Hazánk termeléséből megyénk adja a vágóállat 10 százalékát, ezen belül a sertés és a baromfi 11, a vágómarha 8 százalékát. Mindebből kitűnik, hogy nemcsak a tenyésztőkre, hanem az állategészségügy dolgozóira is nagy feladat hárul. Rajtuk is múlik, hogy elegendő és jó minőségű tej, tejtermék, hús és húskészítmény legyen az üzletekben. Dr. Kovács Gyula, a megyei állategészségügyi állomás igazgató főállatorvosa így vélekedik erről: — A rendkívüli útviszonyok mellett végzett munka nehézségeit igazán csak azok képesek értékelni, akik maguk is rendszeresen megtették már lovas kocsin, szánkón a 20—40 kilométeres utakat, nedves, szeles, havas időben, vagy tengelyig érő sárban. Ilyen,viszonyok között is jól ellátják feladatukat az állatorvosok. Munkájukat segíti a kecskeméti, a bajai, a bácsalmási állatkórház, a központi és a négy területi laboratórium. Műszaki megóvásukra nagy gondot fordítunk és tervezzük, hogy mintegy kétmillió forintos költséggel tovább bővítjük a kecskeméti központot. Rendszeressé vált a megyében dolgozó valamennyi állatorvos havonkénti továbbképzése is, ami segít az egységes szemlélet kialakításában. — Az 1972—1973-ban lezajlott ragadós száj- és körömfájás óta járványos méreteket öltő betegség nem jelentkezett a megyében. Mit tesznek annak érdekében, hogy az elkövetkező időszakban sem fordulhasson elő? — A járványmentes állapot fenntartását változatlanul elsődleges feladatunknak tartjuk. Évente rendszeresen beoltjuk a megye szarvasmarha-állományát. Az üzemeket arra kérjük, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten tegyék zárttá az állattartó telepeket. Ez sokat segíthet a betegségek leküzdésében, a ragadós száj- és körömfájás megelőzésében. A munkát a felvásárló szervekkel is összehangoljuk, hogy az oltások ne zavarják a jószágok értékesítését. —....., 1 — A megye szarvasmarhaállományának gümőkór-fertő, zöttsége a mentesítés kezdetén jóval magasabb volt az országos átlagnál. Ma mi a helyzet ezen a téren? — Felismerve a mentesítés közegészségügyi jelentőségét, javaslatunkra a megyei tanács határozatot hozott, amelyben előírta a gümőkórral fertőzött tehenek a jövő év december 31-ig történő kicserélését. Ennek megfelelően még a korábbi időszakban ötéves tervet készítettünk az üzemek egyetértésével, a betegség felszámolására. 1966-ban például a tehénállománynak még csak 36,9 százaléka volt gümőkórmentes, ma már a 90 százaléka az. A bajai, a kiskőrösi járás nagyüzemeiben például teljesen felszámolták ezt a fertőző betegséget,. a kecskeméti járásban . viszont még sok a tennivaló. A program előrehaladásával fokozott figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy a már mentes állattenyésztő 'telepek nehogy újra fertőződjenek. Ennek ma is nagy a veszélye, hiszen a szarvasmarha-gondozoK egészség- ügyi vizsgálata nem felel meg a követelményeknek. — Mint a fenti adatok bizonyítják, az elmúlt években kedvező eredményeket értek el a Szarvasmarha-állomány gümőkórmentesítésében. A brucellózis felszámolásában, amely szintén jelentős veszteségeket okozhat egy-egy gazdaságnak, ma hol tartanak? — Sajnos, e tekintetben nem olyan megnyugtató a helyzet. A 157 nagyüzemi tehéntartó telep közül csupán hét mentes teljesen a brucellózistól, 126 pedig azért nem kapta meg a mentességet tanúsító bizonyítványt, mert vagy a fekete-fehér öltöző vagy a kerítés, esetleg az ellető és betegistálló hiányzik. A többi telep mentesítésére 1980-ig kerül sor. A nagyüzemi kocaállomány 63,7 százalékánál sikerült felszámolni a brucellózist. Jelenleg öt sertéstelepen folytatjuk a betegség elleni védekezést. A hatékonyabb előrehaladást gátolja, hogy a legtöbb gazdaság nem rendelkezik az utódok elkülönítéséhez szükséges teleppel. — A megyében sok mező- gazdasági nagyüzem foglalkozik baromfival, vannak gazdaságok ahol több százezer csibét nevelnek fel évente. Itt milyen eredményekről adhatnak számot az állatorvosok? — A baromfikolera okozza a legnagyobb gondot, nemcsak nekünk, hanem a mezőgazdaságnak is. Az idén tizenkét nagyüzem kacsaállományának 19, libaálloA helyiekkel egyetértésben GÉP- ÉS FELVONÖSZERELÖIPARI Vállalat 2-es számú üzeme — Dunavecse. A nagyközségben jártunkkor sokszor elszaladtunk már gépkocsinkkal a telep mellett, ideje betérni egy kis tájékozódásra. Felvonószerelést — vagy akár a lift valamilyen részének gyártását — úgysem láttáit» még. — Felvonót évek óta nem készítünk már — hűti le kíváncsiságomat Pintér József munkaügyi előadó, aki az üzem vezetőjének távollétében informál. — Fő profilunk : épület-acélszerkezetek gyártása. — Könnyűszerkezetes program? — Nem. Épp ellenkezőleg: nehéz acélszerkezetek előállítását végezzük. — Mit jelent az, hogy „nehéz”? — Tíz milliméternél vastagabb acélból gyártunk épületszerkezeteket. Hazai felhasználásra, az egész ország területére. Az üzem 1968-ban létesült. — Jövőre tehát jubilálunk, ha megérjük... A jelenlegi létszám hatvan körüli, s abból hat az alkalmazottaké. A fizikaiak közül hat a nő — fele-fele arányban segéd- és betanított munkások. A férfiak zöme lakatos, hegesztő szakmunkás. Jórészt helybeliek. A tíz bejáróból három apostagi hazajár, a Kiskunfélegyházára, Dunaföldvárra, Soltra, Madocsára való hét ember bérelt munkásszálláson lakik. A vállalat most vásárolt a tanácstól egy épületet, amelynek munkásszállássá alakításához megkezdődtek az előkészületek. — Eszerint kilátások vannak fejlesztésre is. — Ezt a telepet a nehéz acélszerkezet gyártóbázisává kívánják kiépíteni — a jelenlegi termék- szerkezettel. Üj gyártócsarnok létesítése is szerepel a tervben. Jól megtermett munkás kapcsolódik a beszélgetésbe. Barabás Vilmos alapszervezeti párttitkár, lakatos csoportvezető. Egyetértőén csatlakozik az elhangzottakhoz. Szó esik a szociális ellátásról is. Ebédlőjük van, és az üzembővítéssel párhuzamosan sor kerül természetesen a szociális körülmények javítására is. A termelésre — éves terv, termelési érték stb. — vonatkozó adatok közlésétől azonban elzárkóznak partnereim. Elnézést kérnek, de értsem meg, erre ők nem illetékesek. Utasítás van rá. Érdeklődjek ilyenekről a központban — Budapesten. GYŐZKÖDJÜK egymást. Én arról, hogy azért az alapszervezeti párttitkárnak mégiscsak joga van tényszerűbb tájékoztatásra, ök — hogy forduljak bizalommal a vezérigazgatóhoz. Vagy akár Ma- jer Imréhez, a nagyközségi tanács elnökéhez, aki átfogóbban látja a 2-es üzem helyzetét a helység iparpolitikájában. — De azért — emberi vonatkozásokról csak kérdezhetek valamit?- Barabás elvtárs mindjárt nagyobb kedvvel szól két szocialista brigádjukról. A többszörösen aranyjelvényes és Vállalat kiváló brigádja Május 1-ről és az Ifjúságiról, amelyek mind a tervteljesítésben, mind a társadalmi munkában kitesznek magukért. Mindkettő tulajdonosa már a településfejlesztési emlékéremnek. FOLYTASSA most már a tájékoztatást Majer Imre tanácselnök. Bevezetőként rögtön leszögezi. — Közvetlen és igen jó kapcsolat van a Gép- és Felvonószerelőipari Vállalat fővárosi vezetősége és a helyi vezetés között. Megértjük — és kölcsönösen segítjük megoldani egymás problémáit. Sorolja az együttműködés bizonyítékait. A 2-es számú üzemnek önálló pártalapszervezete van, s az a községi pártbizottsághoz tartozik ... Szocialista brigádjai igen sokat . tesznek a nagyközségért. — Nem tudunk olyat kérni, amit ne teljesítenének — summázza a tanácselnök, s példaként nyomban említi a tornacsarnok építését, amelyhez a vállalat — saját pénzeszközeiből 250 ezer forintot adott. A vasszerkezet ösz- szeszerelését 50 ezer forint árkedvezménnyel végezték. Társadalmi munkájuk benne van az új óvoda nyári ebédlőjének vasszerkezetében is. — Az üzem fejlesztéséről — legalábbis adatszerűségét tekintve — vonakodva szóltak a telepen. Majer elvtárs ismertetéséből kiderül, hogy volt is alapja az óvatosságnak. Amikor a megye üzemeinek kategorizálására került sor, e telep további sorsa körül volt némi bizonytalanság. A megyei — tanácsi — vezetés, követ• Dr. Kovács Gyula, a megyei állategészségügyi állomás igazgató főállatorvosa. mányának 27 százaléka hullott el e betegség következtében. A kórokozó terjedését segítette a nyári szeszélyes időjárás, a víziszár- nyastelepek kedvezőtlen állathi- gíéniai állapota. Gyakran védő- távolság nélkül nevelik az állatokat, lehetőséget adva ezzel a fertőzési lánc kialakulásának. Megyénk két legnagyobb baromfitenyészettel rendelkező termelőszövetkezete, a rémi Dózsa, a jánoshalmi Petőfi csibéi mentesek a baromfitífusztól. — Az eddig elmondottakon kívül milyen egyéb feladatot látnak még el az állatorvosok? — A mastitis nevű betegség elleni védekezés keretében tavaly csaknem ötszáz tejmintát vizsgáltunk meg. Állomásunk végzi több mint 1500, állati eredetű élelmiszert termelő és feldolgozó, tároló üzem, valamint üzlet higiéniai felügyeletét, is. Állatorvosaink feladata 92 vágóhídon a húsvizsgálat. A munkát gátolja,-bogy a vágóhidak 38 .százaléka nem rendelkezik hűtőtárolóval. A gondot még növeli, hogy évente 15—20 százalékkal emelkedik a vágások száma. Ennek ellenére az élelmiszer-higiéniai ellenőrzések eredményesek, a fogyasztók egészségvédelmét szolgálják, amit bizonyít, hogy az elmúlt években ételmérgezés nem fordult elő a megyében. — Köszönöm a beszélgetést. Bóna Zoltán kezetesen és helyesen ragaszkodott ahhoz, hogy a maival ellentétben korszerű munkahelyet teremtsen Dunavecsén a Gép- és Felvonószerelő-ipari Vállalat. Ennek megfelelő gépesítéssel kell párosulnia, hogy a nehéz fizikai megterhelés alól mentesüljenek a munkások. Hiszen a termék nevében is benne van: nehéz acélszerkezet. S akkora „darabokat” kell mozgatni, szállítani, sőt rendeltetési helyéig kísérni, amelyek útjából — esetenként — még kerítést is ki kell bontani. A nagyközség vezetői Vass Sándor vezérigazgatóval együtt jártak el a megyei tanács illetékeseinél, s a vélemények kicserélése, egyeztetése után meg is állapodtak az üzem jövőjéről. A vezér- igazgató ígéretet tett a feltételek teljesítésére. Ennek értelmében mintegy 25— 30 millió forintos költséggel új csarnok épül az V. ötéves terv folyamán, tehát 1980-ig. Lesz kellő számú gép — daru, gépkocsi — a súlyos szerkezetek mozgatására. Így most már 80 főre növelhető az üzem létszáma a fejlesztéssel párhuzamosan. — Milyen stádiumban van ezek után a folyamat? — FOLYIK A TERVEZÉS, a kivitelező is megvan már — jellemzi a pillanatnyi helyzetet Majer Imre. Majd még hozzáfűzi: — S míg el nem felejtem: tervezik egy autóbusz beállítását — munkásszállításra. Tóth István
