Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. november 18. Őrizzük meg természeti értékeinket Lassan fél éve, hogy a kormány határozatának megfelelően a népgazdaság egyes területein felemelték a műszakpótlékot. (Emlékeztetőként: az iparban dolgozó fizikai állományúak és a termelést közvetlenül irányítók, valamint az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók, július elsejétől a második műszak után egységesen 20 százalék, a harmadik műszak után 40 százalék pótlékot kapnak. További 10 százalék pótlék illeti azokat, akik folyamatos munkarendben dolgoznak.) Mondom: a határozat majd fél éve lépett hatályba, de el kell még telnie nagyjából ugyaneny- nyi időnek aih'hoz. hogy valamiféle hivatalosnak minősíthető értékelés, összefoglaló jellegű elemzés készüljön a műszakpótlék felemelésének hatásáról. S ebből a majdani elemzésből — sokak várakozása ellenére — valószínűleg nem az derül ki, hogy a műszakpótlék felemelésének hatására ugrásszerűen javult a gépkihasználás, hogy látványosan emelkedett az úgynevezett műszakegyüttható, amely hosszú évek óta az 1,4—1,7-es érték körül ingadozik. (Vagyis: a lehetséges három műszakból mindössze 1,4—1,7 műszakot fordítanak produktív, termelő munkára a különböző munkahelyek.) Nem ostromolják a gyárkapukat Bizonyos jelek szerint úgy tűnik, a műszakpótlék felemelésének célját sokan félreértették. A rendelkezés nem azért született, hogy tíz- és tízezrek kezdjék ostromolni "a gyárak kapuit, mondván: „három műszakban akarunk dolgozni!...”, hanem azért, mert meg kellett fizetni azokat, akik már több műszakban, illetve folyamatos munkarendben dolgoznak. Másképpen fogalmazva: az anyagi ösztönzés eszközét felhasználva kellett elejét venni a többműszakos munkahelyekről történő — még nem aggasztó méretű, de azért már észrevehető — elvándorlásnak. Röviden és egyszerűen: a műszakpótlék felemelésétől aligha várható az átlagos — és az imént már jelzett — műszakszám szembeötlő emelkedése: még egyszerűbben: nem a pótlék felemelése oldja meg a két, vagy három műszak általános elterjesztését. Nem biztos ugyanis, .hogy egyértelműen örvendetes jelenség lenne, ha — történetesen a felemelt műszákpótlék hatására — ugrásszerűen nőne a többműszakos munkahelyek száma és a több műszakban dolgozók aránya. Ha a nehezen eladható termékeket gyártó, elavult, korszerűtlen gépekkel dolgozó munkahelyeken is erőltetnék a több műszakot, akkor alighanem többe kerülne a leves, mint a hús... Mert a műszakszám növelésének önköltségnövelő hatása is lehet, s nemcsak a kivénhedt gépekkel, de a szervezetlen körülmények között dolgozó munkahelyeken is. S kell-e külön bizonygatni, hogy nálunk nemcsak a technikai színvonallal, de a munkahelyek szervezettségével is alapvető gondjaink vannak? Hány géppel, hány műszak ? A fejlett ipari államok közül sok helyen még a magyarországinál is alacsonyabb műszakszámmal dolgoznak, különböző — itt most nem részletezendő — okok miatt. Ám a profitra különösen érzékeny tőkés vállalatok a munka magas színvonalú racionalizálásával mentették át azt a nyereséget, amitől az alacsony műszakszám miatt elesetek volna. Az egész probléma végül is egyetlen kérdésben összegezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy több gép és kevesebb műszak? Sokan ebben látják az alapvető gondot, megint csak az állóeszköz-állomány technikai színvonalával és a munkaszervezés rendkívül alacsony színvonalával érvelve. Persze: a kevesebb gépet, a szegényesebb állóeszközállományt is kihasználhatnánk gazdaságosabban. Ennyi — és úgy érzem, szükséges — kitérő után, nézzük: mivel is járt a műszakpótlék emeléséről szóló kormányintézkedés? A cementiparból vett példa: egy folyamatos üzemben dolgozó klinkerégető, július elseje óta átlagosan havi 1000 forinttal keres többet, mint korábban (ez körülbelül ötforintos órabéremelkedéssel egyenlő). A rendelkezés közvéleményre gyakorolt hatását ezekután felesleges lenne hosszasan is taglalni. Nyilvánvaló: mindenki, akit ez a rendelkezés anyagilag előnyösen érint, csak örömmel és elismeréssel fogadta a kormány határozatát. Ám nem véletlen az iménti disztinkció... ... mert sokan úgy vélik, hogy számukra a rendelkezés kifejezetten hátrányos. Az az üzemvezető például, aki nem tartozik — legalábbis besorolás szerint — a „termelést közvetlenül irányítók” csoportjához, s emiatt július elseje óta kevesebbet keres, mint a hozzá beosztott művezető. Vagy az a művezető, aki hasonló besorolási problémák miatt kevesebbet keres, mint mondjuk az iménti példában szereplő klin- gerégető. Nem szociális segély Való igaz: a műszakpótlék felemelésével megbolydultak a kereseti arányok, s ennek láttán sokan abban reménykednek, hogy a vállalatok — a már-már szokásjoggá rögződött egyenlősdire való törekvés szellemében — az éves bérfejlesztésnél kárpótolják azokat, akik nem kaphatják a magasabb műszakpótlékot. S nem hiába reménykednek! Mert — még nem általánosítható, de azért már jól észrevehető jelek szerint — a vállalatok vezetői is mintha ekként gondolkodnának. Kell-e magyarázni: a műszak- pótlék nem valamiféle szociális segély, nem emberbaráti megfontolásokból fizetett bérkiegészítés, hanem a több — egyszersmind a nehezebb, az idegőrlőbb, a fáradságosabb — munka anyagi ellenértéke. Követkézésképpen nincs és nem lehet helye semmiféle egyenlősdinek, semmiféle kompenzációnak. Az éves bérfejlesztésből annak is részesülnie kell — ha egyébként megérdemli — akinek a műszakpótlékkal kiegészített keresete, július elseje óta jogosan és jelentősen emelkedett. V. Cs. A Kiskunsági Nemzeti Park és az Izsáki Állami Gazdaság volt a házigazdája a Magyar Tudományos Akadémia Botanikai, valamint Talajtani Bizottsága napokban megtartott tanácskozásának. A megbeszélés témája a nemzeti pánkok és természetvédelmi területek értékeinek megőrzése, az ezzel kapcsolatos kutatómunka meghatározása volt. Az elmúlt években három nemzeti parkot létesítettek hazánkban, Ezzel országos jelentőségű értékeket tettek védetté. A természetvédelem távlati tervében szereplő feladatok megvalósítása gyors léptekkel halad előre. Az eddigi eredmények arra késztetik az érintett tudományágak képviselőit, hogy a jövőben még összehangoltabb és szervezettebb tevékenységet fejtsenek ká a természeti értékek feltárása érdekében. Sürgősen meg kell kezdeni a nemzeti parkokban, természet- védelmi területeken — a leltározó munkán túlmenően — a korszerű vegetáció és <termőhelytér- képek elkészítését, a csak hazánkban előforduló úgynevezett endemikus növényfajok alaposabb tanulmányozását, rendszertani értékelését. Vizsgálatokat kell kezdeni az élő és élettelen világ ösz- szefüggéseinek és az életközösségek fejlődési folyamatainak megismerése céljából. A már védetté nyilvánított területek lehetőséget nyújtanak arra, 'hogy hazánk jellegzetes talaj- képződményeinek, típusainak megőrzése országos érvényű, átfogó javaslatot készítsünk. A védett talajtípusok lelőhelyein kiterjedt vizsgál altokat kell végezni. Ez ad összehasonlító alapot az ember okozta változtatások mérésére. Mindez a környezetvédelem fontos eszköze lehet. Nagyobb figyelemmel őrizzük vadgyümölcs-faiainkat is. Magyarország e téren igen gazdag (különösen a meggyfélék számos faja és változata jelenthet értékes anyagot a kertészeti nemesítés számára). Pár évvel ezelőtt átfogó javas• Védett növénytársulás: a bugaci borókás. lat készült hazánk erdőtársulatainak védelmére. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a javaslatban foglaltak nagy részét már megvalósította. Ezért már a továbbfejlesztéssel kell foglalkoznunk. A kutatóintézetekkel karöltve olyan módszereket kell kidolgozni, amelyek a jellegzetes növénytársulások elöregedés utáni felújítását szolgálják. Mesterséges felújítás esetén — erre is szükség van. mivel lecsapolás, vízrendezés stb. miatt számos környezeti tényező megváltozott — az anyaállományról időben be kell gyűjteni a toválbbfenntartás- hoz szükséges , szaporítóanyagot. A génanyag csak ily módon őrizhető meg a jövő számára. A nemzeti parkok vegetációMég mindig sok gondot okoz az alkatrészhiány A mezőgazdasági üzemekben még mindig sok gondot okoz az erő- és munkagépek javításához szükséges alkatrészek beszerzése. Az őszi munkák nagyrészt befejeződtek. Ilyenkor sorbaveszik a gépieket, berendezéséket és rendibehozzák a következő esztendőre. Legtöbb mezőgazdasági üzemben saját gépműhelyben történik a javítás. Ezek a műhelyek, sajnos, ma már kevésbé felelnek meg az egyre növekvő követelményeknek. Egyre inkább szó van arról, hogy összefogással létesítenek korszerűbb javító részlegeket a termelőüzemek. — Egy-egy kampányfeladat sikere azon is múlik, hogy az erő- és munkagépeket a felkészülés időszakában hogyan tudjuk kijavítani — mondja Kun László, a dunaszentbenedeki Üj Hajnal Termelőszövetkezet elnöke. — Sajnos, az aratásra történő felkészülés idején sok gondunk volt. Egyes alkatrészeket még júniusban is csak nagy utánjárással és részben lehetett beszerezni. Hosszú listát sorol fel ezekről. A közös gazdaság csak részben tudta saját műhelyében pótolni a hiánycikkeket. Az alkatrészhiány a garanciális javításoknál is jelentkezik. — Az aratás időszakában vásároltunk egy E—512-es kombájnt, melynek önindítója gyári hibás volt. A gép két napig azért Az IFA gyártmányú műtrágyaszóró motorját hozzák rendbe a szövetkezet szerelői. állt, mert a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat kiskunmajsai gyáregysége, amelyhez tartozik a garanciális javítás, nem tudta lecserélni a hibás alkatrészt, mert nekik sem volt. Vásároltunk két Zetor-Crystai • Ifj. Madács Imre szerelő és Sebestyén János hegesztő az egyik NDK gyártmányú kombájn fogaskerékbázát javítják. traktort. Az egyik szavatossági időn belüli javítását szintén a (kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat gyáregysége végzi, a másikét a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer gépműhelye. Különbség jelentkezik a szolgáltatásoknál. A BKR a garanciában nem cseréli le a generátort és az elektromos berendezés fődarabjait. A MEZŐGÉP viszont mindezt elvégzi. Sok a panasz a tehergépjárművek alkatrészellátásában is. Az AUTÓKER forgalmazásában levő gépjárművek főbb alkatrészei előzetes megrendelés esetén általában beszerezhetők. A kisebb alkatrészek tönkremenetelekor azonban a gazdaságok rákényszerülnek egy nagyobb egység beszerzésére. A kisebb alkatrészek ugyanis nem kaphatók. Az elnök elmond egy jellemző esetet: — Az IFA tehergépkocsikhoz több alkatrész állandó hiánycikk. Megbízottunk többszöri sikertelenség után egyik alkalommal talált az AUTÖKER szekszárdi térképét jó lenne rövid időn belül elkészíteni és kiadni. Ugyanakkor segíteni kell a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek élő és élettelen világával kapcsolaté* monográfiák megjelentetését éa gondoskodni arról, hogy a védett területek célszerűen kiválasztott részei egyre inkább az iskolai él más oktatás szemléltető eszközeivé váljanak. A két bizottság a ’helyszín bejárása során megállapította: a Kiskunsági Nemzeti Park a Duna—Tisza köze természeti értékeinek megőrzése érdekében értő és szakszerű tevékenységet fejt ki, eredményei követendő például szolgálnak hasonló rendeltetésű területek kezelői számára is. Dr. Szodfridt István KITÜNTETETT DOLGOZÓK Műszerész csoportvezető kirendeltségénél az IFA tehergépkocsihoz szükséges hengerfejet. Kissé meglepődött, amikor közölték vele, hogy kaphat, de csaik abban az esetben, ha dugattyút is vásárol. Ez az eset egyik példája annak, hogyan lehet az elfekvő készleteket növelni. Más szövetkezetekben is hallottuk, hogy az új vagy részben módosított gépjárművek, traktorok, munkagépek alkatrészellátása csak részben megoldott. Ilyen esetekben nem marad más a gazdaságok műszaki vezetőinek és szerelőinek számára, mint esztergálni, barkácsolni, annak érdekében, hogy a gépek működni tudjanak. Az alkatrészgondokat már többször szóvá tettüké Kétségtelen, van javulás, évről évre jobb az ellátás. A dunaszentbenedeki Üj Hajnal Termelőszövetkezet elnökének — és /más mezőgazda- sági nagyüzemi vezetőknek is — azonban az a tapasztalata, hogy még sok a tennivaló. K. S. Burkából kibontott óramű ketyeg az asztalon, körülötte alkatrészek és a finom szerkezet szereléséhez méretezett szerszámok hevernek. Várkonyi László, á Gáz- és Olajszállító Vállalat kecskeméti üzemének műszerész csopK>rtvezetője repa- rálgatja a csővezetékben szállított földgáz mennyiségét mérő készülék óraművét. Az óraketyegés az idő múlásának témájához vezeti el a beszélgetésünket. Az ötvenegy éves műszerész visszaemlékezik ifjúságára, amit olyan távolinak érez már. Apja kommunista múltja miatt családjának még az ő születése előtt el kellett hagyni az országot. A szovjetunióbeli Csernovic- ban éltek hosszabb ideig, Várkonyi László ott járt iskolába is. Mivel édesapja orosz területen született, 1938-ban besorozták a szovjet hadseregbe. A családfő odaveszett a háborúban, s mert a rokonság Magyarországon élt, hazajöttek özvegy édesanyjával és húgával. Orosz nyelvtudása révén a fel- szabadulás után felcsapott alkalmi tolmácsnak, miközben az órás szakmát tanulta. Ezenkívül minden munkalehetőséget megragadott, hogy anyját és testvérét segíthesse. 1953-ban a budapesti kaliber- gyárban dolgozott, mint műszerész. Jó munkájáért ott, és akkor kapta az első kitüntetést, sztahanovista lett. Megismerkedésünk indítéka a legújabb elismerés: az idén a bányásznapon a Gáz- és Olajszállító Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést vette át. Tíz éve lesz január 1-én, hogy ennél a cégnél dolgozik. — Ügy gondolom, hogy ezt a kitüntetést a csoport jó munkájának köszönhetem — mondja Várkonyi László. — Négyen vagyunk összesen, a többiek fiatalok, de jól megértjük egymást. Az a feladatunk, hogy a gáz- és olajszállításnál biztosítsuk a csővezetékekben elszállított mennyiség pontos mérését a műszerekkel. Ha rosszak lennének a műszerek, hamis adatokat kapna a vállalat a terv teljesítéséről. Ezért kell nekünk folyamatosan ellenőrizni és javítani őket. A csoportvezető kedveli a fiatal munkatársakat, az a véleménye róluk, hogy törekvőek. A jelenlegi csoportja már a harmadik, amelyet összekovácsolt a vállalatnál. — Szeretők együtt dolgozni az üzem vezetőivel — mesélL — Egy héten egyszer kiadják a munkát a következő hat napra, és számon kérik, mit végeznünk az előző héten. Ekkora önállósággal látni el a feladatot öröm az embernek. Mert érzi, hogy bíznak benne, megbecsülik a lelkiismeretességét és a szakértelmét. Várkonyi László élete nem szűkül be az otthon falai és a munkahely kerítése közé. — Tudja, olyan - ember vagyok, aki nem találja helyét, ha valami igazságtalansággal, vagy a közösségi érdekek semmibevevésével találkozik y— vallja magáról. Ezért vállalta el például a munkahelyén a társadalmi üzemrendészi tisztséget Ezenkívül megyei kereskedelmi, társadalmi ellenőr is. A mű-' szer eszi munka állandó vidékjárást kíván, s a megyében vezető útjait jól kihasználhatja egy-egy kereskedelmi egység ellenőrzésére. A munkahelyén még egy tisztsége van, elnökhelyettese a munkaügyi döntőbizottságnak. A legtöbb szabad idejét az önkéntes rendőri feladatokra szenteli Várkonyi László. Ifjúságvédelmi önkéntes rendőr csoporté vezető a kecskeméti kapitányság kötelékében. — Tudom én, hogy a világot nem vagyok képes „megváltani” a „nyüzsgésemmel”, de legalább hozzá akarok ehhez járulni — így világítja meg a kiválóan végzett műszerészmunka melletti sokféle társadalmi tevékenység hátterét a Gáz- és Olajszállító Vállalat kitüntetett munkása. A. T. S.
