Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

1977. november 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Ha ünnep, legyen maradandó! Egy rövid újsághír: „Több mint egymillió forintos költség­gel átalakították a kecskeméti Városi Tanács házasságkötő ter­mét.” Az annak idején irodából kialakított helyiségre rá sem lehet ismerni. Padozata csillogó márvány, falait amerikai dió­fával burkolták. Tervezője: Udvardy Gyula, a Bács megyei Tervező Vállalat belsőépítésze gondos, szép munkát végzett. Az újjávarázsolt környezet ízléses modernsége harmonikusan illeszkedik a tanácsépület műemlék-jellegéhez. • Névadó ünnepség az új teremben. (Méhes! Éva (elvétele.) A mű, a maga nemében töké­letes, méltó keretbe foglalja a teremben lebonyolításra kerülő családi és társadalmi szertartáso­kat. Mégis hallottam olyan meg­jegyzéseket, hogy minek ez a nagy felhajtás, meglettünk volna nélküle is, erre van pénz, óvo­dára bezzeg nincs!... Az ilyen összehasonlítások legalább any- nyira szélsőségesek, mintha azt mondanánk: a lakásépítésen kí­vül minden más felesleges. Egy fillért se költsünk mozikra, szín­házakra, művelődési házakra, szállodákra, értékes műemlékeink rendbehozatalára. Az egyik el­sorvasztása legalább olyan káros lenne, mint a másik „túlhajtása”. Saját szükségleteinket, megnöve­kedett igényeinket elégíti ki mindegyik. A szokásaikban, életmódunk­ban bekövetkezett változások tették szükségesség a házasság- kötő terem korszerűsítését is. Őt éve, a családok ünnepeinek, ese­ményeinek szervezésére hozta létre a kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Családi és Társadalmi Eseményeket Ren­dező Irodát. Azzal a céllal, hogy a hozzáfordulók örömében, bána­tában osztozva, emelje a rendez­vények színvonalát, alakítsa az ízlést, segítse a tudatformálást. fi Csakhogy ehhez meg is kellett nyerni az embereket. Nem ment könnyen. Kecskeméten évente át­lagosan 1000—1200 a házasságkö­tések száma. Ebből százan tartot­tak igényt kezdetben, az iroda közreműködésére. Majd amikor híre ment, hogy milyen szép mű­sorokról gondoskodnak, mennyi új vonással gazdagítják a csalá­dok bensőséges ünnepét, egyre többen jelentkeztek. Ma már ide­járnak a környező falvakból is. Tavaly több mint 600-an fordul­tak hozzájuk, az idén 700—800 esküvővel számolnak. Az érdeklődés akkora, hogy már hetekkel előre foglalt min­den szombatjuk. Ez a nap ugyan­is a házasulandóké. Ilyenkor es­küvői csúcsforgalom van a ta­nácson és nem mindegy, hogy kire, mikor kerül a sor? Idő­pontban azok a legjobb helyek, amelyek menetrendszerű pontos­sággal igazodnak a szertartást követő ebédekhez, vacsorákhoz. Üjabban ezeket sem otthon tart­ják, az új házak kis lakásai nem alkalmasaik 20—30, sőt 150—200 vendég fogadására. Az iroda kap­csolatban áll a város vendéglátó egységeivel és a lakodalmak megszervezését is vállalja. Szolgáltatásaik alakulásán is jól mérhető az igények változása. Kórossy Artur, az iroda vezetője elmondta, hogy az indulás évében egyedül az orgonamuzsika tette ünnepélyessé az esküvőket. Je­lenleg 22 féle szolgáltatással já­rulnak hozzá a rendezvények szí­nesítéséhez. Ezek közül a pezsgő sem hiányzik. A családi iroda — Kecskemé­ten röviden és kifejezően csak így nevezik —, fontos szerepet tölt be a város életében. Rajta kívül még öt másik működik a megyében, s növekvő népszerű­ségük együtt jár az új szokások meghonosodásával. Természetes lett, hogy az ifjú pár a virágok­kal feldíszített, külsejükben is egyre vonzóbb házasságkötő ter­mekben nemcsak a hivatalos for­maságoknak tesz eleget, de itt ünnepli meg szűkebb — tágasabb körben élete nagy eseményét. Szépek, tartalmasak ezek a meghitt, családi ünnepek, ame­lyeket társadalmi esemény szint­jére emelt az irodák felelősség- teljes és elismerésre méltó tö­rekvése. Nekik köszönhető, hogy a családok és a munkahelyi kö­zösségek új, együttes ünnepévé, s lassan már hagyománnyá is változott a gyerekek névadása. Szocialista brigádjaink kedves kötelességüknek érzik a névadók fölötti védnökséget, s mondhat­nánk, hogy szinte társadalmi ösz­A címe: Bács-Kiskun megyei utak. Az ezer példányban nap­világot látott kiadvány impresz- szumában a KPM Kecskeméti Közúti Igazgatósága szerepel, mint kiadó. S a kötet szerzője Tóth László (aki egyébként a nagyszerű kiskőrösi közúti gyűj­temény vezetője). Az eredeti kutatásokon alapu­ló s a sok fellelt dokumentumra épült, valamint széles körű szak- irodalom alapján megírt mű iz­galmas olvasmány. Mint egy re­gény. olyan változatos és színes képet ad az ország legnagyobb megyéjének régi és újabb útvi­szonyairól; tágabb értelemben a közlekedés fejlődéséről. A kezdetekhez nyúlik vissza a szerző: egészen a rómaiak ko­rához. Megtudjuk például, hogy az akkori kázi (sókereskedelmi) útvonalak miként keresztezték megyénk mai területét. Szeged és Dunapataj, Buda és Szeged között volt például ilyen — ter­mészetesen kezdetleges — földút. Megtudjuk Tóth László köny­véből, hogy e tájon a rendsze­szefogás egyengeti a társadalom új szokásait kifejező rendezvé­nyek kibontakozását és elterjedé­sét. örülnünk és néni felháborod­nunk kell azon, hogy tartalom­ban, de külsőségekben is többet adhatunk. Megengedhetjük ma­gunknak, hogy emlékezetessé te­gyük gyerekeink névadását, vagy házasságkötését. Ünnepi esemé­nyek ezek minden családban, miért ne lehetnének fényesek, maradandók? Előfordul természe­tesen, hogy egyesek igyekeznek mindenkin túltenni. Hadd lássa a rés posta járatokat a török ki­űzése után, a 18. század elején kezdték kiépíteni. A Buda—Zi- mony postavonal például Kun- szentmiklóst és Soltvadkentet, meg Kiskunhalast érintette. Am Bajának már ezt megelőzően volt postája. Érdeklődve olvas­suk e kötet lapjain a közlekedés későbbi fejlődésiével kapcsolatos utólagos beszámolókat. Hogy Kecskeméten 1875-ben készült először kőút; hogy 1880-tól kezd­ve itt keramitot is gyártottak; s hogy mekkora szenzáció volt a század elején a két alföldi úgynevezett transzverzális út. Hisz ezek megléte valósággal forradalmasította közlekedésün­ket. Ehhez hasonló „fegyvertény” volt a harmincas években a me­gyénkén keresztül futó nemzet­közi út itteni Szakaszának elké­szítése. Képet ad a kötet az útépítési technológia változásairól is. Ha­talmas volt a megtett út ilyen tekintetben is, amíg a földút tói a makadámon és a keramiton keresztül eljutottunk a betonbur­világ, milyen esküvőre futja az „erejükből!” A hivalkodást, a fe­lesleges és túlzott költekezést nem lehet megakadályozni, de ezek inkább a szemléletben meg­levő fogyatékosságokra figyel­meztetnek, amelyeket éppen az egységesen tartalmas, kulturált rendezvények hivatottak ellensú­lyozni. Azzal, hogy mindenkit egyformán részesítenek a szép látvány esztétikai örömében és a családok életét megszínesítő ün­nepek hangulatának elmélyíté­sében. kolatig, majd végül a legtökéle­tesebbnek bizonyuló, korszerű hengerelt aszfaltig. Hogy a kép még teljesebb le­gyen, s hogy a nagymérvű fej­lődést még szemléletesebbé te­gye a szerző, beszámol az e tá­jon használt hidakról, az egy­kori útkaparókról, a vámházak­ról és a volt csárdákról éppúgy, mint a mostani forgalomtechni­kai berendezésekről vagy a meglevő és üzemelő aszfaltkeve­rő telepekről. S külön fejezetben tárul elénk a Kecskeméti Közúti Igazgatóság sokirányú és jelen­tős munkája. Hogy ez utóbbira konkrét adatot is említsünk: 1'976-ban egyetlen év alatt csak­nem háromszázezer tonna anya­got használtak fel útjaink bőví­tésére és korszerűsítésére. Tóth László könyvét tehát a fentiek alapján nemcsak élve­zetes és kitűnő olvasmánynak tartjuk, hanem egyúttal egy olyan szakszerűen megírt és jól szerkesztett kiadványnak, amely helytörténeti kutatásunkat is gazdagítja. Varga Mihály Űttalan utak kanyargásai; esőtől, hótól áz­tatott csapások, ösvények; messzire futó ke­reskedelmi vonalak; vízi átkelőhelyek, kom­pok, révek, hidak; kanyargó utak melletti postaállomások, csárdák, fogadók; majd a keményre döngölt kőutak megjelenése az idő Vadas Zsuzsa múlásával; felrobbantott és újraépített vas- hidak, felüljárók; a szélrózsa minden irányá­ba futó aszfaltszőnyegű utak, fő- és mellék­útvonalak: íme jelzései egy gazdag tartalmú, érdekes könyvnek, mely nemrégiben jelent meg. LAPKÖSZÖNTŐ Vaskos levelet kaptunk az el­múlt napokban Bácsalmásról: a hétközi diákotthonban élő úttö­rők lapját, az Otthonunkat jut­tatták el hozzánk. Az első évfolyam első számát a Nagy Október hatvanadik év­fordulójának tiszteletére állítot­ták össze, jelentették meg! Ügy tervezik, hogy a továbbiakban évente négy alkalommal jelent­keznek, hírt adnak a jellegzete­sen diákotthon,! örömökről, prob­lémákról, úttörőéletükkel kap­csolatos tudnivalókról. A tízoldalas, stencilezett új­ságban több oldalon közlik a kisdobosok és úttörők élménybe­számolóját. Visszatérően írnak arról, hogy könyvtárban jártak, és mennyi érdekességről hallot­tak! Arról, hogy különböző ve­télkedőkön vették részt és elké­szítették az otthon házirendjét is. Többen említik, hogy minden pénteken úttörőfoglallkazásokat tartanak, amelyen valamennyien szívesen vesznek részt. Miivel az otthon lakód minid a szomszédos általános iskoláiba járnak, a II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat tagjai, kétszeresen kö­zösségben élő kék- és vörösnyak- V kendősok. Az elmúlt években a környéken levő iskolákból ke­rültek az otthonba, közösségbe. Számukra különösen sokat" je­lent a mozgalom, az úttörőmun­ka. Ilyenformán csodálkozni sem kell azon, hogy hamar megérle­lődött a lapkészítés gondolata. Szeretettel köszöntjük a me­gyében élő vörösnyaikkendősök •legújabb szellemi termékét, az Otthonunk-at! Tudósítóink jelentik (Bajáról, az úttörőházból küldött tu­dósítást Tóth Erzsiké. Mint írja, Ady Endre születésének centenáriu­mára szavalóversenyt rendeztek. A hatvan jelentkező közül tizenegyen jutottak döntőbe. Az úttörőkből álló bíráló bizottság választotta ki — tit­kos szavazással — a legjobbakat. (Kár, hogy Erzsi nem írta meg: kik voltaik a legjobbak.) őszintén sajnáljuk, hogy Monda Margit halasi csapatkrónikás későn adta levelét postára. Sajnáljuk, mert részletesen, pontosan leírta, hogyan rendezték meg a Riadó '77-et csapa. REJTVÉNYFEJTŐKNEK • Hajda Gyöngyi a szavalóver­seny első helyezettje. tukmál. Most — utólag — csak rö­viden Ismertethetjük levele lényegét. A Szűts József úttörőcsapatnál ugyani* részletes terv alapján a pajtások el­foglalták a Téli Palotát! Szikratáv­íróval tartották a kapcsolatot a Szmotoljjal Isi Rendkívül szépen, gondosan — és persze izgalmakban bővelkedve — játszották el a Nagy Október legfontosabb eseményeit. Két tudósítást küldött egyszerre Supka Évi Páhiból. A csapat tagjai az őket patronáló Volán Vállalat KISZ.es fiataljainak meghívására taggyűlésen vettek részt. A meghí­vást, a részvétel lehetőségét rövid műsorral köszönték meg Eviék: sza­valtak, énekeltek. A bemutató után a vendéglátók a náluk folyó mun­káról beszéltek ifjú barátaiknak. Másik tudósításában egy Kiskőrö­sön rendezett emlékversenyről szá­mol be Páhl krónikása. A kisköröst járás csapatai vehettek részt ezen a váltófutásan. Az első helyezettek a kecellek, a másodlkok a kisköröst Petőfi Iskola úttörői, a harmadik he. lyet viszont Éviék „vitték haza". Kunfehértóról Jákovics Agl kül­dött levelet. Agiék csapatáról köz­tudott, hogy nagyon Jó kapcsolat­ban vannak a helyi Előre Tsz.szeL Az idén szőlőszüretben segltkeztek, és nem is akárhogyan! A csapat tag­jai harci brigádokba tömörültek, azon versengtek, ki szed legtöbb szőlőt. A kiváló munkát végzőket a szövet­kezet vezetői Budapestre vitték ki­rándulni. Természetesein Ági is köz­tük volt. Megkoszorúzták a csapat névadójának, Sziklai Sándornak a szobrát, majd városnézésen vette!* részt. Találkoztak a Magyar Úttörői* Szövetségének elnökével, Szfics 1st. vánnéval Is. A j utalom ki rán d ulá son kívül a szüretben ügyesen dolgozó­kat a tanév végeztével viszik nyárt táborba. A kunfehértói csapatnál is megren­dezték a hagyományos novembert szavalóversenyt. Az idén a Nagy Októberrel kapcsolatos költemények­kel lehetett jelentkezni. Az elődöntőn negyvenhetén, a középdöntőn hu­szonheten vettek — vehettek — részt. A döntőbe kerültek közül tízen kap­tak jutalmat. Az első három helyen Hajda Gyöngyi, JákoviC9 Agnes és Hegyes Edina osztozott. Pajtások! Két teljesen különböző kép látható az itt közölt rajzokon. Az egyiken egy részletet a baromfiudvarból, a másikon egy tengerparti csendéletet láthattok. Ha azonban hosszabb ideig figyelitek az első áb­rát, rájöttök, hogy annak bizonyos részletei (összesen öt) megtalálhatók a második képen. A felfedezett részletek leírását, megjelölését kérjük beküldeni szerkesztőségünk elmére levelezőlapon. (Petőfi Népe Szerkesz­tősége, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.) november 28-ig. A helyei megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. Selméci Katalin GERENCSÉR MIKLÓS: Ady Endre élettörténete (21.) Emberi magányosságában még- inkább szükségét érezte egy ér­tő, szeretésre méltó társ közelsé­gének. Türelmetlenül óhajtotta a házasságot, amely elől oly sok éven át menekült. Ebbéli vágyá­ban még attól sem riadt vissza, hogy a nehéz átkaival illetett Ti­sza Istvánhoz forduljon segély­kérő levelével: „Egy szörnyű vi­lágválságon kívül el kellett jön­nie az én nagy emberi válságom­nak is, hogy tudjam, érezzem; nekem is Tisza Istvánhoz kell fordulnom. Száz okból is vakme­rőség ezt nekem tennem, de meg­teszem, mert örülök, hogy van még egy utolsó bizodalmám ak­kor, amikor a mindenek ügye és a magamé vetélkedve fenyeget­nek egy katasztrófával.” A levél magyarázata az, hogy Tisza miniszterelnök tetu barát­ságban volt Boncza Miklóssal. Ady azt remélte, Tisza grófnál legalább annyit elér, hogy az nem fog ellene agitálni a barátjánál. Soha nem derült ki, foglalkozott-e a miniszterelnök Ady Endre ma­gánügyével. A levélre se vála­szolt. Annyi azonban bizonyos, hogy az apa mégsem tért fölé­nyes kurtasággal napirendre az ügy fölött. Talán azért nem, mert nyárspolgári felfogás szerint kí­nos lehetett számára lánya és a híres költő közismertté vált szo­ros kapcsolata. Boncza Berta ek­kor már Csinszka néven az Ady- versek szereplője lett. Boncza Miklós fölkeresett számos olyan barátját, akik a költőt is ismer­ték. Alaposan, figyelmesen kifag­gatta Őket, miféle ember az a szá­mára elfogadhatatlan Ady. Az is­merősök többsége szuperlativu- szokban beszélt a zseniális poétá­ról, ám Boncza Miklós mindegyi­küket sarokba szorította a fogas kérdéssel: — ha eladó sorban le­vő fiatal lányuk lenne, feleségül adnák-e Adyhoz? — A válasz mindem esetben nemleges volt. Az ellenzés azonban csak meg­erősítette a jegyesek elhatározá­sát. Állandó kapcsolatot tartottak levelezés útján, ha tehette Ady, utazott Csúcsára. Gondjai a nő­sülés körüli bonyodalmaktól füg­getlenül is megsokasodtak. Soro- zási felszólításokkal zaklatták, katonaorvosi felülvizsgálatokra kellett ismételten jelentkeznie. Mindenáron hadfit akartak csi­nálni belőle, pedig az ecsedl lá­pon elszenvedett balesete miatt súlyosan károsodtak ízületei, ezért már az első sorozáson, huszonegy esztendős korában egyszer, s mindenkorra alkalmatlannak nyil­vánították. Krónikusan rossz ideg­állapota és a beteg szíve különö­sen ellene szólt a (katonai szol­gálatnak, mégis háborgatták az idézéseikkel — így akartak bosz- szút állni a háború közismert el­lenségén. Részben súlyosbodó pénzgond­jai miatt, részben azért, hogy kö­zelebbről kísérhesse figyelemmel az eseményeket, szeptember 4-én felköltözött Pestre a Magyar Ki­rályba. Dolgozott, amennyit tu­dott és amennyi munkájára igényt tartottak. Nyíltan nem támadhat­ta a militarizált államhatalmat, hiszen félig-meddig így is a ha­zaárulót látták benne a háborús uszítást és a hazafiságot azonos fogalomnak tekintő ellenségei. Az uszítók közé pedig nem állhatott be elvei egész eddigi munkássá­gának megtagadása nélkül. Így közírói' és költői működéséhez igen leszűkült a skála. Sok ba­jában, elkeseredettségében mind gyakrabban menekült Csúcsára, ahol igazi megértéssel várták, még akkor is, ha a szenvedélyek­kel teli Csinszka néha porolt ve­le egészségrontó szokásai miatt. De ez csak bárányfelhő volt. íród­tak a szép Csinszka-versek, és Csúcsa hovatovább kedveltebb ott­hona lett Ady Endrének, mint ér­mindszenti legényszobája. 1914. szilveszterét is a Sebes-Körös fö­lött őrködő kastélyban töltötte. 1915 januárjában visszatért Bu­dapestre, bolyonságainak harma­dik állandó pontjára, a Magyar Király szállodába, öccse, Lajos ekkor keréste fel Boncza Miklóst a kéréssel, hogy az apa egyez­zen végre bele a házasságba. A gőgös úr már nem volt olyan el­utasító. Kijelentette, nem helyesli, de nem is ellenzi a törvényes egy­bekelést. Nem vesz róla tudomást és hozományt sem ad. De ha két évig kibírja egymás mellett Ady és a lánya, utólag mindenre ál­dását adja, ráadásul bocsánatot •kér a fiataloktól. Míg Ady Lajos az apa lelkére beszélt, Endre bátyja újabb szív­rohamot kapott a szállodában. Hiába szerette a Magyar Király­beli életet, most jobban kíván­kozott Csúcsára. Mihelyt túljutott a veszélyen, sietett is a Királyhágó mögötti édenbe. A szívrohamból való felgyógyulás után ajándé­kozta meg Csinszkát égjük leg­szebb versével, amelynek címe: „Cifra szűrömmel betakarva.” 20. A HÄZAS POÉTA Pontosabbak vagyunk, ha meg­jegyezzük, hogy Adynak elsősor­ban állandó társ kellett, nem pe­dig a házasság. De mert Csinsz­ka ragaszkodott a formaságokhoz, a költő magáévá tette akaratát, jól tudva, hogy ezzel sokat fel kell adnia a féltve őrzött személyi függetlenségéből. 1915. március 25-én érkeztek Csúcsáról Pestre, Ady a Magyar Királyban szállt meg, Csinszka pedig Ady Lajo­séinál, és másnap megtörtént a házasságkötés. A Városházán maga a főpol­gármester, Bánczy István adta őket össze a polgári esküvőn. Egy­házi szertartásra Budán, a Szilá­gyi Dezső téren került sor, ab­ban a díszes református temp­lomban, amelyet a főváros pro­testáns előkelősége látogatott. Ady tanúja a jóbarát Bölöni György volt. Az egyszerűségében is Igényes formaságok után a hárshegyi Schüller vendéglőben tartották az ünnepi ebédet, ame­lyen sem a huszonegy éves fia­talasszony, sem a harmincnyolc éves férj nem viselkedett túl Vi­dáman. sőt érthetetlenül eléggé kedvszégett lett a hangulatuk. Fa­nyar humorral titkon azzal ijesz­tett rá Ady Bölönire, hogy meg­szökik az ebédről, s elbújik Bécs- ben. A barát, aki merész ötletei­ről is jól ismerte Ady Endrét, komolyan megijedt, s könyörgött a költőnek, hogy ne okozzon bot­rányt. Ez volt az egyetlen epizód, amely megnevettette Adyt esküvője napján. Csúcsára érkezve sokat javult a kedve, próbálta átérezni, hogy okkal lehet boldog. Rövid idilljéből az újabb katonai idé­zés zökkentette ki. Tasnádra ren­delték, ama járási székhelyre, ahonnan Érmindszentet is igaz­gatták. Nem vált be. Felesége is vele tartott, s abbéli örömükben, hogy szerencsésen túljutottak az újabb kellemetlenségen, remekül vakációztak Érmindszenten. A költő édesanyja a tőle telhető leg­teljesebb odaadással járt a fiata­lok 'kedvében, mert hiszen fia házasságának jobban örült, mint maga az érdekelt Ady Endre. Jól sikerült a folytatás is. 1915 nyarán Bölöni és felesége, Itóka társaságában regényes körutazást tettek Erdélyben. Ady Endre va­lami különös nosztalgia következ­tében makacsul erdélyinek val­lotta magát, pedig a Szilágyság­ban született és Erdélyt Kolozs­váron túl soha nem látta. Most bebarangolták négyesben a Szé­kelyföld szívéig, a Hargitáig, ki­próbálva Szováta híres gyógyfür­dőjét, isrherkedve-barátkozva Ma­rosvásárhely irodalomszerető ér­telmiségével. Az erdélyi bolyon­gás után is folytatódott a nyara­lás, Ady strandolni járt Csúcsán a habzó-morajló Sebes-Körös partjára. De mintha irigyelnék tőle a viJ szonylag nyugodt napokat, a jobb­oldali sajtó hangulatot próbált kelteni ellene, mondván, hogy "a korábban oly hangos költő most bezzeg hallgat, holott tudhatná a haza iránti kötelességét. Bűnéül rótták fel, hogy nem állt az uszí­tók közé. Ady Endre nagyon a szívére vette az igazságtalansá­got. keserűen panaszolta: neki mindene az írás, szenved a néma­ság miatt, de muszáj hallgatnia, mórt amit mondhatna, az nem kell. Közérzete lassan, de bizto­san megint elsötétül. Még a könyvek olvasásához sincs kedve, viszont az újságokat és a folyó­iratokat mohón falja, nem hagy­va ki még a Földtani Közlemé­nyeket sem. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents