Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
1977. november 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Védelemre szoruló fiatalok Az építőanyag-ipar tízhavi termelése Az építőanyag-ipar — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az év első tíz hónapjában 6,2 százalékkal bővítette termelését, s így az építkezések anyágellátását javítva több mint egymilliárd forint értékű termékkel szállított többet az építőknek, mint a múlt év azonos időszakában. A Cement- és Mészművek He- jőcsabai Gyára mészüzemének szocialista brigádjai már teljesítették idei termelési tervüket, s az év végéig az igények kielégítése érdekében tízezer tonna égetett meszet gyártanak ezen felül. Novemberig a Cement- és Mészművek dolgozói mintegy 260 ezer tonnával több cementet szállítottak az építőknek, mint a műit év azonos időszakában. A téglagyárak dolgozói 48 millió kisméretű téglának megfelelő termékkel termeltek többet az egy évvel ezelőttinél. A Nyergesújfalui Eternitgyár dolgozói az igényeknek megfelelően elsősorban azbesztcement hullámlemezből és nyomócsőből bővítették termelésüket, s tíz hónap alatt 840 ezer négyzetméterrel, illetve 345 ezer méterrel többet gyártottak. A mérsékeltebb igények alapján a korábbinál valamivel kevesebb padlóburkoló-, mozaik- és cementlap készült. Az építkezések téli felkészítésében fontos ablaküveg termelése viszont jelentősen, 15 százalékkal emelkedett ebben az időszakban. Az épületszerkezetek és távvezetékek jobb, energiatakarékosabb szigetelésének fejlesztése érdekében csaknem 30 százalékkal bővítették a szigetelőgyapot és rost termelését. A betongyárak és központi telepek pedig majdnem 45 százalékkal több készbetont szállítottak az építőknek, amellyel lehetővé tették a helyszíni betonkeverés megszüntetését és egyúttal tetemes cementmegtakarítást is. A házgyári lakásokhoz 12, illetve 8 százalékkal több beépíthető szekrényt szállítottak az Épületasztalos- és ÍFaipari Vállalat dolgozói. Az építkezések helyszíni munkálatainak meggyorsítását «egítette az is, hogy ebben az időszakban a Beton- és Vasbetonipari Művek 24 százalékkal bővítette a többszintes épületekhez használható komplett előregyártott vázszerkezetek, üreges födémpallók és panelek gyártását. Számuk nem nagyobb, mint amit az országos arány is kifejez, az ifjúsághoz tartozó korosztálynak mintegy öt százaléka. Mégis, ha arra gondolunk, hogy a megyében csaknem hét és fél ezer fiatal szorul valamilyen formában védelemre, ez a szám nem csekélység. Pedig minden bizonynyal csak az úgynevezett „felderített” gyermekekről és ifjakról van szó, s akadhatnak még olyanok, akikhez nem ért el a társadalmi és állami gondoskodás. Abban a jelentésben olvastuk ezeket az adatokat, amelyet legutóbbi ülésén tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s amiről röviden már beszámoltunk lapunkban. A téma azonban túlnő egy tudósítás kéretein, s a gyermek- és ifjúságvédelmi munka helyzetéről és további feladatairól szóló napirend vitája is a felelősséget és szinte indulatokat, a segíteni akarást tükrözte. Persze mindezt könnyebb elemezni és a tennivalókat határozatba foglalni, mint előbbre lépni egy keveset is. Ezért is kell minden alkalmat megragadni és minden fórumot felhasználni, hogy a tudatra és érzelmekre hatóan is szóljunk ezekről a kérdésekről. A veszélyeztetettség fogalma ebben a vonatkozásban igen széleskörűen értendő. A legdurvább esetek, amikor a szülők italozó, vagy bűnöző életmódja, 'Szétzül- lött családi helyzete miatt a teljesen magára hagyott, testi, vagy szellemi fejlődésben elmaradt gyermeket ki kell ragadni a környezetből., Ilyenkor az állami. gyámhatósági eljárás és beavatkozás teljesen egyértelmű, bár — olykor a szülői értetlenség és elzárkózás, sőt agresszív fellépés miatt — nem is mindig könnyű. Sokkal nehezebb a segítés módját megtalálni olyankor. _ amikor nem a szülői jószándék hiányzik, s a megoldást sem a gondozásba vétel, a családi környezetből való kiszakítás jelenti. Az orvoslás sokféle módja és lehetősége közül kell ilyenkor a leginkább megfelelőt kiválasztani és alkalmazni a közbelépő tanácsi és társadalmi szerveknek, megbízottaknak. Számos esetben elegendő az anyagi segítség valamilyen farmája és a megfelelő ellenőrzés. Igen gyakran kell kérni a családfő — ha van ilyen — munkahelyének közbelépését, az életmód megváltoztatására irányuló fegyelmező ráhatását. Sajnos, az sem ritka, amikor a gyermek érdekében is a szülő alkoholelvonó kezelése, vagy munkaterápiás intézeti elhelyezése lenne szükséges. Az ilyen eljárások azonbán még ma is meglehetősen bonyolultak, s alkalmazásuk sem olyan mértékű, mint ahogy indokolt lenne. Minden nehézség ellenére, alapvető mégis az, hogy a társadalom figyelme ráirányuljon az ilyen helyzetű fiatalokra. Hol kezdődik ez a figyelem? Kezdődhetne már az óvodában, de igen gyakran éppen ezek a gyermekek — szülői gondatlanság, igénytelenség folytán — maradnak ki a még nem általános és teljes óvodai ellátásból, napközi felügyeletből. Az iskola tehát az a hely, ahol minden rászoruló gyermek eljuthat a társadalom figyelmének körébe. A pedagógus pedig az a személy, aki az első jelzést adhatja a veszélyeztetett helyzetű fiatalokról, s legtöbbször a segítés módozatának megtalálásához, az állandó ellenőrzésihez is a leghatékonyabb segítséget tudja nyújtani. Ez azonban önmagában mégis kevés. A gyermek- és ifjúságvédelem ennél sokrétűbb és alapvetően állami, tanácsi, társadalmi feladat. Szükséges ennlek hangsúlyozása, mert még gyakran szab határt, az indokolt segítésnek, az anyagi eszközök elégtelen volta, helyenként nem is az összeg nagysága, minit inkább a feladatok szűk látókörű rangsorolása miatt. Maga a „segélyezés” szó- használat is utál erre, holott a neveléssel, oktatással, az egészségüggyel — a jövő nemzedék értékes tulajdonságainak kialakításával, mondhatni produktivitásával — szorosan összefüggő „tételekről” van itt szó, melyeket nem lehet a költségvetés alkalmi- sagot tükröző alrovataiba szorítani. Mindez, természetesen nemcsak anyagi kérdés. Az úgynevezett koordináció, a gyámhatóságok és az iskolák, tanácsi, szakigazgatási és állami szervek közötti munka- kapcsolat és szoros együttműködés mellett az egész társadalomra kisugárzó újfajta szemléletre is szükség van ahhoz, hogy a fiatalok közül minél kevesebb legyen a veszélyeztetett, az elkalló- dasra ítélt. ' T. P. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság ti- szalöki telelőjében megkezdték a jégtörő hajók felkészítését. Négy jégtörő gépeinek felülvizsgálatát, valamint javítását végzik el december elejére. Az igazgatóság jégtörő flotillája egy újabb, úgynevezett „döngölő” hajóval gyarapszik. A meglevő jégtörők csak „rácsúsznak” a táblákra, és úgy szabdalják azt fel, a „döngölő hajó” viszont jobbra-balra „billegve” szétfeszíti az egymásra torlódott jeget, ♦ November 10. óta „bevetésre” készen áll a tizenegy Pelikán nádarató kombájn a Velencei-tónál. A tervek szerint a tó északi partján, a Szúnyogszigetnél látnak majd munkához elsőként a gépek. Az idei télen előreláthatóan hatszázezer kéve nádat takarítanak be. A nád nagy részét exportálják. (MTI) (2.) JALTÁTÓL BAHCSISZERÁJIG Jaltától nyugat felé. a tengerpart mentén haladva, Livádiába vitte az autóbusz a Bács-Kis- kun megyeiek csoportját. A Jajla lejtőin elnyúló kis város közigazgatásilag a három kilométerre fekvő Jaltához tartozik. A Márvány Palota a település nevezetessége, ahol 1945 februárjában a három szövetséges nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői: Sztálin, Roosevelt, Churchill megtárgyalták a háború befejezésének, valamint az európai rendezésnek kérdéseit. Ez a tárgyalás a .Jaltai konferencia” néven ismeretes. A megbeszélések idején a palotában lakott Roosevelt elnök, — aki ekkor már súlyos beteg volt — s az innét 14 kilométerre levő Alupkában. a Voroncov-palotá- ban kapott helyet Churchill. Livádiából, a Voroncov-palotá- hoz vezető út mentén középkori lovagvárra emlékeztető építményt is megcsodálhattunk. Bástyái, csipkés párkányú várfalai szinte a tengerből emelkednek ki, ugyanis az Aj-Todor fok sziklaszirtjére épült. A páratlan szépségű kastély ma a Pecskefészek nevet viseli, s egy részén éttermek és bárok találhatók. A kanyargós hegyi út mentén hajdani paloták, régi és új több- emeletes épületek — valamennyi szanatórium, gyógyüdülő. Lenyűgözőéit, a szinte fölöttünk húzódó 1200 méter magas Aj-Petri sziklái, lent pedig a* tenger, amelynek partjától néhány száz méterre épült a Voroncov-kastély. A körülötte levő csaknem félszáz hektáros park, a Krím félsziget talán legszebb díszkertje. Több száz egzotikus növényt csodálhattunk, közöttük a libanoni cédrust, az eukaliptusz fát, a mandulafenyőt, a babérmeggyet. A szürkészöld színű diabazból épített palota harmonikus összhangban van a környezettel. A 150 helyiséget, ha nem is járhattuk mind végig, így is ízelítőt kaphattunk a hajdani novorosz- szijszki főkormányzó, Voroncov gróf parádés palotájának berendezéseiről, bútorairól, szobrairól, a növényházi különlegességekről. A félsziget belseje felé, a Krím- hegység másik oldalán, Jaltától 78 kilométerre van Bahcsiszeráj, amely a régi kánok fővárosa volt. Nevezetessége az 1500-as évek elején Abdul Szahal Girej kán által épített palota. Az 1700- as évek végéig a sziget nem tartozott Oroszországhoz, s ebből a palotából kormányozták a szigetet a krími tatár kánok. A fából, kőből, márványból készült, pompás, fényűzően berendezett palota nagyobb része eredetiben megmaralt. A mecset, a Követ kapu, a hárem, a temető és a Könnyek Kútja, (a bahcsiszeráji szökőkút) két és fél-háromszáz évvel ezelőtti történetekre, eseményekre és kultúrára emlékeztet. A palotában, a híres Könnyek Kútján két szál rózsa van. Először Puskin tett ide rózsaszálakat, s azóta mindennap elhelyeznek rajta egy piros és egy fehér rózsát a nagy költő látogatásának emlékére. A Girájok temetője is különleges látvány, a gazdagon faragott sírkövek, fejfák művészi alkotások. A kánok egykori fővárosa ma járási székhely. Tízezer lakosa elsősorban az iparban dolgozik. Itt • Itt tartották a jaltai konferenciát. működik a Szovjetunió egyik nagy, illóolaj tartalmú növényeket feldolgozó kombinátja és az akadémia faiskolája is. A Krímben még található két jelentős faiskola, amelynek egyikével szoros kapcsolatban, áll a Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolája. Miután a Krím egy-egy városának nevezetességét, a szovjet Riviéra szépségét, ha csak egy villanásra is említettem, a napjainkat és jövőnket formáló, barátságunkat elmélyítő, a kölcsönös segítségen alapuló munka- kapcsolatokról lesz szó a következő fejezetekben. Csabai István • A Voroncov-kastély az Aj-Petri sziklái alatt. • A Girájok temetője. PANORÁMA Korallszirtek között Különös világ a trópusi tengerek mélyén rejtőző élőlényeké. Hihetetlen szín- és formagazdagságban alakult ki a korallok, tengeri rózsák, liliomok és halak ezernyi faja. Az utóbbi évtizedekben — a könnyűbúvársport elterjedése óta — ismerhette meg az ember ezt a csodálatos világot, tanulmányozhatta saját szemével, illetve örökíthette meg a víz alatti fényképezőgépek, kamerák segítségével. A korallok az óceánok valamennyi trópusi részén megtalálhatók, s szabálytalan alakjuk és hatalmas felületük a legkülönfélébb életlehetőségeket nyújtják. Számos halfaj alakult ki, amelyek csak a korallok környezetében élnek. E kis halakon markáns, rikító és egymástól elütő színű csíkok és foltok vannak, amelyek jelentőségét még csak most kezdjük megismerni. Minthogy mindannyian egy-egy területet védelmeznek jogos a feltételezés, hogy ezek valószínűleg jelzőszínek, amelyek célja, hogy feltűnjenek a társaiknak. Az is biztos azonban, hogy a tarkaságot védőöltözetnek is kell tekintenünk, amely a halat észrevehetetlenné teszi. A trópusi tengerek halainak az egyik csoportját bohókás külsejű és ficánkoló mozdulataik miatt bohóchalaknak, igen különös életmódjuk miatt viszont rózsalakó halaknak nevezik. A halak kis rajokban a nyílt vízben és a korallok közelében élnek, amelyek közé veszély esetén bemenekülnek. Többségüknek egy üreg vagy sziklamélyedés formájában meghatározott „lakása” van, amelyet védelmez. A legérdekesebbek közülük azok a fajok, amelyek óriási tengeri rózsával élnek együtt. A fehér-sárga csíkos bohóchalakról közismert, hogy csak a tengeri rózsa közelében érzi magát biztonságban ezért sohasem távolodik el messzire „testőrétől”, s a szabad vízben tett rövid kiruccanása után mindig visszatér tengeri rózsája védő tapogatói közé. És amíg ezek a tapogatók minden más halfajt nyomban megragadnak, csalánmérgükkel megölnek és elnyelnek, a bohóchalnak semmi baja sem történik. A könnyűbúvárok azt is megfigyelték, hogy ezek a halak táplálékot szállítanak a tengeri rózsához, s azt behelyezik a tapogatókoszorújába. Megfigyelték, hogy a hal kitisztítja partnerének a szájlemezeit, s leszedi róla a félig megemésztett ürülékanyagot. A közös élet tehát a legújabb megfigyelések szerint mindkét fél számára előnyös. Képeinken: a trópusi tenger pompás élővilága — ahogy a könnyűbúvár látja. (MTI — Külföldi Képszolgálat) Új leletek Karthágó partvidékén Afrika földközi-tengeri partjain, az ókori Karthágó partvidékén fiatal bolgár kutatók végeztek régészeti vizsgálatokat. Az antik városnak egy eddig ismeretlen negyedét tárták fel: . Ha megállunk egy népes si- rólytelep közelében és elgyönyörködünk a fészkeiken ülő vagy a levegőben kavargó, ezüstösen csillogó madarak látványában, vagy ha egy kavicsbánya mérésetek falában épült partifecske- telepet látunk, amelynek lakói óriási méhekhez hasonlóan nyüzsögnek a falbavájt nyílások előtt, gyakran ötlik eszünkbe a kérdés: vajon hány madár él Magyarországon? Vagy az egész világon? A kérdést feltenni könnyű, felelni rá annál nehezebb. Helyesebben pontos választ adni nehéz, sőt nyugodtan mondhatjuk, lehetetlen. Akadtak azonban vállalkozókedvű, vagy inkább nagyon kitartó és türelmes emberek, akik megkísérelték — természetesen nagyon sok, a terepen végzett felmérés, számlálás alapján —, hogy egy-egy nagyobb terület, vagy akár az egész földkerekség madármennyiségét felbecsüljék. Így például a finn Einari Meri- fcallio egyike volt azoknak a keveseknek, akik megpróbálták Finnország madárállományát a lehetőségekhez képest pontosan felmérni. A nevezett ornitológus 1941—1956 között 15 évet szánt erre a célra és rengeteg állományfelvétel segítségével Finnország madarainak számát 64 millióban állapította meg. Ez az ország területéhez viszonyítva annyit jelent, hogy minden 1000 négyzetméterre 0,3 madár jutott. Egy másik, hasonló módon végrehajtott számlálás alapján, parti utat, oszlopcsarnokot és más épületmaradványokat. Szakemberek szerint a bolgár expedíció az ókori város partvonalát megrajzolva „fehér foltot” töltött ki Karthágó térképén. aqielyet angol ornitológusok Angliában, Skóciában, és Walesben végeztek, az ott élő szárazföldi madarák összmennyiségét 120 millióra becsülték. Ilyen és ehhez hasonló „előmunkálatok” után az angol James Fisiher nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy a világ egészén élő madarak számát felbecsülje. Rengeteg adat összegyűjtése és még több számítga- tás után arra az eredményre jutott, hogy napjainkban körülbelül 100 milliárd madár él a földön. Ez a szám talán nagynak tűnhet, de ha reálisnak fogadjuk el, akikor egyúttal biztosak lehetünk abban is, hogy ez a mennyiség még csak néhány évtizeddel ezelőtt is jelentősen nagyobb lehetett. A tudomány ma kereken 8600 madárfajt tant számon a világon, de tudjuk azt is, hogy az utolsó 300 évben 80 madárfaj tűnt el örökre és visszavonhatatlanul környezetünkből. Emléküket ma már legfeljebb néhány porosodó múzeumi preparátum, esetleg fényképek vagy festmények őrzik. Ami a jövőt illeti; elsősorban rajtunk, embereken múlik, hogy ez a szomorú folyamat tovább tart-e vagy sikerül megállítani. A ma élő madárfajok közül legalább száznak a sorsa meg pecsételt nek látszik: elmúlásuk — minden erőfeszítés ellenére — már csak a véletlen és az idő kérdése. Es ez a szomorú valóság intő, figyelmeztető jel valamennyiünk számára. Schmidt Egon Téli előkészületek a vizek partján Krímben, barátaink földjén Hány madár él a földön?
