Petőfi Népe, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

1977. november 16. • PETŐFI NÉPE Az örömszerzés külön haszna A nagy évfordulót követő ** napokban a Kecskemét alsónyomási iskola képviselője kopogtatott szerkesztőségünkbe, és hálatelt szavakkal újságolta: patron usunk, a VIDIA Vállalat Béke szocialista brigádja ismét meglepetést szerzett. A többségé­ben nőkből álló közösség gyö­nyörű hímzett függönyökkel, té­rítőkkel lepte meg az iskolát. S jött a jóleső hír, a kadafalvi iskolából is, amelyet a Kecske­méti Fémipari Szövetkezet Pető­fi szocialista brigádja gondno­kol: a közösség kiapadhatatlan figyelmességgel ezúttal egy ke­rékpártárolóval gyarapította az iskola felszerelését. Ez a brigád egyébként a közelmúltban kapta meg a Hazafias Népfront városi bizottságának kitüntető okleve­lét a városfejlesztés érdekében végzett kiemelkedő társadalmi munkájáért. Ugyanazon a napon értesültünk a lapunk vasárnapi számában riportban megénekelt ,.Felmentő brigád” jóságának példájáról: a betegkocsihoz kötött Dankó ut­cai kislány közlekedését elősegí­tő, 60 méter járdaszakasz meg­építéséről. |A/| ennyi szép példáját adják az emberségnek, milyen értékes és szívet melengető tet­teket visznek véghez a szocialis­ta brigádok tagjai túl a minden­napi munkán, a termelésben való helytálláson, a gyakran nem könnyű vállalások teljesítésén. És teszik mindezt hírverés nél­kül, csendben, szerényen. A bri­gád nevének égisze alatt. Nem hírért és dicsőségért, egyszerűen csak az örömszerzés öröméért. Pedig ők, a szocialista brigá­dok tagjai sem időmilliomosok; fiatal és meglettebb korú férfiak és nők, édesanyák és apák, akik­nek otthonuk, családjuk, egyéni életük is van. Mégis: ha jó ügy előmozdításáról van szó, valahol segítségre van szükség, szinte nem ismernek lehetetlent. Nem számítanak a szabad időből — vagy mint a Dankó utcai jár­daépítéshez — az éjszakából el­csípett órák. Merő véletlen, hogy a kezde­ményező és Varga Évit „ket­tős rabsága egyikéből fel­mentő” Kossuth Lajos szocia­lista brigád tagjait név szerint is megismerhettük! A kezdemé­nyező szocialista brigád ugyanis nyitott szívékre talált mindenütt, ahová a járdaépítés érdekében kopogtatott. így mindenekelőtt a városi tanács tervosztályán, ahol az osztályvezető, Gyulai Tibor és az osztály társadalmi munka elő­mozdításáért, számontartásáért felelős dolgozója, Jánosi István­ná örömest szegődtek a jó ügy mellé. Ök hívták fel szerkesztő­ségünk figyelmét a lehetetlent nem ismerő brigádra. És nyomban cselekedtek is. Felvették a kapcsolatot a házgyár igazgatójával, az esti műszak vé­gén a gépek tisztításakor kikerü­lő, s egyébként veszendőbe me­nő beton igénylése érdekében; a Volán Vállalattal a szállítás, az építési költségvetési üzemmel a járda kitűzése, a szakirányítás céljából... 'T’ény, hogy a Kossuth bri­-*• gád lelkes példaadása oly­annyira vonzó volt, hogy az örömszerzés öröme a járdakészí­tés éjszakáin a Dankó utcába ra­gasztotta a szóban forgó partnere­ket. S amiért a városi tanács dolgozói külön is hálásak, az örömszerző brigádnak, az a pél­da. A második bizonyító példa arra, hogy célzatos összefogással éjszakánként 2—3 órai munká­val, 6—8—10 méternyi járdává válhat az egyébként veszendőbe menő beton. (Az első példát a Népfront utcai lakosok ladták még augusztusban.) A Dankó utcai járdaépítés cseppet sem mellékes haszna, hogy tapasztalatot adott a hason­ló akciók megszervezéséhez. Ilyen tapasztalat például, hogy a ke­verőgépekből 'kitisztított beton szállítása, pontosabban a jármű biztosítása a legnehézkesebb. Épp ezért érdemes megemlíteni: ahol a járdaépítésben érdekelt és vál­lalkozásra kész lakosok talál­nak megoldást az egy-másfél köbméter anyag házgyárból való elszállítására, szinte nyert ügyük van. C hegy milyen lehetőséget ^ kínál az említett műszak­végi beton? A városi tanács terv­osztályán kiszámolták, hogy a tervidőszak végéig mintegy 6 ki­lométer járda építhető belőle. Nem szorul tehát különösebb bi- zonygatásra: olyan lehetőség ez, amelyet vétek lenne elszalaszta­ni. Addig is, amíg kedvez rá az időjárás, kiváltképpen lazonban a jövő év tavaszától kezdve. An­nál is inkább, mert addig az ér­dekeltek összefogására, a mun­ka előkészítésére is van idő. P. I. Együttműködés az erdészeti kutatásban BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Dr. Szodfridt István, az Erdé­szeti Tudományos Intézet Duna— Tisza közi Kísérleti Állomásának igazgatója nemrégiben Lengyel- országban járt a sárvári kísérleti állomás egyik munkatársával. Céljuk az volt, hogy a lengyel er­dészeti kutatókkal kicseréljék a termőhely-térképezés, valamint az erdőfeltárás módszereit. A két kutató Gdansk környékén vizs­gálta a talajtípust, a kialakult erdőséget és a lengyel szakembe­rekkel együtt arra a megállapo­dásra jutottak, hogy az itthoni módszerek némi változtatással Lengyelországban is jól haszno­síthatók. A Duna—Tisza közi kísérleti állomásnak gyümölcsöző kapcso­lata van a jugoszláv erdészekkel is. Nemrégiben három delegáció • A fővárosban már érződik az ünnepi hangulat. A Skála Áru­ház előtt 8 méteres karácsonyfá­kat állítottak fel. (Telefoto — AP — MTI — KS.) Töprengés a bűnözésről O Legutóbbi ülésén tárgyalta meg a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága azt a tájékoztatót, amely a Bács-Kiskun megyei Fő­ügyészség munkájáról, törvényes­ségi tapasztalatai ml készült. Az írásban előterjesztett anyagot ol­vasva az ember elsősorban nem azon lepődik meg — hiszen ez sajnos évek óta meglehetősen köztudott — hogy Bács-Kiskun még mindig az első helyet fog­lalja el az országos „ranglistán” a tízezer lakosra jutó bűncselek­mények tekintetében. Nem ez a megdöbbentő, hanem azok a szá­mok, amelyek mögött tragédiák, családi drámák, elsikkasztott milliók, emberölések, súlyos tes­ti sértések, a bűn lejtőjére csú­szott fiatalok, garázdák, ittasan, sőt részegen közlekedő járműve­zetők, s ezáltal közúti szeren­csétlenségek, összetört emberek és gépkocsik, motorkerékpárok „húzódnak meg”. E kis bevezető után vessünk pillantást arra, hogyan alakult a bűncselekmények száma, össze­tétele az elmúlt esztendőben Bács-Kiskun megyében? Emelke­dett. Az 1975-ös adatokhoz 'ké­pest több mint négy százalékkal volt több az ismertté vált bűn- cselekmények száma, s tavaly tízezer lakosra 153 bűncselek­mény jutott. Országosan és a megyében is az összbűnözésen belül a legnagyobb arányt a va­gyon elleni deliktumok képezték az elmúlt évben: közel ötven­három százalékot. Országosan ez ötvenhét százalékot tett ki. • Még jobban elgondolkoztató azonban a következő adat: a társadalmi tulajdon elleni bűn­tettek aránya — ugyancsak 1975- höz képest — 20,9 százalékkal emelkedett, az ökozott kár pe­dig — a korábbi tíz és fél mil­lió forinttal szemben — megkö­zelítette a 21 millió forintot. Né­hány ilyen „súlyos” sikkasztás­ról lapunkban is írtunk. Elég, ha a borhamisítókra és az uszó- di Egyetértés Termelőszövetke­zetben történt sikkasztásra uta­lunk. De nem az ilyen esetek a jellemzőek mégsem, hanem azok, amelyeknek elkövetői viszonylag csekély kárt okoznak. Tavaly a vagyon elleni bűncselekmények több mint 68 százalékában a kár nem érte el a kétezer fo­rintot. Külön kell szólni az oly sok­szor emlegetett és megírt közle­kedési bűncselekményekről. A va­gyon elleni bűntettek után ugyanis ezekből van a legtöbb. Ha valamiben Bács-Kiskun me­gye listavezető, akkor ez az. Ná­lunk ugyanis a közlekedési bűn- cselekmények valamivel keve­sebb, mint 26 százalékát jelen­tik az összes bűntetteknek, míg országosan 16 százalék az arány. Megállapítja a tájékoztató, hogy évről évre emelkedik a közúti balesetek száma. A tilalmak, büntetések, intelmek ellenére isznak az emberek, a gépjármű- vezetők, a közlekedők. Megdöb­bentő adat, hogy az összes köz­lekedési bűncselekményeknek 83 százaléka összefüggésben van — illetve volt 1976-ban — az al­kohollal. # Fölmerül az emberben a ké­tely: vajon eléggé szigorú-e a bí­róság ítélkezési gyakorlata? Még tovább gondolkodva azt is meg­kérdezhetjük. hogy eléggé szigo­rú, vagy ha úgy tetszik, jól szol- gálja-e a társadalmilag kívánt és már-már követelt megelőzést a törvény? Ilyen magas arányok ismeretében 'kijelenthetjük, hogy erősen megkérdőjelezhető a tör­vény „szigora”. Nem arról van szó, hogy fejét vegyék a közle­kedési balesetek okozóinak. Nem is arról, hogy örök időkre elve­gyék a jogosítványát. Inkább ar­ról, hogy ha valaki halálos gá­zolásban vétkes, súlyos fokiban gondatlan, mert ittas, azt úgy büntessék meg — pénzben, bör­tönben, eltiltásban — hogy sem neki, sem másnak soha ne jus­son eszébe ittasan volán mögé ülni. Meg kell mondani őszin­tén, hogy a közvélemény — no­ha jogilag nem szakképzett em­berekről van szó — igazságérze- te, jogérzete nem egyszer elége­detlen az enyhe, vagy annak lát­szó ítéletekkel, közlekedési ügyekben, főleg ha meghalt egy vétlen ember és ittas volt a vét­kes. Kétségtelen, hogy szintén az itallal van összefüggésben, hogy az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények az elmúlt év­iben több. mint hat százalékkal emelkedtek az előző esztendőhöz 'képest, s az összes bűncselekmé­nyeknek közel 26 százalékát je­lentették a megyében. E kategó­riához tartoznak az emberölé­sek, a súlyos testi sértések, a rab­lások — s ezeknek a száma nőtt. Azt sem lehet mondani, hogy azért több a bűncselekmény, mert többet tártak fel a nyomo­zati szervek. A nyomozások eredményessége ugyanis Bács­Kiskun megyében jobb, mint az országos átlag. Máshol kell ke­resni a gondok eredőjét. • Mélységesen egyet kell érteni azzal, a tájékoztatóban olvasha­tó megállapítással, hogy ....... a t örvényesség megtartása feletti őrködés nem kizárólagos ügyé­szi feladat...” Az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok az állam valamennyi szervére és minden polgárára egyaránt köte­lezőek. így nekik is faladatuk a törvények betartása és megtar- tatása. Tisztában kell lennünk az. zal is, hogy nem tekinthetjük a •bűncselekményeket, a bűnt elkö­vető emberek magatartását be­folyásoló tényezőket egyértelmű­en és összességében a múlt „át- kos örökségének”. Nem erről, pontosabban nem csak erről van szó. Az úgynevezett átkos örök­ség kétségtelenül dolgozik még, s tegyük hozzá: igen makacsul és szívósan hat. De legalább eny- nyire, sőt sokkal jobban kellene hatnia a gyökeresen megválto­zott társadalmi, politikai, s az általánosan javult életszínvonal­nak, a kulturálódási lehetőségek­nek is. Azt, hogy milyen mérték­ben hatnak, csak akkor tudnánk pontosan és megközelítő ala­possággal kiszűrni, ha nem hat­nának. • Egy azonban kétségtelen: ah­hoz, hogy jobban és egyre több emberre hassanak, valóban min­den állampolgárnak, szervezet­nek teljesítenie kell alkotmányos jogát és kötelességét: betartani és megtartani a törvényeket. Azt is jelenti ez, hogy ne üljünk sö­rözés után a volán mögé. s ha valaki ezt akarja tenni, akadá­lyozzuk meg. Óvjuk, védjük a társadalmi tulajdont, s ne hagy­juk. hogy a hajszálrepedósből szakadék legyen. Gál Sándor is járt Kecskeméten a szomszé­dos országból. Jöttek az újvidéki nyárfakutató intézetből, a pan- csovai fakombinátból, ugyanak­kor a déli bláti homokvidék er­dészetének képviselői is. A jugo­szláv szakemberek a hazánkban termesztett cellulóznyárasok mi­nőségét vizsgálták, s azt, hogy a Jugoszláviában felépülő cellulóz­gyár, amelynek létrehozásába hazánk is bekapcsolódott, milyen alapanyagot kap a papírgyártás­hoz. A kutatók megállapodtak abban, hogy kísérleti célokra köl­csönösen szállítanak egymásnak nyár-szaporítóanyagot. A cseme­téket kísérleti percellákon pró­bálják ki és ha alkalmasnak ta­lálják, akkor kerülnek csak köz­termesztésre a jól bevált fafaj­ták. B. Z. I SS5SS55SS VÁLASZ CIKKÜNKRE Használtért újat nyerhet - de hogyan? Korábban foglalkoztunk a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt által 1977 tavaszán meg­hirdetett „Használtért — újat nyerhet!” elnevezésű hull adók- gyűjtési akcióval. Pontosabban azzal a problémával, hogy az idei kampány felért egy sajátos áru­ismereti vetélkedővel, hiszen szinte szakértőhöz illő pamuttex­tilipari ismeretekkel kellett azok­nak .rendelkezniük, akik a -szek­rények fiókjaiban felgyülemlett hulladékok közül pontosain ki tudták válogatni az átadható tiszta, illetve mosatlan (fehér, vaigy színes) sifon-, daimaszt-, zefir-, barhent-, delén-, pupliru, kneipp- stb. anyagokat, s a belő­lük készült ruhaneműket, lakás­textíliákat, valamint az át nem vehetőnek ítéltetett selyem, gyap­jú és szintetikus alapanyagú tex­tíliákat, például a paplant, a szőnyeget., a gumírozott, steppelt és impregnált ruházati terrnékeu két, meg a konfekcióipar szaihá- szati hulladékait. A gyűjtés so­rán nem volt tanácsos letenni a mérőszalagot, különben aligha lehetett eleget tenni a méretre Vonatkozó szigorú előírásnak, miszerint a vállalatnak most csu­pán a 20x20 centiméternyi nagy­ságú hulladékanyagra volt szük­sége. Sorainkra az illetékes tröszttől kaptunk, választ. Idézzük a szer­kesztőségünkbe érkezett levél legfontosabb részét: „Akciónk célja az volt, hogy a megnövekedett mennyiségi és minőségi igények szerinti gép­tisztító rongy elkészítéséhez szük­séges pamuttextil hulladék alap­anyagot belföldről biztosítsuk, s ezáltal mentesítsük népgazdasá­gunkat az ezzel kapcsolatos je­lentős devizakiadástól. A lakos­ság megértette és támogatta tö­rekvésünket, amit bizonyít, hogy a címünkre eljuttatott bizonyla­tokon összesen csaknem 120 ton­na pamuttextil hulladék átvétele szerepelt és e mennyiség 58 ezer dollárnyi import beszerzésű anya­got helyettesít., Az átvételre kijelölt anyagfé­leségekről és az árakról széles körben újsághirdetések, röplapok segítségével részletes információt adtunk. A telepek és átvevőhe­lyek munkatársai is mindig kész­séggel adtak felvilágosítást az érdeklődőknek, s a gyűjtést vég­zőknek. Ami a méretarányt ille­ti, annak betartása a gyártás­technológia következtében vált szükségessé. Közöljük, hogy a kampány ide­je alatt az egyéb, úgynevezett vegyes textilhulladékot korlátlan mennyiségben vettük át — kilón­ként 1 forint 60 fillérért —, be­lőlük azonban- nem készíthető géptisztító rongy, így az átadódj hizc lylatai nem vehettek részt a nye emény- és jutalomsorsolá­son. Végezetül elmondjuk, akciónk korántsem áruismereti vetélkedő volt, hanem fontos gazdaságpoli­tikai érdeket szolgáló kezdemé­nyezés, amely sikeresen zárult.” Köszönjük a tröszt válaszát, s örömmel adjuk közre a szép eredményt. Fenntartjuk azonban álláspontunkat, hogy az idei hulladékgyűjtési akció nagyon próbára tette a lakosságot. És sajnos, nem kevesen vizsgáztak rosszul anyagismeretből, vagyis a telepre cipelt textíliákat hiába kínálták. Ök bizony kárba ve­szettnek minősítik a gyűjtésre szánt fáradságukat, idejüket. S ha a MÉH-telepeken, átvevőhe­lyeken a türelmes és kielégítő magyarázat helyett csak elutasí­tásban volt részük, • talán egy időre a kedvüket is elűzték a gyűjtéstől. Velkei Árpád Vietnam az építés, a fejlődés útján (/a • ÜJ ERŐMŰ ÉPÜL. Dél-Vietnam egyik legnagyobb beruházása lesz az a villamos erőmű, amelyet az egykori Saigonban, a mai Ho Si-Minh-városban létesítenek. Az emberarcú Szibériáért A Szovjetunió keleti vidéke — melynek területe akkora, mint az Egyesült Államok és Kanada —,' nagymértékű átalakulás és változás színhelye. Az elmúlt ne­gyedszázad alatt több mint hét­száz új várossal és városi jelle­gű településsel gazdagodott az országnak ez a része, összesen ennyi új település tálalható Alaszka, Kanada, Skandinávia, Grönland és Ausztrália újonnan meghódított területem. 1976 és 1980 között a Szovjetunió keleti részének ipari termelése másfél- szeresére nő. Ez a vidék bizto­sítja az ország olaj-, gáz- és alumíniumtermelésének teljes növekedését és a réztermelés nö­vekedésének nyolcvan százalékát. Mihail Lavrentyev, neves szov­jet akadémikus véleménye sze­rint a Szovjetunió keleti terüle­tein a fejlődés során „a ter­mészet és a civilizáció közötti harmonikus egység alakul 'ki”: úgy is mondhatnánk, Szibéria emberarcúvá válik. A megvalósítandó gazdasági terveket már a kidolgozás kez­deti stádiumában szigorú kör­nyezetvédelmi „vizsgának” vetik alá. A „vizsgabizottság” a legte­kintélyesebb szovjet szakembe­rekből áll — akik aktívan fel­használják a külföldi tapaszta­latokat is. A szovjet népgazdaság tizedik v ötéves terve csupán az ipari tisztítóberendezésekre 11 milliárd rubelt irányoz elő. Szibériában és a szovjet Tá­vol-Keleten jelenleg több mint tíz területi termelési komplexu­mot építenek. Ezeket tudományos elvek alapján hózzák létre, s így a területi termelési komple­xumok olyan gyárcsoportoik ki­alakítását teszik lehetővé, me­lyek a jelentős gazdasági elő­nyök mellett minimálisra csök­kentik a környezetre kifejtett hatásokat. A tizedik ötéves terv előirány­zatai értelmében gyorsított ütem­ben folyik például a fcansZk— acsinszki nyersanyag-energetikai komplexum létrehozása. A két régi város — Kanszk és Acsinszk között — a szénben gazdag ré­tegek közvetlen a felszín alatt húzódnak. A szénréteg vastagsá­ga helyenként eléri a 100 mé­tert. így lehetséges az igen ha­tékony felszíni 'kitermelés. A kanszk—acsinszki' szénlelő­hely nyersanyagának felhaszná­lására olyan, több hőerőműből álló energetikai rendszer építé­sét kezdték meg. amelynek min­den egysége egymilió kilowatt­nál nagyobb teljesítményű lesz. A szibériai Ljena folyótól az Amur torkolatáig húzódik majd a most épülő Bajkál—Amúr vas­útvonal. Elkészültével mintegy két Franciaországnak megfelelő terület kapcsolódik be az ország gazdasági vérkeringésébe. A ko­rábban érintetlen területeken le­települő több tízezer ember, s az általuk mozgósított hatalmas technikai apparátus elkerülhe­tetlenül változásokat idéz majd elő a természeti környezetben. Miképp csökkenthetők ezek a ha­tások? „A szovjet szakemberek — mondja Viktor Szocsava akadé­mikus, a Szibériai és Távol-Ke­leti Földrajzi Intézet igazgatója — már készítik a BAM zónájá­nak 2000-ig szóló komplex geog­ráfiai prognózisát. Ennek felada­ta lesz, hogy előre figyelembe vegye a biológiai folyamatokba való emberi beavatkozás követ­kezményeit és konkrét javasla­tokat dolgozzon ki az útépítők­nek, a fakitermelőknek, az er­dő- és a mezőgazdaság dolgo­zóinak, valamint a települések építőinek.” Véleményünk szerint a vál­tozások nem lépik túl az ész­szerűség határait. Már most — a BAM építésének harmadik évében — létrehozták az úgyne­vezett „etalon” területeket, ame­lyek különleges védettséget él­veznek. A sajátos domborzat, a változatos növényzet és az állat­világ idővel a helyi nemzeti par­kokat színesíti. (APX—BUDAPRESS) A formatervezés nem luxus! A kép" előterében látható „So­fia 31” típusú hordozható tv-ké­szülék nem konstrukciós újdon­ságként került lencsevégre, ha­nem a bulgáriai ipari formater­vező központ- munkatársainak egyik első alkotásaként. Világ­szerte egyre inkább tudatára éb­rednek az ipari és kereskedelmi szakemberek, hogy a formater­vezők 'közreműködése nélkül nem lehet teljes a gyártmányfejlesz­tés. Sokáig tartotta magát az a szemlélet, hogy az új gyártmány külső formáját is a tervező mér­nöknek kell kialakítani. Később aztán kiderült, hogy ez szerfö­lött ráfizetéses megoldás. A szak­szerűen tervezett ipari termék ugyanis mindenkor praktikusabb a használó számára és sokkal tetszetősebb is. A gyártmányter­vező nem azonos a formatervező­vel, de egymás tevékenységét ki kell egészíteniük. Az ipari for­matervezéskor nem az elavult korszerűtlenül előállított áru „fel­ruházásáról”, „kozmetikázásáról” van szó, hanem a tartalom és a forma, a funkció és az esztétika összhangjáról. Egyáltalán nem mindegy, hogy otthonunkban, munkahelyünkön milyen tárgyak, berendezések kö­zött élünk, s nem lehet közöm­bös. hogy az évente megjelenő sok-sok ezer új termék milyen köntösben jut el a felhasználó­hoz, a fogyasztóhoz. Bizonyított tény, hogy szívesebben dolgozik az ember egy tetszetős, prakti­kus formájú és kezelésű szer­számgéppel. Az egyébként lélek­ölő háztartási munkához is szí­vesebben hozzáfog az ember a jól kézhez álló porszívóval, konyhagéppel stb. 4 J

Next

/
Thumbnails
Contents